Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 19

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Alagsori könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Alagsori könyvtár   Csüt. Dec. 28, 2017 8:05 pm

☆ A Volentis űrállomáson nem sok könyvet tárolnak annak mérete és súlya miatt, így a legtöbb könyv az Ocan bolygón található. A kis könyvtár különböző könyveket, feljegyzéseket tartalmaz még a Földről, illetve az ocantisoktól kapott ajándék könyvek is megtekinthetőek.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
416

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Vas. Jan. 28, 2018 1:19 pm

Katrina Gardel



Egy ocantin nyelven írt könyvet lapozgatok, miközben igyekszem az írásban megszerzett tudásom alapján megfejteni az olvasmányt. Az elmúlt két év törekvéseinek hála, egy helybélivel folytatott beszélgetés során alig ütközöm akadályokba, az olvasás azonban egészem más. Küszködöm vele, annak ellenére, hogy most úgy teszek, mint akinek nem okoznak problémát a különös írásjelek. Nem könnyíti meg helyzetem a mellettem lassan fél órája ácsorgó fiú, akire rá sem hederítettem, amióta belépett ide. Feltűnően nem. Ahelyett, hogy rá figyelnék és kideríteném, hogy mit akar, két lapozás között sandítok rá, hogy felmérjem, ki is ő.
Túlontúl fiatal, alig lehet idősebb a fiamnál, ennek ellenére rendkívül kitartó és türelmes. Fegyelmezetten áll, szinte nem is rezzen. Az oldalra pillantásokból úgy tűnik, nem toporog a kényelmetlen helyzetben. Tűri mindazt, amit döntésem miatt el kell most viselnie, s nem szólal meg engedély nélkül, miközben én szinte már arra várok, hogy megtegye. A legtöbben már rég kinyögték volna a bajukat, vagy legalább szólásra kértek volna engedélyt, nem törődve azzal, hogy esetleg elfoglalt vagyok. Csendre intésükkor elmentek volna, hogy később kereshessenek meg, olyankor, amikor több időm van, egyes férfiak pedig… inkább megpróbálják elkerülni, hogy velem kelljen beszélniük, mert már tapasztalták, milyen vagyok. Azok a katonák viszont idősebbek, tényleg férfiak, nem úgy, mint ő.
Szemeim lehunyom néhány pillanatra, majd újra a könyvre irányítom gondolataimat. Gyorsan haladok a sorokkal, most már nem foglalkozva az idegen szavak megfejtésével. Azokra koncentrálok, amiket gyorsan, többnyire gondolkodás nélkül el tudok olvasni, ezzel gyorsítva haladásom. Ez a kadét talán azt sem tudta sokáig, mi az a könyv. Valószínűleg a hajón született, akárcsak gyermekeim. Kiképezték, úgy, mint őket, majd úgy döntött, a katonaság kötelékében marad. Vajon az enyémek hogy döntenek majd? Hamarosan választaniuk kell, talán már meg is tették… Lehet, hogy egyikük éppúgy katona maradt, vagy talán mindkettő, így tolva el néhány évvel a kényszerházasság terhét.
Ujjaim közt tartom a következő oldal sarkát, de nem lapozok. Kezem megállt, s bármennyire szeretném, nem hajlandó tovább mozdulni. Valószínűleg azért, mert nem akarom eléggé. Elbizonytalanított ez a kölyök, pedig semmi közöm hozzá, s érzem, hogy nem sokon múlik, hogy láthatóan is tudomást vegyek róla.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Hétf. Jan. 29, 2018 9:07 am

Carrie & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Nem tudom miért vonzódom ennyire az Ocan telepesi bázisához. Túl sok emlék fűz ide. Gyerekkorom nagy részét itt töltöttem, noha nem az első szektorba. Szigorúan csak a harmadikban. Volt, hogy heteket töltöttem itt. Nem állítanám, hogy szentimentális ember vagyok. Nem a rég elfeledett, kedves emlékeket keresem. Ha bele is gondolok minden voltak azok, csak nem kellemesek. Ha más nézné meg. A magam részéről ez volt a természetes.
Az a hír járja, hogy az ocani könyvtárba több példány található, mint a volentisibe. Ezért is merészkedtem le az alagsorba. Sétálva a polcok között tudom, hogy egy része csak hologramikus. Manapság már nincs szüksége az embernek kézzel fogható könyvre, amikor a digitális világ teljesen a rendelkezésünkre áll. Óvatosan érintem meg az egyik polc élét. Az kéken villódzva hullázik, ahogy megtörik érintésem nyomán. Engedi, hogy áthatoljak rajta, nem gátolja utamat.
Hiába olvasom a könyvek címét, melyeket kivetítik felém, rá kell jönnöm, hogy.. Nem értem őket. Vagy oly földi nyelven íródtak, melyeket nem beszélek, vagy… ez teljesen más. Talán ocani lenne? Nem vagyok benne biztos, nem láttam még ocantisi írást. Ha belegondolok, nem tudok többet annál, amennyit a Consilium elénk tárult. S eddig nem is érdekelt, de most kíváncsi lennék, hogy mégis miket írhatnak azok a lények.
Egy sarkon befordulva ismerős kép tárul szemem elé. Halvány mosoly csak mely pillanatra megjelenik az ábrázatomon. Eszembe jut, én mennyit álltam így az Admirális mellett, s azóta is olykor a kapitányom oldalán. Fegyelmezett katona, mégsem tökéletes.
Az ismerős nő rá sem hederít. Láttam már apáim társaságában, nevét ismerem. Meglehet, hogy ő is az enyémet. Halványan dereng, hogy gyermekként beszélgetett is velem, ám sokra nem jutott. Figyeltek szüleim, s ügyelnem kellett rá, hogy csak kérdésekre válaszoljak, katonás rövidséggel.
Lépteimet mégis feléjük viszem, hisz az a fiatal katona nem jól állt.
- Állat feljebb - állok meg a fiatal férfi előtt, ujjam hegyét álla alá csúsztatva kényszerítem fejét, hogy feljebb emelje. - Tekintetét a szemközti falra vesse sohasem arra, kinek szavait célozza - jön az újabb hideg szavak. Fegyelmezetlen, de ezen lehet segíteni. - Bokákat össze, kezeket szorosan hátra. Hátat egyenesen - parancsolom, s a fiatal katona máris úgy áll. Helyes. Még pár óra és talán megszabadul tán ettől. A kiképzés része ez.
- Taylor, régen volt már - küldök felé egy zord mosolyt, ha rám pillant. Ha nem, hát akkor is. - Habár hatalmas ez a könyvtár, megengedi, hogy csatlakozzam önhöz? - most nem vagyok szolgálatban, ritkán de megengedem magamnak az ily egyszerű és könnyed beszédstílust. Egyéb esetben csatlakoznék a fiatal katonához és hasonlóképp állnék ott addig, amíg meg nem engedik a beszédet.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Hétf. Jan. 29, 2018 10:31 am

Katrina Gardel



Bármennyire próbálom elterelni gondolataimat, minduntalan gyermekeim jutnak eszembe. Fogalmam sincs, hogy mi van velük, nem kapok róluk hírt, ahogyan arról sem, hogy kérvényem eljutott-e a Consiliumig. Az elutasító iratok tömegével állnak fiókomban, arra várva, hogy a beleegyezés megérkezése után, egyszerre elégethessem őket a fiam és a lányom társaságában. Túl érzelmes, tudom, ugyanakkor ez a gondolat vesz rá arra, hogy továbbra is próbálkozzam. E nélkül az elképzelés nélkül talán már feladtam volna, s ha nem is választottam volna a megbékítő halált, akkor sem mondhatnám el, hogy élek. Igaz, talán már most sem mondhatom.
A közelgő léptek hallatán megrezzennek vonásaim. Továbbra sem tekintek fel a könyvből, nem vagyok kíváncsi az újabb jövevényre, aki valószínűleg egy újabb katona. Lehetséges, hogy ugyanazon okból érkezik, amiért a kadét még mindig mellettem ácsorog. Ez a gondolat csupán addig él bennem, amíg meg nem hallom az ismerős hangot. Tekintetem felvándorol az érkezőre, s kis mosoly kúszik képemre, amikor meghallom a fegyelmező szavakat. A fiú nem ellenkezik. Egyszerűen végrehajtja az utasításokat, majd tovább ácsorog, immáron büszkébb, egyenesebb kiállással.
- Katrina Gardel hadnagy. Precíz, ahogy az elvárható – mosolygok rá elégedetten.
Megmenekültem. Rég volt már, hogy utoljára láttam. Még gyerek volt, amikor először találkoztunk, szülei felügyelete alatt, akik előszeretettel irányították lányuk életét. Túl fegyelmezett volt akkoriban, ugyanakkor ez a vonás a későbbiekben sem változott. Alaposan belé nevelték a Volentisen. Kérdését hallva egy szék felé intek kezemmel. Örülnék neki, ha csatlakozna, főleg, hogy minél tovább tart ez a beszélgetés, annál később kell foglalkoznom ifjú kadétom ügyével.
- Távolodjon el, Kadét! A sarokban gyakorolhatja a helyes testtartásban ácsorgást, amíg be nem fejezzük a dolgunkat – intézek hozzá néhány szót, most először, amióta eljött hozzám.
A fiú engedelmesen biccent, majd hátrál. El is mehetne végre… Az eddig lapozgatott könyvet összecsukom, tenyereim pedig borítójára lapulnak. Ha alacsonyabb rangban lennék, valószínűleg már jelentették volna valakinek, hogy ocantisoktól kapott könyveket olvasok.
- A fentiek nem sűrűn teszik le ide a lábukat. Mi hozott a földön járók közé? – pillantok a nőre, aki mostanra talán már helyet is foglalt.
Azért szoktam ide elvonulni, mert úgy vélem, nem sokan használják ezt a helyet. Nem árultam el senkinek, hogy szabadidőmben itt olvasgatok, hogy ide vonulok magányomban, erre ő a második ember, akivel ma találkozom. Az első a most már sarokban álló kölyök, aki valamilyen csoda folytán megtalált, a második pedig ő, bár sejtésem szerint ő nem pont engem keresett. Inkább a könyvek miatt jöhetett.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Hétf. Jan. 29, 2018 11:22 am

Carrie & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Halvány mosoly ül csak ajkamon, ennyi csak, amikor helyet foglalok vele szemben. Karomat végigsimítom a faasztal lapján, kezeimet gondosan kulcsolom össze. Igyekszem észben tartani, hogy szolgálaton kívül vagyok, merev tartásomból engedni kell. Az elmúlt idők tapasztalata ezt mutatja, de nehéz. Bitang nehéz. Még a nővel szembe is feszülve érzem magam. Ez nem én vagyok, de mégis.
- Egy jó katona ismérve, hogy helyesen tudjon állni, akár órákon keresztül is - a kiképzésünk része. A fiatal férfi pedig nem állt helyesen. - Idejében kell kijavítani a hibákat - teszem még hozzá hangosan is. Tekintetem a könyvre réved, melyet olvas. Szemöldököm egy pillanatra összeszalad, aztán kiegyenesedik.
Emlékeimből próbálom előcsalogatni azt a női képet, melyre emlékszem. Akkoriban még jóval fiatalabb volt természetesen. Eleganciájából és kimértségéből azonban mit sem veszített.
Szemem sarkából figyelem, hogy a kadét miként távolodik el tőlünk. Egy pillantást vet rám, de látnia kell, hogy nem fogok segítségére sietni. Így mégis hogy tanulna akkor saját hibájából?
- A bátyám - felelem egyszerűen. Akár hazugság is lehetne, mégsem az. Mindig a másikra hivatkozva jövök én le, ő pedig fel a hajóra. Legfeljebb utólag tudjuk meg, hogy kerestek. Valamiért, a sors fintora, hogy sosem futunk össze. Nem mintha bánnánk. De ez a családi kötelék némi szabad utat ad a két világ közti átjárásra. - Kit elkerültem, mert bevetésre küldték. Szigorúan titkos - vonom meg a vállam, ennél többet nem tudok. Nem is kérdeztem. Az ő dolga. Évek óta nem beszéltünk egymással, nem is láttuk egymást. Mégis pontosan tudom, hogy mindent tud rólam és én is róla. Már ami megjelenik az aktáinkba és épp nem titkosított adatok.
- Azt hallottam, hogy az astreusi könyvtár sokkal sokszínűbb, mint a fenti. Igaz, ez? - pillantok le újra az előtte heverő könyvre. - Honnan szereztek ocantisi könyveket? - bukik ki belőlem az érdeklődő kérdés. Nyomokban sem tartalmazok most katonai vonásokat. Még ha hidegek is szavaim, magamhoz képest bőbeszédű vagyok. És kevésbé katonás, mint máskor. Hangom nem csattan, nem tömör. Az utóbbi napokban nem először.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Hétf. Jan. 29, 2018 3:59 pm

Katrina Gardel



Egy jó katona… Engedelmes, nem kérdez, mindig követi a parancsot, miközben mentes marad azok negatív hatásaitól, bármennyire ellenkezzen elveivel. Kitartó, megadja a kellő tiszteletet feletteseinek, s csak akkor beszél, ha engedélyt kap rá, vagy ha kérdezik. Egyenruháját büszkén viseli, feltalálja magát a bonyolult helyzetekben, ugyanakkor kész eldobni az életét az emberiség érdekében. Azt hiszem, ilyen egy megfelelő katona a Consilium mércéi szerint. Parancsra ölnek és halnak, bármiféle ellenkezés nélkül. Abból, amit tudok erről a nőről, Katrina Gardelt jó katonává nevelték.
- Jobban szeretem, ha saját maguk jönnek rá a hibájukra és kijavítják magukat. Tekintve, hogy a kadét előtt ezúttal nem állt megfelelő példa, szüksége lehetett az útmutatásra. Köszönöm, hogy magára vállalta a feladatot!
A kadét eltávolodása után igyekszek lejjebb adni a formaságokon, és valamivel közvetlenebb szavakkal szólni a nőhöz, láthatóan mindhiába. Azt hiszem, bár arra törekvő kísérletem, hogy Katrina kevésbé hivatalos módon szóljon hozzám megbukott, nem okozott csalódást. A családja mindig véresen komolyan vette a formaságokat, nem csoda hát, ha nehezére esik emberibben társalogni. Ebben igencsak különbözünk. Én már azelőtt éltem, hogy az emberiség elhagyta volna a pusztuló Földet. Családomnak annyit sikerült elérnie, hogy az alvók közé jussak, s még ha ők nincsenek is velem, tanításuk megmaradt, a szerető szülők emlékével együtt. Ez az, amit egyelőre képtelen vagyok tovább adni saját gyermekeimnek.
- Erről sokat nem mondhatok, de az egysége néhány napon belül visszatér, a tervek szerint – közlöm vele a még megosztható információt.
Szeretem tudni, hogy a katonák mikor és merre mennek, valamint hogy mennyi időre. Többek között ez is feladatkörömmel jár, s bár a konkrét részletek nem nyilvánosak, ennyit tudathatok a hadnaggyal. Ennyit megérdemel, főleg, hogy most pont olyan ügyről van szó, amiről tudomásom van. Nem egyszer előfordult már, hogy megkerült minket a parancs, hála a Consilium ténykedéseinek. Fogalmam sincs, miért van ez a játék, talán csak arra kíváncsiak, hogy nekiállunk-e kutakodni az esetek kapcsán, de én úgy gondolom, valami komolyabbról van szó.
Tehát tényleg a könyvek miatt van itt. Ajkaim kisebb mosolyra rándulnak, mielőtt lehúznám kezeim az előttem lévő könyv borítójáról. Az ocantin írásjelek jól láthatóvá válnak, én pedig egy könnyed mozdulattal fordítom a kötetet Katrina felé. Nem tudom, hogy mennyit tud róla, de ártani nem árthat, ha megnézi, hogyan is néz ki.
- Nos, tekintve, hogy a Földről megmentett, kézzel fogható könyvek többsége itt kapott helyet, igaznak mondanám – dőlök hátra székemben, nekitámasztva hátam az egyenes háttámlának – Az ehhez hasonló, ocantin nyelven írt könyveket, a bolygó eredeti lakóitól kaptuk ajándékba.
Erről talán kevesebben tudnak, mint gondoltam. Arról, hogy könyveket kaptunk ajándékba, amik itt megtekinthetőek. A Consilium törvényei szerint, nagyon kevesen érintkezhetnek a helybéliekkel, s még kevesebben sajátíthatják el azok tudását. Az erejük fenyegetés lehet számunkra. Ha megelégelnék az ittlétünket, valószínűleg elég hamar elkergethetnének minket, figyelembe véve a lent lévők létszámát. Fegyverek és kiképzés ide, vagy oda, úgy vélem, alul maradnánk, éppen ezért, jobb, ha békésen intézzük el a nézeteltéréseket.
- Úgy gondoltam, hasznos lehet, ha tisztában vagyunk a bennük leírtakkal. Azt hiszem, nem véletlenül adták pont azokat a könyveket, talán megismerhetjük belőlük néhány szokásukat, de… Az ocantin írásjelek megtanulása sokkal nehezebb, mint a beszéd elsajátítása.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Kedd Jan. 30, 2018 9:00 am

Carrie & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Halovány mosoly vibrál ajkaim szegletében, miközben a közlegényt figyelem. Nem tehetek róla az elmúlt napok stresszei úgy tűnik, hogy némi szentimentális hangulatot hoztak ki belőlem. Emlékszem magamra, és nem. A fiúban nem magamat látom. Túl sok benne a hiba. Nem fegyelmezett. Még. De hát ami késik, az ugyebár nem múlik.
- Valahogy sose töltött el elégedettséggel, ha társaim hanyag munkáját láttam magam előtt. Ha nincs előttük jó példakép, a hibáikat sem tudnak tanulni. Hiszen nem látják, hogy mi a hiba - persze nem arra gondolok, hogy a nő lenne a hibás. Nem hinném, hogy személy szerint ő tartja a kiképzésüket. Ő legfeljebb csak parancsokat osztogat nekik. Ez nem az ő hibája.
Egy embernek nehéz levednie a gúnyáját, melyek az évek alatt hozzánőtt. Húzhatja, ám az nem szakad. Vághatja, de az pedig oly következményekkel járhat, melyet maga sem vállal. Így vagyok ezzel én is. A zord külsőm, a rideg hangom, a tiszteletteljes beszédem vagyok én. Eleddig csak azt hittem, hogy ennyi és nem több. Az utóbbi napokban derült ki, hogy mindez nem igaz. Magam sem gondoltam, hogy egy bárban, majd kellemesen el tudok beszélgetni egy társammal, lényegében bármiről. Majd pedig az azt követő düh…
- Nem is kérném, hogy mondjon erről bármit is - felelem egy bólintással karöltve. - Sajnálatos, ha minden jól megy, pár napon belül újra útnak indulunk - hangomból azonban cseppnyi sajnálat sem érződik ki. Újra csak nem látom őt. De hát legyen, túléljük mindketten. Legfeljebb kap egy újabb értesítést látogatásomról. Félő egy idő után majd megkérdezik, hogy a családját miért nem látogatom meg. Vagy a sajátomat odafent. Bármennyire is követem hűen a Consiliumot, ha tehetem őket elkerülöm.
Tekintetem a nő kezeire réved, pontosabban, a könyvre, melyről elhúzza az ápolt kezeit. Szemöldököm enyhén összevonódik, miközben a borítóját figyelem. Könnyedén fordítja felém, s láthatja, hogy ezzel egy időben nüánsznyit oldalra döccen a fejem.
Próbálom értelmezni a jeleket, egyáltalán, hogy miket ábrázolhatnak, mégsem sikerül megtennem. Sosem beszéltem az őslakosok nyelvét, ezidáig eggyel sem találkoztam.
- Érdekes, hogy tartottak meg fizikálisan is könyveket, tekintve, hogy eljövetelünk előtt a lehető legtöbb művet digitalizálták - felelem, hisz ebből a szempontból teljesen értelmetlen. A könyvek dohos szaga bejárja a termet. Dohos, penészes, melyet sose éreztem. Nem panaszkodom, nincs rá okom, egyszerűen csak furcsának találom. - Úgy hallottam, hogy nincs túl jó viszonyunk az őslakókkal - felelem számára, tudatva, hogy ezáltal kicsit különösnek hat, hogy mégis könyveket kapunk tőle. Vagyis a Consilium fent ezt mondja, s mi okom lenne arra, hogy ne higgyek neki?
- Maga mégis gond nélkül olvassa - bökök fejemmel újra a könyv felé. Hiszen, amikor bejöttem láthattam, hogy olvassa a könyvet. Nem úgy, mint aki nem ismerné a jeleket. - Asszonyom megenged egy elég indiszkrét kérdést? - tekintek fel újra rá, miután ujjam hegyével simítok végig a könyv borítóján. Saját zöld íriszeim az ő lélektükrein állapodnak meg. Lám, itt van két katona nő, kik látszólag az érzelmeiket tudják uralni. Rám ez eddig jellemző volt és keresem az utat, hogy ezt visszahozzam. De ő?

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Kedd Jan. 30, 2018 12:12 pm

Katrina Gardel



Szinte magam előtt látom a példát, ami megmutathatta a hadnagy egykori hibáit. Valahányszor láttam az apját egy helyben állni, engem egy betonból öntött oszlopra emlékeztetett. Nem egyszerű megfelelni az igényeinek, nekem sem volt az, de átvészeltem, akárcsak a lánya. A tőle tanult egyenesség még mindig tartásomban van, csakhogy mivel figyelmen kívül hagytam a fiút, az sem lett volna helyénvaló, ha helyre igazítom.
- Ha pedig túl sok hibát látunk valakiben, abban nehéz megbízni, igaz? – teszek fel egy költői kérdést.
Mindenki azt szeretné, ha a harctéren egy erős, magabiztos katona védené a hátát, aki kevés hibát ejt. Tökéletes társ sosincs, ha a képességekben meg is felel valaki, akkor biztos, hogy a jellemében akad olyasmi, amit nehéz elviselni. Ezek közül én sem vagyok kivétel.
Magamnak nem nehéz beismernem, hogy egy kicsit irigykedem az előttem ülőre. Szabadnapján dönthet úgy, hogy lejön közénk és meglátogatja testvérét, én azonban nem mehetek fel. A katonák, vagy a lakosok jelentős része még mindig inkább engem zargat, mint felettesemet, amit nem csodálok. Sokaknak nem tetszik, hogy tárgyiasít mindent és mindenkit, többek között nekem sem. Olykor jobb ötletnek találnám álmában megölni, semmint engedelmeskedni neki, csakhogy ha lebuknék, soha többé nem láthatnám gyermekeimet. Ez a gondolat mindig megálljt szab a gyilkos ötleteknek.
Biccentek egyet, hogy jelezzem, tudomásul vettem néhány napon belüli indulásukat. Ezek szerint már nem sokáig lesz idelent. Az általam nagyjából egy órája kiválasztott könyvet felé fordítom, s enyhén elmosolyodom, mikor feje enyhén oldalra dől. Régen sosem láttam tőle efféle reakciót. Meglepően emberi.
- Megtartottak festményeket is, holott mindről van digitalizált kép az adattárban. Mindez a történelmünk egy része, a kultúránk alapja. Vétek lenne megszabadulni tőlük, csak mert a számítógépek tartalmaznak másolatokat – felelem, lágyan mosolyogva.
Valamiért én még mindig sokkal jobban szeretem a kézzel fogható könyveket, pedig sokkal kevesebb van belőlük, mint a gépes rendszerünkben megtalálhatókból. Ami viszont teljessé teszi olvasásukat, az a könyvtár békéje. Az őslakókhoz fűződő viszonyunkról terjednek pletykák és valóságos információk is.
- Ezeket a könyveket nem sokkal a letelepedésünk után kaptuk, és bár nem mondható felhőtlennek az ocantisokkal meglévő viszonyunk, diplomáciai úton elsimíthatók a konfliktusok. Ebben nagy segítségünkre vannak a törvények, amik tiltják egymás megtámadását – magyarázom a helyzetet.
Azt is megemlíthettem volna, hogy a lázadók nagyban megnehezítik a dolgunkat és nem egy probléma miattuk alakult ki, de az túl hosszadalmas lenne. A lényeget így is elmagyaráztam, ami az, hogy egyelőre nincs szükség katonai beavatkozásra az ocantisok ellen. Ennek ellenére nem árthat, ha felkészülünk rá, bár nem szívesen támadnám meg őket, ha már egyszer befogadtak. Ami pedig a könyvet illeti… A megállapítás hallatán halkan kuncogok egyet, miközben mosolyom kiszélesedik.
- Örülök, hogy úgy tűnt – fogom halkabbra hangom.
Néha még én is csak a látszatból élek, ugyanakkor ezek a fajta hazugságok hamar igazsággá változhatnak. Minden azon múlik, mennyi időm és energiám van a beváltásukra, jelen esetben az ocantin írásjelek megtanulására. Az előttem ülő nő szemeibe nézek. Fogalmam sincs, mit szeretne megkérdezni tőlem. Sosem hittem volna, hogy valaha indiszkrét kérdések fogják őt foglalkoztatni. Azt hiszem, nem csak kis világunk változik, de a benne lévő emberek is.
- Egy feltétellel. Utána meg kell hallgatnia velem annak a fiúnak a baját – intek fejemmel a sarokban álló felé.
Azt hiszem, eleget várattam, ráadásul, ha ebbe az irányba terelődik a beszélgetés, jobb, ha csak magunk vagyunk. Szelíd mosolyomból nem engedek, viszont visszadőlök az asztal irányába. Alkarjaimat annak lapjára fektetem, miközben ujjaimat összekulcsolom, valamivel a köztünk lévő könyv előtt.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Szer. Jan. 31, 2018 8:00 am

Carrie & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Meglehet, hogy paranoiám az egekbe szállt, de kérdése hallatán szemöldökeim összevonódnak. Nem, kizárt dolog, hogy tudjon róla. Ennyire nem híreszteltük, még katona körökben sem. A Consiliumnak sem érdeke, hogy világgá kürtölje, hogy egy katona fellázadt a flottánál. Ennek semmi értelme sincsen. Nem, nem tudhat róla.
Ezzel nyugtatgatom magam, s óvatosan bólintok.
- Valóban. Az olyanban nehéz - hagyom rá, hiszen gondolataim már oly síkon járnak, mely azon elmélkedik, van-e egyáltalán olyan valaki kiben megbízok. Eddig sem tudtam volna erre válaszolni, de az utóbbi napokban sokkal nehezebb lenne. A válaszom továbbra is az, hogy nem hiszem. Habár a flotta elviekben egy család és sose éreztem annak.
Mentségem legyen, hogy fogalmam sincs, hogy milyen is egy igazi család. Azt azonban tudom, ha a csapatomból bárkinek, bármilyen baja esne, én lennék az első ki tűzbe is elmenne értük. De ettől még azt jelenti, hogy megbízok bennük? Nem hinném, hogy fordított esetben így lenne. Legfeljebb a Kapitány, hisz Ő oly sok emberért kiáll. Ugyanakkor a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával mélyen elástam magam a szemébe. Nem zavar, ezzel a gondolattal együtt tudnék élni.
- A kultúránk és a történelmünk a bolygón maradt. Új világ vette kezdetét, melybe nem fogunk addig beleszokni, beletanulni, amíg makacsul ragaszkodunk a régi eszmékhez. A régi világhoz. Bocsásson meg Asszonyom, de eme új világban, ezen tárgyak teljesen haszontalanná váltak - hiszen mit kezd egy ember egy kézzel fogható könyvvel? Csak porosodik és a helyet foglalja. Na és egy festménnyel? Nézegeti? Nézegetheti holografikusan is, melyek ugyanazt a hatást keltik, mintha valódi lenne.
Talán szavaim kemények és hidegek. Azonban az ehhez hasonló ragaszkodás létidegen számomra. Az embernél mindig a legszükségesebb dolgai legyenek.
- A törvényeinket nem tudják magukévá tenni. Egyelőre még békések, de meddig? - s ismét eszembe jut a vezetővel történt találkozás. Félő, ha rajta múlna, az egész emberiséget feláldozná, hogy oly népeket mentsen meg, melyet nem hogy nem ismer, de meg sem ért. Sajátjai, mintha nem érdekelnék.
Én viszont mindig is katonaként fogok gondolkozni, ezen változtatni nem fogok tudni. Ez a lényem, az életem.
A kuncogásra kapom fel a fejemet. Szokatlan ilyet katona szájából hallani - és most teljesen elnézek afelett, hogy egy nő ül velem szemben. Számomra egy nő és egy férfi is teljes értékű katona lehet.
Mégsem értem mi lehet ennek a tárgya és szavai is homályosak számomra. Nem feszegetem a témát, hiszen mégis csak egy magasabb rangú emberrel beszélgetek.
Végül megenged egy kérdést, én pedig csak bólintok felé.
- Természetesen, Asszonyom - egyezek bele, ha úgy kívánja jónak, hogy én is hallhatom, amit a kadét mondani kíván számára. Meglehet, hogy nem titkos információkat akar átadni számára, egyéb esetben már elküldött volna.
- Találkozott már ocantissal? - kérdezem meg végül. Ezek legtöbb esetben titkos információk. Akik meg is tették, nem sokat beszélnek róla. Nem tudom, hogy mennyire teheti meg, de végre hallanám valakitől, hogy milyenek is ők valójában.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Hozzászólás száma :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   Szer. Jan. 31, 2018 4:34 pm

Katrina Gardel



Kis híján megfeledkeztem arról, hogy a nő, aki velem szemben ül, a Volentis szülötte. Az emberiség által teremtett mini birodalomba született, nem tudhatja, mennyivel szabadabb volt minden előtte. Félig igazat tudok neki adni, de nagyobb részben nem. Én igenis szeretném, ha a gyerekeim megtapasztalnák, milyen érzés lapozni egy könyvet.
- Azt mondja haszontalanok, mégis azért jött ide, hogy megnézze a könyvtárat – közlöm észrevételemet.
A régi eszmék már rég nem léteznek. A Consilium már akkor újakat gyártott, amikor az űrbe küldte azt a néhányezer embert a pusztuló Földről. Ennek ellenére, a kultúránk nem maradt ott, sem a történelmünk. A múltunkban rejlik mindaz a tudás, aminek hála a mai napig életben vagyunk. Persze… mindez felfogás kérdése. Ez csak a saját véleményem.
Beszélgetésünk egyre komolyabb irányba terelődik. Át kell gondolnom, hogy mit válaszoljak, nehogy valami olyasmit mondjak, amit nem kellene. Mindenről meglenne a véleményem, beleértve a törvényeinket és az ocantisokat is. Ahhoz képest, hogy mondhatni rájuk törtünk és behatoltunk a területükre, elmondhatjuk, hogy meglepően barátságosan fogadtak minket.
- Minden törvényünket valószínűleg nem, de nem is kell nekik. A meg nem támadási egyezményt azonban az ocantisokkal közösen hoztuk létre. Fogalmam sincs, hogy meddig lesznek békések, de ugyanez igaz fordítva is. Ők sem tudhatják, mikor kapunk parancsot arra, hogy használjuk mindazt, amit magunkkal hoztunk. Ha engem kérdez, a kölcsönös gyanakvás természetes, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire elzártan élünk egymás mellett.
Ez ismételten csak a saját véleményem, de ennél jobban nem tudok rá válaszolni. Pontosabban… talán mégis, de azt mégsem mondhattam neki, hogy szerintem a béke addig tart, amíg megmaradunk a hátsónkon és megelégszünk azzal, amit kapunk, holott ez az igazság. A gond csak az, hogy az emberiség vezetői kapzsi emberek hírében álltak, amióta világ a világ. Nevezhették őket bárhogyan, mindig többet és többet akartak. Pénzt, hatalmat, területet…
A könyv gond nélküli olvasásának felvetésére adott reakcióm láthatóan meglepi. Szerintem közel sem furcsa, tekintve, hogy bár szóhasználatunk hivatalosnak hat, mostanra már hétköznapinak mondható témáról beszélgetünk. Attól, hogy katona vagyok, még ember is. Legfőképp ember, talán ezért is fájdalmas néha, ha katonaként kell viselkednem. A kikötésembe viszont beleegyezik, úgyhogy felkészülve várom azt a bizonyos indiszkrét kérdést. Azt hittem legalábbis, hogy felkészültem, de amikor megkapom, még én magam is meglepődöm. Kezemmel intek a sarokban lévő felé, hogy közelebb jöhet.
- Igen, találkoztam már néhánnyal – adok választ, amíg a fiú ideér.
Most még jobb ötletnek tűnik dönteni felőle, mielőtt tovább folytatnánk a beszélgetést. Úgy vélem, a hadnagynak komolyabb kérdései is akadnak a helybéliekkel kapcsolatban, de át kell gondolnom, miket mondhatok el neki. Az, hogy kapcsolatot teremtsenek az őslakosokkal, nem sok embernek engedett meg. Rangomból fakadóan nekem lehetőségem nyílt rá, de a flotta… Nem hiszem, hogy engednék, hogy ilyenekkel foglalkozzanak, amikor az ő dolguk az űr kutatása.
- Remélem felkészült, Hadnagy. Hajlandó volt eddig várni, tehát eltarthat egy darabig a mondandója.

avatar


A Volentis katonája

Hozzászólás száma :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Alagsori könyvtár   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Alagsori könyvtár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: A telepesek bázisa :: Astreus-
^
ˇ