Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Út a hegy belsejébe   Szomb. Dec. 30, 2017 10:17 am

☆ Elsőre egy egyszerű, békés, kitaposott kis erdei út tárul a szemünk elé, körbeölelve nagyjából száz méteres szélességben égbe nyúló fákkal, apró gombákkal, gyér aljnövényzettel. A szint ezután emelkedik, s talán ötszáz méter múlva már az útról is láthatjuk, hogy sziklák és kövek veszik át az uralmat, kiszorítva a növényzetet. A nyugodt környezet azonban ne tévesszen meg senkit, hiszen némely sziklaképződmény szinte az út fölé magasodik, ennek következtében pedig gyakoriak erre a kőomlások. Ám ez talán még a kisebb probléma, hiszen ennek az útnak csupán két kijárata van: ahonnan bejöttünk, s amerre tartunk. Így közkedvelt helye azoknak az ocantisoknak s embereknek, akik előszeretettel űzik a banditák életét, hiszen itt könnyedén lecsaphatnak a gyanútlan kereskedőkre vagy magányos lelkekre.

A leírásért köszönet Arhkax-nak!

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
369
Képességpontok :
302

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Márc. 29, 2018 8:46 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Megint itt vagyok az Ocanon. Mivel ez a legígéretesebb bolygó, minden ismeretet ki kell merítenünk róla és nekem nem elég az amit az itteniek mondanak. Nekem nem ígéret kell hanem bizonyíték. Az pedig szemmel látható, kézzel fogható és méréseken alapuló. Korábban mindig egy kiváló helyismerettel rendelkező telepessel és pár katonával indultam útnak, most a telepest felváltotta Gardel hadnagy. A transzporter állomáson történtek óta kitüntetett figyelmében részesülök, ami meglehetősen behatárolja a mozgásteremet. De neki is kell valamikor aludnia. Szerencsére sikerült néhány szabadnapot kieszközölnöm, megoldanom úgy, hogy amikor ő ébren volt én aludtam – pihentem, játszottam – s amikor ő aludt én nagyon is ébren voltam. Nem kevés szívességembe került az értékes információ, amit Gardel hadnagy alvási szokásairól és ciklusairól gyűjtöttem be. Még Bruce-nak is adtam feladatot. A mostani kirándulásomat azonban nem tudtam úgy szervezni, hogy a hadnagy ne tartson velem, de biztosan megdolgoztatom ha már itt van. Komótosan sétálok a kitűzött célom felé, a katonákat némileg lehagyva, felpakolva a műszereimmel, melyek hála a technikának nem túl nagyok, de annál nehezebbek és egy inkább hosszú mint nagy ládával amibe az üvegszálas mintacsöveimet tettem. Kísértetiesen nagy a hasonlóság köztem és az ocanok málhás állatai között. Élvezettel szívom be a friss és természetes levegőt a sokhónapnyi mesterséges után. Akárki akármit mond, hiába születtem bele a mű világba, azért az igazit nem pótolhatja semmi. Első alkalommal beleszédültem, mintha Cameron doki telenyomott volna fájdalomcsillapító droggal, az rohadtul mókás volt, mivel egy órán keresztül veszettül vigyorogtam és mindent rózsaszínűnek láttam. Akkor Gardel hadnagy nem volt velem, pedig biztosan jókat nevettem volna rajta is. Hát legalább lett volna benne valamilyen poén, de most is úgy néz ki mint aki citromba harapott a süti után. Én viszont próbálom levegőnek nézni, egy régi földi számot hallgatok a fülembe helyezett pici dugókon keresztül és ennek a ritmusára lépkedek a fejemet is az ütemre bólintgatva. Persze a hadnagynak biztosan lesz mondanivalója, ha nem vette észre, hogy zenét hallgatok, akkor lehet, hogy folyamatosan beszél a flotta szabályzatát sorolva. Remek napnak nézek elébe.*



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
80
Képességpontok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Ápr. 17, 2018 6:38 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Hibáinkat azért követjük el, hogy azokat legközelebb kijavítsuk. Nem csak Moore tizedest tüntetem ki figyelmemmel, hanem lényegében az egész legénységet. Kezdve Nikolai-val, drága potyautasunkkal. Noha a vele való kalandjaink épp arról tesznek tanubizonyságot, hogy megbízható személy, ennek én még egyszer nem fogok beletörődni. Hiszem ha látom, elvvel működök. S hiába látom, megbízni bármelyikükbe?
Számomra már lehetetlenség.
Ittlétem azonban kényszerű. Szabad akaratomból nem jöttem volna, még akkor sem, ha a tizedes gyanú árnyékában áll is. Kiküldök vele pár marcona katonát, kikről pontosan tudom, hogy nem hatják meg a szövegelései. Nem vagyok egyedül ezzel a habitussal, ezt talán egyszer belátja. Azonban parancsot kaptam. Eleinte azt hittem, hogy egy lázadó csoport felé közelítünk, de hamar rájöttem, hogy nem így van. Ha úgy tekintjük kísérlet áldozatai lettünk, melyről a tizedes még csak nem is tud. Hogy mi is az ő feladata? Halvány fogalmam sincs, pedig elmagyarázták. A tudomány nem az én asztalom, addig nem kell hozzá értenem, amíg nem adják parancsba. Ez ilyen egyszerű.
Azonban a katonákat most tesztnek vetik alá. Mennyire volt a kiképzésünk hatásos. Mennyire tudunk terepen helyt állni. Három katona, egy civil - ugyanis a tizedest messziről sem nevezném katonának.
Csendben lépkedünk egyre előre a környezetben. Furcsa mindannyiunk számára a természetes közeg, nem ehhez szoktunk hozzá az elmúlt évtizedekbe. Azonban ha nem lesz más, akkor valóban ehhez kell hozzászoknunk. Ez a bolygó lesz az otthonunk.
Ahhoz pedig jobban meg kell ismernünk és nem csak a telepesek bázisát és annak környékét. Mégis lényegtelennek érzem ezt az egészet.
Terepszínű ruhába haladunk előre, csendesen. Senki sem beszél. Zene foszlányai jutnak el hozzánk két madárcsiripelés közepette. Fegyverem vállamra akasztva lóg az oldalamnál, ha bármi gond lenne, csak könnyedén magam elé ránthassam.
A tizedest sem engedem pár lépés távolságnál messzebbre. Ügyelnem kell arra, hogy baj esetén, bármikor földre tudjam rántani.
Egy bokor reccsen meg tőlünk jobbra. Ötven méterre. Majd balra is, hasonló távolságból. Halk morgás követi ezeket, négy pár világító szem.
A tizedes és köztem lévő távolságot könnyedén, nesztelenül szelem át, vállát megfogva állítom meg. Másik kezemmel egyik füléből szedem ki a hallgatóját.
- Maradjon mozdulatlan tizedes - fegyverem mégsem veszem magam elé. Ám a másik két katona nekünk háttal állva a mögöttünk lévő utat pásztázza.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
283
Képességpontok :
265

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Ápr. 24, 2018 5:49 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*A terepszín nem az én világom, de mivel most munkával foglalkozom, kénytelen voltam megalkudni magammal. A katonákkal szemben – bár én is kaptam kiképzést – nem gondolom azt, hogy ebben az erdő gúnyában majd láthatatlanok leszünk az Ocanok előtt. Amilyen képességgel rendelkeznek, pontosan tudják mikor hova tartunk. A helyi fauna pedig hozzájuk hasonló, biztos vagyok abban, hogy előbb vagy utóbb találkozunk egy vagy több képviselőjükkel, hiszen őket sem lehet becsapni. Hogy őszinte legyek rohadtul nem érdekel, nincs bennem veszélyérzet, legalábbis ami a természetet illeti. Egyébként meg vigyáznak rám, még ha Gardel hadnagy fejében kószán meg is fordult a gondolat arról, hogy engem valamilyen baleset ér és pár hétre kivon a forgalomból…legalább egy helyben tudhat és könnyebb ellenőriznie. Most viszont kénytelen velem jönni. Azt nem tudom, hogy miért e kitüntető, magas rangú kíséret, de gyanakodva betudom a múltkori kis ártatlannak nem mondható beszélgetésünknek. Akkor is, már az első perctől kezdve gyanakodva nézett rám, ahogy most is, érzem a tarkómon minden pillanatban a tekintetét és ezt még a füleimbe csendülő zene megnyugtató dallamai sem képesek elmosni. Viszont annyi előnye van a zenehallgatásnak, hogy ki tudom vonni magam mindenféle társalgás kezdeményezésének még a gondolatából is. Egészen figyelmen kívül hagyom a környezetet, épp csak annyira figyelek, hogy ne menjek neki egy fának, vagy ne essek gödörbe…bár mi a francért lenne itt gödör? Épp ezért váratlanul ér a hirtelen érzés amit a hadnagy kelt maga körül mikor…mielőtt még megérint. Érzem ahogy a levegő kavarodik mögöttem, és egyetlen szempillantás után már a vállamat fogja s mielőtt még felháborodnék egyszer, már a fülemben kotorászik. Akkor háborodom fel másodszorra, de azt már hangosan.* -Mi a fraaaa! Akarom mondani hadnagy, mit keres a fülemben? Tisztelettel! *A zene elhalkul távolabb kerülve a hallószervemtől és beözönlik helyette az erdő zaja. A lágy susogás, neszező léptek vagy csak a talajtakaró zörgése, viszont nem hallom a katonák súlyosabb lépteit. Hátranézek a két katona felé. Ja persze, megálltak azért nem hallottam őket. Most akkor mi van?! *-Csak kémkednek utánunk, vagy helyi menü lettünk? *Érdeklődöm, hogy tudjam mennyire szarjak be. Ki tudom magam dumálni vagy fussak. Utóbbinál felmerül a kérdés, hogy hova a jó francba? A szélrózsa minden iránya nem épp megfelelő, mivel nem tudjuk merről érkezik a fenyegetés, megkeresni és bemenekülni a hegy belsejébe – ami egyébként a mai kutatásom célja – kissé zsákutcának, természetes csapdának tűnik. A felszólításra némi fáziskéséssel dermedek mozdulatlanná, ami elég mókásnak tűnhet, mivel éppen lépés közben voltam, fordultam, két karom a pakkjaimmal együtt tártam szét kérdőn. Majdnem mint egy prédát megtaláló vad. Épp csak nem mutatok előre az orrommal. *



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i][/color][/i]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
80
Képességpontok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szer. Ápr. 25, 2018 10:14 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Egy zenét hallgató embert a legveszélyesebb megzavarni. Az, hogy a tizedes miért választotta ezt a figyelemelterelési módot. Ha megkérdezett volna, akkor tisztáztam volna vele, hogy magányában nem fogjuk megzavarni. Nem szokásunk bevetés közben beszélni, akkor kizárnánk a külvilág minden apró zaját. Ezzel pedig több sebezhető pontot is biztosítunk, mint amennyit szeretnénk.
Ahogy ezt Moor is teszi. Szinte megugrik érintésem alatt, próbálom erősen fogni vállát, nyugalmat áraztok magamból. Tekintetem még ha nem is árulkodik veszélyről, már maga a tény, hogy megállítom igen. Egy pillanatra tekintek csak rá, utána máris a környezetet pásztázom. A hangok a közelben elhalnak, a mi lépteinkkel is egyetemben, de nem csak azok.
A madarak sem csiripelnek immár, a szellő lágyan rezegteti meg a fakoronák leveleit, ennyi hang hallható csak. Egy állat mocorgása sem, bogarak zümmögése sem. Semmi sincs itt, minden néma. Nem sűrűn jártam még erdőben, de az elmesélések alapján ez nem normális.
- Nem tudom - válaszolom a tizedesnek, immár jobban megszemlélve a közvetlen környezetünket. - Adja a táskáját - kérem tőle csendesen, remélve, hogy nem akadékoskodik. Ha megkapom, akkor abba az irányba dobom, melyre tovább mentünk volna. Legalább tíz méterre előre. Amint földet ér, susogós hang hallatszódik, mintha valami elszakadna.
Háló szalad az ég felé, bábozva a fogságba esett táskát. Ha ideadja. Ha nem, akkor egy nehezebb tereptárggyal próbálom ez elismételni, remélve, az van olyan nehéz, hogy beindítsa a csapdát.
- Mennyire ismeri az ocantisokat? - tekintek újra a tizedesre, de tekintetem újra elveszem róla. A két katona enyhén hátrafordul, nekik csak eljelelem, hogy mire gondolok és mit kellene tennünk. Nem hinném, hogy az őslakosoknak szükségük lenne hasonló csapdákra, ennél azért… fejlettebbek. Akkor maradnak az állatok, melyeket egyáltalán nem ismerünk idelent, és a lázadók. Ebből a kettőből tudunk válogatni, és azt kell mondanom. Egyikhez sem fűlik fogam.
- Van fegyvere? - tekintek szemem sarkából a tizedesere. Kezemmel óvón tolom magam mögé, és egy fa elé. Két oldalról védve van. Még ha kapott is kiképzést… Inkább csak hátráltatna egy harcban, mint segíthetne. Őt most úgy kell kezelni, mintha civil lenne.
Egy bokor megzörren a közelünkbe, fegyverem arra kapom fel, de nem lövök még. Egy őz szerű lény ugrik ki belőle. Szemei olajfeketék, fejének tetején… Nem aggancsok, inkább… csontoknak tűnő képződmények nőttek ki, mely két kezet formáz. Teste koromfekete, akár csak a szeme. Viszont, mintha pikkelyek borítanák. Farka és sörénye viszont tűzpiros. Fújtatva néz velem - nyilván velem - farkaszszemet. Állom pillantását, habár lehet nem kellene.
- Mennyire tudna felmászni a fára? - teszem fel a mögöttem álló nőnek, remélve, hogy tud. Ha nem, félek bajban vagyunk.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
283
Képességpontok :
265

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Ápr. 28, 2018 7:54 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Talán a hadnagy nyugalmat akar árasztani magából, amikor erősen megszorítja a vállam. Nem tudom, mert nem látok bele a fejébe, ebben nem vagyok jó, csak a gépek lelkébe látok bele. Viszont bármit is akart elérni nálam, az biztos, hogy a viselkedése minden csak nem megnyugtató. Pláne, hogy észreveszem milyen csend lesz hirtelen körülöttünk, s bár nem vagyok nagy természetjáró – az Ocan előtti életem jelentősen befolyásolta ezt az oldalamat – azért tudom, hogy ez nem jó jel. A válaszára megemelt szemöldökkel válaszolok. Ha ő nem tudja mi a helyzet, akkor ki? Na, ki?? Ha képes lennék megszólalni, akkor is suttogva, vagy csak szájmozgatva kérdeznék vissza, de sem nem vagyok képes, sem mondanivalóm nincs, még a táskámat akarásra sem tudok mit mondani, csak nyújtom felé. Ha tudtam volna mit akar vele, valószínűleg még jobban eldugom, de amikor a táskám repül, már késő. Benne a sok törékeny holmival. *-Hééé! Mit művelt? Pótolhatatlan műszerek vannak benne! *Kívülállónak mókás lehet, ahogy próbálom suttogva leordítani a hajat a fejéről, csak az eltorzult arcom, a nyakamon kidagadó erek jelzik, hogy én most tulajdonképpen ordítok a felettesemmel….miközben észre sem veszem, meg sem hallom azt a könnyed suhogást ami a táskám útját kíséri. Épp csak a csapda végső, diszkrét csattanását hallom meg, azt a hangot ami az utolsó rántást kíséri, amikor a táskám még ugrik egyet benne vészt jóslóan csilingelve. Kezem emelem a történés felé, szemöldökeim megint vagy még mindig a homlokomon, s kérdőn nézek a hadnagyra, kérdőn és a pillantásommal közölni, hogy most törtek össze végleg a műszereim. Ő azonban az ocantisokról kérdez. Vállat vonok.* -Mihez képest? *De tényleg! Mihez képest ismerem őket jól? Hozzá képest, Bruce-hoz képest, vagy az anyámhoz képest? Zörgés, mozgolódás hallatszik, a katonák helyezkednek, a hadnagy mutogat. Én is. A fegyverem, amit még nem használtam és számomra csak dísznek van. Soha nem kerültem hasonló helyzetbe, talán a karmám, amit most a hadnagy barmolt szét. Vissza is dugom a helyére. Az én fegyverem a nyelvem, az eszem, a gyors felfogó képességem. Utóbbit nem mindig csillogtatom meg, szándékosan. Gardel hadnagy – egyem a szívét – elém áll, még nem tudom miért. Ő már biztosan tudja honnan érkezik majd a fenyegetés. Na jó, a neszező hangokból ítélve nekem is van egy erős gyanúm, de még nem tudom mi lephet meg. Egy ocantisra tippelnék, olyan földi képességgel amivel a növényeket is képesek uralni. *-Csak szórakozik velünk, ugye? *Kérdezem, utalva az általam gondolt földes varázslóra, de a tippem máris nem helytálló. Ugyanis a bokorból előbukkanó izé, minden csak nem ocantis. A túlélő ösztöneim meglehetősen ki vannak hegyezve, a reakció időm majdnem a nullához közelít, ami ebben az esetben előnyös, ugyanis alig három másodperccel a lény felbukkanása után én már a legközelebbi fa törzsén mászom felfelé. A kérdés tehát felesleges, én inkább mutatom, hogy mennyire és ez rám nézve egészségesebb is. Feltéve ha az izé nem tud fára mászni. Fentről már sokkal jobbak a kilátásaim és a kilátás, egy erős ágon elhelyezkedve újra előveszem a fegyvert, hátha kell. Nem nagy a távolság, simán be tudom célozni.*


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
80
Képességpontok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szer. Május 02, 2018 12:09 pm

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.] Szemeimet összeszűkítve hallgatom, ahogy a tizedes rámripakodik, amint a táskája messzire repül. Persze most még nem tudhatja, hogy mi lehet a baj, ahogy én magam sem. Mindez csupán sejtelem semmi több. Ám ez a sejtés egyre nyomasztóbb lesz, egyre mélyről jövőbb lesz. A hatalmába próbál keríteni, megfélemlíteni akar.
Csakhogy ez nem fog történni. Nem az Ocan lenne az első bolygó, amely fenyegetést jelent számunkra, ahol összetűzésbe kerültünk… helyi lényekkel.
- Az emberélet az mi pótolhatatlan, nem a műszer - felelem neki higgadt hangomon, halkan. Nem akarok a kelleténél nagyobb zajt csapni, de ez nem csak rajtam múlik. A másik két katona rosszálló pillantást mér ránk, amiért még így is megtesszük. Ez még nem is akkora vész, ha belegondolunk az Ocanon egyikünk sem nagyon mászkált azelőtt. Sőt mi több, lényegében először vagyok itt terepen. Teljesen más, mint az űrben.
Sokkal más.
Itt minden apróságra oda kell figyelni, az ágak reccsenése, a levelek zörrenése. Madarak csiripelése, szél lágy susogása.
A háború művészete. Ám az a Földre volt jellemző, azok a törvények nem feltétlenül érvényesek egy másik bolygón. Egy másik élővilágban.
- Ahhoz képest, hogy itt jár - vonom össze a szemöldököm értetlenül. Nem értem, hogy mit nem ért ezen valójában. De lényegtelen is az egész. Ha ez az ő művük akkor már rég elvesztünk. Gondolná egy pesszimistább katona. Még szerencse, hogy hasonló érzéseim nincsenek. Mindenből mindig van kiút, mindehez csak higgadt gondolkodásra van szükség.
A kérdés hallatán elgondolkozok ezen a lehetőségen is. Igen, az is lehet, hogy egy ocantis szórakozik érzékeinkkel. Akkor pedig a saját szemünknek sem hihet. Akkor pedig a tizedes nagyobb veszélyben van, mint mi hárman. Kérdésemet még a végére sem ér, amikor halk suhogást hallok mögülem. Szemem sarkából pillantok csak oda és látom, hogy a tizedes máris a fa egyik ágán gubbaszt. Kószán bólintok felé, szemeimet az idegen állat tekintetébe fúrva.
A másik két katona fegyverükkel nézik a lény farpofájával farkasszemet. Az általunk ismeretlen patás idegesen fújtat, fejét emeli. Hátsó lábával kaparja a földet. Fegyverem lassan engedem le, mégsem mozdulok el. Vele ellentétben egy percig sem vagyok ideges, noha legalább annyira megtermett mint amilyen én magam is.
És erre a gondolatra iramodik meg. Fegyverem magam elé kapom, nem lövöm le. Szándékozom  elgurulni útjáról.
Csakhogy egy hangos fütty szó állítja meg. Pofája az arcom előtt áll meg. A lény viselkedése megváltozik. Rögtön nyugodt és fegyelmezett. A fütty pedig…
Hasonló fegyvereket viselő egyének gyülekeznek körénk, mint amilyeneket mi is viselünk.
- Lázadók - konstatálja az egyik katona, fegyvere köré jobban ráfonódnak ujjai. Ahogy az enyémek is.
- Esélytelen hadakozniuk ellenünk - áll elő egy megdermedtebb - és fegyverzettebb ember, a többiekhez képest. Sose láttam még, de a képével találkoztam már. Connor óta szemügyre vettem az Ocanra száműzött embereket. Egységbe álltak volna.
Remélem a tizedesnek van esze és meg sem mukkan fentről.
- Mit akarnak? - kérdezem ridegen, hangomban nincs se harag, se félsz, se düh. Sem bosszúvágy. Rideg, akár a legnemesebb acél.
- A fegyvereiket - jön a tömör válasz… Amit nem gondolhatott komolyan...
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
283
Képességpontok :
265

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Május 05, 2018 9:34 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Szó se róla, nem vagyok egy nagy természetjáró, már csak azért sem, mert nem mindig adódik lehetőségem rá. Pedig kellene, a munkám miatt mindenképp. Elég nehéz úgy tanulni, hogy az ember nem veheti kézbe azt amiről tanul. Viszont hamar rájövök miért beszél a hadnagy a legnagyobb dühe mellett is halkan. Azért becsületére váljon, hogy képes mellettem higgadt maradni, nem könnyítem meg a dolgát, de most nem szándékosan, egyszerűen zsigerből jön a műszereim feletti féltés. Nélkülük olyan vagyok mint a hadnagy a plecsnije nélkül, vagy Bruce egy matriarchális társadalomban. *-Ó, oké. De ha összetörtek, kár is tovább mennünk, mert nem fogok tudni mit kezdeni nélkülük. Csak mondom. *Ezt persze még nem tudhatjuk, meg sem tudom nézni, mert a szöszmötölés a közelünkben kezd intenzív lenni és mindannyian arra figyelünk. Voltam már az Ocanon, de ilyen messze a katonai bázistól nem, és ott ugye nem mászkálhat akárki vagy akármi, teljesen biztonságban voltam, eszembe sem jutott, hogy utána kérdezzek a helyi erőviszonyoknak a fauna terén. Sőt! Igazából az ocan népről sem nagyon érdeklődtem, hiszen nem sok dolgom volt velük. Amit meg beszélgettem néhánnyal az kizárólag a bolygó éghajlatára vonatkozott, a többit pedig a katonák mesélték. *-Ja, hogy ahhoz képest?! Ahhoz képest semmit. *Szóval mondhatjuk, hogy vak és süket vagyok ezen a téren, ami pedig a számunkra idegen lényeket illeti….nos jobb velük egy fa magas ágáról megismerkedni. Túlélésben jeles vagyok, szégyen a futás de hasznos, jelen esetben mászás. A hadnagytól a felém bólintás felér egy dicsérettel, szerinte végre szót fogadtam, de nem akarom tovább feszíteni a húrt innen fentről egy ironikus megjegyzéssel. Nem mellesleg csak elvonnám a figyelmét a lénytől, azzal pedig a saját biztonságomat kockáztatnám. Fentről sem jobb azonban a lénnyel szembe nézni, érezhetően ideges, gondolom azért mert behatoltunk a területére. *-Határozottan nincs jó kedve. Gondolja, hogy….*Már be sem tudom fejezni, a lény nekiiramodik, egyenesen a hadnagy felé. Nem vagyok képes végignézni ahogy szétszedi, de arra sem, hogy ne lássam mi történik, ezért köztes megoldásként, önkéntelenül is becsukom az egyik szemem, a másikkal viszont figyelek. Nesze semmi fogd meg jól. A hadagy nem úgy néz ki mint aki használni akarja a fegyverét és a két másik katona is épp csak rászegezi a magáét a lényre.* -Lőjön már! *Kiáltom, és kacsintva nézem mikor esik már orra az a valami, mikor éles füttyszó hallatszik, amitől a lény a hadnagy orra előtt kettő, azaz kettő centivel lefékez. Az eddig bent tartott levegő megkönnyebbüléssel robban ki belőlem, a katonáink zavartan tekintenek körbe, bezzeg most már állukig felhúzott fegyverrel. Lehet, hogy nem kedvelik a hadnagyot? Én csak szorosabban fogom a faágat, nehogy leessek döbbenetemben. *-Lázadók? *Ismétlem el a kijelentő szót kérdőn, majd egy újabb megkönnyebbülés után fakadok ki boldogan.* -Szövetségesek! Remek! Jöhettek volna előbb is! Ez az izé….leszedne valaki innen? *Lázadók, vagyis helyismerettel rendelkező emberek. Nem mindegy milyen a politikai álláspontjuk? *-Én nem akarok hadakozni. *S már kezdek is lejjebb mászni, bár, hogy őszinte legyek, felfelé sokkal könnyebb volt. Minden kis nyeszlett faágba beleakadok, míg odalent megy a diskurzus. Naná, hogy besegítek. *-Ó, a hadnagy nem fog örülni ha elveszik a fegyverét. Én odaadom a sajátomat szívesen, úgy sem megyek vele sokra. Mondjuk maguk sem. *S már repül is lefelé a kis marokfegyver, nekem úgy sincs szükségem olyan nagyra mint a hadnagynak vagy a katonáknak. Sosem használtam még. Élesben. Megyek tovább lefelé.* -Mi ez az izé egyébként? Veszélyes vagy csak úgy néz ki? Emberevő? Van valakinél kaja? Éhen halok. *Hogy a hadnagy hogyan néz rám, na azt pont nem látom, de a lázadók felől halk kuncogást hallani, a vezérüknek viszont biztos, hogy szélgörcse van, mert eléggé fintorog, ugráltatja a szemöldökét és remeg a bajusza a vicsorgástól. *


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
80
Képességpontok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Május 07, 2018 7:16 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Csodálom a tizedes ama optimizmusát, melyben azt tárgyalja, hogy van értelme tovább mennünk. A magam részéről előbb csak arra szeretnék rájönni, hogy mivel is állunk szemben valójában. Mennyire nagy a veszély. Minden mással később is lehet foglalkozni. Arról nem is beszélve, hogy sokkal kevesebb műszerrel is lehet helyes… miért is vagyunk itt? Lényegtelen, ami számít, fel tudnánk magunkat találni a természetben, csak mondja meg, hogy mire van szüksége.
Érzékelem, hogy a másik két katona halkan osonva próbál közelebb kerülni hozzánk. Minél kisebb támadási felületet biztosítunk nekik, annál biztonságosabb… Noha minél jobban összetömörülünk, annál nagyobb lehet majd a baj később…
- Nagyszerű - felelem neki, habár most nem feltétlenül rá vagyok dühös. Valójában semmit sem érzek legbelül. A másik két katona sem jártas annyira az ocantisokkal kapcsolatban. Csak azt nem értem, hogy akkor miért minket küldtek ki ide? Ezen gondolkozhatnék órákat is, sem tudnám meg a választ rá. A lényeg, hogy épségbe visszavigyük a bázisra majd a Tizedest. Ennek esélye pedig egyre kevesebb, látva mily állattal is állunk szembe.
Mindent meg kell tennünk, hogy eltereljük a figyelmét, úgy lenne esélyünk, hogy a tizedest futásra ösztökéljük. Állatokat nem ölnék, ha nem szükséges. Amíg nem tudjuk, hogy pontosan milyen hatással is van itt minden másra.
Ez a bolygó továbbra is rejtély számomra, és van egy olyan érzésem, hogy nem most fogja bárki is megfejteni.
Mégis jelenleg csak én  és az állat vagyunk a világon senki más. Hallom a távolból a tizedes hangját, mégsem jut el tudatomig, most csak egy valami van, mely számít. Az állat. Rezdültlenül állok a lénnyel szembe, másik két társam tán sejti, hogy mire készülök, Moore tizedes kevésbé. Az utolsó pillanatban ugranék el oldalra, ha egy fütty nem csattanna a közelben.
Persze a megmukkanásról ennyit, jó lett volna, ha sikerül a lombok között elrejteni a lehető legfontosabb személyt a vadonba, de hát… ember tervez. Habár, ha visszatérünk, az engedetlenségért még számolni fogunk.
Tízen lehetnek körülbelül körülöttünk. Az fejenként négy embert jelent, nagyjából. A tizedest nem számolva, ő nem harcra kész.
A követelésen az egyik katonatársunk felnevet, osztom hangulatát. Nevetséges, ha azt hiszik, hogy…
Újabb nagy levegőt veszek, amint meghallom Moore hangját.
- Maradjon a helyén! - csattan a hangom élesen, ellentmondást nem tűrően. Mégsem tekintek fel rá, hanem a vezérnek tűnő alakot figyelem továbbra is. A tizedes mégsem hagyja abba a szövegelést. Vérem egyre erősebben dübörög ereimbe, mégis azon kapom magam, hogy gondolataim már akörül járnak, hogy kivágom a nyelvét a cserfesnek.
Szemem sarkából érzékelem, ahogy egy fegyver pottyan az égből lefelé, kinyújtott kezemmel próbálom elkapni azt.
Ha sokra nem is megy a szövegeléssel azt eléri, hogy mindenki rá figyeljen. Az pedig azt jelenti, hogy hirtelen mozdulatainkra nem tudnak reagálni. Némán, kósza pislogásokkal kommunikálunk, mi hárman, katonák. Még ha nekem nehezebben is megy a előttem álló állattól.
A levegő egy pillanatra megfagy körülöttem, újra csak hallom a tizedes hangját, annak tartalma nem jut el hozzám.
- Mégis minek képzel minket, ha? Szamaritánusoknak? - fakad ki a vezér és őrjöngése folytatódna, ha kezem nem lendülne a tizedes fegyverével és nem lőnék felé. Az ő reakcióidejével sincsenek gondok. Gondolkodás nélkül lövök, ő pedig ugrik, a vállát találom csak el. A fegyver éles hangja felrázza a környék állatvilágát, madarak reppennek a magasba, egy újabb lény ugrik ki egy bokorból és lódul meg az ellenkező irányba, melyben mi állunk.
Már dobom is el a fegyveremet, oldalra ugorva, igyekszem az egyik lázadó felé közelíteni.
- Menjen vissza! - parancsolom a nőnek, remélve, hogy veszélyhelyzetben nem fog itt kóricálni. Meglepő módon pedig az állat egyhelyben áll.
Szemem sarkából látom, ahogy a másik két férfi is beveti magát a harcba.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
283
Képességpontok :
265

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Pént. Május 11, 2018 7:27 pm





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Általános derültséget kelt a fegyverek iránti érdeklődés. Nekem nem annyira fontos mint a katonáknak, vagy Gardel hadnagynak. Ám minden tapasztalatlanságom ellenére látom a túlerőt, ráadásul egy olyan lénynek parancsolnak, amelyik láthatóan nagyon szeretne minket megkóstolni. Ez pedig nem olyan mintha füttyentenék az egyik közkatonának, hogy ugyan ugorjon már el nekem egy kávéért. Másrészt, lázadók ide, katonai szabályzat oda, én lehetőséget látok az idegenekben az erdőben való biztonságos haladásra, ezért barátkozni próbálok a magam módján. Természetesen Gardel hadnagynak ez nem tetszik, én viszont kockáztatva a későbbi retorziót, kvázi megtagadom a parancsot. Inkább kérésnek, vagy ajánlatnak veszem a „maradjon a helyén” szöveget és tovább mászok lefelé. Egyedül, önállóan, mivel egyik táborból sem igyekszik senki segíteni. Úgy terveztem, hogy lemászok és bevetem a bájos személyiségemet, talán még a vezérük fancsali képére is tudok majd mosolyt csalni, vagy legalább enyhít a humorom a szigorú vonásain, ám ahogy az már lenni szokott a hadnagy közelében, semmi sem úgy alakul, ahogy az Raven Moor tizedes fejében előre lejátszódott. Éppen némi sértettséggel vagyok elfoglalva a lázadó vezér kifakadását illetően, a lábam még nem ért le a földre, mikor a hadnagy lő. Aztán mindenfelé sugároznak a fénycsíkok, levelek reppennek szana és széjjel, madarak vagy valamilyen szárnyas lények emelkednek a magasba, a fáról termés hullik a fejemre. Szerencse, hogy csak ujjbegy nagyságúak, különben már túl lennék az édes és sötét tudatlanság peremén….hát, talán jobb is lenne. A baj csak az, hogy a hadnagy találata remek, viszont ezzel a lázadók vezérének a lövése nem túl pontos. Nem, nem engem talál el hanem az ágat amiben éppen kapaszkodom, ezért nem tudok eleget tenni a hadnagy parancsának, miszerint visszamenni a fa tetejére jobb lenne a számomra. Na meg persze az ő számára is. Nem tudom ki mit csinál és, hogy őszinte legyek momentán nem is érdekel, mivel az ág forgácsokat okádva robban szét, a kezemben csak egy pár centis darab marad, ami ejtőernyőnek sem jó, ezért nem túl kecses zuhanással érek földet, és verem fel a port, aljnövényzetben élő rovarokat, kapok némi törmeléket a fenekembe és érzem, hogy valami csúszós is van alattam. Puha. Hogy sikoltok az nem kétséges, az már igen, hogy a nagy zűrzavarban bárki is meghallja. A másik emberevő lényről nem is tudok, az viszont amelyik farkasszemet nézett a hadnaggyal, irányítás híján felém lendül. A vezér nem törődik a sebzett vállával, revansot akar venni. Megindul a hadnagy felé, a mi katonáink azonban el vannak foglalva a maguk ellenfeleivel, míg a hadnagy is egy másikkal. Többen vannak, mondanom sem kell, hogy a vezér gyorsan eléri a hadnagyot, így már hárman állják körbe. A fekete-piros lény meg engem pécézett ki, lefékez előttem, kapok újabb törmeléket és aljnövényzetet, éppen a tátott számba, és ijedten nézek abba a koromfekete szempárba ami engem fixíroz. Lehajol és tovább néz meredten, orrlyukai remegnek ahogy befogja a szagomat. Gondolom én. Aztán mielőtt a két lázadó és a vezérük ártalmatlanná tenné a hadnagyot – mivel élve nagyobb az üzleti értéke – a lény olyan fülrepesztő hangot ad ki, hogy csengeni kezd tőle a fülem. Mind a kettő. A lehelete pedig, nos mivel alig fél karnyújtásnyira van tőlem a feje, eléggé érezhető. *-Ó, a francba, mikor mostál utoljára fogat? *Mondják, hogy az adrenalin megbolondítja az embert ha önkéntelenül túladagolja magát vele. Nos ezt most testközelből érzem. Csak egy hülye képes feltenni egy ilyen kérdést egy olyan állatnak, amelyik valószínűleg sosem mosott fogat, sőt, még csak nem is gondolt rá reggelente, hogy kellene. A halál peremén viszont tök mindegy mit mondok. A lázadók ismerhetik a lényt és a szokásait, mert fel sem veszik az éles, sivító hangot, viszont a mi katonáink megdermednek. Hogy a hadnagy mit tesz, azt nem látom a lénytől, de ha őt is „megbabonázta” a hang, akkor úgy lesz elkapva és ártalmatlanítva mint a két másik katona. Én meg tovább ejtőzöm a susnyásban, bár nem kényelmes, de jelenleg meg sem merek mozdulni. Csak diszkréten köpködöm a számba került fél erdőt.*



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
80
Képességpontok :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Juurin Kensei
» A falu temetője

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ