Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Május 15, 2018 2:33 pm

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Természetesen Moore tizedes fittyet hány mindennek, amit mondok neki és kitartóan halad lefelé. Ha többet nem is, annyit mégis sikerült elérnem, hogy legalább ne beszéljen. Ezért is lehet, hogy az események a kelleténél jobban felgyorsulnak. Az érzékeim pedig mintha kiteljesedtek volna. Egyszerre hallok, látok, tapasztalok mindent. A már jól ismert robotpilóta átveszi testem felett a hatalmat. A fa alól kitérve engem már nem érnek el a lövések okozta károk, nem úgy a tizedest. De remek katona ő is - vélem - tán nem esik túl nagy baja. Addig is, elkapom az egyik lázadó karját, kissé megrántva dobom át a vállam fölött, gerincére térdelve fegyverzem le. Egy jól irányzott tarkóütéssel pedig mély álomba küldöm. Fegyverével a kezembe fordulok oldalra a következő támadómra, ám mielőtt lőhetnék ő teszi meg.
Hiába minden reflexem, hiába húzom arra a fegyver csövét, azt mégis eltalálja, mégpedig a markolatánál. Kénytelen vagyok elengedni, a hideg fém halkan puffan az avarba, felzavarva az ott élő hangyabojt. Eközben egy sunyi alak lopózott mögém. Nincs sok időm, az ártalmatlanított fickón gurulok oldalra, a hátamra érkezve, lábaimmal fogom ollóba a settenkedőt. Közben a hangyák hajamba lopóznak, bőrömre másznak, húsomból lakmároznak. A kellő adrenalin miatt mégsem érzékelem egy cseppet sem.
Szemem sarkából látom, hogy mit művel - vagyis épp nem művel - Raven. Halkan szitkozódom, és igyekszem minél hamarabb levakarni rólam támadóimat. Hiába a bicsaklás bármilyen gyorsan is állok fel, kezemet már nem tudom a fegyveremre tenni, eddigre hárman állnak körbe. A lény pedig elindul a tizedes irányába.
Nincs időm ezekkel a majmokkal itt játszadoznom. Mozdulni mégis képtelen vagyok, fegyvert szegeznek egyenesen a szívemhez. Arcom komor, még gúnyos mosolyt sem engedek meg magamnak. Aztán a fegyver egyre feljebb jön, a vállamhoz. Szívem felé.
- Elavult módszer a szemet-szemért elv - ha végezni akarsz valakivel, akkor ne megsebesítsd, hanem öld meg, egyenesen. Ha van rá lehetőséged, akkor az első alkalommal tedd ezt, ne pedig várj vele. Ez mindig hibás.
A fickó pedig épp ezt kezdi el. Szemei vérben forognak és magyaráz valamit a becsületről, a hűségről és a Consiliumról. Az én elmémet mégis a tizedes veszélyhelyzete köt le, amikor is… meghallom az üvöltést.
Testem akaratlanul is megrázkódik, fejem lehajtom, érzem, ahogy bőrömet kirázza a hideg. Akaratlanul is egy emlékkép kúszik be elmémbe. A fejtetőn lőtt férfi és az azt megelőző sikítás. No meg az utána tett ígéretem… Még egyszer hang nem gátolhat meg semmiben.
Lassan tekintek fel újra. Gyorsan mozgok.
Egyik kezemmel a fegyvert ütöm félre, a másikkal eközben övemhez nyúlok. Az egyik rejtett pakkjából egy tenyérnyi kör alakú szerkezetet húzok elő. Félfordulat közben guggolok le, a kezembe tartott fegyvert pedig a fenevad felé dobom.
- Moore, nyugat felé ugorjon! - hallom saját kiáltásomat harsanni az erdőben. Reményem él csak, hogy nem süketült meg teljesen.
Ha mégis, észreveheti, ahogy a lény lábai között ér az avarba földet a szerkezet. Talán fel is ismeri. Másodperceken belül szürke füstfelhőt enged ki magából, alig két méter magasan, két méter szélesen. A nanorészecskék annyira túltöltődnek eközben, hogy természetes áramot képez, ezzel sokkolva a benne lévő élőlényeket…
Remélem, hogy sikerül elugrania előle.
A föld felé guggolva mégis próbálom legalább az egyik alól kirúgni a lábát. Ha ez sikerül, akkor azt a gerillát használva pajzsnak lövöm saját fegyverük tárát a másik tagba. Így már csak a vezér marad. Az engem védő korpuszt felé hajítva, megfordulva rohanok a tizedes irányába, karját elkapva vonszolom be egy fa mögé.
- Vissza kell mennie a táborba, ért engem? - szegezem neki a kérdést, fegyveremet vizsgálva, mennyi lövésem maradt még hátra. - Amilyen gyorsan csak tud, elterelem a figyelmüket, maga fusson az ellenkező irányba - vetek rá egy hideg pillantást, eddig fel sem tűnt, hogy mennyire zihálunk, feltehetőleg mindketten.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Május 21, 2018 7:16 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Egyszerre két fronton zajlik a csata, az egyik igen aktív, a másik meglehetősen passzív. Mondanom sem kell melyik kié. A hadnagy igazán kitesz magáért, én viszont nem sokat látok az egészből, lévén a fura lény, aminek még a nevét sem tudom, mert eddig elkerülte a tábort ahol jobbára megfordultam, szinte a teljes kilátást eltakarja előlem. Hallani is csak kis ideig vagyok szerencsés, az sem jósol jót, aztán a visítás és megtapasztalom milyen az amikor kicsi csengettyűk százai vagy ezrei csilingelnek a fülemben. Egy méterre lenni az emberi halláskárosodást idéző maximális decibeltől nem túl kellemes és eléggé lefagyaszt. Olyan mint egy harci kiáltás és én lecsukott szemekkel készülök a legrondább halálra amit ember csak el tud képzelni. Felfalás, miután apró cafatokra tépett a vadállat. Mindeközben a hadnagy mindenkit megszégyenítő harcba kezd, a két másik katona már elesett ugyan, de csak a harcban, az életben még nem. Csupán büszkeségük szenvedett csorbát, na meg a szabadságuk. Nem hallok és nem is látok, mivel a fülsiketítő visítás valóban alkalmazkodott az elnevezéséhez és ha időlegesen is, de a csengésen kívül mást nem hallok, a szemeim pedig továbbra is csukva vannak. Jobb nem szembenézni a halállal. A lénynek azonban esze bogában sincs engem felfalnia, bár az első érintkezés ezt sugallja. Forró és nedves kúszik végig a nyakamon át az arcomig, bele a hajamba, én meg a lényhez hasonlatosan fejhangon sikítok. Nyugat felé ugorni? Merre van nyugat? Ugorni amikor meg sem bírok mozdulni? Különben sem hallok. Csak érzek, mégpedig azt, hogy repülök. Az álombéli repülés érzéséhez képest ez cseppet sem kellemes, inkább fájdalmas, ahogy a ruhám – mivel annál fogva ránt fel valaki – a nyakamba váj, félig-meddig elszorítva a gégémet. Kétszer érek földet és kétszer rántanak meg, a kettő között résnyire nyitom a szemeimet és látom ahogy az erdő suhan mellettem, vagy én suhanok, nézőpont kérdése, aztán végleg földet érek, a hátam nekiütődik az egyik vaskos törzsű fának, a fejem koccan, ahogy a fogaim is. A hallásom félig visszatért, vastag vattán keresztül érkezik a kiáltás, én suttogásként élem meg.*-Élve kellenek!Élve!!* Ez eddig a legjobb hír amit hallottam. Nem ma fogok meghalni, ami elég meglepő tekintve, hogy a lény megkóstolt. Vagy csak én éreztem úgy? A nyakamhoz nyúlok ahol nem rég valami forró és nedves simogatott meg, ujjaim nyálkába ütköznek, az undor reflexszerűen rántja össze a gyomromat. Felnézek, a hadnagyot látom érkezni, mögötte a lénnyel és három újabb ellenséges/szövetséges barbár katonával. A vezér csak lassan tudott kikászálódni a felé hajított test alól, így ő késve érkezik, de annál nagyobb zajjal. A hadnagyot bámulom, látóterem peremén a lénnyel és a többiekkel, érzem, hogy nem vághatok túl értelmes arcot. Aztán a hadnagyra fókuszálok jelentőségteljesen, kezem emelkedik és a háta mögé mutat. *-Öööö…hadnagy. Szerintem ezt látnia kell. *Az újonnan érkező katonák egyike, aki háttérbe lapult míg mi próbáltuk összekuszálni az amúgy is káoszos helyzetet, felismerve az energiatöltetes detonátort, felrántott és eldobott – talán nyugat felé – a lény vele tartott, kitérve a füstfelhőből és szeretetteljesen végignyalt, onnan a nyáladék a bőrömön és a ruhámon. Ki tudja, talán belém szeretett. Sötétben ülő szemei most is engem fixíroznak. *-Értem hadnagy. Ööö, talán nem fog menni…. Aaaaz, egy sokkoló? *Érdeklődöm még mindig a földön ülve, hátamat a fának támasztva a hadnagy mögött álló és veszettül vigyorgó katonától, aki bólint. *-Megadom magam!



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Pént. Május 25, 2018 7:16 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem érek oda időbe a tizedeshez. Még érzékelem, ahogy valaki, vagy valami a grabancánál ragadja meg. Az indulatok akaratlanul is felcsapnak bennem. A feladatom irtó egyszerű: az Ő védelme. Fegyverem emelem, hogy lelőjem azt, ki fojtogatja a nőt. Hallom a lövést, ahogy újra elsül fegyverem, kezemet oldalról lökök félre. Így ha még ha el is találom a lány támadóját biztos, hogy nem ejtek benne túl nagy kárt. Pedig azért az állatért nem lenne kár.
Könyököm behajlítva verem orrba azt, ki megint engem akar támadni. Szabadulnom kell, amilyen gyorsan csak lehet. Mentenem kell a civilt, ki mégis katona. S aki nem tud harcolni.
Öles léptekkel indulok meg irányába. Futva közelítek felé, közben érzékelem, hogy a társaink is harcaik végére érnek. Remek katonák, felfegyverzettebbek. Taktikusabbak, mint támadóink. Mégis ki vannak merülve. Ha megállnék egy pillanatra magamon is észrevenném ezt. Erre még sincs időm foglalkozni.
A fához érve, a tizedes hónalja alá nyúlva segítenék neki talpra állni.
- Maga ne azzal foglalkozzon. Hanem, hogy tud minél hamarabb visszaérni a táborba. Ha kell egyedül. Próbáljon meg egy csapatot összeverbuváltatni - vagy ne. Az se gáz, ha minket itt hagy. A lényeg, hogy ő meneküljön. A csapatom tagja, megsérülni nem fog - ennél jobban - ezt nem hagyom. Különös, amennyire gyanakodtam arra, hogy a lázadókkal szűri össze a levet, most még csak eszembe sem jut, hogy közéjük tartozna.
A hajó tagja. A társam. Azt mondják, hogy ennek jelentenie kellene valamit. Az majd nemsokára kiderül.
- Raven! - rázom meg a vállát, nem fordulok hátra, nem nézek a támadók irányába. Hallottam a kiáltást, nem fognak hátba lőni. Ha mégis ruhám megvéd a fegyverek ellen, erre fejlesztették ki őket. - Ne velük foglalkozzon - próbálok lehajolni felé, figyelmét visszavezetni rám. - Bízik benne? - kérdezem költőien. Majd most minden kiderül. - Nyerünk magának időt…
Ezzel fordulok vissza. Ha kell egyedül állok ki ezek ellen, fegyverem nem eresztve, karomat nem adom megadásra.
- Ő egy civil - intek fejemmel a lány felé. Nem rémít meg a sokkoló látványa, ujjamat a ravaszra fonom. Ha lesokkol, lelövöm. Az idegek az ujjamba is áramlanak, összehúzva azokat. Remélni tudom csak, hogy a tizedes belátja: egyetlen esélyünk, ha segítségért siet. Vagy ha visszatér. Újra hirtelen mozdulok. Öklöm a velem vészesen szemben álló férfi képébe verem, orra irányába, lábam közben emelkedik. Ahogy az ő keze is.
Felkaromat éri az áramütés.
Fogaimat szorítva érzem, miként rándul össze testem, fegyverem, ahogy számítottam elsül, de nem ellenfelem mellkasába. Sajnos nem, annak lábfejét lövöm át. Féltérdre ereszkedem. Nem adjuk meg magunkat.
Nem a lázadóknak. Nagy levegőt véve, fújtatva próbálok meg újra felállni. Hallom a férfi sikolyát, az előbbi vezető vészesen közelítő lépteit. Karom erőtlen emelem fel, lőnék újra.
Ám ekkor tarkómat csapja meg az áram. Visszahanyatlik karom a föld irányába… Néma sikollyal adózok a fájdalom előtt, mit próbálok kizárni tudatomból.
Nagyon remélem, hogy a tizedes már nincs mögöttem. De aztán ki tudja.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szer. Május 30, 2018 7:51 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Érdekes, hogy életveszélyben minden dolog egészen más megvilágításba kerül. Talán az ember nem képes tisztán gondolkodni, rosszul cselekszik, rossz döntéseket hoz, de azt is tudja, hogy jobb nincs. Én azonban mintha megvilágosultam volna, pontosan tudom, hogy miket beszélek és gondolok és azt is, hogy az jó. Na persze nekem és nem a szabálykövető hadnagynak, aki úgy tűnik feltette az életét az enyém megmentésére. Már-már elmorzsolok egy meghatódott könnycseppet a szemem sarkában, mikor a hadnagy felránt a földről, fittyet hányva arra amit mutatni akarok neki.*-Viszatérni? Minek? *Kérdezem fejhangon és kétségbeesve. Eddig is velük jutottam el, most először vagyok a katonai táboron kívül, s bár hellyel-közzel tudok tájékozódni, azért nem szívesen indulnék vissza egyedül.*-Hadnagy! Minden tiszteketem a magááááá... *Próbálnám a saját érveimet rátuszkolni, de alaposan megráz és kénytelen vagyok a szemeibe nézni. *-Igeeeen?! *Érdeklődöm mivel ritkán szokott a nevemen szólítani, legtöbbször tizedes vagyok. *-Öööö...deee.....hát peeersze hadnagy! Miazhogy! *Bízom benne, csak épp most inkább az eszünket kellene használni, meg a női praktikákat és nem a yners erőt. Szerintem. Aztán persze a hadnagy felülírja minden igyekezetemet. Sebaj, majd megoldom egyedül, ahogy szoktam. Hát, nem vagyok valmai nagy csapatjátékos, ez a hadnagy szerencséje.A helyzet az, hogy a kísérő katonáink már foglyok, a hadnagy pedig nem sokára az lesz. Elnézve az igyekezetét, minden megmozdulása arra felé hajaz. Én csak állanék egy helyben és kivárnám a történések végét, hogy nekiálljak cselekedni - hiszen megadtam magam, felemelt kezekkel - de a szabadságomban még sem a szövetséges lázadó katonák akadályoznak, hanem az a fura, sikítozós lény amelyikből azt hiszem kettő is van a közelben. Az orrlyukai kitágulva szimatolják az arcom, majd beleharap a fülembe, némi hajjal együtt huzigál. *-Hééé! Engedj el te vadállat! Nem vagyok a vacsorád! *Szóval el vagyok foglalva, egyébként meg a hadnagyot csak el akarják kábítani, halványan rémlik, hogy élve kellünk nekik, ezért meg sem próbálok segíteni neki. hagyom a vesztébe rohanni, s csak aztán, hogy időlegesen megszabadultam egy erőteljes legyintéssel a horkanó nyavalyától, megyek oda a kiütött hadnagyhoz. Nem tudom, hogy magánál van-e még, de én úgy teszek és beszélek hozzá. Halkan, a fülébe, miután kisikította magát.*-Hadnagy. Maradjon veszteg. Tudom nem bízok bennem, de most az egyszer tegye meg. Kidumálom magunkat. *Na ja. Most kerülök a hadnagy és a sokkoló közé, nehogy még egy löketet kapjon, a francnak se hiányzik, hogy kiégessék az agyát. *-Beszéljük meg, oké? Én magukkal vagyok. Mármint együttműködök ha maguk is segítenek. Kéz kezet mos, megvakarjuk egymás hátát, ilyenek. Na mit szól nagyvezér? *Tárgyalásban láthatóan penge vagyok, minden szerénység nélkül állíthatom és a mosolyom is szép. A nagyfőnök oldalra hajtott fejjel nézeget, méreget míg a többiek röhögnek. Ki fennhangon, ki csak félrefordulva az orra alatt. Ebből kitűnik a nem hivatalos rangsor is. Keresek a nagyon röhögők között egy szépszeműt. Közben ketten a hadnagyot támogatják, a lény megtalálja a nyakamat és a ruhám gallérját és kiszolgálja magát. Megint elhessegetem, mire elégedetlen horkantás és egy kisebb visítás a válasz. Megint röhögés.*-Kedveli magát. Nincs alku, indulás a táborba. *Ó, ez nem jó, viszont nem is rossz.*-Nincs alku. Azt sem tudja mit ajánlok. Mellesleg a hadnagy még nem tud lábra állni. Picit várjunk még. Ezt a nyálas fenevadat meg tüntesse el a közelemből. egyébként is mi ez? Valaki idehozná a táskámat? De óvatosan, mert törékeny műszerek vannak benne. Ja, egyébként geológus vagyok és profi informatikus. Bármit leszedek magának a Volentisről két dróttal. Kiknázhatná a képességeimet. Velem csak jól járhat, cserébe a hadnagy és a fiúk visszamennek az alaptáborba. *Összehordok hetet-havat, bármit is jelentsen, de jól hangozna ha kimondanám, csak jussunk dűlőre. Egyelőre maradunk, a handagyot pátyolgatom (!!!) nem lehet kellemes a feszengő izmok érzése és a begörcsölt állkapocs. Persze lehet, hogy nem attól csikorgatja a fogait. Mindegy, gondolatban vállat vonok. *


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Jún. 04, 2018 6:47 pm

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]- Hogy segítséget hozzon! - vonom össze szemöldökömet. Hihetetlen, hogy ezt itt és most kell megtárgyalnunk. Bármi is történik idekint, ő most a legnagyobb reményünk, hogyha visszatér a bázisra, tud nekünk segítséget hozni. Mi kibírhatjuk bármeddig, de ő? Őt nem erre edzették, nem erre tervezték!
Szóval most kell minél hamarabb észhez térítenem. Most, amíg még lehet, hogy mielőbb menjen el innen. Képesek lehetünk hárman feltartani, bármeddig. Szemem előtt egy cél lebeg. Mégpedig, hogy a civilnek épségbe vissza kell térnie.
És Moore egy civil. Jelenleg semmi több.
- Ha bízik, akkor meg menjen! Most! - kiáltok rá, tán nem ért rendesen az előbbi robbanás miatt, a fegyverek hangos ropogása miatt, mely minden környező állatot elijesztett. Egyedül hagyva minket az ellenséggel.
Minél kevesebb a szemtanú, annál tisztább munkát tudunk végezni. Nincs kétségem afelől, hogy mit tennék meg velük. Legalább azt, amik ők is. Nem vagyok szent, soha nem is állítottam egy pillanatra sem, hogy az lennék. Bármikor vért tapasztok kezemhez, számomra ez semmilyen lelki kínlódással nem jár utána.
Épp ez az. Akkor van bajom, ha nem tapadhat azé a kezemhez, ki ezt megérdemelné. S jelenleg az összes lázadó megérdemelné.
Ezért! Szorgalmaztam Connor megölését!
Bármennyire is reménykedem, hogy a lány nincs már itt, a tizedes minden igyekezetem felülírja. Ő is. Néma sikolyom közepette hallom a kiáltását. Ártanak neki. Testem mozdulna, ösztönösen fordulok felé, fegyverem tartanám a kezembe, de az összerázó izmok újra és újra meggátolnak bármilyen mozgásba. S úgy tűnik, hogy nekik sem volt elég ez a pár lövedék. Kapok még egyet. A hátamba. Hátha ettől végre földre kerülök.
Kezeim tehetetlenül hullanak az avarra. Szívem hevesen lüktet, olykor kihagy egy-egy ütemet. Azt hiszem, hogy ez ilyenkor természetes. Vérem ütemesen ver a fülembe. Megszűnik a külvilág számomra. Homályosan látok, elmosódott alakokat. Hangok nem jutnak el tudatomig.
Valaki mintha hozzám érne, enyhe bizsergést érzek alatta, izmaim újra és újra összerándulnak, a sokkoló hatása lehet. Tizedes mintha beszélne hozzám. De egyre kevésbé vagyok jelen. Küzdök a helyzettel, de kevés eséllyel tudok.

- Persze, hogy nem tud - vigyorog a főmufti Ravenre, majd int embereivel. - Ti ketten - mutat a két katonára, kik a kis csapat részét képzik. - Fogjátok meg a nőt a hónalja alatt. Velünk jöttök - fordítja fejét vissza a nőre. Vigyora mit sem apad le arcáról. - Szóval bármit le tudnak nekem olvasni, ez érdekes, és miért bízzak magába aranyom? - lép egyre közelebb és közelebb hozzá.
A háttérbe a két fickót vállánál lökik meg. Fegyvert tartanak tarkójukhoz. Nincs sok lehetőségük. A folyamatosan rángó Hadnagy hóna alá nyúlva segítik talpra. Már amennyire bírják. A tehetetlen nő képtelen lábait használni, így csak a két társának vállába kapaszkodik, ahogyan tőle telik. A lázadók csapatának vezére pedig már vészesen közel áll Ravenhez.
- Olyan kis ostoba vagy. Ez a három mihaszna lesz a biztosítékom arra, hogy megszerezz nekem bármit a Volentisről - úgy érzi, hogy nyerésbe van és miért ne érezhetne így? Egy kincs került a kezébe, három katonát kiiktattak, fegyvereiket megszerezhetik. S ha ennek vége van, akkor még csak szemtanúk sem maradnak. Ámbár, ahogy méregeti a fekete hajú szépséget, semmi jót nem ígér neki a jövőre nézve. Talán őt megtartja magának. Jól elszórakozhatna vele.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #16•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Jún. 07, 2018 7:50 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Hogy én segítséget hozzak? Még több katonát sodorjak veszélybe? Ha eltűnök, számítanak majd egy kisebb hadseregre és elnézve az eddig hadrendbe állított fegyvereiket, elő sem kell bújniuk ahhoz, hogy kárt tegyenek a mentőcsapatban. Persze én csak egy kis trollkodó vagyok a Consilium hadseregében, kiváltképp stratégiailag, de jelen esetben ez most nem tudatosul bennem. Ezért, és a saját gondolataim miatt, melyekkel felmérem a helyzetet, nem indulok el. Inkább itt maradok és mentem a még menthetőt. A túlerő igencsak megalapozott, nem sok jót jóslok a hadnagynak, pláne azért nem, mert tudom, hogy a végleteik elmenne azért, hogy nekem időt nyerjen, ha már mondta. Az meg akár az életébe is kerülhet, szándékosan vagy véletlenül. Másrészt sokkal jobb ötletem van, persze elképzelhető, hogy ezt később, már biztonságban az Arkanon, vagy a Volentisen a hadbíróság előtt a hadnagy kétségbe vonja majd, de most feredőzöm önnön magabiztosságomban. Maradásom ellenem fordul a sikítozós lény személyében, azt hiszem később én is sok mindent felülírok majd ami a döntéseimet jelenti, de ha nem is némán, de tűrök. A hadnagy kezei rándulnak, nem tudom, hogy a sokkoló hatása-e vagy azé, hogy a védelmemre akar kelni, még mindig. Ha az utóbbi, csodálom a kitartását. Egyéb helyzetekben idegesítő lenne ez a makacsság, mint ahogy már tapasztalhattam is. Azonban nekem is van ebből az idegesítő tulajdonságból egy nagy batyura való és most mindet kipakolom. A főnökkel tárgyalok, oda-vissza megy az alkudozás, noha ő nem nevezi annak, mégis sikerül pár dolgot elérnem. Többek között, hogy a hadnagy nem kap több energiát. Felkapják mint egy félig telt zsákot – hurrá optimizmus – engem viszont kereszttűzbe fog a nagyfőnök, és alkalmam van egészen közelről megszemlélni a lélektükreit. Azt mondják az öregek, hogy a szem a lélek tükre, nos ha ez igaz, akkor a főnök lelke igen csak ködös és zavaros ami nem sok jót jelent. Ám ez nekem nem szabad, hogy sok gondot okozzon. *-Vigyázzanak rá, ha csak egy karcolás is…..*Nem mondom mi történik ha a hadnagy megint mozgásképes lesz, a föncsire kell figyelnem.* -Mert szüksége van rám. Mert főnyeremény vagyok és mert nincs más lehetősége jelenleg. Jól gondolom? *Persze, hogy jól gondolom. Mikor volt lehetősége akár hasonlóra? Soha, különben nem csillantak volna fel a szemei a nagy homály közepette amikor ezt megemlítettem. *-Maga nem szokott fogat mosni? Egy kis szájvíz nem ártana. *Hessegetem el magam elől a szájszagot és a fejét egy mozdulattal. Az „ajánlat” amit kapok kissé kétirányú és jelenleg – el kell ismernem – nagy motivációval bír. Viszont engem sem ejtettek le kis koromban a meghunyászkodás talajára. *-Ha nem engedi el őket….honnan tudja, hogy kódolás helyett nem egy segélykérő üzenetet küldök el? Én bírom az ellenállását és utálom a Consiliumot, tekintve, hogy kénytelen voltam férjhez menni és a gyerekcsinálástól is ez a katonai zubbony… *csippentem fel szavaim közben az anyagot a két ujjam közé *…tart vissza. De ha ők nincsenek biztonságban, és nem térnek vissza időben a bázisra, hogy alibit szolgáltassanak a hiányomról, akkor nem sokára itt nagy mészárlás lesz. Tudja jeladó van bennünk és addig nem iktatom ki amíg ők hárman itt vannak. *Nem dobtam ki a Jolly Jokert, még nálam van, viszont azt hiszem, érzésem szerint egész jó lapokat osztottam magamnak.*


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
[/color][/i]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #17•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Jún. 09, 2018 3:33 pm

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]Széles vigyor terül szét a főnök arcára, ahogy közel hajolva a nőhöz amaz újabb megjegyzést tesz arra miként is vigyázzanak a foglyukra.
- Vagy mi lesz? Nem segít? - vigyorog továbbra is rá. Úgy tűnik, hogy nyeregben érzi magát, csak ő tudhatja, hogy mi végből teszi azt. Ami jelenleg biztos a három katonából kettő fegyvertelen, egy eszméletlen. A hadnagy feje kókadtan lóg a föld irányába, haja eltakar mindent. Lábra hiába állítják nem marad meg azon.
- Tetszel nekem kislány - neveti el magát a férfi. - Van benned spiritusz és önbizalmad is van. Mi a neved? - na persze ez nem jelenti első körben, hogy nyert volna Raven. Egyszerűen csak felkeltette a főnök figyelmét, mi valljuk be nem csoda. Egy rakás lázadó pasi össze van zárva, naná, hogyha egy nő bekerül a körükbe, szemet vetnek rá. Nincs ez máshogy a tizedessel sem. - Ez nem a Volentis aranyom. Ez a valóság. A Föld, amira annyira vágyott minden fenn élő - bök fejével az ég irányába. Fogkefe? Fogmosás? Olyan luxus ez már nekik, idekint a vadonba, amit el sem tudnak képzelni. De ez más tészta, hamarosan a lány is meglátja, hogy miként is élnek azok, akik kiváltak a Volentisből. Kik hátat fordítottak a rendszernek. A főnököt ettől függetlenül továbbra is szórakoztatja a lány mivolta és pimaszsága is. Vigyorgása egy pillanatra sem apad le, még akkor sem ha épp a segélykérésről van szó. Mégis mit mondhatna.
- Ha meg elengedem őket, akkor is maga után fognak jönni, ránk vezetve őket… Nagyon szépeket mondd, de két vadbarom előtt mondja el, hogy épp átállna az ellenálláshoz és hogy mennyire is utálja a rendszert. Azt hiszi, hogy ezek majd alibit adnak magának - fejét hátrahatjva neveti el magát hangosan a Főnök. Na őt sem ejtették a fejére. Zsíros és koszos mancsával ragadja meg Raven karját.
- Ha nem hajlik a szép szóra, mondom máshogy - keményednek meg hirtelen a vonásai. Az előbbi jókedve hirtelen múlik el. - Vagy nem azt csinálja amit én mondok önnek, vagy végignézi, ahogy először megkínozzuk őket - bök fejével a katonák irányába - aztán pedig választhat, hogy melyikőjüket öljük meg először.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #18•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Jún. 12, 2018 6:21 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



-Még az is meglehet. *Válaszolom ajak lebiggyesztve. Jobb nem jut eszembe jelenleg, és ez is megteszi. A tárgyalás kezd a nekem kedvező irányba folyni, bár van pár útelágazás, de mindet végigvettem magamban. A következő mondata már jobban tetszik, mert tetszem neki. Ezt azonban nagyon remélem az ő testi épsége miatt, hogy nem szexuálisan értette, másrészt legalább figyel rám, érdekli mit akarok mondani és ez a fontos. Noha roppantmód nem vagyunk jóban a hadnaggyal, azért nem szeretném ha baja esne…nagyobb mint amilyen eddig, meg a két jófenekű katonát is sajnálnám, szóval úgy tűnik rajtam áll vagy bukik a helyzet. *-Raven. És a tiéd? *Nem hiszem, hogy hiba lenne elárulni az igazi nevem, másrészt adni is kell valamit miközben azon munkálkodom, hogy elvegyek. El kell terelnem a figyelmét és a gondolkodását bizonyos dolgokról, hogy olyanokra figyeljen amire én akarom. A pimaszság nálam lételem, ahogy a higiéniára való törekvés is, legyek bárhol, ezért mindkettőt kézben tartom.* -Azért valamit kitalálhatna. Képzelje el ha itt kezd el fájni a foga, ahol nincs szakszerű ellátás. *Oké, hogy itt nincs teljes komfort, de ha csak kicsit körülnézek már találnék megoldást bármire. Na arra nem, hogy egyedül visszataláljak a táborba és arra sem, hogy egymagam túléljem hetekig a vadonban…de! Talán menne. Remélem. Az alkudozás tovább folyik, a nagyfőnök próbálkozik és én hagyom, hogy elássa magát a saját vermében.* -Ja persze! Igaza van, pont a pasiknak kedvez a rendszer. Képzelje ha egy nő akarna több férjet. *Elborzadok. Megjátszva. Forgatom a szemeimet. Egyébként elgondolkodtató amit mondtam, én simán benne lennék ha nem kellene feltétlenül kölyköket potyogtatnom. Sajna azonban a fogamzásgátlás érthető okokból nem működik hatékonyan, pláne nem törvényesen. A fenyegetés nem igazán hatna meg, ha nem zavarna kicsit össze. Ha túlságosan hamar adom be a derekam, gyanús lenne. Viszont nem pont úgy hangzik ahogy én azt elképzeltem, vagy ahogyan kellene. Feltételezem, hogy nyelvbotlás, de szándékosan értem szó szerint, hogy ezzel is összezavarjam a föncsit. Szemöldökhúzok és homlokráncolok, egyébként is ezt tenném ha úgy értette volna amit mondott, ahogy mondta.* -Na várjunk csak, ez elég egyoldalú előnyökkel járó ajánlat. *Hívom fel a figyelmét arra amit mondott, de el is ismétlem, hogy végigvegye újból az értelmét.* -„Vagy nem azt csinálom amit mond”…..és ekkor jön a retorzió, „vagy végignézem ahogy megkínozzák őket.” És akkor…hogy is van ez? Választhatok de így is úgy is mi szívunk? Áááá, ennél jobbat ajánljon. *Magamban kacagok – bocsi hadnagy – de nagyon úgy fest, hogy a főnök nincs hozzászokva az alkudozáshoz. Kicsit talán izgatott, hogy egy ilyen jó fogás akadt az útjába. Adok neki egy kis előnyt.* -A pasikat megkínozhatja, nem érdekelnek. Egyébiránt nekik is kincs vagyok, szóval biztosan féltenék a testi és agyi képességeimet, nem indítanának öngyilkos és gyilkos küldetést a kiszabadításomra. De gyorsan döntsön, mert fogy az idő és ha úgy gondolják baj van, bekapcsolják a Nagy Testvért és….Bumm! *Mindezt heves taglejtésekkel kísérem, ha azóta nem fogtak le és kötöztek meg. Na meg kiteljesedett arcmimikával, amit érzésem és reményeim szerint a föncsi úgy fog benyalni mint egy lappangó, mutáns vírust alvás közben.*



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #19•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Jún. 12, 2018 8:09 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]A férfi csak vigyorog és vigyorog a tizedes szövegelésén. Persze, hogy szórakoztatja a helyzet, mi más tehetné, amikor valóban, hosszú idők után nem is egy, hanem két hölgy is hálójukba akadt? Vigyorog naná, mert gondolatban félig már máshol járnak. De azért maradjon csak a jelenben és a tárgynál, ugyanis olyan kis csibe akadt a horgára, akit kár lenne veszni hagyni.
Így nincs más dolga, mint elhitetni a madárkával, hogy bizony ő úgy táncol, ahogy fütyül. Még ha ezt nehéz is elérni annak következtében, hogy “tárgyalni” kell. Mintha idekint lenne bármilyen lehetősége ezeknek. Ezeknek, akik egy lépést sem tudnak egyedül megtenni idekint.
- Jack - hangzik a tömör válasz, a nő nevét pedig elraktározza későbbre. Biztos, hogy jól fog még jönni neki, mégsem nézi emberszámba jelenelg.
Miért is tenné? Mint már említettük, idekint ő van nyeregbe és ennek éreztetéséből nem is enged egy percig sem.
- Akkor majd kihúzzák - vigyorogja tovább. Mindenre mindig van megoldás, nem igaz?
De úgy tűnik, hogy a lányt zavarja a közelség, főként a szagok miatt. Így csak még közelebb megy hozzá. Napok óta nem fürödtek - idekint még az is luxus - az erdőben, barlangban laknak, így érthető erős bukéjuk.
- Nálunk bármikor lehet több férje. Sőt… lesz is - villannak meg szemei vészsjólsóan. Semmi jót nem ígér a férfi testtartása, a lány magabiztosságán mégsem tud csorbát ejteni.
Egyelőre még nem is baj, inkább türelmesen várja, hogy miként próbálja kihámozni magukat a veszélyből. Karját mellei előtt fonja össze, kissé hátra is dől. Az egyoldalú előnyökre először csak elmosolyodik, száját egyre szélesebben húzza el. Végül elröhögi magát, nyála fröcsög a levegőben.
- Nem vagy te annyira ostoba - nem árul zsákba macskát. Innen élve csak akkor távozhatnak, ha az ő oldalukat erősítik. Talán a lányt még meg is tudná győzni - vélekedik a főnök - de a katonákat? Kizárt.
Velük azonban a többiek majd jól elszórakoznak.
- Gyorsan döntök - mozdul hirtelen a férfi, fejét félrehajtva figyeli a gesztusokat. Elege van ebből, már haladna. A lány kincseket rejt és neki ezek kellenek. Ha kell akkor erőszakkal szerzi meg, minden csak rajta áll.
Ezért is fogja meg karjánál fogva és kezd el húzni abba az irányba, melybe a bázisuk van.
- Ne feledd aranyom, hogy három éve vagyunk a bolygón, három évvel ezelőtt is ugyanolyan rendszerük volt, mint most. Arról nem is beszélve, hogy pontosan tudjuk, hogy miként szedjük ki a katonákból a chip-peket. Téged magam foglak átnézni, tüzetesen - vigyorog hátra. Ha ellenkezik, ha nem, kihasználja testi fölényét.
- Az alku egyszerű. Megteszel mindent, amit mondok, vagy a nő hal meg. Úgy tűnik, hogy a másik kettő nem érdekel téged, de ne legyenek vérmes reményeid - áll meg egy pillanatra megfordulva tornyosulva Raven fölé. - Egyáltalán nem lassú és fájdalommentes halála lesz és az egészet végignézheted. Utána pedig rajtad fog minden férfi elszórakozni. Te most egy fogoly vagy, ki értékes információkat tartogat számunkra. Ne hidd, hogy előnyben vagy - vigyorog, ám most teljesen vészjóslóan. Sem hangszíne, sem pillantása, de még testtartása sem árulkodik semmi jóról.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #20•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Jún. 14, 2018 7:20 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Már nevet is tudok társítani az archoz, bár sokkal jobb lett volna ha még egy nevet kapok a Jack-hez, mert később könnyebben be tudnám azonosítani. Viszont így sem lesz nehéz, csak végig kell néznem az Ocanra száműzött és vagy önként szökött emberek listáját, s ha szerencsém van nem az utolsó lesz. Ahogy az első pillanatban felmértem, szinte semmiben nem fogunk egyet érteni és ez az apróságokra is vonatkozik.* -Maga tudja. Bár fogatlanul biztosan nehezebb itt létezni, pláne tekintéllyel rendelkezni. *Kihúzzák. Bakker! És ha a többi is megfájdul? Mind kihúzzák? A fogatlan oroszlántól még az egér sem fél. Sajna már az oroszlánok sem léteznek és az emberiség még fel sem fogta igazán, hogy mennyire új életet kell kezdenie. Jack még közelebb hajol, amire lett volna egy fogadásom, megpróbálok inkább bőrlélegezni, ha ez nem megy akkor csak a számon keresztül, de mivel az íz érzésem is kiváló, egyszerűen nem tudom elkerülni bomló szájszagot. Meg a többit. *-Ó, azt kötve hiszem.  Öngyilkosság lenne….nem a magam részéről. *Bájos, széles és ragyogó mosolyt fedek fel a magabiztosságomon túl. Utóbbi az egyik fegyverem a pasival szemben. Ráadásul a fogaim vannak olyan fehérek, hogy képletesen megvakítsák. Hahh! Ám neki sem kell a szomszéd táborba mennie magabiztosságért, az újonnan felvett testtartása arról árulkodik, hogy nyerő helyzetben érzi magát. Vitába szállnék vele, de teljesen felesleges szájkoptatás lenne. *-Nahát! Észrevette? Bámulatos a megfigyelő képessége. *Lehet, hogy magam alatt vágom a fát, de egyelőre a kételkedés, a magabiztosság és a maró gúny az amivel szembeszállhatok a szabadságunk érdekében. Jack megszokta, hogy neki nem mondanak nemet, én azonban minden bizonnyal üdítő és bosszantó változatosság vagyok a számára. Egyrészt szórakoztatom – ez tisztán látszik az arckifejezésén és a testbeszédén – másrészt ha nem is vallja be magának, én látom, hogy kissé zavarban van, mert nem tudja hova tenni a vakmerőségemet. A helyzetünk korántsem az amikor az ember lánya könnyedén ugrálhat, én mégis megteszem. Tapasztalat, hogy előnyökkel jár ha pont az ellenkezőjét teszem annak amit a józan ész diktál és amit várnak tőlem. Fél szemmel a hadnagyot és a katonákat figyelem és látszólag hidegen hagy a tőrdöféssel járó pillantásuk, látom azt is, hogy reménykednek abban, csak időhúzás az egész a részemről és nem gondolom minden szavamat komolyan. Ez igaz is, részben. Eddig nem sok mindent értem el, de türelmes vagyok és meghallgatom amit gagyarászik nekem, némi felháborodott ellenkezés után amit a földről való felrántásom vált ki.* -Héé! Finomabban, én egy kincs vagyok. *Na meg pofátlan. *-Álmodik a nyomor! *Hagyom magam rángatni, bár nem tetszik és fáj is ahogy az erős és csontos ujjak megmarkolnak, tutira ott marad a nyoma a bőrömön. *-Mondjuk a hadnagy sem annyira, állandóan piszkál. *Nem szabad túl gyorsan beadnom a derekam, gyanús lenne. Ha a fiúk elmondják később a hadnagynak miket mondtam róluk, az biztos, hogy életem végéig a sarkamban lesz és talán a rangomnak is búcsőt mondhatok. De majd kidumálom magam.* -Muszáj végignéznem?....Hát velem biztosan nem fognak szórakozni, gondoskodom róla. *Újabb bájos, késpenge szerű vigyort eresztek meg, feltéve ha rám néz. Nem fogom senki dolgát megkönnyíteni, de nem is szándékozom engedni, hogy odáig fajuljon a helyzet, annál sokkal előbb fogunk szabadulni.*Oké, beismerem, nem vagyok előnyben, de kiegyenlíthetnénk. *A pasi totál magabiztos és totál zakkant, ez a párosítás pedig félelmetes. Azért az adrenalin rendesen dolgozik bennem, és felmerül a kérdés, hogy mi lesz ha…ha még sem sikerül? De sikerülnie kell. Ahhoz viszont el kell jussunk a lázadók táborába. Némi ellenkezés után megindulok engedelmesen és figyelem az erdőt, hogy merre megyünk. Tájékozódási pontok után kutatok és nyomokat hagyok magunk után. Egy-egy félig letört ág, a bakancsommal hagyott mélyebb nyom, miegymás. *-Egyébként milyen infóra van szüksége? Mit szeretne tudni? *S közben szóval tartom, hogy ne legyen ideje rám figyelni.*


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Juurin Kensei
» A falu temetője

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ