Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
ÜzenetSzerző
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Jún. 18, 2018 8:59 am

Raven & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
[You must be registered and logged in to see this image.]A férfi csak vigyorog és vigyorog a tizedes szövegelésén. Persze, hogy szórakoztatja a helyzet, mi más tehetné, amikor valóban, hosszú idők után nem is egy, hanem két hölgy is hálójukba akadt? Vigyorog naná, mert gondolatban félig már máshol járnak. De azért maradjon csak a jelenben és a tárgynál, ugyanis olyan kis csibe akadt a horgára, akit kár lenne veszni hagyni.
Így nincs más dolga, mint elhitetni a madárkával, hogy bizony ő úgy táncol, ahogy fütyül. Még ha ezt nehéz is elérni annak következtében, hogy “tárgyalni” kell. Mintha idekint lenne bármilyen lehetősége A vigyor. Az az alamuszi vigyor nem olvad le a képéről. Lassan már gondolhatja is a tizedes, hogy arcizmai gumiból vannak, ha ennyire képes ezt megtartani. A tizedes szavain csak azért lendül túl, mert túl sokat hozzátenni idekint felesleges volna. Mint ahogy említette nem ostoba a nőci, ez feltűnt neki és a gúnyos megjegyzést sem veszi magára. Miért is tenné?
A kincses megjegyzésére újra csak felnevet.
- Csak amíg én annak tartalak… Csak addig… - vihogja szinte már észveszejtően. Karjánál rántja egyre beljebb az erdőbe. Az egyik mellékbarlang felé tartanak. Nem a fő bázis felé. Ennyire nem hülye, egy kisebb bázisra azonban nem lesznek veszéllyel.
A főnök elé ugyanis csakis kész információkkal állhat. Mily jutalom lesz az övé, ha megszerzi mindazt, amire szüksége lesz.
A két katona fejéhez fegyvert tartva vonszolják az alélt Hadnagyot.
- Gondolkozz el, felajánlom neked. Lépj be közénk. Itt senki sem piszkálna, senki sem ártana neked. Amint közénk való leszel senki sem fog - hahotázik, s a társai is követik a nevetését. Milyen vicces figurának tartja magát! S a tizedes mit sem sejt, arról, hogy mennyire kiéhezett figurákkal sodorta össze őket a sors. Minden reménye a két katonában és az alélt hadnagyban lehet. No meg saját tudásába.
- Persze, hiszen minden csak magán múlik aranyom. Ha megadsz nekünk mindnet, mire vágyunk, közénk állhatsz. Onnantól pedig végtelenek lesznek lehetőségeid - Jackbe egy pillanatra sem merül fel, hogy elengedje a Ravant, vagy a három katonát. Túl kockázatos lenne. A fegyvereikre amúgy is szükségük van, az ő készletük kezd kimerülni. Tudniuk kell, hogy mit is gyárt mostanában a Volentis, mi az, amiből ők is felfegyverkezhetnek. Kérdésre ördögi kacajt hallatt, miközben betérnek egy kisebb barlangrészbe. Tekervényes út viszi őket előre, fáklyák világítják meg útjukat.
- Ez egyszerű aranyom. A két hajó összes információja. Legfőképp likvidálásuk kódja, belépők - a hadnagy ekkor egy halk nyögés hallat. Pillanatra magához tér, a hallottak ismerős érzéseket kelt fel benne. Ugyanezt álmodta meg, más környezetben.
Akkor egyedül voltam. Akkor… Homályos látással figyelem, miként vonszolják előre a tizedest, mintha nem önszántából lépkedne. Megpróbálok lábamra állni, szívem kihagy egy ritmust… A homály újra magával ragad, harcolnék ellene, de…
-  Na meg az ocani fegyverkezések tervrajzai. Mindent, amit itt gyártottak, itteni eszközökkel - magyarázza Jack. Egy központi terembe érnek be, természetes fényként a barlang üreges teteje adja, ahol vígan beömlik a nap aranyló fénye. Védett helyen kezdetleges, mégis meg kell hagyni, hogy a körülményekhez képest modern gépek helyezkednek el. Az egyikhez penderíti oda Jack a tizedest, a hadnagyot pedig mellé ültetik le. Kezeit lábait a székhez kötözik. Hallottak már róla, s hogy honnan?
A barlangba Raven két ismerős arcot vélhet felfedezni. Két egykori társát az Arkanról. Az egyik szaboltálta a hajót, a legutóbbi útra nem tartott már velük, beteget jelentett, majd a bolygóra szökött. Kis szerencsével nem sikerült felrobbantania az Arkant, épp ezután is kutatott, amikor a hadnagy fülön csípte. Valamint Connor, ki a hajón megőrülést színlelve lőtt bele a hadnagy karjába. Sejtelmes és jóleső mosoly fut végig arcán, megpillantva a két nőt. A pillantása egy darabig az ájult Katrinát figyeli, aztán szélesedő mosollyal szalutál Ravennek. Mindketten hátat fordítva hagyják el a helyet. Nem akarják magukat felfedni egyelőre az ébredező hadnagy előtt…

Az első mit tapasztalok az a bántó fény. Két társam nem messze térdelnek tőlem, kezük a tarkón, fejükhöz fegyvercső simul. Kábán tekintek oldalra, ahol Raven ül. Közénk a tagbaszakadt fickó tenyerel le az asztal sarkára.
- Szóval mire is van szükséged aranyom? - kérdezi tőle, fogalmam sincs, hogy miről van szó. Szívem ritmusába semmi logika, össze-vissza ver. A sokkoló hatása. Ahogy zsibbadó ajkaim, kókadt fejem, homályos látásom.
Próbálom magam összeszedni, mikor tudatosul bennem az az egy mondat, melyet félkómásan hallottam. Kezeim rögtön megfeszülnek mozdulnék, de… lekötöztek. Zavaros tekintettel nézek fel a Tizedesre. Némán várok tőle magyarázatot a kihagyott percekért.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Jún. 19, 2018 7:37 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Mondhatnám, hogy csodálom a lassan az arcára gyógyuló vigyoráért, de nem teszem. Estére fájni fog az arca hacsak nem gumiból van, bár azt kötve hiszem. Inkább idegesít, mert engem is elbizonytalanít, de ezt nem mutathatom ki, mert akkor tényleg nyeregben érzi majd magát. Rohadt nehéz magabiztos arcot vágni és visszamosolyogni, annak ellenére, hogy mit hiszek róla, a többi társáról és a gondolatairól. Mert utóbbiak minden bizonnyal nem csak az információszerzés körül járnak. Ezt bizonyítja a durvasága is, ahogy felránt és magával vonszol, pedig teljesen feleslege, amíg a hadnagy nincs magánál és ők túlerőben vannak, önként, ha nem is dalolva megyek velük. Időt nyerni, időt nyerni, aztán kihasználni az így keletkezett lehetőséget. Figyelmen kívül hagyva a válaszait, a saját pecsenyémet sütögetem.* -Vannak nők is a lázadók között? Mármint a maguk táborában? *Tutira nem egy helyen vannak, még én sem ezt tenném nulla stratégiai tapasztalattal, de tudnom kell, tőle hallanom, hogy nem csak egy tábor van. A nőkre kiélezett kérdés mögé bújtatom a valódi érdeklődésemet, hiszen a főni most másra sem tud gondolni, minthogy szerezzen egy jó pontot magának és jól megkettyintsen. Ő vajon észrevette milyen sokszor nyalta meg a száját mikor rám nézett? Kezdem magam egy finom és véres falatnak érezni amit a ragadozó elé vetettek. Beszélgetésünk közben nem finoman noszogat és lökdös, ezzel is próbálva saját maga előtt bizonyítani, hogy előnyben van. Ebből gondolom azt, hogy ő csak egy kis főnök. Na persze, én sem jártatom feleslegesen az agyamat. *-Mit nem fog? Ebből az ordenáré nevetésből azt feltételezem, hogy másra sem tud gondolni mint… *S én is függőben hagyom a mondatot. De tudja mire gondolok és én is tudom, hogy ő tudja. Mind tudjuk. Micsoda kilátások. Jelenleg ennél sokkal jobb a kényszerházasságom, szóval azt hiszem egyelőre nem cserélném el az életemet. Majd lázadok akkor, ha minden a visszájára fordul, de akkor sem ehhez a csürhéhez csatlakozom. Egyébként meg jobb nekem belülről bomlasztani a rendszert. *-És mégis, pontosan mi az amire vágynak? *Ne legyen senkinek kétsége afelől, hogy mi az. Szinte már a földet súrolja a kilógó nyelvük és nem véletlen, hogy kevesebbet néz a szemeimbe és többet mellkas tájékra. A röhögésen túl megkapom a kért információt, mögötte pedig felvillan a másik vágy is. Na jól nézünk ki. *-És mit érnek azzal, ha tönkretesznek két hajót? Maguk sem tudják használni. *A hadnagy felnyög és egy pillanatra magára vonja a figyelmemet, de már csak azt látom ahogy visszahanyatlik a maga kis homályába. Túl sok energiát kapott, idő kell, hogy teljesen, újra önmaga legyen. Az a baj, hogy ezekkel szemben nem lesz olyan mnt amilyen velem volt a transzporter állomáson, pedig most az a hideg fej és vészt jósló faarc kellene. A hadnagy azonban túl van csordulva érzelmekkel és nem értem miért. Na persze, biztosan valami a múltjából rebbent fel az elméjében, egy rossz emlék. *-Na ja, meg még mit nem! Azt nem akarja tudni, hogy milyen alsóneműt visel a Sceptri az Aratás ünnepén? *Mindeközben beérünk egy barlangba, vagy legyen inkább egy zárt folyosó, hiszen a végén természetes fény vetül ránk fentről. Meg is nézem meddig érhet a fal, és fel lehet-e mászni rajta, tekintetem palástolva de más kijáratok után kutat, próbálom hozzávetőlegesen megszámolni, felmérni a jelenlévő erőket, hogy hányan lehetnek ebben a táborban. Milyen a felszerelésük, van-e állandó helyük vagy csak úgy céltalanul bóklásznak ide-oda. *-Milyen jutalomban reménykedik, ha mindezt megszerzi tőlem? *Ideje, hogy ne csak a bugyimra gondoljon hanem arra is amit tényleg megkapna. Pátyolgassuk kicsit az indokolatlanul nagy egóját. S bármennyire is szúrós szemekkel néz a két katona, csak rájuk mosolygok. Nem fogom abbahagyni amíg ki nem lyukadunk valahova, higgyék csak, hogy áruló vagyok, vagy legalábbis hajlok rá. Mert persze bármit megtennék ha abban a Consilium pusztulását látnám, de ennyitől még tüsszögni sem fog, hogy a ragyás egye meg. Félmunkát meg nem végzek. Körülnézésem nem várt eredménnyel jár, nagyon össze kell szedjem magam, hogy a villanásnyi időre látott két ismerős arcra ne ugorjak vissza azonnal, hogy bizonyosságot szerezzek. Ám a hadnagyot támogató két katona egyike, felmorran és szitkozódni kezd.*-Te szemét állat! Gondoltam, hogy itt leszel valahol. Csak kerülj a kezeim közé, azt is megbánod, hogy megszülettél! Gyere ide Connor bassszadmeg, rendezzük le! *A társa csitítja, neki több esze van, ezt is megjegyzem. Csak az egyik szemöldökömet emelem meg a kifakadásra, valószínűleg jobban ismeri Connort mint én. Ahogy a hadnagyra néz….kezdem összerakni a képet. Nyelvet öltenék a tisztelgésére, de még ezt is félreértenék, szóval inkább a mutatóujjamat dugom a számba és öklendezést imitálok.*-Eljön annak is az ideje, nyugi haver! Veled is foglalkozom majd csibém! *A csibém nekem szólt, nem fárasztom magam újabb jelentőségteljes megmozdulással, mert végül leültetnek, a hadnagyot megkötözik, a két katonát pedig letérdeltetik. Ez még nem is lenne gond, de a fegyvercső a tarkójukon kifejezetten nem mutat jól. Connor és a társa elillannak, amilyen elegánsan csak tehetik tagbaszakadt termetüknél fogva és ez szöget üt a fejembe. Nem akarnak a hadnagy előtt mutatkozni. De vajon miért? Hiszen bármikor elmondhatom neki, hogy itt vannak. Hmmm….*-Hogy mire is? A nagypapámra. Oké, menjen egy kicsit arrébb, a testnedvei légtérbe kerülése és a porlasztási hányados kifejezett növekedést mutat ami zavaró hatással van a kognitív memóriámra. Egyébként csak időre, mivel tudományos tisztként nincs hozzáférésem a katonai fájlokhoz, meg kell heckelnem a rendszert. Mármint a hajóét. Milyen erősségű a vevőjük? Hány terra bájt a befogadóképessége a rendszerüknek? Meg kell mondjam eléggé kezdetleges, szóval nem biztos, hogy mindent le tudok egyszerre tölteni, és be kell iktassak egy zavaró vírust is, hogy időközben ne találjanak ránk. Sokáig fog tartani, hozhatna mondjuk gyümölcslevet és valami kaját. *A hadnagy olyan cuki amikor így néz….legalább már nézni tud, de szerintem egyelőre csak néz ki a fejéből, de nem lát sokat. Vagy nem fog fel abból ami történik. *-Jól jönne most a nagypapám, tudja hadnagy? Ébren van már? Képzelje, lemaradt a legjobb részről. Itt van a maga Connorja. *Na ehhez mit szól majd? És a föncsi mit fog szólni ahhoz amit a hadnagy tesz? *


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Jún. 25, 2018 7:49 am

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]Raven kérdésére nem csak Jack, de a többi lázadó is hangosan felkacagnak. Némelyikük nem is kacag, hanem egyenesen nyerít a hallottaktól. Méghogy nők. Ebből talán a lány is gondolhatja, hogy mennyi is a számuk. Csoda hát, hogy ennyire akarják, hogy legalább egy nő legyen köztük? Királynőként bánnának vele, ha nem épp rabszolgaként.
- Te leszel aranyom az egyetlen közöttünk - ránt a főnök még egyet Ravenen, karjával öleli át nyakát, könyökét nyakánál hajlítja be. Jelenleg még az sem nagyon izgatja, hogy a haját húzza. Majd megtanulja - gondolja magába - hogy vágja le, ha közéjük fog majd tartozni.
Nevetésében az újabb értetlen kérdés szakítja meg. Mintha Jacket egyszerre szórakoztatná, de zavarná is ez a fajta beszéd.
- Mint, mit Aranyom? Mint mit? Hát épp az előbb mondtam, hogy mit nem fog itt senki sem csinálni! Ne kérdezz feleslegesen! - az majd az ő dolga. Gondolja, ám az egyáltalán nem nyitva hagyott kérdéséből gondolhatja a lány, hogy mi lesz abból, ha ennyi faggatózik.
Mégsem hagyja abba, még a barlang bejáratánál sem. Ezért is lehet, hogy a nyakát elengedve, erőteljesen csap Raven fenekére a főnök. Újabb nevetést hallat és társai is csatlakozik hozzájuk. Ha a főnök nevet ők is. Ha a főnök ideges, akkor ők is. Ha a főnök harcol, ők is. Ilyen egyszerű csapat ez. Egyszerűek, mint az egyszeregy.
Ennyit kap a lány válasz gyanánt, érjék be ezzel.
- Nem is akarjuk - vigyorog büszkén. Nem akarják, naná, ennél jóval nagyobb dologról van itt szó. Két hajót megbénítanak, akkor utána a Volentis következik. Nem akarják felrobbantani, csak minden opciót meg akarnak akadályozni, hogy az a nyomorult Consilium elszökjön. - Ne aggódj, azok az alsók nekünk is megvannak - vihogja a barlangba beérve. S ha eddig nem lett volna idegesítő, idebent a falak csak visszahangozzák ezt a nevetést.
Ezért is lehet, hogy már jóval előttük tudják, hogy megérkeztek. A két fiú mégsem tud időben meglépni az érkezők szeme elől. Egyrészt azért mert fogalmuk sincs, hogy kiket hoznak, de amint megpillantják őket, már távozóra is fogják a barlang távolabbi részébe.
Az egyik katona kitörésére Connor a maga jóképűségével csak vigyorogva áll. Az ő magabiztossága teljesen más, mint a főnöké. Mintha okkal érezné magát fölénybe, és mintha okkal nem akarna a Hadnagy elé kerülni. Nem úgy Raven elé. Az ő jelenléte nem zavarja, sőt mi több. Nem sok időt töltöttek együtt, de tudta, hogy a lánnyal bármikor el tudja tölteni az időt kellemesen. A hajó egy-két emberét sajnálja.
Az öklendezésre csak tovább vigyorog, majd már ott sincs.
A hadnagy szempillái megremegnek…

Tompa hangokat hallok. Valaki, mintha a távolból beszélne. Magyarázza, hogy fogalma sincs, hogy miről beszél, amennyit itt lát, annyi van csak. Ezzel kell beérnie, ezzel kell mindent megszereznie, mi számukra szükséges. Amúgy se beszéljen holt nyelven, sem pedig így mert menten idegbe jön.
Hiába mocorognék mintha lekötöztek volna. Homályos látással fókuszálok magam elé, majd oldalra. Moore Tizedesre.
- Úgy csinálja, ahogy akarja… A lényeg, hogy legyen meg, minél hamarabb, vagy az egyik társa bánja - hallom egy férfi öblös hangját.
Ugyanaz, aki vezette a csapatot, de már rég nem az erdőben vagyunk. Hatalmasakat pislogva próbálok magamhoz térni. Nem engedhetem meg magamnak ezt az állapotot, akkor sem, ha a testem követeli ezt. Most többről van itt szó.
S mintha villám csapott volna belém. Előbb csak Raven hangja rángat vissza, ezek szerint jól van. Magamba mélyet sóhajtok, hogy nem ment el. Aztán ez a mondat.
Szemem egy pillanatra megvillan, mintha egy pillanat alatt józanodnék ki. Izmaim megfeszülnek, csuklómra jobban ráfeszül a kötél, ezt legfeljebb a lány láthatja. Tekintetem rávetem, figyelem, hogy igazat mondd-e.
Vonásaim megfagynak, érzelemmentessé válnak, ahogy általában is. Nyugalmat erőltetek magamra, zakataló bensőmnek is. Ide most hidegvér kell.
S mintha csak álmom vált volna valóra. Kissé más forgatókönyvvel.
- 64-es kód - szólok alig halhatóan. Nem így tervezem, de szívem még most is kihagy néhány ütemet, nem beszélve arról, hogy hol felgyorsul, hol lelassul. Remek, ez a sokkoló hatása lehet. Tekintetem újra a lányra vetem. Habár ezt a kódot magasabb körökbe használják, kinézem a Tizedesből, hogy pontosan tudja mi ez.
Régebbi tervrajzok, kódok. Az archivált anyagokat tartalmazó adatbázis. Innentől csak remélni tudom, hogy a tizedes nem ellenünk van jelenleg. És ha szerencsénk van, akkor ezeknek fogalmuk sincs erről. Ahogy néztem a lázadókat, egyikük sem mozgott magasabb körbe. Közben pedig zakatol az agyam, hogy mit is tudnánk csinálni. Szemezek a két katonával, gondolataink egyek. Körbetekintve láthatom, hogy nem mindenki van felfegyverezve, de az egyik fickó túl szorosan áll mellettünk. - Használja az én kódomat - szemezek ezúttal a főnökkel. - Senkinek sem lesz gyanús… - kinézem belőle, hogy akár fejből is tudja. Valaki egykor feltörte az én kódomat. Ezzel akarta felrobbantani a töltet raktárat.
Szemmel láthatóan ezt nem csak én tudom. A főnök keze magasra lendül és arcomon csattan. Fölém hajolva ordibál, hogy mégis mi a lópikuálért segítenék én nekik. Nem szólok semmit, csak rideg pillantásom vetem rá.
Ki kell innen szabadulnunk. Bosszúszomjamat félre kell tennem. A tizedes biztonsága az elsődleges, a mindent felülíró protokoll.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #24•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Jún. 28, 2018 7:41 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



-Na jó, de másik táborban biztos vannak nők. Nem egyről tudok akit ide száműztek. *Megjátszott kétségbeeséssel kérdezem, ezzel is növelve a röhögésüket és a magabiztosságukat. Felőlem aztán röhöghetnek, nem érdekel, de legalább megtudom azt amit szeretnék. S nézem a szemeit, ha elcsípem a pillantását, kíváncsi vagyok merre néz míg válaszol, vagy nem válaszol csak néz valamerre sejtelmesen. Nekem az is árulkodó. Hagyom magam rántani, minden ami az egóját pátyolgatja az én malmomra hajtja a vizet. Egyszer utánanéztem ennek a mondásnak, már tudom mire értették. Egyébként imádom a régi mondásokat, annak aki nem érti azt zavarba lehet hozni. A rengeteg számú múltban való keresésem ideje alatt például ilyesmik után is néztem. Bruce volt a kísérleti alany és remekül sikerült. A félbe hagyott mondatom is a föncsi puhítására szolgál.* -Okéoké, nincs faggatózás. *Nincs a fenéket, csak másképp lesz. Hadd élje ki az erőszakos oldalát, érezze csak, hogy fölényben van, hogy azt csinál amit akar. A pasik mind idióták. Amikor a fenekemre csap, hát nagyon erősen koncentrálok arra, hogy az apámtól kapott kés a csizmaszárba rejtve maradjon és ne kapjam elő idő előtt és mártsam a torkába. Most jut eszembe, hogy nem is igazán motoztak meg, pedig végig taperolhatott volna. Mondjuk a kést akkor sem találta volna meg, a férfiak mind felületesek. Idióták és felületesek. Annyit megtudok, hogy a kis akciójukkal csak megbénítani akarják a hajókat, nem használni, ergo bosszantják a Consiliumot mielőtt lerohannák, de én tudom, hogy a Consilium nem hülye és nem fognak majd kapkodni és hibát véteni. *-Ó, remek, van bugyi gyűjteményük. *Az orrom alatt morgom de nem foglalkozom azzal, hogy hallja vagy sem. Én hallom az ordenáré röhögését, a barlang falai pedig amint beértünk még hangosabban verik vissza. Lelki szemeim előtt lejátszódik egy jelenet, melyben egy adag moslékot tömök a szájába, és a büdös zoknijával fojtom le. Ez egy ideig segít lenyugodnom és a részletekre figyelnem. Connor gyorsan elhúzza a csíkot, csodálkozom azon, hogy nem áll le korábbi katonatársával kakaskodni, de látom a hadnagyra vetett félpillantást s ebből megtudom, hogy előtte nem akar mutatkozni. Ezért ötlik fel bennem, hogy megemlítem neki ha magához tér. A beszéd is megnyugtat, mondom is ami eszembe jut, de a föncsi nem túl intelligens, még sem koptatom a számat feleslegesen. Javarészt fogalma sincs arról milyen technikai háttérrel rendelkezik, vagyis azt sem érti majd mit kezdek az egész rendszerükkel, a kis rohadt áruló pedig aki értene hozzá, Connorral együtt elhúzta a csíkot. Szuper! *-Oké! A lelkemre venném ha idegbe jönne. *Sziporkázom, és a szívemre teszem a kezem mielőtt lenyomnának egy ládára ami székként szolgál. *-Okéoké, meglesz. Csak nyugi. Ne bántsa őket. *Rámosolygok az egyik katonára aki még mindig a hadnagyot pátyolgatná, de elhúzzák tőle. Amúgy is ébredezik, ezért lököm neki a szöveget Connorról és látom egy pillanatra megvillanni a gyűlöletet, ami vérprofi mód vált át azzá a jéghideggé, amivel engem szurkált korábban a transzporter állomáson. *-Húúú, ne nézzen rám ilyen fagyosan, mert kockára dermedek. Nem én vertem át. *Utalok Connorra némi derűvel a hangomban és remélem a hadnagy is megérti, hogy ezzel a magam hűségére is. Legalábbis ami a jelen helyzetet érinti. Amúgy imádom bosszantani és meg kell hagyni a látszatot is amivel a lázadók mellé állítom magam. *-64-es kód, a magáé hadnagy, nem probléma. *Szóval árasszuk el szeméttel a lázadókat, a cél, hogy időt nyerjünk míg ők örülnek a farkuknak. Én azért ennél jobbat tudok, de kezdetnek megteszi. Neki is állok, ám rögtön az első fél percben megakadok mikor mellőlem csattanás hallatszik. Odakapom a fejem.* -Hééé! Csinálom, addig ne bántsa amíg csinálom, oké?! *Ijedten mondom, tócsányira kerekedett szemekkel.* -Ha felzaklat, idegállapotba esek. Összezavarodnak a neurotranszmittereim és hülyeséget csinálok. Nem akarja, hogy hülyeséget csináljak, ugye? _Mindenki_nyugodjon_le_a_picsába_! *Hogy milyen farok ez a pacák! Nem mellesleg körül vagyok véve katonákkal és senkinek, még a hadnagynak sem esett le, hogy a „nagypapiról” beszéltem. Arról a PMG-42-es nehéz géppuskáról, ami nem messze tőlünk neki van támasztva egy ládának. Nem alapfelszerelés, ezért lepett meg, hogy itt látok olyan fegyvert, amit egyébként a fegyverraktárban tárolnak. Nem vagyok nagy ász katonáskodásban, de ezt megjegyeztem, mert neve van és nem csak úgy, puska. Aminek neve van az tetszik, ahogy a Fekete lovag is, mesterlövész puskát viszont nem láttam senkinél. *-Igaza van a hadnagynak, senkinek nem lesz gyanús ha a kódját használom, és gyorsabb is, mert nem kell heckelnem. A nagypapimra mondom, maga eléggé szőrszálhasogató!*Ingatom a fejem, de a nagypapinál a hadnagyra pillantok, majd a géppuska felé, aztán gyorsan a föncsire, nehogy gyanút fogjon. Ha nem kapok én is egy nagy taslit, akkor nekiállok újra, a hadnagy kódját használva, de a régi adatok lehívása mellett, elküldök egy kódolt riasztást az Ocanon lévő katonai bázisra és szétfuttatok egy nagy hatósugarú keresést is más illegális hálózatok után. Utóbbi információi a Volentisről érkező adatok között jön. Ezt viszont nem küldöm tovább oda ahova a riasztást, hanem magamnak továbbítom a koordinátákat. *



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #25•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Pént. Jún. 29, 2018 9:13 am

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]- Minek kérdezed akkor, ha tudod? - háborodok fel Jack, teljes valójában és jogosságában. Valóban. Minek háborodik fel? Nem és nem érti ezt a nőt, fogalma sincs, hogy mit akar. Annál inkább tudja ő, hogy mit akar. Egyre csak duzzadó nadrágja is pontosan tudja, hogy mit akar, viszont agya?
Egyre kevésbé. Rossz, amikor egy táborba csupa pasik vannak. Az föld összes kincséért sem nyúlna egyikhez sem. S lám. Ma két zsákmányt is szerzett. Azon túl, hogy mit meg nem szerezhetnek neki a Volentisről, már azon jár az esze, hogy hol fogja ezt a két pipit magáévá tenni.
Gyarló az ember. Erre Ravennek is hamar rá kell jönnie. A barlangig, azonban bárhogy is karácsol nekik, nem szólnak újra hozzá. De egymáshoz? Hallhatja, hogy mily terveket forralnak ki a ma éjszakával kapcsolatba. A tivornya csak az egyik, de nem is annyira rejtett agressziójuk arra is kiterjed mily kakasviadalt fognak tartani, ráadásul a két katonával. Vagy épp a Hadnaggyal. Egy nőnek amúgy sem lenne esélye egy férfi ellen. Milyen jó kis játék lehetne. S aki a legtöbb tétet teszi a nőre, azé lesz a jutalom. Na meg a Hadnagy is. Biztosak abban, hogy az a két társuk, aki ismeri őt, csak nagyzolnak. Biztos nincs olyan ereje, mint egy férfinak. Mégis honnan lenne, csak egy rohadt nő.

Lelkére venné? Miért venné a lelkére? Távolról hallom a közel álló férfi ideges röffenését. Idegbe jönne. Miért is?
Hiába mozgatom meg karomat, azok nem mozdulnak. Ajkam kiszáradt, fejem továbbra is kótyagos. Homályos látásom zavar a legkevésbé, de még a fülem is cseng.
Lábamat is óvatosan megmozdítom, sikertelenül. Combomon megfeszül az izom. Viszont elkövettek egy nagy hibát.
Fából készült a szék. Egyelőre mégis nyugton maradok.
S csenntintésre józanodok ki, nem kell ehhez más, mint a Tizedes és az egyszerű mondata.
Újabb szövegelésére csak szemem húzom össze. Nem rá nézek így, rendben.
Felmérem a terepet. Nehezen szólalok meg, nyelvem nem úgy pörög, ahogy én szeretném. Rá kell jönnöm, hogy vág a lány esze. Ezt a számlájára és a miénkre írom. Pontosan tudom, hogy mi fog történni, ha ellenkezünk. A magam részéről nem tartok tőle, hasonlókat éltem már át. Moore tizedesbe nem vagyok biztos.
A pofon hatására fejem oldalra bukak, Raven irányába. A vér fémes ízét érzem meg a számba. Nyelvemmel ellenőrzöm, hogy minden fogam megmaradt-e. Majd az összegyűlt nyálat a fickó lába mellé köpöm, teljesen nőiesen.
- Nem az ő kódjával! - ordítja öblösen, a fejem mellett a főnök. Megragadja Raven haját, kissé húz rajta.
Mintha ő már rég idegállapotba jött volna. Mit művelt ez a lány, hogy így viselkedik. - Majd én megmondom, hogy mikor nyugszom le és miért! Ha nem teszed, meg, akkor - egyik kezével int, mire lövés dörren el a barlangba. Hiába nyitott hangja visszhangzik, néhányan akaratlanul is összerándulnak. A két társunkat figyelem. Az egyik összerogyna, de még tartja magát. Jobb vállába kapta a golyót. Arcomon megfeszülnek az izmok. Követelik a kettőtől, hogy emeljék magasra a kezüket. A fegyver csöve a tarkójuknál.
Amatőrök.
S az egyik pislog. Érdekesen. El kell telnie néhány pillanatnak, mire rájövök, hogy morzézik. Mégsem nézhetem csak őt. Túl gyanús lenne.
- A következő a drága nő lesz, ha nem csinálod minél gyorsabban! - engedi el a tizedes haját a férfi, tán még vállán is lök egyet. Lábát a székemre teszi, két lábam közé. Így hajol felém.
Én viszont szenvtelen arccal pillantok fel rá. Rideg tekintettel állom pillantását. Raven újabb szövegelésére nyugodtan vezetem rá a tekintetem. S ő is rám tekint. Majd el máshova. Majd a fickóra. Elraktározom a pillantásának irányát, most mégsem vezetem oda a sajátom. Túl gyanús lenne. A fickó újra idegbe jön. Ekkor pillantok oda.
Valahogy a fegyverhez kell jutnom. Látom, hogy épp társam is odatekint. A másik fájdalmaival küzd, mégis próbálja magát tartani.
- Többet is kaphatnak, ha engedik, hogy ellássam társunkat. Ha ő meghal, biztos lehet abban, hogy nem segít a tizedes magának. A férjét vesztené el - pillantok fel újra a pacákra. Valóban el kell terelni a figyelmét. S el kell érnem, hogy legalább az egyik kezem szabad lehessen. Vagy a két lábam. - A golyó a vállába fúródott, nem hinném, hogy maguk képesek lennének kiszedni, én pedig csináltam már ilyet.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #26•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Vas. Júl. 01, 2018 8:59 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Nem tudtam milyen szerencsés helyzetben vagyok, míg ide nem kerültem. Nem lehet párhuzamot vonni a Volentis és az Ocan természetes közege között. Itt a pasik bediliznek, a természet nincs jó hatással rájuk, biztosan a virágok illatai vannak rájuk nadrágduzzasztó hatással. Na és az erőszakos gondolatokról már ne is beszéljünk. Az amit hallok a barlangig, még fél füllel is sok, de legyen bármekkora szám, bele sem merek gondolni, hogy milyen lesz ha részünkről valami balul sül el. Nem! Nem történhet meg. A magabiztosság álcája mögött ott a rettegő, bimbózó nő is akinek lehet újat és rosszat mutatni, és mekkora lenne a vircsaft körülöttem ha tudnák, hogy még egy pasi botja sem kavarta fel az iszapot. Szóval ha valami balul sülne el, nem csak a lelkem szenvedne majdnem helyrehozhatatlan károkat hanem a testem is. Kétszeresen van arra okom, hogy innen szabaduljunk. Egyelőre azonban nem látszik annak a bizonyos, mindig emlegetett alagútnak a végén a fény. A hadnagy épp csak annyit beszél amennyit kell, így kiegészítjük egymást, bár szerintem ő ennek a ténynek a tudatában nem lelkesedne. Arcomon ezer érzelem fut át pár másodperc alatt, kezdve a derült mosolygással amit a fickó lába elé köpött véres nyál vált ki, a döbbent rosszalláson át, amit a föncsire vetek eme tett megnyilvánulásaként, majd az ijedt amit a többi történés és odavakkantott szavak hoznak ki belőlem. Némelyik megjátszott, némelyik őszinte, dehogy melyik melyik, azt a Sceptri sem mondaná meg. Talán ezért kapok én is ízelítőt az erejéből, a hajamnál fogva ragad meg, fáj de persze nem érdekel. Összeszorított fogakkal tűröm, mert akkor hamarabb elenged. *-Nem az ő kódjával. Oké, értettem!....Jól van hadnagy? Minden rendben? *Érdeklődöm a hogyléte felől, de teljesen biztos vagyok abban, hogy ennyitől nem fog összecsuklani. Az egész kezdene alakulni, de arra nem számítok, hogy máris erődemonstrációban lesz részem. A lövéstől abszolút őszintén rezzenek össze és ez az önkéntelen megnyilvánulás az én malmomra hajtja a vizet. *-Hééé! Elég lesz, ne csinálja! Oké, meglesz kód nélkül, de nem muszáj lengetnie a férfiasságát, anélkül is tudjuk, hogy fasza gyerek! *Kezdek dühös lenni. Kezd bennem feléledni az a vadság és bosszúszomj, ami olyan képeket fest a lelki vásznamra amiben a föncsi torkára szorul az egyik kezem, a tökeire a másik és egyszerre szorítom satuba a két végét. Mivel azonban erre még nincs lehetőségem, marad a szabadulást elősegítő segélyhívás, amit ugyanúgy megpróbálok elküldeni, miközben szorgosan azon vagyok, hogy bármit megnyissak nekik ami viszonylag nem újkeletű és hasznát látják. Még jobb is, hogy nem engedte a kódot használni, ráfoghatom a nehezebb belépésre az időhúzást. Ugyanezt teszi a hadnagy is csak másképp. Engedményeket próbál kicsikarni, ami szerintem nem fog menni, főleg ha olyanokkal jön minthogy a katona az én férjem. Majdnem lenyelem a nyelvem. Most komolyan, muszáj volt ezt? Eddig semmi jelét nem adtam annak, hogy bármelyik katona iránt éreznék valamit, bármit. Még egy kényszerházasság is vált ki az ember lányából valamilyen érzelmet, de rohadtul közömbös voltam. A főnök is ledöbben, majd lassan felém fordul és látom az arcán, a szemeiben a kétkedést. Valahogy orvosolnom kell. A hadnagyra nézek. Kérdőn, értetlenül, bosszúsan, és remélem minden ilyen irányú érzelmet sikerül hihetően előadnom.* -Most komolyan hadnagy, muszáj volt? Majd` belerokkant az agyam, hogy eltitkoljam, maga meg kiköpi. *S, hogy dobjak rá még egy lapáttal, a sebesült katona felé pillantok aggódón. Ebben van némi őszinteség is, ha nem százszázalékos, akkor nem segíthet kiszabadulni. Francba. Remélem legalább a bénább vállát találták el, fogalmam sincs, hogy jobb vagy balkezes.* -Nagyon fáj életem? Minden rendben lesz, sietek, ígérem. *A föncsire nézek aki most röhögi el magát a legőszintébben, bár ebben eddig sem volt hiba. Ordenáré hangját megint csak visszaverik a barlang falai, a többiek hangos puszikat küldenek a katonánk felé és saját magukat taperolják cici tájon. Merő gúny az egész.* -Ha baja esik….ennél jobban, akkor cseszheti! *Későn jut eszembe, hogy rossz szót mondtam és ő előbb kapcsol. A lába még mindig a hadnagy combjai között támasztja a széket, előrehajol miközben engem néz vigyorogva, majd csontos ujjaival megfogja a hadnagy arcát, durván összenyomja és magához húzza. Olyan erősen fogja, hogy elfehérednek az ujjai és a hadnagy sem tud szabadulni. A pasi végignyalja az arcát a szája sarkától a szeméig. ~Fúúúj!~* -Megjegyzem ez abszolút nem higiénikus, az előbb még a földön fetrengett, ki tudja milyen bacik tapadtak az arcára, maga meg lenyalja. Ha két perc múlva tetániás görcse lesz, ne csodálkozzon. *Ahhoz képest mennyire undorít az amit csinál, sikerül szenvtelen arcot vágnom, de amikor nem néz rám, a hadnagy felé szemet forgatok. Ergo nem miattam rángatja fel olyan durván, ahogy az előbb az arcát nyomorította. A vállánál és a nyakánál ragadva meg, vonszolja a sebesült katona felé, figyelmen kívül hagyva a tényt, milyen nehéz összekötözött lábakkal tipegni. Fejével felém int az egyik katonájának jelezve, hogy figyeljen rám, ő azonban a hadnaggyal foglalkozik. *-Ha egy kézzel sikerül kiszedned a golyót, akkor szerencsétek van. Ha próbálkozol valamivel, a másik vállába is kap egyet. *Én felhördülök, a föncsi meg a többiek röhögnek sikerük teljes tudatában. A hadnagy egyik keze kiszabadul, de a másikat a lábát tartó kötélhez rögzítik a háta mögött. *



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #27•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Kedd Júl. 03, 2018 8:52 pm

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]Látszólag, mintha a dolgok kezdenének kicsúszni az irányításunk alól. Látszólag. Nem tudom, hogy mi játszódhat le Moore tizedes fejébe, de mintha különös összhangba kerültünk volna. Ő is magabiztos, én is az vagyok. Még, akkor is ha szenvtelen arcomról semmi sem olvasható le. Szemem is csak egy pillanatra vonom össze, ahogy a lány haját elkapják.
A tizedes kérdésére, ha rám tekint, akkor csak bólintok felé. Emiatt nem kell félnie, rosszabbul is jártam már. Ha pedig nem, akkor kurta szavakkal fejezem ki magamat.
- Igen - mint ahogy mindig is. Nincs szükség nagy szavakra. Inkább a tettek mezejére kellene lépni. De ehhez türelem kell. És lehetőség. És időzítés. Eme kettőség nélkül vajmi kevés esélyünk van bármi ellen is.
A lövésre kapom csak tekintetem sérült társunkra. Szemem vészjóslóan rebben meg egy leheletnyit. Szemem elé vörös köd hull le, elmémet elborítja a már jól ismert robotpilóta. Amikor nem vagyok tudatába, hogy mit csinálok, egyszerűen csak teszem, melyet belém neveltek. Melyet szó szerint belém vertek. Izmaim megfeszülnek, mégis Raven hangja az, mely némileg visszaránt a valóságba.
- Majd megtudod, hogy mennyire - vigyorogja el magát a főnöknek nevezett férfi. Ha hasonló lenne a Consilium, akkor megértem, hogy sokan miért lázonganának.
Mégis a mi vezetőségünk jóval hidegfejűbb. Az alatta beosztott emberek is taktikusabbak, nem ennyire… ösztönlények.
Egy darabig csendbe marad, addig én próbálom elterelni a beszédet. Sajnos nem tehetek mást, pedig rutinom nem sok van ebbe. Nem tudom, hogy a Tizedesnek tetszenek-e szavaim, de a legkevésbé foglalkozom ezzel. Időt kell nyernünk. Én vagyok az élő bizonyítéka, hogy mennyire nem tud meghatni, ha a férjemet lelövik előttem. Semmi érzelem nem fűződik hozzá. Elég ha tudják, hogy…
Persze saját gondolataimmal sem foglalkozhatok, sem azzal, hogy pislogással próbáljak üzenni az épen maradt társunknak. Ebbe ugyanis a lány akaszt meg.
- Muszáj. Tudják, hogy mi forog kockán - egy pillanatig sem pillantok a lányra, egyenesen a férfi szemeibe tekintek, rideg szemeimmel. Nincs az a tette, ami újra érzelmet tudna varázsolni ábrázatomra.
A katona összeszorított fogakkal, verejtékező homlokkal tekinte fel a földről, egyenesen Ravenre pillant. Vicsorítását hálás mosolynak is lehetne nevezni. Vagy csak épp az zavarja, hogy életemnek lett hívva? A fájadlom egy olyan úr, mely lassan átveszi a hatalmat a test felett. Azelőtt kell cselekednünk.
- Tényleg? - néz rá a főnök, szinte csücsörítő szájjal. - Miért, akkor mi lesz? Ne feledd, az életetek az én kezembe van - túl nagy fölénybe érzi magát.
Ez pedig jó lehet nekünk. Csak ne verne mindig félre a szívem. Csak ne szédülnék meg olykor. Csak látásom ne homályosulna el olykor.
Arcomat megfogja a zsíros mancs. Mintha álmomba mennék vissza, képek villannak fel elmémbe. Karomon, arcomon megfeszülnek az izmok, jelét mégsem mutatok semminek. Elpillantok a férfi arca mellett. Gyomrom forgását visszatartom. Társaimat nézem, szenvtelen arccal. Érzem, amint az érdes nyelve végignyal az arcomon.
Szívem lenne kitépni a szívét, de nem tehetem meg. Még nem.
Érzem a szorító fájdalmat állkapcsomon, hallom hogy a csont halkan megroppan. Majd hirtelen enged el. Vészjósló pillantással kapom tekintetem újra csak Ravenre. Némán intem csendre, de nem marad. Inkább csak röhögésbe kezd a főnök. Miért nem érzi magát ennyire veszélybe? Ha itt van Connor, akkor tudnia kell, hogy kiket fogtak el…
Mi lehet itt a baj?
Hirtelen ragadnak meg a nyakamnál, vállamnál fogva. Nem nagyon tudok mozogni, így csak ugrálva tudok társunkhoz közelíteni. Mögötte a földre bukok le, térdem hangosan koppan a barlang talaján.
- Kell egy csipesz - nem kérem, egyszerűen csak kijelentem, jéghideg hangon. Másokkal ellentétben számomra nem okoz nehézséget, hogy így viselkedjem. Ez a természetes állapotom. A hasonló helyzetek pedig nem zökkenthetnek ki belőle.
A főnök int az egyik emberének, miközben érdekes módon kötöznek meg. Na, ilyenből még amúgy sem szabadultam. Tekintetem a tizedesre réved. Ha rám pillant, egy pillanatig összeakad szemünk. Türelemre intem, majd zöldben játszó íriszeim a nagypapira vetem. Közelebb van hozzá. Ha el tudom a figyelmüket terelni, könnyűszerrel szerezheti meg.
Addig is… a kezembe nyomják a csipeszt. Társam fejét, tartását egyenesre kényszeríti a homlokához szorított fegyver csöve. Ez a helyzet teljesen abszurd, mégsem hátrálok meg. Ki kell venni a golyót a vállából, anélkül használhatatlan lesz.
Ahogy a csipesz a húshoz ér, előbb csak sziszeg, majd egyre jobban nyögdécsel. Próbál egyenesen maradni, de nem megy neki. Ilyenkor megállok, várom, hogy újra elhelyezze magát. Érzem a golyó hegyét. Könnyű szerrel találom meg. Alig tart két percig az egész.
Bízok abba, hogy Moore tizedes nem az ő kezükre játszik. Ugyanis, ahogy a golyó a barlang talaján koppan, kezemet emelve, a csipeszt a fegyverttartó torkába mártom. Másik társam sebesen ragadja meg a tarkójához fogott fegyvert. Esélyük sincs, a reagálásra. Az egyik elvérzik lassan, a másik a gyomrába kapott egy hatalmas ütést. A vérző társunk egy időre megadja magát és a padlón végzik.
Különös, groteszk módon állok talpra, félig lehajolva. Akár egy tekegolyó úgy sodrom el az egyik felém közelítő katonát. A földre sodorva emelem lábamat, térdeimet sikerült annyira szétnyitnom, hogy nyakát satuba tudjam fogni.
Mint egy hangyaboly, olyan hatást kelthet a barlang. Fegyvertszerző katona sebesült társunkat védi. Golyók repkednek a fejem felett...
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #28•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Hétf. Júl. 09, 2018 6:58 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*”Igen.” A fejemben visszhangzik a válasz, én meg önkéntelenül bólintok. ~Gondoltam. Na persze.~ Mióta először találkoztam a hadnaggyal személyesen, kicsit utánanéztem. Tudom mennyi mindenen ment keresztül és a lényeget még nem sikerült feltörnöm időhiány miatt, de már annyi is elég lenne egy életre. Szóval Gardel hadnagy faszább gyerek mint a föncsi az egyszer biztos. A válaszától azért még nem rántom el a figyelmemet róla, látom az összes, vagy a szinte összes rezdülését, a fellobbanásokat a szemeiben, és…igeeeen! Rohadt érdekes ahogyan pillanatok alatt el is tudja tüntetni. Abban nem vagyok biztos, hogy az én hatásomra, de az összhang kifejezetten szembetűnő. Férfi és nő között az ellentétek vonzzák egymást, két nő között viszont kiegészítik. Ki hitte volna, pedig bennünk annyi közös vonás sincs mint a Consilium és az Ellenállás között, és az nagy szó. Az én arcom néha szándékosan, néha önkéntelenül, de rengeteg érzelmet közvetít, a hadnagyé semmilyet. Ezt is hozzádobom a különbözőségeinkhez. Egyszer majd megkérdezem hogyan képes rá, de most a jelenlegi szabadulásunkra kell figyelnem. Sok nagyszájú férfi között még nincs gyakorlatom, pláne ha a sok nagyszájú férfi még ki is van éhezve, ezért véletlenül bedobok pár szöveget olajként a tűzre. A válaszra és a röhögésre kényszeredett vicsort rántok az arcomra, nyomokban sem hajaz a mosolyra. Az meg pláne nem, hogy az egyik társunkat a hadnagy kinevezte a férjemnek. Semmi gondom nincs vele, tényleg. Mármint a pasival, jóképű és majdnem van akkora mint Bruce, ergo még akár el is fogadnám férjemnek, ha nem lenne kötelező teherbe esni. Viszont jó lett volna előre tudnom róla. *-Hát most már tudják. *Jegyzem meg epésen, bár nem hiszem, hogy ez nagyon meghatja a hadnagyot. A föncsit annál inkább, noha nem morzsol könnycseppeket a szeméből, látom rajta mennyire tetszik neki a helyzet. Előnyben érzi magát. *-Ööö…majd még kitalálom mi lesz. *Összehúzott szemöldökeim alól nézek rá és próbálok nagyon fenyegető lenni, de kétlem, hogy sikerül, vagy, hogy a föncsi komolyan vesz. Segond, amíg gyanútlan addig jó nekem. Az erődemonstráció tovább zajlik én meg majdnem elhányom magam. Csoda, hogy a hadnagy nem. Azért abból a hidegvérből ami van neki, majd kölcsönkérek én is alkalomadtán, nehogy már csak neki legyen. A némító pillantást elengedem magam mellett, sosem volt erősségem az engedelmesség, másrészt a magam kétségbeesését csak úgy tudom átlépni ha beszélek. Néha hülyeségeket, néha komoly dolgokat, mikor hogy. Nekem ez az adrenalin. Ki is használom azt a pár másodpercet, míg az engem felügyelő katona a hadnagy szenvedésének élvezetében fürdik, a segélyhívás elröppen az éterben, ismétlődő végtelen formában, tartalmazva a közben leszedett koordinátákkal együtt. Már csak arra kell ügyelnem, hogy erre senki ne jöjjön rá. Amúgy a hadnaggyal vannak elfoglalva, bár azt hiszem ő sem így gondolta a helyzeti előnyt. Az egyik kezét kiszabadítják ugyan, de a másikat hátrakötik a lábaihoz, ami kevesebb mozgásteret biztosít neki. Azért csodálom, hogy még most is képes racionálisan gondolkodni és az a hang….nem tudom a sebesült katona mit gondol, vagy mennyire ismeri már a hadnagyot, de én biztosan nem bíznék abban, hogy bármi jót tenne velem. Fogcsikorgatva gyűröm vissza a normális esetben fénysebességgel előtörő véleményemet, most nem lenne jó, hacsak pár lélegzetvételnyi időre is, de rám néznének. Ergo rohadtul csendben maradok, a számat harapdálva és izzadok mint állat, mert a nyögdécselős hangokból ítélve nem kellemes leányálom lehet egy golyó eltávolítása. Észre sem veszem de még fintorgok is, a szenvedés ott látszik az arcomon, de momentán senki nem figyel rám. Akár el is vehetném a nagypapit, de várok amíg a golyó kívülre nem kerül. Vagy valami jelre, mert tuti, hogy a hadnagy szemeket fog villantani. Szinte érzem, hogy készül valamire, csak nem tudom mire, nagyon nem ismerem még erről az oldaláról, viszont a nyakamon felállnak a pihék és a torkomban dobog a szívem, meg érzem az adrenalin fémes ízét a számban. Mi ez ha nem megérzés? Viszont bármennyire is számítok valamire, arra aztán végképp nem ami történik. Mindenki megdöbben, velem együtt. Tócsányira kerekedett szemekkel nézem a hadnagyot, de ő már régen túl van a torokmetszésen, mire visszamászik belém a lélekjelenlétem. És eszembe jut az a pillantás….csak most esik le. Én még mindig ülök, mikor felbolydul a tábor. A mellém rendelt katona sem rám figyel hanem a mieinket próbálja lövöldözni, de mivel túl sokan vannak egy kupacban, félő, hogy a saját társait sebesíti meg. Én viszont ülő helyzetből kaszálom el a lábait, hanyatt esik és a levegőbe lő önkéntelenül. A következő pillanatban a tábori szék lábai fogják satuba a földdel. Gyakorlatlan katona azzal főz ami a keze ügyébe kerül. Kirúgom a fegyvert a kezéből és a nagypapit kapom fel, az első lövések nem oda mennek ahova én gondolom, meglep a fegyver ereje amivel megtaszít. Szerencsére a sziklafalból pattognak le darabok és nem a társaim testrészeiből. Aztán megvetem a lábam és megsorozom a földet a lázadók közelében, majd a fejük fölött is. Nagypapi hangja minden mást elnyom. *-Imádom ezt a fegyvert! *Sóhajtom vigyorogva és ez már őszinte. Végszóra trappol be a visítozós lóállat a táborba és mint egy fekete felleg sodor el minden, még talpon lévő katonát az útjából. Egyenesen felém tart. *



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #29•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Júl. 19, 2018 7:54 am

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]Moore tizedes még ha már nem is olyan intenzítással mint eddig, de még mindig járatja a száját. Ez is lehet egy taktika, mely tőlem teljes mértékben távol áll. Nem állítom, hogy egyszer megtanulom tőle, mert nem. Ez kizárt dolog. Tőlem a hasonló olyannyira fényévekkel áll, amit sokan meg sem tudnak érteni.
Olajként hatnak szavai, melyet a tűzre vet, melyet úgy tűnik, hogy én látom kárát. A kényelmet pozíció nem épp az a végeredmény, amit én vártam, de a semminél még így is jobb. Mozogni még így is lehet, igaz korlátozottan, de megoldható. Jelenleg csak erre az egy dologra kell gondolnunk. Egy-két szerencsétlen mozdulatot bemutatva szinte teljes mértékben magamra vonom a figyelmet. Ez pedig jó, addig tud ügyködni a tizedes. Az már csupa remény, hogy nekünk próbál segíteni és nem ellenünk ténykedni.
Ehhez hasonló dolgokra nem is gondolhatok. Főleg nem ebben a… főleg nem most. Nem állítom, hogy fájdalommentesen dolgozom. A katona előttem is fogcsikorgatva tűri a csipesz útját a bőrébe. Képzelem, hogy fogait szorítva, könnyei csordulnak ki. Egy másik férfi arca lebben a szemem elé… Őt onnan gyorsan eltüntetem, figyelemelterelésre sincs szükségem. Pár másodperc, mely a néma csendben perceknek tűnik csupán és már kint is van a golyó. Néma csendbe borul a barlang, legfeljebb a tizedes gépelése, vagy a falról lecsöppenő cseppek azok, melyek megzavarják ezt…
Egy pillanatra szinte megáll az idő, lomhán mozog tovább, mindaddig…
Gyorsan mozdulok én is és az ép társam is. Ketten nem leszünk sokra képesek, de neki van fegyvere. Én pedig igyekszem úgy gurulgatni a földön, ugárlni, hogy egy kósza kés közelébe kerülve elvágják a kötelem.
Ami nem következik be. Ellenben az igen, hogy a tizedes felől lövés dörren. Hirtelen kapom oda a fejemet, kár volt, erőteljesen pofonnal honorálja az egyik lázadó. Cserébe én pedig lefejelem. A csillagok, melyeket most látok, holtterembe leledzenek. Fejemet rázva fordulok a lány felé, kinek a kezébe máris ott van…
Utolsó pillanatban ugrok hátra, lábaim előtt záporoznak az első golyók. Szikrázó tekintettel pillantok rá, viszont azt nem reklamálhatom meg, hogy legalább a köteleket átlőtte.
Kibogozva testartásomat könyékkel ütöm le a mögöttem álló férfit, és a nagypapi újra felugat. Megteszi a hatását a legtöbben megállnak és a tizedes felé fordulnak, de az állat…
Szememet forgatva veszek fel a földről egy elhagyatott fegyvert. Útjából elállunk, sérült társunkat próbálom védeni, de közbe a lányt is kellene.
Szó és gond nélkül dörren el az egyszerű fegyverem, egyenesen a lény testébe. Majd még egy és még egy. Nem érdekel, hogy egy állat, jelenleg veszélyt jelent. S ha nem lenne elég, akkor fegyverem csövét tovább fordítom, egyesével lövöm le azon lázadókat, kik támadni akarnak.
- Induljon! - ripítok rá a lányra. Szívem ritmustalanul üt. Néha kihagy, emiatt enyhe szédülés és émelygés kap el. Betudom ezt a sokkoló hatásának. Ahogy idegrángásaimat is. Na meg a lefejelésnek is. Mégsem érek rá testemmel törődni. A másik katona felkapja sérült társunkat, vállat nyújtja neki és úgy kezdenek el kimenni a barlangból.
Néma csend fogad minket. Én hátrálva haladok, remélve az egyikőjük fedezi azt, ha netalán szemből jönnének felénk.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #30•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Júl. 21, 2018 6:52 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*Van az a pillanat amikor úgy érzed az idő megáll, aztán lomhán, mint egy lemerülő akkumulátorral ellátott hordozó lassan megindul. S aztán…mintha csak kicserélték volna az energiaforrást, úgy lódul meg, hogy magával ránt. Az  agyad még valahol hátul kullog míg a tested már reagál és csinálja amit elterveztél, alig bírsz lépést tartani magaddal. Nos, én pont így érzem magam amikor elkezdődik a buli. Az imént még azon filóztam hogyan küldjem el észrevétlenül a segélyhívó jelet, most meg már kerepel a kezemben a fegyver. A lázadók fejvesztve kapkodnak, a föncsi a semmibe réved, látóterem perifériáján megjelenik Connor is megjelenik átkozódva, de nem fér a hadnagyhoz. A kavarodás nem kicsi, én meg élvezem, hogy a legnagyobb szart megint nekem sikerült kavarnom, annak ellenére nyúlik vigyorba az arcom, hogy a drága Nagypapi minden egyes rúgását megérzem a vállamban, a karomban egészen a kisujjamig, és a bordáim is lázadoznak az ütésektől. Hiába, nem egy karcsú, törékeny alakra tervezték, hanem izmos, megtermett férfitesthez. A zavarkeltésben remekelek, olyannyira, hogy magamat is zavarba hozom, a hadnagy szikrázó pillantásai a semmibe vesznek, azt hiszem ez a szerencsém, különben azonnal leállnék ijedtemben. Mikor már magamhoz térek, próbálom a fegyvert oda irányítani ahol nem bánthatnak senkit, legfeljebb a falakról lezúduló törmelék temeti maga alá az innen-onnan előkerülő lázadó katonákat. Láthatóan nincsenek sokan, persze velünk szemben túlerőben voltak mindaddig, míg bele nem csaptunk a közepébe. Aztán kezd gyanús lenni a dolog, hogy minden szem felém fordul, és nem csak a tekintetek hanem a testek is. Aki él és mozog, az elkerüli az őrült hadnagyot és felém indul, még az a fekete sikítozó lény is amiről mindezidáig nem sikerült túl sokat megtudnom, annyi viszont biztos, hogy nem ellenséges épp csak ragaszkodó. Talán az én sikolyom hasonlított az ő nyelvéhez és megértett, a jó ég tudja, viszont mikor felbukkan, már lehetőséget látok benne. Kiutat keresek a katlan egyetlen kijárata felé, kis kerülő de sajna én vagyok legbelül, mivel engem ültettek a féltve őrzött jeladóhoz. Nagypapi azonban utat tör nekem, még mindig céltalanul célzok és ez sajnos belekerül pár testrészbe. Ez a tudat meglehetősen rosszul érint, nem vagyok gyilkos, és kínozni sem akarok senkit, mégis az életösztön működik és utat török magam előtt. Körülöttem sebesült katonák nyögdécselnek, olyanok akiknek az értékeivel vagy véleményeivel pontosan egyetértek, csak épp nem volt időnk alaposan kitárgyalni és nem tudtam a javaslataimat felvetni. Ez bánt, meglehetősen és meglepően, s mikor elsuhanok – valójában bukdácsolok a terepakadályokban – akkor részvéttel és sajnálkozva pillantok rájuk.* -Bocsi…én..sajnálom…nagyon sajnálom. *Nem hatom meg őket, viszont előbbre jutok, majdnem a visítozó állatig, mikor amaz hang nélkül orra bukik. A feje a lábaim előtt veri fel a port és tutira nem én voltam. A hadnagy felé nézek aki szorgalmasan írtja az újonnan felbukkanó lázadókat, bár néhányuk már feltett kezekkel áll, s lassan, ahogy a lövöldözés elhal, a csend is eljut a tudatomig.* -Maga lelőtte a személyszállítónkat! *Válaszolom a parancsra, hitetlenkedve nézek rá…és szemrehányón, orrnyergem felett meggyűrt szemöldökeim alól. A hadnagy szemben áll a katlannal, én háttal, de mikor egy újabb lövés dörren a csendbe, megfordulok s látom, hogy néhányan még próbálkoznak közelebb jutni hozzánk. Talán csak lépésenként araszolnak, mindig az aki felé a hadnagy pont nem néz. Ám amikor megfordulok, kezemben a nagyerejű fegyverrel, mindenki lecövekel. Nem tesz büszkévé és boldoggá a pillanat. *-Maga lelőtte a személyszállítónkat! *Ismétlem magam és hátrálok és kezdem érezni mindazt amit eddig az agyam hátsó fertályába igyekeztem gyűrni. Jelen esetben a testi fájdalmat amit a nagypapi okozott. Hátrálok én is, a hadnagy is, a sebesült katona  a társával pedig a kijárat felé fordulva botorkál, én meg abban reménykedem, hogy a felmentő sereg hamarosan megérkezik.* -EZT MÉG MEGKESERÜLÖD GARDEL! A CONSILIUM SZUKÁJA! DE ELKÖVETTÉL EGY HIBÁT! ÉLETBEN HAGYTÁL! *Connor hangja, ha jól emlékszem, bár ordítva és torzítva nehezen felismerhető, de hát rajta kívül ki lenne az aki ilyen bizalmasan szólna a hadnagyhoz. *-Milyen sokan szeretik magát hadnagy! Egyébként hogy érzi magát? Tud gyalogolni? Mert LELŐTTE A SZEMÉLYSZÁLLÍTÓNKAT! Csak azért kérdezem. *Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok lepattanni a témáról. Viszont eszembe jut, hogy lehetne rosszabb is, teszem azt ha idefelé jövet bekötözték volna a szemeinket. *-Amatőrök. *Körülnézek, nem csak az utat keresem hanem őrszemeket is, nehogy meglepjenek minket. Előrecsörtetek, figyelmen kívül hagyva a hadnagy bármilyen válaszát. Rátérek arra a csapásra ami elég rejtett és keskeny de könnyen követhető ha az ember egyszer rátalált. A mögöttünk hagyott tábort felszámolják majd, de maradt még elég ahhoz, hogy a lázadók lelkesedése töretlen maradjon, pont ezért, ha egyszer sikerül majd a hadnagyot leráznom fogok visszatérni, immár határozott céllal. *



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #31•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

 Similar topics

-
» Juurin Kensei
» A falu temetője

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ