Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4
ÜzenetSzerző
 #31•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szer. Júl. 25, 2018 10:14 am

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]Az ismeretlen állat fenyegetően halad Raven felé, kitől most mindenki jobban retteg, mint a mumustól, vagy magától a Consiliumtól. Nem is csoda, ha nem sürgetne minket az idő, még egy jóleső mosolyt is megejtenék fel, de erre jelenleg nem futja.
Trappolva, néha idegösszerángással haladok felé, mit sem foglalkozva a döglött állattal. Figyelmemet nem kerüli el, hogy ahogy felénk halad a tizedes, miként kér bocsánatot… Lényegében mindenkitől. Kezdő, talán még sose ölt embert.
De soha nem is ez volt a feladata. Nem is lett volna szabad, de a szükség nagy úr, szokták mondani.
Kezem karjára simul, úgy rántom meg. Hallom, ahogy kiakad rám, de nem foglalkozom vele. Magam elé tessékelem - még akkor is, ha nála van a dög fegyver. Senkiemberfia mozgása nem kerülheti el a figyelmemet.
- Inkább lett volna a vacsorája? - förmedek rá, tán egy kicsit meg is taszítom a hátánál, ahogy előre tessékelem. Eltűnnék már ebből a barlangból, mit ne mondjam.
Egy újabb lövés hallatszódik, vállunk felett suhan el. Nem csak én, de Moore is abba az irányba tekint. Nagypapival. Az már csak egy újabb kérdés, hogy mégis honnan szereztek ilyen fegyvert. Több fegyver lövése mégsem hallatszódik. De én már nem fordulok menetiránynak a lázadókat szemlélem. Két golyó maradt a táramba. Nem fogom ostoba módon elpazarolni…
Amíg egy hangot meg nem hallok. Nem Connor, de a másik kadét, ki szabotálta az Arkant. Connor mellette áll, sejtelmes mosollyal az arcán, keresztbe font karokkal áll. Nyugodtan. Nem zavarja, hogy körülötte kitört a káosz, mintha pontosan ebben érezné jól magát.
Szemöldököm összeszűkölődik, kezemet automatikusan emelem. Lelőném… Ha egy újabb idegrángás nem ekkor szorítaná össze alkaromat. Előtte a földre lövök.
Moore hangja zökkent ki pillanatnyi elmémet eláraztó vörös ködből.
- Sose az volt a dolgom, hogy kedveljenek - felelem szigorúan, fejemet enyhén megrázva.
Az újabb szemrehányást sem veszem fel. Elmondhatnám neki, hogy miért tettem, akkor sem értené meg. - Maga látta az utat, maga vezet - felelem neki, amikor kiérünk a barlangból.
S ennek megfelelően hagyom is. Bízok benne, még ha kétes is a ténykedése. Nem tudom, hogy elküldte e a vészjelzést, mégis… Minden figyelmemet arra szentelem, hogy merre is megyünk. Ide még vissza fogok térni. Egyszer. Ha újra leszáll az Arkan…
Ha már jóval kikerültünk a tábortól, akkor könnyedén megállok. Érzem, hogy szívem össze vissza ver, enyhén szédülök, a pulzusom sem az igazi.
- Várjunk - állítom meg a csapatot. Elől ment Moore, mögötte a sérült katonát támogatta társunk, és én zártam őket.
Figyelem a sérült katona vérző vállát. - El kell állítani a vérzését - bökök fejemmel. Társunk csak bólint, leülteti egy fa tövébe, és sebtében, ami épp a keze ügyébe kerül beköti, elzárja a vérzést. Én közbe elrakom a fegyvert, ujjaimat ökölbe szorítom. De a rángások nem szűnnek meg.
- Hányszor sokkoltak le? - tekintek fel a tizedesre, neki szegezve a kérdést. Kettő még rémlik, a többi már fekete folt.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #32•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Júl. 26, 2018 7:57 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven



*A hadnagy úgy engedi el a füle mellett a szavaimat, ahogy én szoktam az övéit. Bámulatos milyen gyorsan tanul. *-Az utasa lettem volna! *Közlöm a hamvában holt tervemet és lépek arra amerre lökdös, persze nem minden ellenkezés nélkül. A méltatlankodás hangjai tolakodnak ki a torkomon egy-egy „Hé!” és erőtlen „Ne lökdössön mááá`” szavakban. Persze ettől még megyek a kijárat felé, hiszen én sem akarok örökre itt maradni, pedig ide vágyom, csak a véleményünk nem egyezik meg a lázadás mikéntjéről. Ahogy azt az utánunk kiabáló is igazolja. Én biztosan másképp intézném a dolgokat, de hát nem én vagyok a főnök. Némi szarkazmusra azért futja amit közlök is a hadnaggyal, de lyukra futok.* -Azért néha megpróbálhatná, higgyen nekem, sokkal könnyebb dolga lenne. *Azt már nem mondom, hogy legfőképpen velem, mert nem érdekelné és nem is értené miért kellene velem jóban lenni. Ezen az sem változtatna ha tudnám, alapos oka volt lelőni az egyetlen szállító „járművet” pedig sokkal könnyebb dolgunk lenne. Ha már az a makacs és sikítozós állat megkedvelt – egyébként egyre jobban tetszik nekem is – ez az űrkomp azonban már elment. *-SZARDD ÖSSZE MAGAD TE KIS SZŐRÖS TALPÚ, HERNYÓFEJŰ NYÁLGÉP! *Kiabálok a katlan felé és nem azért, hogy megvédjem a hadnagyot, hanem puszta szórakozásból, ahogy nagypapi utolsó lövedékeit is – megjegyzem óriási szerencsém volt, hogy teljes tárral hagyták ott nekem – a barlang szájának teteje felé küldöm. Némi törmelék és nagyobb szikladarabok potyognak tőlünk már tisztes távolba, a porfelleg azonban elér minket. Köhögve prüszkölök.* -Most már mehetünk. *Aztán nagyot nézek rá, már amennyire ki tudom nyitni a szemeimet.* -És gondolja, hogy visszafelé is látni fogok? Húúú, hadnagy, még sosem bízott bennem ennyire. Hiába, működik az életösztön. *A másik két katona egymást támogatja, az egyik jobban mint a másik, ők el vannak foglalva magukkal, de azért csak felkapják a fejüket a szavaimra. Rájuk mosolygok, hogy bátorításképp vagy részvétteljesen, azt nem tudom. Csak remélem, hogy a sebesült társunk élve megússza a kalandot. Amennyire tudom az utat megindulok visszafelé, keresve a tájékozódási pontokat melyek számomra jobban kitűntek az erdő semlegességéből mint másnak. Hogy sikerül-e vagy sem az egyelőre még nem derül ki és remélem, hogy nem is fog, mert a felmentő csapat előbb ránk talál. Muszáj, hogy ránk találjanak. Nem tudom mennyi utat tettünk meg a lázadók táborától addig a pontig, mikor a hadnagy megálljt parancsol, hozzá képest elég enyhe stílusban. Nem is fogom be a számat mikor ránézve gondolat tekeredik a fejemben.* -Maga is szarul néz ki. *Elállítani a vérzést. Remélem nem előttem akarják csinálni, mert akkor én is rosszul leszek és lássuk be, mind közül én vagyok a legfittebb. Inkább el is fordulok a katlan vélt helye felé, hogy ha esetleg követnének a megmaradt emberek, tudjak róla. Hogy mit és hogyan csinál a hadnagy és a katona a társával, az érdekel ugyan, de látni nem akarom. A kérdésre megvonom a vállam, a fák ágaitól és leveleitől várok segítséget.* -Nem tudom…négy után már nem számoltam. *Anyám! Tényleg fogalmam sincs, de ahhoz képest szerencse, hogy magánál van. Meg kell hagyni, a hadnagy elég kemény csaj. *-Kész van már?... És most? *Picit vékonyabb hangon a normálisnál érdeklődöm a részeredményről…aztán felkapom a fejem. A lázadók táborával ellentétes irányból zaj veri fel a csendet.* -A mieink. Megtaláltak minket. *Teljesen biztos vagyok benne, hiszen elküldtem a segélyhívást és tudom, hogy sikerült. Hogy mégis kik jönnek és mekkora számban, az néhány másodperc múlva kiderül.*


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #33•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Csüt. Júl. 26, 2018 7:47 pm

A Raven által hallott zaj - mely bár hangos, és éles, mégis a megkönnyebbülés áriája - egyre közelebb érkezik, s mint több fa törzsének halálsikolya társul hozzá, ahogy irgalmatlanul gyűri maga alá a természetet. Sajnos ezzel egy időben egy ehhez nagyon hasonló, csak erősebb ricsaj is közeledik, egyenes onnan, ahol most megszöktek. Nagyon szoros a verseny az erősítés, és az őket üldözők hada közt. Vajon Kat tényleg látja Connor undok arcát a tengernyi gazon keresztül, vagy ez csak egy újabb lidérc? Annyi bizonyos, hogy 3 Dzsippel üldözik őket, a másik oldalról pedig csupán egy érkezik eléjük. Szoros menekülés lesz. Nagyon szoros.
A távolban már kivehetők az üldözők járművei, ám ekkor a bozótból előkerül a másik Dzsip. A lázadók negyedik járműve, mely kerülő úton indult, hogy elvágja a kis csapat egérútját, és most, hogy ott áll előttük, és a hátuljára tákolt gépágyú a négy katonára szegeződik, egyre kétségesebbé válik, hogy a flotta, vagy a hadsereg megkapta azt az üzenetet, vagy legalábbis, hogy érdemben reagálnak rá.
A lázadó szája szóra nyílna, ám ekkor ketté szakad az ég, s középen hatalmas tűzpiros osztja meg. Az élesebb szeműek szinte láthatják, ahogy a dzsip tetején álló katona csontjairól a vörös energiaáramlat homokszemekként sodorja le a csontokat egyetlen pillanat alatt, aztán a jármű, és a rajta tartózkodók minden részecskéje szélsebesen szóródik szét, és foszlik semmivé. Szinte már szürreális, ahogy ahogy egyetlen szemvillanás alatt nem a helyén semmi, leszámítva egy óriási, szablyás fekete kört a földön.
A lövést leadó ST-50 sikló nem vacakol. Miközben tovább ereszkedik, újabb lövést ad le, félkör ívben találva el a lázadók többi járművét, ám ezek a katonák már számítottak erre, és az egy másodperc már elég ahhoz, hogy fedezékbe vetődjenek, hogy legalább a pilóta ne lássa őket. Páran már készítik kézi fegyvereik, hogy a menekülőkre lőjenek vele, illetve akad egy kettő, kik rakétavetőik készítik bevetésre.

A sikló tovább ereszkedik, ám a hátsó rámpája már jó 3 méterrel a felszín felett lebegve kinyílik, s belőle az egyik katona egy könnyű gépfegyvert szorongatva vetődik ki, valkűrként átrepülve a levegőn, hogy Kat és Raven mellé érce tűzet nyisson a lázadókra. Nincs egyedül. A rámpa tetején Még három nagydarab katona áll. Egyikük célzott sorozatokat leadva rohamozza meg a lázadók fedezékeit, egy másik, jóval kedvesebb arcú vaktában lő, míg a sebesültek mellé ér, aztán próbál segíteni nekik feljutni a hajóra. Az utolsó férfi a rámpa tetején állva néz távcsöves puskájába, és nyit tűzet minden lázadóra, akit kiszúr. Bár megteszik amit tudnak, a több tucatnyi lázadó a fák között kezd magára találni, és egyre többen nyitnak tűzet.
-Sunshine! Steele! 10 másodperc, mindenki más a fedélzetre most!

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
226
Képességpontok :
186

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #34•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Aug. 04, 2018 9:48 pm

Raven & Katrina
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem rázom meg a fejemet, nem forgatom meg szemeimet. Kezem, testem izmai meg-megremegnek. Minden erőmre és figyelmemre szükségem van, hogy koncentrálni tudjak. Ő pedig nem segít ebben, főleg nem a nyafogásával. Aminek nem itt van a helye és az ideje. Pocsék kiképzést kaphatott egykor. Nem szólok hozzá, csak taszigálom előre, hogy mihamarabb kimehessünk.
- Nem lenne nehéz dolgom, ha nem kérdőjeleznék meg a tetteimet lépten, nyomon - utalok itt, legfőképpen rá. Máskülönben sosem éreztem volna, hogy bármiben is rossz dolgom lenne.
Mégis ő a második, aki azt vallja, hogy jobban tudnék sok számos helyen boldogulni, ha hagynám magam. Keserű gondolat, mégsem ezzel foglalkozom. Mint már említettem, épp túlélni készülünk egy lázadókkal teli barlangot. Az álmomba ez a hely szinte ugyanúgy nézett ki. Mégsem úgy alakultak az események, mint ott. Kínzásom nem történt meg, ehelyett társainkat bántották. Kezem ökölbe szorul, ezúttal teljesen akaratlanul. A sokkoló utóhatása lehet.
Még egyzser visszakiabál, s mivel előttem halad, először szinte rám emeli a nagypapit. Vélhetőleg nem is akarna lelőni, mégis félre kell ugranom előre. Jéghideg szemeim szikráznak felé, a fegyver csövét a plafon felé ütve.
- Inkább mozogjon, kifelé! - rivallok rá, korán sem kedves és már korán sem nyugodt hangon. Kezdem vele szemben elveszíteni az utolsó türelmem is.
Ez az utolsó tette teljesen felesleges és időpocsékoló. Vannak esetek, amikor igenis van ennek célja, de ez nem az a helyzet. Most menekülnünk kell. Sokkal többekkel állunk szembe. Nem lehetünk hülyék és végképp nem pazarolhatjuk a lőszerünket.
- A maga élete is múlik rajta - vetem oda. - Ha nem akarja, hogy maga legyen az első, akit kegyesség miatt megölünk, akkor jobb ha emlékszik rá - kint bolyongani a vadonba nem épp célszerű. Nem bizalomról van szó. De jól mondja, életösztön. Vélhetőleg stresszhelyzetbe neki is van. Még akkor is, ha ennyit jár a szája. Le merném fogadni, hogy a lázadókkal is ennyit járt.
Az a csoda, hogy életben hagyták.
Végül azért csak elindulunk egy irányba és hamarosan pihenni is megállunk. A társunknak szükség van rá. Vérző vállal nehéz haladni. Percről percre veszt az erejéből. A gondolata, hogy bárkit is hátra hagyjunk nem csábít. Így ez a leglogikusabb megoldás.
- Amíg tudok két lábon járni, addig nincs baj - felelem Moore tizedesnek. Közben hátatfordítok nekik a lázadók táborának irányába. Esetleg ha követnének, tudjunk róla. Megtekintem fegyverem tárát. Alig maradt két golyó. Ezzel kell okoskodnom.
Hallgatom a rövid beszámolóját. Ajkaimat összepréselem, fogaimat összeszorítom. Ujjaimba az ideg újra összerándul, karomba is. Akaratlanul ejtem ki kezem közül a fegyvert, egy közeli fa kérgébe kapaszkodva. Körmeim pattognak a szélrózsa minden irányába, ahogy kaparom a törzsét.
Magam is hallom a zajt. Két irányból. Az egyik a tábor felől.
- Honnan szereztek dzsippet? - sziszegem halkan, a fegyverhez lehajolva. Nincs lehetetlen. Ezzel is útjukat tudjuk állni, akár ha addig, amíg időt nyerünk vele. Csak jó helyre kell célozni.
De hiába állok készen, amikor a magasból is alászáll egy gép.
- A mieink - helyeslek én is. Egy pillant, a lézer szele nem csap meg, de a robbanásé annál inkább.
Az események újra felgyorsulnak. Leér közénk annyira a gép, hogy pár felfegyverzett katona leeszkedhessen, minket fedezzenek.
- Nyomás! - kiáltok hátra  a két katonának. A Tizedesnek csak fejemmel intek, hogy igyekezzen a hajó irányába. Én a testemmel fedezem. Rajtam van még a felszerelés, ha eltalálnak sem kapok akkorát.
- Adjon egy fegyvert - dobom le a használhatatlant a fedélzetre és követelek egy jobb minőségűt, amivel jobban tudom fedezni a felszállásunkat. Remélve, hogy adnak, igyekszem urrá lenni idegeimen. Mégis karomba újra és újra belecsap, összerántva azt.
Remélni tudom csak, hogy mihamarabb útnak indulunk.
[You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
Success is not final, failure is not fatal
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #35•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Szomb. Aug. 11, 2018 8:55 pm

center>



[You must be registered and logged in to see this image.]
Katrina & Raven




*Nem veszem magamra a szavait, mivel nem érzem úgy, hogy az én ingem lenne. Viszont ezzel rámutat arra az igen fontos tényre, hogy gyakran megkérdőjelezik az emberekhez való hozzáállását. Egyébként szakmailag semmi kifogásom ellene, a hadnagy remek katona és remek vezető, csak néha….na, kedves is lehetne. Nem érek rá azonban azt boncolgatni miben lehet a tüskéssége forrása, mivel meglehetősen menekülnünk kellene. Megyek is amerre lökdös, nem minden szó nélkül és magamat is meglepem azzal, ahogy a nagypapival való viszonzást élvezem. Bár biztos vagyok abban, hogy a nagyerejű fegyverrel való közelebbi ismeretségem meg fog látszani a habtestemen, de legalább lesz mivel nekem is dicsekednem Bruce előtt. Már előre látom az esti vagy a holnapi találkozást, ahogy egymást licitáljuk túl a kék foltjainkkal. Nálunk ebben merül ki a házastársi szex. Nem panaszkodom, vezetem a kicsiny csapatot vissza a táborunk vélt helye felé, remélve, hogy a segítség hamarabb megérkezik mint ahogy a hadnagy beváltaná a számomra jelenleg érthetetlen fenyegetését.* -Engem ne öljenek meg kegyességből, inkább leszek fogoly, majd kidumálom magam. *Most nem sikerült, de nem az én hibám vagy hozzá nem értésem, épp csak a rossz lázadóval jöttünk össze. A jelentésekből ítélve – melyek teljességgel titkosak a pórnép számára – vannak köztük agytrösztök is. Nem is értem hogyan keveredhetett közéjük az a félnótás pszichopata. *-Ja, majd akkor lesz ha nekem kell cipelnem. *Ahogy kinéz a hadnagy, a cipelés is benne van a pakliban. Nem tudom nem észrevenni ahogy a sokkolás emlegetésére is összerándul, nem az undor rántja össze az izmait, hanem a megviselt idegek. Utóbbiak nem miattam rongyosak. Kivételesen. Figyelem, hogy ha kell elkapjam, eléggé ingatag és tized másodperccel a fura hangok előtt tűnnek fel a pattogó körmei. Az erdő gyilkolásának hangjai rántják ki gondolataim közül a szarkazmus utolsó lángját, amivel közöltem volna a hadnaggyal, hogy hamarosan fel kell keresse a manikűrösét…már ha van neki. Nekünk. A várt segítség nem onnan érkezik ahonnan várom. Mögöttünk dzsippek verik fel a csendet, elérni kívánt célunk felől úgyszintén, viszont kiderül, hogy egyik sem az életünk megmentésére érkezett, hanem annak elveszejtésére. Nagyon a bögyükben lehetek. *-Replikáltak maguknak? *Jó kérdés. Honnan van a lázadóknak dzsippjük? Majd utánanézek ha lesz alkalmam és nem a halállal keringőzöm. Van egy pillanat amikor felbukkan bennem a kérdés, vajon biztos mindent jól csináltam? Akkor, amikor szinte egyszerre pillantjuk meg a lázadók kerekes seregét minden oldalról. Az az egy, melyről a gépágyú néz velünk farkasszemet, a vért is megfagyasztja bennem, és csak a nőies finomság nem gondoltat velem mást. De hamvába hal a kérdés, a válasz nem sokáig várat magára. Olyan nincs, hogy elrontottam volna, csak késnek. Ezért majd leszedem a fejüket. Hiába mondtam, hogy a mieink, eltelik pár szívdobbanásnyi idő, míg stílusosan bekopognak, addig behúzott nyakkal gubbasztok a hadnagy mellett, nehogy lőrést csináljanak belőlem, aztán kurjantok egy nagyot. Ez a szerencsém. A robbanás nem repeszti be a dobhártyámat, viszont ledönt a lábaimról, én azonban még fenékre esni is kecsesen tudok. A felállással már akad gondom, az erdő marasztaló. Néhány ág vagy inda, mifene a bokámra tekeredik, fél lábon ugrálva rázom le magamról, csetlek-botlok. *-Szedem a lábaim, meg az erdőt is. *Ahogy a susnyás elenged, a lendület meg visz, nekiesek a hadnagynak, konkrétan lefejelem a hátát, nagyot koppanok. Nos, sosem mondtam, hogy tökéletes vagyok. Immár szabadon rohanok a sikló rámpája felé, majd egy ugrással fent termek, éppen a hadnagy mellett, aki még mindig rángatózik és nem tudom, hogy a sokkoló utóhatása, vagy az átélt izgalmak miatt. *-Francokat! Úgy remeg mint a zselé a kantinban, még a végén kilyuggatja a siklót. Pihenjen hadnagy! *S nem érdekel, hogy a felettesem, éppen eleget tett már, a karjánál fogva rántom beljebb, minél messzebb a fegyverektől és a rámpától. Mindeközben heves fegyverropogás rázza fel az erdő harmonikus világát, de a sikló gyomrában tompábban hangzik. A sikló falának vetem a hátam és lihegve nézek ki a fejemből, az üres nagypapi hangosan kongva hull a padlózatra. *-MI TARTOTT ILYEN SOKÁIG? *Kérdezem nem kicsit túlkiabálva a hangzavart, s bár mindenki mással van elfoglalva, azért van aki felkapja a fejét. Ebben a pillanatban kezdem érezni a homlokomon a hadnagy páncéljával való találkozást. Fintorogva dörzsölöm meg ott ahol fáj. *-Maga nagyon kemény hadnagy.



[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Mentális erõ :
62
Képességpontok :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #36•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   Today at 2:42 am

A békés tisztás elképesztően gyorsan változott kaotikus csatatérré. Bár a Flotta mindössze négy katonája kezdett tűzharcba a lázadók 2 tucat emberével, egyenlőre mégis úgy tűnik, mintha ők lennének előnyben, bár azt a vak is láthatja, hogy ez nem fog sokáig kitartani. a csapat egyetlen női tagja fürgén ugrándozik előre a fedezékek közt, és szórja meg a fegyverre erősített gránátvetővel az ellenséget ezzel biztosítva, hogy a sérültek relatív biztonságban tudjanak menekülni.
A kapitány ez alatt válaszra sem méltatja a kérést, hogy fegyvert adjon a súlyosan sérültnek látszó Katrina kezébe, igaz nem is szükséges, mert a másik nő azonnal húzza is magával tovább. Helyette céloz, és lő arra az ellenségre, aki egy régi ósdi rakétavetővel célzott a gép belseje felé. egyenesen az ádámcsutkáját éri a lövedék, mitől az egész nyaka egy sűrű, gyorsan szertefoszló vörös felhővé válik, amin akadálytalanul zuhan át a feje, mint egy labda ami alól kilőtték a hurkapálcikát.
-Kicsit elfoglalt vagyok most Tizedes! - Szól rá Raven-re, majd újabb lövedékeket indít útjára, ezúttal félig meddig vakon célozva, hogy továbbra se engedje a támadóknak, hogy rendezzék a soraikat, vagy legalábbis addig hátráltassa őket ebben ameddig csak lehet.
A többségen működik a dolog, ám az egyik fiatalabb, furcsán ismerős lázadó dacos képpel kúszik előre, míg meg nem szerzi egyik elesett társa fegyverét. Tekintetével követte Katrina menekülését, és bár szerette volna, ha végezhet vele, mielőtt biztonságba húzódik a nő, egyenlőre megelégszik egy másik trófeával. Rövid sorozatot ad le, ami tompa puffanással csapódik a felmentő sereg egyik tagjának vértjén, és löki hanyatt a férfit. Az őrmester hangtalanul zuhan ki mindenki látóköréből pár letört ág, és levél rejtekébe, ami mintha csak megkésve reccsenne érkezése után. Connor elszántan masírozik tovább a rámpa felé, és a vállához emelve a fegyvert céloz.
-A KURVA ANYÁDAT!!! - Ordít fel az, akit az előbb talált, és hirtelen most őt sorozzák meg. Nagy szerencséje, hogy a katona sérült, és nem tud olyan pontosan lőni, mert vele ellentétben őt nem védi páncél mindenhol. súlyosan vérző karját szorongatva fogja menekülőre a dolgot.
-MINDENKI VISSZA! - Adja kia  parancsot a kapitány, ahogy az utolsó is felszállt, majd az összes megmaradt töltényét beveti egyetlen sorozattal, aztán a hátára kapja a puskáját, és fél kézzel megkapaszkodik, mikor a gép emelkedni kezd. Sunshine meg is érkezik, elkapva a jobb karját, ahogy felugrik a rámpára, de a másik katona közben vöröslő fejjel üldözni kezdte Connor-t
-STEELE!!! MOST!!!
Erre már megtorpan az utolsó embere is. Eddig apró bicegését szinte mintha elfelejtené, úgy rohan vissza, és ugrik fel a rámpára, ami aztán bezáródik mögöttük, majdnem akkora biztonságot adva, mint a másodpercenként 1 kilométerrel növekvő távolság köztük és a lázadók közt. A fedélzeten mindenki kapaszkodik. a kapitány némán vizsgálja át a vele szemben álló katonáját sérülések után kutatva, Steele pedig némán káromkodva tépi le magáróla  sérült testpáncélt, míg végül eljut a bőréig, ahol is láthatja mekkora kárt tett benne a találat. Az öt golyóból csupán egy ütötte át a páncélját, az is csak alig. Mindössze néhány lila foltot hagyott rajta a csata.
-Ha legközelebb látom, nem ússza meg ennyivel az áruló fattya...
A kapitány sóhajt, megveregeti a férfi vállát, és előre küldi, majd megáll a két tiszt előtt,a kiket felvettek.
-Gardel Hadnagy. Örülök, hogy egyben van. Sajnos a tanács nem engedélyezte a mentőakciót így késtünk egy kicsit. Viszont, legalább ezúttal ideértem a gyíkemberek előtt.
A nőre kacsint, majd végigméri őt is, szintén sérülések után kutatva. Nála nem kell olyan sokáig keresgélnie viszont.
-Velünk jönnek a gyengélkedőre. ez parancs. Ha a doktor elbocsájtja magukat, mehetnek a dolgukra, addig nem, világos?
Ezt főleg Katrina-nak mondta mert kinézi a nőből, hogy fél lábon is visszamászna dolgozni, de aztán tekintete átsiklik Raven-re.
-Moor tizedes! Ha az orvos megvizsgálta teljes jelentést kérek erről, és az állapotukról is. Addig is végeztünk.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
226
Képességpontok :
186

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #37•• TémanyitásTárgy: Re: Út a hegy belsejébe   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Út a hegy belsejébe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

 Similar topics

-
» Juurin Kensei
» A falu temetője

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ