Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Főtér    Szomb. Dec. 30, 2017 10:20 am

☆ A város szíve, legfőbb látványossága a közepén kialakított torony, mely köré különböző árusok telepedtek padjaikkal, illetve egy szökőkút is található itt. A társasági élet központja.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Kedd Jan. 09, 2018 7:09 pm

Micah


Az emberekkel sokkal nehezebb megértetnünk magunkat, mint gondoltam. Amikor először találkoztam velük, egyetlen szavukat sem értettem, s bevallom, most sem sokkal többet. Próbálkozom, igyekszem rájönni, hogy mi mit jelent az idegenek szavaival, de így, hogy közülük sem értenek sokan minket, nem egyszerű. Egyszer már elhatároztam, hogy megkérek valakit, hogy segítsen, végül azonban mégsem vettem rá magam. Azzal csak gondot okoznék másnak, lehet, hogy eredménytelenül. Egészen más lenne a helyzet, ha az iskolában tanítanák, úgy egyszerűen beülhetnék azokra az órákra. Szokatlanul festenék a gyerekek között, de megtenném. A baj az, hogy nem sokan gondolják azt, hogy a jövevények nyelvét meg kellene tanulniuk, pedig ki tudja… ha sokáig maradnak, márpedig nekem nagyon úgy tűnik, nem ártana.
Könnyebb lenne megértetnem magam azzal a diplomatával is, aki mellé kísérőnek osztottak. Még a nevét sem tudom rendesen kiejteni, de sebaj… Majd megtanulom! Minden bizonnyal nem tart majd sokáig, s talán egy-két újabb szót is megtanulok tőle. Még jobb lenne, ha mesélne a népéről, az eszközeikről, korábbi lakhelyükről
A mai nap tökéletes lesz arra, hogy megtudjuk, mennyire tudunk túltenni a beszédben meglévő nehézségeken. A főtér közepén lévő toronynak döntöm hátamat. Tenyereim oldalának simítom, végigtapogatva azt, amíg végtagjaim nyúlnak. Tekintetem az ocantisokra emelem. Mosolyogva figyelem a nyüzsgő várost, hallgatva az egymással kereskedők zaját, vagy épp a játszó gyerekeket. Egy békés nap, semmi több, ám pont ettől a nyugalomtól érzem jól magam.
Ellökve magam a toronytól, egy lépést előre lépek. Egyik karommal másikra fogva nyújtózkodom egyet, utána várok tovább arra, hogy az a jövevény megérkezzen. Eszembe sem jut, hogy esetleg nagyapámtól örökölt kardomra fogva ácsorogjak. A fegyver hideg markolata az edzéseket leszámítva egészen idegen számomra. Magamnál hordani sem szeretem, ám fő az óvatosság, legalábbis nagyanyám mindig erre int, főleg az utóbbi időkben. Testvéreim még mindig nem kerültek elő. Kíváncsi vagyok, merre lehetnek. Jó volna, ha a közeljövőben visszatérnének, méghozzá sértetlenül.

avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
23
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Hétf. Jan. 15, 2018 7:12 pm

Az elmúlt időszakban túl sokat kellett ingáznom a Volentis és Ilmin között, ez pedig eléggé rányomta a bélyegét a napjaimra. Régen, még a Földön megszoktam azt, hogy napi szinten utazgatok, itt viszont nem beszélhettünk semmilyen fél óra alatt megtehető távról, és bár nem szokásom túlzottan nyavalyogni, de tény és való, hogy abszolút fárasztónak éreztem az örökös utazgatást.
Talán az egyetlen jó dolog az volt mindenben, hogy én tényleg úgy éreztem, hogy szeretném megismerni ezt a népet, ezt a bolygót és mindent, ami velük kapcsolatos.
Ezzel persze csak az volt a baj, hogy ismervén a Consilium hátsó szándékát nehéz volt mindezt úgy csinálni, hogy közben ne mutassam ki az érzéseimet azzal kapcsolatban, hogy mennyire ellene vagyok ennek az egésznek. Nem bírtam a rendszert, és egyre jobban nem. Már nem találtam örömet abban, hogy le kell telepednünk, már nem találtam jó ötletnek a szaporodási kényszert és persze az igazságérzetemet a bolygó elfoglalásának célja is kellően piszkálta, hiszen egészen békés természetű férfi volnék és soha nem gondoltam azt, hogy megfelelő lenne egy amúgy békeszerető népet igába hajtani. Nem találtam vonzónak azt a társadalmi képet, hogy esetlegesen rabszolgákat tartsunk, mint ahogy azt sem, hogy ennyire kétszínűen viselkedjünk. Szerettem Ilmint, az Ocan bolygót, és mérhetetlenül büszkének éreztem magam amiatt, hogy én lehettem azon kevés emberek egyike, aki bebocsátást nyerhetett ebbe a csodás városba. Még soha nem jutottam el idáig, külön engedélyt kellett kérnem, és nem hozhattam a katonákat. Ocantis harcosok jöttek értem, és ők kísértek be a fővárosba is, egészen a Szemnek nevezett hatalmas toronyig, én pedig pont úgy viselkedtem, mint egy gyermek, aki életében először ült vonaton. Minden érdekes volt, tetszett az utazás, a kapu a város határában, az egész struktúra megfogott, és most még inkább úgy gondoltam nagyon elvakult és undorító dolog lenne tönkretenni azt, amit felépítettek ezen a bolygón.
A kísérőmül kinevezett lánnyal is pont itt, a főtéren talkálkozhattam először, és bár a két év alatt már megtanultam a nyelvet, és a fülem mögött a chip is segítette a kommunikációt, most azt mégis kikapcsoltam, mert jobb az, ha saját kútfőből informálódom.
A nap hétágra sütött ezen a csodás órán, és mint már annyiszor most is lenyűgözőnek találtam a felém közeledő nő magas, nyúlánk alakját, formás alkatát. Nem volt kifejezetten izmos, azonban simán el tudtam volna képzelni, hogy ettől függetlenül is tökéletesen végzi a munkáját, és hogy keményebben megedzette az itteni élet, mint nálunk bármelyik katonát.
- Szép napot! - köszöntem a lánynak, majd kezemet nyújtottam felé, hogy ezzel is valami egészen emberit mutathassak. Legalább én legyek normális, ha már az egész életét sikerült felforgatnunk.
- Csodás délelőtt van, tökéletes erre a találkozóra! - mosolyogtam, majd közelebb sétáltam, hogy ha viszonozza a kézfogásomat azonnal mellé is szegődjek. Hiszen kész voltam követni bárhova, és inni szavait. Mennyire izgalmas belátni egy teljesen új kultúrába!

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Kedd Jan. 16, 2018 12:36 pm



Micah

A nap kellemesen melengeti bőröm. Kedvem támadt felé fordítani arcomat és úgy élvezni, ahogy minden egyes reggel megteszem. Ma nem volt rá elegendő időm. Sokáig ébren voltam az éjjel, izgatottan várva a mai találkozót, ezért kis híján elaludtam. A nagyi volt az, aki nagy hévvel berontott a szobámba és felébresztett, hogy mindenre legyen időm. Majdnem mindenre jutott is, ám a napon való sütkérezésre alig volt pár percem, még úgy is, hogy a reggelimet a városba jövet fogyasztottam el. A küldetésem azonban sikerrel zárult, a nagyi gyógyszerei időben eljutottak a megfelelő személyekhez, mielőtt még ide kellett volna jönnöm a főtérre.
Most pedig türelemmel várom, hogy megérkezzen a diplomata, társaim kíséretében. Amint megpillantom őket, elmosolyodom. Könnyed léptekkel indulok meg feléjük, néhány pillanat alatt kellőképp lecsökkentve a közöttünk lévő távolságot. Menet közben biccentek harcostársaimnak, akik ezt követően magunkra hagynak minket. Furcsa, de nem azt érzem szokatlannak, hogy idegenek járnak a városunkban, sokkal inkább azt, hogy fegyveres kíséretet akasztunk a nyakára. Fontos az óvatosság, persze, csakhogy már két éve élünk egymás mellett. Nincs olyan ocantis vagy ember, aki nem tudna a másik faj létezéséről, ha pedig valaki a jövevények közül elnyeri a jogot, hogy beléphessen ide, úgy végképp nem értem, miért kell ennyire szemmel tartani.
Azon gondolkodom, hogyan is hangzik az üdvözlés az ő nyelvükön, de mire eszembe jut, számomra érthető szavak érnek el hozzám. Szemeim meglepetten kerekednek el ennek köszönhetően, amiért egy pislogásnyit kések köszöntésével. Kezemmel gyengéden megragadom övét.
- Üdvözöllek! – szólalok meg az idegenek nyelvén, részben köszönetem kifejezve, amiért vette a fáradtságot, hogy sajátunkon szóljon hozzám.
Sokkal többre sajnos nem vagyok képes. Vannak szavak, amiket megértek, csakhogy egyáltalán nem eleget. Húgom aggodalmai miatt jó darabig távol tartottam magam az emberektől. Inkább saját népünkkel foglalkoztam és városunk környezetével. A fákkal, a földdel, az állatokkal… Mégis, olykor akaratlan feléjük tévedtem gondtalan bolyongásomban. Lelkem kíváncsi része hozzájuk vezet, meg akarja ismerni őket, s úgy tűnik, néha még én sem tudok parancsolni neki.
Ugyan a köszönést még betudhatom annak, hogy megtanult egy-két szót, de további mondandója már arra enged következtetni, hogy megtanulta szavainkat. Fejem oldalra billentve mérem végig a telepest, majd egyszerűen elmosolyodom.
- Előtted még sosem találkoztam olyan emberrel, aki megtanult beszélni a nyelvünkön. A nevem Alecia. Merre szeretnél menni? – érdeklődöm, visszatérve az ocantinra, hátha van valami konkrét ötlete.
Ha nincs, úgy azt hiszem, nekem kell kitalálnom valamit, bár úgy vélem, már itt, a főtéren is van mit megcsodálni. Az, hogy meg tudja értetni magát, nagyban megkönnyíti a dolgot. Tényleg nem értem, miért nem kezdtem el hamarabb foglalkozni azzal, hogy megtanuljak angolul. Sokkal egyszerűbb lenne a dolgom. Több mindenre lennék képes.



avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
23
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Pént. Jan. 19, 2018 10:16 am

A nap igazán kellemes, és ezen az csak még jobban emel, hogy sikerült bebocsátást nyernem Ilminre. Még nem volt senki rajtam kívül, akit meghívtak volna ide, hiszen attól hogy a külsőségekben hasonlítunk, belülről és az elemek irányításával kapcsolatban nagyon is különbözünk egymástól. A mentalitás hasonlatos, azonban ez oly kevés sok esetben.
Mosolyogva lépek közelebb a nőhöz, akit az idegenvezetőmnek rendeltek ki. Körülöttem ocantis harcosok, és már a bejutásomat is ők ellenőrizték. Nem maradnak sokáig, elegendő a nőnek csak egy biccentése. Talán ő legalább elhiszi, hogy én nem akarok rosszat, mert én nem a Consilium vagyok. Talán érzi rajtam, talán valami különleges letapogató rendszere, ami megsúgja neki, hogy én vagyok aki a legkevésbé akar ártani a népének. Én szívesen együttélnék velük. Megosztanám a tudásomat, és örömmel fogadnám be azt, amit ők tudnak adni. Elhoznám ide a húgomat, ocantisként nevelnék belőle felnőtt embert. Megszerettetném vele a természetet, megismertetném az itt honos állatokkal és madarakkal és oly nagyon jó lenne, ha biztonságban tudhatnám!
- Az én nevem Micah, és számomra a megtiszteltetés! - veszem fel a beszélgetés fonalát, majd a nő jobb oldalára állok. Nem is értem, hogy miért ennyire hízelgő ez számára, hiszen én jöttem a bolygójára, egyértelmű, hogy nekem kell megtanulnom az ő nyelvét és nem fordítva.
- Nálunk embereknél ez alapvető dolog. Ha vendégségbe mész, a vendéglátóhoz igazodsz. A bolygótokra jöttünk, nekünk kell elsajátítani a nyelvet a kommunikációhoz, nem fordítva. Ez illem és intelligencia kérdése, úgy gondolom. - mosolygom kedvesen, miközben vadul gesztikulálok. Igaz hogy megtanultam a nyelvet, úgy 80%-ra, de nem mindig vagyok biztos abban, hogy jó is amit mondok. Vannak szavak, melynek kiejtésében nem vagyok profi, mert még nem gyakoroltam eleget, azonban remélem, hogy ettől függetlenül értékeli a próbálkozásomat, és ha valamit nem jól mondok kijavítja a hibáimat.
- Nagyon sok szépet hallottam már a városotokról, de semmi konkrétumot nem. Mindenki nagyon titokzatos az ocantisok közül, Ilmin elhelyezkedése is ködbe vész számomra, attól függetlenül is, hogy most idejöhettem. Szívesen megnéznék mindent, hogy hogyan éltek, hogy milyen a társadalmatok, hogy milyen házakban laktok.... igazából tényleg minden érdekel. - hadarom talán kicsit gyorsabban mint kellene, néha becsempészve egy-egy emberi szót a figyelmetlenségem miatt. Nem tehetek róla, egyszerűen lelkes vagyok azért, hogy itt lehetek, és mert soha nem hittem volna, hogy pont én leszek az, akit ekkora szerencse ér. Lényegében Ilmin is egy hold, melynek felszínére én léphettem először!

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Pént. Jan. 19, 2018 1:12 pm



Micah

Nevére kicsit jobban odafigyelek, hogy most már tényleg megragadhasson fejemben, annak kiejtésével együtt. Másképp hangzik, mint ahogy azt nekem mondták, de várható volt. Még ha nagyjából meg is tanuljuk a nyelvüket, nem lesz ugyanolyan hangzása, ahhoz sokkal több gyakorlásra lenne szükség, ez azonban oda-vissza igaz. Éppen ezért, amikor hosszabb beszédbe kezd, jobban kell figyelnem, hogy minden egyes szavát megértsem. Fejem enyhén megrázom, miután befejezi mondandóját, továbbra is kedvesen mosolyogva.
- Milyen vendéglátók lennénk, ha nem próbálnánk meg megkönnyíteni a dolgotokat? – kérdem egyszerűen, valójában nem is várva választ.
Azt hiszem, a véleményem szavaimból tisztán kivehető. A jó vendéglátó odafigyel vendégére, ugyanakkor tény, hogy a két faj kapcsolata nem éppen megszokott. Egyelőre inkább ismerkedésről beszélhetünk, semmint vendégségről, ugyanakkor próbálunk nyíltak maradni az emberek felé.
Elég hosszú a lista, amit felsorol. Úgy tűnik, tényleg mindenről tudni akar, ami elég szimpatikussá teszi számomra. Olyan érdeklődéssel van felénk, mint amilyet én érzek irányukba. Talán ezért választottak pont engem kíséretéül, amellett, hogy harcosként képes vagyok megvédeni magamat, vagy másokat, ha esetleg ártó szándékai lennének. Persze ez igaz rá is. Ugyanúgy óvom most ennek az embernek a lépteit, mint az ocantisokét. Lelkes hadarása és az, hogy valószínűleg tudatlanul, de keveri a két nyelv szavait, elnevetem magam. Tényleg magamra ismertem egy kicsit. Valószínűleg hasonlóan magyaráznék, ha engem kérdeztek volna meg arról, mit szeretnék látni az emberek világából… Azt leszámítva, hogy egyelőre nem tudnám keverni az angolt az ocantinnal, az előbbiben fellépő hiányosságaim miatt.
- Elég hosszú a listád. Attól tartok, egyetlen napba nem fér bele minden, ráadásul… Csupán nézni, nem elég. Figyelned kell. Ha figyelsz, látni és hallani fogsz, majd pedig megérteni. Mindehhez persze türelem kell. Te türelmes ember vagy, Micah? – kérdem, miközben megállok és felé fordulok.
Persze ez csak az én szemléletem. Sokan egyszerűen letudnák annyival, hogy megmutatják neki a várost és elmondanak rólunk néhány szót. Szerintem az egyáltalán nem oldja meg a gondokat. Jobban szeretném, ha saját maga jönne rá az összefüggésekre, akkor vélhetően nem csupán a felszínt kapargatná, hanem tényleg közelebb járna ahhoz, hogy megértse, hogyan működik a mi világunk. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy hajlandó legyen várni és figyelni. A kapkodás egyébként is egészségtelen. Egyszer mindennek eljön az ideje, akár rohanásról, akár „sétáról” van szó. Valamennyi türelemnek azonban lennie kell benne, ha képes volt kivárni, hogy engedélyt kapjon a városba lépésre. Láthatóan az sem zavarta túlzottan, hogy harcosok kísérték egészen idáig, majd adták át nekem, egy másik harcosnak.



avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
23
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Szer. Feb. 21, 2018 5:56 pm

- Remélem jobbak, mint amilyenek mi lennénk, emberek, fordított helyzetben. - mosolyodom el, és reménykedem, hogy a mondatom mögött felsejlő negatív megjegyzést nem jegyzi meg. Mert hát én nem vagyok biztos abban, hogy ha a dolog fordítva zajlana, akkor pont ugyanilyen vendégszeretők lennénk. Szerintem igenis vadásznánk rájuk, kiírtanánk őket, kitessékelnénk a Földről, miután kitanultuk az összes új és fejlett technikájukat. Befognánk őket kísérleti patkányoknak, és mindenféle kisérleteket végeznénk rajtuk valami eldugott laborban. Mert mi ilyenek vagyunk. Mi emberek. Esendőek és a velejéig romlottak.
- Attól függ, hogy mire kell várnom! - mosolygom, majd elindulok vele, abba az irányba, amelyikba ő is. Nyilván van bennem türelem bizonyos dolgok iránt, de sokszor csak azért nincs, mert az idő véges, és szorít, és nekem azonnal cselekednem kell. Mint például most is.
Mit mondhatnék a Consiliumnak? Mit tegyek, hogy időt nyerjek? Nem magamnak, hanem a húgomnak, akit hamarosan a világ legnagyobb traumájának fognak kitenni? Vajon ha elmondanám neki hogy nekem onnan jönnöm kell, a testvéremmel, mert nincs maradásunk... vajon befogadnának?
- Ti tanuljátok a türelmet? Foglalkoztok a békével, a saját lelki békétekkel? - kérdezem a kisérőmet, miközben mind egyre mélyebbre hatolunk a városban. Az út mellett lehetőségem van megcsodálni a tökéletesen egyszerű épületeket, a boldog ocantisokat, a hangosan nevető gyermekeket, és az őröket, akik tisztes távolságban lemaradva igyekeznek a megfelelő távolságból figyelni minden tettem. Fő a biztonság, és ez igaz is, bár jelen esetben nem tőlem kellene félniük.
- Milyen idilli itt minden. A Földet juttatja eszembe... legalább is egy részét, egy régi időben... Ti mindig is itt éltetek, vagy ez a bolygó egy új haza számotokra is? - kérdezem meg kíváncsian a lányt mellettem. Biztos vagyok abban, hgoy mesét is hallhatok ha kérem, hiszen az ocantisoknak nagyon sokrétű a múltjuk.

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    Kedd Jún. 12, 2018 1:29 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Főtér    



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Főtér

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: Ilmin szeme-
^
ˇ