Volentis 142 – Memento mori
Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 8:56 pm
Lewis közlegény kabinja

Yesterday at 8:40 pm
Gépház

Yesterday at 8:06 pm
2-es transzporter állomás

Yesterday at 9:25 am
Elkészültem!

Pént. Feb. 16, 2018 3:21 pm
Shadowhunters
Vendég

Pént. Feb. 16, 2018 11:07 am
Gardel’s resident

Pént. Feb. 16, 2018 10:07 am
Jane Noland

Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 pm
Avatarfoglaló

Csüt. Feb. 15, 2018 5:59 pm
A városba vezető út

Csüt. Feb. 15, 2018 5:57 pm
Raktárak

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 7
Consilium - 3
Lázadók 5 6
Összesen 33 27

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Virágos sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Virágos sétány   Szomb. Dec. 30, 2017 10:20 am

☆ A főtérről indul és a város egyik legszebb részéhez, egy nagyobb lugashoz vezet. Tökéletes helyszín az elemek gyakorlására (bár a föld eleműek nagyon haragudnak, ha a tűz elemű gyerekeket a szülők beengedik ide játszani és megperzselik a virágokat), randevúkra, kikapcsolódáshoz.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
253
Képességpontok :
212

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Pént. Jan. 26, 2018 9:37 am

Soha nem gondoltam volna hogy ilyen szintű árulásra vetemedek.
Már jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mit is kellene tennem ezzel az egész helyzettel, azonban most jutottam el odáig, hogy lépjek is az ügyben. Ezt pedig annak az idegesítő flotta tagnak köszönhetem a múltkori edzésen.
Túl egysíkú volt, túlzottan a Consilium pártját fogta és ez volt talán az a dolog, ami elindított bennem valamit. Meg kell védenem a húgomat, meg kell védenem a szeretteimet, és persze azt sem hagyhatom, hogy csak úgy jöjjünk és kiírtsunk egy egész fajt. Már pedig akárhogy is próbálom szépíteni, a katonák rejtett célja a következő kiválasztott megtalálása.
Ahogy közeledtem a virágos rét közepéhez akaratlanul is eszembe jutott a húgom, akit annyira szeretek. Vajon mit tennék, ha ő lenne az, akire az ocantisok vadászni kezdenének, ha tudnám, tudni vélném, hogy az élete veszélyben forog, mert mindenki ki akarja szedni a tömegből?
Még jó hogy egészen sikerült jó kapcsolatba lépnem ezzel az idegen néppel, és talán van esélyem arra, hogy figyelmeztessem őket, hogy adjak pár ötletet egy - két stratégiai tanácsot. Hiszen valljuk be, mindig jó, ha vannak olyanok, akik nem ellened, hanem melletted harcolnak. Könnyebb a segítséggel kiismerni az ellenfelet, és jelen esetben az emberiség nagy része számukra ellenség, még akkor is, ha a látszat nem ezt mutatja.
- Azt hiszem mostanra beszéltük meg a találkozót... - motyogok magamban és körbenézek az apró kis virágos mezőn, ahol rajtam kívül egy teremtett lélek sincs. Lopva az órámra nézek, amit tulajdonképpen csak díszként viselek már a karomon, hiszen az ocantiszok időszámítása teljesen eltér az emberitől. Így tehát el is bizonytalanodom abban, hogy nekem pont ebben az időpontban kell megjelennem.

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A 142 telepes vezetője, diplomata
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
63
Képességpontok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Szomb. Jan. 27, 2018 8:44 am

Minek ellenség, ha lehet barát is?!
Micah & Tiatha
~Változnak a dolgok. Változik a Törvény. Ami régen helyes volt, talán nem az többé.~ Az ocantiszok azt hiszik el, amit el akarnak hinni. És kényelmesebb ragaszkodni a régi, jól bevált és megszokott dolgokhoz mint a változást észrevenni. Látom, hogy elfordítják a fejüket és befogják a fülüket, ahogy a Screptitől tesznek mindent függővé mintha mindent megoldhatna egyszemélyben. A naivitásuk fájó számomra több okból is, hiszen én magam többé már nem vagyok képes mindezt elhinni. Én már húsba és lélekbe maró fájdalom árán megtanultam, hogy az a korszak, amikor ez igaz lehetett lezárult az idegenek érkeztével. Megváltozott minden, mi magunk is megváltoztunk, a bolygó pedig pusztulásnak indult és ha nem lépünk időben, nekünk sem fog maradni otthonunk nem csak az emberiségnek.

Furák ezek az emberek. Annyi mindent rosszul máshogyan tesznek mint mi. ~Nem csoda, ha a saját bolygójukat is elpusztították!~ Vegyünk csak egy egyszerű dolgot, mint az idő mérése és máris megláthatjuk a különbséget. Mérni valamit csakis viszonyítás alapján lehet. Ehhez pedig nekünk ott van a Nap és a Hold segítségül. A mozgásuk segítségével alakította ki a kultúránk a napegységek alapján való mérését az idő múlásának. De az emberek ezt máshogyan, sokkal bonyolultabban, eme egységeket tovább bontva teszik; bár az számomra rejtély, hogy ez miért jó nekik. Hajnal van, épp csak elértünk az első napegységig, amikor kipattannak a szemim és felébredve magamhoz térek. Nehéz, baljós álomból ébredtem, gondolataim csapongóak és a félelmeim az emberek körül járnak eme vékony mesgyén az álom és az ébrenlét határán. De ideje felkelnem, ha nem akarok elkésni a találkozóról. Tartok tőle, hogy mi fog ebből az egészből kisülni - már nem bízok meg feltétel nélkül az emberekben -, de képtelen vagyok veszteg maradni és megülni a seggemen. Ordít belül bennem a kényszer, hogy muszáj valamit tennem mielőtt késő lesz.

Van, amit az ocantisznak muszáj megtennie. Aztán reménykedik benne, hogy nem lesznek következményei, vagy legalábbis nem súlyosak. Valahogy én is így voltam ezzel a mai találkozóval. Ilyen tájban mindig gyakorolni szoktam, sőt sokszor még a nulladik napegység ideje alatt is alvás helyett; így nem tartottam attól, hogy míg mások alszanak kilopózva gyanúba keverném magamat. Már megszokták tőlem az akadémián, hogy kilógok gyakorolni a kardommal. Na, ez is egy fura dolog. Az Egyensúly szertartásán annak idején, miután kiderült levegő elemű vagyok nem lándzsa formálódott meg a kezeimben hanem a tűz eleműekéhez hasonlatos kard. Emlékszem hogy vizsgálgatták is utána egy darabig a fegyvert a vének, hogy rájöjjenek miben tér el a többi levegőből materializálódott lánzsával szemben. De nem találtak különbséget, ugyanúgy funkcionált mint a többieké így végül arra jutottak, bizonyosan apám miatt - aki tűz elemű harcos volt - formálódott meg ilyen alakban a későbbi fegyverem. Szerintük már akkor megmutatkozott harcias énem, még ha burkolt formában is. ~Egek, de hiányoznak!~ Mindig is apás voltam, bár anyámmal is jó viszonyt ápoltam; de hozzá inkább a húgom állt közelebb kettőnk közül úgy hiszem.

Aki szeret valakit, annak nincs választása. A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségtől. És nekem már nem sok szerettem maradt, csakis a húgom. Az ő biztonsága és épsége mindennél fontosabb számomra. Ezért is vetemedem erre - az egyesek szemében már-már árulásnak tekintendő - dologra, hogy találkozom azzal az emberrel, azzal a Micah nevűvvel. Azt mondja fontos információi vannak, én pedig túl kíváncsi vagyok rá, hogy miről is lehet szó. Na, meg arra is, hogy miért akar figyelmeztetni minket, ocantisokat. Hiszen bár nem vagyunk hivatalosan egymás ellenségei, mindenki érzi a baljóslatú fellegeket a feje felett. ~Ebből előbb utóbb háború lesz!~ És ilyenkor mindenkinek az övéire kell gondolnia, azokat megvédenie. ~Ahogy én is teszem!~ Bizonygatom magamnak, hogy valóban helyesen cselekszem. Hogy van még remény mindkét népnek. A lugas és a növények buja rejteke elbújtat a kíváncsi szemek elől, így a közeledő férfi sem lát meg. Csak akkor mutatom meg magam előtte, amikor megszólal ocantisszul. ~Kellemesen férfias hangja van.~ De nem engedem, hogy a szimpátia gyökeret eresszen bennem. Ennyi még édeskevés a bizalmam elnyeréséhez. Egy kis ideig még szemlélem, ahogy a kezén lévő fura időmérő szerkezetet nézi, aztán cselekszem.
- Késtél. - Közlöm vele egyszerűen, kilépve a buja növényzet takarásából. ~Akkor csapjunk a lovak közé!~


//Ha valami nem okés, visíts PMben és javítom!

_________________

avatar


Ocantis harcos

Karakterlap :
Titulus :
The Bait
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
6
Képességpontok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   



Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 

Virágos sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Yamanaka birtok
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: Ilmin szeme-
^
ˇ