Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Virágos sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Virágos sétány   Szomb. Dec. 30, 2017 10:20 am

☆ A főtérről indul és a város egyik legszebb részéhez, egy nagyobb lugashoz vezet. Tökéletes helyszín az elemek gyakorlására (bár a föld eleműek nagyon haragudnak, ha a tűz elemű gyerekeket a szülők beengedik ide játszani és megperzselik a virágokat), randevúkra, kikapcsolódáshoz.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Pént. Jan. 26, 2018 9:37 am

Soha nem gondoltam volna hogy ilyen szintű árulásra vetemedek.
Már jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy mit is kellene tennem ezzel az egész helyzettel, azonban most jutottam el odáig, hogy lépjek is az ügyben. Ezt pedig annak az idegesítő flotta tagnak köszönhetem a múltkori edzésen.
Túl egysíkú volt, túlzottan a Consilium pártját fogta és ez volt talán az a dolog, ami elindított bennem valamit. Meg kell védenem a húgomat, meg kell védenem a szeretteimet, és persze azt sem hagyhatom, hogy csak úgy jöjjünk és kiírtsunk egy egész fajt. Már pedig akárhogy is próbálom szépíteni, a katonák rejtett célja a következő kiválasztott megtalálása.
Ahogy közeledtem a virágos rét közepéhez akaratlanul is eszembe jutott a húgom, akit annyira szeretek. Vajon mit tennék, ha ő lenne az, akire az ocantisok vadászni kezdenének, ha tudnám, tudni vélném, hogy az élete veszélyben forog, mert mindenki ki akarja szedni a tömegből?
Még jó hogy egészen sikerült jó kapcsolatba lépnem ezzel az idegen néppel, és talán van esélyem arra, hogy figyelmeztessem őket, hogy adjak pár ötletet egy - két stratégiai tanácsot. Hiszen valljuk be, mindig jó, ha vannak olyanok, akik nem ellened, hanem melletted harcolnak. Könnyebb a segítséggel kiismerni az ellenfelet, és jelen esetben az emberiség nagy része számukra ellenség, még akkor is, ha a látszat nem ezt mutatja.
- Azt hiszem mostanra beszéltük meg a találkozót... - motyogok magamban és körbenézek az apró kis virágos mezőn, ahol rajtam kívül egy teremtett lélek sincs. Lopva az órámra nézek, amit tulajdonképpen csak díszként viselek már a karomon, hiszen az ocantiszok időszámítása teljesen eltér az emberitől. Így tehát el is bizonytalanodom abban, hogy nekem pont ebben az időpontban kell megjelennem.

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Szomb. Jan. 27, 2018 8:44 am

Minek ellenség, ha lehet barát is?!
Micah & Tiatha
~Változnak a dolgok. Változik a Törvény. Ami régen helyes volt, talán nem az többé.~ Az ocantiszok azt hiszik el, amit el akarnak hinni. És kényelmesebb ragaszkodni a régi, jól bevált és megszokott dolgokhoz mint a változást észrevenni. Látom, hogy elfordítják a fejüket és befogják a fülüket, ahogy a Screptitől tesznek mindent függővé mintha mindent megoldhatna egyszemélyben. A naivitásuk fájó számomra több okból is, hiszen én magam többé már nem vagyok képes mindezt elhinni. Én már húsba és lélekbe maró fájdalom árán megtanultam, hogy az a korszak, amikor ez igaz lehetett lezárult az idegenek érkeztével. Megváltozott minden, mi magunk is megváltoztunk, a bolygó pedig pusztulásnak indult és ha nem lépünk időben, nekünk sem fog maradni otthonunk nem csak az emberiségnek.

Furák ezek az emberek. Annyi mindent rosszul máshogyan tesznek mint mi. ~Nem csoda, ha a saját bolygójukat is elpusztították!~ Vegyünk csak egy egyszerű dolgot, mint az idő mérése és máris megláthatjuk a különbséget. Mérni valamit csakis viszonyítás alapján lehet. Ehhez pedig nekünk ott van a Nap és a Hold segítségül. A mozgásuk segítségével alakította ki a kultúránk a napegységek alapján való mérését az idő múlásának. De az emberek ezt máshogyan, sokkal bonyolultabban, eme egységeket tovább bontva teszik; bár az számomra rejtély, hogy ez miért jó nekik. Hajnal van, épp csak elértünk az első napegységig, amikor kipattannak a szemim és felébredve magamhoz térek. Nehéz, baljós álomból ébredtem, gondolataim csapongóak és a félelmeim az emberek körül járnak eme vékony mesgyén az álom és az ébrenlét határán. De ideje felkelnem, ha nem akarok elkésni a találkozóról. Tartok tőle, hogy mi fog ebből az egészből kisülni - már nem bízok meg feltétel nélkül az emberekben -, de képtelen vagyok veszteg maradni és megülni a seggemen. Ordít belül bennem a kényszer, hogy muszáj valamit tennem mielőtt késő lesz.

Van, amit az ocantisznak muszáj megtennie. Aztán reménykedik benne, hogy nem lesznek következményei, vagy legalábbis nem súlyosak. Valahogy én is így voltam ezzel a mai találkozóval. Ilyen tájban mindig gyakorolni szoktam, sőt sokszor még a nulladik napegység ideje alatt is alvás helyett; így nem tartottam attól, hogy míg mások alszanak kilopózva gyanúba keverném magamat. Már megszokták tőlem az akadémián, hogy kilógok gyakorolni a kardommal. Na, ez is egy fura dolog. Az Egyensúly szertartásán annak idején, miután kiderült levegő elemű vagyok nem lándzsa formálódott meg a kezeimben hanem a tűz eleműekéhez hasonlatos kard. Emlékszem hogy vizsgálgatták is utána egy darabig a fegyvert a vének, hogy rájöjjenek miben tér el a többi levegőből materializálódott lánzsával szemben. De nem találtak különbséget, ugyanúgy funkcionált mint a többieké így végül arra jutottak, bizonyosan apám miatt - aki tűz elemű harcos volt - formálódott meg ilyen alakban a későbbi fegyverem. Szerintük már akkor megmutatkozott harcias énem, még ha burkolt formában is. ~Egek, de hiányoznak!~ Mindig is apás voltam, bár anyámmal is jó viszonyt ápoltam; de hozzá inkább a húgom állt közelebb kettőnk közül úgy hiszem.

Aki szeret valakit, annak nincs választása. A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségtől. És nekem már nem sok szerettem maradt, csakis a húgom. Az ő biztonsága és épsége mindennél fontosabb számomra. Ezért is vetemedem erre - az egyesek szemében már-már árulásnak tekintendő - dologra, hogy találkozom azzal az emberrel, azzal a Micah nevűvvel. Azt mondja fontos információi vannak, én pedig túl kíváncsi vagyok rá, hogy miről is lehet szó. Na, meg arra is, hogy miért akar figyelmeztetni minket, ocantisokat. Hiszen bár nem vagyunk hivatalosan egymás ellenségei, mindenki érzi a baljóslatú fellegeket a feje felett. ~Ebből előbb utóbb háború lesz!~ És ilyenkor mindenkinek az övéire kell gondolnia, azokat megvédenie. ~Ahogy én is teszem!~ Bizonygatom magamnak, hogy valóban helyesen cselekszem. Hogy van még remény mindkét népnek. A lugas és a növények buja rejteke elbújtat a kíváncsi szemek elől, így a közeledő férfi sem lát meg. Csak akkor mutatom meg magam előtte, amikor megszólal ocantisszul. ~Kellemesen férfias hangja van.~ De nem engedem, hogy a szimpátia gyökeret eresszen bennem. Ennyi még édeskevés a bizalmam elnyeréséhez. Egy kis ideig még szemlélem, ahogy a kezén lévő fura időmérő szerkezetet nézi, aztán cselekszem.
- Késtél. - Közlöm vele egyszerűen, kilépve a buja növényzet takarásából. ~Akkor csapjunk a lovak közé!~


//Ha valami nem okés, visíts PMben és javítom!

_________________

avatar


Ocantis harcos

Karakterlap :
Titulus :
The Bait
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
8
Képességpontok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Szer. Feb. 21, 2018 6:27 pm

Zavartan és idegesen járkálok fel-alá, mert nem tudom, hogy tulajdonképpen jókor vagyok-e jó helyen. Nem mondom hogy könnyű volt lerázni a nyomomban járó katonákat és úgy intézni a dolgokat, hogy találkozhassunk, de hát az emberi leleményességnek nincs határa. Többek között az enyémnek se, így tehát nem csoda, hogy kellően idegesen ácsorgok a tisztáson és várom, hogy felbukkanjon az a személy, aki reményeim szerint a támaszt fogja nyújtani nekem.
Még soha nem találkoztunk, csak az üzenetváltás volt meg kettőnk között, azonban reménykedtem a legjobbakban, hogy végre valahára találhatok egy olyan lelkes támogatót, segítőt, aki segíthet nekem és a húgomnak túlélni az elkövetkezendő hónapokat.
Nem hallottam meg a lépteit és azt sem hallottam, hogy már itt lenne. Olyan furcsa hozzászokni ahhoz, hogy az ocantisok sokszor olyanok mint az árnyak. Jönnek, mennek, suhannak és te semmit nem veszel észre belőlük, csak egy eltört fűszálat a lábad mögött, vagy egy hűvös szellő érintését a tarkódon. A katonák még nem jöttek erre rá, én azonban biztos vagyok abban, hogy simán közöttünk járnak és hogy igenis kell, hogy köztünk járjanak. Nem kell ez az elkülönítés, hiszen ez csak megerősíti a két faj közötti ellentétet, ami már így is túlontúl nagy.
- Bocsáss meg! - suttogom először csak a mellettem álló növényeknek, majd a nyúlánk tinédzser lánynak is, akinek vörös haja lágy örvényként jár táncot nyaka és teste körül. Mondhatni, mást vártam. Bár nem értem miért is csodálkozom. Hiszen itt minden nő olyan légiesen könnyű, törékeny és gyönyörű. Még a férfiak is szépek és lágyak, van bennük valami éteri és istenszerű.
- Feltartottak, nem tudtam hamarabb érkezni. És be kell vallanom, még mindig tanulnom kell azt az időt, amit ti használtok, mert én ugye nem ebben nőttem fel, nekem ez még kissé... kusza... - próbálok magyarázni kézzel lábbal, mindezt ocantis nyelven, ami egyrészről azért nem megy még száz százalékosan, másrészről pedig jó benyomást akartam kelteni, ez pedig kellően visszavesz most ebből nagy valószínűséggel.
- Ne haragudj, hogy ilyen gyorsan akartam ezt a találkozást. Az idő sajnos sürget, és nekem válaszokra van szükségem. - kezdek is bele a dologba, miközben idegesen járkálok fel és alá, és közben próbálok nem kétségbeesettnek tűnni. Hiszen férfi vagyok, egy féltő férfi. Akinek fontos a családja. Legalább is a húga élete, még ha a sajátja már nem is. Muszáj őt biztonságban tudnom!

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Kedd Márc. 20, 2018 9:04 pm

Minek ellenség, ha lehet barát is?!
Micah & Tiatha
Figyelem az idegent, a robosztus alakját és rájövök, hogy valahonnan ismerős nekem. ~Nem először jár köztünk!~ Jön a felismerés. Nem sok embernek van engedélye a központban tartózkodni, legfeljebb ha diplomata az illető vagy valami oknál fogva kiérdemelte hogy oly kegyben részesüljön ami lehetővé teszi számára, hogy bejusson a város szívébe. A névmemóráim borzalmas, de az arcokat kiválóan raktározom el magamban még akkor is, ha csak rövid időre látom az illetőt. S ő ismerősnek tűnik a búzaszőke hajával és az égkék szemével. Amúgy is elég férfias kinézetű, tipikusan az a fajta alak, akin a nőknek megakad a szeme és nem pusztán a kellemes és megnyerő arca láttán, hanem mert valahogy biztonságot sugároz. Ránézésre azt mondanám, hogy valamiféle vezető lehet talán harcos mint én, talán tanácsadó ki tudja. De, hogy nem hétköznapi átlag polgárról van szó, abban biztos vagyok.

Bár még nem tanulmányoztam elég ideig ahhoz, hogy mélyebben levonjak következtetést róla és tudom, hogy a külső csalfa is lehet, bizonyos dolgokban vele kapcsolatban egészen biztos vagyok. Talán ez az oka, amiért az (egyébként irányába valamelyest már csillapodó) ellenszenvem ellenére megmutattam magam neki és lényegében ezzel elfogadtam annak a lehetőségét, hogy igenis hasznos lehet mindaz az információ amit itt ma megoszthat velem. ~Különben mi értelme lenne az egésznek?!~ Azon kapom magam, hogy érdekelni kezd a férfi és a miértjei. Hogy miért is van itt. ~Vajon ő kit akar megvédeni?~ Lehetne ez csapda is, trükk vagy akár szélhámosság... de minden ellenérv - melyekbe makacsul kapaszkodni próbál józan eszem - ellenére nem érzem úgy, hogy a férfitől tartanom kellene. Általában hamar rájövök az ártó szándékra. A szem a lélek tükre és árulkodóbb minden szónál vagy megjátszott cselekedetnél. És az ő tekintete nyílt és egyenes, bár látok benne némi kölcsönös távolságtartást és bizonytalanságot - ebben a sajátom tükörképe -, azonban ártó szándék nem sejlik fel benne.

Ám az nem ismer eléggé, aki azt hiszi ennyitől máris megbíznék benne. Nem átallom a fajtájukat mindazért amit a múltban elkövettek a sérelmemre, de ahogy az ocantiszok sem egyformák és van köztünk épp úgy jó mint rossz... talán köztük se mindenki akar nekünk ártani vagy rosszat. Így mondjuk úgy, hogy kap tőlem egy esélyt rá, hogy e gyengécske lábakon álló teórát bebizonyíthassa. Kissé mulattat a mentegetőzése, hogy egyből szabadkozni kezd. Nyilván fontos a jó benyomás, de jelenleg az egy olyan luxus amit nem engedhetek meg magamnak. Mindenki érdekében meg kell tartanom azt a látszatot, hogy ebben az egészben én dirigálok, neki pedig nincs és nem is lehet annyi mozgástere mint nekem ha azt karja, hogy ez a kényszerű szövetség működjön köztünk. Mosoly kúszik ajkaimra attól, ahogy töri a nyelvünket ám nem gúnyos. Inkább elégedettséggel tölt el és humorosnak találom a maga groteszk módján, hogy ennyire próbál jó benyomást tenni. Én is tudok valamelyest az emberek nyelvén - hogy kihallgathassam őket adott esetben mit fecsegnek - ám ezt a taktikai előnyt nem tervezem az orrára kötni; maradjon meg csak abban a hiszemben, hogy egyedül a saját anyanyelvemet beszélem.

- Nyugalom, nem is vártam mást tőled. Elvégre ember vagy. - Felelem őszintén, elvégre minek titkoljam mit gondolok róla és amúgy sem szeretem a felesleges, ok nélküli kertelést. Más szokások, más életritmus. Nekem túl bonyolult mindaz, ahogy ők az életet élik. ~Minek agyon bonyolítani valamit, ha mindezt egyszerűbben is lehet?~ A találkozó gyorsasága miatt való szabadkozására enyhén oldalra döntöm a fejem és méricskélem egy darabig, mielőtt megszólalnék. - Sürget, miért? Mi fog történni? - Tudakolom tőle most először árulva el hangszínemben is, hogy milyen nagyon is kíváncsi vagyok rá miért kívánta a kapcsolatot felvenni velem. Sejtettem, hogy okkal keresett meg és nyilván valami nyomós dolognak, sőt talán személyesnek kell lennie ha utolsó mentsvárát bennünk, ocantiszokban látja és kockára tesz mindent. ~Pont mint én!~ Ebben úgy néz ki hasonlítunk. A kérdés már csak az, hogy ki az a személy aki őt motiválja mindebben. - Válaszokra? - Óvatos, puhatolózó kérdés ez részemről. A korábbi katonás és távolságtartó tónust lágyság váltja fel a hangomban.

Talán próbálja elrejteni, de kihallom hangjából a kétségbeesést, a frusztráltsága pedig teljesen nyilvánvaló a fel s alá való járkálásából, a testbeszéde az idegességéről árulkodik. Valamitől tart, sőt egyenesen retteg ezt szinte kézzel tapintani a levegőben. Nem tudom, hogy van-e családja, élnek-e a szülei vagy vannak-e testvérei esetleg már saját családja akiket védeni akar; vagy mindez csak színjáték részéről és csapda csupán az egész. Viszont ezzel csak ront a helyzeten, mert rám is átragasztja a nyugtalanságát és az aggodalom apránként az én elmémbe is beférkőzik utat törve magának. Lelki szemeim előtt magannyi képsor játszódik le a várható jövőbeni fenyegetésekről, azt hiszem mondanom sem kell hogy bőven van mitől tartanunk még úgy is ha az elemek idomításával jelentős előnnyel indulunk. Viszont nekik bár nincsenek ilyen képességeik, nagy hatótávolságú fegyvereik és kreativitásuk annál inkább, ami billentheti a harc mérlegének a nyelvét az ő serpenyőjük felé is adott esetben. Nekünk nem célunk az oktalan vérontás, sem az élet szentségének kioltása; a minket körülvevő természettel élünk szimbiózisban és békés nép vagyunk, míg ők erőszakos, vad népség hiába bírnak fejlettebb tudással a tudományok terén. Épp emiatt olyan bonyolult ez az egész és igazából patt helyzet, míg valamelyik fél fel nem rúgja a törékeny békét.



//Ha valami nem okés, visíts PMben és javítom!

_________________

avatar


Ocantis harcos

Karakterlap :
Titulus :
The Bait
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
8
Képességpontok :
2

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   Kedd Jún. 12, 2018 1:28 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Virágos sétány   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Virágos sétány

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Yamanaka birtok
» Tenrai Hankou (Isteni Kihívás)
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: Ilmin szeme-
^
ˇ