Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Madáretető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Madáretető   Szomb. Dec. 30, 2017 10:22 am

☆ Rengeteg madárfajta él az Ocanon, a legkülönlegesebb talán a tűzmadarak, akiket egy-egy üzenet elszállításával bíznak meg, küldetésük végeztével pedig lángba borulnak és elégnek. A madárházban állandó élelemmel és vízzel gondoskodnak róla, hogy a környék madarai mindig találjanak maguknak élelmet.

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   Hétf. Jan. 15, 2018 10:39 pm


Alecia and Airlia


Az állandó kattogás és idegeskedés, ami lezajlik a fejemben nagyon nem tesz jót nekem. Ezzel csak azt fogom elérni, hogy egy nap szépen begolyózok és búcsút mondhatok az élet szépségeinek. Nem értem, hogy miért pont velem történik ez. Mindig is jó gyerek voltam, segítek anyámnak bármiben, amiben csak szeretné és még mellette jól is viselkedem. Senkinek sem lehet rám egyetlen panasza sem, ám a sors pont nekem tesz keresztbe.
Hajnal van, a nap most kezd feljönni, s nem tudok aludni, pedig a legtöbben még mély álomban szunyókálnak és a legmerészebb gondolataikat élik éppen át egy képzeletbeli világban. Bár én is erősíthetném a többiek sorát! Bárcsak annyi lenne a legnagyobb gondom, hogy rosszat álmodom! Mostanában egyre többször törnek rám a rohamok és apám kilétének titka csak egyre inkább idegesít. Tudni akarok mindent. Azt akarom, hogy egészséges legyek és teljes életet éljek, de amikor már ennyi idősen ennyi problémával kell szembenézned, akkor rájössz, hogy számodra a gyerekkor fogalma nem létező dolog.
Sóhajtva, kócos hajjal, karikás szemekkel kapok fel egy nadrágot, egy pólót és egy vékonyka kabátot. Hirtelen elhatározás ez az egész, de már úgy fáj a fejem és érzem, hogy hamarosan rám tör egy újabb roham, ha nem török ki ebből a közegből. Most egyszerűen csak szükségem van valamire, ami kirángat a valóságból és eltereli a gondolataimat.
Nagyon halkan osonok ki a házból, hiszen nem akarom, hogy anyám felkeljen és megtudja, hogy ilyenkor egyedül akarok járkálni a városban. Biztosan kiakadna rám és nem hagyná, hogy elmenjek, de mindössze maximum két-három óráról lenne szó. Mire felkel már vissza is jövök és soha nem fog kiderülni, hogy én hol mászkálok ma hajnalban.
Aránylag közel lakunk a központhoz, így húsz perc séta után már be is érek a madáretetőkhöz, ahová eredetileg is jönni szerettem volna. Oda meg vissza vagyok ezekért az apró szárnyas élőlényekért, s úgy tartom, hogy ők segítenek a lelkibetegségek leküzdésében. Ártatlan állat a legtöbbje. Tiszták és szelídek. Persze nem mind, de a kivétel erősíti a szabályt.
Hatalmas mosoly ül ki az arcomra, amikor leülök és a kezemre száll egy apró, kék színű csöppség. Sajnos nem tudom mindnek a fajtáját, sosem tudtam megjegyezni őket, de nem is érdekel különösebben. Jobb szeretem csak nézni őket és csodálni a lényüket, mint most is, ám hirtelen összerezzenek, amikor lépteket hallok meg.
- Ki az? – kérdezem körülnézve, ám nem látok senkit.

_________________


salty air, sun kissed hair


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
9
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   Pént. Jan. 19, 2018 11:18 am



Airlia

Másoknak nem vallanám be, de néha még nekem is szükségem van arra, hogy erőt gyűjtsek valahonnan a mindennapokhoz. Még az én mosolyom sem kifogyhatatlan, ugyanakkor szerencsére az esetek többségében nincs szükségem sokra ahhoz, hogy visszanyerjem a jó kedvemet. Egy kellemes, nyugodt séta az erdőben, vagy egy gyorsabb tempójú, kimerítő edzés… esetleg a napfelkelte végignézése egy ház tetejéről. Erre tökéletes a madárház. Könnyű a tetejére jutni és a magassága is ideális. Ugyan a szem legmagasabb pontjára könnyebb lenne feljutni, de abban semmi kihívás nincs, ráadásul olyan magasan van, hogy túl hamar véget érne az előadás.
Halkan mozogva a házban, vetek még egy pillantást húgomra. Mióta megtörtént vele az a baleset, megszokásommá vált ellenőrzése, hogy tudjam, alszik-e rendesen. Még azután is, hogy már nem volt szüksége vigasztaló szavaimra és ölelésemre. Úgy érzem, egy kicsit haszontalanná váltam azóta a számára. Ajkaim néma sóhaj hagyja el, mikor erre gondolok, csakhogy nincs időm letörtnek lenni. Mozognom kell, ha nem akarok lemaradni, márpedig eszem ágában sincs.
Csizmáim odakint húzom lábaimra, befejezve a készülődést. Magasba emelve karjaim nyújtózkodok egyet, ameddig csak jól esik, majd futni kezdek. Nem mondanám, hogy hideg van, sőt, az aktív mozgás miatt a vastag, fekete szövet, amit egyik vállamon keresztül vetettem és övemmel derekamhoz fogtam, még túlzottan melegít is. A madáretetőig meg sem állok. Arcomon széles mosollyal sietek az utcákon, s bár élvezem, ha másokat kell kerülgetnem közben, most jó, hogy senki nem téved utamba. Azt hittem, nem is fogok közvetlen belebotlani senkibe. Ebben a tudatban baktattam a madárház kövein, csakhogy már azelőtt megszólított valaki, hogy sétára váltott lépteim végére értem.
- Ne ijedj meg! Alecia vagyok – lépek látóterébe, felemelt kezekkel, kedvesen mosolyogva.
Közelebb lépkedek hozzá, végig őt figyelve. Ha azt látom rajta, hogy túl közel merészkednék, megállok és megtartom az általa még elfogadható távolságot. Valahonnan ismerős, s ahogy ezen gondolkodom, lassan egy név is társul az archoz, mit már volt szerencsém látni néhányszor.
- Te… Airlia vagy, igaz? – kérek tőle megerősítést.
A kardom mellé fűzött bőr szütyőhöz nyúlok, hogy leoldhassam azt. Amint azzal megvagyok, tenyerembe öntök belőle egy kevés szárított gyümölcsöt, amit apró darabokra vágtam. Az itteni madaraknak készítettem, jobban mondva… A nagyi készítette, én csak elcsentem néhány darabot a készletéből és összevágtam őket, hogy csemegéül szolgálhassanak.
- Nem tudtál aludni?
Azt hiszem, ez elég egyszerű kérdés ahhoz, hogy választ kapjak. Nem áll szándékomban tolakodónak lenni. Valahányszor láttam ezt a gyereket, vagy az anyjával, vagy egymaga volt. Ha vadul faggatóznék, azzal csak elkergetném.



avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
23
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   Szer. Jan. 24, 2018 8:42 pm


Alecia and Airlia


Ennyit arról, hogy kicsit kikapcsolódjak és egyedül legyek. Csak azért vagyok itt, hogy kiszellőztessem a fejem és elmeneküljek a négy fal közül. A madarak csicsergése csak egy megnyugtató pont lenne, hogy eltereljék a figyelmemet apámról, aki mét elképzelni sem tudok. Soha nem láttam róla még csak egy képet sem, semmit. Anyám sosem mesélt róla, így megtalálni is nehezebb lesz, mert nincs semmilyen pont, amiből kiindulhatnék. Néha már azt is megkérdőjelezem, hogy a nő, aki a világra hozott tudja-e egyáltalán ki az a férfi, akitől gyermeke fogant. Hihetetlen, hogy ennyi idősen erre kell elmennie minden percemnek, sőt lassan már az egészségemnek is. Miért élünk egy ennyire igazságtalan világban?
Először kicsit félve pillantok a nőre, mert megijedek, hogy édesanyám idág követett, hiszen abból hatalmas balhé lenne. Kissé megnyugszom, hogy egy másik nő az, ám ideges is leszek. Csak egyedül szerettem volna lenni. Nem tudom, hogy hívják, de sokszor láttam már. Nem tudom senkihez és semmihez sem kötni az arcát. Mindössze egy szerzet, aki ugyanabban a városban él, mint én.
- Nem ijedtem meg – válaszolok neki nem túl bőbeszédűen, s nem túl őszintén. Nincs kedvem társalogni. Bizonyára neki sincs, ha ilyen korán idetévedt. Az emberek kikapcsolódni és gondolkozni jönnek ide és nem azért, hogy csacsogjanak és egymás társaságában üssék el az idejüket. Azt otthon is lehet meg bárhol máshol a városban. Én másként értelmezem ezt a helyet.
Egy apró pillanatig abban reménykedem, hogy hátrafordul és elmegy a nő, akinek már a nevét is tudom, hiszen elmondta. Ehelyett Alecia közeledik felém és meglepetésemben egyet hátrébb lépek, mikor kiejti a nevem a száján.
- Igen, honnan tudod? – kérdezem összehúzott szemekkel. Nem feltétlenül jelent ez akármit is. Talán csak hallotta valamikor a városban, amikor valaki szólított engem. Aya és én gyakran járunk ki és elég felhőtlenül szoktunk kacarászni, lehet akkor hallotta meg. Már meg is bánom, hogy rákérdeztem, hiszen nem akarok beszélgetésbe bonyolodni vele.
- Nem – válaszolom egyszerűen és hátat fordítok neki. Kinyújtom a karom és várom, hogy egy ártatlan madárka rárepüljön.

_________________


salty air, sun kissed hair


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
9
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   Csüt. Jan. 25, 2018 5:39 pm



Airlia

Válaszát hallva kiszélesedik mosolyom. Nem cáfolom meg szavait, ha azt mondja, nem ijedt meg, hát minden bizonnyal így volt. Talán csak meglepődött, hogy ilyen korán más is erre téved rajta kívül. Bevallom, számomra sem kis meglepetés az eset, ugyanakkor egyáltalán nem zavar, hogy így alakultak a mai reggel eseményei.
Közeledem hozzá, de amint hátrál, megállok. Egyelőre nem megyek előrébb, ennyi elegendő, s a nap felkeléséig is van még egy kevés időm. A madarak már ébredeznek, tehát tényleg nincs sok. Az ég is egyre világosabb odakint. Nevét sikeresen eltalálom, ami örömmel tölt el, láthatóan vele ellentétben. Honnan tudom? A pontos napra és helyre nem emlékszem, azt sem tudom, mi történt akkor, márpedig ha ez igaz, valószínűleg rég volt.
- Láttalak már néhányszor a városban és a nevedet is hallottam – felelem egyszerűen.
Ebben legalább biztos vagyok. Az apró gyümölcsdarabokból a madarak etetőjébe szórok, hogy könnyen megtalálhassák. Fél szemmel a lányt figyelem, ahogy fáradtnak tűnő alakja hátat fordít nekem. Karjai előre nyúlnak, várva valamire, talán pont egy madárra. Az itteni tollasok megszokták az ocantisok közelségét, ezért olykor rájuk telepednek. Velem is előfordult már, s mindig örömmel tölt el a pillanat. Megtisztelő, ha egy másik lény ennyire képes bízni bennem, főleg, ha az egy nálam törékenyebb teremtés.
Egy ötlettől vezérelve újra a kis szütyőbe nyúlok, hogy ismételten kivegyek néhány darabka gyümölcsöt. A csendességre nem törekedve közelebb lépek társaságomhoz, majd a madaraknak szánt eleségből a kezére helyezek egy kisebb kupacot. Ezzel könnyebb dolga lesz, még úgy is, hogy most már ketten vagyunk itt. Jómagam ezt követően az ablakhoz sétálok. Csendben nézek kifelé, arcomon békés mosollyal. Szemeim lecsukom néhány pillanatra. Veszek egy nagyobb levegőt, amit nyújtózkodva kifújok, majd felugrom a párkányra. Itt az ideje annak, hogy felmásszak a madárház tetejére, de mielőtt ebbe belekezdenék, visszafordulok Airlia felé.
- Velem tartasz? – nyújtom felé kezem barátságosan.
Örülnék annak, ha jönne. Tapasztalataim szerint, a napfelkelte mindenkire békét és vidámságot hoz, és ennek semmi köze ahhoz, hogy egyedül, vagy társaságban élvezzük.



avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
23
Képességpontok :
16

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   Kedd Jún. 12, 2018 1:29 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Madáretető   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Madáretető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Menyétek kódexe
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Kitori Musato
» Összesítés [Bestiárium]
» Hanghullám - Konoha, Taki Vs. Oto

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: Ilmin szeme-
^
ˇ