Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Peremvidék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Peremvidék   Vas. Dec. 17, 2017 11:53 am

.
***

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Kedd Jan. 16, 2018 9:43 pm

Soren && Lanais
- we rise by lifting others -

Ha gyógyító vagy, szükséges ismerned minden növény, minden jótékony és kevésbé hatékony, esetleg mérgező hatását. És egyébként sem árt felszerelned magad, ha úgy döntesz nem válogatsz a sérültek között. Amíg egy bizonyos kasztrendszerben mozogsz, s látható határvonalat húznak közéd és betegeid közé, addig magadnak kell gondoskodnod a megfelelő eszközeidről. A lehetőségeket, s bizony tudnod kell, hogy mit-hol lelhetsz fel. Lanais emeli térdeit, ahogy a zöldes árnyalatba pacsmagolt narancs foltokon keresztül halad az égig érő törzsek között. Minden léptekor felreccsen egy-egy gally, hogy ezzel megadja magát a nő úttörésének. Finom mosoly játszik ajkain. Hátán ott fityeg hátitáskája, ami nélkül sosem indulna efféle körútra. Valószínűleg lépteként le-leguggol. A túrája már tart egy ideje, de annak, aki párából is nyerhet folyadékot nem okoz gondot néhány km, igaz?
Újabb lépés, újabb hajlás. Ujjai finoman tapadnak az alkarnyi hosszú, tőr alakú levél peremére. Annak vizsgálása közben túl, a bokrokká kapaszkodó zöld kerítésen hallja meg az ismeretlen, halk motoszkáló hangot. Lévén a víz pajtásaként nem hord magánál fegyvert, pedig igazán tanulhatna már hibáiból. Lassan engedi el a természet gyermekét, hogy attól elhúzódva, felegyenesedve nyújtogassa nyakát, hogy megpillantsa honnan jön a hang. Mi az, ami elbújik? Mi az, ami nem akarja, hogy megtalálják.
Nesztelen léptei lassúak, karcsú csípőjével kerülgeti az útjába hajló ágakat, miközben apróra húzódva közelíti meg a hangforrását. Az utolsó törzs mögé simul háttal, hogy aztán onnan figyelje meg, ki az, vagy mi az, amivel keresztezik útjukat. Ajkai résnyire elnyílnak, s talán cserepesre is száradnának, ha a fától való elrugaszkodása közben nem nedvesítene rajtuk.
- Hé, hé, hé! - alig három lépés, de máris szólítja a fiút, aki talán(?) eszméletlenül hever az avarban. Rögvest mellé térdel és elsősorban gyógyítóként kezdi fürkészni annak alakját, nyomok, sebek után kutatva. A táskája oldalán landol, ahogy puhán előre hajol, s jobb kezével a fiú arcélére simít. - Hallasz engem? Hé, hallasz engem? - az első és legfontosabb - a szaktudása szerint -, hogy megbizonyosodjon az aranyhármasról. (Nézz! Halj! Érezz!) Rögvest annak mellkasára fekteti fejét, ha nem érkezik válasz, hogy meghallgassa szívét, s közben kézfejét puhán eltartja a fiú orrától, hogy érezze távozik-e lehelet annak arca köré. Megkönnyebbülten emelkedik fel, amikor észleli az életjeleit, s lágy, finom mosollyal nyugtázza, hogy a fiú ébredezik.
- Megsérültél? Fáj valamid? - továbbra is kíváncsian pásztázza a fiú arcjátékát, nyomok után kutatva.



szia pöttömboy   szólj, ha elírtam valamit



avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Titulus :
daughter of the winter
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
7
Képességpontok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Pént. Jan. 19, 2018 6:34 pm

Tell me that I'm dreaming...
Lanais & Soren
A vízcseppek sokaságának eltűnése után visszadőlt. Úgy érezte, a feje menten szétrobban, s ezen a tarkóján végigcsordogáló meleg, vörös folyadék sem segített igazán. Az egész világ forgott vele, nem tudta mitévő legyen, így csak hanyatt dőlve próbálta meg elérni azt az állapotot, ahol már nem szédül meg egyetlen szemmozgása után sem.
Arca egy pillanatra ellágyult, amikor egy idegen női hangra lett figyelmes. Szemhéjait óvatosan nyitotta fel, attól tartva, hogy a föld ismét kicsúszik alóla. Homályos kép, életlen vonalak... Nem sokat sikerült kivennie a hozzá siető idegen arcáról, csak lágy érintését érezte arcán. Nem tudta mitévő legyen. Kellene tartania tőle? Bízzon benne? De hiszen... Ezek a szavak mit sem számítottak neki. Olyan volt, mint egy üres zsák, amiből kivettek mindenféle jó dolgot és csak a leghasznavehetetlenebb tárgyakat hagyták hátra. Mégis mit kezdhetne ő így önmagával? Meg kellene szólalnia? A nő tudtára kéne adnia, hogy hallja őt?
Egy erőtlen próbálkozással fordítja fejét a gyógyítóhoz, majd résnyire nyitott ajkakkal keresi a megfelelő szavakat, ám azok helyett csupán összeszorítja szemeit, s automatikusan tarkójához nyúl, jelezve, hogy fájdalma forrása onnan irányul.
- A fejem... Mi ez az érzés... Ki vagy te? Mi ez a hely? - tudatalattia talán azt a kérdést is feltenné, hogy mi történt vele, ám efféle kérdések még nem tudtak megfogalmazódni a fiatal ocantisban, addig a pillanatig, ameddig meg nem értette a körülötte zajló tényeket, jeleket és világot.



_________________

Who am I? I have not found the answer yet.


avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
4
Képességpontok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Hétf. Jan. 29, 2018 9:12 pm

Soren && Lanais
- we rise by lifting others -

A fiú ébredezését egy tarkóérintés követi, amiből Lanais már könnyen következet. Finoman húzódik közel a sápadt sziluetthez, érintése lágy, megfontolt és lassú. Ujjai ráidomulnak a fiatalabb koponyájára, s annak szövetein járnak puha táncot, tapogatózva. Nyelnie kell, kiszárad a torka. Feszülten koncentrál - elvégre ezen a mozdulaton sok múlhat.
- A nevem Lanais, a peremvidéken vagyunk, messzire a városiaktól. - közelebb hajolva barna zuhataga érintheti a fiú arcát, esetleg mellkasát. Próbálja megnézni, megvizsgálni mennyire sérült. Vért nem fedeznek fel ujjai, ám dudorodik feje. Ütés érhette. Lana ekkor elhúzódik, kihúzza vázát és koncentrál, lehet-e még bárki rajtuk kívül a vidéken.
- Megtudod mondani a nevedet? - a nő gyengéden érinti tenyerét a fiú arcára, s a levelekre lecsapódott párából eleget nyer, hogy megmossa finoman Soren arcát. Majd homlokától, egészen a kulcscsontjáig vezeti a hűvös, vékony szálú vízesést.
- Alaposabban meg kellene néznem a fejed, úgy hiszem erős ütés érte. Feltudsz ülni? - tenyere rásimul a még pihegő fiú felkarjára, majd lágyan simít rajta párat, mintegy éreztetve vele, nincs baj, nem is lesz. Mellette marad...



szia pöttömboy   szólj, ha elírtam valamit



avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Titulus :
daughter of the winter
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
7
Képességpontok :
3

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Kedd Jún. 12, 2018 1:33 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
361
Képességpontok :
300

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Szer. Jún. 20, 2018 3:34 pm

D W A I I A

Arra számított, sosem találkozik vele többet. Hogy ősz feje nem fog fájni azután, hogy az alvó, fiatal ocantist magára hagyta. Már hónapok is elteltek az után, hogy számon kérte őt valami olyan nyelven, amit nem értett valami olyasmiért, amiről fogalma sem volt. És már napok teltek el azóta, hogy a lány ismét rábukkant legújabb rejtekhelyére.
Köhécselt párat, mielőtt kikerült pár fájt az útjából. A környéken alig nőtt fa, de mindent beborított a magas fű, amiből éppen csak a fejük látszott ki. Most is ott bandukolt mögött. Nem is kellett hátranéznie, hogy biztos legyen benne.
Az első pár éjszakán még megpróbált tovább állni. De Dwaiia minden apró neszre felébredt, és magyarázott valamit a saját nyelvén, hogy aztán Robert válaszolhasson a magáén. Napok óta így ment ez. Mondtak valamit egymásnak, aztán csak legyintettek és hagyták a kommunikációt.
Leguggolt a magas fűben, hogy szemügyre vegye a csapdába esett mezei állatot. A vacsoráját. Azt már látta, hogy Dwaiia nem eszik húst, viszont finomabban bánt a nővényekkel. Talán a képességéből adódóan.
- Vacsora - mutatott az állatra, majd a hasára. Éppen ideje volt valahogy megértetni magukat egymással.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
27
Képességpontok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Szer. Jún. 20, 2018 4:04 pm

Koroheke



Kezdte érezni magán a fáradtságot. Egyre nehezebben lépkedett, és amikor a férfi moccant, ő nap mint nap lassabban reagált. De ha akarta volna se tudott rendesen aludni. Félt, hogy ugyanaz megtörténik vele, mint legutóbbi alkalommal. Akkor gyenge volt, de most nem lesz az. Sokat túrázott, és kereste az öreget, nem fogja most feladni, hogy végre megvan. A gyerekek élete múlik rajta. Habár néha el-elgondolkodott rajta, hogy egyszerűbb lenne hazamenni, és csak Wellát őrizni éjt nappallá téve.
Újabb túrára indultak. A lábát csak rakosgatta, már nem volt hajlandó erőt belefektetni abba, hogy hangtalanul közlekedjen. A fű sem tért ki az útjából, néha még jó érzést is keltett benne amikor a növény végigsimította az arcát. Pontosan tudta hol járnak, és hogy melyik úton érhet leggyorsabban haza. Ott volt az az állandó kísértés.
Gondolataiból a férfi hangja zökkentette ki. Friss volt és üde, egyáltalán nem hallatszódott rajta az évek súlya. Igazából már kezdte megszokni, hogy fogalma sincs róla, hogy miről beszél az ember, és kezdte figyelmen kívül hagyni az egészet. Úgy sem jutnak egyről a kettőre. Csak legyintett erre is, és az ocantisok nyelvén elkezdte mondani neki, hogy teljesen mindegy hogy mit mond úgy sem fogja felfogni, ahogy a másik sem azt, amit ő mond. Túl különböző a kettőjük nyelve.




avatar


Ocantis harcos

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
25
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Szer. Jún. 20, 2018 4:36 pm

D W A I I A
Legalább a bemutatkozásig sikerült eljutniuk a legutóbbi alkalommal, és bármennyire is találta nehéznek és fárasztónak a helyzetet, örült, hogy akadt társasága. A hosszú hetek, amíg egyedül járta a bolygót olykor megnyugtatóak és könnyedek voltak, olykor lesújtóak, mikor a múlt emlékei ostromolták a tudatát.
Sóhajtott egyet, mikor a lány a saját nyelvén szólt. Fáradt, ez pedig minden reakciójából és tartásábl egyértelműen látszott.
- Muszáj lesz megtanulnod a nyelvet. Vagy megtanulom én a tiédet. - Felsóhajtott, és megragadva a lány csuklóját maga mellé húzta. A szemébe nézett, hosszan, hogy ki tudja belőle olvasni, mit is akart. A kiképzéseken is ezt tanította. A szem mindent elárult, minden gondolatot, sugallatot, amit egy értelmes lény képes tenni. A tekintet volt az, ami a legdörzsöltebb kémet és árulót elárulhatta.
- Élelem - mutatott még egyszer az állatra, miközben továbbra is a másik tekintetét kereste. Látni akarta, hogy megérti-e, mit akart. Hogy a folytonos legyintés és csend mellett végre tudjanak egymáshoz szólni.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
27
Képességpontok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Szer. Jún. 20, 2018 4:54 pm

Koroheke



Hirtelen a férfi megragadta a csuklóját. Be kellett vallania, hogy nem gondolta, hogy ennyi erő lakozik abban a testben, bár a folytonos túrázáskor igazán gondolhatta volna. Az összes érzékszerve újra működésbe lépett, kifinomult és tettre kész lett. Tekintetét szúrósan szegezte a férfiéba, és már épp valami ocantis-i szitkozódást és fenyegetőzést akart bevetni, amikor valami furcsára lett figyelmes. Úgy csillant a szeme, hogy muszáj volt rákoncentrálnia. Nem tudta miért, vagy hogyan, de hirtelen egy pillanatra mintha még a szél is azt suttogta volna neki, hogy álljon meg, és ne ellenkezzen.
- Éhlellhem - próbálta a férfi után mondani a szót, bár eléggé máshogy hangzott az ő szájából. Nem tudta pontosan, hogy ez minek a megfelelője. Talán az állatot nevezték így az emberek, vagy a zsákmányt. Mindenesetre valami olyan dolgot, mint amire a férfi mutogatott. Legrosszabb esetben pedig rosszul használja majd a szót, nagy ügy. Viszont biztos akart lenni a dolgában, szóval rámutatott egy madárra a fán, és elismételte a szót: - Éhlellhem?




avatar


Ocantis harcos

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
25
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   Szer. Jún. 20, 2018 6:19 pm

D W A I I A

Látta a figyelmet és a koncentrációt a tekintetében. Ez jó volt, felhívta a figyelmet magára. Végre, ennyi idő után, mintha elkezdték volna megérteni egymást.
- Élelem, pontosan - ismételte meg a szót egy széles mosollyal az arcán, majd a mutatott irányba kapta ő is a fejét. A repülő madár jó energiaforrás, de a lány talán az állatra gondolt jelentésként. Bob pedig biztosra akart menni. Most, hogy végre tényleg kommunikálnak egymással, ideje komolyan egymásra figyelni.
- Igen, az is - bólintott, de szemével keresett némi bogyót. Ha a lány nem is eszik húst, hát akkor lehet nem is érti, mit akar kifejezni. A meglibbenő fűszálak rejtekében meglátott egy sötétlő bokrot, tele bogyókkal. Emlékezett a növényre, ahogyan arra is, hogy Dwaiia megette annak gyümölcseit.
Nem engedte el csuklóját, húzta magával, bár jóval finomabban, mint ahogyan maga mellé húzta. Leszedett némi bogyót az ágról, és a lány felé mutatta.
- Élelem - ismételte meg még egyszer.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
27
Képességpontok :
22

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Peremvidék   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Peremvidék

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ