Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Christopher Newton
Christopher Newton
Karakterlap : KÉSZÜL
Titulus : vakarék
Hozzászólás száma : 7
Christopher Newton
Az Ellenállás tagja



#1Szomb. Dec. 30, 2017 8:41 pm
Christopher Newton
Vakarék

Az alapok
Becenév: Vakarék
Faj: ember
Születési hely, idő: 2606. Február 16.
Kor: 20
Csoport: Lázadó
Család: Rövid, felsorolásszerű bemutatás, esetleg néhány összetett mondat. Bővebben a jellemnél vagy az előtörténetedben fejtsd ki!  
Családi állapot: szingli
Szexuális beállítottság: biszexuális
Karakter arca: Dylan O'Brien


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem

Nagyon barátságos srác, aki kedveli a rendszert és próbálja a törvények szerint élni az életét. Minden szabályt betart és tiszteli a felette lévőket. A bolygó élőlényeit is tiszteli, de velük nem érintkezhet. Nagyon könnyen megszeret embereket és nehezen válik el tőlük. Kicsit bénácska, de ha valamit a fejébe vesz, akkor minden megtesz érte, még ha nem is úgy jön össze, mint ahogy eltervezte. A jóság vezérli, ezért nem is árulja el senkinek, amit mondott. Akkor háború törne ki és az rengeteg élőlény vesztét okozná, ő pedig nem bírná elviselni, hogy ez miatta történt.


A világ sokat változott. Legalábbis az idősek szerint, akik folyamatosan azt ecsetelték, hogy régen minden jobb volt. Én a mi rendszerünket is szerettem. Nekem már ez volt a természetes, hisz ebbe születtem bele. A szüleim egyszerű telepesek voltak, így én is az lettem. Az Ocan bolygó elkülönített részén éltünk. Nem ismertem a Földet, de én szerettem ezt a bolygót. Igaz, nem volt nagy mozgásterem, de én elvoltam a kis világomba. 16 évesen vettem feleségül egy csodálatos lányt és összeköltöztünk. Nagyon szép volt és rendkívül okos, meg erős. Szerelmes voltam belé, de ő inkább kötelességnek érezte az együtt élésünk az elején. A gyerek ellen is volt, de végül kénytelen volt megszülnie, mert az ő szülei is azzal zaklatták, hogy már ideje lenne. Szóval a házasság után nem sokkal meg is született az első gyerekünk. Az évek során egyre jobban kezdett ő is megkedvelni, de inkább egy nagyon közeli barátként tekintett rám, nem pedig a férjeként. Én nagyon szerettem őt, de el kellett fogadnom, hogy ő már csak azért sem fog szeretni, hogy ezzel is a rendszer ellen lázadjon. Lázadó akart lenni és tönkre akarta tenni a rendszerünk. Legalábbis állandóan ezt mondogatta. Már két gyermeket neveltünk, mikor mindketten betöltöttük a 20. életévünket. Elég zárkózott lány volt és rajtam kívül egy embertársával sem beszélt már. Állandóan edzett és püfölt valami házi ember méretű bábut a szobájában. Néha engem is tanított egy-két dologra, de nagyon béna volta ma harcokban és a fegyverekben. Nem az én világom volt. Külön szobánk volt, de már megszoktam. Volt azonban egy barátja, aki néha a vendégünk volt. Csak ritkán tudott jönni a munkája miatt. Nem igazán tudtam róla sok mindent, de Nora láthatólag nagyon kedvelte. A szörnyűségek azon a napon történtek, mikor nem jött el, pedig megígérte. Nora fel-alá járkált a lakásban idegesen.
- Nyugodj meg, lehet dolga akadt. - simogattam a karját, hátha megnyugtatja, de nem így volt. Ellökte magától a kezem.
- Te ezt nem értheted. David azért járt ritkán, mert Ocantis. Csak akkor tudott meglátogatni minket, mikor a diplomata munkája miatt itt volt dolga. Azt monda, ha egyszer nem jön, akkor bajban van. Segítenem kell neki. - nagyon határozottnak tűnt és sietve indult el a szobájába, de én aggódtam érte, szóval követtem. Nem nagyon mehettem oda be, de muszáj volt. Belépve eléggé meglepődtem. Az ágyán több fegyver és mindenféle fura eszköz hevert. Felvett valami övet, meg a lábára és a karjára is tartókat csatolt, amikbe késeket és pisztolyokat rakott. Én csak ledöbbenve álltam ott és figyeltem őt.
- Mit csinálsz? És mik azok? Ezeket tilos lenne nekünk itthon tartani! Meg ocantist se hozhattunk volna be ide! Egek, ha ez kiderül, akkor kitoloncolnak. Nem akarok meghalni! - akadtam ki végül, szerintem teljesen jogosan. Jó életünk volt és mindent elveszíthettünk ezek miatt. Ő csak vigyorogva közel lépett hozzám és a mellkasomra helyezte a kezét.
- Aranyos vagy Chrisy. Köszönök mindent, de eljött az ideje, hogy beálljak a lázadók közé. Nem rántalak magammal. Maradj itt és vigyázz a gyerekeinkre. - suttogta az ajkaimba, majd megcsókolt. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Vele kellett volna tartanom, hisz szerettem őt, de gyenge voltam. Hagytam elsétálni. Leültem az ágyára és a fejemet fogva agyaltam, hogy mi legyen. Mit tegyek? Életem szerelme beállt a lázadókhoz és az életét kockáztatja, amíg a én, a férfi az ágyon merengek. Tennem kellett valamit. Erőt vettem magamtól és kirohantam a házból. Mentem pár lépést, aztán eszembe jutott, hogy ötletem sincs, merre mehetett. Inkább vissza mentem a szobájába és elkezdtem átkutatni. Találtam egy kisebb pisztolyt is, amit magamhoz vettem, mert szükség lehetett rá. Találtam egy térképet is az ágy alatt, amin a szektorok voltak. Erről egyből eszembe jutott, hogy mindig is kíváncsi volt, hogy mi is folyhat a 6. szektorban. Tudtam, hogy oda kell mennem, szóval ismét össze szedetem minden bátorságom és elindultam a szektorba. Megtaláltam Nora nyomait és azokat követtem, hisz magamtól nem tudtam volna bejutni. Egy fehér folyosón sétáltam, ahonnan több ajtó is nyílt és minden ajtó mellett volt egy nagyobb üveg, ahol be lehetett nézni a terembe. Kíváncsi voltam, szóval be is néztem az egyiken. Rossz ötlet volt. Megláttam Davidet összeverve, megkínozva és minden felől csövek álltak ki belőle.
- David... - a tenyerem az üvegre helyeztem és annyira lesokkolódtam, hogy meg sem tudtam mozdulni. Az ember társaim a bolygó élőlényein kísérleteztek. Borzalmas. Lövéseket hallottam és elfordultam a hang irányába, de akkor egy lány rohant belém és a földre zuhantunk.
- Nora! Végre megtaláltalak. - vidáman ölelgettem magamhoz.
- Chrisy? Te mit keresel itt? Lényegtelen, rohannunk kell. - felpattant és megragadta a kezem, majd elkezdtünk futni. Az egyik ajtón be tudtunk menni, de egy elég szűk raktárba kerültünk.
- Te tényleg utánam jöttél? És még fegyvert is fogtál? Büszke vagyok rád! - az ajkaink ismét össze értek és heves csókcsatába kezdtünk, addig míg meg nem érintettem a karját és ő felszisszent. Megláttam, hogy meglőtték és vérzett.
- Jaj, sajnálom. Jól vagy? Várj segítek. - Elkezdtem a pólóm aljából kitépni egy darabot. Volt nálam kézfertőtlenítő, mert mindig hordtam magammal, és az egész tubust belenyomtam a ruhadarabba, majd a sebe köré tekertem szorosan.
- El kell mennünk innen. Olyat láttunk, amit nem lett volna szabad. - szólalt meg, mikor már betekertem a kezét. Az ajtó hirtelen kinyílt és egy őr lépett be, majd lőtt. Szerencsére el tudtunk ugrani és én gyorsan előkaptam a pisztolyom, majd lőttem. Elsőre eltaláltam, amitől össze esett.
- Láttad ezt? Eltaláltam! - örömömben szinte ugráltam, mint egy kisgyerek, mert büszke voltam magamra.
- Ügyes vagy, de menekülnünk kell! - ismét megfogta a kezem és elkezdtünk kifutni az épületből. Üldöztek minket és lőttek ránk, de mi vissza lőttünk. Szereztünk pár sérülést, de már csak egy őr volt a nyomunkban, ám az sokkal jobb volt, mint mi. Csak egyet lőtt, de az el is találta. A lány össze esett, de én elkaptam.
- Nora! Ne hagyj itt! Miattad lettem lázadó, ne hagyj magamra! - kiabáltam neki sírva, de ő csak mosolygott.
- Elég béna lázadó leszel Chrisy, de amit láttál, azt még ne mond el senkinek. Ha az ocantisok megtudják, akkor háború is lehet a vége és nem akarom, hogy háborúzz. Féltelek... - még az utolsó szavaival is próbált egy kicsit vicceskedni, de aztán meghalt. A karjaim között. Magamhoz öleltem, de nem volt sok időm gyászolni, mert megéreztem a fejemhez szorított csövet. Felnéztem és a feleségem gyilkosa szegezte rám a fegyverét. Dühöt éreztem és meg akartam bosszulni. Ellöktem magam elől a fegyvert és behúztam a pasasnak. Verekedés vette kezdetét, ahol én több ütést kaptam és a földre is estem, a fickó meg rám és úgy püfölte az arcom. Nora közel feküdt, így ki tudtam venni az egyik tasakjából egy kést, amit az őrbe szúrtam. Lelöktem magamról és elvettem a gépfegyverét. Kirohantam az épületből, de odakint még több őr várt. Meghúztam a ravaszt és sorra lőttem le őket, miközben próbáltam kijutni a nagykapun, hogy a szektoron kívül lehessek. Sikerült is, de teljesen legyengültem és rengeteg sérülést szereztem. A hegyek felé vettem az irányt, de út közben össze estem és csak reménykedni tudtam, hogy valaki megtalál.


Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Hespera J. Wells
Karakterlap : the sky calls to us
Titulus : captain of the URS Arkan 2600
Tartózkodási hely : beyond the stars
Hozzászólás száma : 70
Hespera J. Wells
Az URS Arkan kapitánya



#2Vas. Dec. 31, 2017 2:14 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Vakarék! Christopher Newton 1659573237
Na jó, ezzel a pofimmal ez elég furcsán hangzik így, úgyhogy: drága Chris!
Engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként az oldalon üdvözölhesselek. Nagyon örülök, hogy itt vagy, és hogy ilyen gyorsan lecsaptál a karakterre!  Christopher Newton 3889760988 Borzasztóan jól áll a kezeden, pontosan úgy hozod, ahogy magamban elképzeltem: kissé ügyetlen, sőt, meglehetősen balszerencsés fiú, ám hatalmas szíve van, tele csupa jóindulattal és szeretettel.  Christopher Newton 3195800591
A karakterlapod elején még mosolyogtam Chris kelekótyaságán. Abszolút megértem őt, hiszen biztonságos, kényelmes, boldog élete volt a táborban, megvolt mindene, amire vágyhatott - a szabadságon kívül, de hát aki ilyen rendszerbe születik bele, az talán nem is sejti, hogy élhetne másként is. Nora azonban tudta ezt, tudta, hogy az illúzió, amibe ringattak titeket, nem élet, és hogy sokkal több várhatna rátok a tábor szigorúan őrzött falain túl. Sajnos az életével kellett fizetnie, de legalább téged is ráébresztett erre. Az előtörténeted vége nagyon szívszorító lett, teljes letargiába zuhantam, ahogy a lány haláláról olvastam, s bár tudtam, mi lesz a végkimenetel, mégis izgultam, hogy épségben kikerülj a táborból.
Azt is megértem, hogy csak jót akarsz, nem szeretnél háborút, de az, amit láttál, túlságosan fontos ahhoz, hogy sokáig magadban tartsd. Mindent megváltoztathat, és igen, talán egy agresszív, egymást felemésztő módon, de lehet, hogy nem dönthetjük meg máshogy a Consilium hatalmát.
Gyönyörűen fogalmazol! Remekül játszol az érzelmekkel, az izgalom fokozásáról nem is beszélve. Egy szuszra elolvastam a lapodat, le sem tudtam tenni, annyira beszippantott. Alig várom, hogy a reagjaidat is olvashassam! Smile Pont ezért nincs is képem tovább feltartani téged, jól tudom, hogy már nagyon-nagyon várnak rád Christopher Newton 1210066820 Úgyhogy utadra is engedlek, foglald le ezt az édes arcot, aztán irány a játéktér! Azt hiszem, célszerű lenne sok szerencsét kívánnom, de biztos vagyok benne, hogy vigyáznak majd a hátadra Wink Jó játékokat kívánok! Christopher Newton 1210288545


Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ