Amint megjelenik a kép magam is szemügyre veszem. Elég érdekes látvány. Ilyennel sem gyakran találkozni. Kissé nekem is gyanússá válik. Túlságosan is egyött mozognak. -Még ne hamarkod el!-Ki tudja, lehet ez egy álca is. Persze nem akarok mindig a legrosszabbra gondolni, de na. Nem egy békés világban élünk, ez tagadhatatlan. Természetesen a parancsnak eleget téve közelebb viszem a Jolát az aszteroidához. Igazábül csodálatos látvány. Mindig is hitetlenkedve néztem ezeket a természeti csodákat. Hihetetlen számomra ez az egész űr, hisz végtelenbe nyúlik, de mégis hol? Hogy lehet itt ez az egész. Miben van benne maga az űr? És tényleg végtelen? Mi van, ha nem? Csak még nincs meg a megfelelő technológiánk hozzá, hogy a végére érjünk. -Értettem!-Azzal gyors mozdulatokkal rögzítem is a koordinátákat. Aztán már csak a parancsra kell várnunk. -Jó kis gyakorlazotás mi?-Szélesedik ki mosolyom. Még hogy nyugis repülésünk lesz.
Oldalra pillantok az első tisztemre. -Ne reménykedj. Ha álca lenne akkor tuti valami veszélytelen volna nem pedig...várjunk csak...ez igazából nem is rossz ötlet. Elgondolkodva nézem a hatalmas kődarabokat. Végül is, ha a belsejébe lyukat vájnánk, és elrejtenénk benne egy hajót, az relatív közel repülhetne egy űrállomáshoz. Le se lőnék, ha úgy tűnik elhalad mellett, és akkor jön a baj. Ezt feltétlenül fel kell jegyeznem a későbbiekre. -Hmm...menjünk még közelebb. Pontosabban, került mögéjük. Megpróbálok kilőni egy vakondszondát mindháromba. Felhozom a célzórendszert, és kiropogtatom az újaim. Tüzér rég voltam már, de ez jó mókának ígérkezik. egyébként is, ha valami szemét lenyúlta az ötletem, most megfizet, és a szondákkal az állomás védelmi rendszerének sem lesz gond kilőni a köveket. Csak akkor szólalok meg újra, amikor már úgy látom, nem kell nagyon koncentrálnia. -Egyébként...a pasas akit most olvasztottak ki az új navigátorunknak. Nem azt mondom, hogy ez volt az első kérdése...de érdeklődött, hogy facér vagy-e. Ne akarok ezzel célozni semmire, csak gondoltam jobb ha tudod.
Érdeklődve fordulok felé. Ott lebeg felette az a láthatatlan villanykörte. Valami eszébe jutott. Sejtem, hogy mi lehet az, de azért felteszem a kérdést. -Kapitány? Mire gondolsz?-Néha jó kimondani a gondolatokat, megosztani másokkal. Sokszor abból még több ötlet születik, vagy éppen megoldandó probléma. -Szerinted találunk valamit? Nem sűrűn lát az ember ilyet… Sőt szerintem ez előtt én nem láttam még ilyet. Lehetséges, hogy ez nem a véletlen műve?-Teszem fel őszintén a kérdést. Mennyi esélye van annak, hogy három aszteroida ilyen békésen egymás mellett haladva vonulnak egy irányban ugyanolyan sebességgel? A jolát egyre könnyebben vezetem már. Könnyedén kerülök mögéjük. A szavai meglepnek nem is kicsit. Ez ki is ül az arcomra. -Hogy mi?... Te jó ég! Mégis mit meséltél rólam? Nem is találkoztam még vele. Mindannyiunk aktáját megmutattad neki, vagy csak az enyémet? Ugye nem akarsz a kerítőm lenni!?-Szélesedik ki mosolyom.
Csak legyintek egyet a kérdésre, jelezve, hogy nem gondolok semmi komolyra. Lehet nem ártana leszoknom az ilyen gesztusokról. Előbb utóbb óhatatlanul is kerül majd olyan a hídra, akit nem ismerek ezer és egy éve, és tényleg úgy kéne viselkednem előttük, mint egy főtiszt. -Hallottál az összeesküvés elméletről, miszerint a földet leromboló aszteroida raj nem magától jött, hanem valahogy felénk küldték, több ezer éve? Nyilván hülyeség, de a navigátori képzésem alatt többek közt elvégeztem a számításokat arra, mekkora volt az esélye, hogy ilyen magától történik, és pont elkerüli a Jupitert, és a többi bolygót, hogy a eltaláljon minket. Aztán megint csak megrázom a fejem. Úgy tűnik egyenlőre nem tudom elengedni, hogy én vagyok a laza parancsnok helyettes. Pedig ideje lenne, mert akad más jelentkező az állásra. Ő annyira laza, hogy hogy hála neki kezdek gondolkodni rajta, hogy Heinlein regényekbe illő szigort vezetek be. Összességében jó hatással van rám azt hiszem. -Nem, ez csak 3 kő, ami jó úton halad afelé, hogy hullócsillaggá változzon. A Volentis visszajelzett. Innentől az ő bajuk, menjünk innen. Aztán hátradőlve figyelem csak a navigációs képernyőt, hogy segítsek, ha kell. Azért az aggodalma megmosolyogtat. -Főtiszt a fickó, hozzáfér minden aktához, nem kell mutogatnom neki semmit. Egyébként nem. Épp elég idegesítő volt, amikor engem akartak összehozni mindenkivel a hajón...vagy azt pletykálták, hogy már minden nő megvolt. Mostanában szerencsére leszoktak róla. Picit megemelkedem a székemben, és felé sandítok, pontosabban a vezérlőn dolgozó kezeire, hogy lássam, viseli-e még a karikagyűrűjét.
Én hozzá szoktam a Kapitány mozdulataihoz, lazaságához, de ennek ellenére tudom, hogy nincs mindig így. Én nagyon is örülök neki, hogy nem egy karót nyelt fickót kaptunk mint kapitány. -Igen hallottam róla… Mondjuk csak részleteket.-Érdeklpdve figyelem az elméletét. Bevallom őszintén nagyon is felkeltette az érdeklődésemet. Sose gondoltam arra, hogy esetlek okkal történt volna az egész. -És mi jött ki neked? Szerinted nem a „véletlen” műve volt?-Sok olyan dologról szoktunk beszélgetni, amiről egy consilium tag előtt, vagy igen törvénytisztelő polgár előtt nem mernénk. Tudjuk egymásról, hogy egyikünk sincs oda a jelenlegi helyzetért. Gyanús nekem a kapitány. A sok akta közül pont engem szemelt volna ki? Nem hiszem azt… De lényegtelen a történet. Egyelőre én nem ismerem a helyettesemet. Lehet még jól kijövünk egymással. -Rendben! Menjünk haza!-Mosolyodom el, majd már meg is fordítom a hajót, hogy visszamenjünk hőn szeretett Volentisünkre. Az útra koncentrálok, nem a Kapitányra, így nem veszem észre a leselkedését. A karikagyűrűmet már rég levettem az ujjamról, és egy láncon hordom, amit a ruhák takarnak el. -Én is hallottam azokról az ostoba pletykákról. Nem kell velük foglalkozni. Én olyat is hallottam, hogy a férjemet én öltem meg. Nem bírtam elviselni, így kilőttem a siklóját… Első alkalommal még poénos volt, de következő alkalommal már nem annyira… Emberek már csak ilyenek… Unatkoznak és ostoba történeteket találnak ki.-Rántom meg a vállam miközben kicsit begyorsítok, mivel semmi nem akadályozza utunkat.
Morogva rázom meg a fejem. Aztán mivel úgyis a nyílt űrben vagyunk, messze mindentől, a főképernyő felett átvéve az irányítást betöltöm a SOL rendszer térképét. Már a mappa nevein is felmordulok. -Belegondoltál abba, hogy amikor megszülettem, egy Föld nevű földön éltem, ami körül egy Hold nevű hold keringett, ezek ott keringtek a Napnak keresztelt nap körül, a Naprendszernek nevezett naprendszerben, ami a Tejút nevű galaxisban található...ami egy görög szóból ered ami galaxist jelent! Tudnám még folytatni. A térség amiben a galaxisunk van helyi térség például... Az univerzumunk neve pedig univerzum. De elég volt a csillagász könyvmoly énemből, úgysem igazán volt alkalmam kamatoztatni sosem. Torkomat megköszörülve mutatom meg a szimulációt az aszteroidák becsapódásáról. -Baromi kicsi. A legtöbb ilyen tárgy a Jupiterbe ütközik, vagy a bolygó gravitációja eltéríti annyira, hogy elmenjen a francba. ÉS akkor emellett ott a többi bolygó is. Az aszteroidát egy nagy vörös nyíl mutatja, ami újra és újra megpróbál a földig jutni, de szinte mindig eltéríti valami. -Persze az a felvetés, hogy valaki szándékosan lőtte ki a köveket egyformán nevetséges, és pont ilyen kicsi esélye lett volna eltalálni minket. El kell fogadnunk azt hiszem, hogy csak állati balszerencsések voltunk....vagy tudod...ha valaminek egy milliárd az egyhez az esélye, 5 milliárd év alatt előfordul párszor. Visszakapcsolom a kijelzőt a Rasa rendszerre, aztán székestől Kami felé fordulok, és valamivel halkabban, lágyabban szólok. Aki ismer, tudja, hogy olyankor ilyen a hangom, amikor felhúzott valami, és próbálom titkolni. -Ez borzasztó vicc. A tartalék reaktor pedig takarításra szorul, szóval ha még egyszer ilyet hallasz, vedd úgy, hogy önként jelentkezőket találtál. Megint sóhajtok, és előre dőlök kicsit. -Apropó pletykák... Itt viszont már az állam elé teszem a kezem, mintha gondolkodnék, pedig csak eltakarom azt az idióta vigyort az arcomon. Valamiért mindig előjön, ha erre gondolok. -Első tisztként a te dolgod lesz gondoskodni róla, hogy ne kivételezzek. Nyilván tudod, hogy a feleségem a hajón van...mindenki látta a felvételt amiben az edzőteremben hülyére verjük egymást. Nos... Elfordulok tőle. Már megint azok a hülye arcizmok. -Elkezdtünk járni. Tényleg. Szóval, ha úgy érzed túl elnéző vagyok...persze ne száműzd a bolygóra, vagy lövesd le, vagy ilyesmi, de amúgy ne kíméld.
Ahogy a Kapitány belekezd a monológjába tekintetemet ide-oda mozgatom, hogy lássa rá is figyelek, de az útról sem feledkezem meg. Lehet, hogy jelenleg tök üres az űr ezen szakasza, de no jobb félni, mint megijedni. Elmosolyodom a szavain. Úgy érzem jó témát kaptunk el. Szeretem, mikor ennyire el tudja magát engedni. Tudom, hogy a kinevezése feszélyezteti és igyekszik megfelelő Kapitány lenni, de én cseppet sem fogok rá neheztelni, ha ugyanolyan laza marad. Ettől még megkapja tőlem ugyanazt a tiszteletet, amit eddig is és ismerem már annyira, hogy tudjam mi a poén és mi a komoly parancs… Na jó igaz az előbb elgondolkoztam kissé, de csak azért mert tudom mi a véleménye egyes dolgokról és igen el tudnám képzelni, hogy egyszer tényleg kiadja parancsnak… Én meg megtenném! Érdeklődve figyelem a szimulációt. Valóban különös egy dolog ez az egész. A véletlen műve nem igen lehet, de szándékos sem… -És mi van, ha irányítva volt? Mármint, hogy ne térjen el a megadott pályáról? Gondolom nem volt alkalmunk magát az aszteroidát kivizsgálni…-Pedig lehet sok érdekeset találhattak volna rajta. Bár igaz miért pont minket akartak kiiktatni, és kik? Mondjuk amilyen öntelt egy nép vagyunk… Csoda, hogy az ocantisok még elviselnek minket. Az én pillantásom is megkomolyodik kissé, majd szavaira megrázom a fejem. -Igen erre én is gondoltam, de nem akarok visszaélni a rangommal. Bosszúból nem fogok senkit sem megszívatni. Inkább úgy teszek, mint aki nem tud róla és idővel úgy is megunják.-Nem az a fajta vagyok, aki sérelemből kihasználja a rangját. Volt már ilyen felettesem… Utáltuk. Elmosolyodom mikor Pressiről kezd el mesélni. Nah igen én is láttam az a felvételt, de érezhető most a kettejük között az az aprócska kis tűz. Vagy legalább is jól ismerem a Kapitányt… Látszik rajta, hogy odáig van érte. -Nos ha nálam hibázik nem fogom kímélni, de ha nálad hibázik… Az a te feladatod lesz. Természetesen jelezni fogok neked, ha úgy érzem túl elnéző vagy vele, de nem büntethetem meg helyetted… Az is kivételezés lenne… De örömmel hallom! Akkor a jelek szerint már béke van köztetek. Ideje volt már.-Kacsintok rá.
-Nem. Az utolsó pár nap elég...sűrű volt. Végig azt hittem engem is ott fognak hagyni. Furcsa belegondolni, hogy majdnem minden ismerősöm nagyszüleit én hoztam fel ide...legalábbis azokat, akik nem kívántak élni a lehetőséggel, hogy kimentse őket a Consilium. Kíváncsi vagyok hányan fognak még felpofozni ezért a jövőben...már ha megélem hogy mindenkit kiolvasszanak. Igaz, ha Sammy nem ebszél másnak, talán még megúszom. Viszont visszatérve a jelenbe, először együttérzően mosolygok az első tisztemre, de aztán kénytelen vagyok szigorúan szólni hozzá. Vagy legalábbis szigorúbban: -Tartok tőle ez nem ilyen egyszerű Kami. Most már főtiszt vagy. Tudniuk kell ki a főnök. Nem azt mondom, hogy nem lehet humorunk, de az ilyen vicc, ami nyilvánvalóan zavar...nos nem élsz vissza a hatalmaddal, ha megkapja érte a páciens amit érdemel. Sajnos vannak emberek, akikkel ha emberként bánsz állat lesz belőlük, és a seregben sincs ez másképpen. aztán inkább rövidre is fogom ezzel a példabeszédet. Félek az ilyenek egymást szaporítják. Nem is kell sokat várni rá, hogy egy másik is előbukkanjon. sóhajtok is egy nagyot, de közben érzem, hogy már megint forrósodik az arcom. -Még csak most kezdtünk el randizni...ki tudja, lehet pár hónap, és megint ölni fogjuk egymást. ráadásul még egy csomó dolgot meg kéne beszélnem vele, de egyikünk sem meri felhozni a dolgok felét szóval ja...egyenlőre béke van. Közben csak úgy mellékesen a navigációs kijelzőre is odasandítok, és halkan megjegyzem: -Mindjárt elérjük amúgy a hold gravitációs mezejét. Kezdjük meg a kanyart körülötte, aztán irány vissza a bázisra.
-Mindenesetre eléggé érdekes egybeesés!-És ezzel azt hiszem le is zártuk a témát. Már nem tudjuk visszatekerni az időt, nem tudjuk megvizsgálni az esetet. Pedig érdekelne a dolog nagyon is. Hisz ha nem a véletlen műve volt miből gondoljuk, hogy nem történhet meg megint? -Ebben igazad van! De nem a személyes bosszú által kell megmutatnom, hogy ki is vagyok én… Mert akkor csak az leszek, aki visszaél a hatalmával. Kapitány nem kell engem féltened. Megoldom az ilyen kis problémákat.-Kacsintok rá. Kemény fából faragtak engem, ahogyan ezt ő is nagyon jól tudja. Örömmel hallom, hogy a kapcsolatuk kezd rendeződni. Aranyosak együtt, de persze ezt nem mondom neki, azzal nem hiszem, hogy segítenék, sőőőt. -Ezt jó hallani. Drukkolok nektek. Mondjuk szerintem nem lesz gond. Hasonlóak vagytok, hasonló gondolkodásúak. Bevallom őszintén engem az lep meg, hogy csak most kezdtek el randizni, de békén hagylak vele.-Tudtommal a pasik nem szeretnek ilyenekről beszélgetni, így inkább lezárom ezt a témát. -Rendben!-Többet nem is mondok, csak teljesítem a parancsot. Könnyedén kerülöm meg a holdat, majd szépen elindulok hazafelé. Mondjuk szívesen húznám el messzire a csíkot, de nem hiszem, hogy sokáig ellennénk élelem és üzemanyag nélkül.
-Ahogy gondolod. Ha nem szeretné feszegetni a témát, akkor nem fogom. Én sem kértem soha segítséget a beosztottjaimhoz. Igaz, amikor még a földön szolgáltam, kapásból több embert osztottak alám, mint amennyi valaha járt ezen a hajón, és a többség nevére sem emlékszem már, olyan gyorsan cserélődtek. -Hasonlóak??? - Kapom fel a fejem, és értetlenül nézek Freya-ra. - Ugyan már, Pressia vakmerő, vérszomjas, és semmi tiszteletet nem mutat a feletteseivel szemben....ó. Igen, azt hiszem értem. Megvakargatom a tarkómat, majd széttárom a két kezem. -Eddig 2 évente egyszer láttam csak. Esélyem sem lett volna sokkal gyakrabban. Egyébként sem akartam rámászni egy tinilányra...mellesleg, megparancsolom, hogy ne most hozd szóba a majdnem 10 éves fiunkat. Összeráncolt homlokkal nézek rá a mondat végére, aztán visszafordulok a kijelzőhöz, és figyelem a tökéletesen végrehajtott manővert. Hátradőlve a székben nyomok meg pár gombot, elküldve az előre lebeszélt jelet a hangárral, hogy komm tiszt híján se legyen gond, hogy visszaengedjenek. -Jól van. Tedd le a gépet. Mára elég volt ennyi repkedés. Holnap pedig kösd fel a gatyád. Kapunk vagy 60 újoncot. És a többségük most kelt ki a tojásból. Sok dolgunk lesz...
Vas. Júl. 01, 2018 9:48 pm
