Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 10:23 am
1-es transzporter állomás

Yesterday at 7:18 pm
Simon lakrésze

Yesterday at 6:21 pm
Viharsziget

Yesterday at 1:51 pm
Játékostársat keresek!

Yesterday at 10:16 am
Angelique Cartier

Hétf. Nov. 12, 2018 10:53 pm
Bár

Hétf. Nov. 12, 2018 7:36 pm
Elkészültem!

Hétf. Nov. 12, 2018 2:43 pm
Lt. Wes Abrahams

Hétf. Nov. 12, 2018 11:52 am
Aria D. Chamberlain

Hétf. Nov. 12, 2018 11:19 am
Gépház

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 9 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 19 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Gyengélkedõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next
ÜzenetSzerző
 #41•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Kedd Feb. 20, 2018 3:14 pm

Alex & Teddy



Egy felől megkönnyebbülök, mikor közli, hogy érti, másrészről, pedig sajnálom a dolgot. Hiszen ez azt jelenti, hogy látogatása tényleg eléggé gyors lefolyású lesz, a betegségével ellentétben ugyebár. Aztán valami csoda történik, nem tudom minek köszönhetően maradna és érdeklődik. De örülök neki.
– Az imént azt mondta, megértette – egyik szemöldököm felszökken és értetlenül nézek rá. Persze valahol belül örülök annak, hogy nem csak egy fél perces kurta beszélgetés adatik nekünk, ám valahogy úgy érzem, ez csak a végső szálba kapaszkodás. Magam elé húzom az asztalon lévő dossziét, amiben ugyanazok a lapok vannak, melyek mellette hevernek. Felkészültem. A véletlen érintések és smuzolás elkerülése érdekében két példány is van belőlük, így megtarthatjuk a távolságot.
– A shubokra, átmenetileg nagy dózisú intravénás vagy szájon át adott szteroidot alkalmaznak. Mivel az intravénás dolog nem jöhet szóba, így a pirula formájában kapja. Ezt a rohamok idején kell szedni. Azért nem lát a dobozban ilyent, mert ezzel csak én rendelkezhetem – felpillantok rá az aktából. – Ami azt jelenti, hogy ha jön egy roham, félreteszed az önérzetedet és szólsz nekem – hűvös hangon közlöm vele, de a magázódás nekem nem megy és nem is akarom megadni neki ezt a fikarcnyi esélyt sem arra, hogy úgy érezze nyeregben van.
– Mivel a betegség már nem első élvonalbeli, így az eddig használt interferonokat szépen leváltottam fingolomidokkal. A lényeg az, hogy most egy darabig ez lesz a legnagyobb barátod hosszútávon, szépen beszeded az előírtak szerint – legalábbis remélem, hogy nem kezd el úgy sumákolni, mint az előző dokinál tette. Elvégre még mindig csak az ő egészsége végett zajlik ez a beszélgetés.
– Van még egy doboz ott, Sativex. Ez kérlek szépen orvosi kanabisz – engem nem akaszt ki. A marihuánát is használják jó pár betegség esetén, s eléggé sikeresen. – Hatásos a görcsösség, a remegés, az alvászavar, a rendellenes hólyagműködés esetében, valamint egyik összetevője a THC, a progresszió lassításában – újra felpillantok rá. Ezeket a információkat úgy adom át neki, mint egy robot. Nincs benne semmiféle jó tanács, vagy olyan érzelem, ami elárulna.
– Ja van ott felnőtt pelus is, hogy nehogy baleset érjen – ezzel a mondattal akarom megtörni a hangulatot. Nem tudom, hogy magára veszi-e avagy sem, a lényegen nem változtat. Bár egyszer se pisilt be mellém, ha véletlenül erre a szintre is eljut, akkor arra jobb minél előbb felkészülni.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #42•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Kedd Feb. 20, 2018 4:31 pm

Teddy & Alex
The only reason I won't let go of what's making me sad is because that was the only reason that actually made me happy.

Figyelek rá és örülök a puszta ténynek, hogy képesek vagyunk beszélgetni. A történtek és a szőkeség feldúltsága után ez meglep, de arcomra nem ülnek ki érzelmek.
- Megértettem az utasításait, alhadnagy. De a maga szájából szeretném hallani, mi lesz ennek a menete. - És ezt követően elhallgatok. Hagyom, hogy végig mondja azt, amire látszólag már felkészült. Nyers tények, semmi egyéb és erre most nincs is szükség. Bólintok néhányszor, mert így tudni és érezni fogja, figyelek minden egyes szóra. Úgy vettem észre fontos számára, hogy betartsam a szabályokat, az ő szabályait. Ez az ő területe, ő ért az orvosláshoz és igaz, titokban akartam volna tartani előtte, de okos nő. Megtalálta az aktákat, felfedezte a betegségemet én pedig nem számítottam rá. Kikerüli az akadályokat és legyőz minden nehézséget. Persz ettől nem fog megváltozni a véleményem a helyzetről és már kár is volna viszakozni. Hoztam egy döntést. Ettől még nem könnyű távol lennem tőle.
Végül kitér a pelenkákhoz és miután kikerekedtek a szemeim, kitör belőlem a nevetés. Kínomban nevetek, hangosan, jóízűen. Felfoghatjuk viccként is a nyomort, ami rám vár, de egyetlen dolog miatt nem félek ettől a résztől.
- Nos, Bowman, értékelem a törekvéseit, de ezen a ponton én már nem szeretnék élni. - És valami azt súgja, ha már előkészítette ezeket nekem, nem lehet messze az a pont, mikor szükségessé válnának. És akkor kell majd megtalálnom a tökéletes pillanatot a halálra. El tudom képzelni, ahogyan az állapotom romlásával majd mániákusan üldözni fogom a halált, kihasználom az adrenalint és egyszer csak vége lesz. Túlságosan büszke vagyok egy felnőtt pelenkához, vagy ahhoz, hogy etessenek.
Elhallgatok néhány másodpercre és figyelem őt. Szemeit nézem, látásom már kitisztult és én újra a réginek érzem magam. Elgondolkodom egy pillanatra, ha nem lett volna ott, éppen akkor, ha nem nézi végig a rohamomat, akkor is így döntök? Valószínűleg igen, csak sokkal később és sokkal több fájdalmat okozva. Annyira élénken él bennem az elhatározás, hogy nem látja majd, ahogyan leromlik az állapotom, hogy már félelmetes. Nem tágítok emellől.
- Nem beszélt az állapotomról, Bowman. Mennyire előrehaladott? Mennyi ideig lehetek még... normális? - Pár napja nem akartam volna, hogy tudja ezt. De ha már tudja, semmi oka arra, hogy visszatartsa az információt. De nyugodt vagyok, elfogadtam, mert valószínűleg rövid az idő, amíg még kapitány lehetek.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #43•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Kedd Feb. 20, 2018 8:47 pm

Alex & Teddy



Nem tudom, hogy mennyit fog fel belőle. Feltételezem, hogy a néhány orvosi szót, kifejezést, melyet nem butítok le, már hallotta. Ha meg nem, akkor gondolom van annyi sütnivalója, hogy beleszóljon. De ő csak hallgat. Nem tudom eldönteni, hogy meg is ragad-e benne, amit mondok, vagy egyik  fülén be a másikon ki. Mindenesetre én átadok neki mindent, majdnem. Nincs kedvem jó pár oldalnyi, tisztán leírt és szépen megfogalmazott dolgot átadni neki pár percben. Üljön le és olvasson, legalább addig is törődik a betegségével és nem huny felette szemet.
– Nézd, akár a mai estén is befolyhat és holnap ugyanúgy élni fogsz – ha már nem értette a poént, hát akkor jobb lesz felnyitni a szemét. – A betegségeddel vizelettartási gondok is jöhetnek. De ez nem csak azon a ponton fog eljönni, mikor már képtelen leszel mozogni. Sőt, az is lehet, hogy ez időszakos lesz, így ha már nem érted a viccet, akkor legyen csak ott melletted az a pelus – felsóhajtok. Én próbáltam oldani a hangulatot, de úgy tűnik ő elhatározta, hogy nekünk igenis komolynak és idegennek kell lennünk a másikkal szemben. Ennek tudatában, örülnék, ha minél előbb távozna, mert megöli bennem azt a kevéske jó érzést, ami még próbálkozik elhitetni velem, hogy ő amúgy jó ember, csak megbolondult.
– Tisztázzuk le. Normális soha nem is voltál, így az nyilván nem leszel – elmosolyodom. Ismerem pár éve, de a normális szót soha nem használtam volna rá. Elvégre katona. Egyiknek sincsen ki a négy kereke.
– Meglepő mód, annak ellenére, hogy mennyire elhanyagoltad, nem olyan vészes a romlás – az asztal elé jövök, csupán ennyire csökkentem közöttünk a távolságot. Szerintem pont elegendő. – Ez persze nem azt jelenti, hogy szemet hunyok a felelőtlenséged felett – hátsófelemmel az asztalnak támaszkodom, kezeimet összekulcsolom magam előtt.
– Nem tudom, hogy mennyi idő. De szerintem nincsen olyan közel ez a dolog, mint te hiszed – megvonom a vállaimat. Elvégre a végtagjai, ha jól tudom még nem kezdték el feladni a harcot. Így hiába nyugtatgatja magát azzal, hogy úgyis nemsokára nem lesz már itt, mennyivel jobb mindkettőnknek, ha nem foglalkozunk a másikkal. Hosszabb szenvedés lesz ez, mint szeretné.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #44•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Kedd Feb. 20, 2018 9:52 pm

Teddy & Alex
The only reason I won't let go of what's making me sad is because that was the only reason that actually made me happy.

És bár mosoly mögé rejtőzöm, mikor a vizelettartási panaszokról beszél, tekintetét kerülöm és némi keserűség is megbújik a szórakozottan görbülő ajkakra. Sóhajtani szeretnék és talán nem is degradálná tovább már férfiasságom, hiszen a nő akaratán kívül is megtette. Ez nem az ő hibája, ezek puszta tények. De én sohasem fogok ágyba vizelni, vagy pelenkát hordani. Nem juthatok el idáig.
- Magamnál tartom, ha ragaszkodik hozzá. - A félmosoly ajkaimra tapad, valahogy muszáj lepleznem, mennyire kellemetlen az egész helyzet. A betegségtudat egy olyan állapot, ami számomra már természetes kellene legyen, de ha fel is fogom, mi történik velem még mindig titokban tartanám és nem csak a Consilium és a fiam miatt. Erősnek akarok látszani és valójában is az akarok lenni. Egy férfi, akire bárki felnézhet. Akire ez a csodálatos nő is felnézhet. A belőle áradó maró gúnyt már nem csak sértettségének fogom fel, hanem talán lenézésnek is. Sosem leszek már férfi a szemében és nem csak cselekedeteim miatt.
A mosoly valamivel őszintébbé válik ajkaimon és nem csak a beszólás miatt, de azért is, mert közelebb jön hozzám. Oda akarok lépni és karjaimba fonni, de csak ülök szerencsétlenül az asztalon és nézem őt, áhítattal szemeimben. Bárcsak sosem jött volna erre rá.
- Ha holnap jönne el sem lenne elég közel. - Jegyzem meg halkan, mintha csak magamnak mondanám és ismét kerülöm tekintetét. Nyúljak a papírokért? Olvassak bele? Fogjam kezembe a pelenkát? Hogyan foglaljam le kezeim, hogy ne őt érintsem?
Ráveszem magam, hogy tekintetébe fúrjam sajátomat. Látni akarom őt, végignézni testén, figyelni tagjait, minden apró rezdülését. Lábam mozdulna de én megállom és így olyan, mintha megremegnék. Mennem kellene addig, míg nem csinálok segget a számból ismét, de megnehezíti a dolgomat. Akár egy mágnes. Hol szakadt el a cérna nálam? Hova szökött el a rám jellemző érzelemmentesség és fegyelem? Sóhajtok és nem érdekel, mire véli majd.
- De ha nincs is közel, akkor sincs elég távol, nem igaz? - Teszem fel a költő kérdést majd leszállok az asztalról. Tekintetem ismét a nőn időzik és én habozok. Nevetségesnek érzem magam, ezért beteszem a dobozva a papírokat, a gyógyszerek és a.. pelenka mellé.
- Köszönöm, Bowman alhadnagy. Be fogom tartani az előírásait. - Tér vissza belém éppen elég fegyelem, hogy kezembe vegyem a dobozt és megálljak egy pillanatra előtte.
- Ez minden? - Mintha csak passzolnám a labdát neki, a kezébe adnám a lehetőséget, hogy marasztaljon. De ismerem őt, el fog szépen köszönni én pedig engedelmesen kisétálok a gyengélkedőről, magára hagyva. Legalább ennyi lesz bennem, hogy megtartom a saját szavamat.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #45•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Szer. Feb. 21, 2018 8:24 am

Alex & Teddy



Olyan negatív ebben az egészben, s ez kifejezetten dühít. Sok minden dől el fejben, ott ahol, ő már feladta, s ezzel segíteni fogja a betegséget. Ha a fejünkben már temetjük magunkat, akkor bizony hamarabb jön el a legrosszabb, mint kellene. Legszívesebben felpofoznám, rángatnám és ordítanék vele, hogy kicsit legyen már pozitívabb és örüljön annak, ami most van. Ám ismerem őt, tudom, hogy ez teljesen felesleges lenne, s csak magammal szúrnék ki, mert napokig ezzel foglalkoznék.
– Ne aggódj. Ha továbbra is ennyire negatív vagy hamarabb kerülsz a hőn áhított sírodba, mint gondolnád – nem bírom megállni, hogy ne közöljem ezt vele. S hangszínem a lehető leghűvösebb, mert szeretném, ha érezné, mennyire bánt ezzel. Igen bánt. Rosszul esik, hogy a betegsége lebeg csak a szeme előtt és ehhez igazít mindent. Holott neki is kijárna egy kevéske boldogság, míg az első komolyabb tünetek fel nem ütik fejüket. Haragszom rá, mert jelenleg ő a világon a legönzőbb ember, akit ismerek. Azt hiszi, hogy az eltávolodással jót tesz, pedig az igazság az, hogy sokkal nagyobb kárt tesz másban, mintha hagyná, hogy mellette legyenek.
- Nem – szólalok meg végül, s ellököm magamat az asztaltól, bár tudom, hogy ez a lépésem, nem a legokosabb döntés a mai nap részéről. Nem engedhetem, hogy őfelsége úgy távozzon innen, hogy egy hatalmas lyukat hagy maga után. Így hát teszek egyetlen egy apró lépést felé, majd újra kinyitom a számat. – Nekem ez így nem megy – kezdek bele a mondanivalómba. Nem kell, hogy ugyanezt érezze, de hallgasson meg, utána távozhat nyugodtan. – Képtelen vagyok úgy tenni, mintha nem ismernélek és egy vadidegen lennél – szívem mélyéről jönnek a szavak, de ahhoz nagyon sok erő kell, hogy miközben beszélek ránézzek. – Sajnálom Alexander, de túl nagy részem törődik veled. Ha eltaszítasz, ha nem, én így is azon pörgök, hogy miképpen tudnék segíteni. A rakodótérben összeszedett cuccok is ahhoz kellettek – lesütöm a szememet. Nem kérheti tőlem azt, hogy ne foglalkozzak vele. Az érzéseim iránta ennél sokkal erősebbek és érthetetlenebbek, minthogy csak úgy félredobjam őket. Ha mellette vagyok, ha nem, az agyam folyamatosan pörög és megoldást keres és új tervet eszel ki. Ezzel az a baj, hogy a többi dolgomra nem tudok koncentrálni, főleg ha közben azt érzékelem, hogy ő inkább elkerül, hogy megvédjen. Ugyan mitől? Maximum saját magamtól kellene, hogy ne lovaljam bele túlságosan magamat ebbe az egészbe.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #46•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Szer. Feb. 21, 2018 12:34 pm

Teddy & Alex
The only reason I won't let go of what's making me sad is because that was the only reason that actually made me happy.

Én csak mosolygok a szavakon. Katonák vagyunk, ő is kapott kiképzést és nem elhanyagolható ranggal rendelkezik. Orvosként az empátia még is erősebb nála, mint más katonáknál és ez játsszhat közre az érzéseiben. Valahol biztosan érti, miért gondolkodok így és ez nem feltétlenül negativitás. Sokkal inkább a hősiesség megélése és az erős katona látszata. Átlagemberként sem érintene jól a leépülés, minden büszke férfi nehezen éli meg ezeket, katonaként azonban egyenlő egy rémálommal.
Indulni készülnék és ő nemleges válasszal szolgál. Tekintetem kérdővé válik és ő beszélni kezd. Teszek egy lépést hátra, nekidöntöm fenekemet az ágy szélének és leteszem a dobozt a papírokkal. Mintha csak erre vártam volna, marasztalásra vágytam, még ha az érintések teljes mértékben ki is vannak zárva. Amúgy is időzhetnék itt túl sokáig, mert feltűnő lehet a gyengélkedőn töltött idő a legénység számára. Azelőtt a négy hónapos ót során csak a kötelező vizsgálatokon estem át. Mostanában viszont sokat időzök itt a vizsgálatok miatt.
Elvonom tekintetem néhány másodpercre tőle és sóhajtok. Tényleg nem könnyíti meg ezt az egészet és a legnagyobb baj az, hogy ha támogatóan közeledik felém, ha szavai ellent mondanak annak, amit tenni szeretnék, ahogyan viselkedni szeretnék vele, akkor megrendíti az akaratomat. Erre csak ő képes.
- Sok éven át gyűlöltél a múlt miatt. Most miért nem megy? - Kérdezem tőle kíváncsian. Tisztában vagyok, milyen választ is adhat erre a feltett kérdésre és talán önző tőlem, amiért tudni akarom és ezzel ismét sebeket tépek fel mindkettőnkben, de... Nem tudom. Egy évtizeden át remekül működött, amit csinált, most miért nem képes rá? Azelőtt sokkal meghittebb körülmények között voltunk együtt, nem volt jelen a betegségem... Várjunk csak. A beteségem..
Elhúzom a számat és keserédesen kezdek vigyorogni.
- Azért nem, mert beteg vagyok? - Teszem fel a kérdést nem kevés iróniával hangomban. Bizonygatta, hogy semmi sincs másként vagy lesz másként, mert lakozik bennem egy genetikai mutációból adódó kórság. Még csak ki sem kell mondania és én tudom, mennyit is változtat a viselkedésén ez az egyszerű, még is tonnás súlyú tény.
- Azért nem tudsz megutálni, mert beteg vagyok. - Felhorkanok és kiegyenesedem, de nem lépek semmerre, meg sem mozdulok. Csak mereven bámulok a nőre, mintha nem akarnék hinni a szememnek. Az egész helyzet kezd annyira abszurddá válni, annyira hihetetlenné és saját zakatoló szívem azt üvölti, csináljak végre valamit. Hogyan bizonyíthatnám be, hogy nem egy beteg férfi vagyok, hanem egy erős katona? Miért nem tud annak látni?
- Bizonygattad, hogy semmivel nem nézel rám másként emiatt. Szerinted felment engem ez bármi alól is? Mostantól úgy tépkedem a sebeidet, ahogyan akarom, akkor is utánam fogsz lihegni és segíteni akarsz? - Már méreg beszél belőlem és ez nem ellene szól. Természetéből adódóan ott akar lenni, ahol szükség van rá. Segíteni akar azokon, akiknek kell. Én viszont nem ezt akarom. Férfi akarok lenni egy nő mellett, társa és védelmezője. Nem egy beteg roncshalmaz, amit meg akar javítani.
- Mit szeretnél Teddy? Összerakni? Megjavítani? Mi a francot akarsz, hmm? - Miért dobom el minden elvemet és tudásomat, mikor kettesben vagyunk? Hova lett ismét a magázódás és a távolságtartás? Nem érek hozzá, de már olyan érzés, mintha nem tartanám be az ígéremet. De dühös vagyok, mert tehetetlenné tesz az aggódásával és azzal, hogy segíteni akar. Az edzett acélon át úgy marja lelkemet a tudat, hogy ő már nem a férfit látja bennem, mint még semmi más azelőtt.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #47•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Szer. Feb. 21, 2018 12:52 pm

Alex & Teddy



Meglepődöm. Azt hittem, hogyha nyitok a reakciója más lesz. Az vártam, hogy enyhülni látszik, tesz ő is egy lépést felém, s végre magunk mögött tudhatjuk ezt az egészet. Ám hiába. Ő támad, még hozzá nagyon szépen felépített támadás ez, melyre sehogy sem voltam felkészülve.
Elkerekedett szemekkel nézek rá. Még a feltételezése is sértő. Mindig is tudtam, hogy gyenge harmatvirágnak tart, s most szavaival ismét erről kaphatok bizonyosságot. Alexander fejében egy kis kölyök vagyok, aki hagyja, hogy az érzései és egy kialakult betegség vezessenek. Holott a hitével ellentétben, azért van bennem már annyi tartás, hogy külön tudjak választani ilyeneket. Szavai bántanak, most látom igazán azt, hogy ő mennyire tudatosan teszi ezt. Bántani akar, a földbe tiporni és azt elérni, hogy végleg feladjam a hitemet. Én pedig naivan sodródtam bele ebbe a csapdába, elhittem az édesgetését, hogy szeret. Ha szeretünk valakit, akkor nem bántjuk sehogyan se. Ő pedig ezt teszi attól a naptól fogva, hogy neki állt kerülgetni. Ilyen nem teszünk azzal, akit állítólag szeretünk. Itt és most cáfolja meg tetteivel és szavaival azt, amit a rakodótérben mondott, ezzel pedig egyenesen tört döf a szívembe.
– Te idióta faszkalap – karjaimat leeresztem, lépek, ám nem felé, hanem vissza az asztalhoz, mely a kialakuló viharban menedék lehet. Szavai egyre ingerültebbé tesznek. Ismét érzem magamban a tomboló vihart, ami eddig szépen, lecsillapodva tutajozott a vízen, most egyszerre tornádóvá növi ki magát. Alexander szemei annyira le vannak árnyékolva, hogy azt képzeli, minden az ő állapota körül kering. Nem képes felfogni, hogy ez engem mennyire nem érdekel, mert neki sokkal jobb az, ha dühös lehet és dühösek rá. – Vedd már észre, hogy mennyire leszarom, hogy beteg vagy – ökölbe szorítom a kezeimet. Az nem érdekel, hogy beteg, mármint úgy nem, hogy emiatt bármi változzon vele szemben. Az érzések mindig ott vannak, hiába akarja elnyomni őket az ember, ha össze van zárva a másikkal, akkor nyilván felerősödik. De hogyan lehetne megmagyarázni ezt egy ilyen csökönyös és önelégült embernek? Lehetetlen küldetésre még én sem vállalkozom.
– Azt akarom, hogy takarodj innen – fújtatok és az asztalon támaszkodom meg. – Tűnj innen, míg a szebbik felemet látod – rácsapok öklömmel az asztalra. Kap időt arra, hogy összeszedje a cuccait, de ha nem siet, ismét repülni fog valami felé, de most célt is fog találni. Egy önző és beképzelt, gerinctelen féreg, aki azt hiszi, hogy a betegsége körül zajlik minden. Hát nagyon nem így van, de én nem leszek az, aki ezt percenként bizonygatja neki. Lábammal topogok, ha ő nem fog elmenni, hát én teszem ezt meg. Egy biztos, nem fogok egy helyiségben maradni vele, s ezentúl, akármennyire is fájdalmas lesz ez a dolog, átnézek rajta.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #48•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Szer. Feb. 21, 2018 1:39 pm

Teddy & Alex
The only reason I won't let go of what's making me sad is because that was the only reason that actually made me happy.

Hangosan, még is dühösen sóhajtok fel. Megint itt tartunk, egymás torkának feszülve, sértő szavakat dobálva és engem szétfeszít az ideg. Eddig sem volt egyszerű, ezután sem lesz az és valahol már igazat adok a nőnek abban, hogy tönkre fogunk menni ebben. Az, hogy megéri-e vagy sem, az egy másik kérdés.
Dühösen az asztalra csap és azt akarja, takarodjak. Közelebb sétálok a védelmet nyújtó asztalhoz és támászkodom a szélére, nem messze tőle. Tekintetem nem különösebben ideges, de karomon az izmok feszülnek, ahogyan állkapcsom is megfeszül. Egyenletesen veszem a levegőt.
- Akkor kezdj el úgy viselkedni. - Mondom neki szigorúan, mert valóban egyszerűbb elkergetni engem, mint szembenézni azzal, ami a valóság. Hogy addig nem szólt hozzám kedvesen, míg rá nem jött a titkomra. A jég is így tört meg.
- Én lennék a legboldogabb, ha nem így látnál. - Persze, hallottam én, hogy takarodjak, de egyik fülemen be és a másikon ki. Nem szoktam így viselkedni, de ha már erre terelődött a beszélgetés, ezúttal nem hagyom annyiban. Mondhatja, hogy nem érdekli, de ez még sem a színtiszta igazság.
- Nem érted, nem látod? - Teszem fel a kérdést és kiegyenesedek, eltávolodok tőle. Visszasétálok az ágyhoz, egy pillanatra háttal állok neki. Majd sóhajtok, mintha csak megadnám magam. Nem akarom tovább magyarázni. Éppen elégszer szegtem már meg ma a szavamat előtte.
- Szép napot, Bowman alhadnagy. - Felkapom a dobozt és úgy lépek ki szinte utasításra a gyengélkedőről, mintha ott sem lettem volna. Igyekszem takarni valamelyest, amit útravalóul kaptam tőle, mert másokban kérdéseket vethet fel a sok gyógyszer, vagy maga a pelenka. Kabinomba lépve gondosan dugom el a szerzeményt, hogy mások ne láthassák, vagy találhassák meg. Zuhany alá bújva igyekszem lehűteni magam, majd egy óráig folyatom magamra a vizet, miközben tekintetem mereven tapad a zuhanykabin falára.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #49•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Kedd Jún. 12, 2018 1:44 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
375

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #50•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   Vas. Aug. 19, 2018 3:02 am

Utálom ezt a szobát. Érthető módon nem sok jó emlék fűződik hozzá, ahogy szinte senki másnak sem, most pedig, ahogy itt ülök, idegesen dobolva a térdemen egyre inkább attól tartok, hogy ez gazdagodni fog még eggyel.
Tisztán emlékszem a napra, amikor először kimutatták a fertőzést. Mint rendesen, rajtam semmi jele nem volt az egésznek. ahogy körülöttem az emberek borzalmas kínokkal küzdöttek, rajtam egy karcolás sem esett, csak mint rendesen. Azóta rengeteg baráttól kellett örökre elbúcsúznom. A velem szemben ülő ágyon fekvőt is így jellemezném. bár, nála még van rá remény, hogy magához tér most, több mint 2 hónapos álmából, sötétkék bőre egyenlőre nem arról árulkodik, hogy a kezelés hatna.
Aztán egyszer csak látom, hogy megremegnek a szempillái, és izgatottan szorítom meg PRessia kezét, mielőtt felpattannék, és közelebb sétálnék Felicia-hoz, hogy megsimogassam a  fejét, és egyben meggátoljam abban, hogy fel akarjon ülni.
-Jó reggelt álomszuszék. Már kezdtem félni, hogy végig fogod durmolni az egész évet.
Odahúzok egy széket Felicia Watson betegágya mellé, és helye t foglalok mellette. egy pillanatra ellenőrzöm, hogy még mindig rajta van-e a sok kötés, és orvosi műszer, ami ilyenkor kell, leginkább az a vastag fura karperec, ami a gyógyszerét adagolja, aztán nagyon óvatosan megveregetem a vállát, továbbra sem engedve neki, hogy megpróbáljon felülni.
-Remélem megbocsájtod, de most nem csempésztem be neked sört. Állítólag az ellenméreg alkohollal együtt szó szerint lángra lobbantaná a véred. És azt mondták ez csak pár másodpercig lenne kellemes...
Újra végignézek a karján. Furcsa, de szinte látszik, ahogy valós időben nyeri vissza az igazi színét. Na igen...a gyorsfagyasztás, és kiolvasztás mellékhatásai.
-Hogy érzed magad?

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #51•• TémanyitásTárgy: Re: Gyengélkedõ   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Gyengélkedõ

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

 Similar topics

-
» Kwanten birtok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Jola fedélzetén-
^
ˇ