Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Gépház Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Folyosók és Lift - Gépház
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Folyosók és Lift - Gépház 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#1Szer. Nov. 21, 2018 7:15 pm
Folyosók és Lift - Gépház Battlestar_galactica_corridor_by_suricatafx-d3j5yg0

A többi szinttel ellentétben itt mint a lift, mind a lépcsőház ajtajának másik oldalán fegyveres őrök állnak.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#2Pént. Nov. 23, 2018 7:36 pm

Sam & Edgar

Nem volt egyszerű az „ébredés” erre a világra. Még most is sok minden hiányzik a Földi életemből, de azt is tudom, hogy a gyászom sem tarthat örökké. Szerettem a feleségem és a lányom, de mostantól a szívemben élnek tovább. Erőt kell vennem magamon, hogy új életet kezdjek, és alkalmazkodjak a mostani helyzethez. Akinek nem volt ilyenben része, az nem is érti meg talán, hogy ez nem is olyan egyszerű. Álmomban látom őket és tudom, hogy ők is azt akarnák, hogy továbblépjek. Sokat gondolkoztam ezen, s most ismét szóba kerül az utódlás kérdése, amit Sam is említ. Értem én, hogy vannak szabályok és előírások a népesedéssel és a születésszabályozással, de még nem tudom, hogy készen állok-e rá.
-Igen. Valószínű, hogy egy nap véget ér a gyász, és aztán majd döntés születik…- bólintottam, és tisztában is vagyok az elkövetkezendőkkel.
-Köszönöm, hogy megnézhetem a Gépházat!- néztem rá lágyabb arccal. – Ígérem, nem nyúlok semmihez! Becs szó!- tettem még hozzá gyorsan, hogy nem kell tartania a „kotnyeleskedésem” miatt, mert amúgy sem szokásom piszkálni olyan dolgokat, amikhez nem értek. Mindenki maradjon meg a „kaptafájánál”, amit én be is tartok.
-Szerettem a hegyekben túrázni és ismeretlen ösvényeken járni, hogy felfedezzem a Természetet. De horgászni is lejártam a közeli Tó-ra, ami inkább kellemes időtöltés volt, mint halfogás. Bár néha akadt kapásom is, de a „zsákmányt” inkább visszadobtam, mint megsütöttem. - nevettem el magam az emlékeim felidézésére, de lehet, hogy Sam kicsit furcsának tart miatta. Egyre több emlék elevenedik fel bennem a múltból, de nem akarnám elijeszteni a nőt. Biztos furának tart, hogy ennyire a gondolataimba merülve tudom felidézni a régi életem pár pillanatát, de még elég sok mindent kell feldolgoznom a fagyasztás előtti korból. Most már tényleg csak emlékek, de úgy érzem, hogy ez is részem, nemcsak a mostani új életem kezdete.
-Értem.- bólintottam együtt érzőn, mert nagyon jól tudom, hogy az engedélyezés és a papírformaságok nem egy gyors folyamat, főleg, ha „hátráltató” tényező is szerepel a kérvényezés fogaskerekeiben. Találkoztam én is párszor ezzel a dologgal, de ahogy látom itt is vannak olyanok, amik a Földön voltak.
-Az remek lenne!- köszönöm meg a kedves szavait, hogy gondol majd rám, ha mégis sikerülne a kirándulás az Ocanra. Kíváncsi lennék arra a helyre, mert biztosan csodaszép lehet. Igaz, hogy még elképzelésem sincs vele kapcsolatban, de annyit hallottam már erről a Bolygóról, hogy már tényleg megnézném én magam is.
A liftbe szállva kicsit izgatott lettem, de nem mutattam ki. Még sohasem láttam a Gépházat „testközelből”, de most tényleg lehetőségem lesz látni. Türelemmel várakozom, hogy kinyíljon a liftajtó, és Sam vezessen körbe a „birodalmában”. Majd, ha megérkezünk, akkor követem a kedves „idegenvezetőmet” és ígéretemhez híven nem nyúlok semmihez. Szavamat adtam, és be is tartom.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#3Hétf. Dec. 10, 2018 8:33 pm
Edgar & Sam
Nem akarok fájdalmat okozni neki, így nem mondok már többet a kötelező házasságra. Majd kiderül, hogy mennyi időt kap, de ha szerencsés, akkor pont eleget ahhoz, hogy tovább léphessen, és ha még szerencsésebb, akkor olyan neje lesz, akivel szeretik majd egymást. Nos... az én jövendőbelim kb. az apám lehetne, mégse tehetek semmit se a házasságom ellen. Fejet kell hajtanom a Consilium akaratának, de talán még mindig jobban járok Williammel, mint mondjuk Oscarral. Nem is akarok a tanácsosokra gondolni!
- Rendben! - mosolygok rá, majd miközben megindulunk a liftek felé, szóba kerülnek a hobbik. Először én mesélek a férfinek, majd utána Ő is megteszi ugyanezt. Lelki szemeim előtt látom, miként a múltban én is túráztam a szebbnél szebb tájakon, így csak halkan sóhajtok, miközben előre meredek.
- Én is nagyon szerettem túrázni, de a horgászás távol áll tőlem. Ne értse félre hadnagy, de nekem elég unalmas volt... férfi sport. - nevetek fel jókedvűen. Persze csak volt, most mit nem adnék azért, ha egy tó partján ücsöröghetnék és nem lenne jobb dolgom, minthogy horgászhassak. De ez már csak álomkép lehet, több nem. Főleg így, hogy Oscar Pawellnek hála az Ocanra se léphetek. Elmondom ezt a férfinek is, de nem faggatózik, nem kíváncsiskodik, ami kissé meglep. De hát katona, ők már csak ilyenek. Viszont, ha megkapom az engedélyt, talán valaki mástól - mondjuk Williamtől -, akkor szólni fogok Edgarnak, én se bánnám, ha velem tartana. Végtére is, szimpatikusnak tűnik. De most nézzük meg a gépházat.
A liftbe érve megnyomom a megfelelő gombot, majd nemsokára már meg is indulunk. Nem nézek a másik felé, csak mereven magam elé tekintek, ahogy azt kell egy tiszt jelenlétében, majd ha megérkezünk, kiszállok és előre megyek. Ez az én birodalmam valóban, én tudom, hogy mi hol van, de Edgar is bátran körbenézhet a hatalmas gépek között. Több világít, akad olyan, ami hangokat ad ki és nem egy vezeték is van a földön, így jobb óvatosan lépkedni.
- Vigyázzon, nehogy orra essen! - mosolyodom el, miközben beljebb sétálok. - Hát, itt volnánk! Nem tudom, hogy mi érdekeset mutathatnék itt magának. - hiszen szerelni mégse most állok neki, éppen pihenőt tartok és más jelenleg nincs itt. Sok gépen található kijelző is természetesen, melyek a különböző adatokat tartalmazzák, ahogy a hibajelzések is egy helyre futnak be. Azokra most vetek is egy pillantást, de egyik se sürgős.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#4Kedd Dec. 11, 2018 11:02 pm

Sam & Edgar

Ahogy hallgatom Sam szavait, mintha szomorúság érződne a hangján. Direkt nem kérdezek rá némely mondatára, bár szerintem sejti, hogy a kíváncsiság és a sereg nem éppen „pajtások”. Sokféle olyan tényező van, amit jobb, ha nem is firtatunk. Lehet aztán az is, hogy fájdalmas emlékeket tépne fel a kérdezősködés, és én nem akarnék semmi olyasmit megtudni, ami nem rám tartozik. Mindig is Parancsot teljesítettem s adtam másoknak, de sohasem az érzelmek alapján. Igaz, volt, mikor olyan küldetésre vezényeltek, amit alig pár százalék eséllyel tudtuk csak megoldani, de mégis kockára tettük az életünket a végrehajtásához. Én nem az a fajta tiszt vagyok, aki az emberei élete árán is végrehajt, hanem igyekszem a lehető legkisebb „veszteséggel” számolni. Nekem az embereim élete ugyanolyan fontosak, mint a sajátom. Régen is járt egy mondás, ami manapság is létezik, hogy feltétel nélkül rábízod magad a társadra, aki ezt ugyanígy rólad is elmondhatja. Nem sokan tudják, hogy ez lelkileg jobban megviseli az elmét. Egy „szimpla” szerelő, aki egy csavart illeszt be a gépezetbe, ugyanolyan nélkülözhetetlen az összességben, mint egy nagy-fejes, aki több ezer léleknek dirigál. Felelősség mindegyik, bár különböző, de mégis egyformán fontos. Úgy látszik, hogy Sam is kedveli a túrázást, csak sajnálatos módon elég kevésszer van alkalma hódolni ennek az időtöltésnek.
-Ebben igaza van. Eléggé unalmas dolognak hangzik, hogy órákat üldögélünk a bot mellett a kapásra várva. – vigyorgom el magam.
A liftben izgatottan várom, hogy a Gépházhoz érjünk. Még nem láttam közelről, de nagyon érdekel, milyen lehet.
-Igyekszem a lábam alá nézni!- válaszolom enyhe bólintással, és követem a nőt. Tényleg érdekes látni a műszereket ennyire közelről. Nem így képzeltem el, de alig várom, hogy többet láthassak. Persze, ha mutat még nekem valamit a Gépésznő. Izgalmasnak találom a sok kijelzőt, bár fogalmam sincs, mi micsoda itt. Lehet észre sem venném, ha valami gubancot jeleznének a műszerek, még szerencse, hogy nem is nekem kell tudni ilyeneket.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#5Vas. Dec. 30, 2018 9:29 pm
Edgar & Sam
Utunk a gépházba vezet, ha már a hadnagy ennyire kíváncsi volt rá, hogy miként néz ki, de fogalmam sincs őszintén szólva, hogy minek akart idejönni. Egy katona számára nem jelent túl sok érdekességet ez a hely. Na jó, talán Nikolai kivétel. A lift megáll, én pedig előre indulok, miközben felhívom Edgar figyelmét arra, hogy nézzen az orra elé. Ha rajtam múlik, akkor minél kevesebb vezeték fut keresztül itt-ott, de jelenleg még nem volt lehetőségem az összes átkötésére, a gépészek pedig nem dolgoznak még túl tökéletesen. Főleg Jeffrey-vel van gond...
- Nos hadnagy, nem tudom, hogy mit szeretne itt. Körbenézhet nyugodtan, de nem tudok többet mutatni, mint amit itt lát. - tovább sétálok és egy nagyobb kijelző előtt állok meg. Belépek a rendszerbe, majd hamarosan a hajó kicsinyített mása jelenik meg előttünk. Lassan forog körbe, majd néhány helyen piros színűvé válik.
- Ez a központi vezérlés, ahol láthatom, hogy a hajó teljesen rendben van-e vagy hogy hol, mit kell megszerelni. Persze nem minden egy helyen van, és nem mindig pontos a műszer se, de mint látja, még akadnak hibák, amik orvoslásra várnak, de nem olyanok, amik veszélyeztetnék az utunkat. - magyarázok és közben lelkesen mutogatok is, hogy mit hol láthat majd. Ez után tovább lépek, különféle adatokat mutatok meg a férfinek, bár ezek közül nem biztos, hogy mindent érteni fog, de nekem akkor is ellenőriznem kell a rendszert.
- Vannak kisebb panelek is, amiket meg kell vizsgálni, de én nem bízom csak a gépekben, szeretem két kezemmel is időnként átnézni az egész hajót. Külön a fegyvereket, a kommunikációs részleget, mindent. - végül kilépek a rendszerből és egy lépéssel hátrébb állok, úgy nézek fel a másikra. Nem fogok most semmit se szétszedni, nem azért jött, hogy megnézze, hogy dolgozom, de ha vezetékeket akar, akkor lekapom én az egyik gépház falát, hogy megnézhesse belülről is, bár akkor biztosra fogom venni, hogy nem normális ez a katona. De rajtam ne múljon...

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#6Hétf. Dec. 31, 2018 12:01 pm

Sam  & Edgar


Kíváncsi tekintettel követem a Gépésznőt.
-Sokat hallottam már a Gépteremről, de eddig nem volt alkalmam látni. Bizonyára különösnek is tartja az érdeklődésemet. – nézek rá, majd megyek utána egy nagyobb kijelzőhöz, ahol a hajó különböző részlegei vannak feltüntetve.
-Nem lehet könnyű mindent karban tartani. Jó nagy ez a Hajó. – elismerően nézegetem a villogó és egyéb kijelzéseket, de sokat nem mondanak számomra.
-Tudja, mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mitől megy a sok berendezés, vagy éppen a hajtómű. Odalent a Földön nem volt szerencsém ilyet látni, én még a „hagyományos” motorokat és alkatrészeket bütyköltem egy terepjárón, bár Magának ez inkább hat kőkorszaki dolognak, a mostani technológiához képest. – eresztek el egy halvány mosolyt, bár remélhetőleg nem néz teljesen bolondnak. A kiolvasztásom óta nem tudtam tájékozódni sok mindenről, de a kíváncsiságom és a megfigyelésekre alapuló ismeretségemet szeretném bővíteni. A Gépházba meg amúgy sincs belépésem, de most boldogan nézek körbe a helyiségben. Nem vagyok szerelő vagy műszaki ember, de izgalmasnak látszik ez a fajta munka is. Az persze kérdés, hogy ezt a fajta érdeklődésemet mások hogyan látják. Igazán nem vagyok egy tudálékos fajta, de érdekel, hogy mi mitől működik. Legalábbis nagyjából, bár azt sem tudnám megmondani, hogy az imént mit láttam vagy mit jelentenek azok az ízék, amiket paneloknak hívnak. De ezt inkább jól leplezem, mert így is elég hülyén érzem magam, amiért ennyire lelkesnek hat az érdeklődésem. Gondolom, hogy a Gépésznő is furcsának tart, de próbálok minél több információt megfigyelni és megjegyezni, amit mond. Ez a forgó valami, ami most a hajót mutatja, inkább egy régi videojátékra emlékeztet, amit a lányommal játszottunk, de akkoriban teljesen más volt.
- Köszönöm, hogy megmutatta nekem. Még sohasem láttam Gépházat belülről, ezelőtt. Végtelen hálás vagyok a segítségéért. - köszönöm meg neki a tájékoztatást, de nem is szeretném terhelni a jelenlétemmel.
- Nem szeretném feltartani a munkájában… Inkább igyunk meg valamit odakint. Így is a szünetéből áldozott rám időt, amit köszönök. Mit szól hozzá?- miután ezt kimondom, és ha eddig nem tartott furcsának, akkor most biztosan. Az igazat megvallva, nem tudom miért is vagyok most itt, de azt nem szeretném, ha feltartanám a munkájában. Ha beleegyezik a meghívásomba, akkor kifelé indulok amerről jöttünk, de aztán egy élesebb hangra leszek figyelmes, ami egy másik műszer felöl érkezhet. A hangjelzésből és a vörösen villogó fényből sejthetem, hogy valami nincs rendben, de nem tudom, mi lehet.
-Valami baj van?- nézek a nőre, bár csak találgatok, hogy valami történt. Nem ismerek itt semmit, de a vijjogás soha nem szokott jót jelenteni.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#7Kedd Jan. 01, 2019 9:53 pm
Edgar & Sam
A férfi szavaira csak elmosolyodom, miközben felé tekintek.
- Igen, kicsit valóban különösnek, de nem zavar, ha kíváncsi erre a helyre. Bármikor szívesen látom itt. - vigyorodom el végül. Nem zavartatom magam az miatt, hogy a felettesemmel beszélek, kedves férfinek tűnik, így nem látom okát annak, hogy komoran reagáljak. Talán még jóban is lehetünk, úgyis szeretnék kedves ismerősöket szerezni ezen a hajón is, mégis csak ez az új otthonom és nekem se jó, ha egyedül érzem magam. Az egyik kijelzőhöz érve tovább mutogatok és magyarázok, a megjegyzést hallva pedig csak felé sandítok.
- Mindannyiunknak megvan a maga feladata, és senkié se egyszerű ezen a hajón, úgy vélem. - hiszen komoly felelősségünk van. De helyt állunk, mert helyt kell állnunk. Egyetlen hiba a szerkezetben és akár végünk is lehet. Mindenesetre tovább mesélek a feladataimról és erről a helyről, bár nem megyek bele túl mélyen, felesleges lenne, és bízom benne, hogy ennyi Malinor hadnagy számára is elegendő lesz.
- Én is a Földön születtem hadnagy, így tudom, hogy miről beszél. Mérnöknek tanultam, itt pedig már lassan négy éve fejlesztem magam, hogy helyt álljak. - és egész ügyesen teszem, hiszen egészen a főgépészi pozícióig vittem. De persze mindig van mit tanulnom, én is folyamatosan fedezem fel az új dolgokat és persze a fejlődés se állt meg. Ettől függetlenül nem hátrány tudnom, hogyha nagyon fontos lenne, akkor Edgart is használhatnám segítségünk, látott már alkatrészeket. Bár régen volt, de mint hallom, még nem felejtette el teljesen.
- Igazán nincs mit hadnagy! - örülök, hogy értékeli ezt a rövid körbevezetést, de túl sok mindent valóban nem tudok most mutatni neki. Ideje lenne folytatnom a munkám vagy akár a pihenőidőmet, amit Ő is érez, én pedig nem látom értelmét elutasítani a meghívását. Jól hangzik, egy sör most jól esne.
- Rendben van, menjünk! - de csak pár lépést tudok tenni, amikor a hátam mögül meghallom a számomra már oly ismerős hangokat, ahogy pedig oda fordítom fejem, látom is azokat a bizonyos vörös fényeket. Aprót sóhajtok, majd Malinorra nézek.
- Azt hiszem, hogy el kell halasztanunk a közös italt, Uram. Úgy tűnik, hogy valamelyik fontos rendszer meghibásodott. Ha megbocsájt... - nem tudok most már a továbbiakban vele foglalkozni, mert nagyon úgy tűnik, hogy fontos munkám van. A derekamon lévő övtáskát kinyitom, majd előveszek belőle néhány szerszámot és elkezdem felnyitni az egyik nagy dobozt. Leülök elé, majd hamarosan már az ölembe kerül nem egy vezeték, amiket szépen lassan ellenőrizni kezdek egy másik kütyü segítségével. Egy hologram is megjelenik nemsokára, mely mutatja a hiba helyét, én pedig szinte ki is kapcsolok, már nem veszek tudomást a külvilágról, csakis a feladatomra koncentrálok.

//Köszönöm szépen a játékot! Smile //




Vissza az elejére Go down
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#8Kedd Jan. 01, 2019 10:02 pm
szabad játéktér
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ