Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Gépház Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Reaktor terem
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Reaktor terem - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#11Hétf. Jan. 29, 2018 12:30 pm
Meglep, hogy ennyire meglepi az, hogy nem a szívem csücske a mostani rendszer. Aztán lehet úgy képzelte a legutóbbi kaland után, hogy minden reggel karlendítéssel üdvözlöm a tanács képét, majd német akcentussal mondok asztali áldást a reggeli felett, jól elverem az asszonyt, majd jövök mészárolgatni délután négyig, ha pedig hazamegyek jaj a családnak...
-Arra ébredtem, hogy elém tolták egy tucat kislány képét, hogy válasszak arát. Nem vagyok szent, de ez beteges...
De aztán abba is hagyom a morgást, mielőtt belekezdenék egy monológba arról, hogy mi is az őszinte, és kiterjedt véleményem arról, hogy miért elviselhetetlen senki mindenki, és lenne jobb, ha inkább hagynánk az egészet a francba. Cinikus én? Á...
Aztán megint visszasandítok rá. Nekik talán nincsenek belső vicceik rólunk? Úgy értem, az Arkham-hoz fantázia kellett, meg az, hogy egyszer amikor róla írtam, M-et üssek N helyett, de a Jola...Nem veszem be, hogy a másik legénység nem ugrat minket állandóan, már csak azért sem, mert a navigátorukból nézném ki ezt a legkevésbé, és még ő is megtette. Lehet nem ártana felhívni egyszer...
-A választás fontos, de ebben a konkrét esetben? Örülj neki, hogy nem hagytak volna hátra. Láttam felvételeket arról, ahogy megostromolták a már rég üres kilövő állomásokat, amikor már nem tartották tovább titokban mi jön. Van elég más okod nem bízni bennük, koncentrálj inkább azokra...
aztán viszont befejezem a morgást, és inkább előre nézek, már csak azért is, mert a panel feloldása igényel némi figyelmet a részemről. Nyilván, retinavizsgálós részt leszámítva csukott szemmel is menne már, de marha idegesítő a pittyegés, ha valami nem sikerül, ezért jobb odafigyelni rá.
-Ó, és talán jobb lenne, ha nem olyanokkal beszélnél erről, akikre mint ellenség gondolsz. Bennem bízhatsz, de nem teszed, és pont erre célzok most.
Nem mintha sok ideje lenne bárkinek összeesküvéseket szőni, konspirálni, vagy épp kollaborálni. A túlóra az bizony jellemző. Néha úgy érzem, nem ártana, ha legalább háromszor ennyien lennénk a hajón. Bár....ha jobban belegondolok, Tony-ból kéne 10, meg adni neki egy hadseregnyi robotot, és akkor igazából a jelenlegi legénység úgy ahogy van megoldaná. Más kérdés, hogy ha egyszer komolyabb tűzharcba kerülnénk, megint úgy érezném, hogy lehetnénk ezerszer ennyien, de arra nincs meg a keret...
-A navigációra egy majom is képes lenne az új programmal...de azért köszönöm. - Aprót biccentek, és szimbolikusan hátrébb lépek egyet. had beszélgessen egymással a két szaki. Mondjuk, a sokadik felajánlásra, hogy magára hagyhatjuk itt már összeráncolom kicsit a homlokom.
-Maga egyedül hagyna valakit a hajóján, a munkaállomásán, közlegény?
Nem korholó a hangom, inkább könnyed, és megértő. Tudom jól, hogy nem a válasz. Én sem adnám kölcsön a puskám senkinek, hogy szedje szét nyugodtan, amíg megebédelek, vagy hasonló. Az ember ragaszkodik ezekhez a dolgokhoz, hiába élettelenek.
A pizza dolog engem is érdekel. Reggel még remekül szuperált a konyha, és nagyon remélem, hogy a főgépészünk szerint ez azóta sem változott. Ha megint a hadi tápot szolgálják fel, kimegyek az állomásra, és az sem érdekel, ha magamnak kell vadásznom, és megsütnöm valamit, normális kajám lesz!
Vissza az elejére Go down
Tony Cawn
Karakterlap : Simple story
Titulus : Főgépész, Hadnagy - URS Jola
Tartózkodási hely : URS Jola - Gépház
Hozzászólás száma : 8
Tony Cawn
Az URS Jola tisztje



#12Szer. Feb. 07, 2018 11:21 pm
Ahogy merengve hallgattam a kettőjük párosát felvetült bennem, hogy talán ismerhetik egymást korábbról, olyan természetesen beszélgettek egymással mintha évek óta legalább beszélő viszonyban lennének, de nem voltam benne biztos. Azt viszont tudtam, hogy mivel jelenleg a Flottának nem igazán működik az etikett és a hierarchia rendszer, néha érdekes szituációkat szül, ha valaki nem úgy szól a feletteséhez, ahogy egy átlagos társához, természetesen ez nem a legénységet terhelte sokkal inkább az akadémiát, ahol katonásabban kellett volna tanítani a rendszert. Ez volt a személyes véleményem, mivel a korai időszakban nekem is voltak olyan nyelvbotlásaim amit utána meg kellett magyaráznom, de végül mindig sikerült kimásznom a dolgokból. Persze megvolt a magamhoz való szívélyes és barátságos stílus, de inkább kerültem a sokat beszélő embereket, mert valahogy nagyon fel tudták rázni a személyes nyugalmamat. A parancsnok helyettes és a közlegény láthatóan nem ebbe a kategóriába tartoztak, Crash láthatóan türelmesen kezelte a helyzetet, de jobb dolga is akadt volna mint minden felesleges dologról csevegni, míg a hölgy inkább csak a rendszerekre volt kíváncsi amiket természetesen meg tudott volna nézni egyedül is. De őszintén… nem szívesen engedek bárkit a gépeim és a reaktorom közelébe úgy hogy nincs felügyelet, és nem csak a szabályzat miatt de egyfajta gépészi büszkeség és biztonságérzet is azt diktálja, hogy a legjelentősebb rendszereket amik a saját hajómon vannak, nem hagyom őrizetlenül.
- Ez esetben kissé megkésett a gratulációm, de ettől még aktuális, sajnos nem igazán vagyok jól informált a hajón kívüli pozíció módosulásokról. -
Minden nap tanultam valami újat a jelenlegi helyzetről, bár a médiát és néha még a Flottában terjengő hírleveleket sem olvastam. Ironikus tőlem, hisz szinte bármit elolvasok, de valahogy munkán kívül nem akartam a Flottához kapcsolódó híreket olvasgatni, azon kívül pedig túlságosan lefoglalt a munka, hogy ilyesmit böngésszek, most azért kissé kényelmetlenül éreztem magam emiatt. Hisz ha már nem másról, akkor legalább arról értesülhettem volna, hogy ki az aki az Arkanon végzi azt a munkát amit jómagam, de sajnos nem így lett.
Mivel ez már egy olyan dolog volt, amin nem tudtam szépíteni, inkább tovább léptem a beszélgetésben, és hallgattam a szóváltásukat.
- Ha az emlékeim nem csalnak valóban Pizza volt említve. -
A konyhánk remek állapotban volt, hisz az ottani gépek karbantartására is nagyon ügyeltem. Ha mélyen belegondolok a legénységi morál fenntartásának alapja az étel, ahhoz pedig konyha kell, oda pedig jó felszerelés, így ezen a területen is mindennek tip-top állapotban kellett lennie. Mit is mondhatnék, szerettem volna minden problémát egy nap alatt megoldani, de a Jola nem volt mai darab és gyakorta akadtak olyan esetek, amikor egy dolgot megjavítottam, majd másnapra ugyan úgy elromlott és kezdhettem az műveletet előről, és bár ez nem volt a szívem csücske, attól még szerettem ha rendben vannak a dolgok, ezért minden egyes ilyen esetben amilyen korán csak tudtam visszatértem oda. Prioritási sorrendben haladtam a problémák nagysága, az érintett rendszerek fontossága és a ráfordítandó idő mennyiségét figyelembe véve.
- Lassan már ebédelnünk is kéne? -
Kérdem, mivel nem voltam teljesen tisztában a pontos idővel, és Samantha pontos terveivel a látogatás kapcsán, de végülis ha már így alakult úgy gondoltam segítek neki rálátást nyerni a Jola rendszereire. Én sosem hittem a két hajó és legénység közti rivalizálásban, hisz mindannyiunknak ugyan az volt a végcélja, otthont találni, bár én jobban éreztem magam egy hajón, mint a nyílt ég alatt.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#13Szomb. Feb. 17, 2018 8:40 pm
Ethan, Tony & Sam
Kialakult bennem egy kép Ethanről a közös múltunknak hála, így a Consilium kutyájának tartom, nem olyan katonának, aki ne értene egyet mindazzal, ami itt zajlik. Parancsokat követ és nem kérdez, mégis, ahogy beszélgetünk, egyre több olyan dolgot tudok meg róla, aminek talán nem örülne, ha kiszivárogna. Miért árulja hát el pont ezeket nekem? Kíváncsian fürkészem arcát, miközben beszél, majd aprót sóhajtok a házasságára. Egyetértek vele, beteges az, amit itt művelnek.
- Én kaptam némi haladékot, de az időm fogy. Mégse szívesen megyek hozzá egy ismeretlenhez, akit hozzám rendelnek. Nem ebbe a rendszerbe születtem. - ezt pedig Ő is megérti úgy gondolom. Mégis tudom, előbb vagy utóbb, de fejet kell nekem is hajtanom, ha nem akarok lázadóvá válni. Egészséges vagyok, így képes vagyok arra, hogy gyermeket nemzek, ezért se hagyhatnak békén, tudom jól. Fontos az, hogy az emberiség létszáma megnövekedjen, de akkor valahogy képtelen vagyok beletörődni abba, hogy ez engem is érint. A belső viccekhez egyelőre nem fűzök hozzá semmit, nem vagyok vicceskedő kedvemben, így esélytelen, hogy én bármilyen Jolás viccel álljak most elő a másiknak. Inkább tovább beszélgetünk és végül én is őszinte leszek vele, és úgy hiszem, hogy rövid időn belül elválik, hogy jól teszem-e.
- Milyen más okokra gondolsz? - teszem fel rögtön a nagy kérdést, és most kissé tovább fürkészem a férfi tekintetét, mint kellene. Szavai visszhangoznak a fülemben. Én nem láttam felvételeket, de... ijesztőek lehetnek. Az a sok ember, a sok reménytelenség és rettegés. Tudták, hogy a halál vár rájuk, hogy magukra hagyták őket és ott ragadtak. Nem mindenkinek volt lehetősége erre felkészülni. Szerencsés volnék? Annak kellene éreznem magam, de túl sok bennem a harag. A figyelmeztetést viszont azonnal veszem, és bár azt mondja, bízhatok benne, nem teszem. De abban igaza van, hogy talán jobb lenne, hogyha nem említenék neki több dolgot ezzel az egésszel kapcsolatban. Nem bízom benne, talán soha nem is fogok, de nem akarok bajba kerülni, ez tény.
- Te is elmondtad nekem, hogy nem értesz egyet a Consilium minden döntésével. - világítok rá erre, de egyben tova is engedem a témát. Jobb talán, ha csendben maradunk, túl veszélyes, és azért a Jola folyosóin bárki más is járhat. A gépház egyébként is leköti a figyelmemet, ahogy oda érünk, így azonnal elkezdem a rendszer vizsgálatát. Szeretek az Arkanon dolgozni, de azért ennek a hajónak is megvan a maga varázsra, a régi időkre emlékeztet. A Jola főgépésze is hamarosan megérkezik és bár némileg félre van informálva, ezen hamarosan javítunk. Nem zavar egyébként a dolog, nem érdekelhet mindenkit, hogy ki dolgozik az Arkanon gépészként, főleg, hogy én csak egy közlegény vagyok, aki bár fontos, annyira talán mégse.
- Semmi gond. - egy apró mosolyt villantok a férfi felé, majd az átlátszó panelt elővéve kapcsolódóm rá a rendszerükre, hogy megnézzem, milyen adatokat is ír ki a gép, ez után esek csak neki fizikálisan. De persze közben cseveghetünk, ha már ketten is díszt állnak. Megszoktam már, az Arkanon is időnként arra téved valaki, így simán megy a két felé koncentrálás.
- Rég nem ettem már. Remélem, hogy tényleg az lesz, nem csak elhúzták a mézes madzagot. - még a végén tényleg jól járok azzal, hogy itt ebédelhetek, és ki tudja, talán az Arkanon is bevezethetnénk a pizzázásokat. Én nem tudom, hogy pontosan mikor van itt ebédidő, így Ethan felé sandítok, várva tőle a választ, miközben jelzem nekik, hogy egyedül is boldogulok ám. Nem szeretnék senkit se feltartani, de a hirtelen stílusváltás a parancsnok-helyettestől észhez térít. Ez nem az Arkan, nem viselkedhetek úgy velük, mintha egy legénységhez tartoznánk. Külön hajón szolgálunk...
- Természetesen nem, uram! Csak nem akartam feltartani Önöket. - jegyzem meg a férfi felé tekintve, most megadva neki szavaimmal a kellő tiszteletet, majd végül a kezemben lévő leolvasót egy kis időre leteszem és az egyik nagyobb gépházhoz lépek, amit hamarosan olyan szépen felfedek, hogy csak a belseje legyen látható a számomra. Érdekes, némileg más, mint a Arkanon lévő, jobban hasonlít azokhoz a hajókhoz, amiket még a Földön láttam, mert volt lehetőségem belelátni az ilyen dolgokba, nem véletlenül választottak ki az egyik alvónak.
- Milyen sűrűn fordulnak elő meghibásodások? És melyek a leggyakoribbak? - pillantok fel a főgépészre. Érdekelne, hogy vajon náluk is szokott-e rosszalkodni a kommunikációs rendszer vagy az csak nálunk problémás mostanában. Esetleg itt valamelyik másik nagyobb vagy kisebb rendszerre jellemző a meghibásodás? A válasz függvényében folytatom a további nézelődést.


Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Reaktor terem - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#14Szer. Feb. 21, 2018 10:27 am
-Haladékot...milyen kedves...az én feleségem 16 volt amikor kölcsönösen egymás nyakába varrtak minket. Ő sem volt boldog eleinte...igaz, nem is láttuk egymást 3 éve, szóval fel a fejjel, jól is elsülhet a dolog.
Régi új ismerősöm csak nem akarja abbahagyni a rendszer elleni uszítást. Ez kimondottan szimpatikus benne, de sajnos az én intelligenciámmal és odaadásommal van egy határ, amíg értelmesen lehet velem beszélgetni ebben a témában.
-Pontosan tudod, mikre gondolok. - Zárom le röviden a dolgot, aztán a gépház előtti utolsó fordulóhoz érve még hozzáteszem, jóval halkabban:
-Igen, fecsegtem neked, de ha rossz hírem keltenéd, úgysem hinnének neked, fordítva viszont ez nem igaz. De jobb, ha dobjuk ezt, ahova most megyünk, ott nem tudom törölni a felvételeket.
Menet közben tisztelgek az egyik "rejtett" kamerának, ami mellett elmegyünk, majd a következő mozdulattal kap is egy taslit tőlem a szerkezet, mintha egy rossz gyereket kapnék hallgatózáson. Sosem lehetek biztos benne, hogy tényleg hozzáférek minden kamera felvételéhez a hajón, de lássuk be...nem vagyok egy mintapolgár. Ha akartak volna, találtak volna ürügyet a száműzésemre.
Ami a főgépészünket illeti, néha az az érzésem, hogy túl kedves mindenkivel. Ez kell, hogy legyen a helyzet, mert még én is kedvelem, ami elég bizarr érzés. Nagyot kordul a gyomrom, ahogy ő is egyetért abban, mi lesz az ebéd.
-Inkább ne emlegessük...és igen, az állomáson kicsit előbb van dél, szóval a hajó is igazodik hozzá.
Valójában persze nincs előbb, csak...valami a nagy sebességgel történő utazással, és a többivel...na mindegy, a lényeg, hogy állíthatjuk át az órákat mindig amikor hazaérünk. Mázli, hogy a gépek megteszik helyettünk. Persze Tony-ból kinézem, hogy annyira belefeledkezett a munkába, hogy azt hitte még hajnal van.
-Nem tart fel minket közleány. Tesszük, ami a dolgunk. A tárlatvezetés ugyan nem a legkedvesebb feladatunk, de higgye el, önnek sokkal jobban örülünk mint a civil látogatóknak. Szerencse, hogy rohadt ritkán tartunk nyílt napot...
Arra, hogy mi romlik el, és milyen gyakran hagyom inkább a szakembert válaszolni. Ha most benyögném, hogy minden, és mindig azzal nem lennék túl informatív, annak ellenére, hogy ez az igazság.
Azonban mielőtt túlgondolhatnám ezt az egészet, a kommunikátorom éles pittyegése zavar meg, és fájdalmasan egyértelmű kell legyen a szobában mindenki számáéra, hogy ez nem az ebédjelző. Azonnal ellenőrzöm a kijelzőmet, és értetlen grimaszt vágok.
-Meghibásodott pár kamera a fegyverrendszer előtti folyosón. Egy pillanat...
Elfordulok tőlük, és hagyom, hagy beszélgessenek csak tovább, amíg én rákapcsolódom a fegyverrendszer szobán belül elhelyezett két kamerára, és az ajtóra irányítom őket. Vajon szabotázs, vagy csak megint kihúzott egy kábelt ez egyik selejtes robotkar? Egy külön kijelzőn ellenőrzöm a többi érzékelő szerint jár-e arra valaki.
Vissza az elejére Go down
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#15Kedd Jún. 12, 2018 1:45 pm
szabad játéktér
Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Reaktor terem - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#16Pént. Júl. 06, 2018 11:43 am
-A kávéja, kapitány!
Csak a szemeim fordítom a fiú felé, amikor elveszem tőle a bögrét. Még mindig nem szoktam meg ezt a megszólítást, ahogy azt sem, hogy újabban nem használt zaccból főzik nekem...sőt, nem magamnak kell. Belekortyolok az italba, ami már szinte felháborítóan tökéletesen iható hőmérsékletű, és közben végignézek a gépházon.
A fő reaktorból ezernyi színes kábel lóg ki, össze vissza gabalyodva, mintha egy rohadt nagy pók hálója lenne, a 3 új technikusom pedig vergődik, mint a legyek. Szeretném azt mondani, hogy ez a felfordulás újdonság, de sajnos nem az. A zseni átlát a káoszon ugye, és a jelek szerint Tony is az volt. Kétlem, hogy ez a három újonc átvehetné a helyét. Ahogy rájuk nézek nem tudom, hogy ez tényleg a reaktor szoba, vagy véletlenül az óvodába léptem be, és ez csak a dzsungel mászóka itt előttem. Bár remélem ez utóbbi nem szikrázna ennyit.
Minden esetre, ha Tony-t egyenlőre nem is kaphatjuk vissza, úgy tűnik egyvalaki csak tudja helyettesíteni. Igaz ő ezt még nem sejti, pedig a PDA-m pittyegése azt jelzi, már itt is van. Egy mozdulattal kiadom a parancsot, az őt kísérő két közlegénynek, hogy egyenesen ide vezesse. Nem mintha nem találna ide, de kijár neki a díszkíséret. Ahogy nyílik a gépház ajtaja, és megjelenik Samantha, az őt körbefogó két baka vigyázzba vágja magát.
-Üdvözlöm a Jola fedélzetén Lewis zászlós. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunk. - van ebben némi irónia, a hivatalos hangvétel ellenére. Nyilván nemigen volt választása, és gondolom kíváncsi miért hívattam ide. Előbb azonban a két közlegényhez szólok hangosan. - Leléphetnek!
Ahogy bezáródik mögöttük az ajtó, újra Sam felé fordulok, és hallom, hogy minden dolgos kéz leállt a hátam mögött. A 3 ijesztően fiatalnak tűnő újonc mind kíváncsian figyeli, mi zajlik itt. Sokat nem kell várniuk, a PDA-m kijelzőjén megjelenik az áthelyezési...eredetileg parancs, de én átszerkesztettem kérelemmé, és most ezt adom át a hölgy kezébe.
-Lewis zászlós. Mint azt bizonyára tudja, a korábbi főgépészünk igen jó véleménnyel volt önről. Illetve, talán azt is hallotta, hogy sajnos ő nem tudja ellátni többé a feladatait. hogy rövidre zárjam a dolgot, A Jola-nak szüksége van egy új főgépészre, és mindenki, akinek számít a véleménye egyöntetűen önt jelölte meg erre a feladatra, illetve én is ezt szeretném. Ha elvállalja a posztot, akár azonnal kezdhet is.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#17Pént. Júl. 06, 2018 10:09 pm
Ethan & Sam
Úgy tűnik, hogy mostanában nem jár nekem túl sok nyugalmas perc, mert alig tértem vissza a szobámba, már jött is az új üzenet, mely szerint a Jola kapitánya vár engem, aki nem más, mint Ethan Dobrik. Jól látom? Többször megnézem az ismerős nevet, de fogalmam sincs, hogy lehet belőle kapitány, azért... ez nem semmi, magamban elismerem. De mit akarhat tőlem? Hivatalos a levél, ez tisztán látszik, ahogy az is egyértelmű, hogy nincs választásom, nem utasíthatom el a meghívást.
- A francba! - pedig terveztem némi pihenőt mára, de ezek szerint ma se lesz rá lehetőségem. Az Arkan fedélzetét magam mögött hagyom, majd gyors léptekkel indulok meg a Jola felé. Nem késlekedek, bár jópofát se vágok az egészhez. Ahogy megérkezem a hajó bejáratához, két közlegény pillanatok alatt mellém szegődik, én pedig a már jól ismert úton leszek vezetve. Csak nem a gépházhoz megyünk? De minek? Az ismerős helyiség ajtaja kinyílik előttem, majd már meg is látom a mögötte rejlő kuplerájt, a három technikust és persze a kapitányt, ki hivatalosan köszönt, ahogy azt jelenleg tennie kell.
- Kapitány! - ajkam azért mosolyra rándul egy pillanatra, hiszen a mi viszonyunk nos... elég érdekes. A két közlegény végül távozik, miközben én vállat vonok. - Nem mintha lett volna lehetőségem nemet mondani. A parancs az még mindig parancs. - igen, ezt imádom az orra alá dörgölni. Na de nem maradunk kettesben, a három fiatalka a háttérben minket figyel. Miért is vagyok itt? Kérdő tekintettel nézek a férfire, de nem kell megszólalnom, mert már felém is mutatja a PDA kijelzőjét. Már az "Áthelyezési kérelem"-nél megakadok egy rövid időre, felpillantok Ethanre, de tovább olvasok, Ő viszont újból megszólít, majd elmondja azt, amit látok. Hogy mivan?
- A francokat vállalom el Ethan. Tudod jól, hogy én az Arkanon szolgálok, miért jönnék a Jolára? Ez... ez egyáltalán hogy jutott eszetekbe? - ki a felelős ezért? Nem érdekel most az, hogy Ő a Jola kapitánya, hogy én csak egy zászlós vagyok - bizony, már nem egyszerű közleány, előléptettek -, nagyon is magyarázatot akarok, méghozzá normálisat, valósat.
- Egyébként is, kész katasztrófa az, ami itt van! Ha kell, szívesen segítem helyreállítani, de nem jövök át hozzátok, arról szó se lehet! - fejemet is megrázom édesen, kezeimet összekulcsolom magam előtt, ennél jobban már ki se tudom mutatni, hogy mennyire ragaszkodom az Arkanhoz. Szeretem a legénységet, ők lettek a családom, és bár többen már nem szolgálnak a hajón de... Ki van ennek az egésznek a hátterében és mi a célja vele? És mi lesz az Arkannal? Tény, modernebb hajó, rendben is van tartva, hála nekem és most nincs vele gond, de ez egy olyan szakma, ami mindig feladattal jár. A hajón mindig van mit szerelni, rendbe tenni... három éve az az életem, nem vehetik csak így el tőlem.

Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Reaktor terem - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#18Hétf. Júl. 09, 2018 10:50 am
Tisztelgek a gépésznek, ahogy kell, aztán nagyon halványan mosolyogva megvonom a vállaim. Még mindig olyan kis vicces ez a nő, mint eddig is volt. Az ezt követő válasza viszont valósággal arcon csap. Szinte érzem, ahogy elfehéredik minden szerencsétlen újonc, készülve a közelgő gyors, és könyörtelen megtorlásra, ami elkerülhetetlen, ha valaki így beszél egy főtiszttel, de mintha még a generátor is elhallgatna a konfrontáció előtt, síri csendet kölcsönözve a teremnek. Remélem nem megint valami mechanikai probléma.
-Piett zászlós. A közlegényekkel együtt hagyja el a géptermet, most.
Még nem jegyeztem meg a két másik újonc nevét, de jelenleg nem is fontosak. Remekül tudják teljesíteni a parancsom, hisz egy pillanaton belük kettesben maradok Sammy-vel ebben a kihalt, csendes szobában, és csendben, érzelemmentes arccal nézek vele farkasszemet. Egyedül az egyik gép zúgása hallatszik, megvárom, amíg elhalkul, az ezzel járó pislákoló fénnyel, és másodpercnyi sötétséggel, aztán ahogy újra visszatér a fény, láthatja a nő, hogy egy porcikám sem mozdult meg.
-Oké, akkor hagyjuk a fölösleges rizsát. Végre belátták, hogy két tucat ember kevés egy űrhajóra, és kaptam egy valagnyi zöldfülűt. Ez jó, de a reaktort fel kell újítani, hogy ne fulladjunk le az űrben, ha mindegyik egyszerre szárítja a haját, és szükségem van egy jó gépészre...többek között.
Beszed közben elteszem a PDA-t, és vele szemben felülök Tony régi munkaasztalának a szélére. Szigorúan összevonom a szemöldököm, és bár nem éppen ütöm meg a hivatalos hangnemet, ezúttal nem viccelődöm vele.
-A következő a nagy helyzet. Azt akarom, hogy te legyél a főgépészem. Én magam nem számítok szakértőnek ebben, de aki igen, az mind dicsérte a munkádat, illetve olyan vezetőre van szükségem idelent, akiben megbízhatok. ÉS ez leszel te, Lewis alhadnagy.
Hagyom neki egy kis időt, hogy megeméssze ezt magában, főleg a végét. Addig a zsebemből előveszek egy apró, szemüvegtok méretű fémtartót, és kinyitva felé mutatom az új rangjelzését.
-A Consilium már jóváhagyta a kinevezésed. Soha semmit nem volt még ilyen könnyű elintézni velük, ami azt illeti. ÉS tényleg szükségünk van rád, nem csak a reaktor miatt. Csak az elmúlt héten ketten támadtak ránk a szellőzőkön keresztül, és jutottak el oda a hajón, ahova csak akartak. Nevetséges, milyen könnyű ott kijátszani a védelmünk, és hatalmas munka lesz ezt rendbe hozni. A Jola pedig öreg hajó. Te vagy az egyetlen a flottában, a megfelelő végzettséggel egy földön épült hajóhoz.
Hozzá lépek, és a kezébe nyomom a dobozkát, és majdnem vállon is veregetem megint, de aztán visszahúzom a kezem.
-Szóval, mi legyen? Elfogadod magadtól, vagy parancsba kell adnom?
Sóhajtok egyet, és visszaülök az asztalhoz. Kicsit meglep, hogy ennyire ellene van a dolognak, de ez van. Szükségem van rá itt.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#19Szer. Júl. 11, 2018 10:41 am
Ethan & Sam
Ethan nem húzza az időt, szokásához híven azonnal rátér a lényegre, ami nem más lesz, mint az áthelyezésem, méghozzá a Jolára. Alig hiszek a szememnek, amikor elolvasom a sorokat, és nem is fogom vissza magam, rögtön a képébe vágom a véleményemet, melynek hála én is érzem, hogy mintha pillanatok alatt világvégét robbantottam volna ki és sírí csend maradna a katasztrófa után.
A kapitány szavai kemények, parancsolóak, ahogy a zászlóshoz szól, ők pedig fülüket-farkukat behúzva menekülne. Nocsak... ezek szerint tud ilyen is lenne ez a férfi, de nem rémiszt meg a viselkedése, egyáltan nem, inkább valahol tetszik, ahogy keménykedve áll előttem. Még a fényekkel is valami történik, mintha valami filmben lennénk, de én ugyanúgy állok, ahogy voltam, viszonozva a farkasszemet, és nem ijedek meg a másiktól, még csak az kéne. Ő is végül felhagy ezzel a viselkedéssel és úgy szólal meg, ahogy mindig is szokott, amikor kettesben vagyunk, én pedig türelmesen hallgatom. Értem én, hogy kell segítség, de van rajtam kívül még elég sok gépész... Érzem, hogy itt valami más van a háttérben.
- Akiben megbízhatsz? Mióta bízol te bennem? - azt akarja, hogy én legyek a főgépésze... Ennek örülnöm kéne, nagyon is, de nem tudok. Alhadnagy? Hallottam ám, hogy mit mondott, így szemöldököm is feljebb szalad, hiszen még csak most lettem zászlós. Mi a fene folyik itt? Kezd egyre jobban nem tetszeni a szituáció, és hiába látom a kis tárgyat, ami előkerül, nem teszi szebbé a helyzetemet, mert érzem, hogy megint köteleznek valamire és nem hagynak választást. Elegem van ebből a diktatórikus rendszerből.
- Nézd Ethan, én megértem, hogy segítségre van szükséged és hogy van mit csinálni a hajón, hiszen azt én is látom, de tudom, hogy ez csak egy része a valóságnak. Légy hozzám őszinte, kérlek... - néhány másodpercnyi szünetet tartok, miközben végig a férfi szemeibe nézek, majd felteszem a nagy kérdést. - William műve ez az egész? Ő akar a Jolára küldeni és magasabb rangot a feleségének? De... miért nem jó neki az Arkan? - nem hiszem, hogy tévednék, ismerem a Consilium módszereit, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy kedves férjjelöltem áll ez az egész hátterében, neki megvan ehhez a hatalma, szinte bármit megtehet, ahogy engem is könnyű szerrel megszerezhetett, én pedig kénytelen voltam fejet hajtani az akarata előtt, ahogy most is ezt kell tennem. Összeszorítom a fogaimat, miközben Ethan a kezembe nyomja a plecsnit, majd mérgesen a szemeibe nézek. Most csak Ő van itt, nincs más, akin levezethetném a haragomat.
- Add parancsba! - nem könnyítem meg a dolgát. Magamtól nem vagyok hajlandó ezt elfogadni, lemondani az eddigi életemről és... változtatni. Nincs bajom a Joláva, tényleg nincs, de ez az egész, ahogy zajlik dühít, és az, hogy a régi legénységemet el kell hagynom. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ki lesz az új kapitányom, a Sors rendkívül irónikus.


Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : Reaktor terem - Page 2 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#20Szer. Júl. 11, 2018 3:41 pm
Csendben ülök, és várom a nő reakcióját. Egyszer ma már meglepett, nagyon is. Számíthattam volna tőle erre a reakcióra, de őszintén szólva kicsit csalódott vagyok, amiért ennyire ellene van a dolognak. De ez én hibám, nem gondoltam bele, hogy a helyében én sem hagynám el a Jola-t. Az első kérdése azonban ezek után kicsit sem lep meg. aprót bólintok.
-Ne érts félre. A felkészültségedben bízom, a szorgalmadban, és abban, hogy te sem szeretnél olyan hajón élni, ahol nincs világítás. Abban, hogy nem próbálod meg elvágni a torkom álmomban már kevésbé, de ha ezért az apróságért cserébe enyém lehet a flotta legjobb mechanikusa, ám legyen.
Mondjuk, a híd és a gépház nincs különösebben közel egymáshoz. a szellőzőkben rohanva négykézláb negyed órás táv, mint kiderült. Kicsit mintha megenyhülne, az én vonásaim ezzel szemben megkeményednek, ahogy felemlegeti a vőlegénye nevét.
-ÉN nyújtottam be a kérelmet. TE kellesz, mert TE vagy a legalkalmasabb a munkára, az előléptetést pedig azért javasoltam, mert megérdemled, és, hogy a mitugrász zászlósunk ne kérdezősködjön, csak csinálja amit mondasz. - Állom a nő tekintetét, és ez után folytatom, továbbra is szigorú hangon. - Valóban találkoztam a vőlegényeddel, de már csak közölte, hogy a Consilium elfogadta a kérésem. Ő azért hívott magához, hogy elmondja, amennyiben bajod esik, jobb ha én sem térek vissza. Persze ennél sokkal választékosabban, és ködösebben. Szimpatikus férfi egyébként...
Aztán újra csak várok, de ezek szerint hiába. Felállok Tony munkaasztaláról, és teszek egy lépést a nő felé, aztán fölé magasodva nézek le rá, és a következőt mondom neki, nem kiabálva, de mégis úgy, hogy jóformán beleremeg a kihalt gépház:
-Lewis Zászlós! Alhadnaggyá léptetem elő, és megteszem a Jola főgépészének, amíg elpatkol, vagy nem találok jobbat! Vegye tudomásul, ez parancs!
Várok egy nem túl őszinte igen uram-ra, aztán újra megszólalok:
-Mostantól tagja a Jola felderítő hajó tiszti karának! Öltözzön át egy olyan egyenruhába, ami tükrözi ezt! 10 percet kap rá, hogy újra jelentkezzen itt munkára! Leléphet!
Ahogy kiadtam a parancsot, újra elhallgat a szoba, és megint csak ott állunk ketten egymással szemben, én összeszorított fogakkal, vigyázzállásban.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ