Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Gépház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Gépház   Hétf. Júl. 23, 2018 8:15 pm

Ethan & Sam
Kettőnk között a bizalom szót túl erősnek érzem, és valamiért nem hiszem, hogy bízna bennem. Hogy is bízhatna a múlt után? De hamar kijavítja előző szavait, így tér ki arra, hogy a szakértelmemben bízik, na meg némi bókot is kapok ezzel kapcsolatban, ajkamra mégis mosoly kúszik a torokvágás hallatán.
- Nem akarnám elvenni az életedet, ne aggódj! - de azért biccentek. Igaza van, jogosan bízhat bennem, ezt mindketten tudjuk, de legyen őszinte hozzám. Tudnom kell, hogy William keze van-e ebben az egészben. Egyértelműen érzem, hogy így van, a férfi mégis komor marad, túlságosan is komor és magára vállalja az egész felelősséget.
- Nem hiszek neked! - mondhat bármit, akkor se hiszem el. És nemsokára kiderl az is, hogy találkozott a vőlegényemmel... hát persze, hogy találkoztak. Elhúzom a számat a történetre, de amikor kijelenti, hogy szimpatikus férfi, ajkam résnyire kitárul.
- Szimpatikusnak találtad? Álmodom vagy baszki ez tényleg a valóság? - kezd egyre értelmetlenebb lenni minden. Ethan is ugyanúgy gyűlöli a Consiliumot, akár csak én, ebben biztos vagyok, hogy gondolhat ilyesmit? Vagy ezt kell mondania? Már magam sem tudom, de ismét csalódtam benne. Hogyha annyira azt akarja, hogy itt maradjak, akkor adja parancsba, én nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Szemeim végig Ethan szemeit figyelik, miközben leszáll a munkaasztalról, majd közvetlenül elém lép. Magasabb nálam, most látszik igazán, hogy mennyire. Végighallgatom Őt, mi mást tehetnék?
- Értettem.. Uram! - szinte gyilkolni tudnék a tekintetemmel, miközben őt figyelem, de nem gyengülök el egy pillanatra se. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy lássa, ez az egész nekem mennyire nem kitüntetés, hanem inkább büntetés.
- Fogalmam sincs, hogy a Jolán hol vannak az egyenruhák, ahogy azt se tudom, hogy melyik lesz a kabinom. - közelebb lépek hozzá, annyira, hogy testünk majdnem összeér, de eszem ágában sincs semmi erotikusan tenni, inkább csak kicsit én is keménykedni próbálok. - De attól még, hogy a Jolán kell szolgálnom, itt se fogok egyenruhát hordani, ahogy az Arkanon se tettem! Egész nap szerelek, olyan ruhában leszek, ami megkönnyíti a dolgomat és aminek nem gond, ha kiszakad. Gondolom nincs végtelen egyenruha. - Kriss se tudott rávenni arra, hogy mindig egyenruhában virítsak, ahogy Kat se. Előbb-utóbb el kellett fogadniuk, hogy ilyen vagyok.
- A cuccaim pedig az Arkanon vannak. Mutasd meg a szobám és segíts átpakolni, ha már itt kell lennem! - mintha én adhatnám neki a parancsokat, de bizony jól hallja, be akarom fogni őt segíteni. Nem érdekel, hogy Ő a kapitány, pont leszarom, hogy milyen rangja van, de én nem leszek az Ő bólogatós kiskutyusa. Valamit valamiért, ne legyen neki se olyan kényelmes minden.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
148
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Gépház   Kedd Júl. 24, 2018 11:11 am

-Állatira aggódtam eddig, kösz, hogy megnyugtattál.
Karcos megjegyzésem után újra hagyom, hogy kitombolja kicsit, ami látszólag semmilyen reakciót nem vált ki belőlem. Láthatóan érzékenyen érinti a téma, amit nem is csodálok. Nehezen tudom eldönteni, hogy vajon neki is meg kéne-e adnom azt a lehetőséget, mint a többi, kényszerházasságban élő, vagy saját neméhez vonzódó matróznak, hogy megvonom a kimenőjét, amikor az állomásra érünk, és így csak szökő évente egyszer látná a jövendőbelijét, vagy akkor sem, de lehet nála ez nem opció. Csak amikor vőlegényére tett sz betűs szón fakad ki, és szegezi nekem a kérdést felelek halkan:
-Inkább gúnynak mondanám az előbbi megjegyzésem. Az igazat akarod hallani?
Nem sok időt hagyok neki a gondolkodásra, és igazából, ha kézzel lábbal tiltakozik, akkor sem kímélem meg tőle.
-A vőlegényed született politikus...aztán szerzett még pár évtized tapasztalatot is benne. Remek színész, szinte elhitette velem, hogy udvariasságból érdeklődött a feleségem, és a fiam hogyléte felől, és nem azért, hogy megfélemlítsen, mielőtt a tárgyra térne. Te viszont fontos vagy neki. A legjobbat akarja neked...már csak arról kell meggyőznöd, hogy mi az. Ezt az áthelyezést viszont miattam kaptad a nyakadba. Nézz utána, ah akarsz, de így van.
Aztán felemelt szemöldökkel figyelem, ahogy...ha nem is ront nekem, de ő is felemeli a hangját. Persze nem ijeszt meg. Sőt...újra rá kell ébrednem miatta, hogy nekem az erőszakos nők az eseteim. Mázli, hogy pont a legőrültebbet adták hozzám.
-Nos, ez esetben örömmel fogja hallani, hogy a tanács úgy határozott, a Jola próbálhatja ki az új anyagból készült egyenruhákat. sokkal kényelmesebbek, nem gátolják a mozgást, és a karbantartók piros ruházata kimondottan jól néz ki. Ó, és ha kiszakad, az azt jelenti rád dőlt egy fal. Remélem nem nagy kérés, hogy ezt kerüld el.
A magam részéről amúgy pont tennék rá, hogy az űrben út közben milyen ruhát hord. Tőlem akár bikiniben is dolgozhat, ha nemi úgy tettszik. Már annak is örülök, hogy Jack nem strandpapucsban mászkál a hídon...többé.
-Tudod mit? Gyere...
Parancsba is adhatnám, hogy találja fel magát, de őszintén szólva szeretném látni az arcát, amikor megmutatom neki a kabinját. Természetesen a lifthez vezetem, hisz a legénységi szállások nem ezen a szinten vannak, így viszont legalább gyorsabb az út, hisz a mezei matrózok otthonaival ellentétben a tisztek a közeli kabinokat kapják meg. Az enyém például külön szinten van, és szint elég kiszállni hozzá a liftből.
-Íme. Az új otthonod.
Mondjuk neki sem kell sok lépést megtenni a lifttől. Majdnem szemben van vele a kabinja ajtaja. Normális esetben a főhadnagyot illetné meg ez a szoba, de úgy voltam vele, inkább az orvosnak, és a főgépésznek adom ezt a szobát, hogy gyorsabban a dolgára tudjon menni vészhelyzetben. Egyébként is, ha így megy tovább, hamarosan eléri ezt a rangot. A PDA-m egyetlen mozdulat árán kitárja az ajtót, és rögtön láthatja, hogy odabent bizony hever jó pár doboz, tele a szerszámaival, személyes holmijaival, meg még egy rakat egyéb dologgal, például az új egyenruháival, és pár új műszerrel...mármint nemrég feltalált újjal.
-Mint látod, a költözködést már megoldottuk. Kaptunk persze némi segítséget a testőrségtől.
Halkan sóhajtok egyet, és mielőtt magára hagynám átöltözni, még halkan hozzáteszem:
-Az Arkan korábban indul útnak, mint tervezték. Már ma este. Ha bemutatkoztál a csapatodnak, vedd úgy, hogy lejárt a szolgálatod, és vissza mehetsz elbúcsúzni. Ó...még valami.
A fejemmel az ágyon heverő barna vékony doboz felé biccentek. Biztosan tudja, hogy mit rejt. Gépészként állandóan rásózzák ezeket, amikor elromlanak.
-Tiszti PDA, és kommunikátor. Most már nem kell a fali konzolt használnod. Cserébe mostantól ez irányítja az életed. Üdv a vezetésben...
Megrázom a fejem, és megindulok, hogy elhagyjam a kabint, és át tudjon öltözni tényleg. Máskor tényleg ráhagynám a dolgot, de a férje biztosan látni szeretné őt az új rangjelzésében feszíteni, még ah csak a biztonsági kamerán is.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
238
Képességpontok :
195

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Gépház   Kedd Júl. 31, 2018 7:02 pm

Ethan & Sam
Ösztönösen mosolyra rándul az ajkam a megjegyzésén hallva, már majdnem fel is kuncogok kissé, de azért sikerül még visszafognom magam, hogy ez ne történjen meg.
- Akkor jó. - legalább megnyugodott. De én bennem kezd ismét felmenni a pumpa, amikor William kerül szóba. Nem hiszem, hogy Ethan tehetne arról, hogy most itt vagyok, az pedig egyenesen röhejes, hogy szimpatikus neki a vőlegényem. Persze, képes rá Will, hogy jó benyomást keltsen, de eddig azt hittem, hogy Ő is átlát a Consiliumon. Lehet, hogy tévedtem. De amikor jelzi, hogy gúny volt, leesik, hogy félreértettem, de nem ismerem még annyira, hogy tudjam, mikor beszél komolyan és mikor gúnyolódik éppen, így végül befogom a számat és biccentek. Igen, az igazat akarom hallani! Tisztában vagyok vele, hogy milyen férfihez kell hozzámennem, de amikor a kapitány elém tárja, hogy finoman szólva is megfenyegette, aprót sóhajtok, még a kifakadás előtt.
- Sajnálom Ethan! De ne aggódj, miattam nem fog baja esni a családodnak. - tehát átjövök a Jolára, hogyha ez a parancs. Nem kell másokat megfenyegetnie Williamnek, bár tény, így valóban beadom a derekamat, de annak továbbra se örülök, hogy ez a férfi tehet az áthelyezésemről. Haragszom rá, nem is kicsit, és utána se kell néznem, hiszek neki. Közelebb is megyek hozzá, úgy intézem hozzá a további szavaimat, próbálva kissé fenyegetőbb lenni, bár valljuk be, hogy egy ilyen katonával szemben ez nem igazán opció, de attól még próbálkozni szabad.
- Új ruhák? Hát ez csodálatos! - forgatom meg szemeimet. A piros színnel mondjuk nincs semmi bajom se, van egy bordó kabátom, amit imádok, de ennek a hírnek akkor se tudok örülni. Ezek szerint nem úszom meg. - Kötelezővé teszed számomra az egyenruha viseletét? - teszem végül fel a kérdést, mondja csak ki ezt is. Adjon parancsokat, legyen a főnököm, mutassa csak ki, hogy fölöttem áll. Az az apró szimpátiám is hamar eltűnik, ami előjött nem is olyan régen vele szemben. Jobb lesz, ha inkább megtartjuk a kellő távolságot. De persze, követem... Más választásom úgy sincs. Egész úton csendben vagyok, így szállok be a liftbe, majd ki is belőle, de azért figyelem az útvonalat, mivel a Jolát teljes egészében még nem ismerem. Amikor viszont megállunk egy kabin előtt, sejtem, hogy az az enyém lesz, bár meglep, hogy ilyen elhelyezkedésű. Rá se kérdezek már az okára, csak várom, amíg Ethan kinyitja előttem, de amikor meglátom, hogy mi minden vár odabent, ismét mérgessé válok. Nem tombolhatok folyamatosan, de kezd elegem lenni abból, hogy most már úgy tűnik, semmiről se dönthetek, és még annyit se engedtek meg, hogy én magam csomagoljam össze a holmijaimat. Akadtak személyes dolgok is, amikhez jobb lett volna, ha más hozzá se nyúl... a mérgem inkább szomorúsággá válik, majd sóhajtok. Lehet fel kéne adnom ezt a harcot, William ellen egyébként se lenne esélyem, és lehet, hogy csak segíteni akart, de nem azt tette.
- Igen, látom... És gondolom William emberei minden holmimat át is kutatták. Csodálatos. - egy pillanatra mintha az utolsó szónál megcsuklana a hangom, de összeszedem magam hamar, nem akarom, hogy pont Ethan lásson gyengének. Úgy érzem magam, mint akit legyőztek, mint aki egy bábu, akinek Will kedvére kell tennie és nincs beleszólása semmibe se. Elegem van és ezzel a helyzettel még nem tudok megbírkózni, nem akarom feladni önmagam. A kabin persze szép, nagyobb, mint amilyen az Arkanon volt, de nem számít... már nem érdekel. És ha jól sejtem, Will tett arról is, hogy a dugi chipjeimet is lenyúlja vagy azokat a dolgaimat, amiket feketén szereztem be. Minden, amit eddig tettem hirtelen semmit se ér. És ez után jön az újabb forróvíz, az Arkan ma este indul. Fejem Eth felé is kapom, és fáj az, hogy máris mennek, én pedig... nem leszek rajta. Visszamehetek elbúcsúzni... mily kegyes, hogy megengedi, de egyelőre nem tudom, hogy mennyi kedvem van hozzá. Nem akarok senki előtt gyengének és védtelennek tűnni, pedig kezdem úgy érezni magam.
- Rendben. - most már nem mondok mást, csak beleegyezek abba, amit mond. Majd átgondolom, miként legyen, miközben az ágyon lévő dobozra tekintek. Tiszti PDA... ami most már az enyém, és amin keresztül Willian még könnyebben kommunikálhat majd velem, ahogy azt előre megmondta még az orvosi vizsgálóban. Nem nyúlok a doboz felé, csak az egyenruhákra nézek, és nem kell kimonadnia a kapitánynak, tudom jól, hogy mit vár tőlem. Abban a ruhában kell már bemutatkoznom a legénységnek és egyben elbúcsúznom az Arkantól, miközben az alhadnagyi rangot jelző plecsnit viselem. Kellemetlen lesz... túlságosan is, mivel nem érzem úgy, hogy megérdemeltem.
- Gondolom nincs más választásom és mindenképpen át kell öltöznöm. - nézek még felé, mielőtt elhagyná a kabint, de aztán ha felelt és távozott, leroskadok az ágyra. Dühösen kezdek el kibújni a bakancsomból, majd kapom le magamról a kabátomat is, de vajon látnak engem? Itt is lennének kamerák? Will figyelné minden lépésem? Lehet, hogy kezdek paranoiás lenni... végül a póló is lekerül, de a nadrág előtt néhány könnycsepp hullik le elém a padlóra.
- A francba! - öklömmel az ágyba csapok, de csak egyszer, miközben ajkamba harapok. Gyűlölöm ezt az egész rendszert! Kell néhány perc, hogy megnyugodjak, de sejtem, hogy a kapitány odakint vár, így nem engedek utat könnyeimnek, most nem tehetem meg, hiába van egy érzékeny oldalam nekem is. Megtörlöm arcom, belenézek a tükörbe és bár szemeim jobban csillognak, mint eddig, talán senki se veszi észre, hogy mi az oka. A nadrág is lekerül, majd az egyenruha fel és rá a plecsni. A PDA-t is magamhoz veszem, övemhez erősítem, majd megigazítom lófarokba fogott hajam is, ez után pedig kilépek a kabinomból. Nem szólok semmit, mondja csak meg, hogy merre induljak, hol találom a legénység különböző csoportjait. A kezdő instrukciókra még szükségem van.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
URS Jola fedélzetén
Mentális erõ :
148
Képességpontok :
89

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #24•• TémanyitásTárgy: Re: Gépház   Szer. Aug. 01, 2018 12:13 pm

-Állatira aggódtam eddig, kösz, hogy megnyugtattál. - Ismétlem meg az előző mondatom, csak most más tónussal. Valamivel komorabban, mint az előbb. Kicsit talán élesebb is, és most látni rajtam, hogy ha nem is mondom ki, elég ostobán, és brutálisan reagálnék egy konkrét fenyegetésre.
-Egyébként meg nem tehetsz róla.
Próbálom nem tovább hergelni, és csak akkor reagálok a kérdéseire, amikor úgy érzem tényleg szeretne is rá választ. Az egyenruha témánál például végignézek magamon, és a hófehér tiszti egyenruhán, amitől mindig úgy érzem magam, mintha valami istenverte wellness hajót vezetnék, nyaralni vágyó meleg házaspároknak. Megigazítom a kapitányi sapkát a fejemen, és sóhajtok. Nem tudom, jó ötlet-e megbízni benne már most. Pár nap múlva úgyis 6 hónapos útra indulunk.
-Igen. Ahogy a szabályzat előírja, reggel mindig makulátlan egyenruhát kell öltenie, és tisztként különösen kell figyelnie minden gyűrődésre, hogy jó példát mutasson a közkatonáknak. Természetesen a tiszti szolga látja majd el a tisztán tartás és hajtogatás feladatát. Önnek sokkal fontosabb dolga lesz annál, hogy ideje legyen erre!
Szinte szó szerint idézem azt, amit én hallottam, mikor először előléptettek hadnaggyá. Az egyetlen különbség, hogy az a tiszt utált engem, és biztos volt benne, hogy el fogom szúrni. Nem szereztem meg neki ezt az örömet.
Ami a személyes holmijait illeti, bólintok. Testőrség úgy tűnt elég alapos munkát végzett. Kétlem, hogy bármit is hátrahagytak volna, de ha mégis, gondolom lesz alkalma összeszedni. Továbbra is állom a tekintetét, és szigorúan nézek vele farkasszemet. Igaz ez részemről komoly erőfeszítés. Van valami aranyos abban, ahogy szinte izzik a dühtől. Egy pillanatra sem kételkedem benne, mit láthat benne a tanácsos.
-Nincs, hadnagy. Lásson hozzá, nekem is lenne még dolgom.
Mikor újra meglátom, csak egyszer mérem végig. Nem teszek rá megjegyzést, mert szerintem magától is tudja, hogy állatól jól áll neki a tisztin ruha. Igaz, bárki is tervezte ezeket...nos a legtöbben szexinek tartják az uniformist, de itt mintha kicsit túllőttek volna a célon. aztán lehet a testhez feszülő mozgékony anyag nem tud nem így kinézni.
-Adjak még öt percet? - Kérdezem, csak egy leheletnyi türelmetlenséggel a hangomban. Azt is csak azért, mert ha lágyan kérdezném, az hülyén venné ki magát. Nem lenne kapitányhoz méltó. A zsebkendő amit felé nyújtok azért talán még belefér. Nyomban el is fordulok aztán tőle.
-Ma egyenlőre csak a beosztottjainak kell bemutatkoznia. hárman vannak mint látta. Két kadét, és persze Jeffrey...
Az ő nevét úgy ejtem ki, mintha mazsola lenne az első normális ételben, amit hetek óta eszem. Nem is várok a magyarázattal soká. Normális esetben hagynám, hogy ő tapasztalja ki a dolgokat, és adjon egy esélyt mindenkinek, hátha tudja motiválni őket, de erről az alakról tudom, hogy csak gondot fog okozni neki, és aláásni a tekintélyét.
-Egy fontoskodó alak, de közben a kisfiam is jobb gépész lenne nála. Tony-nak meggyűlt vele a baja, mert bár nem bízhatott rá semmit, a srácnak Consis hátszele van, ezért á sem parancsolhatott soha igazán. Felteszem nálad ez nem lesz gond. Ha mégis szólj nyugodtan, tőlem mintha tartana, az ég tudja miért...
Beszéd közben a gépház közvetlen közelében található szertárhoz vezetem, ahol mindenféle tartalék szerszám, és alkatrész helyezkedik el. Lényegében minden ami túl nagy, hogy elférjen a reaktorteremben található tárolókban.
-MINDENKI, GYÜLEKEZŐ!
Sammy 3 beosztottja nem is vesztegeti az időt, hamarosan ott állnak előtte haptákban egytől egyig. Félre is állok az útból, had szóljon ő.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
238
Képességpontok :
195

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #25•• TémanyitásTárgy: Re: Gépház   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Gépház

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Jola fedélzetén-
^
ˇ