Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Legénységi fedélzet Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Harci szimulációs terem
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#1Szer. Júl. 11, 2018 6:52 pm
Harci szimulációs terem Vr_ready_plauer_one_vrroom

Katonai gyakorlatokra szánt Virtuális valóság. Használatához be kell öltözni, és elfoglalni a helyünket a futópadon, onnantól kezdve viszont, hogy a fejünkre húzzuk a VR sisakot, szinte megkülönböztethetetlen a valóságtól.*

A különleges kesztyűknek hála még tapintásra is valóságosnak tűnnek a tárgyak, a kezünkbe fogott fegyvernek érezzük a súlyát, ha pedig eltalálnak, a ruha arról is küld visszajelzést. Bár ez közel sem olyan fájdalmas mint egy valódi lőtt seb, és nem is tesz maradandó kárt a felhasználóban, azért elfelejteni sem fogja egyhamar. Minden találat nagyjából olyan érzés, mint egy közvetlen közelről kapott találat paintballban, csupán itt nem kap tőle véraláfutást a felhasználó.

Alkalmanként külön engedéllyel lehet más célra is használni a szimulációt. Általában külön jutalomként szokták szórakozásra kiadni a termet pár óra azoknak, akik kiérdemelték.

*Erős túlzás. Bár a grafika nagyon élethű, soha senki nem fogja elhinni egy szimulációra, hogy a valóság.
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Harci szimulációs terem ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#2Szer. Jan. 16, 2019 9:53 pm
< dzsungelszafari Hicks módra  - James és Pressi >


A megbeszélt időpont előtt másodpercre pontosan 8 perccel érkezem dr. Vahlen kabinja elé. Biztos tűkön ülve várja már a mai gyakorlatot, eszemben sincs húzni az időt. Gonoszkás mosoly kúszik a képemre az elkövetkező órák gondolatára, de gyorsan le is törlöm és felöltöm a szokásos kifejezéstelen, szinte már savanyú képem.
Nem ismerem valami faszául a jódoktort, de szándékomban áll megalapozni kicsit a jövőbeni jó viszonyt, úgyhogy már előre szóltam neki, szerezzen be egy jóféle szafari nacit, mert anélkül el sem indulunk. Persze, mivel a szimulációhoz úgyis be kell öltözni egy szenzorokkal teleszórt tapadós ruciba, ez az egész csak arra jó, hogy oldjuk kicsit a hangulatot, mielőtt nekiállunk agyonlövetni magunkat.  Lehetséges persze, hogy elfelejtettem kiemelni, hogy a gyakorlat a HSZT-ben zajlik majd, de ez olyan magától értetődő számomra, hogy eszemben sem volt magyarázkodni. Mivel dokinak szüksége van egy kis továbbképzésre (vagy alapképzésre?) én pedig épp ráérek, szívesen vállaltam a feladatot, még akkor is, ha ezzel valószínűleg Steelenek segítek. Akár Mindenes Tizedes is lehetne a nevem, de ez sosem zavart. Teszem, amit kell, és próbálom kihozni mindenből a legjobbat. Vagy a legviccesebbet. Mikor melyiket dobja a gép.

Diszkréten rátenyerelek a "csengőre" és őszinte kíváncsisággal várom, hogy a doki vajon milyen felszerelésben nyit ajtót. Rajtam a szokásos gyakorló virít, és a szolgálati fegyveremen kívül nincs nálam semmi más. úgyis mindjárt le kell venni, fölösleges lenne bármi egyéb jelenleg.   - üdv Doki! készen áll a dzsungelszafarira? - kérdezem azonnal, amint ajtót nyit, és bárhogy is legyen öltözve, nagyon igyekszem kurvára profi arcot vágni.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#3Csüt. Jan. 17, 2019 10:21 am

Pressi & James


Korán ébredtem, de nem azért, mert nem tudtam volna még aludni, hanem mert izgatott voltam a közelgő „kirándulásra” Hicks Tizedessel. Ed még jó tanácsokkal is ellátott, mikor kérdeztem tőle, hogy mit tudna mondani erről a küldetésről. Még nem voltam ilyen jellegű feladaton, így inkább azt kérdeztem, aki járatos az ilyesmikben. Persze, nagy készséggel mondott is pár dolgot, hogy mit csomagoljak össze és mit vegyek fel. Eddig a Laboromban voltam és terepen eddig soha. Vagyis egyszer, mikor egy Sikló ide hozott a fedélzetre. Ezt ugyan nem lehet „terepnek” mondani, de nekem ez volt az egyik ilyen jellegű utazásom. Sokan különc madárnak nézhetnek, de én nagyon jól el voltam a magam kis kémcsövei és kísérletei közt. Most viszont Pressivel kell együtt dolgoznom, aki megmutatja nekem ezt az oldalát is az ittlétemnek. Már tegnap össze is készítettem a ruhákat, amit Ed beszerzett nekem, bár azt nem mondta, hogy milyen időre számítsak, csak egy hawaii-mintás bermudát nyomott a kezembe. Eleinte azt hittem, hogy viccel, de olyan komoly képpel győzött meg, hogy erre szükségem lesz, hogy hittem neki. A khaki színű ing, nadrág és a kalap, már csak plusz volt, bár nem értem, hogy minek kell. Gondolom, hogy van valami funkciója a Napsütéssel szemben, bár azt sem tudom hová megyünk. Amint felöltözöm, és a vállamra kapom a hátizsákot, máris hallom a csengőt az ajtó felől. Igyekeztem, hogy gyorsan magamra kapjam a kalapot és nyitottam az ajtót.
-Jó reggelt Hicks Tizedes.- üdvözöltem, ahogy megláttam. Kissé furcsán nézett rám, de fel is tűnt, hogy nála nincs semmi táska vagy felszerelés.
- Kész vagyok! Mehetünk! Így jó leszek?- kérdeztem kis idő múlva, mert már nem vagyok biztos, hogy megfelelően vagyok e öltözve. Mintha azt mondta volna Ed, hogy mindenképpen ezt a ruhát vegyem fel. Kezd gyanús lenni Press pillantása, ahogy végignéz rajtam, de aztán lehet, hogy már a Siklóba vitte a saját felszerelését.
- Hová is megyünk?- néztem rá kérdőn, de lassan leesik, hogy Ed jól átvághatott ezzel a ruhával, meg a sok holmival, amit bepakoltatott velem a táskába.





   


Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Harci szimulációs terem ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#4Csüt. Jan. 17, 2019 11:09 am
Ahogy kinyílik a kabinajtó, és meglátom a teljes szafari felszerelésben előttem álló, egyébként komoly tudóst, kurvára igyekeznem kell, hogy ne nevessem el magam. Esküszöm, rendesen aranyos, ahogy nagy lelkesen, hátizsákkal a vállain áll az ajtóban, készülve a nagy napra -vagy ahogy elnézem inkább egy jó hétre. - Remekül fest, Doki! Szerintem minden stimmel. Kivéve talán... magára fújta már a szúnyogriasztót? Megvárom, ha még nem! - picit már kezd bűntudatom lenni, mert úgy látszik, rendesen beruházott erre a kis gyakorlatra, és rá is készült, pedig valójában csak egy folyosónyit fogunk utazni, azt is lifttel. De komolyan, ez az egész egy egyszerű poénnak indult, amit Vahlen doki valahogy benyalt, én pedig egy csattanós poén lehetőségét látva benne, tettem még rá egy lapáttal. Ed bűne, hogy még segített is készülni a dokinak, az már viszont megint az enyém, hogy nem állítottam le. És íme az élő példa, hogy hová tud fajulni egy egyszerű kis vicc. Megvakarom a fejem, és újra végignézek a férfin, mielőtt válaszolnék a kérdésére. Ha most megmondom az igazat, akkor visszamegy és átöltözik, megkímélve magát egy-két vidáman csillogó tekintettől, amíg a folyosón végigmasírozunk. - A vad és felfedezetlen dzsungel a célállomás. Kipróbálunk néhány fegyvert, megtanul célba lőni, és levadászunk valamit, amiből lehet steaket sütni. Egy szóval: Szafari! - felelem végül vigyorogva és már indulok is a liftek felé.
Nem is kell sokat várni, hogy megérkezzen az egyik felvonó, amiből két, meglepetten vigyorgó hadnagy száll ki, látványosan hosszú pillantásokat vetve Jamesre. Én úgy teszek, mintha fel sem tűnne a dolog, és a HSZT-hez vezető folyosón is ugyanígy sétálok végig, szó nélkül, ha csak James nem kezd kérdezősködni, miért nem a hangár felé vesszük az irányt.
A terem ajtaja készségesen nyílik előttünk, én pedig belépve rögtön szembe fordulok a férfivel és újra végignézek rajta. - Remélem, hogy nem sértődik meg, Doki! Tényleg bejön ez a stíl, de most vetkőzzön! - a felszólítás halálosan komoly, bár ha nagyon akarja, előbb még beállhat a szkennerbe, hogy ebben a cuccban jelenítse meg a program a szimulációban.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#5Csüt. Jan. 17, 2019 12:07 pm

Pressi & James

Úgy látszik, hogy a kétségeim nem voltak alaptalanok, bár Pressit elnézve, elég jó kedve van, de biztosan megfelel neki az öltözetem, mert amúgy nem mondott semmi negatívot róla.
-A szúnyogriasztót? Persze! – mutatom neki a kezemen lévő karkötőt, amit külön erre a célra fejlesztettem ki, vagyis egy olyan vegyülettel kezeltem, ami mindenféle rovarra és más egyéb élősködőt távol tart majd tőlem. A fene tudja mi vár majd rám, de jobb, ha felkészülök, amire csak tudok.
- Ez jobb, mint a spray!- nézek rá, majd követem a lift felé. Még akkor sem gyanakodtam, hogy nem a hangár felé tartunk, mikor kiléptünk a folyosóra. Inkább az tűnt fel, hogy akik szembe jöttek velünk úgy megbámulnak, mintha soha életükben nem láttak volna ruhában.
- Milyen fegyvert?! Célba lövünk? – nézek rá meglepetten, de biztos valami helyi szokás, hogy a vacsorát saját kezűleg kell majd megszereznünk.
-JAAhh!- villant belém a felismerés- Magunknak kell lelőni a steaknek valót? Az érdekes lesz!- bólogattam magam elé, miközben a liftbe léptünk. Ahogy várakozom, feltűnik, hogy két tiszt elég részletesen néz végig rajtam, vagyis a ruhámat.
- Mi van rajtam olyan furcsa?- súgom Pressinek, bár lehet, hogy csak én érzem ilyen különösnek a rám szegeződő pillantásokat.
Kezdek gyanakodni, hogy Ed-el majd le kell ülnöm, beszélgetni. Lehet, hogy a bolondját járatta velem?
Ahogy megérkezünk a HSZT- ajtajához, már több, mint gyanús, hogy nem a hangárhoz megyünk.
-Ez nem a Hangár… vagy itt leszünk? Mi ez a hely?- nézek körbe kíváncsian, de csak akkor döbbenek meg jobban, mikor vetkőzésre szólít fel a Tizedes.
- Hogyan? Vegyem le a ruhámat? Muszáj?- pislogok egy párat, mert azt hiszem, hogy viccnek szánja, de ahogy elnézem halálosan komolyan mondta. Egy percig még hezitálok, hogy mit tegyek, de aztán leveszem az inget és a nadrágot. Most már biztos, hogy Ed-et meg fogom keresni, és visszaadom neki a kedves jó tanácsait. Csak kerüljön a szemem elé, az a ….. Na, adok én neki hawaii-gatyát meg kalapot!




   


Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Harci szimulációs terem ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#6Vas. Feb. 17, 2019 5:20 am
Még mindig nagyon komoly ábrázattal hajolok közelebb, hogy szemügyre vegyem a karkötőjét, aztán kissé lefelé konyuló szájjal bólintok. - És nekem nem is csinált? Na sebaj, engem még a szúnyogok se bírnak! -  mondom immár vidámba váltó arccal, és ezzel el is indulunk. Hogy-hogy milyet? pisztolyt, puskát, rakétavetőt...mindenfélét! -  tódítom vigyorogva, és csak bólogatok, mikor eljut a megfelelő következtetésig. Mármint, hogy tényleg kurvára érdekes lenne, ha azt kellene ennünk, amit ma lőni fogunk. Viszonylag néptelenek a folyosók a szokásoshoz képest, de azért így is találkozunk néhány emberrel, akik engem ma mintha meg sem látnának, és inkább csak Vahlen dokit mustrálják. Ezt mondjuk kurvára meg tudom érteni.

A liftben még egyszer végignézek a jódoktoron, miután rákérdezett a bámészkodókra, aztán elgondolkodva a füléhez hajolok. - Azt hiszem, fordítva tette fel a kalapot, Doki. -  cukin elmosolyodom, és ahogy nyílik a felvonó ajtaja, már lépek is ki, hogy ne lássa, alig bírom nevetés nélkül a dolgot.

A HSZT-ben aztán, mintha megelégelné szegény a dolgot, elkezd kérdezősködni. Amikor pedig a szándékosan félreérthető felszólításom elhangzik, olyan arcot vág, hogy attól rendesen belém hasít a bűntudat. - Sajnálom! - mondom teljesen őszitén, miközben megszabadulok én is a zubbonyomtól, majd a pólómtól is. - Vegyen le mindent... csak a zokni és az alsó maradhat. - közben én is ugyanígy teszek, hogy lássa, nem vicceltem, aztán elkezdem magamra húzni az egyik szenzoros rucit. -  Ártatlan viccnek szántam ezt a szafari dolgot, de kicsit túlzásba vittem. Remélem nem haragszik! - közben felcibálom a seggemre a ruhát, és adok egy nagyobb méretű overált James kezébe is, ha már levetkőzött. - Sosem vinném veszélyes helyre nulla terepgyakkal. Ez a szimulációs terem. itt büntetlenül hibázhatunk, de a dzsungelélmény azért meglesz. -  belebújok a ruhába és felhúzom a cipőket is, közben végig Jamest figyelem, hátha segítség kell neki. - Amúgy, ha ez vigasztalja, magának sokkal jobban áll a hawaii-minta, mint az alparin. - Rákacsintok, aztán, ha ő is felöltözött, megmutatom neki a gépeket, betöltöm a dzsungeles-lázadós szimulációt kezdő szinten, és segítek rákapcsolódni Jamesnek, ha kell, mielőtt én is elfoglalnám a helyem.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#7Vas. Feb. 17, 2019 2:37 pm

Pressi & James

A folyosón haladva egyre gyűlt bennem a gyanú, hogy lóvá tett, Ed. Pedig úgy hittem róla, hogy a katonai múltjával többet tud nálam ilyen téren, vagy csak direkt húzta az agyam?- merengek el a dolgon, de aztán jön a következő „hideg-zuhany”. Vetkőzés. Pár pillanatig néztem Pressire, hogy tényleg komolyan gondolja, vagy ez is átverés, de az arcát nézve egy cseppet sem mondta viccnek. A kalapomat meg nem tudom, hogy vettem fel fordítva, de már nem is fontos.
-Zokni és alsó?- vakartam meg a fejem, de aztán nekikezdtem levetni a holmit magamról. Úgy éreztem magam, mint egy bazári, bár legalább csinos társaságom van.
-Maga is… ?-  kezdtem volna tovább a mondatomat, de csak csillogó szemmel néztem az átöltözését. Meg kell hagyni nem szégyenlős a tizedes sem. Aztán magamra húztam a másik ruhát, ami néhol kissé rossz helyen vágott be, de már úgy vagyok vele, hogy a mai nap, ahogy kezdődött, az valószínűleg így is folytatódik. De mintha minden balul sülne el, és rá is szorulok, hogy segítsen felvennem ezt a förmedvény formaruhát.
-Nekem is jobban tetszik a szafaris, mint ez a tapadós gyíkruha. - eresztettem el egy megjegyzést, miközben rángattam magamra a textilt. Amint végre készen álltam, követtem Pressit ahová vezetett. Rám kapcsolt valami isten tudja mit, és az agyam mintha egy villanásra egy másik dimenzióba lenne.
-Azt a kurva élet!- hadonásztam magam előtt, mintha a dzsungel növényei között lennék, bár fogalmam sincs, hogy mi következik. Nem mertem kinyitni a szemem abban a szemüvegben. Gondolom, hogy minden jót megtapasztalok ebben a szimulációban, csak tudnám, hogy a fegyver melyik végét kell majd fognom. Eddig nem csináltam ilyet, és most meg a közepébe csöppentem valami katonai kiképzésbe. Ilyenkor mennyire értékelem, hogy a tudósi pályát választottam.
- Rendben.. vágj bele, James…. nem lehet olyan nehéz….- mondogatom magam elé, hogy bátorságot merítsek hozzá, és kinyitottam a szemem, hogy körbenézzek, hol is vagyok.




   


Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Harci szimulációs terem ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#8Pént. Feb. 22, 2019 4:36 pm
- Úgy van! ne szégyellősködjön! - én sem teszem, ez tény. Sosem voltam az a típus, aki fölöslegesen takargatta magát mások előtt. Nem is volt rá lehetőségem sosem, mivel a flotta amúgy is elég koed világ, minden szempontból. Szóval, ha a doki nézelődni szeretne, hát engem nem zavar, de sokáig nem teheti, mivel én már meglehetős rutinnal dobálom le a cuccaimat, és húzom magamra a direktszűk szenzorucit. Látom, hogy James nem boldogul a sajátjával, úgyhogy közelebb lépek és elkapom az egyébként korlátozottan elasztikus cucc egyik ujját. - Hadd segítsek! - kinyúzom kicsit, hogy bele tudjon bújni, aztán segítek a másik oldallal is. Lehet, hogy benéztem kicsit a méretezést, de mostmár aztán kurvára mindegy. ha felmegy a cipzár, akkor nincs baj. - Gondolom. Főleg, hogy abban nem kell ennyire ügyelni a mellszőrökre! - mondom vigyorogva, miközben én is befejezem az öltözködést.

Némi központi baszakodás után fel is teszem egy kénylmes futópadra és bekötözgetem, ahogy kell, mert látom, tényleg nem járt még itt, nem tudja, hogyan mennek a dolgok. Míg a sajátomat intézem, jól elszórakoztat, amit látok, és mikor megjelenek mögötte, hangosan megszólalok. - Mostmár nincs visszaút, Doki! - a kezébe nyomok egy pisztolyt és előveszem a sajátomat is. - Fogott már ilyet, ugye? Nem agysebészet, úgyhogy gyorsan bele fog jönni. - Ha igényli, két mondatban megkapja a gyorstalpaló elméleti anyagát, aztán már mutatom is a közeli fákra felaggatott konzervdobozokat. lassan és lépésenként mutogatom el, mit hogyan kell tennie, egészen a lövésig, de én nem sütöm el a fegyverem, várom, hogy ő tegye meg. Addig gyakorlunk, amíg nagyjából össze nem hozunk valami sikerélményre hasonlító dolgot, aztán jöhet a következő fegyver, amit itt most használni fogunk. - Ő itt Prüntyőke. Vele fogunk lázadókra vadászni. Vagy ők ránk...majd kiderül. Mindenesetre én ezt most automatára állítom és... - James kezébe adom a fegyvert, és csípőre tett kézzel figyelem, mihez kezd vele. - Ehhez még annyi céllövő tudásra sincs szükség, mint a pisztolynál. Rövid sorozatok, két konzervdoboz. Hajrá! - Eszemben sincs komoly oktatással bajlódni, hiszen rá sosem fogunk katonaként számítani. Remélhetőleg nem is lesz ilyesmire szükség. Én azzal is megelégszem, ha tudni fogja, melyik végét kell megfogni és hogy kell elsütni. Ha időnként el is talál valamit, akkor már mehetünk is lázadóra vadászni.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#9Pént. Feb. 22, 2019 7:36 pm

Pressi & James


Nem kis nehézségek árán, de végül Pressi segítségével sikerült felvennem ezt a …-  ki tudja, mit- magamra. Most úgy érzem magam benne, mint egy túlméretezett kötözött sonka, bár ha jól belegondolok, akkor a legrosszabb helyen nyom ez a förmedvény ruha. Azt persze nem is csodáltam, hogy alig tudtam magamra ráncigálni, és ha nem csináltam volna egy erősen aerobikra emlékeztetőnek nem is mondható piruettet, akkor még mindig szenvednék a cipzár felhúzással. A tizedes segítsége sem mellékes az ügyben, mert ha nem mutatta volna, hogy kell ebbe belebújni, akkor még egy ideig itt álldogálhattam volna, félig letolt gatyával. Bár nem biztos, hogy ez illendően mutatott volna ezen a kiképző program videofelvételén. Most, hogy a mellszőrzetem is megúszta a dolgot, és a szemüveg is a fejemre került, ezért Hicks-nek kellett igazat adnom, ebben is.
-Köszönöm, az jó lesz. - kérem a segítségét a ruha felvételéhez. Majd mikor már teljes „menetfelszerelésben” állok a padon, ahová mutatta, még elbizonytalanodni se volt időm.
-Én is ettől tartok, hogy már nincs visszakozás. - erőltettem magamra egy vigyornak is halvány mosolyt, nagy levegővétellel, majd egy kis önbiztatás után végül kinyitottam a szemem. Mondjuk úgy, hogy egyáltalán nem így képzeltem el ezt a dolgot. Azt már tudom, hogy Ed majd visszakapja tőlem ezt a kis törődést, hogy ennyire pali-madárra vett, de most leköti minden figyelmem a kezembe adott pisztoly látványa.
-Még nem, de ha maga mondja tizedes, akkor elhiszem. – forgattam meg a fegyvert a tenyeremben, hátha valami rá van írva legalább, hogy hogyan működik. De sajnálatomra valami betűk és számok voltak láthatók, de ezek semmit nem segítettek most rajtam. Pressi gondolom, hogy jót nevet rajtam, amit meg is tudok érteni, mert ennyire béna is csak én lehetek. Végül kérem a gyorstalpalót hozzá, hogy legalább azt tudjam, hogy kell megfogni rendesen. A filmeken láttam már ilyet, de annyira viszolygok a fegyverektől, hogy eddig nem is fogtam egyet sem. Ez mondjuk, most elég nagy hátrányomra válik most, de az előttem lógó konzervdobozok még nagyobb kihívást jelentenek.
-Azokat, ott fent?- kérdezek rá, mint aki rosszul hallotta, de ahogy elnézem ez véresen komoly. Azt már meg se merem kérdezni, vagy felvetni, hogy ha nem találom el, akkor még több doboz fog ott lógni? De inkább meg se szólalok, csak igyekszem magam előtt tartani a pisztoly csövét, majd célozni.
Mellé. Mellé. Hát… ez nem éppen a céllövöldei nyereményekre hajtó teljesítmény, de ha jól sejtem, akkor van még golyó benne ebbe a durranócsőbe. Ismét célba veszem a konzerveket, majd lövök.
Mellé… mellé… talált! Majd kiugrok a bőrömből örömömben, bár csak magamba ujjongok, hogy sikerült ötből, egy. De nem tartott sokáig, amikor egy másik fegyvert nyomott a tizedes a kezembe.
-Prüntyőke? Mindegyiknek van neve?- nevettem el magam, de inkább zavaromban, mint jókedvemben, mert ezzel a mostani teljesítményemmel nem hiszem, hogy Pressi elégedett lenne, és ha már a pisztolyt is lecserélte egy gépfegyverre hasonlítóra, már kezdtem kétségekkel lenni a dolgomba.
-Biztos, hogy ezzel kell lőnöm?- néztem rá esdeklő pofával, de ha jól sejtem, akkor semmi esélyem, hogy megússzam a kiképzést.
-Akkor, legyen…- törődtem bele, hogy meg kell tennem, de azok a konzerves dobozok, mintha mozognának, amikor rájuk irányítom a csövét. Nagy levegő, és a ravaszon mozdul az ujjam. Arra persze nem gondoltam, hogy hatás és ellenhatás fog képződni, és amint a tárat üríteni kezdtem, a kezembe mintha éles rántás hasítana bele.  
-A fenébe!- emelkedik a kezem és a dobozoknak még a közelébe se jutottam.
-Nem akarom elkeseríteni Hicks tizedes, de azt hiszem, hogy nekem nem igazán fog ez sikerülni, hacsak nem esnek le maguktól azok a konzervek. Vagy az úgy nem érvényes?- elég gyenge próbálkozás ez tőlem, de hátha valamit meg tudok tartani a férfiúi büszkeségemből, hogy a lőfegyverekkel abszolút hadilábon állok, és nemcsak hadiállapotban, hanem úgy cuzámmen minden tekintetben. Még szerencse, hogy békeidő van, mert ha kitörne valami lázadás, akkor sok esélyem nincs a túlélésre, ha lőnének rám. Apropó! Mintha mondott volna a tizedes olyat is, hogy ez után olyanok jönnek, akik vissza is lőnek? Öööö… nem hinném, hogy erre most gondolnom kellene, de ha nem trafálok el egy dobozt se, akkor hogyan fogok egy mozgó és szaladó embert eltalálni? Azt hiszem, hogy ez egyre nehezedni fog nekem, és ha nem kap sírógörcsöt Pressi, akkor nevetőt fog, amiért ilyen kétbalkezes vagyok. Jól van James… légy férfi, és találd el azt a rohadt konzerves dobozt, ha nem akarod, hogy béna fa**nak tituláljanak, ami ebben a szituációban nem is áll messze az igazságtól. De azért nem kellene ennyire gyorsan feladnom, ha már magamra rángattattam a ruhát a tizedessel.
-Mennyi golyó van ebben? Csak, mert eddig egyik se ment arra, amerre akartam. - pillantok a nőre boci szemekkel, hátha megszán, és segít leszednem azokat a rohadt bádogfüggelékeket.



   


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ