A föld és a tűz - érződik valami kimondatlan ellentét e két szóban, ami bennünk is megfigyelhető. Csakhogy míg te hajlasz a kompromisszumra és veled képesek vagyunk e két, alapvetően nehezen passzoló elemből valami újat létrehozni, addig az ikertestvéred, a bátyám teljesen más. Vele egy külön világot alkottok, amibe engem és a húgunkat sosem engedtetek be, habár kettőtök közül te voltál inkább az, aki hajlandó volt nyitni felénk. Szelíd, magadnak való teremtés vagy, leginkább az elvont szóval jellemeznélek. Pont olyan formálékony vagy, mint a tűz, és az ikertestvéred a szél, ami hol táplál, hol elfojt. Befolyásolható, gyenge jellem vagy, ő pedig ki is használja ezt. Mindig is ő volt kettőtök közül a főnök, és sosem tervezted átvenni tőle az irányítást. Pedig ideje lenne lassan a sarkadra állnod. Tényleg tétlenül akarod végignézni, az az őrült hogyan dönti romba nem csak a családunkat, hanem az egész világot? Pedig te vagy a mindent felemésztő tűz, a kezedben a végtelen lángok ereje, meddig hagyod még, hogy a szél elnyomjon?

//Nem szabnék meg sokat a karakterről a fentieken túl. A kapcsolata Roryval inkább vérségi kötelék, mintsem testvéri alapú. Az ikertestvéréhez sokkal erősebben kötődik, pont ezért hagyja annyira elnyomni magát. Viszont legyen bármennyire is gyenge az akarata, szereti a családját, ahogyan a népét is. Szeretném, ha idővel ráébredne, hogy az ikertestvérét meg kell állítani, végre felhagyna a bólogatással és szembefordulna vele - ezek előtt, alatt, után megerősödne közben a kapcsolata a húgával és Roryval is, és átvenné a családfő szerepét. Minden mást kettőtökre bízok.//

Azt hinnéd, a harag csak tüzet gerjeszthet, de láttál már halálszürke ég alatt pusztító tornádót? Sokan lebecsülik a szél erejét, ahogyan lebecsülnek téged is már gyerekkorodtól kezdve. Imádtál azzal hencegni, hogy a Sceptri unokája vagy, és sosem heverted ki a megaláztatást, amikor kiderült, nem te vagy a Kiválasztott. Olyan keményen tepertél, tanultál, edzettél, teljesítetted a nagyapád minden kívánságát, és miért? Hogy közöljék veled, nem vagy Kiválasztott, nem lehetsz családfő, és amíg nem tanulod meg kezelni az indulataidat, harcos sem. A nagyapád mindent elvett tőled, a méltóságodat, a büszkeségedet, és még azt sem hagyta, hogy te irányítsd a családot, hanem a gyenge ikerbátyádra bízta azt, holott kettőtök közül mindig is te voltál az erősebb. Valahol a lelked mélyén, ha létezik még olyan, szereted a családodat, de csak addig, amíg úgy táncolnak, ahogy te fütyülsz. A manipuláció mestere vagy, irányítod őket, főleg az ikerbátyádat, akivel az egész családból a legszorosabb a kapcsolatod. Rettegsz a magánytól, ezért kapaszkodsz annyira belé, és nem akarod, hogy jobb legyen nálad, ezért mindent megteszel, hogy elnyomd, hogy bólogató bábot csinálj belőle - sikerrel. A bátyánk agymosottként követi minden szavad, de mit gondolsz, ez meddig maradhat még így?
Tudod, mindig is tiszteltelek, valaha még fel is néztem rád, de a rengeteg megaláztatás és kudarc, amit elszenvedtél, az agyadra ment. Teljesen begőzöltél, tele vagy haraggal és bosszúvággyal, ami elhomályosította az ítélőképességedet. Lepaktáltál a Consiliummal. Az ember fattyok mindennél jobban szeretnék tudni, honnan erednek a képességeink, hogy vagyunk képesek uralni az elemeket, te pedig eladtál magad, eladtad a családodat és eladtad a népedet a hatalomvágytól vezérelve. Engeded, hogy kísérleteket folytassanak rajtad, és belementél, hogy segítesz felkutatni a Kiválasztottat. A nagyapád makacsul őrzi a kislány kilétét, de tudod, hogy a te manipulációddal csak idő kérdése és kideríted, ki ő és hol van, aztán pedig átadod szépen a Consiliumnak és a néped élére állsz. Dühösebb pillanataidban azt is a fejedbe veszed, hogy a két kezeddel végzel a nagyapáddal, és amikor térdre kényszerítetted néped istenként tisztelt vezetőjét, ő majd könyöröghet a bocsánatodért, amiért nem tisztelte az erődet. De ha kitisztul a fejed, akkor nem lehet, hogy egész egyszerűen csak egy kis szeretetre, törődésre és elismerésre vágysz attól a személytől, akit példaképedként tisztelsz már gyerekkorod óta? Szerinted meddig tudod még titokban tartani az őrült terveidet?

//Nincs más megkötésem a fentieken túl. Egy labilis, heves karaktert képzelj el, aki lehet, hogy gyerekként még jó volt, és vannak tiszta pillanatai, vannak őszinte és jó szándékai, de ezek csak röpke pillanatok. Defektes lélekkel született, hiszen nem ő az egyetlen, akit ennyi kudarc ért, mégis ő az egyetlen, aki kiadná a saját családját is, hogy megbosszuljon minden sérelmet. Kicsit olyan a karakter, mint az erő sötét oldalával kacsintgató jedi De szeretném, ha a végső, döntő pillanatban végül a fényt választaná, és a családja mellé állna az emberekkel szemben. Ettől még nem kell megjavulnia, nem kell rögtön szerető, babusgató fivérré válnia, de döntsön jól. Hogy addig mennyi szörnyűséget követ el, azt a kijátszóra bízom. Például szerepe volt abban is, hogy Rory elhagyta a népét és a lázadók közé állt - mondjuk úgy, hogy nem hagytál nekem más választást, testvér...//