To be the best you must be able to handle the worst
Továbbra is meggondolatlannak tartom milyen szabadosan beszél. Még ha a mostani pozíciómról van is szó, tudhatja, hogy ha bárki kérdezne őszintén válaszolnék a számára. Akár róla is, függetlenül, hogy a felettesem. Erre neveltek, így tanították. Valamint ez így is tisztességes. - Vigyázzon Tizedes a könnyed szavakkal. Bármikor, bármilyen helyzetben hozhat a Consilium oly rendelkezést, mellyel az ön dolgát is megnehezíthetik - most talán könnyű oda lemenni. Habár én ezt nem így látom. Eddig nekem is csak a rangom engedte meg, ezután már kérvények útján sem fog annyira könnyedén menni, mint bárki gondolja. A törvényeink és rendelkezéseink szigorúak. Noha a velem szemben ülő nő próbálja őket újra és újra kijátszani, de a végtelenségig nem csinálhatja. Próbálom erre irányítani a figyelmét, de mintha meg sem hallaná. A Consilium mindent lát. Semmi sem maradhat rejtve előtte. Azt hiszi, hogy csak ő ilyen zseni itt, holott nem. De talán majd ezt ő is belátja idővel. - De természetesen értem, hogy mire céloz - magam is ezért vonzódtam - ha mondhatom így - az Arkan iránt. Az már csak hab volt a tortán, hogy az Admirális is szolgált rajta. Egy új bolygó, valóban új lehetőségeket adhat számunkra. - Egy bolygón lévő entitással sem készültek fel az együttélésre - egyezek bele magam is, ebben a formában. Gondolhatják sokan, hogy naiv vagyok, vagy épp elvakult a Consilium irányába. Mindössze reálisan látom a dolgokat, mégis tudom, hogy mi az emberiség legnagyobb hátránya. Min magunk is változtatnunk kell, nem csak a Consiliumnak. Ők csak a fej, ők a külső máz, a réteg. Ha belül rothadtak vagyunk, ők másíthatják. S mi erre a legjobb példa, mint a lázadók? Ők a bizonyétkai annak, hogy képtelenek vagyunk nem hogy másokkal, de magunkkal is együtt élni. Nem vagyunk sokan, ők mégis azt hiszik, hogy övék a világ? Mert találtak egy másik bolygót? Hagyjuk már. - Nem. Mint már bizonyítottam, nem vagyok parancsonknak méltó, ezt jeleztem is a kérelemben. Egyszerű katona vagyok, ki végrehajtja azt a parancsot, melyet kiadtak számára. Nem kívánok ennél több sem lenni ebben az egységben. Kérvényeztem, hogy gondolják el, hogy kik lehetnének erre a legjobb emberek. A Consilium jobban ismeri az embereit, mint bárki más - szemöldökömet egy lehetnyit vonom csak össze, remélve, hogy ebből ért egy pillanatra. - Rendben. Ha útközben elindulnának, nyilván csak azután tudna bekapcsolódni, ha visszajöttek. Esetleg érdeklőjek az iránt, hogy távolról végezhetné-e? - persze eszem ágába sincs ezt engedélyezni a számára sem. A koccintársa csak összevonom a szemöldököm - újra - de már láttam, hogy mi ennek a célja. Mégis iszom most a pohárból, kiiszom a végét is a maradék sörömnek. - Akkor tájékoztatom is majd… - kezdek el felállni az asztaltól, ha ő nem kíván mást mondani még.
-Upppssssz! *Kicsúszott a számon. Na jó, annyira azért nem szóltam el magam, elvégre _ezt_ is mint minden mást meg tudom magyarázni, ha esetleg számonkérik rajtam. Ám nem hiszem, hogy Gardel exhadnagy bemártana. Korábban sem tette, egyébként is szeret mindennek saját maga utánajárni, azért tartotta rajtam a szemeit míg megtehette,most viszont szüksége van rám. Ezt az érdeklődést pedig kifejezetten annak a szerencsétlen helyzetnek köszönhetem amibe belepottyantunk az Ocanon. A nagyszájú, olykor még szemtelen, de minden ponton szórakozott tudós imidzsemet viszont nem hagyhatom veszni. Most még „csak” ennyit tud, holnap már több mindent feltételez, s ebből egyenesen az fog következni, hogy minden titkomat felfedi. Én viszont azt szeretném ha a saját kis és nagy titkait fedné fel, nekem. *-Ugyehogyugye?! *Naná, hogy érti miről beszélek. Ő az a fajta tipikus „repülő katona” aki pocsékul érzi magát röghöz kötötten, most mégis korlátolták a szabadságát, hát kitalált valami mást. Ezen nem csodálkozom, a jég hátán is megélne….azon viszont meglepődöm, hogy egyetért velem az emberek felkészületlenségén. Szóba hozhatta volna a Consiliuomt, mondhatta volna, hogy majd ők mindent rendbe hoznak, fényezhette volna az egész mocskos, rohadt bagázst, még sem tette. Hmmm…ezen később hosszan elmerengek, most viszont jobban érdekel az, hogy milyen egységet akar létrehozni, milyen feltételekkel és milyen emberekkel. A szavai a leendő parancsnokot értve meglehetősen meglepnek. Azt gondoltam, ha már kitalált valamit, Vannak kész tervei és azokat természetes, hogy ő akarja levezényelni, ám nem így van. Ezt nagy taglejtésekkel és mimikával kísérten nehezményezem.* -Hogy micsoda? Nem maga lenne a parancsnok? ….Hát akkor ki? Legalább van jelöltje?....A Consilium, már megbocsásson de nem sokat törődik az embereivel. Látott már consiliumi tanácsost a sárban dagonyázni a többi katona között? A kantinban iszogatni? Személyes kontaktust teremteni bárkivel aki a „félemeleten” lakik? …..ahaaha, én sem. Nos ezért nem ismerik az embereiket. De mindegy. Akárki is lesz a parancsnok, megmondhatja neki, hogy engem már ismer és pontosan tudja, ha a fene fenét eszik is, én csak magára hallgatok. *Na ezzel le is zártam a magam alkotta feltételt. Nem félek attól, hogy emiatt félretesznek, szükségük van rám. Nekem meg rájuk, de ez más lapra tartozik. *-Esetleg érdeklődjön hadnagy. *Bólintok rá mosolyogva és lelkesen, de kétlem, hogy ebbe ő belemenne, szóval úgy sem fogja megkérdezni. Csak kerülgetjük egymást, kóstolgatjuk. Óvatosan kortyolva tüntetem el a maradék sört a poharamból. Az asztaltól való felemelkedését a tekintetemmel követem, nem marasztalom, gondolom ezzel be is fejezte, a többit majd később. *-Oké, majd csacsogjon hadnagy ha akció van. *Emelem újra a poharamat felé, bár az már üres. A mosolyom azonban nem, tele van lelkesedéssel. Na igen, kaptam egy ászt a lapjaim közé.*
To be the best you must be able to handle the worst
Sokan félreértik a jellememet, közte lehet Moore tizedes is. Nem hibáztatom értük. Az elmúlt években csak azt tapasztalhatták tőlem, hogy a Consililum minden törvényét betűről, betűre betartattam velük. Akkor is, ha tetszett nekik, akkor is ha, nem. Egyszerűen ilyen vagyok. Mégis realistának tartom magamat. Tudom, hogy mik az emberiség gyengesége, de az erősségét is. Ahogy, sokakkal ellentétbe azt is látom, hogy jelenleg a Consilium a legnagyobb esélyünk a túlélésre. Akkor is, ha elítélik a ténykedéseit. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy próbálják meg jobban csinálni. De hatékonyabban nem lehet máshogy. Nem dönthetünk kényünk, kedvünk szerint. Kevesen vagyunk és fenn kell maradnunk. Ehhez pedig szigorú szabályokhoz van szükségünk. Ha ezt sokan nem képesek elfogadni… Amit nem is értek, mindenkit így neveltek fel. Ez számunkra teljesen természetesnek kellene lennie. Persze, azok, kik a Földről jöttek, gondolhatják máshogy. Talán ez a baj. Az ottani hírek, az ottani divat, mely futótűzként terjed az, mely megfertőzte az emberek elméjét. Az alvókat nem szabadna felkelteni. Még nem, de tudjuk, ez sem az én döntésem. Inkább koncentrálok a jelenre és arra, hogy minél hamarabb a karmaim közé kaparintsam Connor torkát. - Nem az a feladatuk, hogy törődjenek az emberekkel. Nem ilyen formában. De értik a dolgukat, pontosan tudják, hogy melyik pozícióra kiket bízzanak meg. Megvannak az ehhez szükséges tanácsadóik - biztosítom erről a tizedest, ha esetleg ezt nem tudta volna. Amit kötve hiszek. Talán ostobaságnak tartja, hogy így fejest akarok ugrani ebbe az egészbe. Talán az is, talán a Consilium is el fogja vetni. Mindazonáltal meg kell próbálnom. Ha nem is jön össze, akkor is vélhetőleg az Ocanra kéretem magam, ha lesz beleszólásom. Ha nem, abba is beletörődök, teljes mértékben alkalmazkodni tudok a jelnelgei helyzetemhez, bármit is hozzon a jövő. - A tiszteletlenség ilyen fokú kinyilvánítása nem célszerű katona körökben, Tizedes. Ezt talán tudhatja. Bárki is lesz a parancsnok, mindketten neki fogunk engedelmeskedni. Édes mindegy, hogy a parancs az ő, vagy az én számból fog elhangzani - erre talán már maga is rájött, hogy én a parancsokat követem, amit kapok. Nem mondanék ellent egy felettesemnek sem. Akkor sem, ha nem értek vele egyet. Ha így lenne, Connor már nem élne. - Rendben, megteszem, amit tudok - biztosítom erről. Nem tudom, hogy az Arkanról az új Kapitány elengedné-e. Vagy esetleg nem fedezte-e még fel a tizedes rejtett képességeit. Valljuk be, nem nagyon lehet első ránézésre. De ez majd idővel talán kiderül. Mindenesetre a dolgom itt véget ért. Megkaptam azt, amiért jöttem. Készülőre is fogom. - Mindenképp értesteném - vonom össze a szemöldököm, hisz nem értem, hogy mire is gondol. Ám lehet, hogy ez nem is fontos. Mindenestre bólintok felé, köszönésképpen. Majd már bent sem vagyok a helységbe. Ahogy jöttem, úgy is megyek ki.
*Azt hiszem egy kicsit bogaras vagyok az élet bizonyos területein. Mint például a parancsnokok személyét illetően. Szó se róla, egyiket sem szeretem, de van akit már megszoktam és képes vagyok vele kooperálni. Ez olyan mint a kitaposott cipő, vagy a megszokott kispárna, amit nem cserél le szívesen az ember. Parancsnokot sem. Gardel hadnagy az én kispárnám, a kitaposott cipőm. Szent ég! Csak ki ne olvassa a gondolataimból. Egyébként szerintem ez bóknak számít. Ettől a kispárnás dologtól eltekintve szinte semmiben nem értek vele egyet és a Consilium a legnagyobb ellentét kettőnk között. *-Aha, hát legyen magának igaza. *Nem, most sem értek vele egyet és nem is hiszem, hogy valaha ebben a témában igaza lesz, sőt! Ha már itt tartunk nem is kívánom. De tudom mikor nem érdemes vitába bonyolódni. A Consilium soha nem ismerte az embereit bármennyire is igyekezett a technika minden vívmányával szemmel tartani őket, és soha nem is lesz képes arra, hogy a megfelelő embereket a megfelelő pozícióba állítsa, ültesse. A tanácsadók meg….pppffffff! Gardel hadnagy meg soha nem fogja levenni a szemellenzőjét. Hacsak…hacsak nem kerül szembe valami olyasmivel, ami az ő határait is túllépi. *-Bár még mindig minden tiszteletem a magáé hadnagy, ebben téved. _Nekem_ nem mindegy kinek a szájából hangzik el a parancs. De ez már az én dolgom. *Persze ezzel sem értene egyet, de velem sem érdemes vitázni. Makacs vagyok. Meg bogaras. És zseni. Azért kíváncsi lennék, hogy Gardel hadnagyot mi motiválta ennek a csapatnak a létrehozásában. Vajon az a bújócskát játszó fazon az Ocanon is közrejátszott benne? A hadnagykám amilyen szabálykövető, olyan gyarló is, ha személyes ügyről van szó? Ejnye, ejnye Katrina Gardel! Mindez a gondolatfolyam, az adu a kezemben és az elégedettség százkarátos mosolyt villant az arcomra, nem győzöm kivárni , hogy szóljon, indul a mandula.* -Oké hadnagykám! Viszlát! Nekem még be kell törnöm az új Kapitányt. *Leteszem a poharamat az asztalra, úgy nézek a távolodó hadnagyom után. Vajon milyen mozgatórugói vannak? Elmerengve nézek aztán a semmibe, mielőtt magam is mennék. Munkára fel! *
*Az esetek többségében optimista vagyok. Nagyon is. Míg a legtöbben azt hajtogatják, hogy félig tele van a pohár, mások meg azt, hogy félig üres, én megfogom a poharat és kiiszom. Ezért gondolok bizonyos dolgokat egészen másként. Ahogy az emberek önzetlenségében is bízom.* -Azért legalább egyszer lehet szerencsénk és olyan kerül hatalomra aki nem a többségből kerül ki. *Én is elmosolyodom. Nem kétlem, hogy igaza van, de ha mindig negatívan gondolkodunk, sosem lesz jó a vég. Másrészt pedig, hinni kell az emberekben, a jókban és segíteni őket. Ha sosem teszünk semmit, mert „úgyis mindenki egyforma” sosem tudunk változtatni a világunkon. Meglehet egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, de lesz ez még másképp is. Azzal pedig, hogy elmondom róla is a véleményemet, vagy a megérzésemet, csak jót akarok. Nem mindig jön be ez tény és való, de attól még ott van a fejemben. Az is tény, hogy nem ismertem korábban s talán túl korán alkottam véleményt, de ez a mostani a jelenlegi tudásomon alapul és lehet, hogy változni fog. Sőt! Biztos, hiszen a beszélgetés sok új, eddig nem ismert tulajdonságot hozhat felszínre. Amit tudok, nem csak az aktájából tudom, hanem a másokkal való beszélgetésből, mások benyomásaiból. *-Teljesen még nem, való igaz. Ha iszogatunk és beszélgetünk egy kicsit a munkán kívül, ki fog derülni számomra is. *Nos, nagyon remélem. A falat pedig arra értettem, hogy rajtam kívül nem sokan vannak akik veszik a bátorságot, vagy hajlandóságot arra, hogy egy felettesüket meghívják egy italra és egy beszélgetésre. Talán nem csak a parancsnok emelt falat maga köré, hanem a többiek is segítettek megépíteni, éppen ezért kellene neki nyitnia. *-Nem veszem magamra, én sem csak az aktákból ismerkedem. Jól is néznénk ki. Sok tévedésre adna okot. Hát akkor kalandra fel. *Kurjantok jókedvűen egyet, hadd ismerjen meg belőlem egy darabot. Irány a Töltőállomás. Kíváncsi vagyok mivel kezd majd és mivel fejezi be…mármint milyen itallal. Az is sokat elárul az ember személyiségéből. A Volentis széles folyosóin sétálva azon merengek mi fog ebből kisülni. Két lehetős áll fenn. Vagy öribarik leszünk, vagy örökre tartjuk egymás között a távolságot, nagyobbat mint amilyen most van. Utálnám az utóbbit, általában mindenkivel jóban vagyok, így vagy úgy. Az iszogatóba belépve kedves ismerősként üdvözlöm a pult mögött álló fazont, aki széles vigyorral az arcán integet, majd a parancsnokra esik a pillantása és érdeklődve emeli meg a szemöldökeit. Szinte hallom ahogy az agya kattog a rengeteg kérdéstől és találgatástól, azt is el tudom képzelni, hogy fogadásokat köt saját magával, a kettőnk jelenlegi és jövőbeli kapcsolatát illetően. Kiválasztok egy asztalt az ivó kellős közepén és kérdőn tekintek Petersonra.* -Ez megfelel, vagy legyen inkább egy sarokasztal valahol eldugva? *A száz karátos vigyor persze nem marad el és a fürkésző tekintet sem.*
*Peterson sokkal lazább mint Gardel hadnagy, de pont annyira bőbeszédű. Legalábbis most még. Aztán ki tudja, lehet, hogy a Búfelejtőt át kell majd keresztelnem…addig ki kell találnom egy frappáns nevet neki. Óriási különbség az kettejük között, hogy Peterson tud mosolyogni, és kacsintani…és ezt jó kedvvel teszi, nem kényszerből, aminek mindannyian tudjuk az eredményét. A Töltőállomáson majd kiderül mennyire laza tud lenni Peterson ha nincs szolgálatban, a fürdő még nem mosta ki belőle a merevséget, de bíztatóak a részeredmények. Persze lehet, hogy nekem vannak előítéleteim, ezeket nem tagadom, de nyitott vagyok mindenre, ezt viszont senki nem tagadhatja. Az Elmeroggyantó tele van, de szerencsére akad szabad asztal, ahonnan éppen távoztak a kapatos vendégek, remélhetőleg nem lépnek szolgálatba valamelyik siklón az elkövetkezendő két napban. Az asztal megfelel Petersonnak, hát begyűröm magam az asztal és a szék közé. A kancsal szemű pultosok gyöngye már jön is takarítani, mivel az előző vendégekbe az utolsó pohár már nem fért. Inkább kiöntötték. *-Oké, akkor ez az asztal….hmmm…nem is tudom. Én a Búfelejtőért vagyok oda, de kezdetnek tudom ajánlani a Sárkányvért, vagy az Ocani álmot. Mindhárom ocani gyümölcsből és növényekből készült párlat, és csak akkor ihat ilyet ha velem van…vagy más bennfentessel. Mivel csempészáru, de megbízom magában. *Rávigyorgok. ha ezek után bezárják a Töltőállomást, tudni fogom ki miatt és akkor nagyon mérges leszek. A titkos filmnézéseken kívül ez a másik kedvelt elfoglaltságom. Ez hangosan kimondva nem hangzana túl jól, de tudom a mértéket – miután pár kellemetlen órával a hátam mögött kitapasztaltam – és a piálás csak bizsergető kellék ahhoz, hogy megfigyeljem az embereket. Nem kémkedés címén, inkább csak szórakozásból. A pultossal egy időben érkezik egy takarító robot, én azonban jobban szeretem az élőket….bár egy Szmötyin utazni igen mókás. Talán majd hazafelé. *-Egy szokásos lesz és egy….*Nézek Petersonra kérdőn, átadva neki a válaszolás jogát. A kancsal szemű kedvencem felé fordul, de szinte egyben befogja az egész italozót a két szemével. Ehhez társul még a vadul vigyorgás.* -Peterson parancsnok! Üdvözlöm a Töltőállomáson. Rég láttam itt. Mit hozhatok? *A karcos hang összeborzolja a pihéimet, és nem azért mert felizgat…inkább olyan mint amikor végighúzza az ember a körmét a fémfalon, vegyítve egy rozzant MOR hangjával. Az viszont feltűnik, hogy a Gurulószemű ismerősként üdvözli a parancsnokot. Megemelt szemöldökíveim alól pislantok rá….szavak helyett eltátom a számat egy nagy „nahááát”-ba.*
*A Jolán történtek miatt kicsit össze kellett szedjem magam és az elvesztett adatbázisomat. Ezzel sok idő ment el, s közben még elintéztem néhány fontos dolgot is…egy kis vacsora Jenkinsszel, miegymás. Denisovval is váltottam pár szót, felvetettem neki az ötletemet, de csak rázta a fejét, engem viszont rohadtul érdekelt, hogy mi miért történt azon a bizonyos napon, amikor rosszkor voltam rossz helyen. Számos verzió látott napvilágot, volt amit láttam is Jenkinsnek köszönhetően és volt amit magam találtam ki. Pár elfogott jelentés…Hicks-szel sosem voltunk jóban, bár én adtam volna esélyt a barátságra, nem jött össze. Ezért kételkedtem abban, hogy szívesen találkozna velem, hát küldtem neki egy csinos kis meghívót az egyik zászlóstól a Joláról, a nagy családlátogatás és kényszerű veszteglés közepette, biztosan örömmel ugorna be a Töltőállomásra, ráadásul a szöveg szerint, Bob akciós ajánlata a mai napon, több mint kecsegtető. A bárpulthoz telepedtem le, a magasított székről remekül beláttam az egész placcot, a bejáratot és még a pult mögé is beláttam egy kicsit. Bobtól kértem egy egész üvegnyi…vizet, a legütősebb italának flaskájába töltve, meg egy poharat, amit picit félretettem, s az üveget úgy szorongatva, mint aki soha nem akarja elengedni, egy valódi Lángoló Jeget kortyolgattam vizespohárból. Vártam Hicksre, nézelődtem, csevegtem Bobbal, szóval jól elvoltam addig, míg a várt tizedes fel nem bukkant egy kis enyhülésre a Töltőállomás ajtajában. Biztos voltam abban, hogy ide eljön, már csak azért is, mert ez a neki való hely. Olcsó, hideg a sör, nem kell túlvariálni az outfit-et, és szinte mindennapos a verekedés. Ennek szellemében én sem variáltam túl a ruházatomat, passzos kék nadrág, térdig fűzős bakancs és a kedvenc felsőm egy rövid dzsekivel. Amikor a bárpult felé esett a pillantása, vigyorogva integettem neki, majd a ruhám elejére biggyesztett, rögtönzött névtáblára mutattam, melyen annak a zászlósnak a neve állt, akitől az üzenet ment neki. * -Hellóka! Ide, ide. Hicks tizedes. Nem engem vártál, mi? Én küldtem az üzit, gondoltam cseveghetnénk egy kicsit. Legutóbb befulladt a társalgás. *Továbbra is vigyorgok attól függetlenül, hogy jelenleg milyen gondolatok szántják barázdásra az agyamat. Intek Bobnak, hogy toljon oda Hicksnek valamit amit kér és megpaskolom a mellett álló szék ülőkéjét. *
Kedd Nov. 20, 2018 5:56 pm
Továbbra is meggondolatlannak tartom milyen szabadosan beszél. Még ha a mostani pozíciómról van is szó, tudhatja, hogy ha bárki kérdezne őszintén válaszolnék a számára. Akár róla is, függetlenül, hogy a felettesem. Erre neveltek, így tanították. 
eddig szeretnél eljutni? ]
