Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Poppy Moira Benett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Poppy Moira Benett   Csüt. Jan. 04, 2018 5:50 pm

Poppy Moira Benett
Do you really want...

Az alapok
Becenév: Poppy  
Faj: ember
Születési hely, idő: 2609. 03.03. Föld, USA.
Kor: 15
Csoport: ember
Család: Micah Benett; egyetlen testvérem, nincs másom csak ő.  
Családi állapot: Egyedülálló
Szexuális beállítottság: Hetero
Karakter arca: Bridget Satterlee


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Hogy is jellemezetném magam? Feszült vagyok jelenleg, a napok úgy pörögnek, mint homokszemek az idő vaskerekein. Viszont nem állíthatom meg, hogy ne múljanak a napok. Úgy, mint eddig még sose. Tudom, hogy mekkora felelősséget vállaltam, hogy a bátyámmal maradtam.
Csalódott, hogy ennyire másképp alakulnak a dolgaink, mint szeretnénk. Erőfeszítéseim múlóban vannak.
Kamasz, egy igazán, de igazán kamaszt képzelj el, aki most fedezi fel a hormonait, aki retteg attól, hogy elbaltázza az első csókját.
Erős, sosem hittem volna, hogy ennyire erős lehetek, csak azért mert ott van Micah és elhiszem, hogy minden rendben lesz.
Nyitott, mert itt másképp nem maradhatsz életben, csak ha nyitott vagy az újdonságokra.
Gyerek, mert mondjon bárki bármit, én még gyerek vagyok és az is akarok lenni, olvasni a regényeimet, tanulni az új világokról, megismerkedni az élettel. Szórakozni.
Álmodozó, hiszen egy olyan világban hiszek, ami valószínűleg sosem fog megszületni.
Annyi, meg még több szó meghatározható belőlem, de nem tudom elmondani, hogy milyen vagyok. Mert változom, ahogy mindenki, hiszen egy rossz szó, egy döntés, és az életed fenekestül felfordul. Nehéz egy olyan világban élni, ahol te vagy az idegen. Messze nem olyan, mint mikor elmész egy másik városba nyaralni.


Mindenki annyira várja a születésnapját, hogy torta legyen, a családja büszkén állja körbe. Eltelt egy év, én pedig vészesen közelállók ahhoz, hogy betöltsem a tizenhatot. Rettegés elfog, ha arra gondolok, még mennyire éretlen vagyok, és itt úgy tekintenek rám, mint valami húsra, akinek várják az érése pillanatát. Ijedten ébredek fel és körül nézek, hogy van valaki a közelben, de a mellkasomban dübörgő szívemen kívül senki nem volt. Mély levegőt kifújva ülök az ágy szélére. A bátyámmal akarok beszélni, mert félek a hónapok múlásától. Viszont ő megint elment valamerre, szóval egyedül vagyok a mellkasomat annyira összeroppantó érzésekkel. Innom kell, a szám kiszáradt és talán megnyugszom valami hidegtől. Próbálok gondolkodni és nem az álmokon agyalni. De mit érek vele? Ha az álom valóság és itt nincs menekvés.
Lepillantva a ruhám véres volt. A pánik, amit álmodtam nem volt álom. A sírás úgy tört ki belőlem, ahogy térdre hullottam, mintha valami kitörő vulkán lett volna.
- Nem, nem, nem! – sikítottam fájdalmasan és az öklömet vertem a földbe. Így a fájdalom már nem csak a lelkemben élt, hanem a testemet is átjárta. Napok óta fájdogált a hasam és puffadtam, de azt hittem ez csak azért van, mert össze-vissza ettem mindent. De nem hiszem, hogy pont most. Nem sokára betöltöm azt a kort, amikor férjet választanak nekem. Bíztam benne, hogy az érés elkerül és így terméketlen leszek. De nem tudtam megállítani a folyamatot.
Mikorra kidühöngtem magam és kezdtem felfogni mik történtek velem, gyorsan a fürdőszobába siettem, hogy eltüntessem a bizonyítékokat és persze a folyamat végeztével a testvérem is megjelent.
- Micah.. – kezdtem bele, de az arca olyan borús volt, mint a vihar apró szellői megcsapják az arcod, és a felhők eltakarják a fénysugarakat. Tudtam, hogy miért dühös, hiszen sok dolog nyomja a vállát, de egy minden felett. Én.
Nem viselne el még egy rossz hírt, így lenyelem a békát és közelebb sétálva próbálok a némaságba burkolódzó férfiból kiszedni, hogy miért is olyan morcos.
- Történt valami? – puhatolózom, de a szemeit, amint rám emelték elárulták a félelmeimet. Úgy éreztem, hogy belülről felrobbanok, olyan érzések korbácsolódtak bennem, amiket eddig nem is ismertem.
- Nem tehetik ezt velem! Én élni akarok, az isten szerelmére, hogyan szüljek gyereket? Még én is az vagyok! Egy nyamvadt csókom nem volt még, tapasztalatlan vagyok ebben. Micah, meg kell akadályoznod!- a hangomat megemelve léptem hozzá. Olyan erő és hév kerített hatalmába, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezik. Magamra sem ismertem, a szavak dőltek belőlem és tapostam, mindent, amit tizenöt évig felépítettem, most romokba látszik dőlni. Hiszen annak az embernek mentem neki, azt bántom, akit az életemnél is jobban szeretek.
- Te, te tetted ezt velem! Ha hagysz meghalni nem, kéne ettől rettegnem!- úgy beszélek vele, int eddig soha, de a félelem úrrá lesz rajtam és hátrálva fogom a fejem. Félek. Sose beszéltem vele így. Miért hibáztatnám? Elment az eszem!
- Ne haragudj. – nyögöm végül ki azt, amit elsőnek jónak láttam és a szobámba menet megtorpanok.
- Csak.. Micah, jó ember legyen. Nem akarok rettegni egész életembe. – könnyes szemmel fordulok felé, miközben a hasamra tapasztom kezeimet, a görcsök erősödnek és le kell dőlnöm egy pillanatra. Visszatérni a lányregényekhez. Átélni minden olyan életet, amiről én csak álmodom és soha meg nem kaphatok. Szerelmet, a játékosságot. Az életet.

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)

avatar


Egyike a 142 telepesnek

Titulus :
hurricane ×
Tartózkodási hely :
behind my brother ×
Mentális erõ :
6
Képességpontok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Poppy Moira Benett   Vas. Jan. 07, 2018 5:07 pm

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Drága Húgom, már annyira vártalak!
Ne haragudj, hogy ennyire megvárakoztattalak az elfogadóddal, meg az üzenetekkel is, de kicsit elhavazódtam mostanában, de próbálok visszarázódni.
Na de, hol is kezdjem?! Mikor meghirdettem a drága egyetlen testvérkémet egy abszolút pozitív és nagyon kamasz képe jelent meg a szemeim előtt. Napokig válogattam a Pb-k között, és nagyon örülök annak, hogy lényegében neked sikerült abszolút azt visszaadnod, amit én elképzeltem. Imádtam azt, hogy olyan vagy amilyen, hogy én is ilyen lennék egy ilyen helyzetben, hogy kezdesz nő lenni és hogy ezzel együtt kezded felfogni, mekkora súlya van ennek az egésznek. Hiszen egy másik életben lehetőséged lenne megélni mindent, találhatnál egy rendes fiatal fiút, szerelmet, megélhetnéd az álmaidat, a vágyaidat és sajnálom, hogy én ezt ezen a bolygón nem adhatom meg neked, és azt is sajnálom, hogy mikor döntenem kellett akkor te voltál az, akit magammal hozattam ide, és megmentettem az életedet! Nem ilyen jövőt szántam neked, bár igaz, hogy jövőt akartam adni, csak az a fránya kivitelezés!! Akkor még nem volt szó ilyen hatalomról és tervekről, és ne haragudj, hogy én vagyok az, aki miatt valami olyanra fognak kényszeríteni amit nem akarsz. De hidd el, dolgozom az ügyön, és amint lehet megmentelek és kiszabadítalak annak a bizonyos kötélnek a hurkából, mely annyira galád módon tekeredik a nyakunk köré!
Tetszett az ET, a jellem volt a kedvencem, bár valószínűleg csak azért, mert tényleg annyira figyeltél arra, amit írtam és hogy annyira meg tudtad fogni Poppyt, mintha csak egy esőcseppet tartanál a tenyeredben! ** Köszönöm, hogy hozod nekem és nem is akarlak tovább feltartani, futás foglalózni és találkozunk a játéktéren! :*

Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Poppy Moira Benett

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Moira Lydia Rhodes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Karakteralkotás :: Teljes adatbázis :: Telepesek-
^
ˇ