Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 10:23 am
1-es transzporter állomás

Yesterday at 7:18 pm
Simon lakrésze

Yesterday at 6:21 pm
Viharsziget

Yesterday at 1:51 pm
Játékostársat keresek!

Yesterday at 10:16 am
Angelique Cartier

Hétf. Nov. 12, 2018 10:53 pm
Bár

Hétf. Nov. 12, 2018 7:36 pm
Elkészültem!

Hétf. Nov. 12, 2018 2:43 pm
Lt. Wes Abrahams

Hétf. Nov. 12, 2018 11:52 am
Aria D. Chamberlain

Hétf. Nov. 12, 2018 11:19 am
Gépház

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 9 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 19 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Angelique Cartier


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Edzõterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Vas. Jan. 07, 2018 11:56 am

Alex & Teddy

It's little bit funny,
This feeling inside..

Semmibe veszi szavaimat. Hiába jártatom a számat, ő már eldöntötte, hogy ennek mi lesz a vége. Ismét nem én irányítok, újra dönt felettem, irányítja az éltemet. Egy olyan helyzetbe sodor, melynek a vége sosem lesz jó. Túl sok kérdés, túl sok kétség van benne, s mint a legtöbb nőt, engem is foglalkoztat, már az elején. Mi lesz, ha…? Hogyan kellene? Miért?
Nem fogom meghazudtolni magam, bennem van még a tüske, jó mélyen, hogy folyton figyelmeztessen rá, ki ő. Azonban a sárga dosszié, az a nyomorult akta, felszínre hozta bennem a rejtett tartalékokat. Egy védelmező nőt, aki mindent megtesz azért, hogy a férfinak ne essen baja. Aki megoldást keres arra, hogy miképpen tudja megkönnyíteni a másik életét. Új célja lett az ittlétemnek. Persze mindenkinek a jóléte fontos, de ő az első helyre került, s nem a bosszúvágy, a harag miatt. A szeretet az, mi vezérli az egész lényemet.
Feltérképezem őt, érintése néma ígéret arra, hogy nem fog bántani. Legalábbis ebben a pillanatban nem, de ki tudja mi lelsz holnap vagy holnapután? Ezernyi és egy gondolat, mely kétségeket szül bennem, mely arra késztet, hogy ne menjek bele ebbe a viszonyba. Ám hiába. Testem hadakozik elmémmel, s úgy sodródok karjaiba, ahogy az a filmekben van megírva.
S az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Ha a megfelelő emberrel gabalyodik össze a nyelved, rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.
S ekkor ugrik be a kép. Nem valaki veszi el tőlem, hanem valami. Egy betegség, egy olyan kór, melyre, ha belepusztulok, akkor sem tudok megoldást találni.
- Miért ne érdekelnének? – nézek fel rá, miután feleszmélek abból a pár percből, melyet ismét nekem adott. Szavak nélkül nyújtja át nekem lényének azt a részét, melyet eddig rejtegetett. Ahogy az arcát vizslatom, látom rajta, hogy erre vágyik. Kell neki valaki, aki megérti ezt az oldalát, akivel megoszthatja ezt a titkot. S bármekkora hiba is ez, én belemegyek, még csak kérdeznie se kell, úgy adom be a derekam, mint egy szerelmes kislány.
- Csupán csak jó veled hadakozni – mosolyogva nézek rá. Betartom én a szabályokat, melyek le vannak írva és ki vannak mondva. Egyet kivéve. Nem fogok úgy tenni, mintha egy jégfal lenne közöttünk. Nem vagyok hajlandó úgy beszélni vele, mintha egy idegen lenne, főleg akkor nem, ha csak magunk vagyunk. De ezt már elmondtam, s utálom ismételni magamat.
- Folytassuk – hogy a csókot vagy az edzést azt rábízom. Most önként adom ki kezeim közül a választást, nekem mindkettő opció megfelel.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Vas. Jan. 07, 2018 1:25 pm

Teddy & Alex
Running away from problems is a race you will never win

Szavak nélkül forrunk egybe, amikre valójában szükség sincsen. Mindig is a tettek embere voltam, történt bármi körülöttem. Mikor bajtársat kellett kihúzni egy necces helyzetből, sosem kezdtem magyarázni, hogy bizony megyek és megmentem. Ugyan úgy nem volt rá szükség, ahogyan most sincs. Konkrétumokról a mi helyzetünkben pedig amúgy sem tudnánk beszélni. Ha valamelyest lóg is a levegőben, éreztetni akarom vele, hogy ezek a röpke, lopott pillanatok az övéi. Hogy ezeket mennyire mély érzelmek is váltják ki, azt vagy képes érezni, ahogy csókolom, vagy nem is volna érdemes szavakat fecsérelni rá. Tudja, mit vagyok képes adni neki és miután a falak leomlottak, kihasználom ezeket a pillanatokat, hogy átadjam, ami legbelül szunnyad.
Halványan elmosolyodom. Még, hogy érdeklik a szabályok. Akkor sem érdekelték, mikor a gyengélkedőn megalázott és most sem, mikor saját törvényeimet dobom egy csókért vagy éppen másért a kukába.
- Hát persze. - Felelem, de azt nem teszem hozzá, hogy minden porcikám vágyik erre a hadakozásra. Ha nála ezt jelenti, akkor érezni akarom és megélni. Addig, amíg van rá lehetőségem. Hamar egymásba gabalyodtunk, de a szomorú, száraz tények miatt nincsen időm várni, ha azt akarom, hogy valamennyire az enyém legyen. Mert lehet, hogy holnap már nem tudok előtte állni, hogy derekán át öleljem magamhoz.
Kétségbeesett volnék? Ezért sietek ennyire? Ha idegen volna sosem jutunk idáig néhány nap leforgása alatt. De így is, hogy hosszú évek óta őröltük saját és egymás ideig, furcsa a közeledés tempója. Az akta. A titkom. A tény, hogy ezúttal ugyan az játszódik le benne, mint bennem is. A bizonytalan holnap, az egészségem esetleges romlása. Ezért hagyja most is, hogy karjaimban tartson és bár a gondolatra normális esetben visszahúzódnék a páncélom mögé, most néhány pillanat erejéig, lehunyt szemekkel érintem homlokom az övéhez. Egyenletesen veszem a levegőt és végül adok magunknak újabb néhány percet, hogy elvesszünk egy forró csókban, mielőtt elengedném és újra alapállást nem vennék fel.
- Mutasd, mit tudsz. - Vigyorgok rá és most nem várom meg, hogy ő lépjen először. Finoman támadok egy jobbossal, erő nélkül, hogy a következő perceket edzéssel töltsük és ha némaságba is burkolózunk, tudjuk a válaszokat kérdések nélkül is.


avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Vas. Jan. 07, 2018 1:53 pm

Alex & Teddy

It's little bit funny,
This feeling inside..

Amikor megcsókolom, az olyan, mintha nyugtatót vennék be. Az egész testemen végig futó, melengető érzés jótékony, csillapító hatással van a lázasan dolgozó agyamra. Elnyom minden aggódó gondolatot, minden hangot, mely sikítva figyelmeztet arra, hogy mily ostoba döntés ez. Erős karjával védelmezően átölel. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódik, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolózunk, ez már... szerintem sokkal több.
Ezért van közöttünk a macska-egér játék. Ezért feszegetjük a határokat. Mindketten élvezzük azt, ahogy a másik reagál. Szavak nélkül rajongunk, testünkkel jelzünk a másiknak. A baj csak az, hogy hosszútávon az ilyesmi nem működik. Itt nincsen olyan hely, ahova menekülni lehet, nem bújhatsz el a másik elől, nem veheted semmibe a létezését. Hosszú és göröngyös út lesz ez, melynek a végén semmi jó nem vár. Kell? Igen. Biztos? Naná.
Újra csókol, ismét érezhetem ajkainak édes ízét, mely romba dönti az összes falat. Bemutat a kétségeknek, kineveti az ördögöt. Nem olyan csók ez, mint először. Nem az az éhes, vágyakozó, kétségbeesett csók. Nem hasonlít egyetlen csókra sem életemben. Olyan lágy, akár egy csók emléke, olyan óvatos, mintha csak az ujjaival simította volna végig az ajkaimat. A szám kinyílt és mozdulatlanná vált. Nagyon csendes volt, suttogás, nem kiáltás. Keze úgy öleli derekamat, hogy tudom, védve vagyok mindentől. Ezzel a pillanattal pedig nem azt mondja, hogy több kell, hanem azt ígéri, ezt akarom.
Halkan pihegve, válok el tőle. Szemeimből kiolvashat mindent. Zavartságot, határozottságot, vágyat, dühöt, megannyi érzelmet, melyet ő okoz. Felkavar, ígér, méghozzá úgy, hogy nem tud róla. Én már tudom, hogy holnaptól a napjaim nagy része mivel fog telni. Vele. Nem mellette, nem rajta, hanem azzal, hogy megoldást találjak. Hogy keressek valamit, ami segít, s bár addig nehezen lépek előre, míg ő el nem jön a vizsgálatra, az eddigi tanulmányokat elolvasom ezerszer, ha kell. Csakhogy neki jobb legyen.
- Hmm – lépek egyet hátra, arcom és testtartásom változik. Úgy állok vele szemben, mintha az előbbi már tova is illant volna. Felemelem kezemet, s mikor realizálom, hogy ő már támad is, elhajolok, védekezek, hátrálok. Aljas dög. Szememben elszántság villan, s bizony nem vagyok rest kezeim mellett lábamat is használni. Támadok, úgy haladok egyre közelebb, mintha le akarnék dózerolni valakit. Nem tudom, honnan jön elő belőlem ez, azt hiszem az elfojtott vágyakat adom így ki magamból.
Kifulladásig küzdök, addig nem adom fel, míg nem érzem, hogy lassan fuldokolok, ha levegőt kell vennem. Izmaim fáradtak, előbb ér el a fáradtság, mint őt, de ezen meg sem lepődők. Ő nagyobb darab, erre kapott kiképzést, izomzata így van felépítve. Tökéletes. Nem akarom elképzelni, hogy ez a férfi lassan leépül, s erőtlenné válik. Nem történhet meg ilyesmi, mert az azt jelentené, hogy megszegem a neki tett ígéretemet, mely szerint vigyázok rá.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Vas. Jan. 07, 2018 2:19 pm

Teddy & Alex
Running away from problems is a race you will never win

Elengedem, ő eltávolodik. Egymásnak esünk, ezúttal másképpen, harcos mozdulatokkal, még is erő nélkül igyekszünk a másikat ledönteni a lábáról. Amikor kell, védekezem, ha arra van szükség, akkor támadok, gyenge pontokat keresve a védekezésében vagy éppen végtelenek, mikor támad. És hosszú percekig megy ez így, szavak nélkül. Én is érzem a fáradtságot, de Teddy-vel ellentétben mi katonák nem úgy kezeljük a fájó izmokat és a folyamatosan fokozódó erőtlenedést, mint mondjuk ő. Minket ez hajt tovább és mikor látom rajta, hogy a vége felé jár már az edzés, én akkor lendülök bele csak igazán. Kemény kiképzést kaptam és az egésznek a fizikai erő növelésén túl a mentális erő edzése volt fontosabb. Hogy mikor azt érzed, már nincs tovább és nem tudod még egyszer utoljára sem lendíteni a karodat a fáradtságtól, na akkor nyomod meg igazán és ezzel további órákon keresztül maradsz talpon. És ezt összeesésig lehet fokozni, mikor is a fizikai határodat órákkal ezelőtt átlépted és végül a mentális határt is eléred. Ennek a vége általában ájulás és minden előjel nélkül. A test és az elme egy időben adja fel és porba hullsz.
Mikor figyelme már lankad, izmai fáradtnak, egy utolsó gáncsolással terítem őt padlóra a kihelyezett tatamikon. Mindezt úgy teszem, hogy mielőtt hanyatt vágódna, elkapom erős karommal és megtartom őt. Lihegve vigyorgok, azért mára nekem is sikerült elfáradnom, amitől remekül alszom majd. És ehhez bőven van neki is köze. Néhány csók képes volt háborgó lelkemet megnyugtatni. Amíg az éjjel csak kérdőjeleket generáltunk, ma elkezdtünk valamit, akarva-akaratlan. Érjen bármilyen csúfos véget is majd, most nem fogok nemet mondani erre. Őrá. Ránk.
- Szép volt. - Segítek neki talpra állni és még mindig lihegve veszem a levegőt, kell néhány perc, amíg a pulzusom normalizálódik, szívem vad zakatolása lecsendesedik és tüdőm is megnyugszik. Az órára pillantok és mivel hamarosan fel kellene majd kelnem, hogy a parancsnoki hídra fáradjak, ideje lenne aludni menni.
Megállok előtte és csak nézem őt. Valami harcol bennem, egy érzés arra ösztönözne most, hogy valós énemet szabadjára engedtem, hogy magammal rángassam a kabinomba és ismét egymáséi legyünk. Lassan, finoman, fáradt izmainkat nem tovább terhelvén addig, míg a fáradtság végleg erőt vesz rajtunk és el nem nyom az álom.
Ezért habozok, tekintetemben láthatja ezt. Ezek a kihágások már nem jelentenek lelki terhet számomra addig, míg az intim falak között tudnak maradni és a legénység mit sem sejt róla. De talán nem kellene az eddigi szerencsét kockáztatni és időt kellene hagynom mindennek, hogy kiforrjon valamivé, nem pedig mohó férfiként követelni azt minden adandó alkalommal. És már legalább egy perce csak nézek rá, mikor is finoman sóhajtok és egy gyors csókot lehelek ajkára. Nem elég, de vissza kell kicsit fognom magam. Nem a kabinomban vagyunk, zárt ajtók mögött, ahol senki sem lát.
- Jó éjt, Teddy. - Mosolygok rá halványan, felkapom a törülközőmet és még mielőtt az elmém felülkerekedne akaratomon, már az ajtón túl vagyok és a kabinom felé tartok. Lassan lépkedek, nyugodtan és határozottan, hogy ha esetleg valaki szembe jönne velem, semmit se sejtsen.


avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Vas. Jan. 07, 2018 5:43 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
375

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #16•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 2:12 pm

Crash + Press

Hihetetlen, mennyire meg tudja őrjíteni az embert a semmittevés, még akkor is, ha csak néhány óráról van szó. Amúgy sem bírok túl sokáig megülni a seggemen, de a jelen helyzetben ez hatványozottan érvényes. Mivel bevállaltam, hogy rögtön szolgálatba állok, egyből itt is ragadtam a hajón a dokkolás fennmaradó idejére. Kényelmes, jól felszerelt kabint kaptam ugyan, de ez a szűk kis helyiség csak úgy fojtogat, ha néhány óránál többet töltesz itt, és azt nem csak alvással. Legszívesebben futnék egyet, de mivel tudom, hogy Ethan is a hajón tartózkodik, inkább nem kísértem a sorsot. Ha rossz szokásomhoz híven körbefutnám a hajót, biztos, hogy találkoznánk. Nem halnék bele, nyilván, de túl korai még az oroszlán bajszát rángatni. Most még akármilyen indokkal kitehetnek a hajóról, és annyi nekem.
Hogy miért akarok annyira lelépni az állomásról, azt csakis azok kérdezik meg, akik nem ismerik a családomat. Már ha lehet annak nevezni sok fura és ijesztő ember együttélést egy terrorista irányítása alatt. Nem hagytam volna ott köztük Ethant, ha nem lennék meggyőződve róla, hogy ez számára a kisebbik rossz.
Na tessék! van egy szabad percem és máris ilyeneken rágódom megint. Elég volt!

Nagyjából másfél perc alatt öltözöm át edzőruhába, és miután felhúztam a kedvenc edzőcipőmet, elkezdek melegíteni. Viszonylag nyugodtan lélegzem, de érzem, hogy túl feszült vagyok, és ezen nem segít most a nyújtás. Szerzek valami ritmusos rockzenét is a fülembe, hogy legyen mire pörögni, és úgy döntök, annyit engedélyezek magamnak, hogy legalábbis az edzőteremig futok, aztán ott majd felpattanok a fránya futópadra.

A terem kisebb, mint amire számítottam és tele van mindenféle gépekkel, de legalább egyedül vagyok. Felpattanok a futópadra és viszonylag nagy elánnal zavarok le két mérföldet, majd kissé lassítok és ráhúzok még egyet. Kis pihenő után, amit nyújtással töltök, előveszek egy régimódi ugrálókötelet, ami gyerekként az egyik kedvenc szórakozásom volt. Kipróbálok néhány régi trükköt, aztán inkább hagyom a cifrázást és felpörgetem magam megint.

avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
trouble
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
108

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #17•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 2:47 pm

A modern hadsereg meglepően korrekt sok tekintetben. Például, már évszázadokkal ezelőtt belátták, hogy az embereknek szüksége van pihenésre, vagy ha az nem megy, legalább változatosságra. Esetemben ez azt jelenti, hogy hat óránként megengedik, hogy felálljak a navigációs konzoltól 1 órára, mielőtt a géphez asszimilálódnék. Tekintve, hogy a dokkban vesztegelő gépnek sok dolga úgysincs, ez eléggé bölcs dolog. Egy helyben állni az én, és a tudományos tiszt segítsége nélkül is tud a Jola, ezért mindkettőnket elzavartak, hogy nyújtózzunk ki egy kicsit.
Viszonylag rövid kocogás után az edzőteremben kötünk ki mind a ketten, ahol első dolgunk, hogy felakasszuk egyenruhánk zubbonyát. Természetesen már közben kiszúrom, hogy nem vagyunk egyedül, és egy szó nélkül a bokszzsákhoz lépek. Ez nem kerüli el a társam figyelmét sem, aki futólépésben követ, hogy megtartsa nekem a sportszert, melyet már javában püfölök, és két ütés közt súgva kérdezze:
-Te...ez nem...
-DE.
-Nem is mondtad, hogy ő ennyire...
nyel egyet, mint akinek a torkán akadt a szó. Lehet valami köze ahhoz, hogy közben találkozott a tekintete az enyémmel. Öklöm sok kis csapást mér a zsákra, társam pedig derekasan ellentart, és közben megpróbálunk a könyvről csevegni, amiért hónapok óta rágta a fülem, hogy olvassam el végre. Utálom beismerni, ha tévedek, szóval először közlöm vele, hogy pont olyan unalmas, és száraz, mint elsőre gondoltam, de aztán nem tudom megállni, hogy ne beszéljek róla bővebben.
-Na jó...párszor mosolyogtam rajta...és az óriási tükrök alkalmazása az űrfarmokhoz egész ötletesnek hangzik. Csinálunk már ilyet...? Úgy értem, ha lehet az űrben is...
Öklözés közben kicsit oldalra lépek, majd amikor megbizonyosodtam róla, hogy üveges tekintettel réved a távolba, követem, de fölösleges, mert a bal herémet rátettem volna arra, hogy Pressia ugrókötelezése hipnotizálta ennyire. Hirtelen tiszta erőből ütök előre, szerencsétlent pedig majdnem fellöki a zsák, és csak abba kapaszkodva tud talpon maradni.
-Elbambultál? - Kérdem tőle széles, ártatlan vigyorral. - Lehet nem ártana neked fél óra a futópadon, hogy erősítsd kicsit a tüdőd. Rémesen zihálsz.
Az a benyomásom, hogy most nem vagyok annyira népszerű nála. Egy szó nélkül hagy faképnél, és lép tényleg a futópadhoz, én pedig megforgatom a szemeim. Nagyot kortyolok egy üveg vízből, aztán a súlyzókhoz lépve felkapok kettőt, és azokkal kezdek edzeni. Ó igen...a csendes pihenő a flottánál...

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #18•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 4:32 pm

Nyilván nem képzelem, hogy az egész edzőterem csak az enyém, főleg nem pár itt töltött óra után, de azért nem bánnám, ha kirakhattam volna az ajtóra a foglalt jelzést. De mit tehetnék? ez nem vécé, szóval semmi mással, csak egy biccentéssel üdvözlöm az érkezőket. Úgy érzem, most az egyszer megtehetem, hogy nem állok le tisztelegni, még akkor is, ha ezzel máris szabályt szegek. Főleg úgy, hogy Dobrik helyettes parancsnok valószínűleg azon igyekszik, hogy továbbra is levegőnek nézzen, ahogy az elmúlt években tette. Van már benne gyakorlata, úgyhogy elég profin csinálja, akár szándékos, akár nem.
Feszültséget levezetni jöttem, nem újabb adagot vételezni, úgyhogy kezdem úgy érezni, hogy kurvára szar ötlet volt ez részemről. Mégsem fogok kivonulni, csak azért mert ők megérkeztek, ez már biztos. Lassítok kicsit a tempón, mikor rájövök, hogy rendesen idegből ugrálok, mióta csak társaságot kaptam.
A zene továbbra is olyan hangosan bömböl a fülemben, hogy valószínűleg még ők is kapnak belőle, de ezt én most pont letojom.

Igyekszem még a pillantásommal is kerülni a két tisztet,  de többször is odasiklik tekintetem. Előbb csak Ethan hátát vizsgálom meg futólag, aztán találkozik a tekintetem a másik tisztével, aki riadt őzként kapja fel a tekintetét a dekoltázsomból, amikor rájön, hogy lebukott. Kap tőlem egy miafasztbámulsz pillantást, aztán tovább ugrálok, de őszintén szólva már csak azért, mert fogalmam sincs, mi máshoz kellene kezdenem.
Beszélgetésükből, ha egyáltalán folytatnak ilyesmit, nem hallok egy árva szót sem, de a jelenetet enélkül is értem. Ethan tekintetével ugyan nem találkozom, mielőtt észhez téríti Kukkert, de félek, olyan kicsi a terem, hogy simán hallhatja, ahogy előbuggyan belőlem egy apró, csuklásszerű kis nevetés. Francba!

Mérgemben ledobom az ugrókötelet a helyére -nagyjából- és a terem sarkában, a bokszzsáktól nem messze felszerelt kis automatából kérek egy adag vizet.  Csípőre tett kézzel álldogálok, amíg a kis palack kiürül,  és addig tekintetem végigjártatom a termen. Kukker a futópadon, Kőagy Őrnagy a súlyzóknál, én pedig... Picsába! Most az egész úgy áll, hogy én lógok ki innen. Nem, mintha nem szoktam volna meg, szóval csak nyugisan! Semmi gond, semmi gond, baszki, semmi gond! A mantra általában segít. Általában.

Lazán odasétálok a futópadhoz és kedvesen megkérdezem Szemest, hogy tartaná-e esetleg nekem is a zsákot. Látszik rajta, hogy kissé össze van zavarodva, és elkapom a félős-kérdő pillantást is, amit gyorsan a férjemmel vált. Mond valamit arról, hogy ha majd befejezte a futást, akkor blablabla. szóval nem. Hát, ez igazán váratlan volt, mondhatom. Legyintek egyet, és a zsákhoz indulok. Persze semmit sem hoztam a kezemre, úgyhogy ez egy elég necces edzés lesz, de ezen sem akadok fenn. Először erőből rárúgok a zsákra, ami össze-vissza himbálózik a tartóján, aztán elkezdem püfölni, puszta kézzel.

avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
trouble
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
108

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #19•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 4:54 pm

Nagyot csattan a tenyerem, ahogy egy mozdulattal megállítom a himbálódzó bokszzsákot. Pár perccel korábban amíg súlyzóztam a szeme  sarkából láttam, hogy nagyon néz rám kedves barátom, és félreérthetett valamit a tekintetemben, mert nyomban a legfelső fokozatra tette a gépet, mintha legalábbis teret ugrana, ha elég gyorsan kezdene szaladni. Pedig tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy bunkónak használjam a kezemben lévő tárgyat...
-Ezt vedd fel. Törött ujjakkal szar célozni. - Odapasszolom neki a bokszkesztyűket, amiket az után vettem fel, hogy visszatettem a helyére a 30 kilós súlyzót, majd amíg ő ezt intézi, két tenyérrel ragadom meg a zsákot.
-És most had lássam, mit tanultál abban a kiképzőközpontnak gúnyolt wellness szállodában!
Komolyan, szinte látom magam előtt, ahogy puha fehér köntösben, és nyuszimamuszban rohangálnak az akadálypályán, meg kúsznak a sárban. Mondjuk, ez lehet nem is olyan rossz ötlet büntetésnek. Pláne ha utána parancsba adják, hogy reggelre legyen patyolatfehér minden ruhadarab. Biztos kezekkel tartom a zsákot, amíg ő püföli, és ami engem illet, nem követem el azt a hibát, hogy egy pillanatra is elkalandozzon a figyelmem. Az ő esetében még az sem kizárt, hogy "véletlenül" a zsák helyett az arcom találná el.
-Látom máris sikerült barátot találnia. Nagyon helyes. A beosztását megkapta már?
Őszintén nem emlékszem megcsináltam-e már. Ha ennek a dokkolásnak vége, 1000 évig fogok aludni, de 24 óráig biztosan, amint kimenőt kapok.

avatar


Az URS Jola kapitánya

Titulus :
Captain Crash
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #20•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   Csüt. Jan. 11, 2018 5:35 pm

Bosszantó! és akkor még kurvára finoman fogalmaztam, ha le akarom írni Ethan viselkedését. Igaz, 10 éve pont ez a kiszámíthatatlan, laza profizmus volt, ami megdobogtatta a kicsi szívemet, most viszont fortyogok tőle. Utálom, hogy nem tudom, még csak betippelni sem, mit fog tenni a következő pillanatban.

Franc se gondolta, hogy miután eddig tudomást sem vett rólam, most majd odaáll a zsák mögé. Sőt! Figyelmességként még kesztyűt is hoz. Most egy párhuzamos univerzumba kerültem hirtelen, vagy mi van? Elkapom a kesztyűket, és szemforgatva megszólalok: - Kösz. De bármilyen meglepő is, nem vagyok már kezdő, hogy szétcsesszem a kezem. Már vagy 10 éve nem. - Azért felveszem a kesztyűket és bár nem akartam keménykedni eredetileg, most mégis olyan sebességgel termelődik a gőz a fejemben, hogy aligha fogom tudni visszafogni magam. Nem is lenne jó ötlet, azt hiszem. - Csak irigykedsz, mert nektek anno magatoknak kellett latrinát ásni és csak akkor fürödhettetek, ha már a kiképző sem bírta elviselni a szagotokat. - Na! ha szabadon beszélhetek, mindjárt előjön a kedvesebbik énem. Igazi szeretetcsomag vagyok, ha jobban megnézel. Teljes erővel ütök a zsákba egymás után többször is, és nem mondom, hogy nem csábít a gondolat, hogy egész véletlenül mellé üssek, de ilyesmire azért nem vetemedem. Felváltva ütöm és rúgom a zsákot, lassanként kieresztve a feszültséget, és csak akkor lassítok kicsit, mikor Ethan beszélni kezd. Ide -oda ugrálok, mint egy bokszoló, amíg nem ütök, és közben vigyorgok. - Nem én ijesztettem meg, és ezt szerintem te is tudod. De beosztás helyett inkább azt döntsd el, hogy most simán kihívhatlak egy öklözésre, vagy kérvényt nyújtsak be hivatalos úton, hogy megüthesselek! - Amíg ő a válaszon meditál, tovább püfölöm a zsákot és csak akkor hagyom abba, ha döntésre jutott.

avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
trouble
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
108

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Edzõterem   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Edzõterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

 Similar topics

-
» Edzõterem
» Elhagyatott edzőterem
» Shintaro Yun
» (Alapműveletek 1) Taijutsu
» Ninja-akadémia

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Jola fedélzetén-
^
ˇ