Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 7:18 pm
Simon lakrésze

Yesterday at 6:21 pm
Viharsziget

Yesterday at 4:26 pm
1-es transzporter állomás

Yesterday at 1:51 pm
Játékostársat keresek!

Yesterday at 10:16 am
Angelique Cartier

Hétf. Nov. 12, 2018 10:53 pm
Bár

Hétf. Nov. 12, 2018 7:36 pm
Elkészültem!

Hétf. Nov. 12, 2018 2:43 pm
Lt. Wes Abrahams

Hétf. Nov. 12, 2018 11:52 am
Aria D. Chamberlain

Hétf. Nov. 12, 2018 11:19 am
Gépház

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 9 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 19 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Az alhadnagy kabinja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Az alhadnagy kabinja   Szomb. Jan. 06, 2018 8:58 pm

***

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
375

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 2:51 pm

Teddy & Alex (+18)
Running away from problems is a race you will never win

Már a kabinomban voltam, de minden egyes megtett, távolodó lépéssel kezdtem összeomlani odabent. A léptek súlyossá váltak és mire beléptem az ajtómon már kapkodva vettem a levegőt. Mi történik velem? Roham lenne? Izmaim megfeszülnek és néhány percig fel alá járkálok, hatalmas góccal a gyomromban. Szívem hevesen zakatol, épp csak a rosszullét határát nem súrolom. De nem, ez valami egészen más. A vágy mardos olyan erővel, amit egy pillanatig képtelen vagyok elhinni magamról. Mi a franc történik velem?
És hiába próbálom hosszú perceken keresztül nyugtatni magamat és a megszokott fegyelmezettséget felölteni robbanni készülő elmémre, csak jobbra és balra kapkodok. Le akarom gyűrni ezt az érzést, a kabinomban akarok maradni, azonban egy hideg zuhany és néhány egyenletes levegővétel helyett, amik megnyugtatnának, megindulok kifelé. Újabb rám egyáltalán nem jellemző ostobaságra készülök, de valami az elmúlt napokban megváltozott. Amíg mindez nem a munkámat érinti, addig fenébe az önmegtartóztatással. Érezni akarom, minden porcikám üvölt érte.
Nem torpanok meg kabinja ajtaja előtt és nem is tudom, mire számíthatok majd. Ezúttal az udvariasságot teljesen mellőzvén nyomom le a zár kódját, hogy az ajtó sietve csússzon oldalra és engedjen utamra. A kabinban végül megtorpanok, mert nem látom sehol. A mellkasomat rázó vad zakatolástól pedig elsőre nem is hallom, hogy a zuhanyban folyik a víz.
Persze, hol máshol is lehetne. Sietek hát a fürdő felé, újabb ajtó húzódik el előttem, ezúttal azonban nincs kódra szükség, csak a jelenlétemtől mozdul, ahogy érzékeli forró testemet közeledni. Teddy háttal áll nekem a zuhanyban és ha észre vett eddig, ha nem, lerántom magamról a pólót és már bent is állok, hogy hátulról magamhoz rántsam őt és forrón csókoljak nyakának vonalába. Annyira mindegy, hogy megpofoz-e, amiért rá törtem. Annyira mindegy most minden. Kezemmel ott simítom, ahol csak érem, de nem fordítom őt meg. Élvezni akarom egy pillanatra a látványt, amit ez a gyönyörű test adhat nekem.
Kezem azonban sokkal türelmetlenebb nálam, így ha esetleg nem pofozott még fel, hát kecses lábai közé csúsznak, élvezvén meztelen testének simaságát, legfinomabb érzékeit simítva ujjaimmal. Hallani akarom a hangját. Akár számon is kérhet, hogy mit képzelek magamról. Kiabálhat is, csak beszéljen hozzám, szólítson a nevemen.
Lehet, hogy kezdem elveszteni az eszemet.


avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 3:23 pm


+18

Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.


Ürességet érzek. Alexander úgy hagyott magamra, hogy elvitt belőlem egy kis darabot. Különös érzés ez, zavart okoz a határozott elképzeléseimben. S büszkeségemnek köszönhetően, nem indulok utána. Visszasétálok a kabinomba, hogy magányomban megpróbáljam feldolgozni a történteket. Hogy az ágyba kerülve, válaszokat keressek a fel nem tett kérdésekre. Megoldáson agyaljak, amely mindkettőnk számára kifizetődő legyen. Erőtlen lépek át a küszöbön, lelkem és testem is fáradt, szinte vonszolom magam.
A törülközőt ledobom a földre, s lassan megszabadulok a ruháimtól, ahogy haladok a fürdőszoba felé. Kell a hidegzuhany, kell, ami felébreszt, s észhez térít. Kell egy kis bizonyosság, bár kétlem, hogy az a zuhanykabinban ácsorogva megkaphatnám. Megnyitom a csapot, s az elsőcseppek máris megnyugvást hoznak lelkemnek. A vízcsobogása elrabol a külvilágtól. Most nincsen más, nem létezik az űr, nem létezik Alexander, csak én és a gondolataim. Azok az átkozott emlékek, vágyak és érzések, melyektől nem tudok szabadulni. Pár perc, több nem adatik. Hangot nem hallok, s mivel szemeim is csukva vannak, hogy a víz ne bántsa az árnyékra sem leszek figyelmes.
Sikoltok, testem megremeg, könyököm indul, s hasat ér. Kemény és izmos felület, szinte nekem fáj az érintkezés. Nem értem mi ez, mi történik, már látom leperegni magam előtt az életem. Aztán lassan tisztul a kép, nyakamba csókol, puha ajkai úgy érintenek, ahogy más nem.
- Alexander – suttogom halkan, de még mindig remegve. A frászt hozza rám, ilyen cselekedetekkel a sírba kerget, s a legszörnyűbb az, hogy még élvezem is. Hátamat neki döntöm felsőtestének, belebújok karjaiba, hogy érezzem őt. Úgy mozdulok, hogy még háttal legyek neki, mégis sikerüljön adnom az arcára egy csókot. Kezemmel beletúrok immár vizes hajába, s jólesően felsóhajtok érintései nyomán.
- Neked is, szia – suttogom bele fülébe, majd hajából levezetem kezemet mellkasán, egészen öléig.
- Nem szégyelled magad, hogy betörtél egy ártatlan nő kabinjába? – ha engedi, fordulok felé, ujjamat végig húzom alsó ajkán, nyelvét olyan táncba hívom, mint ő az enyémet pár perccel ezelőtt. Olyan csók ez, melyet azok a szeretők váltanak egymás között, kik hónapok óta nem látták egymást. Kik sokáig epekedtek az érintésért, melyet csak a másiktól kaphatnak. Olyan jó érzés, azt kívánom, sosem legyen vége.


avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 3:48 pm

Teddy & Alex (+18)
Running away from problems is a race you will never win

Halkan sikkant és erőtlenül izmos hasfalamnak vágja a könyökét, amit alig érzek meg és inkább csak megmosolyogtat, mintsem elvenné a kedvemet. De a csók finomságától megszűnik azonnal ez a pánikreakció és enged, közel magához. Érinthetem testét anélkül, hogy elküldene a francba és bár valahol számítottam erre, benne volt a pakliban, hogy pofon lesz a jutalmam. Én is azt kívánom, bár csak tudnám fegyelmezni magam, de talán ha megadom testemnek, elmémnek és lelkemnek, amire vágynak, később könnyebben fogom uralni cselekedeteimet. Ebben a szent pillanatban őrá vágyom és ezt addig nem fogom elnyomni, amíg engedi nekem, hogy enyém legyen.
A nevemen szólít, amit jóleső sóhaj követ és ha volt bennem még egy leheletnyi önuralom valahol mélyen belül, hát most kámfor módjára vált köddé. Lehunyom szememet és épp mozdulnék, hogy egy ujjammal belé hatoljak, mikor hozzám ér és közben megfordul. Fogalmam sincsen mivel találja szemben magát, mikor rám néz és ércelődik azon, ahogy rátörtem, de valahol a vágy, az elesettség és a legyőzöttség keveréke lehet ez.
- Én.. - Kezdenék bele valamibe, ami akár egy csípős megjegyzés vagy bocsánatkérés is lehetett volna, nyelve azonban táncba hívja enyémet és azt hiszem, ezen a ponton végleg elveszek. Sosem tört még rám ilyesmi, hiszen a fegyelmemről és komolyságomról vagyok híres. De soha nem is tettem ilyesmit. Nem törtem rá egyetlen nőre sem szó nélkül, hogy most és azonnal legalább bőrét érinthessem, ha mást nem is. Gondolataim futó mezején már nevemet sikoltja, de egyelőre csak ajkaink forrnak össze.
A heves csók közben egyik kezemmel csupasz fenekét markolom és így igyekszem közel húzni, másikkal nyúlok a zuhany fele, hogy a hideg vizet tűzforróra állítsam. Nem adom meg semminek sem az esélyt, hogy ezt az érzést elvegye most tőlem, még ha valahol rémisztő is tőlem egy ilyen reakció. A szőkeség teljesen elveszi az eszemet és ennek ahelyett, hogy gátat szabok, egyenesen odalököm magam elé. Hamar fehér pára tölti meg a fülkét és a fürdőszobát és tovább húzza fékezhetetlen vágyaimat.
- Teddy.. - Súgom, sőt nyögöm, ahogy eltávolodok tőle és szabad kezemmel tarkójánál tartom, mert ahogy nyakát kezdem csókolni egyből hátra döntöm vele kissé fejét. Hangom közben, ahogy a nevét mondom ki, kérlelő. Mert végtére is semmi nem történhet, amit ő nem akar. Ami nincs örömére. Nekem most csak ez számít. Mert hiába hiszi, hogy nem lényeges, ő mit szeretne. Ha azt akarja, elmegyek. Ha gyönyört szeretne, annyiszor adom meg ahányszor csak akarja.


avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 4:16 pm


+18

Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.


Furcsa ez. Mennyit tud fordulni az ember, pár napon belül, ha valami olyasmit fedez fel a másikban, melyre régóta vágyott. Alexander Shepard az a férfi, aki után évekig hullattam könnyeket. Aki álmaimban akkor is ott volt, mikor a férjem mellett hajtottam álomra a fejemet. Nem volt egyszerű azt látni, hogy nővéremmel építi a jövőjét. Néha legszívesebben beledőltem volna egy tőrbe, hogy véget vessek az életemnek, csakhogy ne kelljen látni őket. Aztán ez lassan elenyészett. Válásukkor haraggá változott. Nem azért haragudtam rá, mert elhagyta a nővérem, hanem azért, mert Josh is magára hagyta. Egy kisfiút, akinek a hőse mindig az apja volt és lesz. Utálatom csírája ez, aztán egyre csak nőtt a dolog, s pár nappal ezelőttig táplálta az, hogy legalább nem kell együtt lennünk.
Olyan jól indult. Működött, amit elképzeltem. Támadás, ugrás, harag, egyszerűnek tűnt. S most lám mégis bonyolódik. Olyan zűrzavart generálunk magunknak, melyből a fene se fog kirágni minket. De mit tehet két lélek, ha a szív azt diktálja, hogy ne engedjék egymást?
Hát futnak. Egymás karjaiba, újra és újra, amíg ez lehetséges. Véges időnk van, s azt hiszem ez annak az igazi oka, hogy 4 nap elteltével itt tartunk. Hosszú még az út, annyi mindent tartogat, mégis mindketten tudjuk, hogy ha most elengedjük a másikat, az éppen olyan hiba, mintha nem.
Nézem őt, nem látszik rajta megbánás, talán egy kis pimaszság az jelen van. Nem szégyelli magát, s meg is értem ezt.  Elvesztem a fejemet mellette, ha az edzőteremben nem hagyott volna ott.. Igen, még ott is képes lettem volna arra, hogy a karjaiba omoljak, hogy könyörögjek az érintéséért, a csókjáért, érte. Azért, amit adni tud, hogy nyíljon meg nekem, hogy legyen az enyém.
Nagyot nyelek. Édesen cseng nevem a szájából, hogy ha hazug szavak követnék, hát azokat is könnyedén elhinném. Testem az övéhez simul, bőrünk összeér, s nem csak a meleg víznek köszönhetően perzselő ez a bújás.
Minden porcikám vágyik arra, hogy ő most itt legyen, hogy tartson a karjában, hogy ajkai érintsenek. Akarom. Mindenestül, az egész szarsággal együtt, ami vele jár. Kezem nyakának öleléséből, hátára cikázik. Körmeimmel körkörös mozdulatokat teszek, csípőm az övé elébe mozdul. Innen nincs visszaút, nem is menekülnék előle.  Hátáról lassan vezetem le kezemet, s óvatos, finom mozdulatokkal kezdem el ingerelni legnemesebbik szervét ostromolva. Ez ismét más. Állatias vágy, ami a karjaiba űz. Ezért a finomkodás hamar tovaszáll, s ha egy pillanatra nem figyel, akkor lemarad arról, mikor leereszkedem elé, hogy másfajta kényeztetésben részesítsem, ameddig ezt engedi. Tudom, hogy nem ezért jött, hogy nem ezt akarja, én mégis adni akarok neki valamit, melyre ha visszaemlékszik, újra ebbe az állapotba hozza vissza.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 6:22 pm

Teddy & Alex (+18)
Running away from problems is a race you will never win

A lány maga kell, hogy az ördög legyen. Erejére, amit felettem gyakorol nem lehet más magyarázat. Még sem hibáztatnám sohasem érte. A vég tudatával fejemben elengedek mindent, ami korlátozhat, mint Alexet. Kapitány maradok, végzem a munkámat és semmivel sem leszek könnyedebb, mint azelőtt. De emögött a zárt kabin mögött, a fürdő takarásában, a forró víz alatt állva nem akarok szabályokat. Senki és nem korlátozhatja a vágyainkat. Nem is engedném.
Engedélyt kapok tőle, de csak későn veszem észre, hogy egészen lecsusszant testem mentén, pedig meg mernék esküdni rá, hogy éreztem minden érintését. Olyan dologra készül, ami már nagyon régen nem adatott meg nekem és első reakcióként egy nyögés hagyja el ajkaim, két kezemmel a velem szemben lévő falnak támaszkodom és igyekszem levegőhöz jutni. Valóban nem ezért jöttem és még mindig csak a szőkeség végeláthatatlan kényeztetése tölti meg a gondolataimat, még sem állítom őt meg. A nyögést követően hangom azonban elakad, szemeimet összeszorítom és elfogadom a megsemmisülés tényét. Elfogadom, hogy minden érintése feltüzel és hajszol még előrébb, még mohóbbá és türelmetlenné válva. Bőrömet lassan égeti a víz, de egyáltalán nincs ellenem, sőt. Minden behatás, ami elmémet stimulálja ebben a percben, tökéletes.
Nem hagyom túl sokáig időzni, ehhez most túl türelmetlenné válok. Egy újabb furcsa vonás, ami egyáltalán nem jellemző rám, hisz a türelem mintaszobraként ismernek. És ez nem a kapkodós türelmetlenség, egyszerűen csak fejbe vettem valamit és kezeim mozdulni, beteljesíteni akarják a fejemben időző képeket. Finoman karjáért nyúlok és húzom őt fel magamhoz, nedves ajkainkat ismét összeforrasztom, mert ez olyan dologgá vált, amivel soha nem fogok tudni betelni. Teljesen megveszek attól, ahogyan csókol és annyiszor szeretném ezt átélni, ahányszor csak lehet.
És ahogy hátát annak a falnak nyomom, amin előbb támaszkodtam, ismét lábai közé szökik egyik kezem, cirógatva őt a legérzékenyebb ponton. Arra vágyom, hogy egy kósza nyögés ajkaim között jelezze, hogy jólesik neki, hogy közben belém kapaszkodjon, ujjbegyei fehér foltot hagyjanak bőrömön, ahogy szorít. Elhúzom ajkaim és látni szeretném kipirosodott arcát és a reakciót, ahogyan egyik ujjam finoman belé hatol. Húzni akarom kissé az agyát, hogy jobban kívánjon, de végül két ujjal teszem ugyanezt és végig csillogó szemmel figyelem arcának minden apró rezdülését. Még én is felnyögök a harmadik ujjnál, mert ezek a reakciók, amiket annyira figyeltem, engem is feltüzelnek.
Aztán hirtelen a fal felé fordítom és türelmetlenségemnek köszönhetően, kicsit a csempéhez nyomva válok vele eggyé. Markolom fenekét, igyekszek közben azért levegőt is venni és azon kapom magam, hogy egész nap erre vágytam. Az edzésben próbáltam levezetni ezeket a vágyakat és ha nem csatlakozik hozzám, most nem valószínű, hogy itt lennék. De az együtt töltött közös idő, a váltott, lopott csókok és a tekintet, amivel rám nézett abban az egy órában, míg mindez tartott.. Nem bírtam tovább visszafogni magam.


avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 7:00 pm


+18

Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.


Élvezem, ahogy aláveti magát nekem. Felpillantok rá, arca mindent elárul. Ez olyasvalami, ami intimebb az eddigieknél. Közelebb hozza a két elveszett lelket, átadja őket egymásnak, s hagyja, hogy egymásban teljesedjenek ki igazán.
Gyönyör és gyönyör közt lekottázhatatlan különbség lehet. Az odaadás a lét nagy titka. Aki meg se próbálta, akinek minden egyes szexuális aktus csak a saját kielégüléséről szól, aki nem kívánja vagy nem képes megjárni a másik érzéki eksztázisának a csúcsait, anélkül, hogy elvitatnám a jogát ehhez, az erről mit sem tud. Aki viszont betért abba az utcába, amiről beszélek, annak szeme-szája eláll a csodálkozástól, hisz véget érni nem akaró "terülj, terülj asztalkám" várja. Olyan belső tartomány ez, ahol a kudarc is kinccsé tud válni, ahol a lemondás is gyarapodás, egy intim régió, ami hamisítatlan életünnep, mégis merő kiszolgáltatottság, védtelenség. Magyarán elviselhetetlen. Csak hát miért élünk, ha nem ezért az elviselhetetlenért? Hogy színről színre lássunk. Magunkat, a másikat, a létet, Egymást.
Olyan lendülettel emelkedem, ahogy ő húz, s alig várom, hogy ajkaink ismét egymáséi legyenek. A csóknak amúgy is van egy misztériuma, az ember először csak puhatolózik. Ízlel, barátkozik, majd egyre bátrabb lesz, s szinte már falja a másikat. Amikor pedig nem kaphatja meg, úgy epekedik utána, mint a sivatag a záporok után. Téved, aki azt hiszi, hogy az előjáték a szex előtti pár perc simogatásban rejlik. Előjáték az egész közös élet. Minden együtt töltött perc meghatározza, hogy milyen lesz a szeretkezés. Ahogy egymásra néztek, amit egymásnak jelentetek. Amennyire feltudtok nézni egymásra. A csók az előjáték kulcsa, meghatározza azt, hogy mi lesz a következő lépés. Ha érzékien közeledsz, a másik sem fog durván föléd keveredni, ha pedig állatias ösztönök vezérelnek, csatába hívod, harapod és sérted, a további út is erre felé terelődik. A miénk a kettő között van. Nyelveink csatáznak, mégsem a vad mohóság jellemzi őket. Ez olyasmi, melyet újra és újra át akarok élni vele, ameddig csak lehet.
Testem bepréselődik a fal és Alexander közé. Két féle impulzus éri, a hideg fal és a meleg, vágytól égő test, ettől pedig libabőrössé válik. Nem akarom ereszteni ajkait, birtokolni akarom, teljesen kiszívni, míg vér nem cseppen belőle, de ő elhajol. Tekintete éget, feltüzel, s amint megérzem mire is készül, már mindent értek. Halk nyögés szakad ki belőlem, fejemet a vállára döntöm, kezeimmel hátába kapaszkodom. Mámorító, egy olyan helyzetbe űz, melyből senki sem szeretne szabadulni. Újra és újra, a megfelelő helyen kényezteti libidómat, s mindezt úgy teszi, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világűrben. Körmeim lassan vájnak bele bőrébe, ahogy ő egyre beljebb merészkedik, s a harmadik ujjnál már nem fogom vissza magamat. Minden sóhajtás és nyögés, mit eddig elnyomtam, hangosan adja tudomására azt, hogy mennyire élvezetes, amit művel. Csípőmet újra és újra elébe lököm, s bizony van eljön az a pillanat, hogy ügyes ujj játékának köszönhetően, izmaim megfeszülnek, s testem a gyönyörnek köszönhetően megremeg.
Balomat levezetem kezére, rákényszerítem arra, hogy távozzon vele belőle, s eközben szabad kezemmel máris birtokba veszem legnemesebb szervét, hogy ölemhez irányítsam. Nem bírom tovább. Érezni akarom, hogy bennem van, hogy magáévá tesz ezen a bűnös órán. Újra meg újra sikoltani akarom a nevét, s fáradtan, erőtlen akarok elfeküdni mellette az ágyban, miután végeztünk. Egyik lábam megemelem, átkulcsolom vele a derekát, csípőmet előre tolom, immár egyenes utat kap, s nem kell ostoba kérdéseket feltennie. Nem kellenek szavak, csak a mélyről jövő, vágyat kifejező sóhajok, hogy újra egymáséi lehessünk.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 9:16 pm

Teddy & Alex (+18)
Running away from problems is a race you will never win

És amikor elér arra a bizonyosra pontra olyan érzés, mintha megajándékozna valamivel. Szélesen mosolygok és azt érzem, még többet szeretnék adni, addig nyúzni a fárasztó nap után, amíg bírja lélegzettel, amíg izmai képesek még mozogni és elméje képes befogadni engem és mindazt, amit adhatok neki. Addig akarom, hogy nevemet ismételgesse, amíg csak hangja tart és mikor már csendesedik és erőt vesz rajta végleg a fáradtság, magamhoz ölelem őt, megannyi beteljesülés után. Zihálva veszem a levegőt, saját testem is kifárad, az izmok elernyednek és megadom magam a hajnali órák kínzó eljövetelének. Egy újabb holnap, egy újabb zavartsággal és vággyal teli éjszaka után. Csókot nyomok homlokára, elzárom a vizet és karjaimba ragadom, hogy kivigyem őt az ágyába. Törülközőbe bugyolálom, hogy vizes haját és testét takarja valami és így sétálok ki vele.
Finoman eresztem az ágyra és huppanok le mellé, betakarva őt, miután a törülközőt a földre dobom. Testem még vizes, de egyáltalán nem zavar. Hajnali hármat mutat az óra és a 48 órás ébrenlét ezúttal hamar kidönt. Magamhoz ölelem és amint lehunyom szemeimet, sikerül is elaludnom abban a pillanatban.
Rövid ideig és rosszul alszom viszont. Rémálmaimban magamat látom néhány év múlva. Ezek az álmok változatosak szoktak lenni, általában vak vagyok legalább az egyik szememre, béna, akár több végtagomra is, de olyan is előfordult, hogy lefogyva, teljesen magatehetetlenül láttam magam egy, az anyahajón lévő kórházban. Teljesen egyedül, mert Kaitlyn sosem látogat és a fiamat sem engedi a közelemben. Elmém, ami még cselekedne be van zárva egy tehetetlen testbe és ha tudnék, ha arcizmaim még működnének, üvöltenék torkom szakadtából, mint az elméjét elvesztett, tehetetlen rabok a börtönökben.
Szemeim kipattannak és ahogy hirtelen felülök az ágyban, némaság és sötétség válaszol élesen, szinte fájdalmasan zakatoló szívemnek. Testem már megszáradt időközben, most azonban izzadtság borítja. Néhány másodperc, míg érzékelem a valóságot. Még mindig erős és izmos a testem, végtagjaim mind működnek és ha meg akarnék szólalni, anélkül tudom, sikerülne, hogy megpróbálkoznék vele ténylegesen. Oldalamra fordítva tekintetem Teddy mellkasa egyenletesen emelkedik és süllyed, az igazak álmát alussza, amin nem csodálkozom.
Neki háttal az ágy szélére ülök és a közeli óra hajnali ötöt üt abban a másodperben, hogy ránézek. Csak ülök ott, igyekszem feledni az álmot és nyugodtan venni a levegőt. Két órát aludtam csupán és mivel az álmok nem hagytak nyugodni, fáradtnak érzem magam. De ahogyan mindig, képes leszek feltűnés mentesen végigcsinálni a napot. Közeledünk a bolygóhoz, amire le akarom vinni a legénységet, ezért muszáj belevetnem magam a munkába. Közben az álom utáni sokkot felváltják a Teddy-vel kapcsolatos emlékek és gondolatok, amitől meglepően hamar megnyugszom. Ő lett a bója, amibe kapaszkodhatok, mielőtt elsüllyednék a titkok és nyomasztó problémák tengerében.



avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 9:55 pm


+18

Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.


Ki tudja hányszor, s miért ennyiszer. Hogy képes arra, hogy ezt hozza ki belőlem? Miért éppen neki tudom átadni teljesvalómat úgy, ahogy senkinek? Ezernyi megválaszolatlan kérdés. S minden perccel egyre csak több lesz belőlük, ahelyett, hogy fogynának.
Erőtlen rogyok karjaiba, a rövid zuhanyból, egy hosszas, érzéki és állatias találkozás lett, mely a maradék erőmet is elvette. Alexander a férfi, az erős és egyben az érzékiség. Odafigyel arra, hogy mi jó a másiknak, s úgy adja át magát, hogy közben a földbe döngöl. Olyan idilli ez. Úgy érzem, hogy most senki és semmi nem bánthat, mert az ő karjai között vagyok. Elhitetem magammal, hogy ez így teljesen jó, s kizárom a gondolataim közül Josht, Kaitlynt és a múltat. Csak a jelenre koncentrálok, arra, amit ad és ígér. Ez pedig megbolondít.
Ilyenkor szokott jönni a mély zuhanás. A karma egy átkozott kurva, s akkor csap le rád, mikor azt hiszed a fellegekben jársz. El fog jönni. Hoz valami mocskot, amivel figyelmeztet minket, hogy ez így nem mehet tovább. Azt nem tudom milyen formában, de valahogy biztosan megmutatja magát kettőnk között, s köpnyi-nyelni nem tudunk, mikor bekövetkezik.
Elnyúlok az ágyon, magamra akarom őt húzni, hogy még véletlenül se mehessen. Bújni vágyok, békében megpihenni mellette és azt képzelni, hogy egy szebb holnap vár. Hátamat neki döntöm mellkasának, ölelésébe úgy bújok, hogy minden felesleges teret kipréseljek közülünk. Ölelő kezét megfogom, elveszek ebben a pillanatban, s elér az álom.
Kusza képek, nem nyugodt, nem mély. Felszínes az egész, hiába vagyok fáradt, mégsem az igazi ez az alvás. Kinyújtom kezemet, hogy végigsimítsak testén, ám csak az ürességet érzékelem. Nincsen ott, nem fekszik mellettem, s ha jobban fülelek, nem is hallom szuszogását. Megmozdulok, fordulok arra, ahol lennie kellene, szememet kinyitom, de jó pár pillanat kell neki, mire hozzászokik a sötétséghez. Ám a beáramló fény, megtörik alakján. Ott ül, némaságba burkolódzva, s női agyam egyből feltámad. Miért? Mi a baj? Jól van? Mit tudok segíteni?
Felülök, közelebb mászok hozzá, hátulról karolom át. Arcára nyomok egy puszit, hagyom, hogy a hajam az ő testére is ráomoljon.
- Jól vagy? – kissé rekedtesre sikeredik kérdésem, de ettől még szívből jön. Aggódom, féltem és ha tudom megvédem. – Vizet? Enni? Bármit? – s itt is a túlpörgött agy. Nem kell neki sok, hogy megjelenjen. A kezdeti fáradságérzés, úgy illan tova, mint egy pillangó. Tenni akarok valamit, bármit, hogy neki jobb legyen, s ne meneküljön el. Mert, ha most itt hagy. Ha felkel és távozik, mint aki jól végezte dolgát, akkor ismét elvisz belőlem egy darabot. Nem szeretném, ha erről szólnának itt létünk napjai, az olyan elkeserítő lenne.



avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
79

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 10:16 pm

Teddy & Alex
Running away from problems is a race you will never win

Csak bámulok az órára, figyelem, ahogy a numerikus kijelzőn a másodpercek piros számai folyamatosan, ám némán szaladnak előre. Nem kattog, a szoba teljes csendbe burkolózik nekem pedig szépen lassan tisztul a fejem. A rémálomnak már csak emléke nyomaszt kissé, de a jelenben semmi sem igaz belőle, ez pedig megnyugtat. Ebbe is tudok kapaszkodni, hogy a kezdeti fázisban vagyok még és hiába tartok a hirtelen romlástól, nem valószínű, hogy egyhamar bekövetkezik. Azonban, ahogy az órán a másodperceket figyelem, olyan érzés kissé, mintha saját jövőm rohanna előre addig a pontig, ahol már látszólag és nem csak tudatban leszek beteg.
A hajnali órák néma csendjét motoszkálás hangja töri meg. Először azt hiszem, hogy Teddy csak egyik oldaláról a másikra fordul, ám kezének melegét érzem magamon, hozzám bújik, puha haja puszijával együtt cirógatja bőrömet én pedig elmosolyodom. Aggódik, de csak azért, mert a rémálmokról nem tud. Úgy karol karjaival, amitől érzem, nem akarja, hogy menjek. Ezúttal meg sem fordult ez a fejemben, csupán kellett néhány perc, amíg magamhoz térek. Ha el akartam volna menni, kihasználtam volna az időt, míg felébred, de nem tettem. Nem menekülök előle, bőven megadtam magam neki, ami azt hiszem, ezen az éjjelen pecsételődött meg. Fontos nekem, mindig is az volt és a mosoly az arcomon, amit aggódása vált ki, erről árulkodik.
Felé fordulok féloldalasan és rázom a fejemet. Finoman nyúlok álláért, hogy közelebb húzva őt csókot leheljek ajkaira. Ezúttal rövidet, ami annál többet mond.
- Minden rendben. Csak néhány álom.. - Hangom kedves és törődő, már egészen megbarátkoztam a ténnyel, hogy a szőkeség előtt a régi Alexnek teljesen annyi. Tekintetem még a sötétben is elárulja, mennyit jelent nekem minden, ami kettőnk között történt. Sosem voltam egy éjszakás kalandokban utazó férfi, így ha nincs is vele tisztában, már az első alkalommal eldőlt, magam mellett szeretném tudni. Alex Shepard nem fekszik le senkivel érzések és indokok nélkül. Nem csak a pillanat heve tette, vagy a gyengeség és a kiszolgáltatottság. Akkor és ott meghoztam egy döntést és ha akarnék se tudnék menekülni. Valahol már az ő kezében az életem. Nem csak a betegség miatt.
Kezéért nyúlok és ajkaimhoz emelve csókot nyomok rá. Ha a beszéd nem is az erősségem, igyekszem kifejezni, hogyan érzek a történtek után.
- Van még időm. - Mondom neki halkan és ezzel azt szeretném éreztetni, hogy ezúttal nem fogok lelépni. Felesleges volna, mert amint a kabinomba érek, azonnal visszavágynék az ágyába és néhány óránk még van arra, hogy élvezhessük egymás közelségét. Nem akarom elvesztegetni.
Egy kósza tincset füle mögé bújtatok, hogy a csillagok fényében láthassak valamennyit arcából. Nem vagyok benne biztos, mitől látok homályosan: A hirtelen ébredéstől, a fáradtságtól, vagy a betegségemtől, de most nem erre szeretnék koncentrálni.
- Mit művelsz velem Teddy? -Nevetek fel halkan, mintha csak egy szertelen tini pár volnánk, de érezheti valahol a komolyságot. Nem bánom, hogy felszínre hozta az igazi énemet és nem sajnálom, amiért így rátörtem éjszaka. De ehhez ő kellett, az ő vonzereje, a rám gyakorolt hatása.



avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
58

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Az alhadnagy kabinja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Jola fedélzetén :: Hálókabinok-
^
ˇ