Volentis 142 – Memento mori
Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 8:56 pm
Lewis közlegény kabinja

Yesterday at 8:40 pm
Gépház

Yesterday at 8:06 pm
2-es transzporter állomás

Yesterday at 9:25 am
Elkészültem!

Pént. Feb. 16, 2018 3:21 pm
Shadowhunters
Vendég

Pént. Feb. 16, 2018 11:07 am
Gardel’s resident

Pént. Feb. 16, 2018 10:07 am
Jane Noland

Csüt. Feb. 15, 2018 6:40 pm
Avatarfoglaló

Csüt. Feb. 15, 2018 5:59 pm
A városba vezető út

Csüt. Feb. 15, 2018 5:57 pm
Raktárak

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 7
Consilium - 3
Lázadók 5 6
Összesen 33 27

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Az alhadnagy kabinja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Jan. 07, 2018 11:05 pm


Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.


- Biztos? – aggódok. Nem tudom csak úgy eltüntetni ezt. Akkor is bennem lenne a dolog, ha nem tudnám, hogy beteg. A nők ilyenek. Ha mellettük felkel valaki az éjszaka, akkor egyből rémeket látnak. – Akarsz róla beszélni? – itt vagyok. Meghallgatom, álomba ringatom, megteszek mindent azért, hogy neki jó legyen. Mert attól számomra is jobb lesz. Nem akarok kínos csendbe menekülni és tudomást sem venni arról, hogy van valami. Mert tudom, hogy így van. Egy kissé, mintha megtört, vagyis inkább rémült lenne. Bár lehet, hogy erről csak a fények tehetnek. Ha lehetséges még közelebb csúszok hozzá, érezni akarom bőrének melegét, szívének verését.
- Helyes – nyomok a nyakába egy puszit, addig akarom élvezni míg lehet. Az sem érdekel, ha valakivel összetalálkozik, mikor távozóra fogja. Tudom, hogy milyen a beosztása, időt ígér, de ha az órára pillantok, látom hogy az nem elég. Több kell, hiszen nem játszhatjuk el minden éjszaka ezt. Nem surranhatunk egymáshoz, mint a tinédzserek, s léphetünk le hajnalban, hogy anyuci vagy apuci el ne kapjon. Bár nyilván ennek is meglenne a maga pikantériája, én valahogy 26 évesen már nem ilyesmit akarok. Fejemet beledöntöm, hajamat eltűrő tenyerébe, s egy apró csókot is nyomok bele. A kérdést én is feltehetném neki. Ő mit csinál? Mit művelt velem ebben a két napban és miért?
- Csak vigyázok rád – súgom neki halkan az ígéretet, melyet immár örökké megtartok. Szívből jön és mindent elárul, az össze jelenlegi érzés benne van. S hiába tudom, hogy napközben megsínylem ezt a románcot, nem veszi kedvemet, ha az elmúlt két éjszakára gondolok. Pedig nehéz lesz, nem lesz egyszerű úgy nézni rá, hogy ne áruljam el magam. Nehezen fogom tudni legyőzni a vágyat, hogy lopva hozzáérjek, csókot csenjek tőle. De érte megteszem.
- Alexander – lábaimat magam alá gyűrőm, a takarót magam köré tekerem, s nagy szemekkel pislogok felé. – Miért félsz attól, hogy megvizsgáljalak? – teszem fel a kérdés, mely a napokban foglalkoztat. Azt hiszem már az első nap tudtam, hogy valami nem oké. Túl gyorsan ment el és az egyéb intőjelek is sugallták, hogy ez több lesz, mint egyszerű betegség. De a vérből nem lehet mindazt kimutatni, melynek most már tudatában vagyok.
- Csak jót akarok neked és ha kihúzod hét napig, én beleőrülök – nyelek egy nagyot. Kiterítem azt a kártyát, mellyel talán rávehetem arra, hogy legyünk túl rajta. Persze nem hajt minket semmi, van még csodás 4 hónapunk ezen a hajón, így bármikor besétálhat a gyengélkedő ajtaján. De azt gondolom róla, hogy okos férfi, s ő is nagyon jól tudja, hogy ezzel nem játszadozhat sokáig. A végén még be kell gyógyszereznem és úgy elvégezni a vizsgálatokat.




avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
56
Képességpontok :
50

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Vas. Feb. 04, 2018 7:07 pm

Teddy & Alex
Running away from problems is a race you will never win

Akár furcsa is lehetne, idegen, szokatlan. De érintése megnyugtat, jelenléte biztossá tesz olyan hazugságokban, hogy nincs mitől tartani. Persze a jelen ad némi lehetőséget arra, hogy teljes formámban legyek képes létezni, de éppen a jövő az, ami kétségbe kellene, hogy ejtsen. De amíg itt van, amíg bújik hozzám, amíg a kabinjában őrizhetjük a titkot, erősnek és valahol szabadnak érzem magam. Pedig utóbbi talán a legnagyobb hazugság, hiszen éppen mi vagyunk a rendszer legnagyobb bábjai és mi ejtjük ki a legnagyobb hazugságokat ajkainkon. A katonák, akiknek mossák az agyát, akik úgy teljesítik a parancsot, hogy semmilyen következménybe nem gondolnak bele, miközben nekik kell vállalni mindezt.
- Nem. Most nem. - Válaszolom meg kérdését. Ha elkezdenék a gyengülés és a haláltól való félelmemről beszélni neki, akkor már is egy lépéssel közelebb kerülnék ahhoz, ami akár holnap bekövetkezhet. Mély levegőt veszek és sóhajtva fújom ki. Itt akarok lenni mellette, amíg lehetséges, hogy aztán a napi rutint edzéssel zárjam. Így saját magamnak adhatok visszaigazolást arról, hogy nem ma. Még nem ma jött el a napja annak, hogy képtelen legyek mozogni, majd később akár lélegezni.
Vigyáz rám. Haloványan elmosolyodom. Ez nem az én dolgom lenne? Más helyzetben, ha egy másik nő mondaná ezt nekem, azt hiszem, borsó méretűre mennék össze. De Teddy ajkairól ezek édes szavak. Ha csak belegondolok, hogy néhány napja meg tudtuk volna ölni egymást és mennyi mindent éltünk meg azóta.. Kár volna a macsót játszani, amíg nem feltétlenül szükséges. Homlokára csókolok, hogy némán köszönhessem ezt meg neki.
Aztán mocorog és felteszi a kérdést, amit szívem szerint el akartam volna kerülni. Hajamba túrok, ismét sóhajtok és pillanatokon belül rájövök, hogy most őszintének kell lennem. Nem azért, mert követelné tőlem, hanem azért, mert nem szeretnék az idegeivel játszani.
- Fél éve nem foglalkoztam ezzel. - Vallom be őszintén és tekintetemet arcára terelem. Valahol az érzelemmentes vonások keverednek a félelemmel, de utóbbit csak szemem halovány csillanásából veheti ki, ha elég szemfüles.
- Az előző doki is kérlelt. Majdnem két egész ciklust a hajón töltöttem vizsgálatok nélkül. Teddy... - Megfogom a kezét és kicsit rászorítok. Tudnia kell, hogy most már bármerre elburjánzhatott a betegség. Mert ő tudni fogja e szavakból, hogy nem volt kontroll, nem változott a gyógyszerek dózisa és variációja. Semmi nem történt, ami segíthetne jobban lenni és a stagnálás kész szerencse.
- Ha én el is cipelem az eredményeket, te is képes leszel rá? - Nézek mélyen szemeibe. Szeretni - már ha így van - egy beteg férfit egy dolog, de teljes mértékben tisztában lenni a kórképpel és hordozni a terhet, ami a kezelés eredményességével vagy éppen kudarcával jár együtt.. Nem neki kellene ezt végig csinálnia.



avatar


Az URS Jola kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely :
URS Jola, A Volentis
Mentális erõ :
35
Képességpontok :
30

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   Hétf. Feb. 05, 2018 5:40 pm


Alex & Teddy

You say always what you feel, and you make always what you think.



Lassan kifújom a levegőt. Volt egy sejtésem, hogy nehéz lesz vele. Kétségekkel jöttem erre a hajóra, talán még féltem is attól, hogy milyen lesz egy hajón dolgozni vele. Ám minden képzeletemet felülmúlta az, ami most itt van közöttünk. Jelenleg sem könnyű, nagyon nehéz, de másképpen. Nem a harcba fogok belefáradni, hanem abba, hogy segítsek neki bízni, s megnyílni.
Nem ragaszkodom ahhoz, hogy az álmairól beszélgessünk, felajánlottam, tudja, hogy itt vagyok neki. Én nem az a fajta vagyok, aki a másik arcába mászik, főleg akkor nem, ha közlik vele, hogy ne tegye. Én egyszer elmondok valamit, s akkor szólok a témában újra, ha változna a véleményem. Egészen addig áll, az ajánlat. Bár ennyire nem ismer, de remélem, tudja, hogy ha kell, meghallgatom, hiába nincsen pszichiáteri végzettségem. Vele kivételt teszek.
Hallgatok. Fél éve. Érzem, hogy a düh szépen lassan elönti a testemet. Számolok tízig, hogy ne essek neki, hogy ne ordítsam le a fejét. Egy picit hátrébb húzódok, kell egy kevéske távolság az ő érdekében. Szerencséjére ő szól újra, bár a mondanivalója csak ront a helyzeten. Hogy lehet egy ekkora barom? S miért hiszi azt, hogy én ezt nyugodtan fogom majd elviselni?
– Én most kértelek utoljára, a következő az parancs lesz. S te teljesíteni fogod, különben kimutatom a fogam fehérjét – kissé megemelem a hangomat. Arcom is árulkodik arról, hogy ebben nem tűrők halasztást. Ez elődöm egy hanyag és minősíthetetlen alak volt, ahogy hallom. Neki is pontosan tudnia kellett volna, hogy ez nem játék. Ilyenkor kötelessége félretenni a felettesi pozíciókat és a sarkára kéne állni. Úgy tűnik csak ahhoz volt esze, hogy felcsináltassa magát, a gyógyításhoz már kevésbé. – Innentől nincs választásod. A mai nap folyamán eljössz a vizsgálatokra. Nem vitázok ebben a dologban Alexander – félő, hogyha ráhagyom, akkor továbbra is elbagatelizálja a dolgot. Én pedig nem tűröm ezt el. Akkor is elfogadhatatlannak tartanám ezt a dolgot, ha utálnám őt. Így meg főleg az.
– Hát tudod Alexander, mintha ez lenne a munkám – elmosolyodom. Ha nem lennék képes arra, hogy cipeljek ilyesfajta terheket, akkor eléggé szar lennék az állás betöltésére. Nyilván teljesen más szembesülni egy vadidegen állapotával, de láttam én már eléggé cifra dolgokat, így biztos lehet benne, hogy ezen a téren nem kell félnie. – Erősebb vagyok, mint gondolnád – közlöm vele a lehető legegyszerűbben, így legalább felnyitom a szemét, mert láthatóan vakságban szenved. Nem vagyok már az a gyenge kis virágszál, akit átdobott a palánkon. Jó leckét adott nekem, vastag bőrt növesztettem, többek között neki köszönhetően.
– Amúgy is, ki lenne itt alkalmasabb arra, hogy ezt végig asszisztálja neked? Ethan? – felnevetek. Még a gondolat is megmozgatja a rekeszizmaimat, hiszen szerintem az említett személy képtelen lenne erre. Maximum a nővérében látnék potenciált, de azt hiszem, hogy Alex okos, s nem akarja mindenkivel megosztani a gondját. Így hát a logikus nyomvonalat követve, én vagyok az embere. Ha akarja ezt, ha nem.




avatar


Az URS Jola tisztje

Karakterlap :
Titulus :
sub-lieutenant of the URS-Jola
Tartózkodási hely :
Urs Jola
Mentális erõ :
56
Képességpontok :
50

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Az alhadnagy kabinja   



Sponsored content



Vissza az elejére Go down
 

Az alhadnagy kabinja

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Jola fedélzetén :: Hálókabinok-
^
ˇ