Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 4:41 am
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer meteor övében sodródva.

Pént. Okt. 19, 2018 5:28 pm
Simon lakrésze

Csüt. Okt. 18, 2018 3:28 pm
Orvosi vizsgáló

Csüt. Okt. 18, 2018 11:31 am
Viharsziget

Kedd Okt. 16, 2018 6:59 pm
Sabrina & Markus

Vas. Okt. 14, 2018 7:13 am
Töltőállomás

Szomb. Okt. 13, 2018 9:04 pm
Selyna Silver

Csüt. Okt. 11, 2018 8:02 pm
Sürgősségi ellátó

Csüt. Okt. 11, 2018 6:10 pm
Lezártam a játékom!

Csüt. Okt. 11, 2018 2:16 pm
Hangár

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Dexter, a Senki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Dexter, a Senki   Vas. Jan. 07, 2018 2:46 pm

Nobody
My name is Nobody. I have never existed.

Az alapok
Becenév:Ismeretlen ( Dex, Dexter. Mit akarsz ezen ragozni?)
Valódi név: Dexter Fitzgerald
Faj: Homo sapiens sapiens
Születési hely, idő:Ismeretlen (Föld, Anglia, London; 2541. Július 20.)
Kor: Ismeretlen (84 papíron, de amúgy csak 34)
Csoport: Ismeretlen (Consilium)
Munka: Ismeretlen (A takarító)
Család: Ismeretlen
(Johanna McCart – édesanya – halott
Marcus Fitzgerald – édesapa – halott
Diana Fitzgerald – húg
Lyanna Fitzgerald – feleség
Daniel Fitzgerald – fiúgyermek )
Családi állapot: Ismeretlen (Nős)
Szexuális beállítottság: Ismeretlen
Karakter arca: Michael C. Hall


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Mindenki ismer vagy épp senki sem. Senki sem ismer, nem találkozott a nevemmel, ha meglát, csak egy egyszerű embernek hisz, aki csöndes, figyelő, és  normális.  Teljesen átlagos. Nem gyilkol embereket, nem raktározza el  egy-egy csepp vérüket, mint trófea, semmi ilyesmi.  Mert ez a látszat…kaméleonként olvadok a világba. Az ember azt hiszi el, amit akar, és amit lát, én ennek eleget teszek. Csak ennyi volt a feltétel, mikor kezembe adta a Consilium a munkát. Igen. Takarító vagyok. Az egyik legjobb, sitty-sutty feltakarítom a hullákat és rendet rakok, hogy egy csepp vér sem marad az áldozat után. Precíz és pontos vagyok, azt csinálom, amit leginkább élvezek, így aztán kimondottan boldog életem van. Család terén sincs probléma, feleségem megtanulta a helyét, én pedig a Consilium szabályai szerint megalkottam jövőnket, Danielt. A kis édes…
Kívánhatnék ennél többet?
Katonaként kezdtem, de hamar észrevettem, hogy más vagyok, mint a többi – különc, aki élvezi a szenvedtetést, és nem éreztem fájdalmat. Előny és hátrány egyaránt ez az idegrendszeri betegség, de a Consilium erőt látott meg benne, és miután lenyúztam egy embert, úgy gondolták, nem katonának kellek én. Egyetértettünk. Én lettem A Takarító, jó pénzért bárkit eltüntettem, mintha sosem létezett volna. Nem kémkedtem, nem csináltam semmi hasonló munkát, csak takarítottam. Hús vér valókat daráltam le, nyúztam meg, pingáltam meg, amihez a legjobb kedvem volt éppen.
De azért megjegyzem, legutolsó pszichológia jellemzésem értékelésén a „közveszélyes” állt. Persze, annak az anyagnak is nyoma veszett.


- Jó napot kívánok, miben lehetek szolgálatára? – szólt negédesen a hangom, ahogy kapcsoltam a hívást. Ismerős, morcos hang jött a vonal túloldaláról. Ő kedvetlen volt, viszont én most lettem izgatott. Munka…
- 6-os szektorban kettő. – Tömör és lényegre törő volt a válasz, számomra nem is kellett több, ahogy felpakolva mentem a 6-osba Bernardhoz. Nem ez az első eset, hogy újabb ember vagy ocantisz dobódik ki onnan, de nem is kimondottan érdekelt, ahogy felnyaláboltam a két vékonyka alakot. Hogyan tűntessem el őket? Hamvasztás, feldarabolás, ledarálás és valaki megeszi ebédre? Olyan szaftos kis ötletek jutottak eszembe, míg az egyik meg nem mozdult, hát ez él?! Milyen szép napom van!
Nyújtom a kezemet, amibe érkezik is a fizetség. Jól számolt. – Vegye elintézettnek – bólintottam egy elégedett sóhajjal, aztán huss, már ott sem voltam azzal a kettővel. Kerestem egy kis üres szobát, bezártam az ajtaját, majd nekiálltam műanyaggal bevonni a padlót, kevesebbet kell felmosni, és nem marad az UV fényben sem nyom, míg én játszok egy keveset. Azonnal az élőt dobtam fel egy könnyed mozdulattal a kialakított helyre levéve a ruháit, majd fölé hajoltam.
- Szia – mosolyogtam rá, miközben vettem egy tűt, és belészúrtam. Kell a vére, be kell tenni a sorakozó többi közé. Az emberi és ocantiszi vér csak színben hasonlított, másban nem nagyon. Alvadás után az ocantiszi nem marad feketés vörös, sokkal inkább más színekben játszik, aminek valószínűleg a bolygó is egyben az oka, és a képességeik is tudják befolyásolni. Nem egy-kettő akad már a gyűjteményben, ő is az lesz.
Mit csináljak vele? Annyi a lehetőség, most, hogy életben van. Feldarabolás az olyan snassz, és elvérzik, mielőtt még a végére érhetnék…
Rebeg valamit ajkairól az eszmélet határán, de nem különösebben érdekel, ahogy fogok egy kést. Maradjunk a régi módszereknél, azokban sokkal több a kedv. Szépen szikszalaggal lekötöttem a száját, hogy nekem ne hangoskodjon, miközben a lábához sétáltam, és az ölembe vettem. Kicsit már meg van roncsolva, de hát a kísérlet senkinek sem kegyelmez. Ámbár, szeretem a makulátlan testeket, mert azokat könnyebben lehet díszíteni, de neki most oly mindegy, úgyis mindjárt mást varázsolok belőle.
Bőrébe vájtam a kést, vére azonnal kibugyogott belőle, ő pedig megrándult, de én tartottam erősen, vigyáztam rá, hogy a készülő műn ne legyen egy csorba sem. Szépen hámoztam meg, mint egy narancsot. Mikor végeztem, bőrét arrébb raktam, majd megtöröltem kezeimet a viselt köténybe. Húh, igazán tetszetős lett – néztem addigra már a halottat, aki vagy a vérveszteségbe, vagy a fájdalomba engedte lelkét a túlvilágra. Kár, pedig kérdeztem volna többet is.
A másik jött a sorban, de mivel már halott volt, így aztán őt szimplán csak apró darabokra vágtam, és egy vércseppjét megőriztem.
Szépen összepakoltam, külön-külön becsomagoltam őket. Mindkettőnek lesz szép helye, a bőrt pedig majd kiszárítva beküldöm egy ruha üzletbe. Minden felhasználható, a kérdés az, van-e épp kedvem elugrani ennyi helyre, vagy csak vigyem őket a „krematóriumba”.
***
Nyílt az ajtó előttem, ahogy beléptem a lakásba, éppen visszatérve a Volentisre. Máris egy gyerek sikongató hang kezdte ordibálni, hogy apa, apa, apa. Elmosolyodva vettem le a kabátomat, és kaptam fel az érkező gyereket, aki egy bábuval jött elém.
- Daniel – nyomtam homlokára egy csókot, majd a bábura néztem. – Hol a feje? – kérdeztem az 5 éves ficsúrtól, aki csak elnevette magát, majd mutatott az egyik sarok felé, ahol tényleg ott volt a megtépázott bábúnak a maradék része. Igen, úgy tűnik, Danielnek van egy kis hajlandósága arra felé, amiben én dolgozom. Még a végén a nyomomba lép. Büszke apa lennék, az biztosan!
Ahogy beljebb somfordálok a gyerekkel, jelenik meg előttem egy jelenés. A feleségem, Lyanna. Érdekházasságunk volt, mert amikor házasodnom kellett volna, nem nagyon volt kit, így aztán a Consilium választott. Jó pár veszekedés után, de végül elfogadott, és megértett, megismertem és nem bántam, hogy ő lett Daniel anyja, ahogy azt sem, hogy a következőé is ő lesz. Igazi vipera, aki megért, és nem locsog, hanem támogat, cserébe én néha szeretem.
Odasétálva hozzá, csak gömbölyödő hasára tettem a kezemet, amire ő is a gyűrűset.
- Munka?
- Pazar volt – sóhajtottam elégedetten. Mámorban úsztam, hogy ma a csontokat darálhattam porrá, más kérdés, hogy utána a padlót ezerrel súrolnom kellett, de minden nyom eltűnt utánam. Az áldozat papírjait, ha volt, azt pedig elintézi Elliot, a munkatársam. Én vagyok a mozgó, takarító rész, ő pedig az informatikai, és papírügyi dolgokat oldja meg. Tökéletes párosítás, ami mindig egyensúlyban van.
- Hoztál? – vágott a gyerek a pillanatba, ahogy nagy szemeivel az én arcomat mustrálta és lengette a fejetlen bábut.
- Természetesen – bólintottam egyet, ahogy a zsebembe nyúlva fehér építőkockákat húztam elő. Ő máris elvette, és egymásba kezdte illeszteni, miközben néztem, milyen lelkesen forgatja a faragott csont darabokat. Én csiszoltam őket egy lábszárcsontból. Persze, nem mindig mindegyik tökéletes, de akkor azzal még tovább foglalkozom. Szeret építeni.
***
Unottan olvastam a Consiliumi levelet. Még ha oda is tartozom leginkább, mert ők adják a munkát, azon kívül nem érdekel a politika. Ocan vagy Föld, ember vagy ocantisz, oly mindegy, mindkettőt darabokra szedhetem. Amíg fizetnek, én dolgozom, és mivel csak a Consilium tud rólam, így aztán nekik vagyok a jobb kezük, aki minden nyomot eltűntet.
Fene… A számüzetésről szóló törvény legkevésbé sem a szájízem, nem is értem, Pavellnek miért ez jutott éppen eszébe, de ez munka csökkenést fog jelenteni. Nem mintha panaszkodnék, csak így aztán a laborok, és véletlen balesetek között fogok ingázni. Ahj, de szomorú.
Nem szabad ezt figyelmen kívül hagynom, ezzel nem értek egyet…
Muszáj egy intő jelt felmutatnom, a boldogságom a tét.
Míg a Consilium nem mocskolta be élére vasalt öltöny ujjait, én addig örömmel lubickoltam el a vértengerben. De hogy fürödjek tovább, ha kiapad a tenger?
A kabin vörösben játszott, a falak, a padló, az ágy, mindenhol vér csorgott és folydogált. Elégedetten néztem, miközben telefonáltam Eliottnak, hogy a kamerafelvételeket húzassa ki. Tudni fogja, hogy én voltam, nem hülye a Consilium.
Nem is kellett sokáig várnom, ahogy térek vissza a szobámban, látom, hogy nyitva a kabinom ajtaja. Mily hamar… Mosolyt fakaszt arcomra.
Azonnal betérek, és egy ismeretlen személlyel állok szembe, aki feleségemmel éppen elbeszélget.
- Jó estét – jegyzem meg kifinomultan. – Miben lehetek szolgálatára?
Kikísér. Elkísér a Consuliumhoz.
Számon kér, de minek? Tudhatná, hogy ott leszek a legnagyobb művész, ahol a legtöbb az alapanyag.
Ha ezt ő megtagadja, én tovább lépek.
De nem tagadta meg tőlem. Kiegyeztünk.
Én pedig járhatok tovább vörösben.
Ki lesz a következő név?
Lehet, hogy te?

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)

avatar


A Consilium tagja

Karakterlap :
Titulus :
Nobody
Tartózkodási hely :
Unknown
Mentális erõ :
8

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Dexter, a Senki   Vas. Jan. 07, 2018 5:40 pm

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Dexter!
Mielőtt kifejezném, mennyire örülök annak, hogy itt vagy és én üdvözölhetlek elsőként az oldalon, muszáj megemlítenem így elöljáróban: nem tudtam, hogy irtózom a vértől, amíg el nem kezdtem olvasni a lapodat Very Happy Ezt az esztétikai élményt nem valószínű, hogy megköszönöm neked, amikor majd este tök egyedül fekszem az ágyamban a sötétben, de azt igen, amit a lapoddal nyújtottál, ugyanis zseniálisan fogalmazol, tudsz róla? Bár az én gyomrom érzékeny a brutálisabb témákra, mégis örülök, hogy nekem volt szerencsém hozzád, mert így kifejthetem kicsit, miben rejlik a nagyszerűséged.
Őrült vagy Very Happy Egy nagyon, nagyon, nagyon beteg elme, és az, hogy ezt hitelesen megalkottad és életre keltetted, elképesztő! Nagyon tetszik a szerepkör, amit kitaláltál magadnak (talán ezzel egyedül vagyok, ha szerencsétlen áldozataidra gondolok), azt hiszem, nagy szüksége van a Consiliumnak a munkádra. A borzongató, olvasmányos, érzékletes stílusoddal tökéletesen megelevenítetted előttem ezt a határozottan vérfagyasztó, labilis karaktert, és már-már élveztem belemászni a fejébe az előtörténet erejéig. Aztán persze rájöttem, hogy ha túl mélyre merülök Dex sötétségében, sosem jutok vissza.
Próbálok pozitív jelzőket összeszedni, de a világon semmi más nem jut eszembe, mint a beteg különböző árnyalása: eszméletlenül beteg, elképesztően beteg, zseniálisan beteg, lélekrázóan beteg, gyomorforgatóan beteg, mesterien beteg. Az, ahogy egyensúlyozol a családi élete és a munkája közt, végig feszültségben tartott. A legrosszabb az ilyen szociopatákban (?), hogy nem tudod kiszámítani, mi a következő lépésük, és számomra ez tette a legijesztőbbé az egész karaktert. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnik, mégis érzed az állandó görcsöt a gyomrodban, folyton készenlétben állsz, várva, mikor kattan be... Zseniális!
Nem is tartalak fel tovább, nem szívesen időznék veled kettesben Very Happy Utadra engedlek, menj, vésd be magad az avatarfoglalóba, aztán foglald el a széked a Consilium köreiben! Ezúttal nem merem leírni, hogy szívesen elvinnélek egy körre, sőt, remélem, soha nem lesz alkalmunk szemtől szemben összefutni - inkább betartom a szabályokat és emlékeztetem magam rá, kinek a kése alá fekhetek, ha rosszalkodom! Razz Most pedig megyek és kapcsolok pónikat meg szivárványt, hogy rendbe tegyem a lelkivilágomat  Laughing
Jó játékokat kívánok! Smile


Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Az URS Arkan kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
captain of the URS Arkan 2600
Tartózkodási hely :
beyond the stars
Mentális erõ :
76

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Dexter, a Senki

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hürrem
» Üzenetek (nem vagyok elérhető, stb...)
» Dexter lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek-
^
ˇ