Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Pént. Május 25, 2018 10:53 am
Kilátóterasz

Pént. Május 25, 2018 7:16 am
Út a hegy belsejébe

Pént. Május 11, 2018 2:01 pm
A tábor bejárata

Csüt. Május 10, 2018 12:59 pm
Avatarfoglaló

Csüt. Május 10, 2018 12:42 pm
Kérdezz-felelek

Csüt. Május 10, 2018 11:51 am
Elijah C. Dawson

Csüt. Május 10, 2018 11:41 am
Hírek, bejelentések

Kedd Május 08, 2018 2:11 pm
Elkészültem!

Szer. Ápr. 25, 2018 3:53 pm
Sportpálya

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:44 am
Arhkax kunyhója

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 8
Consilium - 3
Lázadók 5 7
Összesen 33 29

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Damion Raleigh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Damion Raleigh   Vas. Jan. 07, 2018 7:48 pm

Damion Raleigh
" everybody lies but it doesn't matter since nobody listens "

Az alapok
Becenév: Dam; de legtöbbször morog érte  
Faj: ember  
Születési hely, idő: 2539. április vége; Föld
Kor: 87 (36 volt a fagyasztáskor)
Csoport: Telepes; csak kicsit lázong
Család: Még a Földön volt egy felesége, Anna, és egy 8 éves fia, Benjamin. Felesége a régi világgal együtt veszett el, gyermeke az 5000 alvó között pihen, amiről fogalma sincs. [ kijátszható, akár már idősebben is ]
Családi állapot: Özvegy egyedálló
Szexuális beállítottság: Hetero
Karakter arca: Norman Reedus


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Hazug szemét világ ez, akárhol is vagyunk ebben a kicseszett univerzumban.

Szeretnék néha az a mogorva seggfej lenni, akinek annak idején, és néha manapság hisznek. Könnyebb, könnyebb mint bekajálni valami mesét, és vakon belevágni egy hatalmas kalandba. Mert persze minden olyan könnyedén megy, ami csak ki van mondva. Hát persze. Egy idióta vagyok, és most vígan szenvedem el a következményeket.

Magának való alak volt mindig is, akihez kevesen tudtak közelebb férkőzni, és tartósan mellette maradni. Volt, van benne egy egészséges ellenszenv mindenki felé, nehezen bízik meg, és nehezen hisz idegeneknek, főleg a Földön volt ez jellemző rá, és most, ezen az új helyen még jobban kiütközött rajta. Szótlan leginkább, de kiváló megfigyelő és stratéga, ha arra kerül a sor. Nem riad meg egykönnyen, nem lehet kizökkenteni, ha épp nagyon koncentrál. De amúgy sem szereti, ha megzavarják.
Nem kell aggódni, nem eszik meg azonban senkit sem. Ahhoz képest igencsak törődik másokkal, a maga módján, és tempójában. Csendben, és feltűnés nélkül cselekszik, már amikor alkalma van rá, idelent azonban túl békés minden, amit idegennek és ijesztőnek talál. Magányos farkas típus, főleg mióta elvesztette a nejét, és nemigen tetszik neki a fentiek gondolata, miszerint kellene mellé valaki, akivel új családot alapíthat. Nem vágyik rá, ellenkezik, amennyire csak tud, amennyire a határokat képes feszegetni. Ha már új világ, illő újakat keresni.
Van egy érdeklődő, kíváncsi fele, és van egy olyan, aki legszívesebben visszamenne az időben, hogy mindent megváltoztasson. Kicsit a múltban él, elveszve, és hiába sok a hasonlóság azzal a Földdel, ahonnan ideérkezett, ha megveszik sem képes szeretni az új földet, amit otthonnak akarnak.

Lehet jónak néz ki, lehet jó az is, akik lakják de ez akkor is csak a látszat. Van itt még valami, ami miatt feláll a szőr a karomon, de akárkinek meséltem róla, csak hülyén néz rá, kikerül, meg próbálja bebeszélni, hogy csak rémeket látok. Lehet igazuk van, lehet nem. Nem is érdekel. Én nem fogok elkényelmesedni, és csak habzsolni a javakat. Visszamenni odaföntre? Azt sem. Hova mennék? Fogalmam sincs.

Ami a szívén, az a száján, így kimondja, amit gondol, nem fog hazudni még akkor sem, ha azzal csak jót tenne. Nem kesereg látványosan, az a fajta, aki kívülről keménynek tűnik, érzelemtől mentesen éli napjait, és nem érdekel semmi és senki. Csak vajon hol ebben az igazság?
Van kellemes oldala is, a sajátos humorral, a témákkal, vagy épp csak a megadó hallgatással. Hangulatember, a környezet és persze az határozza meg hogy melyik felével találkozhatsz épp. Egyszerűbbnek hangzik élesben, mint kimondva. Kicsit mogorva, kicsit fura, azonban még így is könnyen megérthető, azonban nem olyan könnyű legyűrni őt. Persze, nem fekete öves karatés, vagy épp maga a Terminátor, de még a Földön kapott alapfokú katonai ismeretek és kiképzést, innen van érzéke a terepmunkához és nyomolvasáshoz, vagy csak épp a túléléshez. Bármit is jelentsen az itt.

Egy hatalmas káosz odabent.


Egy szál cigarettát élvezve bámultam a csövesekből hirtelen prófétává avanzsálódott senkiket. Bibliáról, istenekről, a végről beszéltek. A Föld haldoklik, az emberek haldoklanak, mindenki bűnös, persze volt olyan is, akik az idegenekre fogtak mindent. Térjünk meg, szeressük egymást, és a többi marhaság, ami csak jöhetett.
Röhögtem.
Pedig marhára nem volt vicces.

- Vigyázz magadra – ez nem kérés, de nem is parancs. Kecses ujjait az arcomra simítva váltottunk csókot, miközben körülöttünk akkora volt a zsivaj, hogy a saját gondolataimat nem hallottam. Vigyázni. Azt sem tudom, hova készülünk, és hogy ott mennyire lehetséges ez. Nem akarom megijeszteni, így csak megfogom a kezét, és csókot lehelek rá.
- Mernék máshogy tenni – nevet. Mai napig hallom, ahogy nevet. De ebben szomorúság volt, amit ügyesen, de nem teljesen rejtett el. Úgy tudtam, hogy pár órával a beszállásom után érkeznek meg majd ők is, a civilekkel, az utolsó rajjal. Amikor az első hírek felütötték a fejüket, én rögvest egyenruhát könyörögtem magamra, és amolyan önkéntes idióta lettem. Tudtam, ha bólogatok, akkor mikor vész lesz, talán előrébb kerülök, mint Bill, a szomszéd aki a postarendszer gépeit kezelte. Reméltem.
Nem féltem, amikor felrobbant a média attól, hogy a Földnek vége. Mit tettem? Amit mindenki. Tepertem, nem volt szavam, és mindenem olyan vagyonná tettem, amivel több esélyem volt felkerülni arra a mocskos hajóra. Átadtam. Korrupció, csalás, ugyan ne mond, hogy te nem tettél ilyet sosem, vagy nem láttad már. Miattuk muszáj volt, és nem szégyellem. Elvettem mástól a helyet, és egy percig sem volt bűntudatom. Önző lennék? Meglehet. Örömmel tettem.
- Odafent találkozunk, csak.. ne tagadj le a csajok előtt, jó?
- Majd azt mondjuk, hogy a húgom vagy – oldjuk a feszültséget, amikor csak lehet. Egy apró vigyor, egy nevetés, újabb csókok. Elengedtem, majd Ben-t öleltem. Félt, remegett, rettegett. Ő még ezt nem érthette, és nem is akartam. Azt mondtam neki, szép helyre megyünk, ahol szép házban élünk és ha lesz udvarunk, faházat építek neki. Átlagos ember voltam, a mogorva szomszéd, az, akinek a múltjában akadnak fekete foltok. Sosem voltam szent, csak nekik.
Indulni kell. Az utolsó pillantások, érintések.
Indulni.
Senki sem tudta merre, és hová, de vissza nem nézhettünk. Én abban a hitben hajtottam igába a fejem, hogy a családom közöttük lehet, azok között, akikre új remény vár. Hogy féltem-e? Rettegtem. Aztán jött a hosszú sötétség, a csend, és a végtelen űr.

Olyan hirtelen kaptam levegő után, hogy félő volt, ez visz el, nem a hibernáció lehetséges mellékhatása. Fogalmam sem volt, hogy megérkeztünk-e, vagy csak brahiból tették, az első az volt, hogy őket kerestem. Válasz helyett azonban csak a parancs érkezett. Irány az új Föld, ahogy maguk közt nevezték. 141 ember és jómagam kaptuk azt a becses feladatot, hogy leérve léphessünk sok idő után szilárd, gravitációval ellátott talajra. 141 ember és én voltunk a csalik, hogyha bármi akad, több hiba ne történhessen. 142 ember a halálba?
Ennyit értek a szavak, az ígéretek, és a földi vagyon. Nem azért hoztak fel, mert olyan megbecsült ember lettem, hanem feláldozható valakinek. Névtelen senki, aki ha meghal, 1 perc néma csendet kap, és az élet megy tovább. A szemem akkor nyílt fel, amikor kiolvasztottak.
Anna és Ben pedig a múlt részévé váltak.
Hazugság.
Talán az volt a szerencséjük, hogy mire megtudtam, már lepakoltak. Ölni akartam.

A haraggal barátságot kötve léptem ki a szállítóból. Bánthattam volna azokat, akik szinte egymás kezét szorongatva barátkoztak a világgal. Egy pillanatig kész voltam rá, de elillant, azonban maradéka a mai napig velem él.
Ben imádta volna.

Az idő azonban telik, a lélek és a szív kővé válik. A talpam alatt ágak reccsennek, és életemben  nem láttam ennyi zöldet, mint ami ezt a helyet övezi. Lassú ismerkedés, lassú elfogadás. A levegő nem mérgezett, a víz iható, a növények sem harapnak. Persze, vannak, adódnak furcsa dolgok, de olyan új minden, hogy elsiklik felette az ember. Én nyitott szemmel járva figyelek minden apró részletet, mindenkit, akit csak lehet. Itt se más, mint odafent, még mindig a feláldozható senki vagyok, és csak arra várnak talán, hogy az első valami elé belökhessenek. Mert manapság már kimondom, már nem akarom, hogy örüljenek annak, amit hallanak, már nem hajtok fejet. Elég volt. Vissza az űrbe én már nem megyek, ha pedig látni se akarnak többé, majd.. megpróbálják. Hallani odakint azokról, akik szemétként kidobva végezték valahol ezen a világon, hallani szóbeszédeket, mi a tervük, mik a szavaik és odabent egyre jobban érzem, hogy nekik van igazuk.
Talán nekem is ott lenne a helyem. Nem tudom. Egyelőre még túl zavaros minden, össze kell szednem magam. Vagy valami olyasmi.
Nagyobb a káosz, mint hittem.

Memento Mori
Pisztácia nem is volt.

avatar


Egyike a 142 telepesnek

Karakterlap :
Titulus :
⇸ lone wolf
Tartózkodási hely :
⇸ ocan bolygó
Mentális erõ :
24
Képességpontok :
14

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Damion Raleigh   Hétf. Jan. 08, 2018 5:08 pm

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Damion!
Ja, csak ne spórold ki a pisztáciát! Very Happy --A lapod aljára fűzött kommentedet szúrtam ki legelőször, és rögtön jót mosolyogtam rajta. De hogy a relevánsabb részekre is rátérjek: isten hozott az oldalon! Nagy örömömre szolgál, hogy én üdvözölhetlek itt elsőként. Hadd jegyezzem meg, hogy milyen jól sikerült a PB választásod! Smile Nagyon ismerős valahonnét a fickó, de lusta vagyok rákeresni, úgyhogy majd úgyis beugrik, honnét... Very Happy Viszont a karaktered jelleméhez kifejezetten passzol.
Általában az első részben található rövid információkat csak átfutom, a tiédben azonban leragadtam picit, mert már ott felvetsz pár érdekes gondolatot. Pédául ez, hogy a fiát is hibernálták, és neki még csak fogalma sincs róla... Ebből nagyon jó szálakat és játékokat lehet felépíteni, és még egy okot ad rá, hogy a lázadás felé billentse Damiont.
A legtalálóbb szó, ami a lapod olvasása után eszembe jutott, a káosz, és ez egyáltalán nem a stílusodra vagy a történetvezetésedre utal, hanem a karakterre. Damionban és Damion körül minden csupa káosz; az érzései, a gondolatai, a világ, ahova csöppent, a bizonytalan jövő és a következő lépése. Az egész srác egy csupa nagy káosz szegény, és abszolút megértem és együtt érzek vele. Szívszorító volt olvasni a búcsúzkodást a családjától annak tudatában, mi lesz a sorsuk... A legszívszorítóbb az egészben pedig az, hogy tényleg kinézem a Consiliumból. Nekik csak egy üres ígéret, hogy az egész családodat biztonságban tudják, amit egyetlen tollvonás megváltoztatni, ha pedig nem tetszik, ugyanazzal a csuklómozdulattal örökké kitörölhetik a létezésed a történelemből... Mit törődnek ők az egyénnel? Valószínűleg nem hallották még a mondást, miszerint sok kicsi sokra megy - még ha nem is döntötted el, hogy csatlakozol-e a lázadáshoz, jó, ha ezt szem előtt tartod.
Nagyon tetszett a lapod és az is, ahogy írsz! Smile Jót mosolyogtam Damion és a felesége szóváltásán, nagyon kellemes, élvezetes stílusod van, gördülékenyen, olvasmányosan fogalmazol, egyszerűen jó volt belebújni picit Dam bőrébe! Smile Kíváncsi vagyok, mihez kezdesz az új életeddel, mi lesz a fiaddal és veled, és sikerül-e valaha is felülemelkedned a káoszon. A játéktéren biztosan lelkes olvasód leszek, úgyhogy nem is tartalak fel tovább: foglald le az arcod, aztán irány játszani! Smile Jó játékokat kívánok!


Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Az URS Arkan kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
captain of the URS Arkan 2600
Tartózkodási hely :
beyond the stars
Mentális erõ :
78
Képességpontok :
21

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Damion Raleigh

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Karakteralkotás :: Teljes adatbázis :: Telepesek-
^
ˇ