Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Grigorij Zverskys
Anonymous
Vendég
Vendég



#1Csüt. Jan. 04, 2018 5:51 am
Grigorij Zverskys
"Ha nem ellenkezel, akkor nem lesz erőszak."

Az alapok
Becenév: Vadállat Grisha 
Faj: ember
Születési hely, idő: Föld; 2491
Kor: 47
Csoport: Ember; Fegyenc
Család: Se kutyám, se macskám, se anyám, se apám, se testvérem.. bár egykoron mind volt.
Családi állapot: Egyedülálló
Szexuális beállítottság: Heteró
Karakter arca: Robert LaSardo


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
A pszichológusok szerint a szociopaták legnagyobb gyengesége, hogy nem tudják magukat különféle érzelmi helyzetekbe beleélni, mások helyébe képzelni. Ez szinte teljesen igaz Grisha-ra is. Már gyermekkorában feltűnt neki, hogy őt nem érdekli, hogy a másiknak fáj-e vagy sem vagy, hogy bántja –e valami vagy sem. De miután túl sokszor került bajba az ilyen fajta nemtörődömsége úgy döntött, hogy eljátssza az elvártakat. Szóval, ha elkapták valami csíny miatt, akkor úgy tett, mint aki megbánta. Idővel pedig már annyira meg tanulta eljátszani az alapvető dolgokat, hogy már nem jelenetet neki gondot az sem, hogy eljátssza azt, hogy fontos számára a törvények betartását. Engedelmes volt, s becsületes. Egészen addig, míg érettségi után el nem kezdte a STD technológiát tanulni a Tudományos Akadémián. Hiába tanult rendesen, és tudta a szükséges anyagokat, csak azért buktatták, mert „ez a rendszer”. Buktassuk meg 1x-2x, mert akkor még többet fognak tanulni a hallgatók.  Vagy amikor az egyik gyakorlatról azért dobták ki, mert megoldta a feladott problémát, amit a tanár 10 éve nem tudott. Az indok, hogy csalt. Hiába küzdött, s hiába tartotta be az elvárt szabályokat, senkit nem érdekelte. Ekkor döntötte el, hogy akkor miért éljen úgy, ahogy mások elvárják. Szóval egyik óra után, miután a tanár közölte vele, hogy most akkor sem engedi el, ő nemes egyszerűséggel megverte az idős tanárt. Fegyelmit kapott, de nem rúgták ki. 1 évvel később már a diplomamunkáját készítette „az STD technológia alternatív felhasználása a fegyveriparban” címmel, de ezt visszautasította az Akadémiai tanács, mivel szerintük túl veszélyes. S valahol itt szakadt el a cérna. Ő betartott mindent, de még sem engednek neki semmit.  Akkor eldöntötte, hogy úgy fog élni, ahogy akar, s hogy senki sem parancsolhat neki. Itt kezdődött a bűnözői pályafutása. Mindig azt tette, amihez kedve volt, vagy éppen amire szükség volt. Nem sokat gondolkozott az első emberölésén sem, csak úgy megtörtént. Megmondta a fickóknak, hogy a következő, aki megszólal, azt lelövi… És persze volt, aki megszólalt. De ahogyan az emberölés sem kavarta fel, úgy az sem, ha valakit meg kellet vernie. Ő csak megtette, amit akart. Szabad volt.




FIGYELEM +18-as TARTALOM!

2538 Föld, Kupolaváros, Ítélethozatali Dóm
2538 Föld, Kupolaváros, Ítélethozatali Dóm
Eltelhetett már megint újabb pár év. Hogy honnan tudom? Egyszerű, megint kihoztak a Lyukból, hogy elcipeljenek a főbíra elé, hogy tárgyaljuk meg leghamarabb mikor szabadulhatok. A kocsi zárt volt, szóval szart sem láthattam a kinti világból, hogy páncélozott, de biztosra mentek, így a Dóm alatti biztonságos parkolóba álltunk be, ahonnét egy külön lifttel vitettek fel a tárgyalóterem elé. A kocsiban végig 3 őr volt mellettem, biztos, ami biztos alapon, de a liftből kilépve még kettő várt rám. Nem a szokásos teremőrök, akik köpcösök, jól fésültek, betűrt ingben úgy tesznek, mint akik vigyázzák a rendet. Nem ezek kemény fiúk. Katonák. Teljes harci díszben, páncélban.  Ez azért kurva jó érzéssel tölt el, hogy ennyire figyelnek rám, pedig a lábbilincs csak totyogni tudok, s a kezeim is az övemhez van rögzítve. Még az ajtókat sem kell nekem nyitnom, az egyik baka nyitogatja. Szóval olyan érzés, mintha valami nagy fejes lennék. Menő.  Felemelt fejjel lépek be a tárgyalóterembe, ami totál kihalt, csupán a pulpituson ül három idős fickó maskarában.  Egy katona elől, kettő mellettem, kettő a hátam mögött, én meg büszkén feszítek köztük meztelen felsőtesttel. Na nem azért nincs rajtam a felsőm, hogy villoghassak a tetkóimmal, bár büszke vagyok rájuk, hanem azért mert egy előző tárgyaláson az egyik teremszolga, a köpcösebb fajtából arcoskodott, hogy most legyek nagy legény. Erre én fogtam és az ingem ujját kötélnek használva átvetettem a nyakán, s felpattantam a hátára, hogy meglovagoljam a kis disznót…Persze elég hamar leszedtek róla a többiek a sokkolókkal, de a kis malackám legalább összecsinálta magát. Azóta nagyon vigyáznak rám.  Szigorított őrizet, ahogy ők hívják. Szóval a kis csapat közepén a pulpitus elé vezetnek, majd a bíró bele kezd a szokásos szövegben.
-55-74-23 –as elitét – kezdi mély hangján – önt, 3 éve tartoztatták le a Szent Margit leánykollégiumban…
-Azt hittük bordélyház – szólok közbe vigyorogva a hazugságon, s az emléken – ki akartuk fizetni az összes kurvát.
-Azok nem prostituáltak voltak, hanem a tudományos akadémia fiatal tanulói. – szögezi le a bíró, nem titkolva az undorát a tettünkkel kapcsolatban.
-És ezt honnét kellet volna tudnunk? – teszem fel a kérdést, még mindig vigyorogva.
-Volt ott egy nevelőnő, és két katona állt őrt az ajtónál. – adja meg a választ.
-Rémlik, hogy volt két fogdmeg az ajtónál, s magyaráztak valamit, hogy nem lehet, de hát azt hittük, csak az árat akarják így feljebb nyomni. A Madam is kivette a részét a mókából, nem értem a panaszt.
-Ön a három társával, megerőszakoltak 17 darab fiatalkorú kislányt, a legtöbb nem volt több 14-nél.
-Hé! Árról nem én tehetek, ha ilyen fiatalon kurvának állnak! –vágok vissza vigyorogva.
-Elég! – szinte már üvölti. – Önök tudták, hogy nem prostituáltak voltak azok a lányok.
-Most úgy tesz, mintha baj lenne, hogy gyerekeket csináltunk.
-Önök fegyverrel túszul ejtették azt a 17 darab fiatalt és a nevelőnőjüket. A védelmükre kirendelt katonákat megölték, amikor a helyi katonaság körbe vette önöket, akkor maguk 4 napig hitegették őket, hogy tárgyalni akarnak, de csak lehetetlen feltételeket szabtak.
-Azt komolyan gondoltam, hogy az ezredes óriás plüssmackónak öltözzön be, s úgy jöjjön tárgyalni. – de én sem bírom ki nevezés nélkül, ahogy felidézem az emléket, ahogy az ezredes rózsaszín medveként jön tárgyalni.
-A szerencsétlen katonát szinte azonnal fejbe lőtte, aki beöltözött a maguk kedvéért, ott a többiek előtt.
-Tudtam, hogy nem az ezredes, szóval nem vettek komolyan.
-Maguk akkor is szándékosan foglalták el az az épületet, és tudták, hogy nem bordélyház. Szerintem azért csinálták, hogy egy utolsó nagyot bulizzanak. – magyarázza ingerülten – Maguk tudták, hogy a társuk beköpte önöket, s napok kérdése mire elkapják magukat, így inkább csináltak egy utolsó bulit.
-Nincs rá bizonyítéka, és az a kis patkány nem a társunk – mondom undorra az utolsó szót – az egy halott.
-A törvények értelmében a társait száműztük, ön viszont kivalló fizikai alkalmassága miatt lehetőséget kapott, hogy lerója a tartozását a társadalom felé közösségi munkával.
-Bassza meg, akkor lapátolja a szart maga nap – mint nap, ha annyira érdekli a társadalom.
-Nem érti, hogy ez milyen kegy. – magyarázza a bíró.
-Szarok a kegyére – mondom teljes nyugalomba, hiszen mindegy, hogy még 1 évig lapátolok a csatornába, vagy száműznek.
-Dr. Waltz, kérem, mondja el. – szólal meg a bíró, de nem nekem, hanem oldalra néz, ahol egy fehér köpenyes idős szemüveges férfi áll fel.
-Köszönöm bíró úr! – mondja avval a tipikus hangleejtéssel, amit a katedrán állóktól gyakran hallani. – Szóval az P.E.C-t nehéz lenne elmagyarázni, de megpróbálom. Szóval már a huszadik század elején rájöttek, hogy az Antiszociális személyiségzavar genetikai eredetű, de azt is megállapították később, hogy a drog fogyasztás által kiváltott boldogság az agy 13-74-867 receptorait ingerli. Idővel egyre több ilyen receptor rendszert tudunk feltérképezni. Nekünk sikerült megtalálnunk az agressziókor ingerelt receptorokat. A P.E.C. nem csinál mást, mint érzékeli az adott receptorokat, s ingerlés esetén válaszreakciót fejt ki.
-Ez meg mi a faszomról beszél? – nem értem, hogy mit magyaráz, de abban biztos vagyok, hogy nem jó dologról.
-Folytassa doktor. – kéri a bíró
-Szóval ha beültetjük a P.E.C. chipet egy alanynak, akkor azt várjuk, hogy amikor az agresszív lesz, akkor az adott receptorok aktiválódnak, amit érzékel a P.E.C., s válaszreakcióként ingerli az agy fájdalom receptorait, így gátolva az agressziót.
-Elmész te a büdös francba – tör ki belőlem, s már ugrok is fel, hogy megfojtsam, de az őreim gyors reagálása miatt, szinte csak a karjaik között vergődök. - Kinyírlak! Tudod kinek az agyával baszakodj!
-Szóval a nehézség az egészben, - folytatja, mintha nem is üvöltenék semmi durvát neki. – hogy az alanyt időre irányított hibernációban stimulálni kell, hogy az implantátumnak legyen alkalma lesz feltérképezni az összes receptort a reakciói alatt. Szeretet, szerelem, düh, agresszió, és az összes többire.
-A 2347-es CXLVI /c törvény értelmében a rabok teste már nem a saját tulajdona addig, amíg le nem rótta a tartozását a közösség fel. S ebből kifolyólag, mivel a teste a Consilium tulajdona, az eladható tudományos kísérletezésre is.

2625 Volentis; Consiliumi lakrészek

Az irodában már sötét van, csupán az asztalon lévő számítógép kijelzője ad fényt. Egy alak ül az asztalnál, s valamiben el van merülve, de nem lehet kivenni, hogy ki lehet, ahogy azt sem lehet megmondani távolról, hogy férfi vagy nő-e az illető, de ez nem is meglepő ilyen késői órán már minden normális ember a családjával alszik, s aki ide most betérne félálomba, hogy eltévedt az sem tudna semmi biztosan mondani, csak azt, hogy volt valaki. Az illető nem jó kedvében dolgozik az éjszaka ilyen késői órán. Már a Farkas órájában jár, amikor egyszer csak az ajtó kinyílik. Egy fiatal öltönyös férfi lép be félénken, alig lehet 20 éves, de hóna alatt egy kijelzővel.
-Tanácsnok úr! – szólítja meg félénken – Erről tudnia kellene.
-Miről Michaell? – kérdezi anélkül, hogy felnézne.
-Egy alvónak elindult a felébredése. – motyogja félénken.
-Mit érdekel engem, hogy valaki megint felébreszt valakit?
-Nem uram, senki nem ébresztette fel, hanem egy automata rendszer kezdet el, senki nem adott rá utasítást.
-Meghibásodás? – kérdezi a monitor mögül, még mindig nem nézve fel.
-Először azt hittük mi is, de nem. – próbálja megmagyarázni – de ez a hibernáló kabin nem az alvó rendszer része, hanem a raktérben volt a tudományos eszközök között.
-Volt egy kabin a raktérben, amiben volt valaki?
-A 63-74 -5-5-93 as kabin a leltárban csupán egészségügyi archivált anyagként volt feltüntetve.
-Valaki felcsempészte. Most tényleg egy csempészáruval zavar?
-Nem uram, nem csempészték fel. Hanem egy Consiliumi tag engedélyezte a felhozatalát a hajó indulásánál. Illetve titkosította a hozzá tartozó adatokat.
-A lényeget Michaell. – parancsol rá, miután felkeltette a figyelmét a dolog.
-Átküldöm uram. – mondja a titkár, miközben már küldi is át.
A Consiliumi tanácstag nekilát átolvasni a kapott aktát, s csak akkor szólal meg, amikor már végzett, amit a titkár csendben vár végig.
-Ez érdekes. Ezt még tudjuk valamire használni. – mondja inkább magának, mint a titkárjának. – ki tud még erről?
-Tudtommal még senki. – válaszolja félénken a titkár.
-Helyes. Akkor titkosítjuk ezt az aktát. Ezt a Grigorij nevű urat pedig ha magához tér, akkor vigyél egy elkülönítőbe, ahova rendelje ki mellé Jefferson kapitányt. Ha nem működik ez a chip, akkor lőjék le, s dobják ki. Ha működik, akkor pedig kap egy hetet Michaell, hogy felkészítse ezt az ember a rehabilitációs programra.
-Tessék uram? – sápad el a szerencsétlen titkár
-Mit nem ért azon, hogy beszéljen, evvel a fickóval magyarázza el neki a helyzetét, s készítse fel a rehabilitációra.

Pár nappal később az állomás egy eldugott részen.

-Mi a kurva bajod van? – kérdezem kissé ingerülten, miközben próbálom össze szedni magamat a széken ülve. Nem rég még át voltam fagyva, s a felébredés sem zökkenőmentes, azóta meg bedugtak valami lyukba. Időnként jött egy doki megvizsgálni, kaptam kaját aztán ennyi. Próbáltam ugyan lábra állni, de a lábaim el vannak gémberedve.
-Azt mondtam önnek Mr. Zverskys – mondja nekem a kis fiatal aktakukac, aki időnként meglátogat a testőrével.
-Anyád a Mr. te kis hugyagyú … -  a következő pillanatban egy ütést mér a gorilla a tarkómra, amitől leborulok a székről. Ha nem lennék ilyen gyenge, akkor ez a bunkó nem üthetett volna meg, mert hamarabb feldugom neki a stukkerét, és az egész tárat beleereszteném. De jelenleg sokszor arra nincs erőm, hogy fel kelljek az ágyból… ezt eredményezi a sokévnyi alvás. Azt mondták, hogy pár hét és a régi leszek.
-Elég Jefferson. – mondja a titkár a másiknak, majd felém fordul. – szóval azt kezdtem el mondani, hogy megváltozott a világ.
-Ha nem lenne itt ez a buzi, már rég kitörtem volna a nyakad. – mondom, miközben tápászkodok fel.
-Tartsuk magunkat az előírt illemszabályokhoz. – finomkodik velem a kis fickó.
-Rendben. – egyezem bele, mert nincs más választásom, hiszen ha neki megyek, akkor a testőr lecsap. De mindegy, veszteni nem veszthetek. Azonnal lendül a kezem, hogy megragadjam a csávó torkát, de mielőtt hozzá érhetnék iszonyú fájdalom hasít a fejembe, s a földre rogyok ordítás közben.



Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Maddox Wes
Titulus : A lázadók vezetője
Tartózkodási hely : itt is - ott is
Hozzászólás száma : 74
Maddox Wes
Azonosítatlan létforma



#2Hétf. Jan. 22, 2018 5:54 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Börtöntöltelék barátom. Mit is mondhatnék? Először is ne haragudj, hogy csak most jutottam odáig, hogy elfogadjam az ET-det, de az a fránya életnek nevezett dolog kissé kibabrált velem. Felborította a napirendemet, így nem is tudtam idejutni úgy, ahogy terveztem.
Nagyon érdekes karaktert alkottál, és nem mondom, hogy nem félek attól, hogy a fedélzeten leszel.
Hiszek abban, hogy kellenek különleges figurák, és abban is, hogy talán némi jellemfejlődés is megfigyelhető lesz nálad, nem pedig csak a nők zrikálása. Rolling Eyes Legalább is szeretnék hinni abban,
hogy az a chip amit neked beültettek, az megvéd majd mindenkit tőled, mert már most tudom,
hogy biztos hogy lázadás fog kitörni, ha te szabadon fogsz garázdálkodni, és ezt hagyják.
Mondjuk az is érdekelne, hogy miért is gondolja a Consilium úgy, hogy neked helyed van ezen a hajón? Remélem a játéktéren kiderül ez is többek között.
Nagyon szépen megírtad az ET-det, öröm volt olvasni. De nem is tartanálak fel tovább... irány a játéktér... Aztán csak óvatosan! Wink

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ