Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 19

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Wells kölyök és a vallatás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Vas. Jan. 21, 2018 11:15 pm

W E L L S  kadét

- Kivégzés - ismételte meg, hogy a szó továbbra is ott lengjen a levegőben.
Mindenki könyörgött ilyenkor. Ez az emberi természet. A túlélés ösztöne. Nekik azonban a nagyobb célt kellett szem előtt tartaniuk, és az ilyen delikvensek akadályozták őket. Ezért kellett kiiktatniuk.
Előhúzta tokjából a fegyverét. Bennett ép szeme kitágult a félelemtől. Maradék erejével megpróbált a székből kimozdulni, de túl gyenge volt ahhoz, hogy bármi érdemlegeset elérjen a mozdulatával.
- Wells - szólította magához a gyereket. Meg kellett fognia, éreznie kellett neki is, milyen. Tudnia kellett, milyen felelősséggel tartozni másért. Egy emberért. Az emberiségért.
Az aktája szerint csak nemrég ébresztették fel, de biztos volt benne, hogy megtanították neki az alapokat. Tudnia kellett, hogy kell fognia, kibiztosítania. Leellenőrizte, majd felé nyújtotta. Neki kellett elvennie.
- Tudod, mi a feladatod.
A fegyver nem volt megtöltve. Nem akart gyilkost csinálni egy tizenhárom éves kölyökből. De tudnia kellett, mi vár rá. Wells túl zaklatott és még képzetlen volt ahhoz, hogy észrevehesse az üres tárat. Ahogyan Bennettet is elvakította a félelem.
- Nem tehetik! Én is ember vagyok! Kérem, nem pazarolhatják el az én életem is! Nem én voltam. Laurát én soha...

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
27

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Vas. Jan. 21, 2018 11:42 pm


Nyitom az ajkaim, hogy feleljek: igen, Uram. De hang helyett csak érzem őket teljesen kiszáradni. Képtelen vagyok megszólalni. A lábaim maguktól indulnak, mintha a testem tudná, mi az a parancs és hogy teljesíteni kell én viszont csak kívülről figyelném. Nincs egyetlen gondolatom sem. Mintha hirtelen szétrebbenne a köd és a teljes semmi marad a helyén. Tompa tekintettel nyúlok a fegyverért és tartom ki. Nem érzem a súlyát. Nem érzek semmit. A kezem mégis úgy remeg, mint a kocsonya. Mintha túl gyenge lenne a karom ahhoz, hogy megtartsa a pisztolyt. Már-már azt hihetné az ember, hogy elejtem. Vagy feladom és könyörgök a hibernációért. Mikor lendítem a másik karom is és immár két kézzel szorítom a tust. Elég közel állok, hogy a remegés ellenére se vétsem el a szeme közét.
- Ők is emberek voltak. - Szűröm a fogaim között és meghúzom a ravaszt. Meg sem várom, hogy a nem létező golyó elérje ezt a bizonyos Bennettet. Észre sem veszem, hogy nincs golyó. Amit tettem azonnal lesújt rám és közvetlenül a ravasz meghúzása után oldalra lépve megrogyok, a térdemre támaszkodva tartom meg magam. Minden kijön belőlem. Sem egy öklendezés, sem egy előjel. Csak mozdulok és a gyomrom teljes tartalma a padlón és a bakancsomon van. Egy remegő sóhajt engedek meg magamnak, nem többet, majd kiegyenesedek és kihúzva magam fordulok előre.
A fogoly él, a fegyver a földön, a parancsot teljesítettem, de... Nem tudom pontosan, mi történik. Zavartan pislogó tekintetem mögött az egyetlen, ami láthatóan kezd eluralkodni rajtam, a düh. Miért nem halt meg? Mit rontottam el?

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Hétf. Jan. 22, 2018 11:20 pm

W E L L S  kadét

Figyelte ahogyan a gyerek elé állt és elvette a fegyvert. Tett egy lépést hátra, hogy teret adjon neki. Hogy csak ő, a rab és a töltény nélküli pisztoly maradjon. Nyugodtan figyelte, ahogyan remegő kezével felemelte, majd másikkal biztosította az állását.
Bennett hangosan zokogott. Már nem próbált szavakat formálni, a kölyökre sem mert nézni. Abban a pillanatban, mikor ránézett, már nem egy gyerek tekintetét látta. Abban a pillanatban nem, mielőtt meghúzta volna a ravaszt, egy csepp sem maradt abból, aki a folyosón várta.
A fegyver kattant egyet, Bennett összerezzent, egy századmásodpercre pedig minden hang megszűnt. A zokogás, a könyörgés.
Megvárta, míg a gyerek kiadott magából mindent. Így volt a helyén. Megtette, amit meg kellett. Két lépést tett, és kivette a kezéből a fegyvert.
- Halálra ítélték, de nem mi hajtjuk végre.
A fegyvert visszacsúsztatta a tokjába, és intett Wellsnek, hogy indulhat. Ő maga még visszafordult a rabhoz. Egy rövid ideig figyelte, ahogyan Bennett magába roskadva zokogott. Nem volt tisztában, mi zajlott körülötte.
Mögé lépett, és kioldotta egyik kezét, amibe belecsúsztatta a fekete kapszulát. Az emberséges halál minden túlélőnek járt, bármit is tettek. Ő pedig biztos volt benne, hogy Bennett a kapszulát választja majd a kivégzés helyett.
Szó nélkül indult ki Wells után a folyosóra. Még beszéde volt a gyerekkel.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
27

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Kedd Jan. 23, 2018 10:22 am

Az, hogy fegyverrel a kezemben a zokogó, megalázott férfira néztem, megölt bennem valamit. Azt hiszem, az empátiám egy újabb részét. Ez lenne az ember az élete végén? Én sosem leszek ilyen, biztos vagyok benne. Pedig a tompa tekintet mögött hasonlóan érzek, mint ő a felszínen. Mi sem tükrözi ezt jobban, mint a gyomrom tartalma.
- Elnézést, Uram. - Préselem ki magamból elhaló hangon. Sok mindent nem tudok még. Abban is össze vagyok zavarodva, hogy akkor most átmentem-e a teszten, vagy nem. Parancsot nem úgy teljesítünk, hogy közben lehányjuk a saját bakancsunkat. Még jó, hogy nem az idős tisztet kapta telibe. A következő szavaira azonban nagyot nyelek. Nem mintha a megrázó teszt nem lett volna nyilvánvaló, de akkor kezdem igazán felfogni, amikor ezt közli is velem. Szeretnék az arcába üvölteni, hogy akkor mire volt jó ez az egész. De egyrészt tudom, hogy nem tehetem. Illetve tehetném, de nem tenném zsebre, amit kapok. Másrészt, megvan a magamhoz való eszem, tudom, mire volt jó.
Szó nélkül távozok és várok a folyosón. Szinte levegőt sem veszek, mintha a levegő visszatartásával együtt visszatartanám a gondolataimat is. Akaratlanul is szelektálom az elmémből az imént történteket. Ha valami, hát ez megy. A parancsteljesítés. Kigyomlálja belőlem az ártatlanságot és a gyengeséget. Végül, mikor megérkezik a tiszt is, meggondolatlanul vágok be elé és nézek fel rá a kék szemeimmel. Ekkorra már eléggé felhergeltem magam, hogy technikailag számon kérjem.
- Sikerült, Uram? Átmentem a vizsgán? - Mi sem fontosabb.

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Kedd Jan. 23, 2018 9:25 pm

W E L L S  kadét

Sóhajtott, ahogyan bakancsa talpa keményen csattant a fémpadlón. Sosem volt könnyű. A gyerekeknek túl korán kellett felnőniük. A lányoknak anyákká, a fiúknak katonává. A Volentisen születettek gyorsan alkalmazkodtak. Ez a kölyök azonban még ismerte a Földet. Talán jobban emlékezett rá, mint ő, és még ismerhette a gyerekkor igazi jelentését. Ezért olyan nehéz.
A fiú fölé magasodott, mikor elé lépett, és a kérdésre csak megkeményedő vonásokkal figyelt. Nem szólt egy szót sem, amíg nem állt vissza a helyére. Sokat kellett még tanulnia.
- Ez a "vizsga" - emelte ki az utolsó szót. Ha Wells így akarta értelmezni, hát legyen - nem csak a parancsteljesítésről szólt. Arról szólt, hogy mi van idebent - bökött erősen ujjával a fiú halántékához.
Ami igaz, az igaz. Kemény gyerek, aki hátrányból indult. Küzdő szellem, aki meg akart felelni. Túlélő, aki élni fog ebben a sötét világban. Az egyetlen dolog, amitől félnie kellett, az embersége.
- Sose felejtsd el, mit éreztél bent. Mikor ráemelted a pisztolyt, és miután meghúztad a ravaszt, világos? Az lesz az, ami a helyén tart. Ne feledd, hogy minden élet értékes. Az övé is az.
Beszívta a levegőt, és végigmérte a gyereket. Türelmetlen és túl sokat várt el magától. De szüksége volt rá, ha a Consilium katonának akarta.
- Mosakodj meg, és válts egyenruhát! Így nem járhatsz a hajón!

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
27

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #16•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Szer. Jan. 24, 2018 9:55 am


Állok kihúzva magam és hallgatom a férfit, de úgy érzem jobb - legalábbis könnyebb - lett volna, ha nem is mond semmit, csak utamra enged. A halántékomra bök, én pedig igyekszem kifejezéstelenül nézni. Mint általában, ez most sem sikerül.
- Szóval nem mentem át? - Előbb kicsúszik a némi daccal töltött kérdés, minthogy átgondolhatnám. Ötven év alatt sokat változott a világ, nekem pedig fogalmam sincs, hogy működik. A fejünkbe verik, hogy a parancs az első, aztán egyik kiképzőtiszt karjaiból löknek a másikba és minden lecke ellent mond az előzőnek. Nem értem, miért kellene a belső hangra hallatnom, ami nyilvánvalóan egy gyenge fiú. És miért mondja, hogy az élet értékes, ha így is úgy is el kell venni? Szóra nyitom az ajkaim, de össze is zárom őket. Kihúzom magam, összecsapom a bokáim, távozásra készen. Örülök, hogy vége, ezen is túl vagyok és kissé összetörve, de mehetek. Hátat fordítva nagy sebbel lobbal indulok meg. Én, meg a szeszélyes természetem. De néhány siető lépés után megállok és azzal a lendülettel csörtetek is vissza. Hagyom, hogy kifakadjon belőlem.
- Uram, én ezt nem értem. ...Mit jelent az egyáltalán, hogy helyén tart? És miért lenne értékes valaki olyan élete, akit félholtra vertek árulásért és a kivégzésére vár?! - Tartom a tiszteletteljes tónust, hisz egy idős tiszthez beszélek. A hangom mégis valahol számon kérő, a tekintetemben némi harag csillog. Hisz nem értem, bizonytalan vagyok. A bizonytalanság félelmet szül. És tudod, hogy van a mondás. A félelem haragot, a harag gyűlöletet... Nálam "szerencsére" még csak a bizonytalanság áll fenn, de néhány hónap, néhány év, és ki tudja, mivé leszek.

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #17•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Csüt. Jan. 25, 2018 11:11 pm

W E L L S  kadét

Nem értette meg. Ha nem érti meg, elveszett. Akkor a Consiliumé lesz, és nem az emberi fajé.
- Itt nincs jó vagy rossz válasz. Csak a reakció. Te pedig reagáltál.
Kihúzta magát, és a fiú után nézett. Biztos volt benne, hogy ez nem lesz neki elég. Ha nem most, később jön majd vissza hozzá. Vagy másnak teszi fel a kérdéseit, amikre nem tudnak megfelelő válaszokat adni.
Élesen beszívta a levegőt, és a visszafelé csörtető gyereket figyelte. Túl sok dac, túl sok gondolat volt benne. Sokaknak nem fog tetszeni ez a jövőben. Ki akarják majd irtani belőle. Minden kérdését.
- Bennett. Bennett tette bármennyire is borzalmas, tanultunk belőle. Ébren tart minket, mikor azt hisszük, kézben tartjuk a dolgokat. - Hangja nyugodt, de határozott volt. A gyereket nézte, és a tartását. Büszke és markáns. - Számunkra nincs semmi, csak az életünk. Nincs otthonunk és nincs jövőnk, amíg nem találunk egy helyet, amit a hazánknak nevezhetünk. Ezért kell ragaszkodni minden élethez. Nincs más, csak ez. Ezért vagyunk mi a túlélők.
Szünetet tartott. Ha ők a túlélők, vajon miért érezte egyre gyakrabban, hogy nem érdemlik meg? Ha egy gyereket küldenek hozzá, hogy kínzásról és vallatásról tanítson neki? Vajon megéri még öreg fejével, hogy lássa, ahogyan az emberek ismét emberek lesznek és megszűnnek gépekként működni?
- Az élet a legértékesebb dolog, amink van itt kint, az űrben. - Az egyetlen dolog, ami távol tarthatja a sötétséget, ami körülveszi őket.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
27

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #18•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Hétf. Jan. 29, 2018 10:20 am


Az iménti szolid kirohanásomhoz képest meglepően értelmesen nézek a tisztre, amikor megpróbál felvilágosítani. Szóval a reakció volt a lényeg. Szentül meg vagyok győződve arról, hogy rosszul reagáltam. Értelmes, de fancsali a tekintetem. Nem akként kezelnek, de technikailag még mindig gyerek vagyok. Legalábbis néhány hónapja még az voltam. Így nem nehéz összezavarni. Emésztenem kell az információkat, de kezdem megérteni, hogy hova is próbál kilyukadni az idős tiszt. Részben megnyugtat, azt érezteti, hogy érezni nem bűn. Hogy a parancsteljesítés egy dolog, de nem kell hozzá géppé válni. Részben viszont dühít. Miért kell így megcsavarni a dolgokat, mihelyt kezdek hozzászokni az eszmékhez, amiket követnem kell? Miért kell éreznem, ha fegyver van a kezemben? Hisz annyira... nehéz.
- Engem nem ezért küldtek ide. Uram. - A hangomban nincs semmiféle szándék, sem számonkérés, sem köszönet. Szimplán kijelentem a vékony, gyermeki hangon. Eltörpülök előtte, mégis felszegett állal állok. Hosszú idő óta ő az egyetlen, akinél úgy érzem, kimondhatom amit gondolok. És azt hiszem, ez tart most egyben. Hisz most lőttem agyon egy férfit. Akkor is, ha nem. A karakán jelenléte pedig nem hagyja, hogy összeomoljak, vagy a sajátom után az ő bakancsát is megajándékozzam. Szóval nem arról van szó, hogy meg akarom kérdőjelezni az itt történteket, eszem ágában sincs. Talán kellene, de nem teszem. Viszont magamtól is van annyi sütnivalóm, hogy tudjam, a kiképző tisztjeim nem feltétlenül ezért küldtek ide, hogy az élet tiszteletéről tanuljak. Hanem azért, hogy kérdés nélkül meghúzzam a ravaszt.
- Most ő...? - Az ajtó felé tekintek a tiszt mögött. Húzom az időt, hisz ilyen összeszedetlenül nem nézhetek a feletteseim szemébe, ha jót akarok. Túl nagy csend lett hirtelen.

avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #19•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   Szomb. Feb. 10, 2018 9:51 pm

W E L L S  kadét

Fontos volt, hogy az újoncok ne felejtsék el azt, amiért ők még élnek. És amiért dolgoznak. A jövőjükért. Az utóbbi időben azonban kezdte azt érezni, eltorzult minden, amiben hitt. Talán még ő maga is az idő előrehaladtával.
- Leckéért küldtek hozzám. - A fiúnak igaza volt. Bár letesztelte Wellset, és a consiliumi elvárásoknak tökéletesen megfelelt, nem hagyhatta szó nélkül az eseményeket. Egy tizenhárom éves kamasz fiúnak sosem szabadott volna ilyesmit átélnie. Ezért is kellett lezárniuk. Magyarázatot adnia, és nem engednie, hogy a saját értelmezése szerint próbálja meg lezárni a bent történteket.
A gyerek okos volt. Gyorsan rájött az összefüggésekre. A kapott információk szerint gyorsan tanult, felvette az itteni ritmust, nem volt gond az alkalmazkodásával. Egyedül azzal, hogy földi volt. Emberi, ami egy ilyen világban nem megengedett a Consilium szerint. Talán igazuk volt.
- Saját maga döntött a sorsáról - bólintott a fel nem tett kérdésre. Nem mondhatta ki, mit tett. Egy szóval sem utalt rá. De ha Wells tényleg annyira éles eszű volt, mint amilyennek tűnt, könnyen rájött, mi is történt bent addig, amíg őt kiküldte a folyosóra.
Egyesek merész lépésnek titulálhatták volna, ő azonban emberségnek hívta. Nem tagadta meg a parancsot, de mégis önállóan cselekedett. Talán ezért is küldték vissza ide a Joláról.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
dezertőr
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
27

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #20•• TémanyitásTárgy: Re: Wells kölyök és a vallatás   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Wells kölyök és a vallatás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: A végtelen univerzum :: Idõugrás :: Múlt-
^
ˇ