Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Hétf. Aug. 13, 2018 10:30 pm
Istállók

Vas. Aug. 12, 2018 8:26 pm
Sürgősségi ellátó

Vas. Aug. 12, 2018 2:49 am
Arhkax kunyhója

Szomb. Aug. 11, 2018 8:55 pm
Út a hegy belsejébe

Szer. Aug. 08, 2018 11:10 pm
Readash Tanyája

Kedd Aug. 07, 2018 11:44 pm
ZETA II Kutatóállomás

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Dwaiia


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kéretlen lánykérés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Kéretlen lánykérés   Kedd Jan. 23, 2018 8:53 am

Ava & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Hogy mit is keresek itt? Igazából magam sem tudom, képtelen lennék megmagyarázni. Egyszerűen csak idekerültem, ahogy a filmekben is az egyik jelentről hirtelen váltanak a másikra és ugyanaz a szereplőt mutatják. Mikor ment oda? És hogyan? Vajon ő erről mit tud?
Hasonló érzések kavarognak bennem, bevallom őszintén, ahogy táborra nézek. Még a közelében vagyok csak, de hangos zavargás hallható ki onnan. Vajon min mehet a vita? Kevés az élelem? Kevesen vannak? Hiszen valljuk be, 142 ember összezárva hosszú időre… Az kevés. Az emberi természet gyarló, ezáltal fog megindulni az egymás kiaknázása.
Lassan vezetem lépteim a hely felé. Nem értem miért teszem, jelenleg rengeteg cselekedetemet nem értem. Zömmel férfiak vannak jelen, de feltűnik egy-egy női alak is. A legfeltűnőbb egy szőke lány. Talán a haja miatt. Ő tűnik ki a tömegből. Valami azt súgja, hogy mennem kell előre. Valamit… Keresnem kell? Meg kell mondanom nekik?
Igen. Hírt hozok, de minek a hírét?
Ahogy lassan besétálok közéjük hirtelen halkul el a tömeg. Egy-egy férfi példány hangos szóval füttyent.
- Wow!
- Ez az, bébi!
És hasonló szavakat kapok. Szemeimet összeszűkítve állok meg és eme balgaságomat használja ki egy velem egymagas, de azért széltében tőlem kétszer akkora fekete bőrű manus. Ugyanis a lapos orrú, vizenyő tekintető, felpuffadt alak, zsíros mancsával nyúl az én kezem után.
- Itt a nőm! - neveti el magát, majd kezemet felemeli, akár egy győztes boxmérkőzés után szokás. Nagyokat pislogok, és próbálom magam kiszabadítani, ám a zsíros mancs nem enged. - Jaj, gyere ne kéresd magad, hiszen te leszel a feleségem, maca.
- Maca? - bukik ki a hideg kérdés a számon, csak hogy biztos jól hallottam e. Eközben egy másik férfi a szőke nőt célozta be. Az én daliás lovagom röhögve fordul felé.
- Mi az, dupla esküvő? - ezúttal elhagy hidegvérem és döbbenten pislogok a férfira. Majd a nőre. Majd a másik férfira. De a szőke nőt megcélzó magas, nyúlánk, igazából cingár, akár egy ropi. Szalmaszőke haja lobog a szélben, hosszúkás orrát párszor eltörték már, lófogai pedig össze-vissza állnak.
- Dehogy, ez esz a tanú! - Ez!? Komolyan azt mondta, hogy Ez? Szemmel tartom a fiatal nőt, s várom, hogy ő mit lép. Minden reményem benne van, ha tiltakozik, kiütöm a zsíros mancs fogait, ha nem? Vélhetően akkor is ki fogom.
- Mi ez, valami bolhacirkusz?- kérdezem körbe pillantva, s valójában nem értek semmit.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Kéretlen lánykérés   Kedd Jan. 23, 2018 1:55 pm

Ha valaki annyit időt tölt alvással, amennyit én töltöttem az elmúlt sok év alatt, az mindent szeretne csak álmodni nem. Többnyire kusza, lehetetlen helyzetekbe keveredem, időnként úgy ébredve, mintha lefutottam volna több kilométernyi maratont. Hetek óta szinte minden időmet betegek között töltöm, ügyeletesként beosztva és már meg sem tudom mondani, hogy milyen érzés kiengedni a fáradt gőzt úgy istenigazán egy fárasztó nap után. Ha végre pedig sikerül elaludnom az édes álomtalanság szippant magába.Kivéve most…
Hogy miben más ez a mai nap? Nem tudom. Talán annyiban, hogy nem volt akkora roham, mint máskor, két kávénál többet nem kellett meginnom, hogy valamennyire megőrizzem legalább az ébrenlét minimális látszatát, és persze arra is maradt időm, hogy a kantinban felhajtsak magamnak valami használható ételt. Néha az az érzésem, hogy lassan átállíthatom a szervezetemet fotoszintetizálásra, annyira keveset eszem. A szektort magam mögött hagyva, már jócskán bennejárva az éjszakába egészen másfelé jártak a gondolataim...hogy vajon számomra mikor jön el a nap, amikor megérkezik onnan fentről az utasítás, hogy ideje a többiekhez hasonlóan férjhez menni. Gyakorta arra gondolok, hogy az idő mintha nem előre, hanem visszafelé haladna. Mert efféle szokások bevezetése inkább a régmúltra vall, semmint egy haladó gondolkodásra. Alapvetően nem vagyok egy parancsmegtagadó alkat, de abban is biztos voltam, hogy ez nekem így nem megy. Talán létezik valami kiskapu...léteznie kell.
Még mindig a házasság körül jártak a gondolataim amikor hosszú idő óta először úgy tértem nyugovóra, hogy még olvastam is előtte egy keveset, noha fogalmam sincs, hogy pontosan miről szól a könyv. Többnyire ugyanis már az első pár oldal után elalszom rajta. A fáradtság most is győzedelemeskedett, és a pilláimra csücsülve, erőszakkal hajtogatta le a szemhéjamat. Álomba szenderültem…

Hullámzott a levegő körülöttem, méz illata lengett körül, a világ kék színben pompázott. Olyan volt az egész, mintha ünneplőbe öltözött volna az Ocan. Aztán változott a kép, és egy hevenyészett táborban találtam magam. Hirtelen a semmiből hangok kezdtek körém kúszni. Kiabálások terültek szét, füst gomolygott a levegőben. Tenyér csattant távolabb, füttyszó eminnen közelebbről, én pedig csak kapkodtam a fejem. Hol a csudában vagyok? Egy férfi elment mellettem, kezében valamiféle vasdarabot cipelve, és úgy mért végig, ahogyan a húst szokás vásárlás előtt. Sebhelyes arcán vértelen ajkai grimaszos mosolyba húzódtak. Zavarodottan néztem félre. Beszélgetés foszlányokat csíptem el.
- Jó lenne hazamenni!
- Haza? Nabaszki, azt sem tudom már hogy néz az ki. Mindenhol csak ezeket a faszikat látom, nő persze kevés, te meg húzd az igát. Még egy kis szórakozás sem jut.
- Én mondom ez nagy szemétség!
- Az!
Két férfi beszélgetett, és pár újabb mondatfoszlányból rájöttem, hogy a Kettes Táborban vagyok, az amelyik a Teleptől délre helyezkedik el, és a kereskedő utakat építő munkások központi, terepre kihelyezett szállása. Hónapokat is eltöltenek itt, mire visszakerülnek a Volentis-re, hogy ott felvegyék a járandóságukat, meg az új megbízást. Alkalmi munkák ezek legfőképp olyanoknak, akiknek nem makulátlan az előélete. Nem mintha a legtöbbünknek ne lennének ilyen vagy olyan titkai.Némelyikük ellátását magam is végeztem önkéntesként vállalva, hogy kimegyek a Telepről. Kevés az orvos, és nem nagyon lehet válogatni. Meg aztán, őszintén szólva nem szerettem egyedül maradni. Olyankor képtelen voltam ellenállni a késztetésnek, hogy egy rövid időre ne próbáljak meg visszarévedni a múltba, arra az életemre, amelyet már mintha csak kívülről szemlélnék.
Rezdül megint a világ körülöttem, felkavarodik az álomnak pora, bár én ezt itt és most rettentő valóságosnak élem meg. Vajon ha a körmeimmel belevájok erősen a tenyerembe, felébredek? Férfiak öblös nevetése, egy értetlenkedő női hang, aztán újabb röhögés és a csuklómra fonódik egy erős, határozott de rettentően durva kéz. Megrázva a fejem nézek szét. Tőlem távolabb egy másik nő. Még sosem láttam, mellette egy magas fekete férfi, láthatóan remekül szórakozik. Hát ő sem az Ocan holdja alatt barnult le. Végül tekintetem megállapodik a férfin, aki a csuklómat szorítja rendületlen, és szabálytalan fogsorával roppant elégedetten vigyorogva kijelenti, hogy tanú leszek. Mármint mihez tanú? Épp olyan tanácstalanul pislogok, ahogyan elkapva a nő tekintetét láthatóan ő sem nagyon érti hova cseppentünk. Hangot is ad neki még azelőtt, hogy én megtenném.
- Eressz el!- hangom határozott, bár nem tudom honnan ez a hirtelen jött bátorság. Nem vagyok egy hős tipus, és igazából a félelem az amely ezerszeresére növeli bennem az adrenalint.
- Mer’ ha nem, akko’ mi lesz, Angyalom?- kérdi Mr Kapafog, újabb röhögés kiséretében, mit megtold azzal, hogy egy hatalmasat szív az orrába. Ó egek, mindjárt kidobom a taccsot!Már éppen válaszolnék, amikor a semmiből megjelenik egy kocogó kis alak. Rettentő gyors beszédű, fürge járású, enyhén kopaszodó.
- Hé-hé-hé Trevis, megvesztél? Engedd el a Dokit!- lép közelebb és bár rettentően idétlenül fest a magas nyurga mellett az alacsony köpcös, úgy tűnik lehet valami szava, mert a keze ugyan nem ereszti el a karom, de a szorítása enyhül. Bárcsak tudnám, hogy ki ez a kis alak, de egyelőre foglamam sincs. A magas fekete, aki az idegen nő mellett áll, értetlenül mordul egyet. Jobban mondva bődül, elégedetlenségének is hangot adva.
- Nyüzüge! Megzavartad itt a lánykérést. Há’ mi a f’szom van má’? Ez a nő itten a feleségem lesz, ma pedig lagzit ülünk, úgyis kell a szórakozás! Én nem fogok még egy hónapot itt rohadni asszony nélkül. Amúgy meg mi az, hogy Doki?
A Nyüzügének nevezett alak, az az apró kis hadaró, megpróbálja felvázolni én ki vagyok. Ő legalább tudja rólam, mert nekem fogalmam sincs.
- Há’ a Doki őtötte össze a kezemet, amiko’ ráesett az a nagy ág, oszt kivót a csontom de úgy rendesen ééétede? Ugye így vót Doki?- rengeteg betegem volt, némelyiknek még a nevére sem emlékszem. Még jó, hogy alapvetően a gyermekek védelmére tettem egykor esküt, noha ezek itt még rosszabbak mint egy csapat igazán eleven kis rosszcsont.
- Az mindegy! Na gyere ide szép Macám, aggyá egy csókot ideni!- a magas fekete férfi csücsörítve próbálja magához rántani az idegen nőt, én meg a Kapafogú szorításából igyekeznék kiszabadulni, és onnan fenyegetőzni.
- Most már tényleg elég legyen! Eressze el!
- Nyughassá’ má’ majd te is soron lesző!- Mr Kapafog meg engem fenyeget.
- Mondtam má’, hogy a Dokit haggyad!- Nyüzüge meg engem véd.
Csodásan vagyunk. Az megvan az a jelenet, mikor mindenki mindenkire fegyvert fog? Na ez olyan volt. Csak még kaotikusabb.

avatar


Egyike a 142 telepesnek

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
15
Képességpontok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Kéretlen lánykérés   Kedd Jan. 23, 2018 5:12 pm

Ava & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
A lófogú által zaklatott lány hangosan mordul fel, s erőteljesen kifejti szándékát. Mégpedig, hogy eresszék el. Ekkor indul meg bennem valami. Szemeim elsötétülnek, eddigi értetlen arckifejezésem hirtelen keményedik meg, ahogy az engem taperoló zsíros mancsúra réved tekintetem.
- Akkor az lesz, Aranyapám, hogy kiütöm azokat a keresztbeálló fogadat - felelem neki rideg hangomon melytől máskor a levegő is megfagy körülöttem. Katonakörökben. Igaz, hasonló stílusban sosem beszéltem még, így nem is értem, hogy igazából mi lelt engem. Hamarabb ütök, mint kérdezek. Furcsa egy nap. Furcsán is érzem magam. De ahelyett, hogy elengedné a nőt, inkább csak hangos kacajba törnek ki körülöttünk
- Nézzétek má' a tüzes Menyecsket!!! - hahotázik ZsírosMancs, s erős karjaival öleli át immár vállam, megropogtatva azt karjaival. Arcomra fintor ül ki. - Fri' hú'! - beszél érthetetlenül, ahogy magához vonz. Hagyom neki, izmaim mégis megfeszülnek, vibrálnak bőröm alatt. Ugrásra kész, akár egy macska. Zöldes szemeimmel mégis a Dokinak nevezett nőt figyelem.
Aztán végül minden a helyére kerül.
- Uraim, már megbocsássanak, de úgy rémlik, hogy ehhez… - kezdenék bele, de erre egy sokadik figura, kinek vöröses göndör haja van, ezernyi szeplője, s fogai teljes mértékben kiállnak szájából. Mármint… Én ilyet még nem láttam. Az még hagyján, hogy ahány foga, annyi felé áll, de még ki is állnak állkapcsából! S hozzá a fülei!? Akár egy elefánté. Lábai pedig ennél csámpásabbak nem is lehetnének, s a lába között… egy egész birka is átférhetne.
- Mi aztán itten nem fogunk itten ám megbocsátani-e! Mégis mi ez a bocsánat, itten ni e!? Itten biza ma lagzi lesz és elhálás! Mindenkinek elhálás lesz itten ni e! Ám ne hidd, hogy rosszul jártatok ti itten ni e! - beszél valamit én pedig csak pislogok és újra levetem zord álcámat.
- Mily cirkusz ez? - lehelem elhalóan. Mégis… Hova kerültem és mikor. De még ha nem lenne mindez elég, még a másik oldalnál a Dokinál is folyik a csevej, s az én vállamat markolászó figura is egyre jobban közelít hozzám. Szája csücsörít, ahonnan nyál folyik ki két oldalt. Arca felpuffadt, szinte látni vérem a pórusait. Fejemet eleinte hátravonom, majd amikor már nem tudok tovább, karja miatt, szabad kezemmel erőteljesen vágom állon. Hallom a csont enyhe törését, miközben nyaka hátra ugrik. Fájdalmas kiáltással jajdul fel és enged el végül.
Megkönnyebbülten sóhajtok fel. Jeges szemmel tekintek a szalmaszőke Kapafogúra. - Engedje el a hölgyet - kérem erőteljes hangon, ám ezek a fickók nem olyan fickók. Az engem eddig markolászó férfi kezd magához térni.
- Há', hogy rohandá' meg, te! Oh, mily szép lesz betörni téged, a jó édes k'rva anyádat! - gyűri fel ingének ujját, körénk meg lassan gyűrűt von a tömeg. Egyhelyben állva nézek szét, pillantásom azonban mégis a Dokin áll meg. Úgy tűnik ő itt az egyetlen épelméjű ember és előbb az ő biztonságáról akarok megbizonyosodni.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Kéretlen lánykérés   Hétf. Jan. 29, 2018 8:21 pm



Katrina & Ava



Biztosan elkapott már téged is életed során az a rossz érzés, hogy ha egy rossz álomban voltál, bármennyire is szerettél volna felébredni, annál jobban benne ragadtál, és hovatovább egy idő után akármennyire erőteljesen mantráztad magadnak, hogy csak ébredj fel végre, szinte az agyad elhitette veled, hogy mindaz ami körülötted zajlik kegyetlenül valóságos.
Nos, ezzel valahogyan most én is így voltam. Egyszerre volt a helyzet groteszk módon fájdalmasan mulatságos, és nagyon is közel jártam ahhoz, hogy elkezdjek gondolkodni, vajon melyik haragosom eszelhette ki ezt a tréfát. Igaz, egyelőre még azzal sem voltam tisztában, hogy vannak egyáltalán haragosaim. Én nem ártottam az égvilágon senkinek, és mióta csak visszahoztak, mióta csak kiolvadtam, azon dolgozom, hogy sebeket ellássak, életeket mentsek, ismeretlen betegségeket gyógyítsak, vagy éppen olyan szereket adjak be embereknek, amikről a Consilium állítja csupán mire jók, magam sosem győződtem még meg róla. Időnként vékony határon táncolok, ami a parancs teljesítését, és annak tökéletes megtagadását illeti, de eddig még az előbbi győzedelmeskedett minden esetben.
Jelen pillanatban azonban nem ez a legfontosabb. Mondhatjuk, hogy pusztán igyekszem a gondolataimat valahova máshova terelni, mielőtt a tökéletes idegbaj el nem kap. Mert be kell vallanom, régen voltam ennyire beparázva úgy alapvetően bármitől is. A betegségektől nem félek, ezekkel dolgozom, ahogyan a beteg emberektől sem, hiszen ők is a mindennapjaim része. A gyerekek? Ne nevettess, miattuk lettem orvos! És tulajdonképpen káromkodással, hangos szóval sem lehet nálam menni semmire. Egy dolog van amitől végképp félek, azok pedig a fegyverek. Már a puszta látványuk elég, hogy millióféle verzióban elképzeljem a halálomat általuk. Ám úgy tűnik egy újabb dolog van amivel ki lehet nálam verni a biztosítékot: az pedig ha egy érthetetlen és számomra felfoghatatlan helyzetbe keveredem. A jelenlegi pedig pontosan ilyen volt. Az még talán haggyán, hogy próbálom a kedélyeket hűteni, mert nagyon úgy tűnik, hogy a Kettes Tábor kizárólag férfiakból áll jelenleg, akik nem önként vállalt cölibátusban élhetnek hónapok óta. Más magyarázatot nem látok arra miért gerjednek be ennyire, és miért szökik az egekbe a tesztoszteron szintjük ha két nő felbukkan itt. Igaz, nekem egyelőre csupán valamiféle statiszta szerepet szánnak, semmint valóban bármelyikük is magának akarna, de ettől még nem lesz könnyebb a helyzetem, mert azt meg mégsem hagyatom, hogy az idegen nőt valami vadember módjára elrángassák a jóég a megmondhatója, hogy hova. Úgy tűnik azonban, hogy a nő is éppen az én védelmemet vette célba a saját élete mellett. De jó nekünk! És akkor még itt van az a fickó, aki állítólag ismer engem és kinevezte magát valamiféle home-made testőrnek. Nyüzüge. Már a neve sem hangzik biztatóan, amivel a többiek illetik. Úgy tűnik a kisember többet zizeg mint egy elemes vibrátor, de szó se róla azért értékelem, hogy próbálkozik. Úgy tűnik azonban ez a helyzetkomikumba is tökéletesen beillő komédia tovább folytatódik. Szájkarate level up!Az akarata ellenére menyasszonyi szerepbe kényszerített nőt hallva az én szemöldököm is a magasba ugrik, és már csitítanám, hogy ne adja alájuk a lovat, de úgy tűnik későn. A magas sötét bőrű átmegy valami két lábon járó humán-Braille írásba és tovább tapogatja a nőt, én meg csak állok ott, próbálva kiszabadulni abból a bermuda háromszögből, amibe a Nyüzüge kényszerített. Jól érzékelem, hogy jelenleg a világ leghülyébb helyzetében vergődünk, és egyelőre fogalmam sincs miként fogunk innen megmenekülni? Ahha, azt hiszem igen. És ha mindez még nem lenne elég, megjelenik egy olyan figura, akinek a külseje legalább annyira feldolgozhatatlan és értelmezhetetlen, mint a beszéde. Vörös haja úgy meredezik göndör tincseivel ezerfelé, mintha valaki fejjel lefelé fordítva belemártotta volna egy vödör piros festékbe. A szeplőinek száma pedig vetekszik az égbolt tengernyi csillagának látványával, ha az ember az orrát a Volentis valamelyik ablakához nyomja.Az ominózus monológja után azt hiszem az én szemeim is keresztbe állnak, úgy nézek az idegen nőre, hátha ő érti mit is mondott pontosan, mert nekem fogalmam nincs. Mr Kapafog újabbat szorít a karomon, mert azt hiszem ficánkolni próbáltam a vöröske látványára. Na nem is csoda, mert minden épeszű ember őrizni akarja tőle a jól felvett távolságot. Ingerülten vet lobot haragos tekintetem, ahogyan rántani próbálok a karomon.
- Ne szorítsa a kezem!
- Osztan mémán ne he’? Jááááj de kínyes náccsága!- förmed rám, mire a Nyüzüge megint akcióba lép.
- Trevis ne lapogassad a Dokit! Becsüjjed, mondtam mán!- szemeimet forgatva fordulok el. Komolyan inkább lapogasson, mint ez a kis ember a védelmemre keljen. A vége az lesz, hogy megborítja itt valamelyik mint a földes krumplit vízzel.Én meg nem venném a lelkemre, hogy miattam legyen baja,ahogyan a nőnek sem szeretném. Miközben én a szőke fickó karmaiból próbálok szabadulni, a sorstársam azt hiszem felmérve a helyzetet, az esélytelenek tökéletes nyugalmával olyan állassal küldi meg Mr Maca Vőlegénye jelöltet, hogy én is felszisszenek már csak a látvány miatt is. Kapafog a neki intézett felszólításon csak röhög, miközben ujjai újra erősebben markolják a felkaromat.Kezdek attól félni, hogy jó pár napig még nyoma lesz ennek.
- Hajja mán Doki! Mindbű’ magának védője vanik.- mi van, itt egyiket sem tanították az érthető beszédre? Vagy pár hét terepen ennyire kiöli belőlük a civilizációt? Hát mi van itt de komolyan? A nő időt nyert ugyan a beküldött állassal, de úgy tűnik nem sikerült tökéletes KO-ra ütnie a fickót, mert magához térve újabb támadásba lendül. Nekem pedig erősen kattog az agyam, mivel tudnám menteni a helyzetet. Én nem tudok olyan szép jobb és bal horgokat osztogatni mint a nő, de szövegelésben talán otthon vagyok. Valami orvosi hablával lehet időt tudnék nyerni….de mégis mi legyen az? A sötétbőrű már az ingujját gyűri, és sűrű káromkodások közepette indul meg a nő felé….basszus Ava gondolkodj! És akkor beugrik! Isteni szikra, vagy nevezzük bárminek, de ott van.
- ÁÁÁÁÁLJJJJ!- kiáltásom átmenet egy egér hangja és némi visszafogott mennydörgés között. A kettő kombinációja pusztító. Feltéve ha röhögni akarsz.
- Én a maga helyében nem tenném!- figyelmeztetem a tapogatósat, mire megáll a menyasszonyának választott előtt pár lépéssel, és kíváncsian pillant felém.
-Oszt ugyan ménem?- a kérdés jogos, és meg is fogod kapni a válaszod. Bólintok, nagy levegőt veszek, és kihúzni igyekszem magam mind a százhatvanegy centimmel.Félelmetes mélység, ne akard tudni!
- Mert beteg. Fertőzött.- hangos felzúdulás, hőbörgés, és miegyéb hallatszik körülöttem, és úgy tűnik, hogy Mr Kapafogat is sikeresen megdöbbentem mert végre lazábbra veszi a szorítást. Igaz nem ereszt.
- Beteg e he’? Osztán miféle beteg he’?- érdeklődik tovább delikvensünk, mire fejemmel a nő felkarján található apróbb anyajegyek felé bökök.
- Simbozius iditonkus bevetedus.
- Mi a jóédesanyádat?- hördül fel, miközben ő maga és még néhány sitnyákja, akik követik maguk is megszemlélik az anyajegyeket. Láthattak már ilyet, de mivel nem valószínű, hogy életük során orvosi lexikonokat forgattak, könnyedén átverhetőek lesznek.
- Nemi betegség. És fertőző. Még mindig el akarja venni?- mosolyodom el, és alig láthatóan a nőre kacsintok.
~ Ne hagyj cserben!~


avatar


Egyike a 142 telepesnek

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
15
Képességpontok :
7

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Kéretlen lánykérés   Vas. Feb. 11, 2018 6:13 pm

Ava & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
A legmerészebb rémálmaim sem végződnek úgy, mint ez a mai nap. Még továbbra sem tudom, hogy mily lélek vitt arra rá, hogy az Ocantison belül pont Ide jöjjek. Rendben, itt át kell mennem, hogy eljussak a hármas szektorba, nem igaz? No, de eddig ezzel semmi probléma nem volt. Eddig kényelmesen át tudtam menni, anélkül, hogy bárki is háborgatni akarhatott volna. Kiállásom, karizmám, rideg tekintetem, egyenes hátam, katonás járásom mind arról árulkodik, hogy a hadtest részét képezem. A minket ért offenzíva pedig keményen bünteti a Consilium.
Erre itt van egy csapat… Cirkuszi egyén. Sajnálom, nem tudom ezt máshogy mondani. Alapesetben nincsen bajom az emberekkel - amíg békén hagynak. Alapesetben nem érdekel senki külseje, kiállása, még a szavai sem. Azonban ezek itt. Egyszerre képtelen vagyok elhinni, hogy láthatom, mégis annyira valóságosan tapinthatóak, hogy akaratlanul is elkezdek rettegni: mit akarhat Ezekkel a Consilium? Ezen selejtes egyéneknek még a levegőt is kár belélegezniük. S primitivségükben mit akarnak? Na mit? Szaporodni! Ezek!
Az ég óvjon mindenkit ettől. Félelmetes. Bele sem merek gondolni, hogy ennyi agysejttel mily porontyot nevelhetnének ezek fel. S ezekből állnak az új "Föld". Inkább a halál. S inkább én vetek ennek véget.
Amúgy sem szeretem, ha hozzámérnek. Idegenül érint és ösztönös reakciókra késztet: ütni. Oly nevelésben részesültem, ahol ezek voltak az alapvető viselkedési normáink.
Érzem, hogy a zsíros mancsú miatt izmaim megfeszülnek. Bőröm alatt vibrálnak. Tudom, hogy ilyenkor úgy nézek ki, mint egy ugrásra kész párduc. Ezek mégsem veszik észre. Tekintetem néha elvonom a dokinak nevezett nőről. De aztán zöld lélektükreim csak visszatalálnak rá. Viszolyog Kapafogútól, Nyüzüge még sem engedi. Agyamban pedig felsejlik a protokol: a túszokat kell először kimenteni, lehetőleg élve.
Innentől ezért tartom magam ehhez.
S ehhez még jön a vörös ábrázata is. Ennyi volt. Elmém ennyit tud felfogni ép ésszel, itt már… Tátott szájjal bámulom.
- Mily csúnya vagy - lehelem elhalóan, az engem markolászó pedig elkezd röhögni, hátra hajtott fejjel.
De a doki hangja húzz vissza groteszk valóságunkba. Szemeimet szűkítve figyelem hármasukat. S az események gyorsabban felpörögnek, mint ahogy azt bárki gondolná itt rajtam kívül.
Zsírosmancs hamar megtántorodik, ám nem esik el. A tömeg körénk gyűl. Egy tucat ember, legfeljebb. Képzetlenek. Ha a Zsírosmancsot eltávolítom két lépésre leszek a Kapafogútól. Könnyedén fejbe kólinthatom és akkor a földön marad. A többiek pedig gyerekjáték lesz. Egy, legfeljebb két ütés elég számukra. Magam is be fogok kapni párat. A doki nem tud harcolni. Az a legfontosabb, hogy őt eltávolítsam a körből. A többit már megoldom.
Tekintetem a három lábra lévő földön heverő botra réved. Elsőként azt kellene megszereznem. Leendő hitvesem - vicc -  ingujjait felgyűrve közeledik felém. Egyenes háttal állva várom közeledtét. Lényemből végtelen nyugalom árad. Mintha egy pillanatig sem tartanék ezektől a férfiaktól - habár szerintem ezektől kellene…
És még három lépésre van tőlem, kettő… S ekkor egy éles vijjogás rázza össze testem. Elkerekedett tekintettel meredek a nőre.
- Ezt… mégis… hogyan? - de tényleg? Hogyan adta ki ezt a hangot? S mi ez? S a felhőbörgő tömeg is csendben áll. Minden szempár reá szegeződik.
S amit mondd… Hirtelen nevetni támadna kedvem. Kiérzem szavaiból, hogy mi is a valódi betegségem.
- Igaz, mit is mondott, Doki? Hogy cseppfolyóson úton terjed? - vigyorodom rá, kezeimet magam mellett tartva, bármikor számítva arra, hogy harcra kerülhet a sor. - Már tudom, hogy honnan ismerlek! - lelkesülök látszólag, s sosem gondoltam, hogy valaha így fogok viselkedni. De talán ezeknek ez kell. - Ott voltál a klinikán! Mint beteg! Egyszerre fedezték fel bennünk, eme javaját, nem? - tekintek rá, remélve, hogy ő maga is veszi a lapot. A tucat férfi hökkenten áll, majd valahonnan a távolból egy hang szólal fel.
- Na és kit érdekel? Azt se tudjuk, hogy mi ez a nyavalya! - kiáltja, s nem kell sok, hogy mindenki más is igazat adjon neki és helyeseljenek nekik. Isthenem, mi ez?

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Kéretlen lánykérés   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Kéretlen lánykérés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Fényképek a kandalló felett ~ Artemis

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: A végtelen univerzum :: Párhuzamos idõsíkok-
^
ˇ