Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 4:41 am
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer meteor övében sodródva.

Pént. Okt. 19, 2018 5:28 pm
Simon lakrésze

Csüt. Okt. 18, 2018 3:28 pm
Orvosi vizsgáló

Csüt. Okt. 18, 2018 11:31 am
Viharsziget

Kedd Okt. 16, 2018 6:59 pm
Sabrina & Markus

Vas. Okt. 14, 2018 7:13 am
Töltőállomás

Szomb. Okt. 13, 2018 9:04 pm
Selyna Silver

Csüt. Okt. 11, 2018 8:02 pm
Sürgősségi ellátó

Csüt. Okt. 11, 2018 6:10 pm
Lezártam a játékom!

Csüt. Okt. 11, 2018 2:16 pm
Hangár

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Keeley Sinclair

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Keeley Sinclair   Szomb. Jan. 27, 2018 6:23 pm

Keeley Sinclair*
"Commit thy work to God."**

Az alapok
Becenév: Keeley, K, Sinclair; vagy hívj ahogy tetszik, csak nem biztos hogy hallgatni fogok rá.
Faj: ember
Születési hely, idő: Föld, Skócia, Inverness; 2554.03.10.  
Kor: 72 (biológiailag 19)
Csoport: Lázadó
Család: Nincs már senkim életben, ne feszegessük a témát...
Családi állapot: Szingli, már ha létezik még ez a fogalom...
Szexuális beállítottság: Heteroszexuális
Karakter arca: Danielle Cambell


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Ha egyetlen szóval kellene jellemezni azt mondanák rám, hogy maga a megtestesült ártatlanság. Túlságosan naiv vagyok azt hiszem és jólelkű, akit még nem rontottak meg. A segélykérőktől sosem tagadom meg a segítséget, a sebesült állatokat a szárnyam alá véve pátyolgatom őket és mindenkihez van egy kedves szavam, a napot pedig mosollyal kezdem minden áldott reggel... fő ugyebár az optimizmus és a jó kedv. Igen, azt hiszem menthetetlenül az a reménykedő fajta vagyok; az aki még hisz a tündérmesékben és várja a fehér lovon a herceget, hogy az majd eljöjjön érte. Ugyanakkor senki se higgye, hogy ne volnék cserfes vagy épp benne a csínytevésben vagy engedetlenségben. Ha kell a sarkamra állok és elég csípős a nyelvem hozzá, hogy visszapofázzak! Makacs vagyok, akár egy igazi skót öszvér és egy jókora kiváncsisággal párosítva, nos nem a legjobb kombináció, szóval ha valamit a fejembe veszek... gyakran ez sodor veszélybe, mert addig nem állok meg míg a célom valamilyen úton-módon el nem értem. Szóval inkább vagyok engedetlen, ha értelmetlen szabályokkal próbálnak gúzsba kötni mint engedelmes. De kockázat nélkül, kalitkába zárva mi értelme lenne élni? Csak monoton mód, parancsot követve mint a gépek? Bár alapjáraton szabálykövető egyénnek vallom magam, ez a Consilium által megszabott új fajta élet nem nekem való. Ahhoz túlságosan szabadon szárnyall a lelkem. Én még túlságosan is emlékszem milyen volt gondtalanul gyereknek és kamasznak lenni, szabadon szeretni... iskolába járni, egyetemre menni. Belőlem még nem volt idejük kiölni az ideákat, a jobbra való vágyat és mindazt, ami valaha előbbre mozdította ezt az emberi világot. Valamit, amit mintha elfelejtettek volna a többiek eme 50 év alatt. ~Vajon mi történhetett velük míg aludtam?!~ Persze senki se higgye, hogy én vagyok Teréz Anya reinkarnációja! Tele vagyok nagyon is sok hibával, önzőséggel vagy épp csalárdsággal. De mindezektől függetlenül, én még nem felejtettem el, hogy milyen is embernek lenni és nem is fogok soha! Még akkor sem, ha a világ körülöttem embertelenné torzult... az emberségemhez ragaszkodni fogok! (318)


A nevem Keeley Sinclair és ez az én történetem. Egy lányról, aki Inverness városában élt egészen addíg, míg egy végzetes napon el nem ragadták erőszakkal a szeretteitől. Egy lányról a skót felvidékről, ami immáron fél évszázada hogy semmivé lett. Egy lányról a Föld nevű bolygóról, amit a Corvus meteorraj pusztított el... minden szerettemmel egyetemben. Csak én maradtam életben, az utolsó a Sinclair klánból. A végén csak egy maradhat... ~Nevetséges, hogy most is egy hülye, ezer éves retro filmen jár az eszem!~

Gyaníthatóan befolyásos apámnak köszönhetem eme nem kívánt megmenekülést vagy inkább a tökéletes génállományomnak amiről fogalmam sincsen, aki jól menő ügyvédi pályáját még jövedelmezőbb politikaira cserélte és meg nem állt míg a Skót felsőházba nem küzdötte magát be a Lordok közé. Hogy gondoltam volna valaha, hogy amikor majd egy évszázad múlva magamhoz térek az űrben ez vár majd rám? Koránt sem. Kissé túlon túl is Orwellinek érzem eme új világrendet.
- Én nem jelentkeztem erre! - Kiáltok már ki tudja hányadszor a velem szemben álló férfire. ~Nem, erre nem kényszeríthetnek! Nem leszek senkinek sem kényszerből a felesége!~ Amikor telepesként az Ocanra küldtek először örültem. Végre kiszakadhattam az űrhajó fullasztó zártságából, ki a fémdobozból. Végre újra szilárd földet érezhettem a talpam alatt és eget a fejem felett, még ha ez nem is a Föld volt mégis csitította a honvágyamat. Mert én még emlékszem arra a régi világra.

Ám arról fogalmam sem volt, hogy azt várják tőlem hogy az általuk kijelölt férfihez hozzámenjek és gyerekeket szüljek. ~Még csak 19 éves vagyok az Istenért! Még nem is éltem, hogy lehetnék minderre mégis képes?!~ De ez őket persze nem érdekelte, csak a gének... Undorodom tőlük. Mind úgy tekint rám, mintha egy szelet ízletes hús volnék, amit mindjárt felfalhat. Először nem vettem észre, hogy mi velük a baj. Azt hittem, hogy csak azért vagyok zavarban tőlük, mert folyton néznek. Állítólag elég nagy szám errefelé, ha valaki a Földön született. És persze minden új volt a számomra és nem értettem semmit sem. Hiszen nemrég ébresztettek csak fel egy igen hosszú álomból. ~Bár hagytak volna aludni örökre!~ De nem volt olyan szerencsém. Információk áradatát zúdították rám és időt sem igazán hagytak rá, hogy felfogjam elvesztettem mindenkit aki valaha is fontos volt számomra. A szüleimet, a barátaimat, az életemet... Minden, amit valaha ismertem és szerettem az enyészeté lett.

Nem volt kérdés, hogy amint lesz rá lehetőségem és az éberségüket ki tudom játszani megszököm innen. ~Még az ocantiszok között is jobb lesz, mint amilyen velük lenne az életem!~ Legalábbis ebben reménykedtem. No meg abban, hogy a földi ismereteimnek hasznát veszem majd terepen. Hiszen a bolygó erdős területei igencsak emlékeztettek a Skót-felföldre, ami különösképpen melengette a szívemet. Odahaza lelkes természetjáró voltam, a cserkész csapat oszlopos tagja, szóval feltalálom én magam az erdőben is és nem fog letörni a körmöm sem némi tűzcsiholástól. Amikor a nagy nap eljött és lehetőségem akadt Ilmin felé venni az irányt a többi piacra igyekvő emberrel, azonnal cselekedtem. Összepakoltam egy hátizsákba minden fontosabb dolgomat, amiknek úgy gondoltam hasznát venném odakint és a forgatagban megléptem. Nem mertem megállni, nehogy az esetleg nyomomba szegődő katonák utolérjenek. Így egészen az erdő széléig futottam, ahol belebotlottam valakibe. Valakibe, aki mint valami elcsépelt, klissés filmben a sorsomat végleg megpecsételte... (526)

Memento Mori
Rainbowgirl | Vén, akár az országút | Tiatha | 10 éve játékos


* 'Kílí Szinkle(r)' ~Hogyan ejtsd a nevem? Az R-t nagyon puhán a végén, alig hallhatóan ha kérhetem.
** 'Kommit tháj vörk tu Gád.' ~Bízd a munkát Istenre

Felhasznált források:
 

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
Miss Stockholm Syndrome
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
42

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Keeley Sinclair   Hétf. Jan. 29, 2018 11:20 am

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Már megint egy csodálatos ET-t olvashattam tőled, és nem is igazán értem, hogy mi a játéktéren miért nem futottunk össze sehol? Vagy összefutottunk, csak valahogy mégse? Mert én tudom, hogy inkább a design téma volt az, ami elsősorban összehozott bennünket, és nem értem, hogy miért. Hiszen annyira szép dolgokat csinálsz, mint mondjuk ez a karakter is, a számos csodás oldaladról pedig ne is beszéljünk inkább... de most inkább maradjunk a lányodnál.
Gyönyörűen felépített történetet tártál elém, és igazán jó volt olvasni, hogy talán annak az erőszakos ocantisznak is személyedben fog a párja megérkezni. Csodáltam az ő meséjét is, de most úgy gondolom, hogy minden játékotokat olvasni fogom mert ez egy annyira jó kis párosítás lesz, hogy az nem lehet majd elrejtve az oldal mélyére. Imádtam a jellemed minden sorát, mert úgy érzem hogy tökéletesen ábrázoltad ezt a fiatal lányt, minden ártatlanságával és hibájával együtt, és annyira szépek voltak az árnyalatok benne, hogy azt hiszem, ő az a karakter, aki igenis létezik, és ha a közelemben lenne, biztos hogy jó kapcsolatot ápolnánk. Smile <3
A történet is fantasztikusra sikerült, és külön öröm látni, hogy mennyi forrást használtál, hogy fel is tüntetted ezeket, és hogy tényleg időt fordítottál arra, hogy ezt a karaktert életre keltsd. Személy szerint mindig is érdekelt Skócia, és azt hiszem a rengeteg mondájával, meséjével egy olyan alapot helyeztél elém, amelyből hosszú ideig lehet táplálkozni, én pedig szeretném ezt!
Csodálatosan írsz, és ha még nem mondtam volna, esetleg az írással is próbálkozhatnál. Smile Örömmel olvasnám bármidet, amit írásban közzéteszel! Smile

De szaladj is foglalózni, nem tartalak fel! Örülök hogy én lehettem az elfogadód! Smile

Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Azonosítatlan létforma

Titulus :
A lázadók vezetője
Tartózkodási hely :
itt is - ott is
Mentális erõ :
76

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Keeley Sinclair

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Karakteralkotás :: Teljes adatbázis :: Lázadók-
^
ˇ