Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 2
Lázadók 3 1
Összesen 21 19

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kris és Jo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Kris és Jo   Pént. Feb. 02, 2018 11:41 pm

I wish you weren't here
Josephine & Kristofer
Csak holnap fogunk kifutni, így a többség még az állomáson tölti az utolsó szabad óráit, vagy pedig azon fáradozik, hogy holnapra menetkészek legyünk. Én most az utóbbiak közé álltam be, körbejártam a hajót, ellenőriztem, hogy mindennel készen leszünk-e holnapra, hogy Hesperának már csak az indulási parancsot kelljen kiadnia. Normál esetben mondjuk nem vagyok ennyire alapos, de ez lesz az első utunk a félresikerült terhessége óta, így most inkább megkímélném a stressztől. Végül eljöttem a hídra és a gépemhez leülve nekiláttam a beosztások elrendezésének is. Nem is volt az égvilágon semmi gondom, míg el nem jutottam egy bizonyos névhez. Kezeimbe temettem az arcomat, és csak úgy lestem ujjaim közül a kijelzőre. Veled meg most mégis mihez kezdjek...
Üres volt körülöttem a híd, de így legalább senkit sem zavar majd mit mondok, szóval most még előnyös is a helyzet. Semmi kedvem ismét több hónapot együtt tölteni ezzel a két lábon járó protekciós katasztrófával. Ha el tudnám érni valahogy, hogy önként mondjon fel, akkor nem kéne kérvényekkel szórakoznom, amiket aztán úgyis elutasítanak. Igazából nem is értem miért jó az neki ha itt van. Nem mintha valaha is finoman bántam volna vele, talán a kezdeteket leszámítva. Rá kell jönnöm miként is szabadulhatnánk meg tőle a lehető leggyorsabban. Tovább azonban nem tudtam szövögetni a terveimet, mert már hallottam is magam mögött a nyíló ajtó szisszenését, és az eddigi bosszankodás helyett, máris a legelragadóbb műmosolyomat elővéve fordulok a befelé igyekvő lány felé.
– Allard! - szólítom meg tettetett derűvel. - Micsoda meglepetés, ezúttal alig késett. - tartottam egy szusszanásnyi szünetet. A fiatal arcra pillantva minden alkalommal megkérdőjeleztem azt az idiótát, aki szerint alkalmas volt arra, hogy a hajónkon szolgáljon. Sok sajnálatot azonban nem tudtam érezni iránta, ugyanis végső soron nem annyira a kora, mint inkább az általános tehetségtelensége és a hozzáállása miatt tudnék minden alkalommal a falra mászni, és az hogy kényszerből kell eltűrnöm a jelenlétét, csak tetőzi az egészet. Repedező álarcomat komoly megpróbáltatások árán, de sikerül egy kicsit még fenntartanom.
– Minek köszönhetjük a szerencsét, hogy továbbra is a mi hajónkat gazdagítja jelenlétével? - teszem fel a kérdést széles mosollyal, de ha csak egy kicsit is kiismert az utóbbi másfél évben, akkor már biztosan érzi azt a képzeletbeli kötelet, amit gondolatban éppen szorosan a nyakára tekerek.



avatar


Az URS Arkan tisztje

Titulus :
Parancsnok
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
14

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Kris és Jo   Vas. Feb. 04, 2018 8:10 pm

Kristofer és Josephine


- A Kapitány legyen az, a Kapitány legyen az, a Kapitány... - Ajtó szisszenése elnyeli már az ide úton való halk mantrámat, vagy leginkább a régi, letűnt kor istenéhez szóló fohászomat. És sikeresen soha nem hangzik el az a halk nyögés, amikor látom a forduló széknél, hogy megközelítőleg sem Hespera-alkatú, aki benne ül. Még jó, hogy vonásaimon tudok uralkodni és sikeresen vettem fel egy póker-arcot. Egyelőre. Szinte az ajtóban állok meg az elragadó mosoly láttán. Valahogy a keselyűk is így nézhették prédájukat régen, mielőtt lecsaptak, legalábbis határozottan ez az érzésem. Annyira megtorpantam ettől, annyira az ajóban álltam meg, hogy hosszú, méltatlankodó szisszenéssel jelzi nekem az ajtó, hogy nem bír becsukódni miattam. Gyorsan beljebb lépek egy kicsit, mielőbb a gép hang megszólalva jelzi a hibát, de így is csak annyival kerültem beljebb, hogy a mögöttem bezáródó ajtó alig valami szele megcsapja hátul a nyakamat.
- Johnsson Parancsnok! - Tisztelgek haptákba vágva magam, mikor megszólít. Aztán tényleg minden pimaszságot mellőzve felelek, majdhogynem külső szemlélő azt is mondhatná, hogy belül derűsen, mint akit megdicsértek.
- Elnézését kérem, uram. Igyekszem fejlődni. - Tudnék én tíz okot is felsorolni, sőt komplett érvelőbeszédem is lenne rá, miért is nem késtem, erre különösen ügyeltem, de a Parancsnok... Néha az az érzésem van, hogy akkor se lenne elégedett, ha előre kitalálnám a gondolatait. Ja és meg is valósítanám, persze. Oké, ez a kommunikációs dolog még új terep volt nekem, de elég türelmetlen volt a Parancsnok, szerintem jófejebb lett volna, ha mondjuk navigációs tisztnek jöttem volna, nem pont az ő "helyére". Elég kényes rá.
~ Mert vélhetően mindketten valami nagyon rosszat követtünk el előző életünkben, uram...~ Gondolom magamban, de persze ez egy olyan válasz lenne, ami a lehető legrosszabb. Nekem meg ugye az az érdekem, ahogy a Papa is mondta, hogy a hajón maradjak. Lehetőleg az Arkanon, bár ezt nem volt hajlandó elárulni, hogy a Jola miért is nem jó. Így hát én is előveszem ártatlan pillantásomat és természetesen tájékoztatom a felettesemet, mert úgy tűnik, zt az információt senkitől sem kapta meg.
- Úgy ítélték meg, hogy a fejlődésem ott a legjobban biztosított, ahol igazán jó szakemberektől tanulhatok, mint amilyen a Parancsnok is, uram. Így azt az utasítást kaptam, hogy megbocsásson amiért idézem, de "amikor csak tehetem, tapadjak a Parancsnokra, mint valami árnyék és lessek el mindent tőle, amit csak lehet". - Oké, azért ez nem hangzott el így szóban, sőt, senki sem mondta, hogy konkrétan Johnsson-ra kellene tapadnom - vagy bárkire is -, de hát vannak - vagyis a Földön voltak, de gondolom az Ocan-on is lehetnek - olyan élőlények, akiket ha sarokba szorítanak, akkor inkább támadnak. Na persze ez nem igazi támadás a részemről, de a kötelet azt érzem a nyakamon. Szerintem már nem is tekeri, hanem már rég szorosabbra húzza, egyre-egyre szorosabbra. És ha már ilyen kényelmetlen a helyzet, őszintén kíváncsi vagyok rá, hogy az a mosoly továbbra is ott ragyog-e majd felettesem ajkain. Valami szórakozás nekem is kell.

avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
14

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Kris és Jo

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: A végtelen univerzum :: Idõugrás :: Múlt-
^
ˇ