Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 4
Lázadók 3 1
Összesen 21 21

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Angelique Cartier, Samantha Lewis


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Valahol az erdő mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Valahol az erdő mélyén   Szomb. Feb. 03, 2018 9:45 am

Fákkal szegélyezett csodálatosan kék színű erdő, mely kalandozásra és sétára csábítja az ide érkezőket.
[You must be registered and logged in to see this image.]

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
409

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Valahol az erdő mélyén   Szomb. Feb. 03, 2018 7:18 pm

[You must be registered and logged in to see this link.] írta:
Alap szituáció: ☆ Az erdők mélyén mindig nehéz életben maradni, pláne egy olyan fiatal lánynak, aki hamvas és ártatlan és még soha életében nem szorult arra, hogy egyedül nézzen szembe mindenféle gonosz lénnyel. Épp ezért úgy esett, hogy elég rossz ösvényen sikerült befordulnod Kelley, és hiába is a rossz döntésekből tanul az ember, arra nem igazán voltál felkészülve lelkileg, hogy egy [You must be registered and logged in to see this link.] fogja az utadat állni. A szájából csorgó nyál, a vörösen izzó szeme és a morgó hangja nem sejtet túl sok jót, mint ahogy ugrásra kész izmai és végtagjai sem. Az egyetlen mentsvárad Niara, aki pont arra sétál és a segítségedre siet. Vajon ketten elég erősek lesztek ahhoz, hogy legyőzzétek ezt a fenevadat? (valóságban kijátszható)

Niara & Keeley

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mondanom sem kell, hogy eltévedtem. Én, a cserkészek gyöngye. A fákkal szegélyezett csodálatosan kék színű erdő magával ragadott teljesen és mire észbe kaptam, már az erdő mélyén is voltam távol minden civilizációtól. De nem bántam, a sárga virágok melyek itt teremnek teljesen leköttötték a figyelmemet és a réten leheveredve a kéknek ható fűbe pihentem meg. A puha fűágyon elterülve hagytam a gondolataimat szabadon szárnyalni. Persze a gondolataim a Föld körül forogtak, hiányzott az otthonom, a családom. Egy kövér könnycseppet morzsoltam el, mielőtt végiggördülhetne arcomon. A hiányuk fáj és magányos vagyok, egyedül akár a kisujjam. ~Talán mégsem volt olyan jó ötlet megszökni...~ Gondolom, de aztán gyorsan el is hessegetem eme gondolatot, elvégre ha a szabadságomnak ez volt az ára, meg kellett lépnem vissza se nézve.

Persze én naivan azt hittem, hogy a szökésem után majd élek mint Marci Hevesen... ám az élet úgy tűnik nem ily kegyes velem. Nem ismerem a bolygót, sem a "Florát és Faunát" ahogy néhai biológia tanárom mondaná. Fogalmam sincsen mivel kell szembe nézzek a nagyvilágban és miként is védhetem meg magamat. Nem, azt hogy egy kifejlett "vérfarkas" fog az utamba kerülni álmomban sem mertem volna gondolni. Az emberek hajlamosak romantizálni az efféle mítikus lényeket, de a világító és vérvörös tekintetében semmi emberit nem véltem felfedezni. A szájából csorgó nyál és a morgó hang semmi jót nem ígérőnek tűnt és borzongásra késztetett, a negatív értelemben. Lassan tettem pár bátortlan lépést hátrafelé, próbaképpen. ~Csak semmi hirtelen mozdulat.~

Nem akartam kajaként végezni. A lény - mert sem embernek, sem állatnak nem mondanám inkább mintha valahol a kettő között helyezkedne el - ugrásra kész izmokkal figyelte minden mozdulatomat. Segítségért kiáltani felesleges lett volna, hiszen ugyan ki sietne a segítségemre?! Így inkább visszanyeltem a torkomban lévő, kitörni akaró sikolyt. A félelem szinte megbénított, miközben agyam egy kis szegletében üvöltözött velem egy hang, hogy cselekedjem mielőtt késő lesz. A korábban, az erdőben talált botot immáron a kezemben fogtam mint egyetlen fegyveremet és átkoztam magamat, amiért mégsem lovasítottam meg a raktárból lőfegyvert. Most igencsak jól jönne még úgy is, hogy soha nem lőttem semmire azelőtt. Igyekeztem kifelé hátrálni a tisztásról, vissza oda ahonnan jöttem. Ám valójában fogalmam sem volt, hogy tényleg jó felé igyekszem-e. A tisztás átellenes szélén álló rém egyelőre nem jött közelebb, csak rajtam tartotta a szemét és fogalmam sem volt, hogy meddig enged eltávolodni mielőtt utánam vetné magát. ~Édes Istenem, fiatal vagyok még a halálhoz! Valaki mentsen meg!~

[You must be registered and logged in to see this link.]


//Ha valami nem okés visíts PMben és javítom!

_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
YOU'RE MY VENOMOUS POISON
Look into my eyes, you will see what you mean to me. Search your heart, search your soul and when you find me there, you'll search no more. Don't tell me it's not worth tryin' for. You can't tell me it's not worth dyin' for. You know it's true. Everything I do, I do it for you.

avatar


Törvényen kívüli

Karakterlap :
Titulus :
Miss Stockholm Syndrome
Tartózkodási hely :
Ocan
Hozzászólás száma :
42

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Valahol az erdő mélyén   Vas. Feb. 04, 2018 3:11 pm

Keeley & Niara

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Elhagyom a várost, mely egykor otthonomul szolgált, de olykor visszatérek a piacra, amikor a szükség úgy hozza és némi gyógyfűért, vagy egyébért beszerzem a saját szükségleteimnek megfelelő eszközöket, élelmet, mellyel a természet nem lát el.
Az erdő felé vezet utam, mint oly sokszor már, ismerem kanyargós ösvényeit, mint a tenyerem, de letérni róla tudom, hogy veszélyes, ám most mégis megteszem, egy nyomot követve, mely felkelti érdeklődésem. Nem szokványos nyomok ezek, nem egy ocantis nyomai ebben szinte már az első pillanattól kezdve biztos vagyok, amint megpillantom a nedves földben az apró mélyedéseket. Követem a nyomokat egész az apró tisztás széléig, ahol a fűben elterül. Nem lépek közelebb hozzá, maradok az erdő biztonságot adó takarásában, csupán kíváncsiságom hajt. Tudom, hogy a lány nem a megfelelő helyet választotta a sziesztázáshoz, csak azt nem értem miért nem érzi a nyílt terepen megbúvó veszély jelenlétét. Prédaként kínálja fel magát a farkasnak. Már-már azon vagyok, hogy figyelmeztessem, intsem e helytől, mely népem számára köztudottan a rémfarkas territóriuma és az ösvényről csak igazán bátor harcosok térnek le, kik nem félnek farkasszemet nézni a halállal. Netán érzi és ő így vadászik? Úgy minden elismerésem az övé, hiszen törékenynek tűnik. Mindenesetre maradok megfigyelni az emberi lényt.
Várakozom, miközben továbbra is próbálom megfejteni a lány célját, amikor megjelenik a farkas, a tisztás szemközti oldalán, hogy a felkínált lakomát elfogyassza. A lány csak akkor mozdul meg, amikor az állat már túlságosan közel került hozzá. Immár szemernyi kétségem sem maradt, a lány bajba került. Mozdulatai arról árulkodnak, retteg. Amint a botot meglátom a kezében, tudom, hogy óriási veszélybe sodorta magát.
- Butuska emerlány.  – suttogom magam elé, miközben felteszem magamnak a kérdést, hogy egyáltalán közbe akarok-e lépni. Kockáztassam-e az életem egy emberért, hiszen nem sérteném meg az egyezményt, ha hagynám, hogy a szemem láttára felfalja az állat. De vajon ez bármiben előbbre vinne-e? Előtted a lehetőség, hogy többet megtudj róluk. Hogy ne csupán a szóbeszédre hagyatkozzam. Döntök.
Ostoba döntést hozok, de kilépek az erdőből, míg az emberlány még háttal van nekem, így nem láthat, az állat azonban velem szemközt, nagyon vészesen közel a lányhoz, ki hátrálni próbál és a botjával hadonászik, mellyel csupán azt éri el, hogy az állatot jobban felbőszíti. Egyenest a lány háta mögött állok meg az utolsó pillanatban, mielőtt az állat állkapcsa lecsapna rá, a levegőből font erős, láthatatlan pajzsba ütközik. Bőszen próbálkozik újra és újra, miközben finom határozottsággal fogom meg a lány vállát és húzom óvatosan hátra, lassú léptekre ösztökélve. Csak ne pánikolj be kérlek! Fohászkodom  magamban.
- Dobd el azt a kibaszott botot, csak tovább bőszíted vele – suttogom halkan, ám lassan eljut tudatomig, hogy hiába, hiszen nem egy nyelvet beszélünk, aligha érti mit mondok neki, így egy határozott mozdulattal kiveszem azt a kezéből és a földre ejtem.
Figyelem a vad vöröslő szemét, merre mozdul, mi lesz a következő lépése, hogy felkészülhessek a védekezésre.

[You must be registered and logged in to see this link.]

avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Hozzászólás száma :
63

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Valahol az erdő mélyén   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Valahol az erdő mélyén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ