Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 10 9
Consilium - 4
Lázadók 3 1
Összesen 21 21

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Angelique Cartier


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Lelkek köve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Lelkek köve   Szomb. Feb. 03, 2018 9:59 am

A fák között, nem messze Ilmin határától alakult ki, már évekkel ezelőtt ez az aprócska patak, mely a múló idő alatt szépen kiterebélyesedett. Színe átvette a körülötte lévő erdő árnyalatát, azonban akármilyen szép is, és akármilyen hívogató, víze mérgező a növények miatt. Az állatok már messsziről elkerülik, hiszen mindenki tudja, hogy vízéből inni egyenlő a biztos halállal, hacsak nincs egy gyógyító a közelben, aki azonnal képes ellenanyagot készíteni, és erejével megállítani a folyamatot.
A vízesés a körülötte lévő kövekről kapta a nevét, és arról, hogy a csillagok feljövetele után vékony, tejszínű gáz gomolyog a víz felett, mintha csak a halottak lelkei jönnének vissza, hogy immár a halálban élvezhessék a víz csodálatos hűvösét.
[You must be registered and logged in to see this image.]

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
409

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Lelkek köve   Kedd Jún. 05, 2018 7:34 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Arhkax & Raven



*A Lelkek köve. Micsoda hülye név. Azt mondják a vízesés vize mérgező, hát nem próbálom ki, hogy igazuk van-e. Viszont geológiailag elég érdekes és fontos hely. Ha Gardel hadnagy tudná, hogy itt vagyok, minden bizonnyal a gutaütés kerülgetné én meg szívesen nézném ahogy elvörösödik a feje, de inkább lemondtam erről a szórakozásról. Mindig is jobban szerettem utólag bocsánatot kérni – bár ez nála nem számít – mint előzőleg engedélyt. Nem mellesleg engedélyt valószínűleg nem kapnék, szóval marad az egyetlen lehetőség, hogy tudományosan is beleássam magam a párolgó kövek rejtélyébe. Elég messze vagyunk a katonai tábortól, és az idevezető úton kötöttem néhány hadügyi szempontból, jogilag kifogásolható üzletet a két fegyveressel, akik tisztes távolból követnek, hogy vigyázzanak rám, különben már az első száz méter után jelentést tettek volna az úti célomat illetően. De hát a hadnagy figyelő szemei nem tágítanak tőlem, akkor sem ha ő maga jelenleg az Arkanon tartózkodik. Most épp nincs két küldetés között vagyok és ezt az időt nem arra használom, hogy meglátogassam a szüleimet a Volentison, mert mit is mesélhetnék nekik…anya a gyerekkérdésre van kalibrálva, apa pedig…nos ő csak bólogatni szokott. Egyszerűen élvezi, hogy élvezem az életem, bár szeretne már unokákat (többes szám!!!) de sosem noszogatott. Anya is csak a Consilium miatt, de titkon abban reménykedik, hogy nyíltan fellázadok. De mint tudjuk, egy kecske nem csinál nyarat. Ezt mondjuk sosem értettem, de jól hangzik. Próbáljunk a mai feladatra koncentrálni. Miután kipihegtem magam, mivel a két kiskatona nem volt hajlandó cipelni a bazi nagy táskákat, nekem kellett, az ő kezeik szabadok kell, hogy maradjanak ha fegyverhasználatra kerül sor. A hordozóládák elég nehezek de legalább minden kütyüm biztonságban van bennük, még úgy is, hogy éppen az egyik tetején ülök. Barátkozom a vízeséssel, tisztes távolból és azon merengek hogyan vegyek belőle mintát, hogy ha eljön az este, és elkezd párologni a víz, ahogy mesélték, akkor kell-e majd valamilyen maszk, vagy egyszerűen csak gyönyörködhetek mint ahogy most teszem. A és tényleg! A méreg hogyan hat? Bőrön át, oké, de belélegzésre is? Nyálkahártyán keresztül, szemen át? Elég ha csak a kipárolgás belekerül a szemembe és kész vége? Az állatok is elkerülik, épp ezért minden csendes körülöttünk, csak a víz csobogását lehet hallani ami majdnem olyan mint egy hipnotikus álom, magával ragadó és álmosító. A látvány viszont lenyűgöző, már-már előcsalogatja a romantikus énemet….és ezen a ponton rázom meg magam. Nem kellene, hogy elaludjak ezért jó nagyot kortyolok a fémkulacsban lévő energiaitalból. Ha nem lenne hatásos utálnám, már a szagától is rosszul vagyok, de ami használ, az mindig szar. Már bocsánat, de ez az igazság. Szóval próbálok ébren maradni és azzal kínzom magam, hogy mindezek ellenére a vízesést bámulom, és hallgatom a monoton csobogást, mert szenvedni jó. Halleluja! *


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
109

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Lelkek köve   Csüt. Jún. 07, 2018 7:17 pm

Raven & Arhkax
"Bár kíváncsiság és szépség gyakran szemben áll, amennyiben egyesülnek, egészen finom és különleges méltóság születik általuk."

[You must be registered and logged in to see this image.]
Új napra virradtunk. Megint. Súlyos sóhajjal nyugtázom elégedetlenségem, s komoran simulok bele a kunyhóm előtti hintaszékbe. A szél halk fütyülését csupán a szék lábainak bágyadt nyikorgása töri meg, no meg egy-egy olykor feltörő köhögés. Rettentő ez az új kotyvalék, de tény, hogy hatásos. A mély hólepel sokszor alig tette lehetővé, hogy napokat gyalogoljak a város felé, így kénytelen voltam kikísérletezni egy amolyan "energia italt". Növények, bogyók, gombák s gyökerek alkotják a fő italt, de ez még kiegészül olykor némi fehérjével is. Nem szeretem a képességemmel megtörni a természet egyensúlyát, de néha sajnos muszáj lépnem, ha életben akarok maradni. Az utóbbi tél kemény volt, így odalent a pincémben kicsit rásegítettem arra, hogy egyes növények gyorsabban nőjenek. A legutóbbi városban tett látogatásomkor viszont rábukkantam egy ősrégi könyvre, mely mindenféle különleges receptet rejt magában. Nagyon sokat tanulmányoztam az írást, érdekes, hogy még a nyelvezete is szokatlan, viszont a sok furcsa recept között ráakadtam talán a legszokatlanabbra, melynek az alapanyagaiért igen csak messze kellene mennem. Ugyanakkor ez talán még csábítóbbá teszi számomra, hiszen kezdem úgy érezni, hogy lassan teljesen befásult leszek a négy fal között. Muszáj kimozdulnom, muszáj új vidékeket felfedeznem, mert a gondolataim egyre vészesen fogynak, s nem akarom, hogy ellepjék elmémet a múlt sötét árnyai...
Két nap. Ennyi kellett ahhoz, hogy végre felrázzam magam, s lépjek. A kicsiny domb tetejéről, mikor visszanézek a kunyhómra, valami kellemetlen honvágy lesz úrrá rajtam, de ezt be tudom annak, hogy már több hónapja szinte ki se tettem a lábam onnan, csupán a környező erdőket látogattam meg. Mintha egy személyiség apró morzsáját ültetném a házikóba, úgy intek felé egyet, mikor az utolsó kis hajszálam is eltűnik a dombon.
A célom egy vízesés, mellyel különös dolgot tettek a környező növények, hiszen olyan nagy befolyással voltak rá, hogy saját képükre formálták, s mérgezetté tették hűs vizét. Ugyanakkor a recept szerint, megfelelő használattal és arányokkal visszafordítható a hatása, sőt, egy teljesen új tulajdonsággal ruházza fel a készülő kotyvalékot, hiszen reakcióba lépve a többi alkotóelemmel, meghazudtolva önmagát nem a halálba kergeti azt, aki elfogyasztja, hanem épp ellenkezőleg: képes lesz az illető több napot kibírni alvás nélkül úgy, hogy közben meg sem érzi az kialvatlanság negatív tulajdonságait, a szervezete ellenállóbb lesz, lassabban fárad, mintha kicsit lelassítaná az öregedés folyamatát. Érdekes egy ital, bár engem jobban érdekelne, hogy egy emberre milyen hatással lehet? Az írások szerint ők sokkal gyorsabban öregednek, mint mi, az én hatvanhat évem pedig náluk már mélyülő ráncokban s őszülő hajban nyilvánul meg, míg én alig nézek ki harmincnak az ő idejükkel mérve. Lehet náluk látványosabb lenne ez a lassítás?
A több napos gyalogút során állandóan csak ezen jár az eszem. Az embereken. Miért hasonlítunk ennyire? Ugyanakkor miért vannak mégis ekkora különbségek? Amióta csak felbukkantak, a gondolataim nagy része körülöttük forog, hiszen ez előtt el sem tudtam volna képzelni, hogy létezik élet a miénken kívül. Ám létezik. S az "idegenek" nagyon is itt vannak. Az éj pedig hamarosan leszáll, mikor messziről megérzem a vízesés érdekesen szúrós illatát. A halk csobogáson viszont átszűrődik egy különös zaj. Hirtelen nem tudom hova tenni, így megindulok az irányába, ám mikor a távolból megpillantok két férfit egy fa tövében, arcukba húzott sapkával és a kezükben szorongatott fegyverrel horkolni, hamar visszafordulok. Nem jó jel, de ez nem fog eltántorítani attól, hogy begyűjtsem a vizet, így sietős léptekben iramodok meg a nagyjából hatvan méterre levő patakhoz. Ott pedig hamar észreveszem, hogy mit is "védhetnek" ilyen lelkesen azok a katonák. Pontosabban, kit... Egy ében hajú lány ücsörög a partján. S mivel a természetemnek talán akad egy kissé aljas oldala, így úgy döntök, hogy kicsit megviccelem. A föld halkan megremeg alattam, én pedig eltűnök a fák alatt. Pár perc múlva pedig különös dolgot tapasztalhat a lány. Lábai körül váratlanul egy lila, csillogó virág nő ki. Majd egy piros, egy sárga, egy kék, s alig tíz másodperc múlva szinte mindent ellepnek a virágok körülötte, egy szabályos körben. Azok pedig egyre csak nőnek s nőnek, egyre több pattan ki a földből. Ha esetleg megpróbálna elfutni, akkor a virágok követnék, nem tudna úgy lépni a földre, hogy ne szirmot taposson el. Ez a kis jelenet talán pár percig tarthat, mikor váratlanul az épp alatta levő szirmok egy felhőt kezdenek formálni, s indák segítségével elemelkednek el a földtől. Megpróbálhat leugrani, de nem járna túl sok sikerrel, hiszen a virágok ugyanúgy követnék, nem tudna megérkezni a földre. Azonban semmi fenyegető nincs bennük, hiszen csak akkor gyorsak, ha hirtelen kell reagálni a hölgyemény cselekedetére, amúgy nagyon lágy a tapintásuk, s lassabban is mozognak. Viszont a sziromtenger már talán három méternél is járhat a lánnyal a tetején, mikor hirtelen mintha kipukkadna az összes, úgy tűnnek el, ő pedig zuhan lefelé, mit sem sejtve arról, hogy addigra én már kibuktam a föld alól, s tárt karokkal várom odalent, hogy a karjaimba zuhanjon... Remélve, hogy közben nem fog a katonák után sikítani. Az senkinek sem tenne jót...  
[You must be registered and logged in to see this link.]

avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Titulus :
The Monster
Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Hozzászólás száma :
45

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Lelkek köve   Szomb. Jún. 09, 2018 6:42 am





[You must be registered and logged in to see this image.]
Arhkax & Raven


*Tömény szénhidrát, koffein csorog le a torkomon, valamilyen gyümölcsízesítéssel. Külön-külön mind tök jó ízű, de együtt….valamiért nem találták el a megfelelő összetételt, borzalmas az íze és a szaga is. Viszont jótékony hatással van a „csak nézek ki a fejemből” állapotra, amit még tetézek a hipnotikus vízcsobogás hallgatásával. Nézem ahogy a patak vize továbbgördül a köveken, még a bolygó holdjának fénye is menetrendszerűen csillan meg a felszínén. Lehet ennél álmosítóbb? Na igen, az ütemes horkolás. Pedig elég távol vannak a kérésemre, de a csend ezen a helyen tömény, mint az energiaitalom, még egy pisszenést is meg lehet hallani több méter távolságból. Egy órányi merengés után sem jöttem rá a vízesés titkára, persze ahhoz, hogy tudjam miként gyűjtsem be anélkül, hogy mérgezés áldozata lennék, próbálkozni kellene, de jelenleg semmi kedvem hozzá. Ez a jó abban, ha nincs az ember nyakán egy felettes, mert nem ugráltatja, nem noszogatja és nem fenyegeti mindenféle retorzióval amennyiben nem lesz kész időben. Nos, nálam ez általában mindennapos, hiszen szeretem a dolgokat az utolsó utáni pillanatra hagyni, még sem csíptek el sosem. Ám úgy tűnik adrenalin függő vagyok, szeretem a feszültséget ami egyik neuronomról a másikra ugrálva, cikázva járja át a testem. És ezen a ponton érzem azt, hogy ennyi tudomány mára bőven elég. A romantikus felem győzedelmeskedett a racionális felett, s csak a bámulással foglalom el magam. Persze holnap már nem így fogom gondolni és átkozom magam, amiért nem léptem a tettek mezejére, de a mának élünk; hurrá! Élvezem a különös illatú szellő simogatását a bőrömön, félreteszem a kulacsot, lehetőleg nem szélirányba, hátradőlök és a karjaimra támaszkodva helyezkedem el a vízesés biztos határán csücsülő kő tetején. Eddig minden rendben is volna, visszaemlékszem a bolygóval való első, kézzelfogható találkozásomra, ami egyben a valóságos világgal való találkozásomat is jelentette. A friss, belélegezhető levegő az Ocanon telítette meg a tüdőmet először, itt fogtam igazi sziklát, itt éreztem milyen a természetes víz illata és itt éreztem milyen az amikor egy G2V besorolású csillag melege a bőrömet éri. A növények eufórikus tapizásáról már nem is beszélve. Még egy szimpla, egyszerű levélnek is más a szaga mint a művi levegőn fejlődőnek. Ennek a hangulatnak a csúcspontja ért el abban a pillanatban amikor megjelent mellettem az első virág. Először azt hittem, addig is itt volt csak én nem vettem észre, nem tudatosult, hogy ott lapul a zöld talajtakaró és a kő között. De ha ésszerű akarok lenni, be kell ismerjem, egy ilyen intenzív színű és csillogású virágot minden bizonnyal az elsők között vettem volna észre. A magyarázat a jelenlétére pedig egy lehet; hogy most nőtt ki a földből. A gondolat kissé ellentmondásos, mivel nem nőhetett ekkorára egyetlen pillanat alatt, ergo ez _nem_ normális_! Pláne, hogy cirka szívdobbanásokként buggyan ki a következő, a következő és sorra egy egész mezőnyi. Mind más színű. Az első reakcióm a döbbeneten túl, hogy felugranak a szemöldökeim a homlokomra, majd én is a kisebb szikla tetején két lábra. Két karom széttárva próbálja megtartani a testem egyensúlyát, miközben hitetlenkedve figyelem a vegetáció gyors változását. *-Na jó! Oké, nincs pánik! *Magamat nyugtatom fennhangon.* -Ez normális. Itt ez normális….itt ez normális??? *A hangom a harmadik mondat végére cérnavékonnyá válik és egy oktávval feljebb képződik. Egyelőre fogalmam sincs mit csináljak, de nem kiáltok katonáért, mivel ők úgy sem tudnának mit tenni. Lelövik a virágokat? Ugyan már. Másrészről mi a francnak gazoltam be pár szál virrágtól, itt a mérgező vízesés partján? Tényleg miért is? Ja, mert a jelenség amilyen szép, olyan félelmetes is. Na és a méreg; evidens. Úgy gondolom addig jó amíg szilárd talaj van a lábaim alatt, ezért nem is próbálok meg leugrani a kőről, különben hozzá kellene érnem a virágokhoz, az pedig nem biztos, hogy jótékony hatással lenne a jelenlegi pöpec egészségi állapotomra. Viszont a meditatívat seperc alatt kisöpri a tudatomból. Körbenézek, de semmi fogódzódó, a fák ágai magasabban vannak semmint elérném azokat, szóval meg kell várnom míg a virágok elhervadnak. Ahogy azonban figyelem ezt az egészet, rájövök, hogy a virágok frászt fognak elhervadni, direkt az én bosszantásomra még intenzívebben csillognak, és már a kőre is felmerészkedtek, az eddig fél méter sugarú helyem hirtelen zsebkendőnyi méretűre zsugorodik, majd az is elvész. Lélegzetvisszafojtva várom a halált mikor a szirmok befurakodnak a bakancsom alá, s mikor elemelnek a szikláról oda az egyensúlyom, tárt karok ide vagy oda, a fenekemre huppanok, a tenyerem alatt hűvös a húsos, bársonyos tapintás. A halál cseszik jönni, ezért veszem a bátorságot, hogy felálljak és legnagyobb meglepetésemre sikerül, bár eléggé bizonytalan és mozgalmas alattam a „talaj”. Egyre feljebb emelkedem ami nem tesz jót az ideiglenesen kialakult magasságiszonyomnak. Egyébként nincs, jól is néznék ki minden egyes küldetésre induláskor, arról nem is beszélve hányszor nézek le a Volentisről az Ocanra. Nem, ez csak most van. A következő, fáziskéséssel indult reakcióm az, hogy megpróbálok leugrani az emelkedő sziromfelhőről, bízva abban, hogy a lenti virágok még sem mérgezőek, de nem sikerül. A szirmok szemmel alig követhetően újra alattam teremnek és ez így megy míg próbálkozom. Elég mókásan festhetek ide-oda ugrálva, sikkantgatva. *-Okéokéoké, hagyd abba hülye virág! Te nyertél…tegyééélllleeeee! *És letesz. Hirtelen, váratlanul. Ekkor robban be a két felébredt katona a „merénylet” helyszínére, a virágokra emelve a fegyverüket, mivel másra rajtam kívül nem tudják…még egy pillanatig. Aztán valami puha és kemény egyvelegében landolok, zavartan pislogok az idegenre, azon merengve, hogy sírjak vagy nevessek. * -Tedd le a lányt ocantis! *A katonára mosolygok hálásan, és próbálok a karokból a földre kerülni, bár a virágok még mindig visszatartó erővel bírnak rám, tekintve az előző kis műsorukat. *-Igen ocantis, tegyél le. Egyébként ki vagy? *Nem ellenség, csak rosszkor, rossz helyen bukkant elő és nem jut eszembe, hogy az egészet talán ő csinálta pusztán szórakozásból, de lassan és biztosan tisztulni kezd a fejemben az ijedtség alkotta köd. A katonák a jóképű pasira fogják a fegyverüket, mást úgy sem tudnak tenni amíg a karjaiban vagyok. Ezért igyekszem szabadulni tőle. *


[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]


_________________
[You must be registered and logged in to see this image.]
Úgy sem kapsz el


avatar


Az URS Arkan tisztje

Karakterlap :
Titulus :
Flotta, Tizedes (Planetológia)
Tartózkodási hely :
URS Arkan
Hozzászólás száma :
109

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Lelkek köve   Vas. Jún. 24, 2018 9:46 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma :
409

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Lelkek köve   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Lelkek köve

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Az Ősök Szava- Rokon lelkek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ