Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 7:13 pm
Sportpálya

Kedd Ápr. 17, 2018 6:38 am
Út a hegy belsejébe

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:44 am
Arhkax kunyhója

Vas. Ápr. 01, 2018 2:29 pm
THERE IS ONLY POWER
Vendég

Pént. Márc. 30, 2018 6:34 pm
Folyosók

Kedd Márc. 27, 2018 10:17 am
Lezártam a játékom!

Hétf. Márc. 26, 2018 7:30 pm
Hadászati szimulátorok

Vas. Márc. 25, 2018 6:50 pm
Csillagközi kavarodás

Vas. Márc. 25, 2018 1:50 pm
2-es transzporter állomás

Kedd Márc. 20, 2018 11:36 pm
Apám | kísérleti patkány

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 8
Consilium - 3
Lázadók 5 6
Összesen 33 28

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Virágos rét az erdő szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Virágos rét az erdő szélén   Szomb. Feb. 03, 2018 10:10 am

Szebbnél szebb virágokkal tarkított rét, valahol a megmászhatatlan sziklák és az erdő között. Nyílt, sík terep, aprócska lankával és játékosan döngicsélő méhekkel.

[You must be registered and logged in to see this image.]

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
262
Képességpontok :
218

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Virágos rét az erdő szélén   Kedd Feb. 27, 2018 10:28 am

Robert & Jane
Her heart was wild but I don't want to catch it. I wanted to run with it, to set mine free

[You must be registered and logged in to see this image.]
Aprócskának aligha mondható táskával a hátamon vágok át egy hűs vizű patakon. Vízhatlan bakancsommal toccsanok bele, nem zavartatom magam miatta, ahogy tovahaladok a falevelekkel borított úton. Kezeimet a vállamon végigfutó pántok alá fúrom, szorosan markolászva a vásznat. Így kevésbé vágja a vállamat. Hajamat könnyedén cibálja az erdőt átjáró enyhe szellő, most mégsem zavar.
A hideg időszaknak lassan vége van. A friss levegő életre kelti az eddig szunnyadó erdőt. Az év kedvenc időszaka ez számomra. Az avar szintjén apró zümmögések jelzik az éledő állatvilágot, ezernyi apró virág nyiladozik a fák tövében. A lombkoronák még csupaszok egy-egy zöld, illetve egyéb színekben pompázó bimbói jelentek már meg.
A csendben csörgedező patak mellett megállva fejemet az égnek emelve szippantok nagyot a levegőből. Fűszeres illat szinte menten megrészegít. Alig pár napja olvadt el a hó, ért véget a csípős időszak, s lám. Ennyi kellett csak a vidéknek, hogy életre keljen.
Szokásos utamat teszem meg. A lázadók úgy vélik, hogy ilyenkor járom be a környező területet. Egy házilag rajzolt, enyhén pontatlan térkép lapul elkopó nadrágom farzsebébe. Nem kenyerem hazudni azoknak, kiknek az életemet köszönhetem. Mégis, van idekint egy ember, kiért érdemes ez megtenni.
Hónapokkal ezelőtt találkoztam vele először. Szívemen viselem jólétét. Oly idősen nem lehet már egyszerű ételeket szerezni, sem pedig készíteni. Még ha csak oly ritkán is találkozunk, minden pillanatot megragadok.
Előre lebeszélt helyeken találkozunk, kétszer sosem ugyanott. Vándorló életmódot folytat, egyfajta újkori nomád ő. Egyedül és magányosan.
Kevés dolgot tudok róla, szavait mégis úgy iszom le ajkairól, mintha aranyló folyadék lenne. A karizmája teheti, de felnézek rá, a közelébe megnyugszom. Még akkor is, ha esetlen libának érzem saját bölcsessége mellett magamat.
Senkinek sem szólhatok róla, mégis szeretném, ha megállapodna a lázadók táborába. Tudom, hogy nehezen fogok vele egyről a kettőre jutni ezzel kapcsolatban vele. De kitartó vagyok és makacs. És türelmes. Legalább is szeretném ezt hinni, hogy izgága énem az, az ő végtelen nyugalma mellett.
Lépteimet tovaviszem az erdőt szegélyező dombos vidék felé. Kora reggel indultam útnak, a nap hamarosan felér az ég tetőpontjára. Mégsem bánom a hosszú túrát.
A napkorong aranyló fénye vezeti utamat, árnyékokat rajzol körém, melyek mégsem félelmet keltően nyúlnak értem, hanem barátságosan simogatják lényemet. Furcsa az Ocantis. Sokkal színesebb, sokkal békésebb, mint ahogy azt a telepen éltük meg. Mosolyogva, és jókedvűen haladok előre, lépteim táncosak. Észre sem veszem, ahogy egy vidám dallamot dúdolok magamban. Kísérőmül szegődnek a fák fölött húzódó különleges madarak hangja is.
Ebben a törékeny pillanatba minden oly békésnek tetszik. Hogy mindaz, mely ellen harcolunk, ami a való világban létezik, most mégis csak egy rossz álom lenne.
A fák egyre ritkulnak körülöttem, s a rétre kiérve a nap szinte elvakít fényével. Hangosan nevetve szaladok le az apró dombról, egy völgyszerű részhez, hogy onnan kaptassak fel egy újabb dűnére. Leérve kezeimet széttárva fordulok egyet, kettőt, továbbra is vidáman nevetve, fejemet az ég felé emelve.
Most még az sem zavar, hogy jobb oldalam, a kezem, vállam, ruhám alatt meghúzódó oldalam, de még combom is tele van horzsolással, kék-zöld, lassan sárgálló foltokkal. Jobb kézfejem tele van piros kiütésekkel.
Lábam alatt enyhén megremeg a föld. Vidám mosollyal az arcomon megfordulva, látom, hogy egy ménes száguld el az erdő és a rét határában. Sörényüket felkapja a szél, tovahordja. Kecses, íves testük nem szeli a levegőt, egyenesen repülnek benne. Amíg csak a látószögemben vannak figyelem őket. Kócos hajamat a fülem mögé simítom, s lassan folytatom az utamat.
Felérve a zöld fűvel és ezernyi, számomra ismeretlen virággal tarkított dűnére, meg is pillantom a rám váró férfit. Vidáman szökdelek mellé, energikusan.
- Csók’, eme gyönyörű napon! - köszöntöm továbbra is illedelmesen. Ha esetleg ül, akkor lehajolva hozzá, ölelem át nyakát, és nyomok egy apró csókot halántékára. Ám ha áll akkor sem zavartatom magam. Átölelem, ám csókom elmarad, ennyire magasra sehogy sem tudok emelkedni. - Remélem nem vársz régóta, elbámészkodtam az erdőbe - csevegek kedélyesen. Hátamról könnyedén veszem le a zsákomat a lábam mellé. Félrehajtott fejjel figyelem öregedő arcát, a mélyen meghúzó ráncokat, a lassan engedő bőr minden egyes redőjét. Szeretném eme kort megélni magam is.
[You must be registered and logged in to see this link.] [You must be registered and logged in to see this link.]

_________________

They say follow your heart
[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
But if your heart
is in a million peaces
which part do you follow?

avatar


Az Ellenállás tagja

Karakterlap :
Titulus :
Misfit. Rebel. Trouble maker.
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
13
Képességpontok :
10

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Virágos rét az erdő szélén

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó :: Az Ocan fõváros :: A mindenség kapuja-
^
ˇ