Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 4:41 am
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer meteor övében sodródva.

Pént. Okt. 19, 2018 5:28 pm
Simon lakrésze

Csüt. Okt. 18, 2018 3:28 pm
Orvosi vizsgáló

Csüt. Okt. 18, 2018 11:31 am
Viharsziget

Kedd Okt. 16, 2018 6:59 pm
Sabrina & Markus

Vas. Okt. 14, 2018 7:13 am
Töltőállomás

Szomb. Okt. 13, 2018 9:04 pm
Selyna Silver

Csüt. Okt. 11, 2018 8:02 pm
Sürgősségi ellátó

Csüt. Okt. 11, 2018 6:10 pm
Lezártam a játékom!

Csüt. Okt. 11, 2018 2:16 pm
Hangár

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Töltetraktár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: Töltetraktár   Vas. Feb. 04, 2018 9:32 pm

***

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
370

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Vas. Feb. 04, 2018 10:36 pm

Katrina és Niko

Ami igaz, az igaz: ittlétem napokban szinte még nem is mérhető, könnyebb, ha órákban fejezzük ki potyautas titulusom meglétét, viszont érkezésem óta furcsa dolgok történnek a hajón. Magam is belátom, a véletlenek egybeesése érthető módon ad okot rossz előérzetre, hiszen senki sem szereti a hívatlan vendéget, akkor pedig hatványozottan terhessé válik jelenléte, ha még többekben gyanút is kelt egy párhuzamosan folyó cselekmény sor miatt. Egyelőre egészen biztos, hogy egyedül vagyok a jelenlévők közül azzal a gondolattal, ami igazság szerint tény, miszerint az égvilágon semmi közöm sincs a háttérben folyó eseményekhez. Na, de hogyan próbáljam meggyőzni a parancsnoki hídon lévőket? Azt hiszem nem sikerülne, most még biztosan nem.
Mivel teljesen kipihentnek érzem magam, aludni nem tudok, nem is biztos, hogy tudnék a pár órával korábbi történések miatt, ugyanis F8T egyelőre úgy döntött nem bízik bennem és ennek jól látható jelét is megmutatta, mikor rám zárta az Elkülönítő ajtaját. Csupán az mentett meg egy ott töltött éjszakától, hogy a javítás után a Gépházból visszaérkező Samnek volt még annyi energiája, hogy ki tudott szabadítani. Most viszont, pár óra elteltével újra a felszállástól, betegség miatt távol maradó közlegény kabinjában, az ágyon fekve gondolkozok az ott hallottakon, egy esetleges hajón lévő szabotőrről, vagy szabotőrökről…
Bőségesen az éjszakában járva a nagy semmittevés közepette harmadjára is a végére érek a fal 10x10centiméteres fémelemeinek végigszámolásával, amikor egy valami határozottan feltűnik. Az ágy végében lévő egyik fémlapocska, mintha egy kissé kiállna a síkból, mintha nem pontosan illeszkedne a többihez. Ez feltehetően egy általános vizsgálódással észrevehetetlen, de így, több mint feltűnővé válik. Néhány apró mozdulat után észrevehető, hogy ezt a részt körbevágták, kiemelték, majd többször is megmozdították. Óvatosan emelem ki a helyéről, mely mögött egy keskeny kis résben egy fecni és egy speciális lap rejtőzködik. Kíváncsiságom jóval nagyobb annál, hogy csak úgy feledésbe merüljön legújabb felfedezésem, így kiveszem egy kis vizsgálatra, amit találtam.
A fecnire egy betűkből és számokból álló kódsor van felírva, a lapocska pedig első ránézésre egy szimpla áttetsző anyagú semmiség, azonban megfelelő szögből nézve, a fényben megcsillantva kirajzolódik belőle egy ujjlenyomat. Úgy érzem ez az a pillanat, amikor szólnom kellene egy magas rangú tisztnek, mert innentől újabb kérdéseket vet fel a távol maradó közlegény kiléte, a lenyomat gazdája és a kód is, ami talán a hajó egyik magas szinten védett helyiségét védi. Kezdem azt érezni, hogy egy kibontakozó disznóság kellős közepébe sikerült megérkeznem, mintegy színesítve a hamarosan megkeveredő vizet.
Időm, akár a tenger, a hajó pedig bejárható nagyságú ahhoz, hogy feltérképezzem azokat a helyeket, ahol ilyen szintű védelemmel vannak ellátva az ajtók. Nos, akkor keresésre fel…

…Úgy számolom, hamarosan hajnalodik, így, ha még az első koránébredő előtt be akarok jutni erre a helyre kicsit körbenézni, igyekeznem kell. A jó néhány magas szintű beléptető rendszerrel ellátott helyiség közül eddig három nem engedélyezte a bejutást, de talán a negyedik helyen, a Töltetraktárnál szerencsével fogok járni. A fecniről szinte már megtanultam a karaktereket, így egymás után sorba viszem be a rendszerbe, mely meglepetésemre elfogadja azt és kéri az ujjlenyomat megadását. Érzem, hogy kíváncsiságom bajba fog keverni, de innen már nincs visszaút. Óvatosan helyezem a panelre a lapocskát, majd a rendszer némi hezitálás után elfogadja azt, az ajtó zárjai pedig sorra egymás után engednek a parancsnak. A kijelzőn az engedélyezett belépés felirata villog, alatta a belépő személy nevével: Katrina Gardel hadnagy
Azt hiszem lassan már semmit nem fogok érteni, de továbbra is töretlenül haladok előre és már emelem is a kezemet az ajtónyitó panel felé, ám teljességgel úgy érzem, mintha csak egy méhkasba nyúlnék.

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
72

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Hétf. Feb. 05, 2018 1:21 pm

Niko & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Még mindig pihenőmet töltve ülök az ágyamban. Rideg a kabinom, semmi felesleges nem került ki sem a falakra, sem az asztalokra. Szekrényemben katonás rendben függnek vállfákon a ruháim, alattuk a bakancsok: használati állapottól függően vannak sorba téve.
Alapjáraton sötétség honol a helységben, arcomat a kezemben tartott tenyeremnél nagyobb táblagépem világítja még kékes, fehéres színnel. Fáradtság ül szememre, mégsem teszem még le. A sorok lassan folynak össze előttem. Mit sem értek már meg az Értelem és Érzelem klasszikus történetéből. A nyelvezetén még túl is tettem magam de a két lány viselkedésén? Érthetetlen számomra, mégis képtelen vagyok letenni a táblagépet. Kíváncsi vagyok, hogy a testvérek viselkedése, vajon hova fog vezetni? A rideg megfontoltság és a pukkancs makacsság? Fejem olykor megrázom, s be kell látnom: ez ma már nem fog menni. Kissé lejjebb csúszok az ágyon, fejem a párnára hajtom és…
Abban a pillanatban elnyom az álom. Nem is értem, hogy mi fárasztott le ennyire, hiszen szinte semmit sem csinálok egész nap. Bolyongok a hajón és olvasok. Emberekkel alig találkozok, most kerülöm őket, mégis ősi fáradtság nyom el.
A mélységesen sötét és csendes álomból halk pittyegés ébreszt fel. Szemeimet résnyire nyitva vakít el a fehér fény. Nehezen könyöklök fel. Kócos hajam hátralököm, s figyelem, hogy mit is akar tőlem gépem. Értesítőt kaptam, hogy… Kódommal próbáltam belépni az… ellátmányozási részlegre? Meztelen lábaimat a padlóra helyezve tudakolom meg a géptől, hogy mi is történik.
Egyszerű, a rendszert rákapcsoltam táblagépemre, hogy értesítést adjon, ha sikeresen - avagy sikertelenül - be akarok lépni egy lezárt részlegre. Önmagam ellenőrzése végett, most pedig…
De a jelzés nem téves, valóban alig pár perce próbálkoztam meg vele. Habár a kód alapján nem ott kellene próbálkozni vele. Összevont szemöldökkel tekintek az órára. Az éjjeli őrjárat nincs azon a környéken. Halk sóhajjal kelek fel és indulok el egyedül, pizsamámba kideríteni, hogy mi is lehet ez.
Már lépnék ki az ajtón, amikor újra jelez a gép. Egy újabb sikertelen belépés: immár az üzemanyag szabályozónál.
Mi a…
Visszafordulva húzom ki asztalom egyik fiókját. Az egyszerű fegyver halkan súrlódik, én pedig a kezembe fogom. Tenyerem - mint mindig - most is megizzad a fémet fogva.
Szóval egyik kezembe ezt fogva, a másikba a táblagépem indulok meg a két helység felé. Amikor újra jelez. Ez nem tetszik nekem. Nagyon nem. Lépteimet sietősre fogom, mégis igyekszem nesztelenül közlekedni. Rossz érzés kerít hatalmába.
Amikor egy negyediknél elképedek. Engedélyezték. Persze, hisz ez a kód csak egy helységet nyit. Ekkor fordulok be a folyóson, megpillantva…
- Álljon hátrébb Nikolai - csattan hirtelen a hangom, fegyveremet felemelve egyenesen rá szegezve. Óvatosan lépdelek hozzá közelebb. Figyelem, ahogy kezével az ajtó nyitója felé nyúl és az ajtó halkan nyitódik ki. Nem engedhetem be, ha fegyvert szerez.
Komoly arcot vágva méregetem a méretes férfit.
- Emelje fel kezeit - jön az újabb utasítás tőlem. Most nem zavar, hogy nem ehhez mérten vagyok felöltözve, most még az sem érdekel, hogy minden fáradtság kiszökik szervezetemből. Most az adrenalin veszi át felettem az uralmat. A hajó bajban van.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
288

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Hétf. Feb. 05, 2018 10:31 pm

Nem kell túl sokáig várnom a méhkas felbolydulására, hisz még a lábamat sem tudom betenni a raktárba, máris nyakon csíp az egyikük. Könnyen lehet, hogy én vagyok túlságosan elővigyázatlan nyomozásom sajátos elkezdését illetően, de az is lehet, hogy valaki túlontúl is résen van valamiért ezen a hajón...
A felszólítás után néhány másodpercig némán és mozdulatlanul figyelem a kijelzőn villogó nevet, de a hang irányába se kell fordítani a fejemet ahhoz, hogy tudjam ki az, aki arra utasít, hogy hagyjak fel belépési szándékommal.
- Mit keresett a hálókabinom egy rejtett zugában az Ön belépési kódja és ujjlenyomata Gardel hadnagy? – mondatommal megtöröm a csendet és miközben a parancsnak engedelmeskedve lassan a magasba emelem mindkét kezemet, a navigátorra sandítok
- Ki a hajóról hiányzó közlegény Katrina? – kezeimet fejem mellett tartva óvatosan fordulok a rám fegyvert szegező nő felé. Nem teszek hirtelen mozdulatot, nem akarom kihívni magam ellen a sorsot, próbálok nyugodt hangon, érthetően kérdezni.
Azzal is tisztában vagyok, hogy túl sok így elsőre a kérdés, talán választ sem fogok kapni rájuk, de érzem, hogy egy valamiből kevés van a birtokomban. Az időből, mely minden szempillantással csak fogy és fogy, így a lehető legjobban kell kihasználnom a még rendelkezésre állót.
- Mégis mi folyik itt hadnagy? – vágok értetlen ábrázatot, mert túl kusza a kép és szeretnék a lehető legtisztábban látni. Nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagynom, hogy talán Katrina az a bizonyos szabotőr, akiről Samantha beszélt pár órája és ő az, aki megrongálta az Arkan kommunikációs rendszerét. A beosztása és a képességei megvannak ahhoz, hogy mindezt feltűnésmentesen végezze. Még az is könnyen megeshet, hogy egy közlegénnyel játszik össze, méghozzá azzal, akinek a szobáját jelen pillanatban is foglalom. Vagy lehet egy óriási átverés elszenvedője vagyok?

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
72

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Kedd Feb. 06, 2018 7:31 am

Niko & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Magabiztosan tartom a fegyverem, mindkét kezemmel. Az egyikkel a agyát fogom, ujjam a ravaszra feszül, a másikkal alátámasztom. Ezáltal talán némileg oldalra dőlök. Tekintetem nem hagy kivetni valót maga után. A lassan felém forduló férfi is láthatja. Ha egy rossz mozdulatot is tesz, ha gyanúsat mondd, lelövöm. Ez már nem az a szint, ahol a Kapitány szent szava sokat számítana. Egyetértene velem ő is. Ha veszélyt jelent ránk nincs mit tennünk.
Az alátartott kezem két ujja között ott fityeg az átlátszó táblagép. Képernyője továbbra is fehéres-kékesen villog. Addig teszi ezt, amíg a belépési értesítést el nem olvasom. Pontosan tudom, hogy mit fog velem közölni. Csakhogy én nem akartam ide belépni, főleg nem éjjel.
De az egész, mintha nem számítana, ugyanis Nikolai értelmetlen kérdések tömkelegét teszi fel nekem.
Óvatosan lépdelek előre. Csak semmi hirtelen mozdulat. Nem engedhetem meg neki, hogy belépjen a szobába.
- Magának Hadnagy - felelem hűvösen neki, engedelmességre utasítva. - A közlegény súlyos tüdőgyulladás miatt maradt a Volentisen - ezért is örülhet, hogy nem zárkát kapott, hanem egy szobát. Meglehet, hogy ez motiválta Hesperát? Hogy kevesen lennénk? De ennek nem sok értelme van. Miért nem nézett utána, hogy ki ő? Vagy megtette volna, csak nekünk nem mondta volna el?
- Lépjen el az ajtótól - intek fejemmel előre, újabb utasítást adva. Remélem, hogy megteszi. Oh, hisz csak a napokban volt, hogy Samantha értésére adtam, hogy ösztöneim mit súgnak a férfi felől. Tehát immár nem bízhatok azokban sem? Bosszantó, hisz eddig sose csaltak. De nem fogok ezen keseregni én sem.
- Ezt magától is kérdezhetném. Mit keres itt? - kérdem hűvös nyugodtsággal és ha elhátrált az ajtótól, akkor lassan, megfontoltan lépek a panelhez. Tekintetem nem veszem le róla, s a fegyvert alátartó kezemmel nyúlok a villogó felé, hogy visszazárjam az ajtókat. Ez persze nem olyan egyszerű, mint elsőnek gondolni véltem. Egy pillanatra veszem csak le szememet Nikolairól, amíg ujjaimat a gombok felé irányítom…

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
288

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Kedd Feb. 06, 2018 10:18 pm

Kezeimet a megadás jeleként a fejem mellett tartom, nem túl magasan, de nem is túl alacsonyan, pontosan abban a magasságban, hogy cselekedni tudjak, ha a helyzet illetve a szükség úgy kívánja. Már pedig előbb vagy utóbb, de lépnem kell valamit, mert vagy szimplán le fognak lőni, vagy amire kisebb az esély, hogy sakk matt helyzetet kapok és elfognak, de akkor egészen biztos, hogy az Arkan fogdájában töltöm a maradék időmet.
- Rendben, hadnagy és egészen biztos abban, hogy ezért maradt távol a szolgálattól? – figyelem a csüngő táblagépet és alig láthatóan, de lopom kettőnk között a távolságot. Nem látványos, mert úgy teszek, ahogy a parancs szól, nem kell megismételni, nem kell fegyelmezni, zokszó nélkül teszek eleget az ukáznak, miközben megállás nélkül kattogok odabent, keresem a gyenge pontot, a támadható felületet.
Tudom, hogy Gardel hadnagy rendkívül képzett, elég csak ránézni, a tartása, a járása, a szavai hanghordozásának keménységéről már nem is beszélve, egyértelműen kitűnik a katonai múltja és jelene, még akkor is, ha most éppen nem egyenruhában fog rám fegyvert.
- A hálókabinomban találtam a kódot és a lenyomatot, egy ügyesen álcázott helyre rejtve és gondoltam egyedül járok utána a rejtélynek, mielőtt olyasvalakivel beszélnék, aki nyakig benne van valamiben. – nyugodt vagyok, de ugrásra készen lesem a pillanatot, hogy mikor jön el az én időm a támadáshoz. Ki kell törnöm, mert a rám szegezett fegyverből áradó fenyegető érzet béklyóként kezd nehezülni végtagjaimra, az időm a lehetőségeimmel együtt másodpercről másodpercre csökken, ám akkor meglátom azt a helyzetet, amire vártam. Cselekednem kell.
Katrina egy szemvillanásnyi időre leemeli rólam a tekintetét és ezzel egy időben az eddig két kézzel stabilan tartott fegyvert magára hagyva próbálja inaktivitásra bírni a raktár ajtaját. Hirtelen mozdulok, de muszáj is ekképp cselekednem, mert tudom, hogy rendkívül múlékony a támadásra helyezhető idő. A legfontosabb célom most az, hogy mielőbb lefegyverezzem, illetve, hogy ne kerüljön elsütésre a pisztoly, mert ha így lesz, ide fog csődülni a legénység összes tagja.
Egyszerre mozdulok kezeimmel, én egy kissé előre jobbra térek ki, hogy kikerüljek a célkeresztből, jobb kezem alulról a navigátor fegyvertartó keze mellé érkezik mintegy ellentartásként, míg a balom egy gyors oldalirányú csavarással próbálja átjátszani a pisztolyt a jobb kezembe. Mozdulatom gyors és van egy fél szempillantásnyi előnyöm, de ellenfelem is ízig-vérig katona, aki nem fogja hagyni magát. Nem tudom mire lesz időm, de amint fémet fogok, megpróbálom azonnal kiejteni a tárat, illetve eltávolítani a lőszert a töltényűrből. Két egymást követő mozdulatról van szó, melyből fogalmam sincs mennyi sikerül. Rizikós, de nem lehetetlen.

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
72

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Szer. Feb. 07, 2018 10:44 am

Niko & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Kérdésére csak még jobban összevonom szemöldökömet. Homlokom újra csak keresztrejtvénnyé rendeződik. Három kockát formáz, melyekben ott villog vészjelzőm: B-A-J. A feltételezés mit magában hordoz sértő és legszívesebben most azonnal képen törölném érte. Ez lenne hát a célja, hogy egymás ellen fordítson minket? Kikezdje bizalmunkat?
- Igen - felelem hűvösen, a dühöngő szörnyet visszazárva. Mellkasomon ott tombol, tépné láncait, most mégsem engedek neki. A vörös ködöt nem engedem az elmémbe. Most tisztán kell gondolkozni.
S hirtelen nyugszom meg. Veszélyhelyzetekben átjár a nyugalom, bekapcsol az általam csak robotpilótának becézett üzemmód. Érzékeim kiteljesednek, egyszerre hallok, látok, érzek mindent. Az kőkemény évek, melyekké faragtak minket. Mivel harctérre nem mehettem, így eme képesség használatát sem veszem oly sokszor használatban. Ám ilyenkor jól jön.
- Egyre hihetőbbek a meséi - jegyzem meg nyugodt, színtelen hangon, ám kitűnhet számára, hogy egy pillanatig sem hiszek neki. Még hogy valaki nyakig benne lenne. A lázadót kizártuk a hajóról, meglehet, ez is az ő műve. Vagy összejátszik Nikoval. Ebben a helyzetben már semmiben sem lehetünk biztosak.
Csak abban, hogy nem engedem be a raktárba…
Nem engedném be. Elkövettem a legnagyobb hibát, mit tehettem. Ha egy pillanatra is, de leveszem róla a tekintetem. S ekkor mozdul.
Szemem sarkából látom, de már késő, hogy visszakapjam a kezemet. Habár erősen tartom kezembe a fegyvert, azt mégis könnyedén kicsavarja belőle. Egyik keze a fegyver csövére tapad, a másikkal csuklómmal üti ki. Tehetetlen vagyok a mozdulattal szemben. Mégis a lehető leggyorsabban cselekszem. Amíg a tárazással bíbelődik, kilépve előle gyorsan mellette termek - helyünk engedi - és könyökömet arcélével ismertetem meg. Ő is katona volt, meglehet, apró kis trükköm nem fog ki rajta. Fájdalmat nem érez, hiába próbálkoznék mással, de talán arra időt nyerek, hogy a fegyvert, ha nem is visszavenni, de következő mozdulatommal kiütni kezéből.
A folyosónk szűk, helyünk nem sok van. Meztelen lábam megtámasztom a rácsozott padlón.  Ha tovább támadna, hát felkészülök rá, egyelőre nem riasztva a hajó többi tisztjét.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
288

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Szer. Feb. 07, 2018 11:53 pm

Sajnálom, hogy nem tudjuk konfrontáció nélkül megbeszélni a kialakult helyzetet, de valljuk be, ezt a kora hajnali találkozót akárhonnan is nézzük, nem lehet szép szóval átbeszélni anélkül, hogy úgy vezetődne le a felgyülemlett feszültség, hogy mindenki mosolyogjon a végén. Hiába küzd Katrina a saját kitörni készülő szörnye ellen, én már tudom, hogy elő fogom csalogatni belőle másodperceken belül.
A megjegyzésekre nem reagálok szóban, csupán egy apró fejrázásban fejtem ki véleményemet, ami felvezetése a soron következő lépésemnek. Nem szeretném bántani a navigátort, még akkor sem, ha ez a másik oldalról közel sincs így, de nem gondolom, hogy, ha pépesre verjük egymást, megoldja ezt a félreértést. Bár… szó se róla, most mégis ennek kell következnie, ha nem szeretnék golyót a szemeim közzé.
És már cselekszem is, hirtelen mozdulatommal megkaparintom a fegyvert, melyből szemvillanásnyi idő alatt a folyosó padlózatára ejtem a tárat, egyedüli szerencsém, hogy az itt használt kézifegyverek kialakítását nem bonyolították túl az utóbbi időben, így használatuk évtizedes elmaradásomra is tekintettel van, hiszen kezelése ugyanolyan, mint annak idején. Vállalom az ellentámadás okozta fájdalmat, amit ugyan én magam nem érzek, testem viszont annál inkább megsínyli, ennek megfelelően szám azon nyomban felreped és vérezni kezd, ahogy találkozik Katrina kőkemény könyökével. Az utolsó mozdulatot már nem tudom megtenni, mielőtt kiüti kezemből a pisztolyt, a töltény a csőben marad, de a fegyver néhány méterre földet ér tőlünk.
Részsiker, de legalább nem dördült lövés és ami fő, hogy még mindig élek. Következő támadásomat addig kell megindítanom, amíg a közelemben van, ennek megfelelően pedig kihasználom termetemet és férfi mivoltomból fakadó testi erőfölényemet. Egy vipera sebességével próbálok lecsapni és erősen megmarkolni a közelemben lévő jobb kart, hogy egy mozdulattal közel húzzam magamhoz, de csak éppen annyi időre, míg kibillentem egyensúlyából és egy jól ismert átvető mozdulattal a földre vigyem. Tudom, hogy számtalan jobbnál jobb megoldást lehetett volna kivitelezni, de nem célom, hogy megüssem ellenfelemet, egyszerűen csak megpróbálnám jobb belátásra bírni az erőszak mezsgyéjén egyensúlyozva. Ha sikerül a tervem és földre viszem, további cselekedet nélkül inkább vállalok be egy ütéssorozatot is akár, csak tudjam elmondani, amit akarok.
- Senkinek sem akarok ártani a hajón hadnagy, kérem hallgasson végig! – nem tudom van-e annyi időm, hogy elmondjam a mondatomat, de valahogy el kell érnem, hogy ne lásson az Arkanra veszélyesnek, illetve ne akarjon következő szemvillanásával azon nyomban megölni.

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
72

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Csüt. Feb. 08, 2018 7:36 am

Niko & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Ha ennek vége lesz, úgy érzem vár rám még egy kellemes beszélgetés a Kapitánnyal. Az nem lehet, hogy felenged valakit úgy a hajóra, hogy ne kérdezne meg róla minket. Nem lehet, hogy úgy jár közöttünk egy idegen, hogy semmit sem tudhatunk meg róla, csak mit ő elmond. Hogy tartja a hátát valakiért, kit még csak nem is ismer, csak azért… mert megsajnálta volna? Mi vezérelte? Tudnom kell. Tudatnom kell vele, hogy ha mással nem is, de legalább a Parancsnokkal beszéljen erről.
Hisz lám most is valahogyan megszerezve az Én kódomat és az Én ujjlenyomatomat, én próbálok megállítani egy őrültet a hajón. Nevezzük így, hiszen olyan ez, mintha bárányok közé farkasokat engedni. Vagy épp fordítva? Meglehet, hogy a szemében mi vagyunk a farkasok. Mégis ő próbálja kockára tenni a hajónk épségét. Talán nem akar itt élni, s úgy van vele, hogyha mit érdekli őt, hogy hány ember élete vész még oda, ha önmagát is elpusztítja.
Csak nem addig, amíg én itt élek.
A tár csattanása a fémpadlón robbansként hat a hajnali csendben. A hajó eme részén még sincs egy hálókabin sem, az őrjárat sem erre bóklászik, az esélye, hogy bárki meghallja. A kezemben még mindig ott tartott táblagép az egyetlen esélyem, ha segítséget akarnék hívni.
De nem akarok, mert akkor megállítanának. Tudom, hogy nem csak rá vagyok dühös, nem csak az ő vérét kívánom. De ő van kéznél.
De végül is, sikert könyvelhetek el, a fegyver kikerül kezéből, így hát nincs más dolgom, mint ártalmatlanná tenni. Vagyis eszméletét veszejteni, az egyelőre nem érdekel, hogy utána mi lesz.
Katona a férfi adta, így újra gyorsan mozog. Csuklómat elkapva ránt magához, próbálnék talpon maradni, csakhogy most nincs a lábamon egy bakancs mely segítségemre lehetne. Nem köti át fásli, mely tapadást biztosítana. Könnyed mozdulattal visz a földre, hátam csattan, tüdőmbe szorul a levegő. Azonban ő maga nem követ.
Lábaimmal ollóba fogva az övét térdmagasságban zárom össze őket, térdre kényszerítve. Gyorsan mozgok továbbra is, agyamat hűsítem, csak a célra koncentrálok: ártalmatlanítani a veszélyforrást. Megpróbálok hamarabb felállni mint ő, és karomat nyaka köré tekerni. Nem megfojtani akarom, ha sikerül. Ha egyáltalán sikerül a háta mögé kerülnöm. Ha sikerül egyáltalán térdre kényszerítenem.
- Már hallottam eleget magától - sziszegem nyugodtan. - De minden, mit tesz, egyenesen szemben áll a szavaival - és hát igen, az ember mondhat bármit, ha épp nem úgy cselekszik, nem igaz?

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
288

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   Csüt. Feb. 08, 2018 11:33 pm

Egészen biztos vagyok abban, hogy még magamnak sem vallanám be azt, hogy vannak olyan pillanatok, mikor kifejezetten jól jön, mondhatni előnyömre válik, hogy egyáltalán nem érzem a fizikai fájdalmat. Nos, ez a mostani összecsapás ékes példája annak, hogy miként lehet apró másodperceket, ezzel együtt pedig egész gondolatmeneteket megtartani anélkül, hogy valaki szó szerint kiverné a fejemből a támadássor elképzelését.
Az elemi erővel érkező könyökös telibe talál, a testem kénytelen kelletlen reagál is rá, mert apró vércsík jelenik meg a szám szélén, valószínűleg szépen be is fog dagadni a nap végére, na, de ennyire ne szaladjunk előre, mert a bedagadt arcot és a nap végét még meg is kell élni valahogy, a helyzet pedig pillanatról pillanatra változik.
Tervemet siker koronázza, hiszen Katrina a folyosó kemény padlózatára csapódik, de kreatív harcosként lép és megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy fél térdre kényszerítsen. Nem figyeltem, így teljes joggal bűnhődök, a navigátor pedig szemfüles mozdulattal kulcsol és térdeltet maga mellé. Mondandómat ugyan elmondom a hadnagynak, de ellenfelem még az előző figyelmetlenségemet kihasználva továbbfűzi az ellentámadását és ügyes mozgással mögém kerül úgy, hogy kezei a nyakam köré fonódnak. Mint, ahogyan a kialakult helyzet is kiválóan érzékelteti, van annak is előnye, hogy az ember alapvető gyorsaságán felül olykor-olykor teljes felszerelés nélkül, pizsamában áll neki a harcnak, mert így nem veszít értékes tizedmásodperceket a fekvő helyzetéből történő feltápászkodással. Szellő könnyedséggel, de villám sebességével mozogva kapja el nyakamat, majd kisvártatva reagál szavaimra, amit én sem hagyok szó nélkül.
- Rosszul méri fel a szituációt hadnagy. – kezeimet a tiszt szorosan tartó karjára helyezem és próbálom húzó mozdulattal lefejteni nyakamról. – Gondolja, hogy olyan kedélyesen elcsevegtem volna magukkal a gépházban, ha forralok valamit a hajó ellen? – érthető módon nem igazán tudjuk egymást meggyőzni, ezért újból támadásra szánom el magamat.
Fél térdre ereszkedve nem is olyan vert ez az állás, mint amilyennek elsőre tűnik. Gardel hadnagy mögöttem, kezei a nyakamon, az enyémek az ő karján, ebből a satuból csupán csak egyetlen jó megoldást látok a szabaduláshoz, ha nagy erővel hátrafelé fogok rugaszkodni. Amint elhagyják a számat az utolsó szavak, nekiveselkedek és megpróbálom ellenfelemet a Töltetraktár ajtajához préselni. Sok erőt viszek ebbe a megmozdulásba, és ha sikerrel járok, talán még a raktárajtó is enged az erőszaknak és kinyílik előttünk, hogy egyenesen bezuhanjunk rajta.

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
Közlegény
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
72

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Töltetraktár   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Töltetraktár

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: A világûr :: Az URS Arkan fedélzetén-
^
ˇ