Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 2
Víz eleműek - -
Tűz eleműek 1 2
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 5 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 18

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Bruce Rockwood, Niara, Oscar Pavell, Readash, Sabrina Steele


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Ösvény az Aranyszín erdőbe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Pént. Jún. 22, 2018 8:10 pm

Oscar & Niara


Lábaim sietősen visznek kunyhóm felé, szinte futva teszem meg a távolságot, miközben leltárt vetek, tervezek mire is lehet szükségem. Ott hangzanak fejemben feltételezhetően tiltakozó szavai. Nenene. Elraktározom, hasznomra válhat még. Ismétlem magamban, hogy el ne felejtsem. ZsonatanZso – gyakorolgatom, ízlelgetem, mit nevének ítélek., tán még hangosan is kimondom, hogy halljam mennyire vagyok képes visszaadni a hallottakat. Nem, attól tartok így nem lesz jó. Megvonom képzeletbeli vállam és inkább visszatérek a számvetéshez.
Hazaérek. Kattogok, sürgök-forgok hiszen nincs vesztegetni való időm. Illetve nekem van. Kérdés, hogy neki mennyi van hátra, ha nem térek vissza időben. Kétségek gyötörnek, hogy helyesen cselekszem-e. Nem lenne-e jobb otthagyni, sorsára, hogy vadak falják húsát, ha beköszönt az éj. Éjszaka… Még egy megoldandó probléma, mely elmémben előkúszik, mint settenkedő. Nem maradhat a fák közt, de haza sem hozhatom. Doran vajon mit szólna, ha emberfattyat hozok az otthonunkba? Árulónak érzem magam. Hagyd magára, senki nem vetne meg ezért. Nem lennél okolható mert egy emberen nem tudtál segíteni.  – elmémbe kígyózik a gondolat, mely csábít, magához von, mint szerető. Nem tartozol neki semmivel. A természetnek mutatnál áldozatot, ha hagynád elnyelje a föld, feleméssze majd kiköpje.
Ha eddig életben maradt vajon mily dolgokra hivatott, hogy az útjába vezérelt engem a sors. És melyikünk sorsát pecsételte meg? Tán nem lennék képes szembenézni önnön démonjaimmal, ha magára hagynám megdögleni. Talán igen. Talán nem.
Végig tekintek kunyhom romjain, melyet az elmúlt néhány pillanat során hagytam magam mögött. Nem foglalkozom vele. Batyumba szedem, amire szükségem lehet és úgy indulok vissza az emberhez. Továbbra is sietősen, mintha szívszerelmem karjaiba rohannék, csak épp nem oly lelkesen vágyódva. Mintha iménti kétségeim tovaszálltak volna. Lehet mire visszatérek hűlt helyét találom, vagy kilehelte utolsó fájdalmakkal telt sóhaját.
Első ránézésre ezt feltételezem, amint visszatérek a fák árnyékába, ahol hagytam. Fohászaim meghallgatásra találtak tán? Bűntudattal vegyes kudarc érzete áraszt el, ám a megkönnyebbülés várat még magára. Ledobom a magammal hozott holmim és az emberférfihoz sietek. Nem halott, csupán nincs magánál.
- Nincs itt az alvás ideje. Azzal ráérsz, ha végképp föld alá kerülsz, de szeretnék arról gondoskodni, hogy ne az Ocan legyen nyugvóhelyed… - mondom inkább csak magamnak, hiszen ha ébren lenne sem értené szavaim. Fölé hajolok, hogy megvizsgáljam mennyi élet maradt benne, szüksége lesz még erejére.
Határozott de finom mozdulattal suhintok arcára. – Ébredj ember! Mennünk kell, nem maradhatsz itt. – mutogatni próbálom mondandóm értelmét, ha tekintete kitisztul valamelyest, de mihaszna.
- Egyedül cipelni nem tudlak, kérlek szedd össze maradék erődet és állj fel. Segítek – nyújtom felé kezem és ép karjára kulcsolom azt. Tettem egyértelmű. Talpra állítani szándékozom készen arra, hogy elkapjam, ha nincs ereje, de támogatni is, rövidnek tervezett utunkon.
- ígérem csupán rövid ideig tart immár szenvedésed. Közelben egy barlang, melyben ellátom sebeid és enyhítem fájdalmad.


avatar

Online
Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
60
Képességpontok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Hétf. Jún. 25, 2018 10:27 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
352
Képességpontok :
294

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Vas. Júl. 01, 2018 9:51 pm

Bestla & Krizia
Annyira izgatott vagyok! Oestris már rengeteget mesélt nekem Bestláról és bár láttam már a férfit, még soha se volt alkalmam beszélni vele. Felnézek rá, hiszen tudom, hogy milyen fontos szerepet tölt be a társadalmunkban, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mekkora ereje van. Nem láttam még, hogy miként uralja a földet, de el tudom képzelni, hogy mi mindenre lehet képes, én pedig szomjazom a tudásra, melyet tőle kaphatok. Remélem elfogad majd.
Oestris azt mondta, hogy szólt pár jó szót az érdekemben és Bestla hajlandó találkozni velem. Nem egyezett bele semmibe se, minden ezen az alkalmon múlik, így nem kicsit idegesen szedem lábaimat a találkozó helyszínére, amely az Aranyszín erdő egyik közkedvelt ösvényén van. Egyszerű, barna ruhát viselek, hosszú tincseimet pedig összefogtam. Nem vagyok túl feltűnő, nem is akarok az lenni, inkább kissé talán félénk a tekintetem, ahogy megállok az egyik vastag törzsű fa mellett. Hófehér kezem rásimítom, majd felpillantok a lombkoronára, mely játékosan hajladozik a szélben.
~ Remélem nem utasít el... ~ - apró sóhaj szalad ki ajkaim közül, majd lehunyom szemeimet, de csak néhány másodpercre, ez után pedig megfordulok, hátam a fa törzsének döntöm és a földön lévő apró kövekre tekintek, melyek közül több felemelkedik, majd nemsokára különféle alakzatokat rajzolnak a földön. Korán érkeztem, tudom jól, de véletlenül se akartam késni, így jobbnak látom, ha én várok a férfira, sem minthogy rossz benyomást keltsek máris.



avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Hétf. Júl. 02, 2018 9:24 pm

Krizia & Bestla

Nehéz lépteim visznek az erdő irányába. Nem sietek, ráérősen kiélvezem az alkony közeledtét úgy sem igen van lehetőségem ilyesmire. Próbálom kitalálni Oestris szándékait vajon mi vitte rá arra, hogy ilyesmibe rángasson bele. Nem vagyok én bébicsősz. Egyáltalán a hátam közepére kívánom helyzetem. Megfenyegetett, megzsarolt, női ravaszságát vetette be ellenem, hogy végül beadjam derekam. Megnézem a lányt, ennyiben maradtunk. Ha nem bizonyul megfelelő tanítványnak, amire lássuk be megvan az esély, akkor ketté ágazik rövidre szőtt utunk. Oestris pedig jön nekem egy szívességgel, ugyanis alkut kötöttünk.
Biztos távolban állok meg a fiatal lánytól, figyelem játékát a kövekkel. Gyermek még. Egyetlen gyermekhez van csupán türelmem, az pedig felnőttebb módjára viseltetik bármelyikünknél. Adj esélyt neki. Ezek voltak Oestris szavai, melyek visszhangot ütnek fejemben. Nagyot sóhajtok, lemondót és kilépek a fák árnyai közül. Tekintete a köveket pásztázza, így nem tudom, hogy engem vesz-e észre előbb vagy azt, hogy kavicsai fölött átveszem az irányítást és egymásra építem őket, kisebb gólemszerű kavicslényt alkotva. Növények vékonyka gyökerei törnek a felszínre, körbefonva a teremtményt, hogy az ne hulljon szét.
- Krizia, ha nem tévedek – szólítom meg röviden, tömören. Hangom erőteljes, de nem elrettentő módon. Nem áll szándékomban elriasztani a lányt. Hiszen olyan, mint egy törékeny kismadár. Tekintete némi félelmet sugároz, azonban eltökéltség is párosul mellé. Meglátjuk…


avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
8
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Hétf. Júl. 02, 2018 10:57 pm

Bestla & Krizia
Türelmesen várok Bestlára, tudom, hogy el fog jönnni, de azt képtelen vagyok teljesen palástolni, hogy izgulok. Túl sok múlik most ezen a találkozáson, így muszáj lekötnöm magam, amelyhez a lábamnél lévő kövek nyújtanak némi segítséget. Nem csinálok velük sok mindent, inkább csak játszom, és bele se gondolok abba, hogy valóban gyermeknek tűnhetek. Pedig már nem vagyok az, bár tény, a 26 éves kor igen csak fiatalnak számít még az ocantisok között.
A kövek végül máshogy kezdenek el viselkedni, mintha nem az én parancsomat követnék, és azonnal tudom, hogy ez mit jelent. Mégse emelem fel máris a tekintetem, megvárom, hogy mivé formálódnak, és végül vékony ajkam lágy mosolyra húzódik, amikor meglátom a végeredményt. Csak ez után nézek fel a felém közeledő magas alakra.
- Igen. - elrugaszkodom a fától, majd a férfi felé indulok. - Köszönöm, hogy időt szakítottál rám. - kissé bizonytalan vagyok, nem igazán tudom, mivel kellene kezdenem, mit kéne mondanom vagy éppen tennem. Sokszor kértem már hasonló szívességeket, de nem ilyen komoly harcostól, mint amilyen az előttem álló ocantis. Végül egy barna hajtincset a fülem mögé tűrök, majd összeszedem bátorságomat és felnézek a férfi szemeibe. Jóval alacsonyabb vagyok nála, de ez csak egy dolog, tudom jól, hogy mire vagyok képes, ahogy azt is, hogy mi mindenre lehetek még. Szeretnék én is hasznos lenni, hasznosabb, mint most.
- Oestris bizonyára már említette, hogy miért szerettem volna találkozni veled. Szeretném, ha tanítanál. - tekintetemből eltűnik a félénkség, határozottságot, magabiztosságot sugall a fellépésem, ahogy minden egyes szavam is. - Mit kell tennem azért, hogy ezt megtedd? Hogy bizonyíthatnám be neked, hogy érdemes vagyok rá, hogy a tanítványod legyek? - nem kertelek, nem lenne értelme. Tudjuk mindketten, hogy miért jöttünk ma ide, és Bestla elfoglalt, nem rabolom az idejét, de tudnom kell, hogy mit vár el tőlem. Remélem,  hogy teljesíteni tudom, minden erőmmel azon leszek, hogy így legyen.



avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #16•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Szer. Júl. 04, 2018 9:04 pm

Krizia & Bestla

- Majd akkor köszönd, ha úgy döntök a tanítványom leszel – bár akkor már nem lesz ennyire lelkes, majd meglátjuk mennyi kitartás szorult abba a törékeny, apró testbe.  Nem becsülöm alá, félre ne érts. Láttam már törékeny virágot vad széllel szemben talpon maradni, de annál többet megtörni, szirmait sodródni a széllel.
Félénksége gyorsan száll tovább. Lépésről lépésre ölti magára a magabiztosság áttetsző páncélját. Barátságos mosolyra húzódik szám. Én sem vagyok mindig kőből.
- Mit gondolsz, mi olyat tudok neked mutatni, amire magadtól ne jönnél rá? Egyáltalán miért gondolod azt, hogy jelenlegi tudásod kevés? – kíváncsi vagyok, mi több tudni akarom, hogy egy törékeny kislány, mert nem több még a szememben, akkor sem, ha más látszatot erőszakol magára, miért is szeretne hozzám hasonló harcostól tanulni. Miért nem marad a gyógyításnál, a gazdálkodásnál, ahogy feltehetően az anyja is tette, amire tanította. Miért nem elégszik meg avval? Harcos szeretne lenni? Ahhoz túl szelíd, túlságosan bájos és törékeny. Bizonyítsd be, hogy tévedek vagy hagyj utamra menni. Súgja tekintetem. Ne rabold az időmet.
Felnevetek, szemöldököm a magasba szökik. Zartath jut eszembe, nem hagyná ki a felkínálkozó lehetőséget. Lecsapna rá, mint ragadozó prédájára, de nem ezért jöttünk. Elengedem a kérdést, még fizetség nélkül leléphetsz.
- Használd az elemed. Mutass valamit lényedből, ami te magad vagy. – majd esetleg, annak fényében eldöntöm, hogyan haladjunk tovább. Karom összefonom magam előtt, a fának dőlök és figyelek.


avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
8
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #17•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Szer. Júl. 04, 2018 10:00 pm

Bestla & Krizia
Udvariasan viselkedem, úgy érzem, hogy ez kijár neki, ha már eljött, de a reakcióra inkább nem mondok semmit. Úgy érzem, hogy nagyon is illett megköszönnöm azt, hogy itt van, még akkor is, hogyha Bestla ezt feleslegesnek gondolja. Mások vagyunk, ez egyértelmű, aki csak ránk néz, láthatja, de úgy hiszem, hogy van bennünk némi közös vonás is, ezért is fogom bebizonyítani neki, hogy igenis méltó vagyok arra, hogy tanítson engem. Összeszedem tehát a bátorságomat, majd szóba hozom Oestrist, de a férfi a lényegre kíváncsi, ahogy azt sejtettem.
- Mindketten tudjuk, hogy csak egy bizonyos szintig vagyok képes magamtól fejlődni. - kezdek bele a mondandómba, miközben végig a szemeibe nézek. Nem sütöm le tekintetem, állom az övét. - Apám földműves és kereskedő, nem akarja, hogy harcoljak, így csak azt a tudást adta át nekem, amire szerinte szükségem van. De én nem akarom a földeket művelni, én... én többre vágyom. Meg akarom ismerni a világot és a természet erejét. - hiszen a föld elem oly hatalmas, talán az egyik legerősebb elem és határtalan a képessége. Mindig próbálok új dolgokat, több föld elemű ocantist megkértem már, hogy tanítson meg arra, amit Ő tud, de számomra ez is kevés. Túl sokat akarnék? Nem érzem úgy, a tudás nem számít bűnnek, én pedig fajom védelmében használnám.
- Tudni akarom, hogy mire lehetek képes, ha kihozom magamból a maximumot. Hasznos akarok lenni a népemnek! - tudom jól, mindannyian azok vagyunk, de Bestla úgy hiszem, hogy érteni fogja szavaimat. Többre vágyom, mint amit a családom által elérhetek, és tenni is képes vagyok azért, hogy elérjem a célomat. Nem csak harcolni akarok megtanulni, bármilyen tudásnak örülök, amivel bővíthetem a jelenlegit, és bár még fiatal vagyok, hasznosan akarom tölteni ezeket az éveimet, a helyett, hogy azt tenném, amit sok korombeli és inkább a férfiak után érdeklődnék... Számomra az élet sokkal többet jelent, nem akarom elpocsékolni az időt. De tudnom kell, hogy mit kell tennem ezért, hogy bizonyíthatnék.
A nevetés hallatán rögtön megérzem, hogy rosszul fogalmaztam, a férfi tekintete is megváltozik, én pedig bár picit zavarba jövök, talán bele is pirulok a dologba, próbálom ennek nem jelét adni. Nem... bármire azért nem lennék hajlandó a tudásért, én... én semmi olyasmire se gondoltam, de valamiért úgy érzem, hogy ezzel Ő is tisztában van. Oestris nem kerítőnő, ha hátsó szándékom lenne Bestlával szemben, akkor eszébe se jutott volna, hogy szóljon neki az érdekemben, és úgy hiszem, hogy ezzel a férfi is tisztában van. Végül elhangzik az utasítást, hogy mit szeretne tőlem, mire ajkam lassan mosolyra húzódik, majd biccentek. Az egyik fának dől, én pedig lassan féltérdre ereszkedem előtte, kis kezeim pedig a földre simulnak. Először csak lágyan simítok végig rajta, minek hatására a talaj előttem némileg megremeg, hullámzani kezd, majd nemsokára Bestla azt veheti észre, hogy a földből egy indacsáp tör elő, mely lassan kúszik fel a fa törzsére, majd hirtelen kezd el gyorsulni és tekeredik rá a férfi testére. Először a lábait ejtve foglyul, majd pedig a felső testét és egészen nyakáig meg sem áll. Az inda végén hamarosan egy kék színű virág bújik bújik elő, mely pontosan a férfi orra előtt nyílik ki, mutatva meg szépségét. Rám volt kíváncsi hát... ez lennék én. Igen, részben egy törékeny, még bontakozó virágszál, de részben egy erős ocantis, aki képes arra, hogy uralja az erejét.
Nem eresztem egyébként el, kíváncsi vagyok, miként bújik ki az indáimból, de fejem lassan felemelem, szemeibe nézek, majd elmosolyodom. Ujjaim a földbe mélyesztem, melynek hatására az indák elkezdik szorítani a férfi testét, szépen lassan nem engedve levegőhöz jutni. Nem akarom bántani, de nem is féltem, Bestlának könnyű szerrel ki kell tudnia szabadulni a fogságomból, de most bizonyítanom kell neki.


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #18•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Szomb. Júl. 07, 2018 1:59 pm

Krizia & Bestla

Nyilvánvalóan nem tetszenek a lánykának keménynek tűnő szavaim, sem viselkedésem. Kiülni látszik keskeny szájára nemtetszésének jele, de ennek ellenére megmakacsolja magát és kedvesen viseltetik irányomban. Alázatosan, de így is van rendjén. A többi nem érdekel.
- Tehát lázadsz az apád ellen. – jegyzem meg csak úgy halkan – És apád tud róla, hogy mik a szándékaid? Mert semmi kedvem apákkal hadakozni… - erről valahogy Oestris elfelejtett említést tenni. Kezd bosszantóvá válni a dolog, de egyelőre még semmi sem dőlt el így tovább lépek ezen a kérdésen. Ámbár még semmi olyat nem mutatott, mellyel meggyőzött volna. Felelőtlen kijelentéseket tesz, melynek köszönhetően önmaga állított csapdába esik. Látszik piruló arcán, megmosolyogtató, de nem mosolygok. Lázad a családja ellen. Még valami?
Eltűnődőm vajon magabiztossága valós vagy csupán magára öltötte azt. Majd ez is kiderül nemsokára, ahogy az indák felkúsznak rajtam. Kivárok, tudni akarom mi lesz ennek a vége. Virág? Tényleg? Mosolygok, jobb szemöldököm magasba fut. Ráfújok, hogy az lehull a földre, míg a körém font indája elszáradni látszik és enged, majd az is a virág után porlad.
Bájos, de nem figyelsz.
Ebben a pillanatban háta mögül, inda kapja el egyik lábát, mellyel térdel és hátra rántja, hogy lehetőség szerint elveszítse egyensúlyát és tán földet fog. Kegyetlennek tűnhet amit teszek, de éreznie kell, hogy tőlem nem növénytan leckéket vesz vagy játszadozik a réten. Hatalmas tévedésben él, ha úgy gondolja kesztyűs kézzel fogok vele bánni csak azért mert törékeny és abból is nő.
- Első lecke. Föld elemű ocantis ellen hiába használod a saját fegyverét. Ostoba dolog, főleg, ha az erősebb nálad és ezzel te magad is tisztában vagy. – lépek elé és kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem.



avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
8
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #19•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Szomb. Júl. 07, 2018 8:00 pm

Bestla & Krizia
Én őszinte vagyok hozzá, Ő pedig kioktat, sőt, olyasmivel vádol meg, ami nem igaz. Nem értem, hogy miért teszi ezt, hogy miért jó ez számára, de tekintetem durcássá válik, miközben a férfi kemény arcvonásait fürkészem.
- Nem lázadok! Soha se lázadnék a családom ellen! - ezt azért még most kijelentem neki, mert ez valóban így van. - Más elképzeléseink vannak. A testvérem harcos lett, mert Ő férfi, de engem túlságosan is féltenek. Neked nem kell hadakoznod vele, ha eljön az ideje, mindent el fogok mondani neki! - nem hazudnék nekik sokáig, de egyelőre minek tegyem? Még semmi se biztos, az is lehet, hogy Bestla a mai találkozás után látni se akar majd többé. Az én döntésem, hogy mikor avatom be őket azokba az elképzelésekbe, melyek egyelőre még nem valósultak meg.
Ideje viszont bizonyítanom neki, így kihasználom, hogy a fához dőlt, én pedig nemsokára a földbe merítem kezeimet, melynek hála indák indulnak meg a férfi teste felé. Látom, hogy nem idegeskedik, hogy kíváncsi, így tekeredik rá a növény, melynek végén egy virág nyílik ki, mintha csak meg akarnám ajándékozni vele. Látom a mosolyt, de a virág hamarosan a földre hull, akár csak az indák. Bájos? Miért ne figyelnék? Mire kéne figyelnem? És ebben a pillanatban érzem meg bokámon az indát, én pedig nemsokára sikeresen elhasalok a másik előtt. Nem fáj különösebben, inkább csak bosszant, főleg az, hogy nemsokára érzem, ahogy fölém tornyosul.
- Te mondtad, hogy mutassak valamit magamból. Mit kellett volna hát tennem, ha nem az elememet használni? Te mondtad, hogy azt használjam. - teszem fel a nagy kérdést és őszintén érdekel a válasz, hogy akkor mégis mit várt volna tőlem? Mivel kellett volna bizonyítanom neki? A felém nyújtott kézre tekintek, de nem durcázok, így kicsiny mancsom Bestláéba kerül és hagyom, hogy felsegítsen. Ez után porolom le kissé magam, de csak néhány másodperc az egész, ez után ismét kihúzom magam és a férfi szemeibe tekintek. Máris eldőlt volna, hogy mit gondol rólam? Nem érzem úgy, hogy hülyeséget tettem volna, de akkor fejezze ki világosan, hogy mit akar, én még mindig bizonyítani akarok!


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
10
Képességpontok :
9

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #20•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   Szer. Júl. 11, 2018 9:00 pm

Krizia & Bestla

Végighallgatom mondandóját a családról, az apjáról. Nem mondok semmit, hiszen az nem tetszene neki. Nem szándékozom a lelkébe tiporni, különben sem szeretem a felesleges szájtépést, ahogyan tőle sem vártam magyarázatot. Továbbra is úgy gondolom, hogy lázad az út ellen, melyet családja szánt számára. Amit önmagában nem tartanék problémának, ha erről a tervéről őket is tájékoztatná. Nem dorgálásképpen szántam szavaim, ha ezt ő annak is vette. Nem ítélkeztem. Semmi közöm hozzá. De nem árt, ha tudom kényes kérdések elé nézhetek szülői frontról. Ha ő maga nem is, hát majd mástól megtudják. Közösségünkben gyorsan terjednek a hírek, főként azok, melyeken lehet rágódni. Mondjuk úgy nincsenek titkok. Ha két ocantis tud róla, azt más is tudja.
Türelmesen nevetek fel szavait hallva.
- Tudom mit mondatm. – válaszolom tömören, majd felsegítem a földről – Azt azonban nem, hogy ellenem használd a képességed. Te mégis ezt tetted. - Elmélázok, hogy volt bátorsága szembe szállni, holott tisztában volt vele, hogy könnyűszerrel leszerelem. Mi ez, ha nem bátorság? Bolondság.
- Jól van Krizia – sóhajtok nagyot beleegyezőn, de már most látom, hogy meg fogom ezt bánni. – Azonban van egy feltételem, mondjuk úgy feladatod a következő alkalomig. Felteszem sejted mi lenne az. – ha van csöpp esze, márpedig szavaim ellenére nyilván van neki, tudni fogja, hogy mi a tervem. - Azt mondtad az imént bármit kérhetek. Nos… kérek. Elmondod apádnak a terved, akkor tanítalak. – van elég bátorsága hozzá vajon? Vágyja annyira a tudást, hogy merjen érte harcolni, kiállni önmagáért. Akkor talán lehet értelme. Talán…


avatar


Ocantis harcos

Mentális erõ :
8
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Ösvény az Aranyszín erdőbe   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Ösvény az Aranyszín erdőbe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Erdőségek
» Erdőségek
» Fenyőerdők
» Fumiyuubo erdőség
» Erdőségek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ