Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 2
Víz eleműek - -
Tűz eleműek 1 2
Levegő eleműek 3 1
Emberek 1 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 5 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 18

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Bruce Rockwood, Readash, Sabrina Steele


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kanyargós ösvények

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: Kanyargós ösvények   Hétf. Jún. 25, 2018 9:12 pm

Sabrina & Niara

Nem érti. Arcára is kiülni látszik az értetlenkedés vagy csupán játszadozik velem. Nem tudja hát, hogy nem lehetne itt? Hogy az ő helye nem itt van? Lassan az egész Ocant sajátjukként tekintik. Mintha nem is akarnál elfogadni a tényt, hogy csupán a Screpti jóindulata miatt élhetnek itt.
Érdeklődéssel tekintek a kütyüre melybe belemélyedni látszik. Mintha olvasna belőle valamit. Idegenkedve tekintek rá, de közelebb lépek a megvilágosodás reményében. Ráncolom homlokom és úgy tekintek az idegen tárgyra. Tájékozódni próbál, ez lehet az egyetlen magyarázat. Esetleg ide hívja a többi embert vele? Segítséget hív? Értette egyáltalán mit kértem tőle?
Egyelőre szótlan követem, de kezd elhatalmasodni az érzés miszerint nem a táborukhoz visz. Az nem is ebben az irányban van. Nem tudom mit gondoltam, hogy majd belibbenek karöltve a lánnyal és majd minden kapu megnyílik előttem. Visszakapom családom, csak mert szépen kérem. Nem mintha meg tudnám értetni magam velük. Öngyilkos küldetés lenne. Ideje belátnod a tényt Nia, reménytelen mit szeretnél. Feladni, hogy valaha élve megtalálom a családom, mint Dorant. Van egyáltalán még remény számukra? Élnek még egyáltalán? Vagy képtelen ábrándokat kergetek csupán, emlékeket, melyek nem engednek.
Halk zörejek rántanak reménytelennek látszó gondolatimból. Megtorpanok, fülelek. Hallom az emberlány lépteit, de valami másét is. Első gondolatom, hogy társai közelednek felénk, de ezt azonnal el is vetem, mint lehetőség. Settenkedő vadász les ránk. Késő a szelet megfordítani. Vajon melyikünk a kiszemelt?
- Megmondtam, hogy nincs erre semmi keresnivalód. – eljátszom a gondolattal, hogy hagyom vacsora legyen belőle. De a kibaszott jó szívem fog egyszer a halálba vinni.
- Állj és ne mozdulj! – suttogom erőteljesen, de úgy ha szavaim nem is érti, a veszélyt neki is érzékelnie kell belőle. Lassan megmutatja magát, fekete nyálkás bundáját a vad.
- Ne moccanj, ne tégy fenyegető mozdulatot! - suttogom tovább a lány számára érthetetlen szavaim, fohászkodom, ha nem is ért legalább követi példámat és kezd el fejvesztve rohanni...



_________________

Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart.

Visszasúgom mosolyogva:

Én vagyok a VIHAR.


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
60
Képességpontok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #12•• TémanyitásTárgy: Re: Kanyargós ösvények   Vas. Júl. 01, 2018 7:13 pm

Nem is tudom, hogy bosszantó e ez a nő, vagy szórakoztató. Követ és figyel, még a kezemben lévő térképezőt is megnézi, amelyet így felé is mutatok, csak hogy könnyebben láthassa annak képernyőjét. Kétlem, hogy értené, vagy tudná, hogy mire jó és való ez a szerkezet, de legalább a kíváncsiságát kielégítem kissé. Nem eléggé, mert persze továbbra is követ, de legalább csendben, és így sikerül elmerülni a gondolataimban. Lassan áll össze fejemben egy képlet, mikor ismét meghallom a hangját. Szokásosan mogorva. Nem is tűnik fel, hogy megállt, csak amikor már hangos suttogással szól utánam. Akkor megállok és felemelem a pillantásom a képernyőről. Persze egyből földbe is gyökerezik a lábam, elsápadok. Még nem láttam ilyen borzasztó lényt. Agyam egyik fele reméli, hogy egy döglött példányt is találni fogok majd valamikor, de egyelőre még csak a túlélés foglal le. Nagyon lassan fordítom kicsit hátra a fejem, hogy rá lássak a nőre mögöttem. Utánoznom kell őt. Persze fél szem, fél fül a figyelésé, így közben szemmel próbálom tartani a ragadozót is. Fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nincs fegyverem, nem katona vagyok. Az ocantisok viszont rendelkeznek képességekkel. Egyikőjük már használta is őket érdekemben, és most újra az ő segítségükre vagyok utalva. Ha elmegyek a telepre, tuti fogok keresni magamnak valamit, amivel megvédhetem magam. Csak hát nem túl diplomatikus idegen földön fegyverrel mászkálni... Igazából nem tudom azt se, hogy nem blokkolnék e le a következő alkalommal. Mint mondtam, nem vagyok katona. Remélem, hogy az ocantis azért elkergeti ezt a valamit, még mielőtt vacsora lesz belőlem. Kissé aggodalmasan pillanatok rá, aztán vissza a lényre, főleg, hogy az valami hörgő, morgó hangot ad ki magából.

//Sajnálom, hogy rövid, de telefonról nem tudok regényeket írni Sad remélem így is megfelel //

_________________

Only I can change my life. No one can do it for me.


avatar

Online
Törvényen kívüli

Karakterlap :
Mentális erõ :
17
Képességpontok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #13•• TémanyitásTárgy: Re: Kanyargós ösvények   Hétf. Júl. 02, 2018 8:24 pm

Sabrina & Niara

Nem kéne a földjeinken szabadon mászkálniuk, ha életben akarnak maradni. Láthatóan nem az Ocanra valók. Fogalmuk sincs mi rejtőzik a sötétben arra várva, hogy felfalhassa őket, égieket. Védtelenek, mint egy újszülött gyermek, ha nincsenek kezükben gépeik, gyengék, mint ez a lány itt. Várok tesz-e bármiféle mozdulatot vagy fejvesztve elkezd rohanni, akkor már sajnos nem tehetnék tenni semmit az érdekében. De legalább okos lány és hallgat a szép szóra vagy saját ösztöneire.
Farkasszemet nézek a vaddal, kinek sötét feketébe hajló bundáján megcsillanni látszik a napfény. Figyelemre, csodálatraméltó vadja a természetnek ám veszélyes. Magam is óvatlan voltam, hogy engedtem ennyire közel férkőzni magamhoz. Ha nem a lány köti le figyelmem, tán észreveszem a természet hirtelen csöndjét. A vad lassan közelíti meg zsákmányát, hogy aztán a megfelelő pillanatban lecsapjon valamelyikünkre. Vajon ők is ezt teszik velünk? Kiismerik szokásink, megfigyelnek, mint ez a lány itt, hogy aztán egy óvatlan pillanatban gyengeségeink kihasználva elpusztításunkra törjenek? Ez lenne a céljuk, hogy egyedüliként uralják természetünk?
Ugrásra készül, célja az emberlány most már egyértelmű. Utolsó pillanatban állok a lány elé. Kezem a levegőbe emelve, láthatatlan, áthatolhatatlan pajzsot emelve magam elé, melyről az állat lepattan a földre.
- Na most szaladj, ha élni akarsz – szólok hátra a vállam fölött, sürgetőn. – Még mielőtt összeszedi magát és újabb taktikával próbálkozik.



_________________

Mikor azt súgják a fülembe: nem éled túl a vihart.

Visszasúgom mosolyogva:

Én vagyok a VIHAR.


avatar


Ocantis polgár

Karakterlap :
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
60
Képességpontok :
42

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #14•• TémanyitásTárgy: Re: Kanyargós ösvények   Pént. Júl. 06, 2018 7:25 pm

Sabrina & Niara

Nem tudom, miért gondoltam, hogy nappal nincsen akkora probléma abból, hogy sétálok, felfedezek, főleg, ha egy bejáratott ösvényen teszem.Mindazonáltal szerencsém van, hogy összetalálkoztam ezzel a nővel. Igazából már striguláznom kéne, hogy ez már hanyadik életmentő szerencsém. Valami felsőbb hatalom, ha van, nagyon vigyázik rám. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, vagy miért, de úgy tűnik, valami mindig az én oldalamra billenti a mérleget. Egyébként jobb, ha nem iszom előre a sikerre, mert még bármi alakulhat bárhogy. Ha a nő úgy döntött volna, hogy az én utam itt és most végetér, akkor ennyi lenne a halandó pályafutásom. De nem így döntött. Amikor már látom, hogy én vagyok a célpont, és a lény ugrásra készül, elkerekednek a szemeim. Ugrásra készen állok én is, és hátra is esek, mert hirtelen elém lép az idegen, a lény pedig szó szerint lepattan a semmiről... a levegő. Hallom is süvítését, felkavarja a port a földről, a levelek hirtelen távolodnak el tőlünk. Ekkor hátra néz rám, és mond valamit, amit nem értek az agyammal, de a "szívemmel" igen. Egyértelműen elküld. Azonnal felkelek a fenekemről és rohanni kezdek, de nem tovább az ösvényen. Túl nyílt terep. Az eszem az erdőbe vezet, ahol legalább rejtekhelyet találhatok magamnak. Hatalmas lapulevelek övezte, kidőlt fához érkezem, az alá bújok be. Nehezen férek csak oda, de pont eléggé kimosta az eső a földet, hogy még be tudjak alá bújni. Ezután csak csendben fülelek és remélem, hogy a lény nem követ, illetve a nőnek semmibaja nem lesz.


_________________

Only I can change my life. No one can do it for me.


avatar

Online
Törvényen kívüli

Karakterlap :
Mentális erõ :
17
Képességpontok :
12

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #15•• TémanyitásTárgy: Re: Kanyargós ösvények   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Kanyargós ösvények

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Tigrisek kódexe
» [Játékos Küldetés] A rejtvények kastélya
» [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya
» Karakter kereső
» 3 - Fejlődés és a Bushido

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ