Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: Ocan bolygó Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Kanyargós ösvények
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Anonymous
Vendég
Vendég



#21Kedd Jan. 08, 2019 10:36 pm

Amanda & Edgar

Hallom, hogy hozzám szól. Szikrázó pillantásokkal rá meredek és arra a dologra amit felém nyújt. Oh. persze a kommunikátor. Szinte mér el is felejtettem, hogy bevetésnél kell ilyesmit használni. Bár nekem nincs és nem is lesz semmi olyan dolog amit megosztanék ezzel az alakkal. Oh, hogy az Isten verje meg azokat, akik mellém osztották ezt a Malinort.  
Erőteljesen a tárgy felé nyúlok, hogy elvegyem tőle. Olyan erősen kaparintom meg, hogy szinte magammal húzom a kezét is. Egy lenéző pillantást dobok feléje, majd behelyezem a fülembe az eszközt. Aztán szinte előre vágtatva indulok neki az útnak. Hallom, amint ez a bájgúnár is követ pár lépés távolságból. Ennyire fél tőlem, hogy nem mer közelebb jönni? Mondjuk a helyébe én is ezt tenném. Ennyire kell is féljen tőlem. Még a végén megfordulok és megfojtom avagy lelököm valamelyik szikláról. Na jó, azért nem vagyok ennyire kegyetlen. Bár nem lenne rossz ötlet. csak az a baj, hogy én nem vagyok gyilkos és sose voltam az. Még akkor sem tudnék bántani senkit sem, ha az kérne meg rá.
- Ha ilyen lassan haladunk holnap reggelig sem érünk a helyre - fordulok vissza és harapósan rá szolok. Ha ő nem jön gyorsabban, akkor én se tudok úgy menni, még ha elől is haladok. - Vagy netán szeretne kint aludni a szabd ég alatt? -   nézek rá kissé fel emelve a szemöldökömet. De tekintetem gúnyosan hat. Bár megnézném, hogyan vészelné át a kint alvást. szerintem sehogy. Csípőre teszem a kezemet és úgy nézek rá, ha megállt. A következő mondatomat el sem tudom mondani, mert valami neszre leszek figyelmes. Visszafordulok és elindulok abba az irányba, ahonnan hallottam. Mit sem törődve azzal, hogy Malinor követe vagy sem. Alig teszem arrébb a lábaimat, a talaj kicsúszik alólam, én meg azon kapom magam, hogy éppen készülök egy hatalmasat vágódni.        


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#22Csüt. Jan. 10, 2019 6:14 pm

Dr. Vahlen & Edgar

Gondoltam, hogy nem lesz nyugis ez a pár nap, amit együtt töltünk, így felkészültem, amire tudtam. A szóbeszédek is sokban segítettek a megismerésében, bár a „Jégkirálynő” nevet csak később találtam ki rá. A hallottak alapján van is benne némi egyezés, és most se győződtem meg, hogy túloztak volna róla. Elég pattogósan és élesen válaszol vissza bármilyen kérdésem vagy mondandómra. Még ha meg sem szólalok, akkor is van pár keresetlen szava hozzám. Nem fogunk unatkozni, az már teljesen igaz. A kezemből is úgy markolja el a kommunikátort, hogy jóformán taszít is rajta. Azt persze elismeri, hogy kötelező a használata, de mindig hozzáteszi, hogy mennyire felesleges vagyok a személye mellé. Lehet, hogy ő így látja, de majd kiderül. Az epés megjegyzéseire igyekszem nem figyelni, inkább a feladatra koncentrálni.
Ahogy végre kezdünk haladni a megadott hely felé, lemaradok vagy két lépéssel mögötte, hogy ne is „zavarjam” a jelenlétemmel. Ez persze részben igaz is, de a bevetések évei alatt, nekünk ez volt a bevált módszer. Nem azért, mert nem tudtunk volna egymás mellett menni, de ha valaki járt kint már terepen és ismeretlen környezetben, akkor tudja, hogy a társsal, bármi is történhet, és akkor viszont ki tudja húzni a bajból. Ha egymás mellett mennénk, akkor az is lehetséges, hogy egyszerre „esnénk bele” valami csapdába, vagy egyéb nem várt dologba, de ha kis távolságra vagyunk, akkor figyelhetünk jobban, de ezt nem is részletezem a Miss-nek. Gondolom, ő sokkal jobban képbe van a terepmunkában, mint engem gondol.
-Ha így haladunk, akkor nemcsak éjszakázunk idekint, hanem holnap estére se érünk oda. – válaszolom teljesen közömbös hangon. Tudom, hogy ez sem fog neki tetszeni, de teszek magasról, hogy mit gondol.
- Most erre válaszolnom kellene?- nézek rá, ahogy a csípőjére rakja a kezét és gúnyosan mondja a megjegyzését a szabad ég alatti alvásról. Aztán inkább legyintek, és nem mondok semmit. Jobb, ha nem válaszolok, mert akkor fel fog robbanni a dühtől és most is éppen elég ellenszenv van benne. Viszont a fák mögül valami hang érkezik, amire őnagysága is felfigyel, majd indul is abba az irányba. De mielőtt szólhatnék is egy szót, már látom, hogy fenékre esés lesz a vége az imbolygásának, ami a csúszós talajon egyáltalán nem szokatlan. Azt már mérlegeltem, hogy ha elkapnám, akkor a hang forrásának nagyobb célpontjai lennénk, bármi is okozta, így egy lendítéssel a vállamon lévő táskát a kedves Doki hátsója alá hajítom, hogy az tompítsa az esését, és közben a fegyverem távcsövével a környezetet szemügyre vehessem. Mozgást láttam a szemem sarkából, de olyan gyorsan mozog az a valami, hogy nehezen tudom követni.
-Ha méltóztatna felállni a földről, akkor megtenné, hogy csendben marad? Úgy harsog, hogy az egész erdőt bezengi. Nyakukra hoz még a végén valami bennszülött élőlényt, és akkor szedheti a lábát, azt garantálom. – nézek rá egy pillanatra, hogy sikeres volt e a gyors dobásom, és nem ült mellé. Bár, még ezt is kinézem belőle, pedig csak két lépésnyire vagyok tőle, hogy én ne tévesszek, de rá már nem vennék mérget. Egy gondolatnyi percre még az is eszembe jutott, hogy a röhögés kitörjön belőlem, de jobb, ha ezt is magamba tartom. Hihetetlen ez a nő! De akkor mi lesz vele, ha már félúton járunk, és egy egész sereg őshonossal akadunk össze? Talán lyukat beszélne a hasukba, és a szájmenésével lefárasztja a ránk támadót? Mindegyik variációra totál kíváncsi lennék. Asszem hagyom is érvényesülni a terepen, majd meglátjuk, hogy boldogul. Kis idő múlva csendben követem a zaj forrását és a hő-látó szemüvegem veszem fel. Külsőre olyan, mint egy napszemüveg, de több funkció van benne. Ami most nagyon is jól jöhet. A Doktornő felé nyújtom a kezem, hogy felsegítsem, de ha nem fogadja, nem erősködöm. Akkor ott hagyom, és elindulok a fák között, hogy kiderítsem mi volt ott. Nem szeretnék olyan meglepetést, ami a mi bőrünkre utazna. Határozottan haladok előre a fegyveremet készenlétbe tartva és a hő-térkép alapján bemérni mi lehetett. Ha nem jön utánam, azt se bánom, mert ugyebár annyira tökéletes, hogy mindenre fel van készülve a Kisasszony. Adok is lehetőséget, hogy megmutassa tudását, de azért fél szemem rajta tartom, bár a hangja alapján tuti nem tévesztem el, merre van. Most inkább jobban izgat, hogy utánajárjak mi van a közelünkben.



   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#23Vas. Jan. 20, 2019 6:25 pm

Amanda & Edgar

Haha. Nagyon vicces. Ő a lassú nem én. Szóval ha itt kell töltenünk a holnap estét is, az akkor csakis miatta lesz és nem miattam. Vágok egy fintort feléje. Aztán meg tovább megyek nem is figyelve rá. Tudniillik jobb ha az ilyen alakokat figyelembe se veszi az ember. Már most is átkozott azt, aki emellé az idióta mellé rakott terepunkára. Bocsánat inkább őt rakták mellém. Mindegy is egy cseppet sem tetszik nekem ez az egész.
- Tudja mit jobb ha inkább befogja a száját. - szolok rá  arrogánsan. Sokkal gyorsabban végzünk ezzel az egész üggyel ha inkább meg se szólal.  
Egy pillanatra megállok és csípőre tett kézzel rá figyelek mérgesen. De ahogy látom őt ez igazán nem zavarja. Fogalmam sincs miért pazarlom az időmet egy ilyen alakra. Ha jó sejtem megtudna fojtani egy kanál vízben ahogyan én is. Abban is biztos vagyok, hogy nekem hamarabb sikerül az, mint neki. Olyan dühös vagyok, hogy érzem mindjárt szét robbanok.
Egyáltalán azt sem értem, hogy minek kell ilyen alakokat a hajóra hozni. Nem hogy terep munkára küldeni. Én inkább bezárnám valahova és ki se engedném onnan soha. Ha belegondolok sajnálom azt a lányt vagy nőt, akit hozzá kényszerítenek. Szegénynek biztosan nem lehet jó élete mellette.
Valami hang veszi el a figyelmemet az egész dologról, én meg gondolkodás nélkül elindulok az irányába. Sejtéseim szerint ez az arrogáns alak, megijedve megtorpant. Én viszont nem félek semmitől sem.
Olyan hevesen indulok el a hangforrás felé, hogy érzem, amint  a lábaim kimennek alólam. Én pedig elvesztve az egyensúlyomat éppen a földre készülök esni. Olyan gyorsan történik minden, hogy még időm sincs arra, hogy körbenézzek valami kapaszkodó után. Mire ki gondolnám ezt már Hopp! a földön vagyok. Ám érdekesség módjára valahogyan nem esek keményre, vagyis hát nem érzem a hátsóm alatt a föld és fű nedvességét.
A drágalátos Malinor megjegyzésére csak gúnyosan elhúzom a számat. - Inkább a maga csúfondáros alakja hozza ide őket. - teszek egy csípős megjegyzést feléje. Mikor a kezét nyújtja felém dacosan még a fejemet is elfordítom és segítség nélkül állok fel. Ahogy látom, eszeveszettül rohan a hangforrás irányába, meg se várva. Jól sejtettem. Talán ő is megtudna fojtani egy kanál vízben. Ahhoz viszont hamarabb kell felkelni, hogy engem eltegyen láb alól.
Amilyen gyorsan feltápászkodtam a földről pont olyan gyorsan indulok meg én is a hang irányába. Mintegy követve Malinort. Engem aztán nem fog lerázni, arról ne is álmodjon. Jobban tenné ha megvárna,ő is nagyon jól tudja, hogy kettő ember több, mint egy.       


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#24Hétf. Jan. 21, 2019 11:47 am

Dr. Vahlen & Edgar

A”Jégkirálynő” ismét hozza a formáját. Az iménti kedves beszólásai élét még jobban tetézi az a gúnyos és lekezelő modora. Egy köszönöm-öt se hallat, amiért az a csinos kis hátsója alá hajítottam a táskát, hogy ne a sárba huppanjon. Bár… lehet, hogy nem kellett volna ennyire figyelmesnek lennem. Azt hiszem, amikor a jó modort és a kedvességet „osztogatták” akkor többször állt sorba. Na, mindegy! Nem is vártam tőle mást.
-Egy szimpla, egyszerű „köszönöm” -öt, azért mondhatott volna!…- lépek arrébb tőle, és nem méltatom a figyelmemre tovább. A hátamon érzem a gyilkos pillantását, de rohadtul nem érdekel. Az örökös felfuvalkodott és pökhendi stílusa elég idegesítő, de azt a Csókát jobban sajnálom, aki minden nap kénytelen ezt a Perszónát elviselni. Kötélből kell lennie az idegeinek annak a Fazonnak, aki elvette feleségül. Rohadt nagy szerencséje ennek a nőnek, hogy nem hagyom itt a fenébe, aztán majd a kijelölt területen találkozunk.
- Magával ellentétben én tudok csendben maradni! De látom, hogy ez is nehézségére van, ahogy a jó modor és a lába elé figyelés!- szögeztem le egy összefoglaló két mondatban, amit gondolok, és indultam is előre, hogy megtudjam, mi az, ami zajt csap körülöttünk. Az irányzékot készenlétbe tartva haladok módszeresen előre, hogy fedezni tudjam ezt a „dzsungel Ladyt”, de ahogy hallom már csörtet is utánam. Lehet, hogy nem voltam egyértelmű, hogy azt kértem tőle, hogy maradjon csendben? Ennek a nőnek még a felfogásával is baj van, nemcsak a hallásával.
Ahogy beér a hátam mögé, érzem, hogy ismét valami „kedves” megszólítással akar közölni velem valamit. Kezd fogyatkozni a türelmem vele, bár eddig is elég önuralommal voltam irányában.
-Befogná, végre?! Nem voltam elég érthető eddig?! Ne játsszon a türelmemmel, mert rohadtul megbánja, és nem viccelek!- fordulok felé, hogy lássa, tényleg komolyan beszélek.
-Van ott valami, ami veszélyes is lehet! Ha élni akar, akkor befogja azt a csúfos száját és egy ideig csöndbe marad, míg ki nem derítjük, mi van ott! Értve?!- teszem hozzá nyomatékkal és mutatok abba az irányba, ahonnan a hang érkezik. Fogalmam sincs, mi lehet az, ami az imént gyors mozgással a nyomunkba szegődött, de a Bolygó élővilága után néztem, és van pár olyan élőlény, amivel nem szeretnék összeakadni. Nem a félelem miatt, hanem az ismeretlensége miatt. Arról nem is beszélve, hogy Ms. Jégkirálynő cuppanós falat lenne nekik, bár a nagy szája adhat némi „haladékot” neki, mielőtt felfalnák. Viszont rám van bízva, és élve fogom kivinni innen a küldetés végeztével. Ha előtte, én nem ragasztom le a száját egy ragtapasszal, hogy csöndbe maradjon végre. Legalább fél órára! Ez ekkora kérés?
- Gondolom a válltáskát a feneke alól, otthagyta a földön. Annyira lekötötte a szitkozódása…-  rázom meg a fejem, ahogy elképzelem, mennyire figyelmetlen, de jobb, ha most nem törődöm ezzel. Van éppen elég bajom vele, nem kell szaporítani.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#25Hétf. Feb. 25, 2019 1:34 pm

Amanda & Edgar

Gyors ütemben felkapom a táskát, amit a fenekem alá dobot ez a féleszű. Ahogy látom ő inkább itt hagyná azt, micsoda egy balfácán. Majd elindulok feléje, hogy kövessem.
- Köszönöm - motyogom gúnyosan feléje, megjegyzésére. Bár az esésem is miatta volt. Ha ne lenne olyan idegesítő és idióta alak, akkor nem indultam volna el olyan hirtelen, hogy lehagyjam őt. Akkor meg nem történt volna meg ez az egész dolog. Ez is az ő hibája. Látom ahogy ellép mellőlem én pedig vetek feléje egy gyilkos pillantást.
Arra, amit mond elképedek, hogy merészel így beszélni velem ez a pióca.
- Hogy mit mondott? - nézek rá éles szemekkel. - Hogy merészel így beszélni velem? Mégis mit képzel magáról? Velem így nem beszélhet. Sem most. Sem máskor. - mordulok rá dühösen. Ez az alak nem tudja, hogy kivel áll szemben. Biztosan nem hallott a híremről még ezen a hajon. Látszik, hogy még csak nem rég óta van itt. Ezen a hajon még senki sem merészelt így beszélni velem. Ha nem lenne velünk még jó pár ember, akkor biztosan most jól bemosnék neki.
Felfigyelek arra, amit mond. Nem akarom bevallani de igaza van. Lehet ott valami, ami veszélyes lehet ránk. Tényleg fontos volna kideríteni, hogy mi is van ott. De ez az idióta alak nem beszélhet így velem, még akkor sem, ha valami halálos dolog van ott.
- Na idefigyeljen! - szolok rá mérgesen egyenesen feléje fordulva. - Akármi legyen is ott, nem engedem, hogy így beszéljen velem maga... - mondanék valamit neki, de inkább nem teszem. Csak mérgesen összefogom a fogaimat. Erősen viszket a tenyerem, hogy egy hatalmasat beüssek neki. Abba a drága kis pofikájába. - És legfőképpen ne parancsolgasson nekem. Megértette?! - nyomatékosítom én is ugyanolyan hangnemben, mint ahogyan az előbb ő is beszélt velem. Aztán élesen a szemébe nézek, amolyan fenyegetés képpen. Sajnálom ennek az idióta laknak a családját, hogy lehet szeretni egy ilyen balfácán alakot. Én már csak a puszta látványától is hányingert kapok.
Szinte szembe nevetek vele. - Hhh. Nem vagyok olyan balfácán, mint maga. Itt a táska - mondom gúnyosan és felemelem a táskát, majd a lába elé hajítom. Aztán felfigyelek, mert a hangok egyre erősebbek lesznek sűrűben. Tekintetem egyenesen oda szegezem, most már kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ott. Tanultam elég harci technikát, így készenlétbe helyezem magamat, hogyha kell meg tudjam védeni magamat. Remélem ez a balfácán is megtudja védeni magát és tanult valami harci technikát is. Nem csak a szája nagy. Én ugyan nem fogom megmenteni a drága életét.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#26Hétf. Feb. 25, 2019 4:33 pm

Dr. Vahlen & Edgar

Alapjában véve rohadt nagy béketűrésem van és türelmem, de ez a nő feszegeti a határait. Arról nem beszélve, hogy minden egyes szavamat megkérdőjelezi és támadásnak veszi. Az, meg fel sem merül benne, hogy éppen a takaros kis hátsóját akarom épségbe eljuttatni a kijelölt koordinátákra. A terep ezen része ismeretlen számomra, mert először vagyok itt, de az előzetes tájékozódásom alapján, vannak szép számmal élőlények is itt, és ha engem kérdeznek, akkor inkább egy Jurassic-Parkra emlékeztet, mint egy békés Állatkertre. De ezt, magyarázhatom Ms. Jégkirálynőnek, akinek a szája bezengi a környéket, nem gondolva át, hogy ha felveri az erdőt, akkor nem mi leszünk a táplálék lánc csúcsán. Ezt akartam valahogy elmagyarázni neki, de úgy látszik, hogy ha szépen mondom, vagy kissé erélyesebben, akkor se jut el az agyáig.
-Remek!- fordulok ismét felé. – Akkor most jól figyeljen, Doki! Nyissa ki azt a két szép fülét és csukja be a száját addig, míg utoljára elmondom a mondandóm! Magasról leszarom, hogy eddig hogy beszéltek magával! Ha jót akar, akkor rám hallgat és befogja a lepcses száját, vagy beragasztom! Most nem a Hajón vagyunk vagy az Állomáson! Ezen a helyen hemzsegnek a veszélyesebbnél- veszélyesebb állatok és növények, amik igencsak ártalmasak lehetnek a biológiai felépítésünkre, és ha nem akarja, hogy dinóvacsora legyen abból a szép formás testéből, akkor rohadtul rám fog hallgatni, míg itt vagyunk! De ha magának ez a felállás nem tetszik, akkor fordulhat is vissza a Transzporter állomás felé, és magyarázkodhat, hogy miért nem teljesítette a parancsot. De... azt se felejtse ki belőle, hogy parancsmegtagadást fognak biggyeszteni a parfümözött aktájába, és a jelentések már szép számmal gyűlnek a lábjegyzetben, amit Mr. Vahlen is másolatban fog kapni, hogy ez már nem az első szabályszegése. Azt persze nyugodtan megmondhatja, hogy azért nem lett teljesítve a feladata, mert fél órára nem fogta be a száját, amit kértem.  Szóval?  Még egyszer megkérem, hogy fogja be, míg ki nem jutunk ebből a zónából. Két óra múlva annyit beszél, amennyit csak akar! Felőlem az egész utat végigüvöltözheti, ha az magának jól esik. Viszont, most az én szabályaim vannak érvényben, míg oda nem érünk a Bázisra. Megértette? Vagy talán nehéz a felfogása?- néztem rá szúrós szemmel, bár szerintem a falnak több eséllyel mondhatom el a tényeket. A táskát a vállamra emelem, és indulok tovább. Hihetetlen, hogy orvos létére ennyire arrogáns és lekezelő mindenkivel. A fene akarta ezt az utat, de a parancs az parancs. Én meg nem fogok meghátrálni a feladat elöl, mert a Jégkirálynőnek mentális problémái vannak a fejében, a többiről nem is beszélve. A fák között óvatosan haladtam előre, mert az egy dolog, hogy ismeretlen a hely, de jelen helyzetben mi vagyunk az „idegenek” ezen a Bolygón. Ha jön utánam, vagy nem, az az ő dolga, de a fák közül mozgást látok, és a megérzésem egyből vészjelzést ad, le, mielőtt még túl közel lennénk a forrásához. Hátrálni kezdek, és a nőnek is mutatom, hogy melyik irányba kezdjen el futni. Remélem, hogy van annyi benne, hogy most tényleg hallgat rám, mert nem vicces kedvemben akarom kikerülni az erdő eme részét. Ha nem hinne nekem, és továbbra is ellenkezik, és ha bevárja a felfedezett élőlényt, akkor lehet, már késő. Egy kaszalábú gyíkrém van nem is olyan messze tőlünk, de addig a széljárás miatt nem vett minket észre, de ez nem tart örökké. Egyik pillanatban már meg is fordul a fuvallat, és a szagunkat megérezve a nyomunkba is ered. Arról nem beszélve, hogy a méretes dög nyomában jó pár darab szárazföldi piranha is a „csapat” része, ami elég meggyőző tud lenni, hogy ne találjuk magunkat szembe velük. Ha esetleg valami csoda folytán a Doki mégis csendben marad és velem tart, akkor a kerülő úton fogunk tovább haladni, hogy odaérjünk a kijelölt helyre. Azt meg már nem is merem megemlíteni, hogy ez a B-terv nevezetű kitérő, pár órával megtoldja a gyalogutunk, és ha nem szedjük a lábunkat, akkor idekint éjszakázunk.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#27Szomb. Márc. 02, 2019 2:40 pm

Amanda & Edgar

Kezd kihúzni a béketűrésemből ez a pipogya alak. Lassan kezdem megérteni miért nincsen ennek a férfinek nője, nincs az a fehérnép aki elviselné. Ebben biztos vagyok.
A drágalátos monológját hallgatva aztán még jobban felforr az agyvizem. Hogy merészel egyáltalán hangot emelni felém. És amilyen hangnemben meg stílusban beszél... na meg a szavak amiket használ. Látszik, hogy a szülei sem voltak különbek nála. Nem tanították meg neki a jó modort. Úgy kezel, mint aki életében nem járt még ezen a helyen vagy hasonlón. Persze, hogy tudom, hogy más élőlények lehetnek itt, mint a földön. Nem egyen próbáltam már ki tudományomat és kísérleteimet. Szóval akinek itt be kellene fognia a száját az ő nem pedig én.
Én sem vagyok rest rögtön vissza szólásra nyitom a számat és az se érdekel, hogy végig hallgat vagy sem. Örülhet, hogy eddig még nem vágtam kupán és nem adtam oda magam valamilyen szép kis állatkának itten.
- Na ide figyeljen maga pipogya alak! - morgom dühösen - Először is még egyszer ne merje felemelni a hangját felém, mert esküszöm, hogy nem állok jót magamért! Arról meg ne is beszéljünk, hogy itt nincs aki megvédje tőlem. - mondom fenyegetően - Másodszor köszönöm a bókot. Igen formás alakom van, amilyet biztosan még maga sohasem érintett és soha nem is fog. - mondom gúnyosan - Most már kezdem érteni miért nincsen még családja vagy barátnője. Nincs az a nő aki elviselne egy ilyen alakot, mint maga. - teszem hozzá ugyanolyan hangnemben. - Harmadszor hagyja ki a férjemet ebből a dologból! Igazából azt sem értem, hogy ő hogyan barátkozhat egy ilyen alakkal, mint ön. Hacsak magának nem fűződik érdeke ehhez az egészhez. -  mondom tovább. - Negyedszer ön itt nekem nem parancsol és sehol sem. Egyetlen szándékom, hogy mi hamarabb eljussunk a bázisra, hogy végre ne kelljen magát látnom és hallgatnom! -  mordulok rá. - Úgyhogy ezután jobb ha egy szót sem szólunk egymáshoz, csak megyünk amerre kell. - mondom és elfordulok től, mintegy jelezve, hogy befejeztem. Mikor elindul a fák közt utána megyek. Nem hagyhat le ha akarja sem. Csendesen osonok a fák közt arra amerre ez a drágalátos Mr Malinor is megy.
Hirtelen megáll és inti nekem, hogy merre felé kezdjek el menni. A hangokat, amik a fák közül jönnek én is hallom. Sejtem, hogy valami nagy állat lehet odaát, ami veszélyes lehet ránk. Futásnak eredek a jelzett irányba. Azt, hogy ez a nagyképű Malinor követe vagy sem, nem észlelem.
Nem is tudom mennyi ideig futhatok, de amikor úgy érzem nagyjából elmúlt a veszély megállok. Elfáradtam kissé. Próbálom helyrehoznia  pulzusomat nagy levegő vételek közepette. Ha ez a Malinor utánam jött és beért, akkor hozzá szolok.- Na és most merre tovább?   


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#28Szomb. Márc. 02, 2019 4:31 pm

Dr. Vahlen & Edgar


A feltételezésem, hogy ez a nő valaha is felfogja, amit mondok, merő ábránd volt. Szinte süt a szeme, ahogy rám néz, majd a szitkokat, sértéseket úgy vágja a fejemhez, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Lehet, hogy neki az, de nem nekem. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem emeltem fel a hangom, miközben mondtam neki a véleményem. De aztán lehet, hogy tényleg süket és csak a képzeteire tud támaszkodni, mert ami nyilvánvaló, arra nem. A második megjegyzésénél, majdnem kiszaladt a számon valami, amit nem rakott volna zsebre, és talán még a hangomat is kieresztettem volna, ha nem lennék úriember.
- Mit tud maga rólam? Ne merészeljen felettem ítélkezni! A lányom és a feleségem merénylet áldozata lett és egy robbanásban lelték halálukat. Ami meg a magánéletemet illeti, nincs joga beleártani magát! Úgyhogy, ezt még egyszer ne merészelje felhozni, mert akkor tényleg megnézheti magát, ahogy mondta is, nincs aki megvédje azt a csinos kis hátsóját. – léptem el mellőle, bár legszívesebben itt hagytam volna a semmi közepén, vagyis az erdő közepén, hogy érezze, nem a levegőbe beszélek. Egy ideig még reménykedtem, hogy hátha egy értelmes mondat hagyja el a száját, de ezt is csak optimistán feltételeztem, bár… talán az utolsó mondata, amiben egy apró értelemszikra felcsillan. „Ne szóljunk egymáshoz..” Ezt idáig kellett kivárnom, hogy pár percre befogja a száját és végre haladhatnánk, ahelyett, hogy vitáznánk, kinek van joga parancsolni, meg stb. Azt hiszem, hogy Jamest sose fogom megérteni, bár úgy beszél erről a nőről, mintha a világmindenség legkedvesebb nője lenne. Én már biztos faképnél hagytam volna, vagy mit tudom én, de egy fedél alatt lenni vele, az egy borzalom.
-Héééé!- csettintek az ujjammal, hogy rám figyeljen a nagy pufogása közepette.
-Tényleg baja van a fülével, mert nem emeltem fel a hangom, sőt! Normálisan beszélek, magával ellentétben. Azt meg jól jegyezze meg, hogy most én vagyok a főnök, és nem érdekel, hogy mit csinált előtte, vagy utána mit fog, a maga környezetébe, ha innen kijutunk. Egyezzünk meg, hogy maga nem szól bele az én dolgomba és én meg nem szólok a kutatásaiba. Rohadt nagy kérés? Vagy ez is valamiféle kényszerképzete?- nézek rá, de majdnem elfog a nevetés. Szinte fortyog benne a düh, de szerintem maga sem tudja, hogy mi a baja. Kaptunk egy feladatot, amit el kell végeznünk és mivel a kijelölt útvonal akadályoztatva van, így kénytelenek vagyunk kerülni. Ami viszont meglepett, hogy megfogadja a tanácsomat és elkezd futni arra, amerre mutatok. Legalább fel tudta mérni, hogy ezek az élőlények nem barátságosak és előbb lennénk a vacsorájuk, mint ha kimondanánk, kulipintyó. A szélirány szerencsére nem változik és még mindig előnybe vagyunk, hogy egérutat nyerjünk. Jégkirálynő legalább jó kondiban van, mert így gyorsan haladunk, én még párszor megállok, hogy megbizonyosodjam, nem követnek minket. Egy kissé le is maradok, de nem vesztem el a látóteremből a nőt, majd kis idő múlva beérem egy sziklaperemhez közel, ahol most áll. Alattunk pár méterrel egy tó fekszik, de ahhoz, hogy kijussunk ebből a helyzetből, ugornunk kellene.
-Oda le.- mutatok lefelé az alattunk elterülő víztükörre, bár az, hogy nem szólunk egymáshoz, nem tartott nála sokáig. A fegyveremet a vállamon átvetem, és nekifutok a perem felé, hogy lendületet véve ugorjak a tóba. Erről a helyről, csak ez az egyetlen kivezető út, ha a táborig el akarunk érni. Bár nem tudom, hogy Ms. Jégkirálynő követ e engem, de ha nem akarja bevárni a mögöttünk lévő fenevadat, akkor döntésre kell jutnia hamarosan, mert én nem várok rá.
-

   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#29Csüt. Márc. 07, 2019 2:51 pm

Amanda & Edgar

Még hogy mit tudok róla. Cöö. Nagyon sokat ahhoz, hogy tisztán herótot kapjak tőle. Amikor a feleségéről beszél kissé meglepődöm. Erről tényleg nem tudtam. Nem is tudom hirtelen, hogy mit mondhatnék. Sőt el sem tudom képzelni ez milyen lehet. De nem is tudok  mondani semmit, mert ellép mellőlem. Mindegy is.
- Mi van? - nézek rá, mikor csettint az ujjával. Olyan mérgesen nézek rá, ahogyan csak tudok. Nem akarok semmiről sem beszélni. Egyszerűen csak elegem van belőle. Inkább el is fordítom a fejemet. Hagyjon a fenébe. Csak megnő tőle a cukor szintem. Idióta egy alak.
Inkább csak arra gondolok, hogy saját életemet mentsem és ne figyeljek másra. Hátra se pillantok, még csak egy pillanatra sem. Nem is érdekel, hogy követe vagy sem. Azt csinál, amit akar. Az ő kis hátsóját eszemben sincs megmenteni.
Amikor elérek egy sziklaperemhez azt hiszem hátrapillantok és látom Edgar már beért. Nagyszerű. hát akkor nem falták fel ezek az állatok vagy mifélék.
Amikor azzal a hülye ötlettel jön, hogy ugorjunk le szinte elképedek.
- Hogy oda le? - nézek rá éles szemekkel. - Maga megbolondult? - kérdezek rá, bár nem hiszem, hogy bármi értelmeset tudnék mondani. Szerintem teljesen megörült. Az agyára ment ez az egész kalandos küldetés. Mire mondanák bármi mást is ő fogja magát és leugrik. Na ne. Én biztosan nem fogok oda leugrani. Kizárt. Körbenézek mintegy keresve valami más útvonalat. ám nem látok semmit. Mindenütt veszélyes sziklaperemek és veszélyes erdők. Ez nem lehet. Ilyen pechem nem lehet. Aztán közelebb megyek a szikla pereméhez, hogy lepillantsak. Uha. Ez elég magas és egy kicsit sem megnyugtató, hogy csak ez az egy menekülő útvonal lenne. Nagyot sóhajtok. Na jó. Ha nagyon muszáj. Próbálok minél több erőt venni magamon, hogy leugorja, de nem megy. Már már feladom és inkább fennmaradok, mikor meghallok valami szőrnyű hangokat. Ajaj ezek ha jól sejtem azok a szép kis szörnyecskék. Amint ezek a hangok a fülemig érnek gondolkodás nélkül vettem le magamat a szikláról egy hatalmasat csobbanva a folyóban. remek most már csurom vizes is lettem. Gyorsan a felszínre úszom és Edgart keresem szememmel. Ha kiúszott közben a partra akkor követem. Ha nem akkor csak közelebb úszom hozzá, hogy azért bármennyire utálom ne veszítsük el egymást.


   


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#30Csüt. Márc. 07, 2019 4:58 pm

Dr Vahlen  & Edgar  

Ha jól sejtem, akkor Ms. Jégkirálynő, még mindig a sziklaperemnél áll és bámul le a mélybe utánam. A csobbanásom után, igyekszem a felszínre emelkedni és a nőt keresni a tekintetemmel. Gondolom, hogy még mindig odafent tanakodik, hogy ugorjon, vagy bevárja azokat a lényeket, nem tudom. Aztán látom, hogy végre döntésre jutott és ugrik.
-Na végre!- úszok kicsit kijjebb a part felé, hogy ha leérkezik, akkor segítsek. Bár ahogy elnézem, kell is majd a segítő jobbom, ha végre méltóztatik kiúszni felém. A hangját most nem hallom, bár ez zene füleimnek. Amint közelebb ér hozzám, nyújtom a kezem felé, ha elfogadja. Ha nem, azt se bánom, de ahogy most fest, inkább egy ázott macskára emlékeztet, mint az előbbi percben egy felfújt hólyagra.
-Milyen jól áll magának a csönd, Doki. A vizes ruha meg kifejezetten csinos. Szépen kidomborítja az előnyeit. – állapítottam meg, ahogy kifelé jön a vízből, de nagy nehézség árán tudom a röhögésemet visszatartani. Olyan jó hallani, hogy most csöndbe van egy ideig, bár nem hinném, hogy ez sokáig fog tartani nála.
-Meg kell szárítkoznunk. Nemsokára besötétedik. Amíg a tűzet megcsinálom, addig rittyent egy sátrat, mondjuk… oda!?- mutatok egy nagyobb sík területre, ahol a tábort felverhetjük.
-Van esetleg ellenvetés?- néztem rá, de aztán megbántam, hogy kimondtam. Tudom, hogy most aztán mindent a fejemhez vág megint. De az biztos, hogy nedves ruhába nem célszerű tovább haladnunk. A Piócákról meg nem is beszélve, amik a tóban lehettek. Én biztos, hogy nem kívánok olyan vérszívókat magamra.


   


Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Ugrás:
^
ˇ