Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Darla
Darla
Hozzászólás száma : 4
Darla
Azonosítatlan létforma



#1Kedd Feb. 13, 2018 9:54 pm
Darla
titulus, szlogen, vagy valami rövid mottó

Az alapok
Becenév: -  
Faj: ocantis  
Születési hely, idő: Ocan bolygó, 2606  
Kor: 20  
Csoport: Víz elemű
Család: Az édesanyjával a viszony eléggé idilli. Eléggé baráti a kapcsolatuk. Az anyja tanította mindenre, hiszen nagyon örült neki, hogy harmadik gyermeke végre az ő elemét örökölte. Persze anyuka szereti az összes gyermekét, mégis Darla lett a szeme fénye, akire a mai napig odafigyel.
Apuka diplomata, eléggé távolságtartó. Szereti a lányát, de ezt nehezen mutatja ki. Ha a családi ebédnél egy asztalhoz ülnek, mindig érdeklődik a legkisebb hogyléte felől. Látszólag idilli a kapcsolat, ám a felszín alatt egy évek óta húzódó konfliktus lakozik.
Testvérek. Egy báty, ki 5 évvel idősebb nála, s kit nem látott már 3 éve. Valószínűnek tartja a család, hogy az emberek tettek vele valamit, de ez még nem igazán bizonyított. Eltűnése előtt, kettejük kapcsolata eléggé átlagos volt. Nem szerették túl egymást, de nem is voltak vitáik.
Egy nővér, ki 2 évvel született előbb, mint ő. Már kiházasították, így nem élnek egy fedél alatt. Az apjuk nem örül neki, de tartják a kapcsolatot. A nagyobbik lány, igyekszik segíteni a húgának, hogy ne kerüljön abba a szerencsétlen helyzetbe, amelybe őt keverte az apjuk.
Családi állapot: Egyedülálló
Szexuális beállítottság: Hetero
Karakter arca: Dove Cameron


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Egy kis törékeny virágszál, aki minden lépését háromszor átgondol, ennek köszönhetően, ha kell, eléggé rafinált tud lenni.
Bátyja eltűnéséig szertelen kis tinédzser életet élt, ám a 3 évvel ezelőtti „baleset” következtében, ma már sokkal jobban odafigyel a környezetére.
Amellett, hogy törékeny, eléggé határozott és érett. Elemének köszönhetően az orvosi terület felé kezdett el érdeklődni, s az idősek tudását szinte beitta magába. Könnyedén tanul, gyakorlatias, nem szereti a könyveket és a leírásokat követni, a tapasztalat és a próbálkozás az ő terepe.
Nyílt és közvetlen, mindenhol segít, ahol csak lehet és igyekszik a társadalomnak olyan tagja lenni, akiben nem találhatnak semmilyen hibát.
Jó megfigyelő, néha úgy tűnhet, hogy nem veszik el a részletekben, ám ez közel sincsen így. Az eszét igyekszik úgy kihasználni, ahogyan csak lehetséges. Sokat kísérletezget a növényekkel és különböző oldatokkal, mert szeretne valami olyat alkotni, mellyel hosszú évszázadokig fennmarad majd a neve.


Nem engedem, hogy veled is az történjen, ami velem.
Nővérem szorít egyet a kezemen. Nem tudom, hogy miért viseli ennyire szívén a sorsomat. Talán rajtam keresztül akarja azt átélni, melyre ő nem volt képes. Pár évvel ezelőtt apánk rákényszerítette, hogy menjen hozzá egy diplomata fiához, azért, hogy a családok között jó legyen a kapcsolat. Jelenlegi sógoromnak köszönhetően, drága testvérem fülébe jutott, hogy apánk éppen ugyanezt tervezi velem is. S most ő akar lenni a hősnő, ki megmenti a bajba jutott leánykát. Csak azt nem értem, hogy mégis miképpen képzeli ezt? Ha annak idején nem mert szembe szállni a nagy és gonosz farkassal, akkor ugyan most mi változott?
visszahúzom a kezemet, nem szólok semmit, csak megrázom a fejemet, hogy ezzel tiltakozzak. Már találkoznunk sem lett volna szabad, ha ez kiderül, akkor két napig megint be leszek zárva. Ez a nő, a szeretet testvérem, bajt hoz rám, amire most egyáltalán nincs szükségem. Nyomok az arcára egy puszit, majd fejembe húzom a csuklyát, mely jól eltakar, s sebes léptekkel távozom az épületből. Remélve azt, hogy senki sem látta ezt a találkát, s nem jut apánk fülébe, már azelőtt, hogy hazaérnék.

Csak egy kis ártatlan sétálásnak indult, s mégis mi lett belőle..
Képtelen voltam elmenni a földön fekvő, termetes, s kétséget kizáróan nem az én fajomba tartozó mellett. Tudom, hogy ez mennyire felelőtlen és éretlen döntés volt, ám egy belső hang és késztetés azt sugallta, hogy nem hagyhatom őt itt. Így hát cselekedtem. A táskám szegényes tartalmát felhasználva, készítettem hasára egy borogatást, mely enyhítheti fájdalmát. Mozdítani nem próbáltam. Egyrészt, hozzám képest elég nagydarab, másfelől pedig, jobbnak láttam, ha csak akkor érek hozzá, mikor feltétlen szükséges. A további érintkezés szóba sem jöhet, még a végén megöl.
Szerencsémre, sérülése eszméletvesztéssel jár. Így könnyedén munkálkodhatok, s láthatom el a sebét. Egész gyorsan végzek, hiszen kitanultam már azt, hogy mivel és hogyan segíthetek egy bajba jutottan a lehető leghamarabb, ám valamiért képtelen voltam itt hagyni őt. Ezért figyeltem rá, miközben a begyűjtögetést is elvégeztem. Egy kisebb csapattal érkeztem, mindenkinek megvolt a maga dolga, s mivel bízunk a másikban, ezért, míg a nap állása a megfelelőt nem éri el, nem járunk egymás nyomában. Csak ezért tudok az idegenre figyelni.
A kötését többször is átcserélem, éppen azon vagyok, hogy egy újabbat készítsek, mikor látom, hogy mocorogni kezd, s értelmetlenül hadovál. Érdeklődve egyenesedem fel, s teszek felé pár, bátortalan lépést. Látom, hogy zavart és értetlen, ez pedig egy kissé megnyugtat, hiszen így talán nem tud bennem akkora kárt tenni, mintha magánál lenne. Száját szavak hagyják el, melyeket nem értek, így néhány, apró lépéssel még közelebb megyek hozzá. Kezeimet használom, hadonászok, mintha azzal tudnék neki bármit is segíteni. S mikor látom, hogy felállni készül, hátrébb ugrok. Az kéne már csak, hogy felkeljen, s nekem ugorjon. Beszélni akarok hozzá, szavak formájában szeretném átadni neki azt, hogy mennyire nem kellene most megerőltetnie magát, s jobban tenné, ha fekve maradna. Mozgatom a számat, ám hang elsőre nem jön ki belőle. Újra neki futok, s elismétlem, amit először próbáltam mondani neki. - Ne erőltesd meg magad – elhúzom a számat. Nem várok tőle semmit, hiszen eddig se értettük meg egymást, hát miért éppen most változna a dolog? Ám ő válaszol, méghozzá úgy, hogy én is fel tudom fogni, hogy szája miféle szavakat formáz. S én csak állok ott, értetlenül nézek rá, s nem tudom felfogni, hogy mi történt most itt. Aztán összébb húzom magam, hiszen szavai eléggé ellenségesek, s igazak, hiszen arról érdeklődik, hogy nem hallottam-e azt, hogy ne álljunk szóba idegenekkel. Na meg a veszélyek, mely fenyegethetnek...
- De, csak ha itt hagylak már halott lennél – minden bátorságomat összeszedve kell ezt a választ megalkotnom. Nem vagyok én annyira bátor, mint ebből a lépésből hinni lehet. Ám azt hiszem, hogy neki azt kell mutatni, hogy határozott vagyok és ura a helyzetnek. Így ki is húzom magamat, s egy komorabb tekintetet öltök magamra, miközben folytatom vele a társalgást. Mert ő rendíthetetlenül érdeklődik, s már azt is tudni akarja, mióta fetreng.
– A délutáni napszak óta - mi a Naphoz és a Holdhoz igazítjuk az időt. Hallottam már a mendemondákat, hogy ők másképpen számolják a napszakok múlását, ám ehhez nem vagyok elég tájékozott még, így csak a saját népem általi számítással tudom megosztani vele, hogy mi a helyzet. Annak tudatában, hogy nem szabadna beszélnem vele. Rettegek tőle és a fajtájától, bár eléggé jó alkalom ez itt, hogy egy kis kérdez-feleleket játsszunk. Kár, hogy az nem az én stílusom, ehhez bizony egy tűz elemű, bátrabb személy kellene.
Mi ez itt vallatás? Úgy záporoznak a kérdései, mintha muszáj lenne. Mennyivel békésebb volt, míg csendben feküdt. Addig legalább foglalkozhattam azzal, amihez leginkább értek. A gyógyítással, s testének óvásával. Ám ezekkel a kérdésekkel csak feltart, s felkelti bennem a gyanút. Nem szabad bízni benne, ez kell, hogy szemeim előtt lebegjen, miközben választ adók arra irányuló kérdésére, hogy mit pakoltam rá.
- Egy kis főzetet. Pihenned kell – felsóhajtok. Nem akarom a szájába rágni, hogy mit tegyen, de a sebesülését elnézve nagyon is ráfér az, hogy lábadozzon egy kicsit és erősödjön. S bár hangom határozott, szemeimben a félelem csillog. Nem bízom az ő fajtájában, s szentül hiszem, ha képes lenne rá, akkor bántana. Ennek ellenére képtelen lettem volna hagyni, hogy tovább szenvedjen, a fene vinné messzire a gondoskodási hajlamomat.
Hallom, hogy Byron a nevemen szólít, s halkan felszisszenek. A kelleténél több információval látott el valakit, a tudta nélkül. Ránézek a katonára, így már felesleges választ adnom a kérdésére. Kezemmel újfent ellenőrzöm a kötést, hogy biztosan elég szoros-e, majd feltápászkodom.
– Mennem kell. Pihenj – küldök felé egy félszeg mosolyt, majd összeszedem holmijaimat, s sebesen távozom. Szívem zakatol, szembe mentem a saját elveimmel, s a szüleim tanításaival. Gyermekkorom óta azt szorgalmazzák, hogy ne bízzak meg az emberekben, s ha találkozom eggyel, akkor inkább sikoltva rohanjak a másik irányba. Ennek ellenére én most mentettem meg az egyikük életét, s nem érzem ettől rosszul magam. Sőt. Zord és férfias külseje ellenére, nem is volt olyan rémisztő, mint amilyennek elképzeltem őket.
Erről senki nem sem beszélhetek..

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Vissza az elejére Go down
Hespera J. Wells
Karakterlap : the sky calls to us
Titulus : captain of the URS Arkan 2600
Tartózkodási hely : beyond the stars
Hozzászólás száma : 70
Hespera J. Wells
Az URS Arkan kapitánya



#2Csüt. Feb. 15, 2018 5:53 pm
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Darla!
Először is borzasztóan nagy elnézésed kell kérnem, amiért ennyire megvárattunk az elfogadóval, másodszor pedig, de nem sorrendben, nagyon örülök, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy elsőként üdvözölhesselek köreinkben! Smile Jövendőbeli oldalbordádat volt szerencsém nekem továbbengedni, így aztán tényleg külön öröm, hogy láthatom a másik oldalát is a történetnek. Smile
Hadd jegyezzem meg, milyen jó PB-t választottál a karakterednek! Smile agy rajongója vagyok a kisasszonynak, remekül illik szerintem az általad elképzelt szerephez, és sikerült köré igazán egyedi koncepciót is felépítened.
Nem lehet egyszerű olyan családban élni, melynek az élén egy erős kéz áll, főleg egy fivér gondoskodása és védelme nélkül, még ha nem is álltatok soha olyan közel egymáshoz. De legalább a nővéred még ott van neked, hogy támogasson. Nagyon tetszik egyébként a jellemábrázolásod is, úgy hiszem, Darlával jó barátnők lennénk a való életben Smile Törékeny, bájos, mégis kellően megfontolt és eszes; pont az ellentétem, jól kijönnénk. Arról nem beszélve, hogy még a vizet is imádjuk mindketten.
Kiemelném még, mielőtt csak úgy utadra engedlek, mennyire szépen fogalmazol Smile Imádom, annyira áthatja a báj és a játékosság, könnyed és szórakoztató a stílusod, élvezetes volt olvasni a lapodat. Pedig az előtörténetedre még ki sem tértem, az ugyanis a kedvenc részem. Egyrészt már rögtön megfogtál az elején azzal, hogy egy szerető testvér, mindegy, mennyire szeretne jót nekünk, sokszor inkább csak bajt hoz ránk. Szerintem ez egy nagyon érdekes gondolat, tetszik, hogy van valami egyedi vonal a testvéri száladban Smile Mindkettőben, ugyanis a nővéred és a bátyád vonalán is érdekes dolgokat lehet még előhozni. Aztán az a találka a mogorva idegennel... Hát igen, kíváncsi vagyok, mennyi titkot vagy képes észrevétlenül cipelni, és mikor jön el az a pont, amikor ezek a dolgok túláradnak rajtad. A te titkaid, mind a testvéredről, mind az idegenről, egyaránt veszélyesek nem csak rád, hanem a családodra és a népedre nézve is. Kíváncsi vagyok, hogy mászol ki ebből Smile Alig várom, hogy a játéktéren lássalak végre, úgyhogy most már tényleg nem tartalak fel tovább, már így is eleget várattunk, és tudom, hogy van, aki már szeretne találkozni veled.
Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk, nagyon tetszett a lapod, gyönyörűen írsz és igazán egyedi, izgalmas karaktert mutattál be Darla személyében! Smile Remélem, egyszer a játéktéren is szerencsém lesz hozzád. Addig is, foglald le ezt a gyönyörű pofit, majd irány az Ocan! Élményekben gazdag játékokat kívánok! Wink


Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ