Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Pént. Május 25, 2018 10:53 am
Kilátóterasz

Pént. Május 25, 2018 7:16 am
Út a hegy belsejébe

Pént. Május 11, 2018 2:01 pm
A tábor bejárata

Csüt. Május 10, 2018 12:59 pm
Avatarfoglaló

Csüt. Május 10, 2018 12:42 pm
Kérdezz-felelek

Csüt. Május 10, 2018 11:51 am
Elijah C. Dawson

Csüt. Május 10, 2018 11:41 am
Hírek, bejelentések

Kedd Május 08, 2018 2:11 pm
Elkészültem!

Szer. Ápr. 25, 2018 3:53 pm
Sportpálya

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:44 am
Arhkax kunyhója

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 8
Consilium - 3
Lázadók 5 7
Összesen 33 29

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Jane Noland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Jane Noland   Pént. Feb. 16, 2018 10:07 am

Jane Noland
This is who I am. Nobody said you had to like it

Az alapok
Becenév: Jane, Jenny, J.
Faj: ember
Születési hely, idő: Volentis anyahajó, 2605.06.01.
Kor: 21
Csoport: Lázadó, őrszem
Család: Számomra halottak. Ahogy én is nekik. Egyébként meg igazán népes, a magunk módján. Van egy apám, ki az egyik kiválasztott telepes növény geneológiai szakértő, anyám masszőr. Van egy nővérem és egy húgom. Valószínűleg ők úgy tudják, hogy kivégeztek... Férjem is volt, ő is hallottnak hisz. Egyszer szültem, alig pár éve, de a csecsemő halva született. Nekem legalább is ezt mondták. Mégis honnan tudhattam volna, hogy a Consilium hazudott? Hogy elvették tőlem és kísérleteket folytattak rajta?
Családi állapot: hivatalosan? férjezett, egyébként? egyedülálló
Szexuális beállítottság: biszexuális
Karakter arca: Kaya Scodelario


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem
Egy igazi kis pukkancs. Legalább is ezt mondták rám egykoron. Makacs vagyok, ezt magam is belátom. Ritkán engedek saját igazomból. Előfordul, hogy már csak azért sem engedek belőle, ha magamba beláttam hibámat. Ilyenkor hagyni kell pihenni, utána úgy is hízelgő macskaként közelítek. Lázadós korszakom, évem, mit sem csorbított folytonos optimizmusomon, jókedvemen. Próbálom pozitívan szemlélni a világot, helyzetem, a lázadók helyzetét. Mélyen legbelül mégsem sikerül. Amikor éjszaka, egyedül vagyok démonjaim megjelennek. Nem tudok a szellemeiktől szabadulni. Ezért is lehet, hogy eme gondokról elterelve figyelmemet, mások jólétével próbálok foglalkozni. A lázadók körében segítőkész vagyok, kedves. Olykor szófogadó, de megesik, hogy néha elfelejtem, hogy mit kérnek tőlem és teljesen mást csinálok meg helyette. Miből mindig gond keletkezik, pedig... Igyekszem senkinek sem csalódást okozni, de megfelelni mindenkinek nem akarok. Egykoron már titkoltam valódi énemet. Idekint már nem akarom. De újra kezdeni sem akarok mindent... csak egy családot akarok. Egy megbízható közösséget. Igazából túl színes a személyiségem, hogy egyszerűen el tudjam nektek mondani. Inkább ismerj meg.


A lemenő nap fénye arcomat világítja, szememet vakítja. Enyhén hunyorogva nézek szembe az aranyló égitesttel. Minden alkalommal, ha tehetem innen nézem meg lemenetelét eme gyönyörűségnek. Szemem lassan szokik hozzá, miközben a magaslat tetején ülök. Kezemet könnyedén átvetem a védőkorláton. A rozoga fatákolmányon ülve lábam lógatom a magasba.
Hol is kezdhetném? Ujjam hegyével a fakorlátot kaparászom a sár beleakaszkodik a körmöm alá. Egykoron szép életem volt. Mégis alig egy évvel ezelőtt minden megváltozott. Egyik napról a másikra, holott tudtam, akkor, hogy a szabadságommal játszom. Szabadság?
Szabadság az, mely a telepesek között van? Melyet egy felső hatalom ránk kényszerít? Hol is kezdhetném? Talán családommal. Büszke második gyermekként jöttem a világra. Az űrhajón nőttem fel, mégis elsőként választották ki családunkat, hogy költözzünk le az Ocanra. Az első generációs telepesek voltunk. Apám növényi génmanipulációval foglalkozott, dolga az volt, hogy az Ocanon megtermesztett növényeket tanulmányozza és keresztezze a földiével. Ez volt az egyetlen oka, hogy lekerültünk akkoron. Igaz, házas voltam már. Szerettem férjemet, úgy rémlik. Mégis minden már oly zavaros. Minden olyan, mintha mégsem történt volna.
Szokványos életem volt: megszülettem, tanítottak, majd számomra is elkezdődött a katonai kiképzés. Itt történt meg minden. Minden rossz, mindent, mit Ők rossznak véltek. A kiképzés alatt megismertem a legjobb barátomat, lelki társamat. Corneliat. Lényegében együtt nőttünk fel, oly szép napjaink voltak. Kéz a kézben jártunk, ujjainkat összefonva szórakoztunk, nevettünk. 12 éves voltam, mikor először találkoztunk, mégis első pillanattól jóba lettünk. Gyerekek voltunk még és féltünk. Egymás támaszai lettünk. S így volt ez az évek során is. A kiképzésünk után férjhez adtak minket. Nem zavart, hiszen oly közeli viszonyban voltunk, hogy semmi sem gátolhatott meg minket. Napi szinten tartottuk a kapcsolatot, minden szabad időnket együtt töltöttük. Férjem, John-t sem zavarta ezt. Elfogadta, hogy van egy barátom. Akkor még semmit sem sejtettünk. Még mi magunk sem. Ám ahogy teltek, múltak az évek, rájöttünk, hogy házasságunk nem ad meg nekünk mindent. Túl sok mindent beszéltünk meg egymással, talán túlságosan is közel kerültünk egymáshoz.
Férjeink olykor távol maradtak egy-egy éjszakára. Ilyenkor megesett, hogy egymásnál aludtunk. Lassan már három éve is volt. Ott feküdtünk az ágyba, nevettünk, egy balgatag történeten. Megcsikizett és én hangosan nevettem fel. Arcomra az emlék hatására is kiül egy mosoly. Egyszer csak felém kerekedett. Mélyen nézett azokkal a barna szemekkel reám. Egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám, mígnem el nem csattant első csókunk. Egy lavina indult meg ezzel. Tudtuk, hogy a Consilium minden hasonló cselekedetet büntet. Minket akkor még sem érdekelt, vállaltuk a kockázatot. Oh, mily gyönyörű másfél évünk volt. John mit sem sejtett, hiszen tudta, hogy régóta barátnők vagyunk. S vele sem viselkedtem máshogy. Olyannyira nem, hogy pár hónappal első együtt létünk után, végre valahára várandós lettem. Mindenki nagy örömére. Eddigre nagy volt már rajtunk a nyomás, hiszen bárhogy próbálkoztunk nem jött össze. S közeledett az a bizonyos huszadik születésnap.
De sikerült. Kivirultunk. Mindannyian. Corneliat nem zavarta, miért is tette volna. Tökéletes volt a kapcsolatunk, anélkül, hogy bárki is tudta volna. Minden olyan szép volt. Életem sínbe érkezett, ahogy ezt mindenki várta tőlünk. Egy percig sem gondolkoztam még el akkor, hogy ez így nem működik. A pocakomba lassan növekedett csöppségem. John, oly boldog volt. Öröm volt rá nézni, hiszen tudta: nemsokára apa lesz. Én pedig anya. Eleinte ijesztő volt, de amint megéreztem első rúgását. Megszűnt körülöttem minden. Már semmi sem volt fontosabb, mint Ő. Elise. Vagy ha esetleg fiú lett volna, akkor Ezionak hívtuk volna. Minden nagyszerűen alakult.
Egészen a születése napjáig. Komplikációk léptek fel a szülés közbe. John kezét szorongattam, mégis… Már az első pillanatban közölték velünk: a gyermekem meghalt a méhembe. Nem hittem nekik. Könnyeim peregtek arcomon, hiszen alig pár nappal ezelőtt még dobogott a szíve. Ott dobogott az enyém alatt. Mégis… Miként halhatott meg?
Sírva adtam életet holt gyermekemnek.
Könny pereg le arcomon. Koszos kézháttal törlöm le, ahogy orromat is. Bár már közel két év telt el, ez a seb újra és újra könnyeket csal a szemembe. Az ember a fizikai fájdalmakat képes elfelejteni. Ujjad megszúrod egy tűvel? Elvágod késsel? Akkor és ott fáj, de elfelejted. Azonban eme érzelmi fájdalmak örökké lelkedbe ívódnak. Újra és újra át tudom érezni a fájdalmat, elég csak rágondolnom.
A szülőágyon feküdve nem hallottam meg gyermekem sírását, de még csak karjaimba sem foghattam holt testét. Egyszerűen csak elvitték tőlem. Egy nővér bejött, kezébe vette, fekete kendőbe csavarta és elvitte. Könnyes tekintettel meredtem utána és képtelen voltam elhinni.
Gyermekünk meghalt. Cornelianak hála én hamarabb túltettem magam, mint John. Ő nehezebben, bár ő nem érezte ezt úgy, mint én. Én az anyja voltam. Bennem fejlődött. Mégis Cornelia, hű barátnőm közelsége tapasz volt sebemre. Őt senki sem vehette el tőlem. Hittem, én balga.
John nyitott ránk egy alkalommal. Nem hitt a szemének. Hűséges polgárként, azonnal jelentette álnok csalásomat. Ő annak vélte. Engem elzártak Corneliától. Magamra vállaltam mindent, neki még esélye volt a családalapításra, nekem? Akkora már túl voltam a gyászon, ez igaz, de kevesebbszer próbálkoztunk. Bennünk volt a félsz, mi van ha újra csak nem jön össze?
Úgy véltem hűtlenségem miatt büntetésem nem lesz oly végzetes. Ó, de naiv voltam. Halálra ítéltek. Először egy oszlophoz kötöttek, ki majd fekete kapszula általi halálra ítéltek.
A mai napig nem emlékszem arra, hogy miként kerültem ki onnan. Szabadulni akartam. Fogva tartóim eloldoztak, mégis sikerült kiszabadítanom kezem szorítások közül. Elszaladtam. Fürgébb voltam, mint ők, de fáradtabb is. Valahogy sikerült.
Napokig bolyongtam az erdőbe, mire a lázadók rám találtak. Sírva omlottam le eléjük, kegyelemért könyörögve.
Addig ismert világom megszűnt létezni.
De ők befogadtak. Tanítottak. Megtanítottak túlélni. Harcolni. Figyelmesnek lenni. Befogadtak maguk közé, történetemet ismerték és nem ítéltek el. Nem ítéltek el, mint szüleim. Itt végre önmagam lehettem. Mégis, ki vagyok én?
Igyekszem kedves lenni, és optimista. A világ felé nyitott lenni, mégis a régi sebek. Mikor éjjel egymagamba fekszem, akaratlanul is előtörnek belőlem a régi emlékek. Egy éve is már, hogy történt mindez. Sok idő az, s sok minden történt azóta. Gyűlöletem családom iránt elmúlt. Már csak szomorúságot érzek miatta, mégis, az a megvetés a szemükbe. Mai napig könnyeket csal szemembe. Igyekszem elnyomni magamba, mégis nehezen megy. Amikor egyedül vagyok, ezek előtörnek belőlem.
Próbálok mindenki hasznára lenni, a magam módján. De nem arra születtem, hogy az erdőbe, a vadonba éljek, nem erre neveltek. Mégis, még élek. Még annyira nagy bajt nem hoztam senki fejére, noha sokszor összekeverem az ehető gyümölcsöket a mérges szömörcével. Mégis még eltűrnek. Holott néha adok okot arra, hogy kibelezzenek. Olykor megesik, hogy vitába szállok másokkal és nem engedek magam igazából. De még mennyire. És csak mondom és mondom. Ritka, amikor azon nyomban belátnám tévedésem. De ha ez megtörténik, bújósabb vagyok minden macskánál, szelídebb minden farkasnál.
Nem én vagyok a legügyesebb. Sem a leggyorsabb. De még csak a legeléseszűbb sem. Ahogy sasszem sem vagyok, semmilyen képességemmel nem magaslok ki. Csak egy átlagos lány vagyok, átlagos vágyakkal. Egyetlen egy dolog van, melyet szeretnék. Élni.

Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)

avatar


Az Ellenállás tagja

Karakterlap :
Titulus :
Misfit. Rebel. Trouble maker.
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
14
Képességpontok :
11

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Jane Noland   Hétf. Feb. 19, 2018 4:36 pm

Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Kedves Jane!
Nagy örömömre szolgál, hogy én üdvözölhetlek elsőként az oldalon! Smile Mindig jól jön egy új lázadó, hiszen sosem lehet tudni, ki lesz az az aprócska láng, aki végül segít elszabadítani a futótüzet. Talán pont te, a lapod alapján elég biztos vagyok benne, hogy nagy lehetőségek lappangnak benned.
Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy nagyon jó a PB választásod. Az egész világ, ahonnét a nőcit kiemelted, közel áll hozzám, és örülök, hogy a játéktéren, ráadásul pont a lázadók oldalán láthatom. Nagyon is közéjük illik! Smile Persze, ahogy azt annyiszor hangoztattam már, a jó PB mit sem ér megfelelő jellem nélkül, és igen, te határozottan jó dolgokat körítettél a kisasszonyhoz.
Szomorú látni, hogy fiatal korod ellenére mennyi minden történt veled. Teljesen érthető, hogy az átélt traumák és csalódások hogyan sodortak végül az Ellenállás táborába. Sajnálom, hogy a Consilium szabályai ennyire megviseltek, de talán a hozzád hasonlók közt sikerül elég erőt gyűjtened a bosszúhoz - vagy bármi máshoz, amit tervezel. Nagyon tetszett a jellemábrázolásod, láttam magam előtt a makacs, olykor önfejű, mégis jó szándékú és kedves Jane-t Smile Alig várom, hogy jobban megismerjelek! Remélem, a játéktéren lesz majd rá egyszer lehetőségem!
Az előtörténeted teljesen magával ragadott, annyira beszippantott, hogy sajnáltam, amikor vége lett. Az első betűjétől kezdve szorongattad a szívem, annyira sajnáltam szegény lányka sorsának alakulását. Ha valaki át tudja érezni, milyen elveszíteni egy gyermeket, hát az pont én vagyok, úgyhogy ha az útjaink valaha kereszteznék egymást, felajánlom a vállam, azon kisírhatod magad. A "kivégzésed" meg... Pedig a világon semmi rossz nincs abban, amit Corneliával tettetek - halkan súgom csak ezt meg, s jobb, ha többet nem is mondok... Mindenesetre imádom, ahogy írsz, annyira szépen forgatod a szavakat, és olyan érzelmesen tudsz fogalmazni Nagyon tetszik! Szívesen olvasnék még tőled, pedig szép hosszú lett így is a lapod, de úgy megszorongattad a lelkemet vele, olyan keserédes, jóleső fájdalommal, hogy még folytatnám picit Smile
Épp ezért nem is tartalak fel tovább. Nagyon örülök, hogy itt vagy, és alig várom, hogy játszani lássalak! Foglald hát le ezt a csodás arcot, aztán irány a játéktér! Tudom, hogy már várnak rád Wink Jó játékokat kívánok!


Isten hozott a fedélzeten!

avatar


Az URS Arkan kapitánya

Karakterlap :
Titulus :
captain of the URS Arkan 2600
Tartózkodási hely :
beyond the stars
Mentális erõ :
78
Képességpontok :
21

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 

Jane Noland

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Karakteralkotás :: Teljes adatbázis :: Lázadók-
^
ˇ