Egy régimódi kocsmára emlékeztetően berendezett szoba. A szokásos kijelzők mellett még Darts tábla, és Billiárd asztal is található, igaz mindkettőnek a digitális változata.

Bár sosem volt szerencsém az igazi Darts-hoz, mégis valamiért furcsa, ahogy két ujjam közé fogom a semmit, majd úgy teszek, mintha előre dobnék valami hegyeset, a velem szemben lévő tábla pedig úgy tesz, mintha eltalálná valami. Még be is rezonálnak a fényei a becsapódáskor, és egy randa kiütésszerű piros folt jelenik meg ott, ahol elvileg bele állt a...mi az istennel játszották ezt? Késsel? Én lehet az oldalfegyveremmel fogom, ha ragaszkodik hozzá a gépezet, hogy a külső gyűrűnél beljebb sosem sikerül eltalálnom.
Ebben a pillanatban nyílik a pihenő ajtaja, és megjelenik rajta egy fekete ruhás, mintha csak a gondolatrendőrség küldte volna. Megadóan fel is emelem a kezeim.
-Hicks közlegény...bajban vagyok? - Kérdem a tőlem megszokott félkomoly stílussal. Ha ő erre a szokásos értetlen nézéssel reagálna, akkor megvonom a vállaim. - Nekem nem szóltak, hogy tartóztassalak le, szóval gondoltam akkor én csináltam valamit.
Észre sem veszem, de mint egy idióta a Darts tábla felé sandítok, melynek eredményjelzője tisztán kimutatja, hogy nem egyedül játszom. Ha ez nem lenne elég, segítőkészen még pittyeg is, és kiírja tök középre, hogy az egyes játékos következik. Ha pedig ez nem lenne elég gyanús, természetesen le is ereszkedik a tábla, hogy egy nálam jóval alacsonyabb játékos is kényelmesen tudjon rá dobni. A jóval alacsonyabb játékos, aki most a fene tudja hova bújt az anyja szigora elől.

Komolyan elgondolkodom néha rajta, hogy ültetni kellene valami helyzetjelző chipet a kölyökbe, mert a szabadidőm egy része -és a szolgálati is néha- azzal telik, hogy őt keresgélem. Most is, csak az a szerencsém, hogy Jinjintől kaptam egy fülest, miszerint kedvenc pilótánk szívesen szórakoztatja a gyereket...nos bármi más helyett, amit egy pilótának csinálnia kellene. Persze, gondolhattam volna. A pilóták pihenője pont az a hely, amit normális esetben elkerülök. Az elit népek nem nagyon keverednek, nekem meg eszemben sincs ilyesmivel próbálkozni. Kivéve ha a gyerekem is ezt teszi.

Letrappolok hát a rakodótérbe és egyből a pihenő felé veszem az irányt. Az ajtó készségesen kinyílik én pedig, bár ösztönből csípőre teszem előbb a kezem, remélve, hogy KicsiE-t egyből meglátom, azért észbe kapok ám, és bár magamhoz képest kissé hanyagul, de szalutálok az épp a darts táblát molesztáló pilótának. - Lynch hadnagy! - egy pillanatig csak értetlenül nézek rá, aztán megrázom a fejem. - Nem tudom, attól függ, bujkál-e itt egy nagyjából ekkora kadéthelyettes. - mutatom is, meddig ér nekem a gyerek, és közben újra körbepillantok a helyiségben. Mivel sehol sem látom, akit keresek, ha Lynch nemet mondana, akkor azt nem kérdőjelezném meg. Az viszont már eléggé árulkodó jel, bármi is legyen a hadnagy válasza- hogy a darts tábla kikiabálja gyakorlatilag, egy nagyjából 120 centis játékos következik. Sóhajtok egyet, és most újra csípőre teszem a kezem. - Ethan Dobrik, tudom, hogy itt vagy! légyszíves előkerülni! - beletelik néhány másodpercbe, de a gyerek végülis kimászik valami tárolószekrényből és megáll velem szemben, félig-meddig Tom takarásában. - Csak egy percre néztem be, anyuci. Nem maradhatnék kicsit? -  Ethanre pillantok,aztán a darts táblára és megrázom a fejem. - Majd máskor laposra vered Tomot. De most a leckédet kell megírnod. - próbálok komoly és szigorú lenni, ahogy azt egy anyának kell, pedig tudom, hogy én semmivel sem voltam jobb, mint most E és gyűlöltem, hogy anyám viszont mindenáron meg akart fojtani a kötelesség-szarság dumájával és az állandó kényszerítésekkel.

KicsiE okosabb, mint én voltam az ő korában, és tudja, hogy meddig mehet el. Nem ellenkezik tovább, és mikor kinyújtom felé a kezem, habozás nélkül előre lép és megfogja. - Most egyenesen a kabinodba mész, és nekiülsz a leckédnek! Mindjárt megyek én is. Oké? -  a kissrác nagyot sóhajt, aztán bűnbánó arccal pillant játszó- és cinkostársára, mielőtt elhagyná a szobát. - Sok szerencsét, Tom hadnagy! -   Hát komolyan! mintha én is egy Édesanya-féle sárkány lennék, aki... óbaszdmeg!

Nyelek egy nagyot. Nem lennék ennek az anyucinak a csemetéje. A sajátom egy fél papuccsal is terrorban tudott tartani, de neki legalább fegyvere nem volt. Ez a csaj pedig anélkül is épp elég ijesztő tud lenni. Jobb lesz vele különösen óvatosnak lenni ebben a pár hétben.
-Áú...ez fájt! Még, hogy laposra vert...Neked is sok szerencsét kisember a matekhoz!
Integetek neki, aztán visszafordulok a közlegényhez, összefonva a karjaim magam előtt.
-Egyébként hagytam nyerni! - Hazudom. - De meg is untam ezt a játszmát, szóval hagyjuk is abba.
Intek egyet, hogy a tábla kikapcsoljon, közben pedig már sokadszorra végigmérem a kapitánynét, és szintén sokadszorra emlékeztetem magam, hogy nézzek másmerre. Tényleg jobb lesz ezzel a nővel vigyázni.
-Szóval, akkora bajban vagyok, hogy a gyerek előtt nem merte mondani vaaaaagy? - Kérdem sejtelmesen, és még az ajtó felé is nézek, hogy zárva van-e, illetve készül-e valaki megzavarni édes kettesünket. Mondjuk nem hiszem. Legalább fél óráig minden más pilóta vagy kimenőn vagy, vagy az űrben. Egyedül én dekkolok itt, úgy téve, mint aki nem tud egyedül maradni a kabinjában.

Elnézem, ahogy Ethan elhagyja a szobát, aztán lopva Tomra pillantok. Igazából tökre bírnám a pasast, meg, hogy ilyen jól elvan a bébicsőszködéssel, ha nem a srác lógását fedezné. Vagy, ha nem nézne ilyen szemtelenül. - Remélem, azért nem kell a gyengélkedőre cipelnem, uram! -  felelem fintorogva, aztán megint figyelmeztetem magam, hogy felettessel beszélek, és se azért nem szólhatok be, mert pofátlanul a szemembe hazudik, és orrba sem verhetem, amiért nem először mér végig úgy, hogy abból szóról szóra meg tudnám mondani, mi fordult meg a fejében. Szerencse, hogy fejlődtem valamennyit önkontroll tekintetében az utóbbi évben. Steele nem sok dologra tanított, de ebben rohadt nagy segítség volt. (hogy baszódna meg!) Azt azért még nem mondhatom, hogy tökéletes munkát végzett. Ez a következő pillanatban elég nyilvánvalóvá is válik.

Most megint csípőre teszem a kezem és kérdő pillantást vetek a hadnagyra, ahogy lépek egyet felé. - Nem tudom, mire számít, hadnagy. -  követem a pillantását, és én is az ajtó felé fordulok, majd vissza hozzá. - Biztosan rengeteg ideje van itt pihengetni és bébiszitteres pornóra polírozni a ... - elhallgatok, és veszek egy nagy levegőt, mielőtt egész másképp folytatom. - Mindenesetre, remélem nem nagy kérés, hogy visszaküldje a kis Dobrikot a legénységi szintre, ha meglátja erre kóborolni. -  hátat fordítok neki, aztán ahogy az ajtó kinyílik, még visszafordulok. - Ó, és ha el akarja néha találni a táblát, ne csajozógép állásból dobáljon. Csak a célt nézze és stabil pozícióból indítsa a dobást! -  mondom megenyhült hangon, és még egy kis hamis mosolykezdeményt is kap a jótanács mellé. Na ennyit arról, hogy nem vagyok kedves. Néha még túlzásba is viszem. A végén átkeresztelnek kibaszott Terézre.

Az élet nagy kérdései...például, miért van minden természetfelettien jó nőnek férje? Tisztában vagyok vele, hogy ez annyira nem hatalmas rejtély, ha az ember egy kicsit jobban végiggondolja a dolgot, pláne ebben a társadalomban, de attól még igencsak igazságtalannak tűnik az élet, amikor az ember előtt elsétál...például Pressia Hicks.
-Vigyázzon...ha sokat szemtelenkedik, a végén még lekerül a nadrágszíj - Vágok vissza játékosan, de persze kicsit sem gondolom komolyan, vagy legalábbis nem szeretném, ha kitudódna, mennyi a valóságalapja ennek a fenyegetésnek. - De amúgy persze, nem gond. Csak ugye nagyon helyes kölyök, amire észbe kaptam már rávett...nos először abban akart fogadni, hogy vezethessen egy siklót. Vagy felmehessen egyre, megnézni milyen generátor van benne?
Megfordul a fejemben, hogy lehet ellenőrizni kéne, tényleg haza ment-e a kis kópé, de aztán ahogy ez a nő rám néz, magam is jobbnak látom megírni a matek házim vacsora előtt. Aztán kapok csak észbe. Nehogy már befenyítsen egy közlegény! Csak ne lenne az a mosolya...
-Hékás, ez most egy csajozós tipp volt? És ha már ilyenekre buzdít, esetleg arra is van tippje, ki lenne az a célpont hmm?

Felvonom az egyik szemöldököm a határozottan nem pc beszólásra és elmosolyodom. - Aztán ha leesik a nadrág, mehet bepanaszolni szexuális zaklatásért. Már csak az hiányzik az aktámból... - fanyar kis mosolyommal próbálom élét venni a szavaknak, de érzem, hogy csak azért pofázhatok még szabadon, mert ő elég laza ehhez. Steele már felkent volna a falra -legalábbis megpróbálta volna- de legalábbis megfenyegetett volna, hogy kibasz a legközelebbi zsilipen.

Akaratlanul is elmosolyodom KicsiE rafinált próbálkozása hallatán, de gyorsan észbe kapok és újra komoly arccal nézek megint a férfi szemébe. - Jobb vigyázni vele. Túl sok szabadideje van ezekkel gyakorolni. - fejemmel a tábla felé intek és kicsit megrázom a fejem, mintha csak tudnám, úgysem fog hallgatni a tanácsomra. Pedig most tényleg szimplán rendes voltam és még csak kicsit sem paraszt módon adtam elő magam. Ha ez nem lenne elég jótett mára, távozás előtt még kap tőlem egy baráti tanácsot a hadnagy, igaz, már kevésbé cuki formában, mint az előbb. A kérdéseket hallva kénytelen vagyok megtorpanni és teljes testemmel visszafordulni felé. - Ez egy dartozós tipp volt, hadnagy. Úgy nézek ki, mint aki metaforákkal szórakozik? Ha csajozós tippet akarnék adni, azt mondanám, olyan nőnél próbálkozzon, aki nem veri orrba, ha maga a gyűrűje láttán sem hátrál meg. Túl csinos orra van ahhoz, hogy kötést hordjon rajta. - ezzel azt hiszem, megint átléptem egy határt, de ha a hadnagy ennyire engedékeny, hát ne nagyon csodálkozzon. Szinte számítok rá, hogy csúnyán helyre leszek rakva, de sajna évek óta nem hat meg kellően az ilyesmi, és bocsánatot is remekül tudok kérni, anélkül,hogy egy szavát is komolyan gondolnám.

-Nincs az aktádban szexuális zaklatás??? - bukik ki belőlem őszintének ható elképedéssel, de aztán hozzá is teszem gyorsan. - Ja várjunk, úgy érted, hogy amit te követtél el...hmmm...igazából így is meglepő.
Nem szólok rá a pimaszságáért mert szórakoztat és mert...ebben a szobában nem szoktunk ilyet. Mellesleg, én sem viselkedem épp tiszthez méltóan. Gondolom. Akad aki elég jól képzett, hogy képmutatással ugorjon át egy ilyen problémát, én viszont nem. Azért a végén muszáj megráznom felé az ujjam játékosan.
-Enyje közlegény. Ha így fojtatja összetöri a szívem, az pedig már lehet függelemsértés...megjegyzem, ha azt szeretné, hogy emlékezzek a gyűrűjére, ne a nyakában hordja. azon a fertályon túl sok dolog vonja el a férfiember figyelmét.
A kapitány meg fog ölni. Pontosabban, először összerakja a csontjaim mint egy puzzle-t, feltámaszt, és aztán öl meg. Jobb lesz visszafogni magam.
-Mindig ilyen kis vicces voltál a feletteseiddel, vagy csak amióta a férjednél vannak az atombombák kulcsai?