Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 11:31 am
Viharsziget

Yesterday at 5:52 pm
Simon lakrésze

Kedd Okt. 16, 2018 6:59 pm
Sabrina & Markus

Kedd Okt. 16, 2018 7:37 am
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer meteor övében sodródva.

Vas. Okt. 14, 2018 7:13 am
Töltőállomás

Szomb. Okt. 13, 2018 9:04 pm
Selyna Silver

Csüt. Okt. 11, 2018 8:02 pm
Sürgősségi ellátó

Csüt. Okt. 11, 2018 6:10 pm
Lezártam a játékom!

Csüt. Okt. 11, 2018 5:09 pm
Orvosi vizsgáló

Csüt. Okt. 11, 2018 2:16 pm
Hangár

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 7 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 17 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 A Szent tó partvidéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
 #1•• TémanyitásTárgy: A Szent tó partvidéke   Pént. Feb. 23, 2018 9:17 pm

***

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
370
Képességpontok :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #2•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Vas. Feb. 25, 2018 10:05 am


Darla & Darius
Helló Angyalka!
A küldetésem óta nem bírom kiverni a fejemből azt a szőkeséget. A neve állandóan kísért, éjszakánként felriadok, és akkor magam előtt látom az arcvonásait, a hibátlan felépítésű testét, és rádöbbenek, hogy ez betegség. Nekem az a feladatom, hogy a hasonlóakat befogjam, és átadjam a Consiliumnak. Veszélyesek, nem szabadna rá gondolnom sem, de ugyebár a húgom is rátett egy lapáttal arra, hogy jócskán másfele kanyarodjanak el az elmém zeges-zugos meg nem értett foszlányai. Mélyeket sóhajtok, és a tenyerembe temetem az arcomat. A parancsnokomnak azt mondtam, hogy felderítésre megyek, de megint itt állok egy olyan helyszínen, ahol a magamfajtának semmi jelenése nem lenne, de akár foghatnám arra is, hogy a titkos küldetésem a cél. A kislány megtalálása, aki az Ocan bolygó várományosa, ha nem is ebben az értelemben, de képletesen a nagyhatalom az ő kezében lesz, ha meghal a vezetőjük. Milyen lehet egyáltalán az, ha képességeket birtokolhat egy élőlény? Mi lett volna a Földön, ha ilyen emberek születnek? Már hamarabb is elpusztultunk volna. A legutóbbi bokor mellett ülök, és a Szent tavat figyelem. Az adattárból átfutottam a történetén, és meg kell hagyni érdekes, hogy itt állítják próbák elé a gyerekeket. Sétálj át rajta…attól lett érintetlen környék, mert néhány kölyök képes a vízen járni? A szememet dörzsölöm meg, és elégedett mosolyra húzódnak az ajkaim. Tiszteletben kell tartani a hagyományaikat, de most egy sem kószál errefelé, és nekem már régóta nagy vágyam, hogy ússzak egyet. A kis szőke nem szívódhatott fel. Darla…érdekes hangzása van, nem használnak vezetéknevet, mint mi….csak léteznek. A mellényemet oldom le először, aztán folytatom a felsőruházatommal. A közelben hagyom a fegyverem, ha támadásra érne. A hasamon lévő seb szépen gyógyul, és mi van, ha ennek a víznek gyógyító ereje is van? A szőke üstökömbe túrok, és úgy döntök, hogy megválok inkább a nadrágomtól is. Nem vagyok szégyenlős, és nincs is mire annak lennem. A zavarba hozással meg előnyt is szerezhetek. Egy árnyékosabb területre gyűjtöm össze a ruháimat, és egy kis dombocskát képzek belőlük, aztán fogom magam, és kiropogtatva az izmaimat egy pillantást vetek az előttem elterülő vízre.
- Hajrá. – csapom össze a két tenyeremet, és beleszaladok. Eleinte ég minden testfelületem, és a hideg ráz, de beljebb már bizsergetőbb az élmény, és karcsapásokkal úszok befelé. Az úszás kiváltság, a hajón nem sok esély volt rá, hogy az ember elsajátítsa a hozzá szükséges tudást, de az Admirális tett róla, hogy a húgommal együtt felkészüljünk a legrosszabbra. A víz alatt könnyedén tartom vissza a lélegzetemet, és meglepő módon a hasam környéki heg is zsibbadni kezd. Egy jó tíz perc elteltével a felszínre bukkanok, és körülnézek a parton…hehe na és kit látnak a szemeim? Ördögi mosollyal feszítem meg a tempót, és a partig meg sem állok. Könnyedén emelkedem ki anyaszült meztelenül, és túrok a hajamba, hogy az ujjaimmal hátrafésüljem.
- A kis pimasz…megint tilosban jársz? – nézek a szeme közé, és nem bírom ki nevetés nélkül….máris vérvörös a látványomtól.


avatar


A Volentis katonája

Titulus :
Különleges osztag
Tartózkodási hely :
Ocan
Mentális erõ :
8
Képességpontok :
4

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #3•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Vas. Feb. 25, 2018 11:20 am


Darius & Darla  
Tűnj innen, te pokolfajzat.
Egész szép nap a mai. Nincsenek sötét felhők, amelyek beárnyékolnák azt, amit terveztem. Sokszor járom az erdőt, hogy gyűjtsek növényeket, melyeket hasznosítani lehet a gyógyítás során. S bár a levegő egy kissé lehűlt, tudom jól, hogy vannak olyan zöldek, melyek kifejezetten ezt az időt szeretik. Így kora délután, miután a mai napi kvótát letudom, a gyógyítást illetően, egyedül vágok neki a sétának. Kitaposott ösvény és út a célom, hiszen egyedül nem szeretem a járatlan hajkurászni.
Vállamon átdobva, hordom a rongytáskámat, melyben egy kevéske ennivaló és ital is megpihen, hiszen ha már elindultam erre a túrára, úgy gondoltam, hogy meglátogatom a partvidéket is. Ezen a területen sok olyan növény található, ami az erdő közepén nem, így még hasznot is húzok a kellemesből. A partvidék mindig elvarázsol, egy másik világba röppenek, amelyet az ember ritkán bolygat. Azt hiszem ez is az egyesség része, így hitették el velünk, hogy bízhatunk bennük, mert ígéretett tettek, hogy nem bojgatják fel a szent helyeinket.
Én ebben nem hiszek. Az ocantisok között is vannak olyanok, akik csak szépen bánnak a szavakkal, azért, hogy elhitessék velünk a jó szándékukat. Úgy vélem, hogy az emberek is erre játszanak. Persze én csak egy naiva szőkeség vagyok, aki nem szól, csak hallgat és begyűjtögeti a tudást, hogy szépen elraktározza.
A tóhoz haladva, már érzem, hogy valami nem stimmel. S meglátva a tóban pancsikoló idegent, a gyanúm hamar be is igazolódik. Közelebb lépek, s hunyorogva fókuszálok, hogy az alakból már felfedezzem ki is az, aki bemerészkedik a szentélybe. Már csak ő hiányzott. Felsóhajtok, s teszek még pár lépést, amivel nyilván sikerül felhívnom magamra a figyelmét, hiszen megemelkedik, s arcán egy önelégült vigyorral néz farkasszemet velem.
Sűrűn pislogva nézek rá. Egyből leveszem, hogy azt hiszi, hogy nagymenő és most hatalmas bajba kevert engem, de úgy tűnik, hogy még nem tanult a saját hibáiból. Fejemet oldalra billentem, feltérképezem magamnak, de zavarom csak kezdetleges és egyáltalán nem annak szól, hogy ő meztelen. Gyógyító vagyok, láttam már ennél nagyobbat is, amit szívesen közölnék vele, de akkor lesüllyednék egy olyan szintre, melyet az én lelkivilágom nem viselne el.
– Ez az én otthonom, így te jársz tilosban – nevetek fel halkan. Egy szent helyen van és még van mersze ő neki azt mondani, hogy tilosban járok. Ez az egész nevetséges. S még mielőtt bármit is tehetne, kezemet mozdítom. A víz pedig elkezd körülötte körbe-körbe forogni, s lassan növekedni, a testét befedve, egészen a nyakáig. – Mit keresel itt? – nézek rá úgy, hogy szemeimmel mélyre furakodok az ő íriszeiben. A körülötte levő víztölcsér egyelőre kényelmes, nem fullasztó, de akármerre lépne nem tudja hátra hagyni. Ez a kis sugár úgy ragaszkodik az „áldozatához”, mintha pillanatragasztóval tapasztották volna a bőréhez.
– Egész szépen gyógyul a sebed, mellesleg – persze, hogy feltűnt. Ha már itt pucérkodik előttem, akkor nyilván megnézem, hogy miképpen alakul az, amire időt szántam. Azóta is rémálmaim vannak arról a napról, hiszen eléggé felbolygatta az eset a mindennapos harmóniámat.


avatar


Ocantis gyógyító

Mentális erõ :
4
Képességpontok :
1

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #4•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Kedd Jún. 12, 2018 1:32 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
370
Képességpontok :
303

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #5•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Szomb. Júl. 07, 2018 5:44 pm


Hunting


Hosszúak a nappalok és rövidek az éjek most, hogy benne járunk a meleg évszakban. A tél szülöttje vagyok, nekem sokkal jobban fekszik a hideg, mint ez a tomboló meleg, amitől néha elhomályosul a látóhatár, délibáb költözik a végtelen pusztaságra, a sűrűn lakott tavak, patakok  fölé. Állatok napoznak a vizekből kilógó köveken, éltetik a pennyadást, a forrongó levegőt, mi pedig annyit tehetünk, hogy nem bántjuk őket, egyezményes békében élünk velük, ahogy a fákkal, növényekkel egyaránt. Adunk és kapunk, elveszünk tőlük, hogy adjanak nekünk, és adunk, hogy újra kaphassunk. Csodálatos körforgásában a felhők vizet juttatnak vissza a tavainkba, hogy az állataink és mi se haljunk szomjan. Kell ennél többe?
Élelem. Kurvára unom a gyümölcsöket, mindannak ellenére, hogy a küldetésem rövid távú, visszafelé igyekszem Bestela kérésének megfelelően, a beszerzett információval.
A nap fent trónol az égen, lágy szellő szalad a lábam körül, nekem megvan a mázlim, hogy uralom a tűz elemet, így nem kell attól félnem, hogy elolvadok, ámvagy leizzad rólam az ingem. A kinti hőség a bőröm alá kúszik, jólesően borzongat meg, kedvet érzek kinyújtózni egy fa tövében, fejem a táskára hajtani és átaludni a nappalt, ámbár az éjszakai séta kissé veszélyesebb.
Az éhség hajt előre, valamit a határidő, amit kaptam, na meg a sosem pihenő tenni akarás. No nem hazudok, istenien esne egy kis úszás is, lehet az alvást választom.
Apró lény után lopakodom a bozótsóba és csak remélem, hogy az egyetlen vagyok, már úgy értem, hogy egy nagyobb ragadozó nem szegődött a nyomába és ezzel az enyémbe is, lehetek én még itt préda.
A jószág húsa meglehetősen finom, elejteni egyszerű, némi kitartás kell hozzá és nem árt ha tudsz célba lőni. Abban meglehetősen jó vagyok, mindent minden másban, de mit tehetnék? Ez a tökéletessé átka.
A vállamról leakasztom a hajlékony eszközt, hogy a feszes húrra illesszem a hegyes nyilat. Tekintetemmel kutatok a mozgás után, látni akarom, amikor a lény felbukkan, hogy a szemei közt megkínáljam egy lövéssel. Éhesen korog a gyomrom. Jobbra tőlem mozgást észlelek, arra fordulok egész testemben. Amióta az égiek az Ocanon rohangálnak, nem lehet tudni, hogy mire számíthatunk. Simám múlhat az életem azon, mennyire reagálok gyorsan, milyen ütemben engedem el a megfeszített és kihegyezett, kemény ágat. Ha fürgébb vagyok, élhetek. Mégis elvigyorodom, ahogy az ismerős alakba botlik a tekintetem, elidőzöm rajta, nem félek, hogy nem tud az ittlétemről, nem voltam elővigyázatos, de szerintem ő sem.
Imádom a szép nőket, főleg akkor ha önérzetesek és mellé makacsak is, mint senki más.
Pár méter választ el tőle, felmérem a távot, kivárom, hogy rácsodálkozzon egy növényre majd érte hajoljon, én pedig pendülve engedem útjára a fegyverré kovácsolt ágat. Csupán véletlen, hogy súrolja a haját, talán meg is tépi kissé, majd tova suhan az egyik bozótosba. Nincs több véletlen, nem lövök vele ebédet is egyúttal, de nem lehetnek mindig mellettem az istenek.
Elégedett vagyok, el is találtam meg nem is, ha eddig nem tudott az ittlétemről, hát már teszi, még akár az is előfordulhat, hiszen a gyűjtögetés egész embert kíván.
A tóban pancsikol állatok is csapnak némi zajt, nekik bezzeg mindent lehet, még a szent tóban is áztatni a seggüket, esetleg belehugyozni. Bezzeg... az én időmben, de eresszük ezt el, olyan gondolatmenet, amivel nincs értelme foglalkozni.
Vállamon a táskában van kulacsom abban innivalóm, mégis halak pisálták azt is tele. No és?
Leeresztem a szerszámot és előlépek a fa mögül, majd kedélyesen elmosolyodom.
- Elzavartad az ebédem. - semmi köze hozzá, meg még meg is lehet az élőhús, de azért csak lecseszem, mert az jó. Felé sétálok, szemrevételezem a tájat, hátha nincs egyedül, manapság senkiről nem lehet tudni melyik oldalon áll.



avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #6•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Szomb. Júl. 07, 2018 9:14 pm


to; Zarath


Egy kissé megfogyatkoztak a készleteim a nyári növényeket tekintve, ezért úgy határoztam, hogy kihasználom a mai napot arra, hogy amit lehet, elraktározzak. Amióta az emberek itt vannak, azóta érzékelem, hogy fogyatkoznak a természet adta lehetőségek. Egyre ritkul a növényi állomány, s az állatok is meg vannak zavarodva. Tudom, hogy vannak olyan ocantisok, akik azt hiszik, jó lesz nekünk ez a kooperáció, ám én meggyőzhetetlen vagyok. Csak a kárt látom az ittlétükben.
Az erdő déli részét választom, mert jelenleg azt tartom a legembermentesebb zónának. Nincs kedvem egy olyannal összefutni, s kézzel-lábbal elmutogatni, hogy hova menjen, s mit csináljon. Majd talán egy másik alkalommal.
Szerencsére tudom a lelőhelyeket, így nem vakon tapogatózom, s indulok meg. Különböző növények lapulnak már a táskám mélyén, ám van még valami, ami hiányzik. Egy ritka darab, egy olyan fajta, melyet jól meg kell becsülni. A dédanyámtól tanult recepteket szoktam elkészíteni, s ő kincsként említi ezt a kék színben pompázó, édeskés illattal megáldott élőlényt. A szép benne az, hogyha leszedjük, akkor a kék színéből pár napon belül lila lesz. Ha lilává válik, akkor tudod, hogy már felhasználható, s gyakorlatilag bármilyen bajodra jó. Ritkaság, s én éppen egy fa tövében veszem észre.
– Éljen – leguggolok hozzá, hogy a tövénél vágjam el a szárát. Nem akarom gyökerestül kitépni, mert az az érdekem, hogy minél több legyen belőle. Ám egy szállal nem elégszem meg, így újabbért nyúlok, amikor érzékelem, hogy a fejem fölött elsuhan valami. A kést megmarkolom, a táskát a fa tövébe ejtem, s egyből készen állok arra, hogy támadjak.
Felegyenesedem, s egész testemmel arra fordulok, ahonnan az ág érkezik. Gondolhattam volna. Ha nem ő lenne, akkor támadnék. ám nem vagyok ostoba, tudom, hogy könnyedén pórul járhatok vele szemben, így
– Brühühühü – nézek rá cinikusan. – Adjak zsepit, hogy ne a földre hulljanak a könnyeid, mert üres marad a hasad? – húzom ki magamat, amennyire lehet, bár ez is édeskevés ahhoz, hogy elérjem az ő magasságát. Tőle félni kellene, ám én bennem kevesebb félsz van, mint másokban. Szórakoztatni szoktak a találkozóink, főleg azért, mert lehet vele csatázni, s ő biztosan nem sértődik be, ha véletlenül olyan szalad ki a számon. Na meg, félteni sem kell. Humora az eléggé kesernyés, s a stílusa néha földelni való, ám szerencséjére nem vagyok az a fajta lányka, aki fut apucihoz, ha illetlen szavakkal illetik. Sőt..
– Mond csak Zarath, túlságosan unatkozol, hogy erre evett a fene? – teszem fel a kérdésemet, megütve valami olyan hangszínt, mely hasonlít az őszinte érdeklődéshez. Áhh kit áltatok? Tudja ő pontosan jól, hogy milyen vagyok, felesleges színjátékot nem kell bemutatni neki.
- Ja.. itt a botod, véletlenül eltört egy kis pörkölés után – nyújtom felé a tárgyat, melyet elhajított a fejem fölött.  




avatar


Ocantis harcos

Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
33
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #7•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Kedd Júl. 10, 2018 2:21 pm

Hunting


Kezd a kedvem vidám lenni, imádom az olyan vadmacskákat, mint Tyria. Apró kis élcelődő vitáink mindig egy kicsit feldobnak, elhitetik velem, hogy a világ szép, emellett azok közé tartozik, akiket szeretnék falhoz csapni és megmutatni neki, hogy mit hagy ki, amikor engem nem enged a lábai közé, de ezt halasszuk későbbre.
Szemöldököm magasba szalad, közelebb sétálok, talányos pillantásom elidőzik az alakján.
- Mily nagylelkű vagy. Szívesebben sírnék a melleden, mint egy papírdarabba. – tény, ami való. Az éhségtől mondjuk lassan valóban sírva fakadok, vagy karóba húzom a csajt, és még csak nem is úgy, aztán pedig nyílt tűzöm lepörkölöm a bőrét, hogy felzabáljam a húsát. Ámbár messze áll tőlem a kannibalizmus, de az éhség nagy úr és még nagyobb űr, a gyomromban.
Elé sétálok, hogy a kezem nyújtsam célt nem tévesztett íjam felé.
- Hogy őszinte legyek követtelek, félte, hogy nélkülem veszélybe kerülhetsz, egy igazi lovag megvéd egy szép hölgyet, megfelelő fizetségért cserébe. – azt meg tegyük hozzá, hogy vad véletlen vezérelt az útjába és azt is, hogy nem nagyon szorul védelemre, előbb vágja át bárki torkát, mint a legtöbb nő, akit ismerek. De az ocantis harcos nép, a nők amazonok, kiket arra neveltek, hogy meg tudják magukat védeni.
Sietős lenne az utam Bestla felé, híreket viszek neki és mellékest, amit nem kötné akárki, ámvagy bárki orrára, főleg, mert nincs sok köze, sőt mondhatni semmi köze senkinek hozzá. Mellékesen kezdeni sem tudnának vele mit, de jó lenne tudni, mire készülnek az égiek, dolgozunk az ügyön.
Gúnyos mosoly úszik a szám sarklába, olyan közel lépek, hogy megcsap az illata, testének hője, főleg,  hogy sokkal jobban érzékelemi, mint a legtöbb társam, kiket nem a tűz eleme emészt nap, mint nap.
Átveszem a szerszámomat, még mindig nem azt, és azt oda sem adnám, nyelvemmel unottan csettintek.
- Nocsak, milyen gyors lehetett, ha a levegőben lángra lobbant félig. – ejej, hogyan fogok úgy vadászni, hogy ez a kislány itt tönkre teszik a munkámat?  
- Milyen tüzesek vagyunk ma. – hogy kicsit piszkáljam, áthelyezem a balomba a pörkölt fát, valamire még jó lesz, jobbommal megérintem az orrát, onnan az állát és célzottan megindulok lefelé a nyakára majd a mellei felé, de jól sejtem, hogy megakadályoz eme mozdulatot, erre számítok tőle. Mégis előszeretettel heccelem. Egyszer biztos vagyok benne, hogy eljön az ideje, amikor a karjaimba omlik, mint a legtöbb nő, igaz hamar meg is unom őket, de egyiket sem tervezem asszonyomul fogadni, lekötni magam, hűség, balblabla. Mérhetetlenül unalmasnak hangzik, nem is vágyam ez, sokkal inkább a szabadság, az, hogy járjam a vidéket és semmi se faljon fel, vagy csak kis részben és az ne a lábam legyen, a kezem sem, de azért megőrizném a farkam is.
De ez a családosid ez nagyon nem én vagyok, bár arról nem szól a fáma, hogy hány kölyköm lehet a városban vagy a környéken, igaz már elég sok helyet bejártam, hogy akár máshol is lehetnek.


avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #8•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Kedd Júl. 10, 2018 7:39 pm


to; Zarath


Naná, hogy ilyen szöveggel jön. Mindig csak a testiség körül forognak a szavai és a gondolatai. Már meg sem lepődöm ezen.
– Egészen hízelgő a gondolat, hogy követtél – rándul az arcom egy mosolyféleségbe, ám nem túlzom ezt el, sőt még mielőtt bármit mondhatna tovább fűzöm a gondolatomat. – Ám tudom, hogy te aztán nem futsz nő után, így megmarad titkos álmaimnak ez a tetted  - nyújtom ki rá a nyelvemet. – Fizetség? És mégis mit szeretnél azért cserébe kapni, hogy rám lőttél? Mert tudomásom szerint a lovagoknak védenie kellene, nem éppen a bajt hozni… – lovagok, ugyan. Egy nő igenis meg tudja védeni magát, még akkor is, ha nem kapott megfelelő képzettséget. Na, hát akkor vegyünk engem példának. Bőven előnyben vagyok a tudatlanokkal szemben.
Sajnos nem tudok hátrálni, maximum a fára lenne lehetőségem felmászni. Ám ehelyett csak azt választom, hogy hátamat a fatörzsének döntöm, s egy sóhaj kíséretében veszem tudomásul, hogy bizony csapdába estem.
– Mesterien bánsz vele, meg kell hagyni – vigyorgom rá. Egyáltalán nem bánom, hogy ez lett az íj sorsa. Megérdemelte, ha már volt képe felém lőni. Sőt.. Ennél cudarabb revansot is érdemelne.
– Mint mindig - szemeimet megforgatom, hát nem ez volt élete poénja, ám ezen nem tudok sokáig töprengeni, hiszen valami olyasmit tesz, mivel úgy igazán kicsapja a biztosítékot.
Kezem már azelőtt elkapja az övét, hogy a nyakamra érne. Túlságosan közel van, melyet nagyon nehezen tudok elviselni. Nem azért, mert az illata túlságosan zavarná az orromat, sőőt még csak nem is azért, mert undorodnék tőle. Hanem az a tény, hogy ez az általános reakcióm arra, ha valaki közeledni akarna. Hiszen minek tenné ezt bárki is? Nem vagyok én olyan nőszemélynek való.
– Sosem adod fel? – pillantok fel rá egy kisebb mosollyal a szám szegletében. Zarath kemény dió, míg a legtöbb nő bármikor bevetné magát a karjába, s ezt ő el is várja., én már csak dacból sem teszem meg ezt. Ugyan. Bármelyik égi aláfeküdne, sőőőt az ocantisok sem tudnak neki ellenállni, de én éppen ezért teszem meg. Számomra ez sokkal szórakoztatóbb, nagyon élvezem a kis játékainkat, mert táncikálhatunk egymás idegszálain, miközben van ott egy kis feszültség. Komolyan néha még hiányozna is, ha véletlenül eltűnne.
Mélyen magamba szívom még az illatát, majd egy kisebbet taszítok rajta, hogy ezzel is tudtára adjam, hogy túlságosan közel van. Belemászott az aurámba, s egyáltalán nem tetszik, hogy szinte érzem, ahogy a szívem egyre vehemensebben ver. Az áruló nem akar úgy reagálni, ahogy az agyam, s ez így nem jó. A tisztes távolság híve vagyok, főleg ha Zarathról van szó.
– Merre fele tartasz? – hogy még véletlenül se arra menjek. Hiába tartozik azon kevés ocantisok közé, akiket úgymond még el is viselek. Vannak olyan pillanatok, amikor jobban szeretném távol tudni magamtól őt. Most ez a mai, éppen így van.





avatar


Ocantis harcos

Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
33
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #9•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Szer. Júl. 11, 2018 5:19 pm

Hunting


S milyen jól látja, hiszen sem nő után nem futok, sem többet nem kockáztatok, mint annak helye lenne. Lássuk be, hogy nem vagyok hős, de még csak az a fajta sem, aki kockára tenné az életét, egy olyan ügyért, ami nem hoz számára hasznot. Lehet fújjogni, és eljátszani, hogy a nő erénye megéri, hogy karddal a kezünkbe rontsunk a csatába, amibe el fogunk vérezni, mégis kevesek kiváltsága ez. Azoké, akik nem tartják sokra az életüket, ám vagy túl hülyék. Én egyik sem vagyok.
Nőért pontosan annyit teszek meg, amennyit ő tenne meg értem, ergó nem túl sokat. Nem félek, hogy Tyriára ez ne lenne ráhúzható, miként a vizes lepedő.  Ő sem moccantaná a kisujját sem értem, valószínű én sem mennék messzire érte. Azért persze csekélyke esélyt adnék neki, ha más nem, hogy kicsi testmozgást végezzek. Jó, valószínűleg nem hagynám, hogy kivérezzen, tekintve, hogy ki az apja. Szóval, mégis csak meg kell védenem.
- Talán bajod esett? – olyan közel sétálok, hogy nekiszorítom a fának keskeny kis testét. Szeretem a nőkben ezt a törékenységet, ezt a finom izmoltságot, puhaságukat, mégis a legtöbbe egy vadmacska lakik, benne nem is olyan mélyen, félő, hogy fúj és karmol, tán a szemem is kitépi a körmei hegyével.
- Ha rád akartam volna lőni, hidd el, meg is teszem. – akkor már halott lenne, ha én úgy akarom. Ha máshogy akkor máshol lőttem volna keresztül, ezt azt hiszem egyikünk sem kétli, igaz azt nem lehet elmondani, hogy a haja szála sem görbült. Célozni meg tudni kell, igaz … khm … máshogy is célba venném.
Magabiztos mosolyt villantok, olyan, amit a győztesek szoktak, akkor is, ha éppen a lábát eszi le egy viziszörny.
- Ha sejtenéd még mennyi mindennel bánok jól. – térdem a lábai közé tolom nem annyira, hogy perverz legyen, annyira sem, hogy túl tolakodó, inkább csak annyira, hogy felhergeljem kicsit, abban jó szoktam lenni, bár elviselném, ha ma jól viselkedne. Kicsit lehetne odaadó, finoman átengedő.
Felciccenek, hogy megállítja a mozdulatom, ugyan már. Annyira tudtam, hogy ez lesz, pedig biztos vagyok benne, hogy ő maga is ki van éhezve az kapcsolatokra, érintésekre, arra, hogy valaki éreztesse vele, kell neki, csak retteg tőle, talán önmagától. Visszahúzom a kezem, jól van, adok neki időt, pedig biztos, hogy puha a bőre, tán kicsit az éhségem is csillapítaná.
- Mit gondolsz? Fel kéne? – szócsatározás, száj karate, ennyi megy köztünk és a finom testi jelzések, az övéből például kíváncsiság vibrál, mégis hátra lépek, ahogy eltaszít.
Már majdnem odavágom, hogy Ilmin a célom, de kicsit azért még élvezhetné a társaságom, hiszen tudom, hogy nagyon hiányoznék neki. Nem kétlem, hogy kell neki egy kis izgalom a személyembe csomagolva, egyedül Ő tagadja, de azt is minek?
- Veled megyek, elkísérlek, nehogy bajod essék, megbotlasz vagy valami. – érezheti az enyhe heccelést a szavaim mögött, mert pontosan tudja, hogy nem attól féltem, bibis lesz a térde. Táskámba mélyesztem a pörkölt nyilat, kedélyesen mosolyogva várom, hogy induljunk, pedig tudom, hogy még gyűjtögetni fog, de kicsit szóval tartom, aztán itt sem vagyok.
Galambocskám, rebbenj az ölembe!



avatar

Vendég

Vendég


Vissza az elejére Go down
 #10•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   Csüt. Júl. 12, 2018 4:23 pm


to; Zarath


Ő tudja és én is tudom, mégsem kell kimondani, fél kézzel el tenne láb alól, ha arra kérnék, ám szerencsémre – majd örülök neki egyszer, ha úgy adódik… -, apám pozíciója ad némi védettséget. Nyilván ez néhány helyzetben kifizetődő, ám a kiképzésen néha már idegesítő volt, hogy nem mernek hozzámérni, mert attól félnek, hogy elpanaszolom apucinak. Hogyne. Mintha én pont az a lány lennék, aki a szülei vállára dőlve siránkozik, ugyan.
– Hát nem kétlem, hogy például a kézjátékod eléggé fantasztikus lehet… Elvégre eleget gyakorolhatsz - nevetek fel kelletlenül. Túl közel van. Az illata úgy belemászik az orromba, mintha valamiféle drog lenne, s mintha még hallucinációt is okozna. Férfias, állatias és túlságosan vonzó keverék ez, ami egy - számomra szörnyű kimenetelű - képet vetít elém. Látom, ahogy a fának dönt, hogy lába helyett immár a keze furakszik combjaim közé, s én balga még csak nem is ellenkezem, hanem úgy adom át magam neki, mintha egy játékbaba lennék…
Szerencsémre van egy aprócska mozzanat, egy leheletnyi zavar, mely végre visszarepít a valóságba, így vagyok képes arra, hogy ellenkezzek. Muszáj. Zarath nem kaphatja meg azt az örömöt, hogy alávetem magamat az ő akaratának.
– Nem - jelentem ki talán túlságosan is határozottan. Unalmas lenne. Már úgy megszoktam, hogy vele másképpen is lehet beszélgetni. Sokan túlzottan beleszorultak a biztonságosnak gondolt kis világukba, de Zarath… Habzsol, már amennyire ezt megteheti. Minden pillanatát élvezi annak, ami megadatik neki és ez néha komolyan mondom irigylére méltó.
Ám igyekszem úgy viszonyulni hozzá, hogy minél kevesebbet láttassak abból, ahogy igazándiból gondolkozom róla, még a végén a fejébe szállna, s az még nagyobbra nőne, esetleg kipukkadna. Kár lenne érte.
– Jajj és ha megbotlok, akkor rád eshetek? – a tapsikolás és az ugrálás elmarad, inkább ugyanazt a heccelést hallhatja ki a hangomból, melyet én kapok tőle. – Húúú, ráeshetek a nagy, hatalmas és erős Zarathra, atyaéééég – rájátszom az egészre, hogy éreztessem mennyire szükségtelen az, hogy kísérgessen. Amúgy sem vagyok az a szerencsétlen fajta, aki egy ágban megbotlik és az arcával tompítja az esést. Mégis miket néz ki belőlem?
- Édes, ugye tudod, hogy meg tudom védeni magamat? - dobom át végül a vállamon a táskát, s mellé lépek. - Nem fogok több növényt gyűjtögetni, szóval tényleg magamra hagyhatsz – amúgy sem a főváros irányába szeretném venni az utat. Még van egy kis magán dolgom, melyhez neki semmi köze, így számomra tényleg az a legfőbb, ha ő minél előbb tovaindulna.





avatar


Ocantis harcos

Tartózkodási hely :
Ocan bolygó
Mentális erõ :
33
Képességpontok :
19

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #11•• TémanyitásTárgy: Re: A Szent tó partvidéke   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

A Szent tó partvidéke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Szent Johanna Gimi Szerepjáték
» Partvidékek
» Partvidékek
» Partvidékek
» Partvidékek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Ocan bolygó-
^
ˇ