Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Archivált karakterek Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Dr. Adeline Bolton
Anonymous
Vendég
Vendég



#1Szer. Jún. 20, 2018 1:15 pm
Adeline Bolton

Sok munkamániás a házastársa elől bujkál. Állandó elfoglaltságával igyekszik elkerülni, hogy szembe kelljen néznie az érzéseivel, vagy házastársa érzelmeivel. / Gary Chapman /

Az alapok
Becenév: Ada, Mrs. Bolton.
Faj: ember
Születési hely, idő: Franciaország > Párizs; 2594.03.29.
Kor: 32
Csoport: telepes
Család:
Mr. & Mrs. Charbonneau † ; szülők. Értelmiségi, francia nemes felmenőkkel rendelkező család. A szülők, mindketten orvosok voltak, kiemelkedőek a saját szakterületükön (kardiológia és neurológia). Kései gyermekként jöttem a világra, édesanyámat meddőnek nyilvánították, és számtalan vetélésen volt túl, így csodaként emlegették az érkezésem. Időskori betegségeiknek köszönhetően elhaláloztak.
Mr. Bolton - Férj. Consilium-i tag. Érdekházasságról van szó, nem holmi gyerekes szerelemről. További két felesége van rajtam kívül, akik vele élnek a Volentisen. A válásunknak nem lenne elméleti akadálya, egészségügyileg alkalmatlan vagyok arra, hogy teherbe essek, és kihordjak, majd életet adjak egy gyermeknek. Azonban a látszat fenntartása fontos, így Bolton hallani sem akar a válásról.
Családi állapot: Házas
Szexuális beállítottság: Heteroszexuális
Karakter arca: Scarlett Johansson


We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings


Jellem


diszkrét ; nem csupán az orvosi titoktartás követeli meg azt, hogy bizonyos információkat diszkréten kezeljek. Jómagam életét érintő kérdések is megkövetelik azt, hogy nagy figyelmet szenteljek arra, kinek mit mondok és mikor. Sokan éppen emiatt titokzatosnak tartanak.

zárkózott ; a fent leírtakat tovább ecsetelve, ami a titokzatosságot illeti, nem állnak távol az igazságtól. Valójában nehezen nyílok meg, s a magam köré felhúzott falak masszívan távol tartanak mindenkit. Az érzelmek gyengévé tesznek, nekem pedig nincs szükségem erre. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy magányos vagyok, de erről kicsit később.

intuitív ; mint mindenki, én is az érzékszerveimre támaszkodom, mikor a környezetem, s az abban zajló események felméréséről van szó. A konkrétumokra, apró, mások számára talán lényegtelen részletekre koncentrálok. Éppen ezért jó vagyok a megfigyelésekben. Realista emberként hajlamos vagyok feketén s fehéren látni a dolgokat, s nem hinni a hipotézisekben.

intelligens ; bár elsőre nem feltételeznétek rólam, de igenis nyitott vagyok az engem körülvevő világra. Persze, ez legfőképpen tudományos szempontból a leginkább igaz rám. A szakterületemen kívül sok más tudományág iránt érdeklődöm, és mindig keresem az újabb kihívásokat. Sőt, szomjazom az új ötleteket, és érdekelnek a különféle alternatív megoldások Így hát a kollégáimmal is mindig szívesen tartok eszmecserét.

lelkiismeretes ; a munkámat illetően nem ismerek lehetetlent. Maximalista vagyok, és mindig törekszem arra, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, és ez igaz az életem (majdnem) minden területére, így hát a munkámra is. Elengedhetetlen, hogy a legjobbat nyújtsam, hiszen életek függnek tőlem. Nem csupán a gyermek megszületéséért felelek, hanem az édesanya egészségéért is egyaránt, nem beszélve a terhesség végigkövetéséről. Vizsgálataim során mindig alaposan járok el, és a pontosság, s visszakövethetőség miatt is feljegyzéseket, részletes orvosi jelentéseket rögzítek.

kritikus ; másokkal, s legfőképpen magammal szemben folyamatos kritikát fogalmazok meg. Őszinteségemből kifolyólag, sokszor túl élesen bírálok. Kár lenne azzal áltatni magam, hogy többnyire építő kritikát fogalmazok meg a környezetemben lévők irányába, mert ez nem teljesen állná meg a helyét. Eme jellemhibám talán onnan fakad, hogy engem is mindig kritizáltak, a szüleim, a felsőbb kör emberei, majd a férjem.

magányos ; ez az, amit nyíltan sosem vallanék be. Az, hogy magam mögött hagytam a Volentist, egyfajta remeteségbe taszítottam magam, s tudatosan tettem ezt. Látszólag megannyi ember vesz körül, én mégsem törekszem arra, hogy bárkivel is kapcsolatot teremtsek. A kollégákkal a munka köt össze, a páciensektől tudatosan tartom magam távol. A férjemmel való házasságomra tökéletesen illik a 'társas magány' kifejezés, és ez már akkor is így volt, mikor még együtt éltünk. A munkám az életem, s jobbnak látom, ha ez így is marad.




- Tehát tényleg igaz, hogy elmész. - nem szükséges megfordulnom ahhoz, hogy tudjam, kihez tartozik a hátam mögött csendülő bársonyos hang.
- Igen. - érkezik tőlem a válasz, miközben tovább folytatom a gondos precizitással összehajtott ruhák becsomagolását. Csupán a legszükségesebb holmikat kívánom magammal vinni, azonban a bőröndök száma azt mutatja, nem biztos, hogy ezzel a tervemmel sikerrel járok.
- Mikor jössz vissza? - az újabb kérdést lépések tompa zaja kíséri, egészen az íróasztalomig, melynek felülete üresen ásít bele a szobába, minek tartalma percről percre fogyatkozik. Nem sietek a válasszal, de nem is sürgetnek. Puha ujjbegyek dobolnak az üveglapon, ezzel összemaszatolva a fényesre törölt felületet.
- Nem tudom pontosan megmondani. Addig maradok, amíg szükség van rám. - felelek végül, s lesimítom az utolsó darabot a bőröndben, majd a fedeléért nyúlva egy határozott mozdulattal lecsukom azt.
- Olyan kár! - sápítozik a női hang, nem kevés világfájdalmat belesűrítve ebbe a két szóba. - Szerettem volna, ha itt vagy Edward születésénél. -
A telt ajkak érezhetően megrándulnak, de a másik fél ebből mit sem lát. Felegyenesedem, s végül szembe fordulok Vele. Mary Smith. A nevénél már csak az észjárása volt egyszerűbb. Piszkos szőke haj, bután a semmibe révedő szürke szemek. A férjem szerint több hasonlóság van bennünk, mint azt feltételezném. Minden bizonnyal a külső jegyekre gondolhatott, leszámítva azt az apróságot, hogy a lány alig múlt el tizennyolc éves. Tekintetünk találkozásakor szélesen elmosolyodik. Jobb kezével az íróasztal lapjára támaszkodik, baljával pedig egyetlen percre sem hagyja abba kerekedő hasának simogatását.
- Nem akarsz inkább leülni? - kérdezem, s mutatok az ágyra. Az egykori hitvesi ágyunkra, melyet Mr. Boltonnal osztottam meg, egészen tíz hónappal azelőttig.
- De igen, köszönöm. Brutális, milyen fáradt vagyok, és a bokáim is szépen lassan kezdenek eltűnni. - elindul a panaszáradat, miközben az ágyon felszabadított hely felé sétál, s ahogy leül, előzékenyen beigazítok két nagyobb párnát a derekához és a hátához. Újfent megköszöni, s hálás pillantások közepette kíséri végig, miként lépek oda a komódomhoz, és húzom ki módszeresen a fiókokat. - El sem akartam hinni, amikor először meghallottam, hogy lemész.. oda. -
Mary nem azon kalandvágyó fiatalok közé tartozott, ki egy új világot szeretne felfedezni. Ő sokkal inkább preferálta a kényelmes életet, melyet a férje mellett meg is kapott. Pontosítok. A férjünk mellett. Igen. Hivatalosan én voltam az elsőszámú Mrs. Bolton, de egészen addig lesz így, amíg el nem hagyom a Volentis területét. Ezzel pedig Ő is pontosan tisztában volt, bármennyire is előadta az ostoba tyúk szerepét. Tény, hogy nem Ő volt a legélesebb kés a fiókban, de nem is szabad elkönyvelni a legostobábbnak. Azonban azzal még Ő sincs tisztában, hogy Mr. Bolton olyannyira rákapott a többnejűség ízére, hogy már folyamatban van a harmadik feleség befűzése. Maryvel ellentétben én mindenről tudtam. Bolton egyfajta cinkosként tekintett rám, talán ez a kapcsolatunk sajátossága is volt. Egészségügyi állapotomból kifolyólag képtelen voltam gyermekkel megajándékozni, így a törvények lehetővé tették volna azt is, hogy elváljunk. Ő azonban nem egyezett bele.
„Szükségem van Rád, a szépségedre és az eszedre.” - mindig ezt hajtogatta, hiszen a különféle eseményeken s azon kívül is tökéletesen ellavíroztam a társasági útvesztőkben. Hivatalosan sosem ismerte el sem Ő sem pedig én, hogy meddő vagyok. Az emberek azonban pletykálni kezdtek, s megkérdőjelezték a nemzőképességét, így újította be Maryt, aki láthatóan minden igényét kielégítette. S hogy mit szóltam én mindehhez? Egy Consiliumi feleségnek sincs több joga, mint bármely nőnek ebben a férfi központú társadalomban. Nem adtam hangot nem tetszésemnek, de legszívesebben rá borítottam volna az íróasztalt, mely mögött oly elégedetten vigyorgott, miközben a titkárnője térdre dobta magát előtte. Igen. Mindig is hűtlen volt, csak éppen ez nem volt a nyilvánosság elé tárva, és nem vette el feleségül az épp aktuális szeretőjét. Kettőnk között szó sem volt soha szerelemről, azonban az, hogy immáron más is viselte a Mrs. Bolton nevet, sértő volt az önbecsülésemre nézve.
Pontosan ezért jött kapóra ez a lehetőség. Orvosokra volt szükség lent, az Oceantison, és egy pillanatig sem volt kérdés, hogy jelentkezem. Szülész-nőgyógyászként több hasznomat vették, mint feleségként, kit már lecseréltek egy fiatalabb prototípusra.
- Mary, kedvesem, hát itt vagy! - gondolataimból még a lány folyamatos csacsogása sem billent ki, és ez egészen addig így is marad, míg fel nem tűnik a férjünk. - Már mindenhol kerestelek! Dr. Petterson már vár téged az ultrahang vizsgálaton. -
- Ó el is felejtettem! Csak mindenképp elakartam köszönni Adelinetól. - a férfi keresztülsiet a szobán, és segít fekleni Marynek az ágyból, majd karon fogva az ajtóig kíséri. - Vigyázz magadra! Remélem majd még beszélünk! -
- Menj csak, mindjárt utánad megyek. - küldte előre a búcsúzkodó lányt, aki hamar el is tűnt a folyosón, majd Rám emelte a tekintetét. Csend telepedett kettőnkre, s Ő is pontosan tudta, hogy nem én fogom megtörni.
- Nem kell ezt csinálnod. Tudod, hogy itt maradhatsz, és.. -
- A döntésem végleges. - vágok közbe. Mindig is gyűlölte, ha a szavába vágtam, és ez most sincs így. Mélyen szívja be a levegőt, és még mindig mereven engem néz. - Valójában annak sincs akadálya, hogy hivatalosan is elváljunk. -
- Nem! - szavaim csak még jobban felpaprikázzák, és fenyegetően közelebb lép hozzám. Egyenes tartással, büszkén felszegett állal nézek fel Rá, s nem hagyom, hogy akár egyetlen percre is azt érezze, eléri azt, amit akar. A teljes megfélemlítést. - Ezt már megbeszéltük. Egy válás nem mutatna jól a múltamban, és különben is.. megkapod azt, amit akarsz. Élhetsz a munkádnak. -
Ahogyan eddig is tettem, ezt azonban már én fűzöm hozzá magamban. Csak most a helyszín változik, én pedig határozottan örülök, hogy nem leszek állandóan szem előtt.
- Látom hajthatatlan vagy. De egyet jegyezz meg. - [/color]ekkor odalép közvetlenül mellém, s erősen megragadva a felkarom, ránt magához. - Ne merészelj szégyent hozni rám, és a nevemre, megértetted? -
- Vedd le rólam a mocskos kezed! - rántom ki hirtelen a kezem az övéből. Látom meglepi a fizikai erőm. Sokat edzettem, s erősödtem azóta, mióta utoljára kezet emelt rám. - Egyedül Te vagy az, aki szégyent hoz saját magára. -
S mielőtt még újból indulatosan felém iramodna, megkerülöm Őt, s kislisszanok az ajtón. A csomagjaim már készen állnak, a hajó pedig hamarosan indul. Nincs már miért visszafordulnom. Soha nem is volt.


Memento Mori
vén róka a szakmában : )
Vissza az elejére Go down
Maddox Wes
Titulus : A lázadók vezetője
Tartózkodási hely : itt is - ott is
Hozzászólás száma : 74
Maddox Wes
Azonosítatlan létforma



#2Csüt. Jún. 21, 2018 10:05 am
Elfogadva!
Stars can't shine without darkness

Drága Adeline!
Engem ért a megtiszteltetés hogy először köszönthetlek az oldalon! (Na jó, bevallom kiharcoltam, hogy én fogadhassalak el Very Happy ) Csodálatos előtörténetet írtál melynek minden szava kincs. Tudom, én általában mindenkiről ódákat zengek, de hagy veregesselek vállon, sokkal jobb vagy, mint amire emlékeztem, és bár már akkor is írtóra tehetségesnek gondoltalak, ez az idő múlásával még jobban kiforrta magát, még inkább beértél. Szerintem adjunk ki egy könyvet Dr. Adeline Bolton életéről! Ez lenne a legjobb, és persze életem legzseniálisabb ötlete. :DDD

A pb választásnak nagyon örülök, és be kell valljam, annak is, hogy végül sikerült meggyőznöm Scarlett szőkeségéről. Számomra ő sokkal nőisebb ezzel a hajszínnel, és bár a világos hajú, okos nőkre sokszor bélyeget aggatnak, úgy hiszem, jelen esetben a jellemedből kiindulva nem fogják ezt tenni, mert hamarabb fogod kikérni magadnak, mint hogy megszólaljon bárki is visszakozva.

Nagyon sajnálom, hogy egy olyan csodás szakmában, mint a tiéd is, pont te vagy az, aki képtelen a gyermekvállalásra. Igazából nem tudom, hogy ez neked valójában jó - e vagy rossz, mert hát nyilván minden nő tudja, hogy szülnie kell, azért nem lehet egyszerű együtt élni egy Consi taggal, pláne nem úgy, hogy még osztoznod is kötelező. Mert hát a kedves férjed, az úgy látom nem épp a hűség és kitartás mintapéldánya.
Mindenesetre, én tudom, hogy a telepen neked sokkal jobb helyed lesz. Mivel Consi feleség vagy , úgyis a legjobb iroda illet majd meg, meg egy nagyobbacska kabin, ami szintén luxus kategória. Aztán lehet hogy még jól is fogod érezni magad... lehet lesz aki szórakoztat...

Futás foglalni amit kell, és ha még nem tetted, és üdv még egyszer közöttünk Smile

Isten hozott a fedélzeten!
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ