Annyira izgatott lettem a hírektől,hogy egy pillanatra el is felejtettem aggódni. A raktár felé próbálom nem megelőzni a Kapitányt, pedig a riadó hangja szinte instant megdobja az adrenalin szintemet. Kissé talán nagyobb lelkesedéssel veszem kézbe és ellenőrzöm a fegyveremet, mint most illene, de leszarom. - Igenis! - Bólintok, miközben vételezek egy tartalék tárat is, aztán könnyed léptekkel követem Ethant.
Végigkísérem Jack mozdulatait. Nagyon is ügyesen végzi a munkáját, mondjuk nem meglepő. Ő ismeri a legjobban ezt a hajót. Szerintem vakon is mindenhová eltalálna. Miközben a vezetésre koncentrálok fura hangokra leszek figyelmes, majd a kamerákat kezdem el figyelni. Az egyiket mintha eltakarta volna valami. Nah mi van? Kedved kapott egy kis nasihoz? Pedig még meghívott sem kapott. -Kapitány!... Kapitány itt a Parancsnok!-Megvárom, míg visszajelez, majd folytatom. -A vendégünk azt hiszem éppen az ellátmányunkat dézsmálja. Nem tiszta a kép, valami eltakarja a kamerát, talán egyik végtagja... De úgy hallom nagyon is ízlik neki a kajánk.
nem ismerős a fegyver amit a kezembe adnak. De mint minden eszköz amit századok óta gyilkolásra tervez az ember rém egyszerű kezelésű. Itt a biztosító gomb. itt pedig a dögölj meg gomb. - Kapitány nem lesz alul öltözve a bálhoz? - Utalok rá hogy neki csak stukkere van. A parancsnok szavait hallva elkomorulok. - Ha az a dög a Nutellát zabálja én nem tárgyalok kinyírom. - Majd a biztonság kedvéért magamhoz veszek egy könnygáz gránátot is. - Zárt helyeken felettébb hasznos.
-Reméljük, elég ez is. Ha mégsem, Pressi, maradj a termen kívül, és onnan fedezz majd. Mr.Silver, a maga dolga lesz, hogy velem jöjjön, és lepje meg a potyautast. Azért kibiztosítom a fegyvert, biztos ami biztos. -A nutellát még én sem tudom hol van. - Jegyzi meg a kapitány morogva. - Tartsa rajta a szemét Ms.Petterson. Jelentést kérek, ha bármi apróságot lát. Intek, hogy kövessenek, és futva közelítem meg végre a raktár ajtót. Feloldom rajta a karantént, és amint kinyílik lassan lépek be. A fegyvert a plafon felé tartva. -Adja meg magát! A Flotta nevében letartóztatom!
Továbbra sem lehet látni a sötétben, és rendetlenségben, mi történik, csak az a biztos, hogy a hangra reagál valami, és négykézláb iramodik meg úgy, hogy el is csúszik először a száraz tápban, aztán pedig felugrál pár dobozra, és visszamászik a szellőzőkbe. Hallani, ahogy odafent közlekedik, az ajtó felé.
- A mitellát? - Nézek értetlenül az alparira, és próbálom nem elröhögni magam. nekünk olyan nem hiszem, hogy jutna. Amúgy meg valami hasonló jutott nekem is eszembe, csak épp az energiaszeletekkel kapcsolatban. Csak az teszi helyre a vércukromat egy szar nap után, úgyhogy most kezdhetek tényleg aggódni, basszameg. - Meglesz. Majd figyelek a seggetekre. - mondom gondolkodás nélkül, aztán hogy kicsit jobban hangozzon, hozzáteszem: Kapitány!
A raktár nyitott ajtánál állok meg és a fegyverem lámpáját bekapcsolva követem Ethan mozgását. Az idegen mozdulataira felkapom a fejem és a plafonra emelem a fegyverem. Rohadtul nem kellene kiengedni ezt a valamit.
-Nem tudom mi az a nutella, de én amondó vagyok inkább a piát védjétek.-Mosolyodom el, bár ők ezt úgy sem látják. Nehogy már kimaradjak a buliból. -Értettem Kapitány!-Jelzem felé, hogy a parancsot rendben magkaptam és felfogtam. Tovább figyelem a kamerát és őket is hallgatom. A jelek szerint megindultak a raktárba. A lény azonnal mozgásnak indul. Mikor elcsúszik kicsit felnevetek, de utána azonnal jelentek. -Kapitány! A lény már a szellőzőben van és indul kifelé a raktárból. Elég gyors a mozgása, de a puffanást hallva kissé ügyetlen. Valamiben megcsúszhatott... Pressi légy résen!
Ahogy a kapitány ajtót nyit be viharzok utána. Még a régi kiképzés él bennem pillanatok alatt csekkolom le a sarkokat, egy pillanatra sem megállva. Az egyik raklap mellé húzódva fél térdre ereszkedem és a szellőző felé irányítom a fegyvert. - Mi szóltunk! - Kiáltok oda és egy rövid sorozatot el engedve ki lyuggatom a szellőzőt. El tuti nem találom, de legalább tényleg tudni fogja hogy nem szarral gurigázunk. Milyen hasznos ez a hangtompítós jószág.
A kapitány Silver felé fordul, pont amikor véget ér a sorozat. Szólnia persze nem kell azért, hogy szüntessen tűzet, megteszi magától. A hajóban keletkezett kár így a semmivel egyenlő. A lény viszont beijed. A kamera jól hallja, ahogy gyorsan csoszog tovább a valami, a következő pillanatban pedig a raktár ajtaja lezáródik! -Mi a... Az ajtó nem reagál innentől semmire. Mint amikor tűzesetkor magától lezáródik. Csak odafent a szervizjáratban lehet kioldani..a szellőző alatt.
Pressi feje felett nagy sebességgel csoszog el a szellőzőben a potyautas. Most, hogy az érzékelők hatótávjába ért, már többet lehet tudni róla. Négy végtag. Szinte teljesen szőrtelen. Súlya 35 Kg. És eszeveszett sebességgel szalad a pilótafülke irányába. Legalábbis, az az utolsó információ, mielőtt elérné a következő érzékelőt is. -Silver...nyissa ki az ajtót.
Elvigyorodom a parancsnok preferenciáit hallva, de csak gondolatban teszem hozzá: meg a rohadt édességet! azt mindenképp!
Fegyver kibiztosítva, és bár látni nem látom, hallom, hogy felém közeledik a kis genya. Silver nem találja el és továbbra is az ajtó felé tart, úgyhogy én is rálövök... lőnék, de a kurva ajtó annyira meglep, hogy a mocsadék simán elviharzik a fejem fölött. - Basszameg! Kapitány, megvagytok? Követem a zabagépet! - szólok be a közös csatornán, és közben el is indulok, és trappolva követem, ameddig csak hallom, merre közlekedik. Amikor már nem, megtorpanok - merre van most? Parancsnok, látod valahol? -
Hallom a lövéseket, ahogyan azt is, hogy nem ér célba. A raktár ajtaja bezáródik a szörny viszont tovább halad a szellpzpben. Figyelve az érzékelőket egyre több információt tudok meg róla. -Kapitány... Ez valami négylábú csupasz testű lény... még sosem láttam ilyet. A mozgása továbbra is gyors. A súlya... Nos jóval kisebb, mint a miénk, csak harmincöt kilógramm. -Közvetítem neki a megkapott információkat a szörnyről. Közben azt is látom, hogy Pressi próbálja követni őt, de lemarad. Mikor észre veszem, hogy merre is megy kissé nagyot nyelek. Nem válaszolok azonnal a kérdésére csak egy nagyot sóhajtok. -Felém tart!-Csak ennyit mondok neki.