Van annak egy előnye ha benne volt az ember a tervező brigádban. Nem kell felmásznom ahhoz a szerviz járatba hogy ki nyissam az ajtót. Amúgy sem zéró gravitációban repülünk, hogy ez könnyű legyen. Helyette sietősen egy panelhoz lépek amit fél pillanat alatt le verek puska tussal. Majd a feltűnő vezetékek közöl ki szaggatom a vörös fekete csíkosat. A vezeték szikrázik egyet mire az ajtó feltárul. Nem szép munka de még mindig jobb mint a hidraulikát tönkre tenni. - A kapitány előre! - Mondom vigyorogva és az ajtóra mutatok
Továbbra is Pressi feje felett szaladgál az idegen. alapvetően kimondottan gyorsan mozog ez a kis testű lény, és célirányosan a híd felé menekül, mintha tudná hol van...de ugyanakkor néha kísértetiesen emlékeztet a haladása arra, amint amikor valaki nagyon beveri a fejét a szűk járatban. Hamarosan azonban Freya így is hallhatja, hogy az ő feje felett rohangál valami körbe körbe. Egy fém lemez esik le a széke mellé, az így felszabadult résen azonban nem tud kijönni a támadója. Csupán a sötétben megcsillanó szempárja látszódik, ah egyáltalán az volt, mielőtt tovább szaladna, ahogy meghallja PRessia-t berohanni az ajtón.
-Nem is rossz... - Biccent a kapitány elismerően, aztán a fegyverét maga elé tartva lép ki a folyosóra. -Pressi! Helyzetjelentést!
Pont, ahogy ezt kimondja egy újabb fémpanel esik le. Az éle pont a nő vállára. A ruha megvédi ugyan minden sérüléstől, főleg egy ilyen könnyű lemez esetében, de nagyot csörömpöl a tárgy. A lény olajos, öt ujjú keze látható egy pillanatra, mielőtt visszarántaná a sötétbe, és tova szaladna a plafon oldala felé.
-Oké, húzzunk bele! Ethan ezzel futva indul a híd felé.
A hallott infók nem segítenek valami sokat. továbbra sem tudom, miből van összerakva a kis szemét, de az tuti, hogy gyors, és már tudja, hogy jobb tartani tőlünk. Ez már valami. - Mindjárt ott vagyok, parancsnok! - felelem már futás közben Freyának, és valóban, szinte rekordidőt futva érkezem meg hamarosan a hídra vezető ajtóhoz. fél pillanatig fülelek, aztán már nyitom is az ajtót. - egyben vagy Pari? - emelem fel a fegyverem a résre célozva, és csak akkor pillantok rá ismét a nőre, mikor lehull egy újabb lemez. - nálad a fegyvered? - Ahogy meglátom a lény nyamvadt kis kezét, azonnal tüzelek, igaz, csak egyetlen golyót lövök ki, aztán odatrappolok a parancsnokhoz. - A hídon vagyok a parival. Zabagép itt szaladgál a fejünk felett, de egyelőre nem támad. Lelőjem? - végülis.. jobb utólag engedélyt kérni mint soha.
-Örömmel várlak. Én nem megyek sehová!-Amint meghallom a közelben a lépteit bekapcsolom a robotpilótát, feállok a helyemről és kezembe veszem a fegyvert. A szellőzőt veszem célba. Az egyik lemez leesik, azonnal oda irányítom a fegyverem, de nem támad, nem próbál meg kijutni rajta. Felfelé pillantba meglátom a szemeit, de ahogy nyílik az ajtó már rohan is tovább. Egy újabb lemez esik le és Pressi lő. A lány nagyon gyors, így nem tudhatjuk biztosra, hogy sikerült e eltalálni, bár gondolom ha igen azt hallanánk. -Minden rendben van! Te is megvagy?-Hisz mégis csak rá esett az a lemez. -Várj!-Mondom neki mielőtt elkezdene lövöldözni. Egyre kíváncsibb vagyok erre a lényre. Még azt sem tudjuk, hogy ártana e nekünk. Lehet, hogy csak meg van rmülve. Egy próbát csak megér. Az asztalomról elveszem az energiaszeletemet, kicsomagolom, majd pontos célzással feldobom a szellőzőbe. Vajon rákap a csalira?
A lény ugyan megússza a golyókat, sebességének hála, de valami irdatlanul bever a fejét, amikor kitér Pressi lövedéke elől. Legalábbis elég durva ütközésnek hangzik.
-Ne lőjék le! A potyautasunk ember! Vagy ocantis... Ethan is szalad, amennyire csak képes rá. Normális esetben szívesen nevetne Silver viccén, sőt, még egyet is ért azzal, amit mond, azonban...hülye helyzet, de aggódik.
Amint az energiaszelet bekerül, hallani lehet, ahogy a lény ismét mozogni kezd pár nagyobb panelen, és ezúttal az árnyéka is látható, sőt, egy korábbi lyukon át egyik olajos rongyokkal fedett lába is. Mintha hangokat is kiadna, de érteni nem lehet semmit a felső szellőztetők zúgásától.
-Na jó Silver....mindjárt ott vagyunk. Ezúttal maga megy előre, és én fedezem. Óvatosan...ott nem szabad lövöldöznünk.
- Semmi bajom! - felelem szűkszavúan, de most ennél többre nem telik. Minden figyelmem zabagépé. Fejcsóválva nézem, ahogy Freya bedobja a csalit a szellőzőbe. - azt tudjuk, hogy éhes. De mire? - teszem fel a kérdést elgondolkodva, mivel lőni mostmár biztosan nincs engedélyem. - Ember? mi a franc? - csúszik ki a számon Ethan hangját hallva, de erről már magam is meggyőződhetek hamarosan.Francba!! - kb akkora mint egy kisiskolás. Mi a parancs, Kapitány? -
Az én szemeim is kikekerednek, mikor kijelentei a Kapitány, hogy akár ember is lehet. Mi a szösz? Mégis hogy kerül ide egy gyerek? Hisz ilyen kis termetű ember csak is gyerek lehet, vagy egy törpe, de azzal nem igen találkozni. -Egy gyerek? Mi a jó fracot keres itt egy gyerek?-Értetlenkedem nagyokat. Úgy tűnik örül az újabb adag kajának. Ahogy felpillantok én is meglátom a lábát, majd hallani vélek valamit, de nem értem. -Hé te ott fent! Ki vagy? Hogy kerültél ide?... Maradj nyugton! Segítünk kijönni! Nem bántunk oké? A fegyvereket is letesszük!-Mondom teljesen nyugodt hangon, majd Pressire pillantok, hogy rakja el a feyverét, én is így teszek. Nem érdemes jobban megijeszteni.
Végül meg érkezünk. Nos engem nem érdekel igazán, hogy kicsoda micsoda. Ha lelőnénk és kidobnánk a zsilipen sosem jönne rá senki. Bár most az anti szociális beszél belőlem aki több várost is lebombázott. Mikor a Pari azt mondja hogy ha kell le tesszük a fegyverek is csak ráncolom a homlokom. - előbb fagy be a pokol - Morgom az orrom alatt majd látványosan felmutatom a kapitánynak a könnygázt.
-Fogják meg...élve. Szegény lény. Hosszú, és kényelmetlen kihallgatásnak néz elébe. Ethan szigorúan néz Silver-re, de aztán a gránátra sandít, és biccent. Ha kell,a z még elmegy. Igaz, nem szívesen szállna szembe a lányokkal ez után.
A gyerek közben tovább mászik odafent, és kis keze már pont eléri az energiaszeletet. Felelni nem felel, nem hallsemmit a zúgástól, és nem is látja, kik vannak alatta. Viszont percek kérdése, és megint megléphet.