Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Today at 12:34 pm
Csillagközi kavarodás

Today at 11:37 am
Peremvidék

Today at 3:02 am
Gyengélkedõ

Today at 2:42 am
Út a hegy belsejébe

Today at 12:20 am
Parancsnoki híd

Today at 12:05 am
Hangár

Szer. Aug. 15, 2018 5:04 pm
Örvény vízesés - Rang Oázis

Kedd Aug. 14, 2018 3:47 pm
Az óceán partjain

Kedd Aug. 14, 2018 2:32 pm
Edzõterem

Kedd Aug. 14, 2018 1:16 pm
Kilátóterasz

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek - -
Tűz eleműek - 1
Levegő eleműek 3 1
Emberek 0 2
Telepesek 1 1
Katonaság 1 1
Flotta 6 5
Consilium - 3
Lázadók 3 1
Összesen 16 16

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Sürgősségi ellátó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
ÜzenetSzerző
 #21•• TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ellátó   Vas. Aug. 05, 2018 8:34 pm

Simon & Katrina
Magam sem értem, hogy miért jövök vissza. Egyszerűen csak egyenesen tovább kellene mennem, hiszen ezt várják el tőlem, nem igaz? Szemöldökömet csak egy leheletnyit vonom össze.
Mióta számít ez nekem? Mióta akarom én, hogy más véleménye számítson? Fejemet rázva nyúlok a kilincs után. Ezer és ezer gondolat cikázik át elmém. Nem akarja, hogy itt legyek, vagy csak nem várja el tőlem? Lényegében lehet rátapintott lényem lényegére. Az ehhez hasonló dolgok valóban hidegen hagynak, hisz az Admirális éveken keresztül feküdt az ágyába, mégis csak oly ritkán látogattam meg. Tudtam, hogy meg fog halni, mégsem éreztem semmit sem iránta. Sem szánalmat, sem nem sajnálkoztam miatta. Hisz mindenkinek egyszer eljön a maga ideje, nem igaz?
S ha jobban belegondolok Simon miatt sem azért vagyok itt, mert annyira aggódnék érte. Sérülései csak felületiek, begyógyulnak. Jelenetettem a szakembereknek, ők ellátták. Itt maradtam vele, amíg a halucinációja teljes mértékben el nem tűnik.
Több dolgom itt nincs is.
Mégis benyitok a kórterembe. Szemöldököm nem szökken a magasba, rideg arcomon a meglepetés árnya sem suhan át. Egyszerűen csak behajtom magam előtt az ajtót. Tekintetem előbb a tusoló arcán állapodik meg, majd magán az ápolónőn.
Nem értem, hogy miért mondta azt róla, amit Fritz. Biztos ehhez ők jobban értenek, a korábbi kellemetlen érzés mégsem költözik vissza a mellkasomba. Mínusz egy gond, amivel foglalkoznom kell.
- Greymare hadnagyot kísértem a sürgősségire. Magára kellett hagynom pár percre. Érdeklődnék állapota felől - közlöm hűvös közönyösséggel. Nem az illem miatt viselkedek így, vagy mert ezt várnák el tőlem.
Egyszerűen csak tudni akarom, hogy miként van. Aggaszt nem csak az állapota, de az, amit mondott.
Két társuk veszett oda. Ha nagyon rosszmájú akarok lenni, akkor megkérdőjelezném ezt, egyelőre mégsem teszek. Az Ő szájából kell hallanom, hogy mi történt.
- Mennyi idő, amíg kiengedik? - érdeklődöm továbbra is az ápolónő arcát szemlélve nem pedig Simonét.
Egyéb esetekben sem hoz zavarba a meztelen férfi testek látványa. A kiképzés alatt közöttük fürödtünk, edzettünk. Nem ismeretlen számomra. Főleg nem az övé. Emlékképek úsznak be lelki szemeim elé, de hatalmas levegővétellel próbálom őket kiszorítani most.
Jelenleg nem ezzel kell foglalkozunk.
Elég régóta érlelődik egy gondolat az elmémbe, egy terv. Egy ötlet és lehet ő fogja megadni az utolsó löketet, hogy valóban elhatározzam magam. Arkanra már nem térhetek vissza, bármit is fogok csinálni. Bárhogy is határozzon Fritz, ebben teljesen biztos vagyok.
De nem vagyok elveszett. Vannak terveim.
Van egy tervem.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #22•• TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ellátó   Hétf. Aug. 06, 2018 9:15 am

Kat & Simon

A két lapos pislogás elég, hogy magamhoz térjek, főleg hogy szívdobbanásnyi idő alatt felfogom Katrina visszatérését. Ellököm magam a faltól, kiegyenesedem és az érkező felé fordulok, ezzel akaratlanul is lerázom magamról Ida kezét szivacsostól, és sóhajtok egy mélyet.
A nővérke elégedetlenül ciccent egyet, közben az arcomat vizsgálja összeráncolt szemöldökkel, majd Katrinára irányítja a figyelmét.
Aztán mintha rájönne valamire. A ráncok kisimulnak a szemöldökei között, és kicsavarja a szivacsot, és lerázza a kezéről a vizet.
- Semmi súlyos, ha alaposan kialussza magát, jobb lesz, mint újkorában!
A szája szegletében csintalan mosoly bújkál.
Ellép mellőlem az egyik szekrényhez, onnan összehajtott ruhákat húz elő, és a vizsgálóasztalra teszi, majd egy másik szekrényből törölközőt kerít, de mielőtt odaadná nekem, még válaszol a következő kérdésre, én pedig ez idő alatt elzárom a vizet és kirázom a hajamból a felesleges vizet.
- Részemről végeztem, így akár már viheti is! A magáé, ne kímélje!
Rákacsint Katrinára, majd hozzám lép, és a kezembe nyomja a törölközőt.
- Hadnagy, minden meg van bocsátva!
A tenyere játékosan csattan a fenekemen, én megrezzenek a váratlan történéstől, de Ida nem foglalkozik vele, ellibben mellőlem, és Katrinát megkerülve távozik a vizsgálóból, csak a lemondó megjegyzését hallani kifelé menet.
- A férfiak mind szamarak!
Ezzel teljesen magunkra hagy minket, én pedig értetlenül pislogok utána. mikor az ajtó becsukódik, nekiállok összeszedni magam. Törölközöm, átdörzsölöm a bőröm, csak a vágásoknál, karmolásoknál vagyok óvatosabb, majd mikor kellően száraznak ítélem magam, a szennyeshalomra dobom a törölközőt.
- Mit mondott Fritz, hogy vagy?
Pillantok rá, miközben kirázom a hajtogatásból a jellegtelen szürke pólót, hogy belebújjak. Mikor ezzel megvagyok, a nadrág következik. A sérült lábammal még könnyen abszolválom a feladatot, de mikor arra kell nehezednem, ideiglenesen meginog az egyensúlyom, meg kell támaszkodnom a vizsgálóasztalon, és nekifutnom újra. Másodszorra sikeresen magamra rángatom a nadrágot, és megkötöm a derekánál.
- Visszakísérsz?
Érdeklődöm. Elég volt ebből a helyből, ideje elbicegnem a saját lakrészembe.

avatar


A Volentis katonája

Mentális erõ :
110
Képességpontok :
98

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #23•• TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ellátó   Vas. Aug. 12, 2018 8:26 pm

Simon & Katrina
Szemöldököm csak egy pillanatra vonom össze, az értelmetlen kifejezést hallva. Nem érzem zavarba a látvány miatt, de ahogy elnézem a másik kettő sincsen így, ezért ezen le sem akadok. Felesleges lenne. Figyelmem inkább az előbb kiejtett szavakra vezetem vissza.
- Mégis miként lehetne jobb, mint újkorában? - talán nem olvasta volna a lapját? Hogy mennyi sérülést szerzett már? Ujjai sincsenek nagyon, sebhelyekkel is tarkítottak azok a testek, melyek akaratlan emlékképeket vetítenek elém.
De csak arra a meggyőződésre jutok, hogy az ápolónő tévedésben él személyemet illetően. Vélhetőleg a felettesének tekint, vagy egyéb magasabb rangú tisztnek, ki Simon felett áll. Hisz mi másra utalhatnának a szavai?
- Mint tudja, a katonáknak jár egy-két nap pihenő egy újabb bevetés előtt - fő a kipihentség. Főként nálunk, amikor már csak ennyi ember lézeng a világban. Az Ocanon ezernyi veszély les ránk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy fáradtan induljunk útnak. Főként, ha valóban olyan csapás érte őket, hogy elvesztettünk két embert.
Két ember a Volentisen igazi tragédia. Viszont ez a közjáték. Szemöldököm enyhén összeráncolódik mégsem szólok semmit. Az ápoló nevetése enyhén megzavar egy pillanatra hátrafordulok, mielőtt kilépne a kórteremből. Értetlen pislogásommal találhatja magát szembe, majd a rögtön közömbössé váló arcomat. Fejemet kissé megrázva fordulok vissza az immár törölköző férfi felé.
Magam sem értem, hogy miért, de szívem egy pillanatra félredobban a szívem, ahogy végigtekintek rajta. Nem is a meztelensége, hiszen az, mint ahogy azelőbb is mondtam, teljesen természetes egy katona számára. Inkább, amit az ő teste vált ki belőlem. Nagy levegőt véve szakítom el róla tekintetem és nézek a szemébe, kérdését meghallva.
- Jól vagyok - ismétlem magamat. Nem érdekel, hogy Fritz mit mond, mit mondott, vagy mit fog mondani, a tényen nem változtat. Valóban többet bírok ki, mint egy átlagos ember, vagy egy átlagos katona. De SImon már sejtheti, hogy ennek nyomós oka van.
Nem segítek neki, ha nem kéri a segítségem nem lépek oda hozzá látva, hogy nehezen tud lábára nehezedni. Neki is van kicsi szája, ki tudja nyitni. Vélhetőleg úgy sem fog segítséget kérni, mint ahogy én sem szoktam.
- Igen - felelem határozottan. - Szeretnék veled beszélgetni, a küldetésetekről, ha nem volt titkos - közlöm vele, kissé hidegen, de céltudatosan. Talán sejti, hogy ez nem csak egy sima baráti - vagy annál több? - látogatás lesz.
Engem is felzaklat a hallottak és tudnom kell, hogy mi történt ott. Az a gondolat az elmémbe egyre jobban motoszkál… Muszáj leszek a végére járnom és a kérvényemet is beadnom.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
280
Képességpontok :
262

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
 #24•• TémanyitásTárgy: Re: Sürgősségi ellátó   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Sürgősségi ellátó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Part 14 / 14

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Volentis ûrállomás :: Civil zónák-
^
ˇ