Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Sabrina & Markus
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#1Kedd Júl. 17, 2018 12:08 pm
Steele őrmester nagyot sóhajt, ahogy a hangárban lépteitől visszhangzik a Jola-ról levezető rámpa. Újabb hosszú, fél éves küldetést tudhat a háta mögött, melyet ezúttal sikerült 3 nappal korábban befejezni. Ráadásul, mivel ezúttal nem volt szükség felszíni felderítésre, a kötelező 72 órás karantén is elmarad, és a legénység minden tagja kicsit korábban térhet haza.
Markus első útja egyenesen haza viszi, ahol ellenáll az emberi ösztönnek, mely szinte üvölti, hogy hajítsa le a csomagját ott helyben, és szépen eltesz mindent a helyére, közben pedig többször is szólítja a feleségét, egyre hangosabban, és egyre fogyó türelemmel.
-SABRINA!!!
Mikor erre is csak a saját visszhangja a válasz, már ingerülten lép be a lakásban, és néz körül, még mindig csizmában. Keze az övét markolja, rajta a fegyvertáskával, ám rövid morfondírozás után leveszi magáról azt is, és elzárja, mielőtt felhívná a bátyját. A rövid beszélgetés alatt újra vidám, még mosolyog is, egészen, amíg elköszön. Utána másodpercről másodpercre válik komorrá az arca, és szorul ökölbe a keze. Mégis mit keres a felesége a laboroknál ilyen későn???
Úgy dönt, kideríti. Egy percet sem vesztegetve indul útnak, és teszi meg rekord idő alatt a távolságot. Rangjának hála ide még beengedik, sőt az őrtől megtudja, hogy csak ketten vannak már bent ilyen későn. A felesége, és egy fiatal tudós, aki éppen segít neki betanulni.
Szinte falfehér öklökkel, és enyhén vörös fejjel löki be az utolsó ajtót, ami elválasztja őt a labortól, és azok nagy robajjal csapódnak a falakba, kelezve érkeztét.
-Uram! ide nem jöhet b... - szól rá a Sabrina mellett álló férfi, és kezét maga elé tartva próbálja megállítani a katonát, de nyomban megbánja. Elég egyetlen pillantás Steele-től, és már félre is áll az útjából, összehúzva magát, nehogy véletlenül megérintse őt.
Vissza az elejére Go down
Sabrina Steele
Hozzászólás száma : 26
Sabrina Steele
Törvényen kívüli



#2Csüt. Júl. 19, 2018 9:15 pm
Sabrina & Markus

Már majdnem áttörést értünk el az egyik projektünkben. Daniellel órák óta csak dolgozunk. El is felejtkeztem a napról, az időről is. Szinte csak órákra megyek haza, hogy letusoljak és aludjak. Még enni is a laborban szoktam, jegyzetek olvasása és átnézése közben. Ezzel igazából baj nincs, az év bármelyik másik napján. Most azonban elfelejtettem egy nagyon fontos dolgot: a felderítők visszatértét. Nem volna ez probléma másnak, sőt, mindenki örül a visszatértüknek, épségüknek. Kivéve engem. Na, ezzel nem azt kívánom, hogy legyen bármi bajuk. De mondjuk úgy, nem bánnám, ha egyszer nem térne vissza a hajó. Vagy legalább is a férjem. Ez az "áldott jó ember" most is úgy jön be a laborba, mint egy felbőszült bika. Mintha nekem nem lehetne dolgom. Persze ezeket a gondolatokat mélyen megtartom magamnak. A gyomrom összeugrik, ahogy a hirtelen becsapódó ajtóban megjelenik, majd tekintetével szinte félre lökve a tudóst közelebb jön.
- Markus... - szólalok meg halkan, ahogy megáll. - Ne haragudj. Elfelejtettem, hogy milyen nap van. Megállás nélkül dolgozunk Daniellel. - próbálok magyarázatot adni, de tudom, hogy süket fülekre találnak. Őt nem érdekli. Nem ez érdekli. Idegesen kezdem el ujjaim között forgatni a holográftűt, amivel a holografikus 3D-s modellekre szoktunk írni, módosítani, illetve a jegyzettömbökbe írni. Igazából tudom, hogy most mennem kéne. Haza, vele. De az a baj, hogy nem akarok. Ha most elmegyek innen, megint az lesz, mint a legutolsó 4 alkalommal.
- Majdnem áttörést értünk el. - teszem hozzá a magyarázathoz, hátha van benne annyi "falkaszellem", hogy a nagyobb cél érdekében békén hagy most engem. Valahogy kétlem, de egy próbát ér.

Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#3Pént. Júl. 20, 2018 9:30 am
Steele őrmester egyenesen a feleségéhez sétál. Csupán 3 katonás léptére van szüksége, hogy átszelje az egész szobát, mely síri csendbe borult, és hallani lehet a háta mögött, ahogy Daniel szíve a torkában dobog. Daniel...valamiért ahogy ezt a nevet hallja feláll a hátán a szőr, és megint ingert érez rá, hogy ökölbe szoruljon a keze. Ehelyett azonban csak megragadja Sabrina karját. Nem szorítja meg úgy, hogy fájjon, csak épp annyira, hogy ne tudjon elszakadni tőle.
-Megállás nélkül, ezzel a....Daniel-el?
Nem néz hátra. Pontosan tudja, hogy egy centit se mozdult onnan a tudós, ahol hagyta. Szigorúan néz a felesége szemeibe, és a másik keze már emelkedik is fel, lassan, nagyon lassan a nő fejének magasságába.
-Áttörést mi?
Tenyere lágyan érinti Sabrina arcát, aztán hirtelen a semmiből rámosolyog, és szájon puszilja a nőt.
-Hát miért nem ezzel kezdted? Egyébként, korábban jöttünk, nem tudhattad, csak aggódtam, amikor nem voltál otthon.
Még egyszer megsimogatja az arcát, és ellép tőle, majd oldalt fordulva hátrál még egy lépést, hogy a falnak döntve a hátát mindkét tudóst szemmel tarthassa, főleg Daniel-t...
-És miben értetek el áttörést? Szívesen megvárom, amíg végeztek itt. Ugye nem bánod Danny?
Vissza az elejére Go down
Sabrina Steele
Hozzászólás száma : 26
Sabrina Steele
Törvényen kívüli



#4Csüt. Aug. 23, 2018 6:50 pm
Sabrina & Markus

Kicsit tartok attól, hogy Daniellel el fog bánni, vagy hogy olyat tesz, amit mindketten megbánunk, de nem. Markus, ha épp nincs otthon, acélidegekkel rendelkezik. Kár, hogy ezt otthon nem kamatoztatja. Szerintem az összes feszültségét igazából ott adja ki. Hol máshol tudná..? De hiába emeli a kezét és az én szemem hiába rebben, nem üt meg, vagy tesz fenyegető mozdulatot: megsimogat. Daniel elereszt egy megnyugodott sóhajt, én viszont feszült maradok. Ez vajon vihar előtti csend, vagy felfogta, amit mondok? Markus egyébként nem buta ember. Sőt, kifejezetten ravasz, de amilyen ravasz, épp annyira makacs is.
- Igen, Daniellel... - válaszolom meg a kérdését végül, és mikor ismét kérdez és arrébb megy, lehúzom magamról a gumikesztyűt.
- Hogy milyen áttörést? Hát olyat, amiről még mi se gondoltuk volna, hogy lehetséges. Helicobacter pylori! Ez a megoldás, mivel itt nincsenek szúnyogok. Ezt a baktériumot mutáljuk, hogy erősebb hatást fejtsen ki a pylorusra, vagy legalább is az ocantisok praecordia orumjára. Ezáltal sokkal hamarabb eljuttathatjuk a mutált dengue vírust a vena gastricaba, amely aztán kifejtheti hatását és autogenus pandémiát okozhat. - mondtam lelkesen, kezeimmel hevesen gesztikulálva, igazán beleélve magamat a dologba. Bár látva Markus arcát kicsit megingok. Semmit nem értett szerintem abból, amit mondtam.
- A lényeg, hogy az ocantisok gyomrát fogjuk meggyengíteni, hogy a gyomorvénán keresztül a szervezetükbe juttassuk a dengue vírust. Igazából ennek cseppfertőzős változatán dolgozunk még, de az kicsit bonyolultabb, mint a helicobacter pylori. - fordítottam le.

Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#5Pént. Aug. 31, 2018 3:33 pm
Először kicsit olyan arcot vág, mint egy másnapos tini, aki arra ébred, hogy épp matematika érettségije van, és vet is egy szúrós pillantást Daniel felé, amint meglátja a szeme sarkából, hogy ez szórakoztatja a tudóst. Azért, ahogy múlnak a percek csak kihúzza magát, és a másik kezét is Sabrina vállára teszi, hogy gyengéden fogja meg, amíg hallgatja őt. Mindig is aranyosnak tartotta, amikor ennyire bele lendül a "magyarázatba" a nő. Emellett, az ő csaja egy igazi zseni! Halvány fingja sincs, hogy pontosan miben is ért most el áttörést, de akkor is, az ő nője egy nagymenő...úgy tűnik.
-Aha.... - Jegyzi meg, az "egyszerűbb magyarázatot" hallva. - Tehát...el akarjátok érni, hogy vírusos hasmenése legyen az Ocantisoknak? Vagy rosszul értettem volna?
Továbbra is piszkosul büszke az asszonyra, de azt azért nem szereti, ah nem ért valamihez, bármennyire is megnyerő gondolat egy seregnyi sugárban hányó űrmanó aki ezért nem tud tűzgolyókat dobálni rá.
-Vaaaaagy...azért csináljátok az egészet, hogy tesztelhessétek az ő immunreakcióikat, egy olyan vírusra amit mi alkottunk, és így új gyógyszert alkossatok nekünk?
Aztán elengedi a nő vállát, majd hozzá hajolva arcon puszilja, és végül teljesen elereszti.
-Mennyi ideig dolgozol még ma?
Vissza az elejére Go down
Sabrina Steele
Hozzászólás száma : 26
Sabrina Steele
Törvényen kívüli



#6Vas. Szept. 23, 2018 4:29 pm
Sabrina & Markus

Persze látom, hogy Markus egy büdös szót nem ért, de hát miért is értene? Én vagyok a tudós, nem ő. Az egyszerűsített magyarázatom után azért kicsit elnevetem magam. Főleg, ahogy az immunreakciókról és  vakcinákról beszél. Az már nem a mi hatáskörünk. Nekünk fertőzni kell az ocantisokat. A betegségek elkerüléséért egy másik csoport felel.
- Ez jó, de nem. A dengue-lázt más néven csonttörő láznak is hívják, ugyan is olyan erős fájdalmat gerjeszt, mintha eltörnék a csontodat. - magyarázom meg röviden a dolgot. Noha a hányás, hasmenéses fertőzés se volna rossz, nagyobb lenne az esélye, hogy a mi katonáink is elkapják. Hiszen hiába a sok vakcina, ha az ember szervezetét megtámadja a kórokozó, ha fel is van készülve rá, attól még kicsit gyengül az immunrendszer. Ezután könnyebben betegszik meg, azt pedig nem akarjuk. Habár a dengue láz is cseppfertőzéssel fog terjedni, kevesebb esély lesz az elkapásra egy maszkkal, mintha hányást kellene kerülgetni. A puszit szívesen veszem. Bárcsak mindig ilyen volna... A gondolatot elhessegetve figyelek rá és a kérdésére. Elmerengve nézek a petricsészékre.
- Egy, vagy két óra múlva. Inkább egy. Már jó régóta csináljuk, pihennünk is kell majd. - mondom, miközben Danielre nézek, ő pedig bólogat. Most kap el a fáradtság minket, így, hogy kiestünk a lendületből.
- Megakarsz itt várni, vagy találkozol addig a testvéreddel? - nézek rá. Őt is elég rég láthatta.

Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#7Vas. Szept. 23, 2018 7:40 pm
Markus meg sem próbálja tagadni, hogy a csonttörő láz említésére nemhogy felcsillan a szeme, de valósággal izgalomba jön, és úgy méri végig az asszonyt, mintha most látná először a családügyi hivatalban felsorakoztatva előtte, egy szál bikiniben.
-Ha nem lennél férjnél, most tuti randira hívnálak.
Közelebb lép az asztalhoz, és Sabrina válla felett a petri csészékbe néz. Továbbra sem igazán tudja, mit kéne látnia, de a gondolat, hogy egy ilyen apróság képes lenne megnyerni a háborút, mielőtt akár elkezdődne, és újra a Steele család lenne az, akinek a nevét rettegi az ellenség kimondottan felvillanyozza. Túlságosan is.
Ezért is látványos, amikor kicsit megkeményednek a vonásai. Illetve, másnak nem lenne látványos, ahogy a szája széle visszahúzódik, és pár másodperccel hosszabban fújja ki a levegőt, mint szokta, de Sabrina számára már ismerős lehet ez a vihar előtti csend. A férfi újra Daniel felé néz, akinek eddig el is felejtette a létezését, most viszont, hogy a nő arra utalt, találkoznia kellene a testvérével, mintha meg akarna a szabadulni tőle...
Felvesz egy üres petri csészét, a tenyerében méregetve annak súlyát, mintha azt ellenőrizné, megfelelő e arra, hogy kacsázzon vele egyet a tó vizén, aztán úgy tartja a kezében mint egy diszkoszt, és újra a másik férfi felé sandít, miközben ujjai elfehérednek, ahogy az üvegre szorít velük.
-Tényleg rég találkoztunk...de sajnos szolgálatban van.
Az arcához emeli az üvegdarabot, aztán visszateszi az asztalra, és elengedi.
-De holnap náluk ebédelünk. Az unokaöcsém állítólag feleségül akar venni téged...a kis lüke. Viszont igazad van, nem szeretnék láb alatt lenni. Az lesz a legjobb, ha haza megyek, kibontok egy sört, és megvárlak.
Átöleli, szájon puszilja, majd elengedi, és indulni készül.
-Csak finoman azért, ha ennyit gürizel,a végén még a felettesem leszel.
Vissza az elejére Go down
Sabrina Steele
Hozzászólás száma : 26
Sabrina Steele
Törvényen kívüli



#8Kedd Okt. 16, 2018 6:59 pm
Sabrina & Markus

Ahogy körbe írom a betegséget, Markus szemeiben fény gyúl és úgy tűnik, hogy nagyon élvezi a dolgot. Gondolom elképzelte ennek a dolognak a hasznosítását... katonák. Mind egyformák. A szavaira azért haloványan elmosolyodok, mármint arra, hogy randira hívna. Aztán figyelem, mit csinál a petricsészékkel, mikor folytatom a mondandóm. Persze látom az arcán, hogy nem boldog, sőt, igazából egy mondattal el tudtam rontani az egész hangulatát. Kicsit félek, hogy összetöri a csészét, egész aggodalmasan nézem az üveget, és remélem, hogy nem reped szét. Ezeket a műszereket nem erre találták ki! Végül végre leteszi, miközben közli, hogy a testvére nem ér rá, hova vele fogunk nem sokára ebédelni, illetve hogy az unokaöcsém mennyire imád. Mikor Markus elsétál kicsit az asztaltól, szólnom sem kell, Daniel már megy is, hogy megnézze az üvegek állapotát, míg én elindulok Markussal, hogy kikísérjem. A puszira halványan elmosolyodom és kissé aggodalmasan rá nézek.
- Ne butáskodj. Téged lehetetlen beelőzni, hiába próbálkoznék. Ha megvársz a folyosón, öt perc alatt elkészülök. Eleget dolgoztam mára. - mondom, hátha még is sikerül kicsit jobb kedvre derítenem. Tudom milyen az, ha rossz kedvű és még iszik is mellé egy kicsit. Nem jó kombináció, ez a lényeg. Ha tehetem, szeretem elkerülni a bajt, bár nem csodálkozok semmin igazából.

Vissza az elejére Go down
Markus Steele
Hozzászólás száma : 135
Markus Steele
Alhadnagy



#9Vas. Okt. 28, 2018 2:07 am
Újra megsimogatja az asszony arcát, és magára erőltet egy kedves mosolyt, ami kicsit nehezére esik, hisz a szeme sarkában még mindig látja a sürgölődő Daniel-t.
-Ugyan kicsim, simán el tudom képzelni, hogy egy nap neked kell tisztelegnem. de ha mégsem, és engem neveznek ki először kapitánynak, már tudom, ki lesz a tudományos tisztem.
Újabb rövid csók a nő zárt ajkaira, és egy bólintás. 5 perc, annyit tud várni, könnyedén. Azonban amint záródik az ajtó, már el is indul, és a flotta nevében magának követeli az őr konzolját, hogy azon megnézhesse a szoba élő felvételét, ami természetesen hangot is vesz. Ökölbe szorított kézzel, feszülten figyeli, mit művel Sabrina, amíg elbúcsúzik.
Aztán, ha a nő végez, visszatér az ajtó elé, és hátát a falnak döntve várja, próbálva úgy tenni, mintha végig ott állt volna. Az őr természetesen nem fogja lebuktatni. Elég volt egy csúnya nézés hozzá, hogy meggyőzze erről.
-Ez biztos csak 5 perc volt? - Kérdi, mintha nem számolta volna a másodperceket, aztán a nő derekát átkarolva kezdi hazafelé vezetni. - Tehát, mi is a célotok ezzel a bacival pontosan? Mesélj kérlek, csupa fül vagyok.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal
Ugrás:
^
ˇ