Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva.
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Pressia Hicks
Karakterlap : SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva. - Page 5 ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#41Szomb. Nov. 24, 2018 6:28 pm
Valami nem stimmel. Méghozzá kurvára nem, de a nagy hangzavarban rohadtul nem tudom megállapítni, hogy mi a gond. Már azon kívül, hogy minket is és a parancsnokot is golyófejek támadják, az std akksi kuka, a kapi pedig ki tudja, miért, rádiócsendet kér. Ebben a nagy hangzavarban vész el az én hangom is, de azért tovább zakatol az agyam egy eldugott kis zugában, hogy valami kurvanagy gáz van. Majd, ha lesz egy lélegzetnyi időm, akkor talán foglalkozom a rossz előérzetekkel is, most azonban, hogy Niko jelzi az érkezését, elkapom Jin szabad kezét, és behúzom a fegyverterem kis folyosójára, amíg Vörös kettő elintézi az útjába akadó csáposokat. A terem, ahogy azt korábban is láthattam, tök üres, így itt nincs semmi keresni valónk. Mindenesetre egy döntéssel kevesebb nyomja a vállamat.

Amikor végre tiszta a levegő, kiúszom a folyosóra, hogy Nikót fogadjam. - Szeretem az ilyen belépőket. Kösz a mentést! - El is indulok felé, és jelzem is a szabad kezemmel, hogy errefelé nincs már semmi keresni valónk, illetve Jin is láthatja és értenie kell, hogy azt jelzem, mozogjunk, méghozzá arra, amerről Niko érkezett. Moor folyamatos sikítozásával ugyanis ideje kezdeni valamit, és nem csak azért, mert szétkúrja a dobhártyámat, hanem mert biztos vagyok benne, hogy a Kapi nem örülne, ha ölbe tett kézzel várnék, amíg abbahagyja. Pedig hazudnék, ha azt mondanám, nem fordult meg a fejemben. - Jövünk már, Vörös egy, csak ne sikíts úgy baszdmeg! - Érdekes, de a gyökér golyófejű, aki beleszeretett Szófosó tizedesbe, pont felénk tart.

Nem nagyon van időm hosszan tanakodni, csak azt tudom, hogy túl sok helyen kellene egyszerre lennem. Nem is húzom az időt, előre megyek és intek, hogy kövessenek a többiek is, nincs vesztegetni való idő. A polip, aki Ravent vonszolja maga után, mielőtt bármit tehetne, kap tőlem három lövést három szemébe és remélve, hogy ezzel ártalmatlanítottam, megyek is tovább, mielőtt elterelhetné valami a figyelmem és megpróbálnám megfojtani vöröskét. - Kettesek, szedjétek össze Vinnyogit, és menjetek a vezérlőhöz. Intézzétek a bejutást, de addig ne hatoljatok be, míg vissza nem jövök a parival. - Szinte biztos vagyok benne, hogy a többi seggarcú a vezérlőben bulizik, és teára várják a sikítókirálynőt valamiért. Közben rendületlenül hajtom előre magam, hogy amilyen gyorsan csak lehet, eljussak Freyához. - Arany Vezér, Tali 20 mp múlva. Tartson ki! - Csak remélem, hogy nem érkezem későn, de abban bízom, hogy ketten már elbánunk azért a kis rohadékokkal, hacsak nem egy tucatnyian vannak. Amint tiszta célt találok, már messzebbről is rálövök akármelyikre, csak segíteni tudjak.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#42Szomb. Nov. 24, 2018 9:27 pm
Meglepetésszerű támadásom nem is sikerülhetne jobban: az őstöltények java elemi erővel éri el a célt és ízekre szaggatja a droidok létfontosságú alkatrészeit és szenzorait, melyek így kénytelen kelletlen módon abbahagyják a tüzelést és az eddig végtelen fényárban úszó folyosóra a korábban már megszokott félhomály telepszik.
- Örülök, hogy segíthettem Tizedes! – azért, hogy nem sokat beszélek, még próbálok figyelni a rádióra, így az előléptetés sem kerülte el a fülemet és már ezt a rendfokozatot használva válaszolok Pressia-nak, többek között azért is, hogy jelezzem, tudom ki most a főnök közöttünk.
Az üres tárat egy gyors mozdulattal veszem ki a kifogástalanul működő karabélyból és a helyére a maradék kettő közül választok egyet, majd pár másodperccel később már indulhatunk is a mutatott irányba. Raven kétségbeesett hangját hallva kezd egy rossz érzés a hatalmába keríteni, méghozzá a tehetetlenség érzése, melyen az sem segít, hogy engem, aki –nem igazán tudja, hogy éppen most merre vonszolja a támadója- hív segítségül, mikor elütik az utolsó óráját. Kár bármit is kérdeznem tőle, akár helyzetjelentést, akár azt, hogy éppen mit lát, mert valószínűleg az elsőre azt a választ kapnám, hogy: "szar" az utóbbira pedig azt, hogy "marha nagy csápokat", melyekből bizony nem tudnám meg, hogy pontosan merre húzza az ellenséges gép.
Végül isteni szerencse, de Raven és rabló lovagja pontosan felénk tart, melyet Hicks Tizedes annak rendje és módja szerint három hullapontos lövéssel le is reagál. Ennek hatására talán megunja a droidunk is fékevesztett rohanást egyéb esetben van még nálam is és a reményeim szerint mellettem, mögöttem lévő Jin-nél is pár töltény, mely alig várja, hogy fémet roncsolhasson a mai napon.
- Darklighter Kadét! – szólítom a hivatalos formulában társamat – Fedezze a visszavonulásunkat a vezérlő felé! – miután Pressia magunkra hagy, Raven pedig valószínűleg nincsen abban a lelki egyensúlyban, hogy ésszerű parancsokat osztogasson, úgy gondolom én vagyok jelen pillanatban a rangidős még, ha csak egy paraszthajszállal is.
- Ha épségben visszaérünk a Jola-ra, szerzek magának egy órát Moor Tizedes! – ha nincs egyéb tennivaló, lefejtem a nő lábáról a csápokat és amennyire tudom megvizsgálom, vajon sérült e valahol.
- Tud mozogni? Azon kívül, hogy rosszul, hogy érzi magát? Kap rendesen levegőt? – érdeklődök az alapvető dolgokról, felkészülve, hogy a feltehetően sokkban lévő lány nem feltétlen lesz partner a következő másodpercekben.
- Mennünk kell! Jöjjön! - a súlytalanságnak és génkezelésemnek hála nem okoz gondot, hogy bal vállamra, a fejem mellé kapjam az űrruhában ormótlan felettesemet, míg jobbomban a fegyvert tartva ugráljunk Jin fedezése mellett egészen a vezérlő ajtajáig.
- Segítenie kell a bejutásban Raven! – ha szerencsésen, meglepetések és kezelhetetlen helyzetek nélkül elérjük az ajtót, átadom a színpadot az olvasatomban kütyü- és szenzormágusunknak, hogy varázsoljon nekünk valamit a bejutással kapcsolatosan, mielőtt még a mostaninál is rosszabbra fordul a helyzetünk.
Csak a sérülésem bírja még valameddig...
Vissza az elejére Go down
Freya Peterson
Titulus : Parancsnok
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 470
Freya Peterson
Azonosítatlan létforma



#43Vas. Nov. 25, 2018 10:35 pm
Az első lövések célba érnek, aminek megörülök. Azon viszont teljesen meglepődöm, hogy az utána érkező csápos haverunk pajzsként használja elesett bajtársát. A jelek szerint ezek a robotok gondolkoznak. Az előzőek nem voltak ilyenek... Bár tény Nem is volt lehetőségem ennyire megfigyelni őket. De az is igaz lehet, hogy csak beléjük van táplálva ez a védekeési módszer. Akkor viszont az alkotójuknak jár a dicséret.
Mikor a támadó polip felénk dobja az élettelen társát ellököm magunkat az útból. Nem lenne túl szerencsés megcsókolni azt a polipot. A fegyveremmel ismét célba veszem havrunkat mikor Ravent egy erős rántás éri. Azonnal utána kapok, de így sem voltam elég gyors ahhoz, hogy elkapjam őt.
Hallom ahogy sikítozik, legszívesebben kikapcsolnám a rádiót, de nem tehetem meg. Zavar a koncentrálásba. Mégis mit keres itt egy ilyen ember? Milyen kiképzésben részesült, hogy ilyen rohamai vannak?
Nem is tudok foglalkozni Ravennel, mert sajna én is kaptam egy társat. Fegyveremmel célba veszem őt és próbálom eltalálni,miközben csápjaira is igyekszem figyelni.
-Ideje volt már!-Mosolyodom el, amit ugyen nem láthat, de érezheti hangomon. Míg Pressi oda nem ér próbálom a csápos figyelmét elterelni, hogy hátulról megsemmisíthesse őt.
Vissza az elejére Go down
Jaina Darklighter
Titulus : sikló pilóta, zászlós
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 195
Jaina Darklighter
Zászlós



#44Kedd Nov. 27, 2018 8:11 pm
A kapitány körülbelül tíz percre eltűnik az értelből, majd a férfi szól nekünk, hogy hamarosan jön mint segítség, amiért örök hála neki, majd miután végzünk a konzervekkel, Pressi jelzi nekem, hogy indulni kéne arra, amerről a vörös kettes jött. Erre bólintva jelzek, hogy értem, majd vörös kettes arra kér, hogy én fedezzem őket. Bár mondhatnék valamit, de erre is csak bólintok, és tárat cserélek. Bár láttam sok háborús filmet, de én úgy érzem, hogy vajmi keveset értek a fedezéshez. Közben Raven kifakadása hallatszik, és kétségbe esett segély kérése, amire Pressi egy frappánsat felel, ami tetszik. Miután, Ravent megmentik, Pressi Freya felé indul, míg én hármasban maradok Raven el és vörös kettessel, aki valójában most kéri a fedezést, s hallani, hogy aggódik érte, bár én is csak én nem mutatom ki.
~ Vajon vannak még konzervek a hajon?~ Merül fel bennem a kérdés, míg fedezem őket.
Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva. - Page 5 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#45Szer. Nov. 28, 2018 3:19 pm
A kis csapatnak végre sikerül minden tagját megmenteni, és egyenlőre leküzdeni az összes csápos robotot, ám ha a Niko vezette Trió szemfüles, épp láthatják, ahogy az egyik karbantartó polip megpróbálja titokban elvonszolni a csatatérről elesett társai maradványait. A közelükbe nem megy, úgy értékeli egymaga nem jelent elég nagy veszélyt rájuk.
Pressi és Freya is sikeresen leküzdik megmaradt gépeket. Így ketten már szinte könnyedén. Náluk is megpróbál egy gép a sarok mögül elcsórni pár szétlőtt robotot, de csak óvatosan teszi, és ha észreveszik vissza is húzódik. Úgy tűnik a védelem taktikát vált.
Ami a kapitányt illeti, lassan, nagyon óvatosan veszi ki az atomrakéta töltetét, és már épp sikerülne neki, amikor a hajó egész teste megremeg, mintha felrobbant volna valami, vagy ami valószínűbb, nekimentek valaminek. Nagy nehezen azért sikerül elkerülnie a nagyobb katasztrófát, és kivennie a töltetet, hogy így már csak a kisebbik bomba maradjon aktív.
-Itt Vörös vezér. Bomba van a fedélzetem, és a rendszer aktiválta. A nukleáris részét sikerült hatástalanítanom, de sajnos még mindig éles, ezért a sikló reaktorától található bal oldali folyosót kerülje el mindenki, amíg nem utasítom másképpen. A vezérlő terem, és a reaktor biztonságos kell, hogy legyen, akkor is, ha ez felrobban. Vége.
Már hozzá látna, hogy hatástalanítsa a bombát, mikor újra megrázkódik a hajó, majd még egyszer. Erre már felkapja a fejét.
-Arany vezér? Hallasz már? Szükségünk van a letapogatókra. Bármi is ez.... - Egy negyedik rezgés szakítja félbe a hangját. - ...az idegeimre megy. Foglalják el a vezérlő termet, és vegyék át az irányítást a hajó felett, az aksira meg találjanak ki valamit. 5 Percen belül a hajónak működőképesnek kell lennie! Vége!
A sikló páncélzata meglepően erős, és egyenlőre nehéz célpontot nyújt ebben a környezetben, de persze, ha nem tud visszalőni, vagy elmenni az útból, előbb utóbb ez sem fog segíteni rajta.

Ha benéznek a vezérlőbe, a kis folyosót is egy plafonról lelógó gépágyú védi, melynek fekete burkolatán vészjóslón csillog Jaina kristályának a fénye. Mögötte a vezérlő terem másik ajtaja félig van csak zárva. A szoba - bár emlékeztet egy pilótafülkére - csak a navigációs, és a rendszert vezérlő komputerek találhatóak itt. Nincs pilótaszék, vagy úgy általában bármilyen interfész, amivel irányítani lehetne bármit is, de kompatibilis a tiszti PDA-val, így akár a megfelelő kódokkal, vagy azok megkerülésével itt végre átveheti az irányítást valaki a hajó felett.
A gépek jelen pillanatban néha felvillannak, mint akik ünneplik, hogy ennyi idő után végre kapnak áramot. Sajnos persze, ez már csak percekig maradhat így. Az STD kristály repedése hamarosan kritikussá válik, és akkor, ah addig be is kapcsolja a csapat a gravitációt, meg a szenzorokat, újra el fog sötétülni az egész hajó.
A vezérlő terem üres ugyan, ám a robotok nem tűntek el örökre. Soraikat rendezve, és javítgatva készülnek egy utolsó invázióra, ezúttal minden egységüket bevetve. Ha valaki a reaktorba akar menni, számolnia kell vele, hogy akár 5-el is összetalálkozhat út közben, ha nem siet, a vezérlőteremben pedig akár 8-al is számolnia kell azoknak, akik ott maradnak azt a termet megvédeni.



//sok szerencsét mindenkinek! Smile Mivel ez megint egy hosszú hetet követő rövid hétvége, újra jövő vasárnapig van időtök írni.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#46Pént. Nov. 30, 2018 10:16 pm




SR-29 Aszteroidatörő
sikló



*A helyzet szar, és egyre szarabb, ahogy a csápos izé a lábaimra tekeredik és elkezd vonszolni magával. Hiába ütlegelem az elromlott lámpával, nagy kárt nem tudok benne tenni. Suhanunk a padló és a mennyezet között, néha nekiütődöm a falnak, kiálló izéknek és visszapattanok róluk. A sikoltozásommal egy időre elfoglalom az éteri teret, mindenki „örömére”. *-HALLOTTAM  ÁM! *Kiáltok vissza Peterson parancsnoknak, mert nem vagyok én sokkos állapotban, csak épp pánikolok és a kettő nem ugyanaz. Felfogom a szavak értelmét és némi vigyorgást is kihallok a hangjából. Hát, nem most kellene elsütögetni a szarkazmus égő rakétáit. Tovább ütögetem a csápost, de nem sokáig kell  az értelmetlen harcot vívnom, mert elrablómat szétroncsolja néhány lövés. A lendülettől ugyan még tovább úszunk a levegőben, de már nem olyan gyorsan és sikerül megkapaszkodom a kesztyűmmel a falban. Fogalmam sincs ki volt az aki megszabadított, de mivel Denisov úszik be a látóterembe, neki tulajdonítom a győztes lövést.* -Mi tartott ilyen sokáig? *Hálátlan dög vagyok, mentségemre legyen mondva, a múló pánik mondatja ezt velem. A csápok után kapok és Denisovval együtt fejtegetem le magamról, a kettőnk munkásságában annyi a különbség, hogy míg ő megfontoltan teszi, én úgy tépem mint ahogy múltkor a Töltőállomáson két nő egymás haját. Aztán értetlenül kapom fel a fejem, bár a hirtelenség nem nagon jön le a súlytalanság állapotában.* -Minek nekem óra? Maga most szívat? *Most komolyan, ezzel arra célzott, hogy jó lenne ha elütné az utolsó órámat? *-Persze, hogy tudok mozogni, nem vagyok béna….remekül, majdnem meghaltam, mégis hogy érezném magam?..... * Az utolsó kérdésre már nem felelek,  ha eddig nem jött rá, már sosem esik le neki. Másokra nem is figyelek, bár a látóterem peremén ott úszik Peterson parancsnok és egy csápos…utóbbi nem sokáig. Kellenek nekem azok a drónok. Lenyúlnék az engem elkapóért, hogy magammal vonszoljam, de Denisov a vállára kap. Na ez már sok.* -Tegyen le Denisov! Megsebesült, a végén még az én lelkemen szárad a….persze nem fog meghalni. * Hát ebből már nem jövök ki jól, de megpróbálok a keze közül kiúszni és a vezérlőterem felé lebegni a megszerzett droiddal. A nagyszájú közlegény fedez minket. Ideje a szabadulásra koncentrálni, csápok nélkül sokkal jobban megy a gondolkodás, és természetesen a parancsolgatás is.* -Az összes kilőtt droidra szükségem van! És a többire is! Ja és egy tiszti PDA-ra is. *Mert az enyémet már az elején kilőtte a kezemből a hülye fali puska és azt már én sem tudom összerakni. Ha nincs másik, improvizálnom kell. Közben keresem a többi elesett droidot, hogy hevenyészet leltárt készítsek a terveimhez, s akkor látom, hogy egy még „talpon” van és éppen egy döglöttet akar elcsempészni.* -Hé! Az ott! Ne hagyják, hogy elvigye! Vörös és Arany mindenki! Figyeljenek az élőkre, viszik a cuccost! *Tovább lebegek a zsákmányommal, de sajnos a megpróbáltatásnak még nincs vége. Újabb pánikra okot adó történés részesei vagyunk. A hajó megremeg valamitől, a rezgéshullámok elérnek minket. A korábbi szerencsétlenségből újabb aszteroidákra tippelek, ezért amennyire csak telik tőlem, sietek a vezérlőterem felé. A Kapitány persze megint beleköp a levesünkbe.* -Remek! Más már nem is hiányzott. * Éppen elérünk a vezérlőterem elé, de már mindenre felkészülten magam elé tartom a droidot, remélve,  hogy „Denisov” nem lőtte ki a jeladóját. Jaina és Denisov  meg a takarásunkban célba vehetik a löveget amint észreveszik. Amennyiben sikerül sértetlenül bejutnom a vezérlőbe, nekilátok a munkának. Bár öt perc az nem sok, arra elég, hogy a csápos akkujával „berúgjam” a vezérlő komputereket, miután leszedtem a panellapot és hozzáférek a vezetékekhez, a rendszer alaplapjához, hiszen a sérült STD kristállyal nem sokra megyünk, de annyi időm lesz, hogy átirányítsam az energiát a legszükségesebb rendszerekbe. Ezek pedig a hajó elindításhoz kellenek, a létfunkciókat pedig lekapcsolom. Ha nincs másik tiszti PDA, akkor a saját kis tabletemet használom, hogy legalább a parancsokat és a kódokat be tudjam pötyögni, hogy megkerülve a rendszert , életet leheljek a siklóba. Ez persze nem öt perc lesz, és ha kapok még droidokat, és sértetlen az akkujuk, azokat is a rendszerre kötöm. Vezeték van elég és az űrruha, ha ormótlan is és nem a legutolsó divat szerint készült, abban egyet kell értsek a Kapitánnyal, hogy elég hasznos, főleg a zárható zsebei, melyek egyikében ott van az őskori bicskám amit még az apámtól kaptam. Vezetéket elvágni, csavarokat kicsavarni, rövidre zárni tökéletes. Bár a hajó többször megremeg és egyre nagyobbak ezek a remegések,  nem zavar a munkámban. Elvégre nem a lábaimra tekeredő izével kell küzdenem az életemért. A többiek pedig végre élvezhetik a csendet, mert amíg dolgozom, nem sikoltozom és nem dumálok hülyeségeket. *



Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#47Szomb. Dec. 08, 2018 9:24 pm
Láthatóan, hallhatóan és érezhetően is minden a legnagyobb rendben van Moor Tizedessel, ami nagyon jó hír a csapat szempontjából, hiszen így van esélyünk bejutni a Vezérlőbe és a fennmaradó időben talán tudunk még valamit tenni közös ügyünk: a télélés és a megmenekülés érdekében.
- Eszemben sincs szívatni, de most jöjjön, nincs sok időnk, varázsolnia kell! – vállon, vagy egyszerűen a közelemben lebegve, de mindenképp Jaina fedezése mellett érjük el a Vezérlőterem, egyelőre még masszívan zárt ajtaját, viszont felettesem egy tervvel áll elő.
- Attól tartok tiszti PDA-val nem tudunk szolgálni, de a droidokat össze tudom kapkodni. – felteszem Jin-nél sincsen PDA, hiszen sem ő, sem én nem vagyunk tisztek, ezért merem ezt kijelenteni, ám mielőtt még nekiindulhatnék, hogy minél több szétlőtt egyedet begyűjtsek, a Tizedes még figyelmeztet arra, amit én is látok. Mire a mondata végére ér, már el is engedek egy lövést, vagy, ha az első nem talál, esetleg nem olyan ponton éri a vonszoló gépet, akkor egy másik, vagy egy harmadik is követni fogja, egészen addig, amíg össze nem esik. Reményeim szerint, pontos lövéseim elérik a célt, én pedig mehetek utamra, hogy egy perccel később annyi droiddarabbal jelenjek meg, amennyit csak találtam a környéken.
A bomba előkerülésén valahogy nem tudok meglepődni, számítani nem számítottam rá, de a történtek után egy ilyennek kell lenni a habnak az Aszteroidatörő tortáján, amit most meg is kaptunk a képünkbe. Nem kommentálom a történteket, éppen elég a becsapódások után visszatalálni Raven-hez és lelebegtetni elé az alkatrésznek valót.
- Darklighter kadét! – ha már átvettem a parancsnokságot a vegyes csapatunkon belül, folytatom a korábban megkezdett mintát és a rádión adok közvetlen utasítást a mellettem harcoló ifjoncnak.
- A parancsnak megfelelően, elfoglaljuk a Vezérlőt, amint Moor Tizedes kinyitotta az ajtót. Nem tudom mi vár odabent ránk, de el kell foglalnunk és meg is kell tartanunk egy esetleges ellentámadás esetén. – amíg a technikusunk a bejutással bíbelődik, megtartom az eligazításomat, amit szeretném, ha teljességgel értene és be is tartana a lány.
- Milyen típusú fegyvere és mennyi tölténye van kadét? – érdeklődök, miközben arra várok, hogy nyíljon az ajtó és megláthassuk hogyan is állunk.
Úgy vélem a karabélyom a legütőképesebb pöröly a Vörösarany csapatban, ezért intek Jin-nek, hogy bármi is várjon ránk odabent, feltéve, ha nem egy hadseregnyi droid, akkor elintézem egyedül, ő pedig spóroljon a lőszerrel és energiával is, lesz még mire lőni attól tartok.
Így is lesz, az ajtó nyílik, az öreg fegyverből pedig, ha csak nem akad el, akkor ömleni kezd a kedvesség a gépágyú felé. Nem érdekel, hogy mennyi töltény kell a kiiktatásához, ez most kulcsfontosságú, hogy feladja a pozícióját. Egy táram még van, de végesek a készleteim.
Siker esetén előrenyomulok és mielőtt a Tizedes az utolsó nagy dobásra készülne, óvatosan bekukkantok a Vezérlőbe, tényleg nincs-e bent senki. Miután mindent rendben találok, hagyom a szatellit-szakit dolgozni, szavaimat pedig újból Jin-nek intézem.
- A szolgálati fegyver csak közvetlen közelről hatásos, csak a parancsomra tüzeljen és minden esetben célzott lövést adjon le, ért engem Darklighter kadét? Meg kell védenünk a Vezérlőtermet bármi is érkezzen odakintről, ez most az elsődleges és legfontosabb! – újabbnál újabb rázkódások közepette adom ki az instrukciókat a terem falának fedezékéből.
- Kapitány! A Vezérlőt elfoglaltuk, Moor Tizedes nekilátott a feladatnak, ha ideérnek, jelezzék előre, nehogy találat érje valamelyiküket. – szól jelentésem, majd elfoglalom a helyemet, fél szememet a kadéton tartva, elvégre egyben kellene hazavinnem a Jola-ra őt is és a komputer-doktornőnket is
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva. - Page 5 ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#48Vas. Dec. 09, 2018 6:55 pm
Szerencsére pont úgy érkezem a parihoz, hogy rálátásom van a kis mocsadékra, akivel meg kell küzdenie. két lövés is elég neki, mivel már elég közel járok, aztán már indulhatunk is vissza a többiekhez. - időzíteni tudni kell, parancsnok! - válaszolom egy kis vigyorral, majd hirtelen újra felkapom a fegyverem, mikor meglátom a folyosó végén a még működő csápalit lopakodi. -Készülnek valamire! - közlöm morogva, miközben már visszafelé tartunk és továbbra is kénytelenek vagyunk Moor fejhangú értekezését hallgatni. Kezdem érteni az istencsapása kifejezést, amit az alvók előszeretettel használnak ma is, miközben a mi nyelvünkből már régesrég kikopott.

Ethan hangját hallva összeszorul a gyomrom és bár már majdnem elértük Nikóékat, én egyszerűen megtorpanok. Bár a lendület még visz tovább, Freya karja után nyúlok és megállítom őt is,ha hagyja. - Indulok hozzád... Vörös vezér! - mondom ki a szavakat végig a parancsnokra nézve, így a kijelentés tulajdonképpen egy engedélykérés is egyben. Tudom, hogy Freya nem fogja díjazni ezt az ötletet, de a tekintetem azt hiszem, mindent elmond most. Ha elsőre letiltana, még egyszer megpróbálkozom, mert újabb parancsszegést nem szívesen követnék el, de nem ez az elsődleges most számomra. Mielőtt azonban még elengedném a parit, még valami eszembe jut. - Arany kettőnél van egy bazinagy std kristály. Talán lehet vele kezdeni valamit... - biccentek egyet és ezzel már indulok is vissza a bal oldali fegyverterem felé. - Vörös vezér, itt Arany 1, ne lőj!- figyelmeztetem a biztonság kedvéért Ethant, mielőtt belépnék a kis terembe.
Vissza az elejére Go down
Freya Peterson
Titulus : Parancsnok
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 470
Freya Peterson
Azonosítatlan létforma



#49Vas. Dec. 09, 2018 7:53 pm
Nagy örömömre Pressi pont időben érkezik, így a csápos robottal nem kell sokáig egyedül harcolnom. Miután annak a fénye is kialszik egy mosoly terül el arcomon. Örülnél neki, ha nem kerülne elő több ilyen lény. Nem is értem miért készítettek ennyit belőle. Mintha maguktól szaporodnának.
Az én türelmem már elfogyott ezekkel a robotokkal szemben, így azonnal célba veszem és rá is lövök a még aktív egyedre. Reményeim szerint sikerül kiiktatni a rohadékot.
-Szedük össze a roncsokat. Ezek a rohadékok még képesek és újra építik egymást.-Nah meg ugye Raven hátha tud valami használhatót kiszedni belőlük. Idő közben a Kapitány is életjelet ad felénk. Bomba… remek… Éppen szóra nyitnám a számat, mikor az egész haó megremeg. Mi a franc volt ez?
Remélem csak neki mentünk valaminek és nem támadtak meg minket. Bár elvileg a Consiliumon kívül másnak nem kellene tudnia, hogy itt vagyunk. Hacsak nem figyel fel rá más életforma.
-Mi??? Nem! Felejtse el tizedes!-Kezdek el ellenkezni az ötletével. Még, hogy pont ő menjen oda. Látom a tekintetében, hogy mennyire aggódik érte, de ostobaságnak is tartom ezt az egészet. Ha esetleg robbannak az a bomba nemhogy én érzeném magam bűnösnek, de egy gyereket árvává tennék. Nekem kellene mennem, de akkor a többiek maradnának egyedül. Pressi az egyik legrutinosabb katonánk a csapatból. Rajtam kívül talán ő vele járna a legjobban Ethan. Kivéve Niko, de rá itt van szükség….
-Kapitány! Hicks Tizedes elindult feléd.-Pillantok én is mindvégig Pressire.
-Ha meg mertek halni én nem tudok mit csinálok, de nem fogjátok megköszönni az egyszer biztos!-Ezt már csak úgy mondom, hogy csak ő hallja. Nem tartozik másra.
-Rendben köszi az infót! Te meg jelentkezz be mikor megérkeztél. Tudjam, hogy mi a helyzet odaát.-
-Kapitány értettem! Mindent megteszünk!-Azzal fogom az összegyűjtött robot maradványokat és elindulok a vezérlő felé, ahová a többiek már bejutottak.
-Raven itt van még pár robot meg a PDA-m. Erre jobban vigyázz! Jaina Pressi azt mondta van nálad egy kristály. Tudunk kezdeni azzal valamit?-Pillantok a többiekre kérdőn. Ha igen, akkor szépen átadom a munkát Nikonak.
-Jaina te figyeld a robotokat, ha bármi mozgás látsz szólj és lőj. A plafont is figyeld. Niko te is siess a cserével. Raven miben tudok segíteni? Pörgessük fel magunkat. Ki kell küldenünk a letapogatókat. Valami van odakint. Reménykedjünk abban, hogy semmi komoly, de biztosra kell mennünk… Nah meg félek a robotok nem adták fel ilyen könnyen a harcot.
Vissza az elejére Go down
Ethan 'Crash' Dobrik
Karakterlap : SR-29 Aszteroidatörő sikló. A Rasa Rendszer aszteroida övében sodródva. - Page 5 2019-09-05
Titulus : Captain Crash
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 1040
Ethan 'Crash' Dobrik
Az URS Jola kapitánya



#50Csüt. Dec. 13, 2018 11:41 am
Megint neki ütközik valami a hajónak, de ezt alig lehet érezni, mintha valami csak megbökné azt. Aki nem figyel rá az észre sem veszi, ahogy a halk statikus zörejt sem, ami próbál beférkőzni a kommunikációs csatornáikba. A következő rezgést már megérzik. A sikló úgy 30 fokkal elfordul, ami gravitáció híján nem olyan zavaró, mint egy bolygón lenne, de azért elég látványos. Ez nem aszteroida volt. valaki célzottan lőtte őket oldalba, csak az a kérdés, miért...és persze mennyit bír még a masszív burkolat.

A vezérlő terem védelmi rendszere megmoccan, ahogy az ostromlók elé állnak, de aztán csak lóg ott a semmiben, és egyetlen lövést sem ad le Nikora, kinek sorozattüze valósággal elfűrészeli az ágyút a tartókonzoltól, ami után az csak némán sodródik tovább lassan, ártalmatlanul. Így már akadálytalanul a terembe mehetnek, a kalasnyikovban viszont mindössze egyetlen tár maradt már csak.
-Megoldom arany vezér, nincs szüksé...
Mire ezt kimondja, a sötétből előkerül az egyik csápos kissé beltenyészet által létrejött unokatesója. A darabokból összerakott droid egyik csápjából egy hosszú fél méteres tüske ugrik elő, és azzal csap le a kapitányra.

A vezérlő teremben közben egészen összegyűlik a kis csapat. Raven bármelyik eszközzel is dolgozik, gond nélkül be tud jutni a rendszerbe. A tűzfalak elavultak, és egyébként is át kell engedniük a flotta tagjait. A létfenntartó rendszer lekapcsolásával csak azt éri el, hogy kialszanak a lámpák, és megint sötétségbe borul minden, azt leszámítva, ahol a zseblámpák világítanak, viszont életre kelnek a szenzorok, és a PDA kis kijelzőjén végre láthat valamit. Fézer lövéseket adtak le rájuk, és lehet is látni maguk mellett egy másik siklót a flottából. Az egyenlőre nem egyértelmű, hogy ő lőtt rájuk, de senki más nincs a közelben. A sikló száma alapján Freya, vagy akár Jin is tudhatná, hogy ez Abrahams hadnagy lesz. A rendszer egyébkéént igencsak letisztult...pontosabban egyszerű, mint egy darab kő. Pár ujjmozdulattal lehet felkapcsolni bármit, villanyt, gravitációt, fegyvereket, de még a fő reaktort is ki lehet iktatni, a hajtómű és a kommunikáció azonban nem működik. Utóbbi a kijelző szerint "beragadt". Talán a helyszínen valaki meg tudja javítani.
Sok idejük viszont nincs a támadás előtt. Freya még épp megérkezik hozzájuk, és egy perccel utána már látni is lehet, ahogy a szápok a falakban kapaszkodva készülnek fel, hogy betámadjanak a szűk folyosón. Úgy 2 percig csak várnak, aztán kezdődik! 5 szétlyuggatott roncs droidot halyítanak be közéjük, látszólag céltalanul, bár mivel eléggé kicsi a terem, azért így sem kerül messze egyik sem a négyestől. A második hullám megint öt halott droidból áll, ezek azonban már egyenesen a katonák felé száguldanak. Ami Freya felé repül csak lepattan róla, ha eléri egyáltalán. Niko támadója is csak csali, nyilván azzal a céllal, hogy pazarolja a lőszerét. A raven felé szálló lámpái azonban felvillannak, és előkapja a csápjait is, akárcsak az, ami Jaina-ra támad. Az utóbbi előre lendíti a csápját, amiből kiáll a félél méteres tüske, majd a nő páncélját tászútva megsebesíti őt a comján, és áramot vezet Jaina testébe, ezzel minimum kiütve őt, ha valaki nem siet. Raven támadója ennél is közelebb van, és a tizedes arcáz próbálja ledöfni a tüskéjével.
Ez persze mind csak elterelés. Ismét. Ahogy Jaina megsebesül, 5 szedett vedett, társai páncélját magára erősített Droid ront még be egyszerre a terembe.

Ethan alig tudja arrébb rúgni a támadóját, elkerülni a pengét, és még a bombát is úgy tartani, hogy ne robbantsa fel magukat véletlenül. Már kétszer is fejbe rúgta támadóját, ám ezzel mindig csak arrébb lökte, és mivel a gépezet a fegyverét vette el kapásból, még lelőni sem tudja.Ez már önmagában sem ideális, de közben már készül a három másik droid arra az esetre, ha ez az egy nem tudna végezni vele, és felrobbantani a bombát. Egy percen belül itt lesznek azok is.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
5 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next
Ugrás:
^
ˇ