Becenév: Ellia Faj: ember Születési hely, idő: Föld, 2555 Kor: 28 éves Család: Michael Minnick – a Földön főorvos és magán klinika vezető -idegsebészet, elhunyt Elena Minnick – a Földön főorvos volt egy magán klinikán-gyermekgyógyászat, elhunyt Sebastien Minnick- a bátyám volt, elhunyt Családi állapot:szerencsés hajadon Szexuális beállítottság: hetero Karakter arca: Torrey DeVitto
We've come too far to give up who we are
All ends with beginnings
Jellem
Hogy milyen is vagyok? Nem tudom igazán megmondani, mert van gonosz oldalam, és van aranyos is. Általában mindenki találkozhat mindkettővel, de azért az esetek többségében csak az egyikkel. Ez attól függ, hogy ki az aki számomra színpatikus, és ki az aki nem. Persze ettől függetlenül ismerem a szabályokat, és tudom hol a határ, és a tisztelet. A hajón úgy bánok mindenkivel, mintha a családom lenne, de ugyan akkor reálisan tekintek rájuk. Gondoskodó vagyok, igyekszik mindenkire odafigyelni, de ugyan akkor szigorú is tudok lenni, főleg, ha nem tartják be az utasításaimat.
Érzékeny vagyok, és néha nem állok a helyzet magaslatán ezért, ez az oldalam így azt hiszem a gyengeségeim közé sorolható fel. Ilyenkor olybá tűnhet, hogy nem vagyok magabiztos, de ezt igyekszem nem túlzottan kimutatni. Ráadásul általában ez nem a munkámmal kapcsolatos, hanem sokkal inkább a személyes ügyes bajos dolgaimmal. Elég nyugodt természetű vagyok, de a barátaimmal szeretek bohóckodni. De, ha a helyzet megkívánja, akkor igen is komoly vagyok.
Az orvoslás mindig is érdekelt, hiszen orvoscsaládban nevelkedtem, így igen magas elvárások voltak felém. Nem tudom, hogy akkor már sejtettek e valamit, vagy tudtak, de feltűnően sok mindent kellett tanulnom, és fejlesztenem magamat. Akkor ezt úgy éreztem, hogy sok, és beletörők, végül a világ tört bele, én pedig Csipkerózsika lettem. Szeretek a hajón sétálni egy – egy műszak után, főleg ha az zsúfolt volt valamiért. Kifejezetten utálom az éles helyzeteket, mert nem lehet kiszámítani mi fog történni, de ugyan akkor élvezem is, mert felpezsdíti az unalmas sétahajókázásokat. Miután felébresztettek sokat kellett tanulnom, és nem csak orvoslás terén miután jelentkeztem a flottához, így ha kell meg is tudom magamat végezni egyes erőszakos betegek nem tetszésére, de azért nem árt, ha ott van egy ápoló aki besegít.
Még a Földön születtem és nevelkedtem. Gyermekkoromról épp elég, ha annyit tudsz, hogy tökéletes volt, majd ez a tökéletesség összeomlott, amikor a tovább tanulás került szóba. Én nem szerettem volna a hagyományokkal éli, és követni az orvosi tradíciót, megtette már a bátyám, de végül édesapám belekényszerített. Nagyon sokáig nem értettem, hogy miért. Végül azon a napon derült fény ennek az egész terheljük túl engem dolognak, amikor eljöttek értem, hogy én már pedig egy különleges dologban vehetek részt. Mielőtt elvittek volna, hogy Csipkerózsika édes álmait aludjam megengedték, hogy apám felvilágosítson. Szinte lesújtó volt számomra az a hír, hogy a Föld elpusztul, hogy ők nem jöhetnek velem, mert már eléggé benne vannak a korban, így minden erejét, pénzét arra tette fel apám , hogy én mindenféle képpen felkerüljek, hogy fenn maradjon a családunk. Nem értettem miért mondja ezt, hiszen itt volt a bátyám is. Fel is tettem a kérdést, hogy ő miért nem jöhet. A válasz egyszerű volt: nemzőképtelen. Én viszont egészséges voltam, jól képzett, és fiatal akkor még. Nehézen indultam el, a sokktól nem is igazán érzékeltem azt, amikor már betuszkoltak a repülőre, utána pedig szerintem a nyugtató tett róla, hogy nyugton maradjak, pedig ordítottam volna szívesen szerte szét a világba, hogy mi vár rájuk. Igazságtalannak tartottam ezt az egészet.
Csipkerózsika álmából nem a herceg ébresztett, hanem a valóság. Távol vagyok, a Föld elpusztult, a családom halott, egyedül vagyok szabályok, és elvárások között, amik elől nem tudok menekülni. Legalább is akkor így éreztem, azóta egyetlen egy dolgot sikerült csak megúsznom, a házasságot. Ébredés után fel kell zárkóznom tudásilag, tanulnom, és képeznem kellett magam, amit élveztem is, mert rengeteg újdonsággal szembesültem. Aztán gyorsan besoroztattam magamat a flottához, ahol újabb kiképzések vártak rám, és amikor ott végeztem már ültem is fel az első hajóra, ahová kellettem, így kerültem a Jolára.
Jolán való élet eleinte furcsa volt, de gyorsan hozzá szoktam, ahogy ébredés után is felvettem a ritmust. Igyekszem helyt állni, és továbbra is képezni magamat, mert mint hajóorvos nagyon sok mindennel kerülök szembe,és technikai csodák ide vagy oda, azért olykor feladja egy- egy eset a leckét, de még boldogulok , és minden rendben. Hogy mi a helyzet a házassággal? Tartok tőle, hogy hamarosan utolér a végzet, hiszen egészséges, termékeny nő vagyok. Hogy meddig tudom még elodázni a dolgokat fogalmam sincs.
Memento Mori
Információk Rólad, amiket meg mersz osztani (név, kor, multik stb.)
Először is, szeretném kiemelni, mennyire jó egy új arcot látni, mind személyedben, mind az avi választásod személyében. ritka, hogy új alannyal lepnek meg, és mindig üdvözlöm ezt a változatosságot Ami az ET-det illeti, nagyon tettszett benne, hogy teljesen realisztikusan álltál az orvosi kérdéshez, és bizony érezni lehet benne, hogy ez egy olyan szakma, amit nem két perc alatt tanul ki az ember lánya, még akkor is, ha az egész családja gyógyítókból áll. Szerencsére a történtek után a Jola űrhajónak épp szüksége van egy friss, fiatal orvosra, aki bírja a sarat és a soraidat olvasva egészen biztos vagyok benne, hogy köztünk a helyed
Nem is szaporítom tovább a szót, amikor ezt olvasod, már meg is van a színed, és mivel már az avid is lefoglaltad, nincs más dolgod, mint bevetni magad a játékba!