Belépés
csatlakozz be a játékba!
Neved:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Walkie Talkie
a fórum kommunikációs csatornája


Galaktikus feljegyzések
legújabb hősi eposzaink

Yesterday at 7:13 pm
Sportpálya

Kedd Ápr. 17, 2018 6:38 am
Út a hegy belsejébe

Hétf. Ápr. 02, 2018 12:44 am
Arhkax kunyhója

Vas. Ápr. 01, 2018 2:29 pm
THERE IS ONLY POWER
Vendég

Pént. Márc. 30, 2018 6:34 pm
Folyosók

Kedd Márc. 27, 2018 10:17 am
Lezártam a játékom!

Hétf. Márc. 26, 2018 7:30 pm
Hadászati szimulátorok

Vas. Márc. 25, 2018 6:50 pm
Csillagközi kavarodás

Vas. Márc. 25, 2018 1:50 pm
2-es transzporter állomás

Kedd Márc. 20, 2018 11:36 pm
Apám | kísérleti patkány

Statisztika
so many stars shining in the sky

Kasztok Nők ♀ Férfiak ♂
Föld eleműek 2 1
Víz eleműek 4 1
Tűz eleműek 2 2
Levegő eleműek 4 1
Emberek 1 2
Telepesek 4 1
Katonaság 1 3
Flotta 10 8
Consilium - 3
Lázadók 5 6
Összesen 33 28

Stars can't shine
without darkness

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (23 fő) Kedd Jan. 02, 2018 2:01 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Kilátóterasz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Szer. Feb. 07, 2018 5:14 pm

Katrina &Felicia

Meet again

Kétkedve állok a nő előtt, aki régen sem volt jobb, de most még inkább úgy fest, mintha agymosást végeztek volna rajta. Tudom sajnálni az ilyen embereket, de végül is inkább a számba harapok és próbálom nem a tudtára adni, hogy lehet, hogy így van. De attól még rohadtul megcibálja az ember érzéseit, ha nem jön össze a család. Az árvák nagyon vágynak kötődésre, és családra. De az a mindenható úgy döntött, hogy nekem teljesen jó egyedül. Úgy sem vagyok másra hivatott. Csak egy selejt vagyok.
Viszont a válaszai megritkultak, leginkább csak egy szavas válaszokra tömörítettük a kötelező jó pofizást és már tényleg ott voltam, hogy megpofozom, hogy térjen észhez. Erős a gyanúm, hogy sajnos nála ez nem használna, így csak kifújom a levegőt hangosan és az agyam zakatol, hogy tudnám én ezt megoldani. Bár csak tudnám, miért akarom vele megoldani ezt a helyzetet.
Elhúzom a számat, ahogy figyelem őt, tényleg úgy viselkedik, mintha nem is ember lenne, vagy történt vele valami, vagy csak rossz napja van. De az sem mentség arra, hogy ijesztő legyen és a vér is meghűl bennem, ahogy rám szegezi a viharos szemeit.
- Na, azt még el is hiszem. – nevetek fel, mert engem nem kell meggyőzni, de az önmagában vívott harcba én nem szállhatok be. Neki kell minden egyes háborút megnyerni vagy elbukni. Attól függ, mennyire kitartó és mennyire akarja egyáltalán, hogy itt legyek. Mert nem tudom eldönteni, hogy mit akar. Egyik pillanatban elakar zavarni a mondataival erősen, sugall rá, de aztán meg visszatartana. Mindig is nehezen viseltem, ha egy ember előttem vívja meg élete csatáját és vesztésre áll önmagával szemben.
- Ha így gondolod, mondd, meg nekem miért viselkedsz így? – döntöm oldalra a fejem és végig mérem. Bármit megadnék, hogy a fájdalmat áttudjam venni és kicsit is megkönnyíteni a dolgát. Bár nagyon is erősen akar ellökni úgy, érzem, hogy a szélmalomharc most már elkezdődött. Miért ragaszkodok ennyire érte? Megrázom magam és a hajamba futtatva ujjaimat megfordulok magam körül, hogy eldöntsem mennyire is vagyok erős ehhez a beszélgetéshez. Fiatalabb nálam, de olyan nevelésbe részesült, ha jól hallottam, hogy egy aranyhalban több az érzelem, mint benne. Ténylegesen kilehet ölni belőlünk az érzelmeket? Ő nem úgy tűnik, hogy végképp elhagyta az érzéseit. Lehet nekem is kevesebbet kellene belevinni. Viszont én nem tudom ezeket elzárni, mint a többségünk. Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy én vagyok a Jola szíve és lelke. Ha a többiekből lassan el is tűnik minden. Mert már nem emberek leszünk, hanem robotok.
- Erre a kérdésre magadnak kell megtalálni a választ. – húzom vissza a kezem és a zsebeimbe dugom őket, mert úgy tűnik, hogy Katrina a legtökéletesebb katona, aki azonnal reagál minden érintésre, nincs kedvem magam megöletni, azért mert ismételten egy öngyilkos küldetésbe vettetem magam. Végül felsóhajtok.
- Visszatalálok, de köszönöm. – bólintok a felajánlásra és egy halovány mosolyt küldök felé, miután kiadom a lelkem fájdalmát és meglepetésemre érdeklődést vélek felfedezni. Mi a franc? Meglepetten nézek rá és végül megszólalok.
- Ha már megkérdezted elmondom. Megmutatom milyen az emberi kapcsolatok. – lépek közelebb majd az ablaknak támaszkodom a hátammal és őt figyelem. – Egy éve elváltam, mert meddő vagyok. Most pedig az exem a Jola legénységei között találtam, mint újonc. Ez nem kéne zavarni, mert ahogy mondtad katonák vagyunk. De a szavak, amikkel illetett minden jégszívet meghasított volna. Megpróbáltam olyan lenni, mint te. De nekem nem ment. Mármint, ittam, rohadt sokat. A fájdalom nem enyhült. Szóval van problémám. Érdekel bárkit is? Nem. De ha beszélek, róla jobban érzem magam. Bár tőled nem várok ilyen lehetőséget. Csak.. Tudod Katrina, van valami furcsa érzésem a közeledben. Amit nem tudok megmagyarázni. – megvonom a vállam és az arcát fürkészem, hogy lássam, milyen reakciót váltok ki az őszinteséggel. 

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
tizedes; kommunikációs tiszt
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
19
Képességpontok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Csüt. Feb. 08, 2018 7:18 am

Felicia & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
A külvilággal folytatott viszonyom enyhén szólva is katonás. Nem beszélek feleslegesen, nem fecsegek, mert éppen úgy tartja kedvem. Nem szólok közbe, ha beszélnek hozzám. Lényemet a nyugalom járja át - már amikor épp nem engedem az őrjöngő démonomnak odabent. Nem azért létezem, hogy mások kedvébe járhassak. Ha ilyen embernek szántak volna, meglehet, hogy pincérnőnek nevelnek, ne pedig annak, ki vagyok. Gyerekkoromtól tudom, hogy vannak kik nem fognak kedvelni. Ez be is igazolódott. Amíg bátyám kivívta mások tiszteletét eme viselkedéssel én lényegében csak forgó szemű egyéneket szereztem magam mellé.
Érdekes, ahogy ez egykoron, ez most sem zavar Felicia közelében. Lovagol egy több évvel ezelőtti sérelmen, képtelen magát túltenni magát. Ha nem futunk ma össze, meglehet, hogy örökké elmém hómezején maradt volna az emlék. Vajon mit árul el valakiről az, ha nem tudja magát könnyedén túltenni a sérelmeken? Ha képtelen túllépni rajtuk?
Ez a mai nap egyre zavarosabb. Úgy érzem, hogy hetek teltek el, mióta magunkhoz tértünk. Az ember vágyná, hogy véget érjen, ám mégsem teszi.
„Álld az ütéseket, melyeket az élet oszt ki rád.”
Ez is csak egy ütés, semmi több. Felicia is csak egy, ahhoz a rögös ösvényhez, melyre válnom kell.
Tudom, hogy mi a kötelességem, hogy mi a feladatom.
Nem használhatok kifogásokat mégsem röpke gyengeségem felett.
- Mégis miként viselkedem? - fordulok immár újra felé. Persze, tudom, hogy mire céloz. Nincs kifogásom. Nem hibáztathatok senkit, nem jöhetek azzal, hogy csak egy nő vagyok. Katona vagyok. Pont. De végül is csak keserűen húzom el számat. - Néha még az én agyam is elborul - felelem végül a nőt szemlélve, várva, vajon erre miként reagál. Igen, eme tényt még magam is alig hiszem el, de az utóbbi időben egyre többször előfordul. A vörös köd ellepi agyamat, elborítja látásomat. Mégis észben tudom tartani, hogy nem fogom egy feljebbvalómat arcon csapni, bármennyire is megérdemelné. Nem fogom döntését megkérdőjelezni, nem fogok ellene cselekedni. Feljebbvalónál ezeket sosem tehetem meg.
- Úgy értem, miért hiszed, hogy változásra van szükségem - javítom ki, hisz úgy tűnik, hogy azt várja, hogy ő mondja meg, hogy miért változzam meg. Nem áll szándékomba ilyen cselekedet. Életem egyik felét leéltem így minden gondok nélkül. A másik fele is menni fog már. Nem arról van szó, hogy félnék a változástól. Egyszerűen jelen körülmények között értelmetlennek tartom. De egy valamiben talán igaza van: lelkem meg kell acéloznom. Nem gyengülhetek el egy bukás miatt.
Nem miattam vált lázadóvá Connor, ez már egy régebbi folyamata volt. Elvakított a dicsfénye, a tehetsége. Minden hibámból tanulnom kell.
- Az emberi kapcsolatok arról szólnak, hogy egymás nyűgjét baját átragasztjuk másra? - vonom fel kétkedve a tekintetem és még halk kuncogás is elhagyja számat. Fejem lehajtva rázom meg, de azért lássa, meghallgatom, amiket mondd.
- Állj be a sorba - felelem legvégül elmondott furcsa érzésekhez fűződően, majd egy pár pillanatig várok, amíg újra megszólalnék, megemésztve, hogy mit is mondott nekem. - Tudod, az élet furcsa dolgokat tud produkálni. Vélhetően jogosak az érzéseid, mert újra látnod kell - habár nekem ehhez nem sok ismeretem van. Valljuk be: szociális analfabéta vagyok továbbra is, de már rég eltökéltem, hogy megértem az emberek működését. - Dönthetsz úgy, hogy összeomlasz, hogy lássa rajtad, hogy nem bírod elviselni a közeledben. Megtörhetsz és újra elkezdhetsz inni. Vagy megmutatod neki, hogy bármiket is mondott, te már túltetted magad azokon. Így kell lennie? Nem feltétlen. De rejtsd el őket. Az élet pofonokat osztogat ki - somolyodom el, hiszen ezek már a taníttatásom szavai. Az Övék. - Csak rajtad áll, hogy engeded-e, hogy a földre vigyen, vagy dacolsz velük szemben. Mh… A bolygón, a keleti népek erre találták ki a meditációt. Csodákra képes - felelem, kapcsolatunk óta tán ez a leghosszabb beszédem hozzá. Az utóbbi időben nem az első ilyen eset.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
205
Képességpontok :
191

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Hétf. Feb. 19, 2018 11:22 am

Katrina &Felicia

Meet again

Nehéz az embernek, főleg, hogyha a körülményeket nézzük, de nem szabad elgépiesedni, bármennyire akarja a konzílium, hogy úgy viselkedjünk. Mert itt ne legyen érzésed, pusztíts azért, hogy neked jó legyen, üzemmódba vagyunk kódolva. Ne érezz, csak tedd a dolgod és szülj gyereket. Már, akinek ez lehetséges, mert ugye vagyunk mi, akik, selejtek lettünk és nem esünk teherbe. Micsoda baklövés, nem? Mármint itt vagyunk, modern technikával és nem tudjuk megoldani azt a csupa kicsiny problémát, hogy a nők terméketlenekké válnak. Ennyit a nagy genetikai vizsgálatokról.
Katrina a legjobbakat hozta ki magából, egy olyan ember lett, akire a konzíliumnak egy rossz szava sincs, teszi, amit tennie kell, nem fog megőrülni a fájdalomtól vagy a félelem sem fogja rettegésbe tartani. Mindig v annak olyanok, akiknél az ép elme küzd azért, hogy jók legyünk. Nálam ez kizárt, mert nem tudok nem érezni, nincs rajtam gomb, amivel ezt megtudom szüntetni, hogy ne érezzek.
- Mint egy gép. Katrina, mész teszed a dolgod, egy csepp érzelem nélkül. Kiirtottak belőled mindent. – világosítom fel, az én szempontomból. Mert lehet, hogy neki egy elcseszett élőlény vagyok, de számomra az a fura, ahogy ő viselkedik. Az embernek kellenek a pozitív ráhatások is, nem csak az a sok negatívum. Lehet az Arkan egyik legjobb tisztje, ha épp egy kicsit defektes is. de mindannyian azok vagyunk. Ezen nincs mit tagadni. Viszont ő tényleg lassan elveszti az emberi mi voltját.
- Kinél nem? Azt hiszed én nem verem véresre a kezem, mikor kiakadok? Nem kezdem el püfölni a falat vagy az ajtót? Nem látod, de én sem vagyok olyan, mint hiszed. – megvonom a vállam. Hiszen én is tudok harcolni, én is öltem embert, még sem fogok ezzel dicsekedni, ezek a lelkem legmélyén vannak és ott is kell maradniuk. Nem akarom, hogy más rájöjjön, nem vagyok egy angyal. Egyszerűen csak akkor kell elkapni a gépszíjnak, mikor olyan kedvemben vagyok. A kiképzést én is teljesítettem és hála az örökös megfelelési vágyamnak nem épp az utolsók között végeztem. Tekintve a sok zűrt, amibe keveredtem ez nem volt meglepő. Kerestem a helyem és amint valahol éreztem, hogy oda kerülhettek, akkor biztonságban voltam. Nevetséges módon vágom arra, hogy szeressenek.
- Mindenkinek szüksége van rá, mert lehet, úgy érzed neked nem. De ne ámítsuk egymást. – megvonom a vállam, de persze nem most fogom őt átkódolni, az kicsit nagyobb falat lenne. Meg talán nem én, kellek hozzá, valaki, aki sokkalta közelebb áll hozzá. Viszont nem tudom, hogy létezik-e olyan egyáltalán. De persze nem fogom ezt most kideríteni.
Már készülnék menni, mert úgy érzem a szélmalomharchoz jelenleg nincs elég türelmem, Aaron elvette a kedvem mindentől.
- Vagy boldogságát. Nem mindig történnek velünk rossz dolgok. Még ha azt is hiszed. – mosolyodom el, mert az első olyan emberi reakció, ami talán szívből jött és kitudja, hogy milyen régóta nem próbált meg mosolyogni, vagy nevetni. Mert azért az állandó harcok kimerítenek, kellenek a csendes olvasás vagy talán, ami nem ebből az időből való, de a szerelem is. Vagy, hogy legyen valaki, akivel beszélhetsz önfeledtül. Akiben megbízol.
Egy pillanatra meghökkenek azon szavakból, amiket kiejt, de aztán ismét felveszem a nem törődőm hangulatomat és a hajamat hátra dobva nézek fel rá.
- Úristen, Katrina, ezt hol tanultad? – nevetek fel, mert valahogy nem tudom elhinni, hogy ezt nekem mondja, miközben eddig arról beszélt, hogy nem akar részt venni az emberi kapcsolatokban. Ehhez képest egy egész szép motivációs beszédet nyújtott, amit eddig n szoktam adni másoknak.
- Nem rossz, nem rossz. Kezdesz szocializálódni. – dicsérem meg aztán kifelé nézek.
- Mit keresel itt? Történt valami? – terelem el a témát, mert úgy érzem, hogy van valami, amiről beszélne, de lassan nyílik meg. Én pedig nem siettetem sosem jó a kapkodás, ezt megtanultam.
- Néha úgy érzem, hogy vár ránk valami hely, ami a miénk, nem pedig a világűrben sodródni egy űrállomáson és idegenek között létesíteni új életet.Ami csak a miénk. – fonom összekezeimet a mellem alatt és felpislantok rá, hogy a szavak elérnek a fejébe, vagy csak bámul maga elé és teljesen kizárt ismételten.

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
tizedes; kommunikációs tiszt
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
19
Képességpontok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Szer. Feb. 21, 2018 8:37 am

Felicia & Katrina
Words mean nothing when your actions contradict
Érdekes ténymegállapítást tesz Felicia. Olyat, melyet mindig is tudtam, mellyel egész életemben tisztában voltam. Megtehetném, hogy elsomolyodom azon, hogy ennyi idő után jött rá minderre, mégsem teszem. Nem vagyok mosolygós kedvembe. Vagyok, aki vagyok. Lettem, kinek neveltek, nem fogok ezért elnézést kérni. Ahogy mások sem kérnek saját viselkedésük miatt, lévén azt gondolják, hogy minden úgy helyes ahogy az ők vélik.
Vannak ilyen emberek. Meglehet én is ilyen lennék más esetben, most nem vagyok az. Arcomon megfeszül a bőr, ahogy újra és újra végig kell hallgatnom még egy ember szájából, ahogy lenézve méreget engem. Mintha bárki itt több, vagy kevesebb lenne. Ő is, akár csak én, egy báb a Consilium sakktábláján. Lehet ez ellen küzdeni, vannak kik megpróbálják.
Vannak, kik emiatt épp most ülnek a hatalommal szembe, hogy megkapják méltatlan büntetésüket.
- Ez így van. Meglehet, te még vígan élted gyermekkorodat, amikor engem már vasmarokkal készítettek fel az életbe. Nézz le, szánj engem. Az érzelmek - alapesetben - nem fognak ki rajtam. Nem gátolják meg tiszta gondolkodásomat, a racionalitást. Érzelmek alapján nem lehet egy világot irányítani, nem lehet egy nép ellen harcot vívni - nem lehet eleve vesztes csatába indulni. De ezt inkább csak magamnak jegyzem meg. Ez sem fog már neki tetszeni. Lelke, szelleme tele van lázadó gondolatokkal.
Ő mégsem az én beosztottam. Érte nem az én fejem fog fájni.
- Igazából egyikünk sem a másikat. Mégsem vonok le rólad messzemenő következtetéseket megfelelő információk nélkül - s lám. Már megint ugyanaz a szituáció, mint Micahnal. Fogást próbált találni rajtam, bármit, amivel nyelvét tudta rajtam élesíteni. S amikor visszamertem szólni, akkor ő is hasonló mód reagált: nem ismerem őt. De ők sem engem, de tény, hogy a lehető legegyszerűbb lény vagyok ezen a hajón.
Kezeimet továbbra is magam előtt összekulcsolva tartom mellkasomon. Kezem melegíti bőrömet.
- Látod, ebben tökéletesen tévedsz. Nincs szükségem változásra. Tökéletesen elégedett vagyok jelenlegi helyzetemmel, jelenlegi életemmel - felelem őszintén. Változtatni, ezen? Felesleges lenne. Sokan azért nem mernek változtatni, mert félnek. Félnek az ismeretlentől. Én csak azért nem akarok, mert másokkal ellentétben tökéletesen egyet értek a Consiliummal. Lassú halált halok. Az életemből már csak percek, órák, évtizedek vannak hátra. Ezt kevesen tudják, kevesen is értenék meg. Az emberek bármily betegséget hallva, szánalmat éreznek a másik iránt. Erre viszont végképp nincs szükségem.
Magam sem tudok így érezni.
- Sosem hittem - javítom ki. - A Consilium számunkra a legjobbat akarja. Én, másokkal ellentétben, belátom, hogy miért vannak szükségek azon szabályokra, törvényekre, melyeket hoznak. Én ezeket nem látom rossznak. Mindennek megvan a maga oka és minden szegésnek megvan az ára. Ezt sokan elfelejtik - fűzöm tovább a szavakat. Az is lehet, hogy maguk vélik rossznak az itteni életet s csak mert én elfogadom ezt, azt hiszik, hogy azt hiszem, mindig mindenhol csak a rossz történik?
Jelenleg valóban az történik. Jelenleg, alattunk pár szinttel megmentik egy terrorista életét.
Nevetésére enyhén összevonom szemöldökömet, mégsem válaszolok neki. Hogy hol? Az élettől, ki mástól. Verejték árán tanultam meg ezeket, tapasztalatból. De nevess csak. Előbb utóbb rájössz majd.
- Nemsokára kidobnak egy lázadót az Ocanra, egy kapszulában. Azt várom - tudom le tömören a választ. Hiheti azt, hogy ez egyfajta szórakozásom, amíg az anyahajón vagyunk. Nem fogom ebben sem megcáfolni.
- A dolgunk az, hogy ezt megtaláljuk. Az Ocan az ékes bizonyítéka annak, hogy vannak még élhető bolygók a galaxisba. Meg kell őket találni. Újra, lakatlant nem fogunk. Ami képes az életre, ott már kifejlődtek organikus szervezetek. A kérdés inkább csak az, hogy mennyire fejlettek.

_________________
Success is not final, failure is not fatal
 
it is the courage to continue that counts

avatar


Az URS Arkan tisztje

Mentális erõ :
205
Képességpontok :
191

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Csüt. Márc. 01, 2018 9:45 am

Katrina &Felicia

Meet again

Elkellet nevetnem magam, mert én meg a víg gyerekkor. Azért mert épp nem azzal töltöttem az életemet, hogy fegyvereket szedtem és raktam össze, nem biztos, hogy olyan gyerekkorom volt, mint ő elképzel. De nem fogom elmondani, hiszen az embereknek a nagy százaléka csak örömködik és rájön mennyire szerencsés. A kisebbik része meg legalább megpróbálja tettetni, hogy sajnálja.
- Lehet, de nem foglak meggyőzni, hogy nem minden úgy van, ahogy gondolod. – felsóhajtok, mert lehet, hogy tényleg van jó oldala az egésznek, de az, hogy nincs érzelem az túlzás. Hiszen én gondolkodás nélkül feláldoznám magam bárkiért a hajón. Ő meg simán végig nézné, hogy kivégzik a társát.
- Nem lehet csak érzelmekkel, de ha nincs érzelem, miért akarnál élhető világot másoknak? Az is érzelem, hogy figyelmes vagy. Hogy élhető körülmények között legyenek a társaid. Mert ha nem lenne, elég lenne a kabinod is az Arkan hajóján és tényleg nem érdekelne semmi. – megvonom a vállam. Mert az is egy parancs, meg nem mondhatsz nemet. Értem, csak azért mindenkiben van egy apró érzelem, ha nem is sok, de fájdalom biztosan. Ha már a félelemet megpróbálták kiirtani belőlünk, kisebb nagyobb sikerekkel.
- Jól teszed, de akkor n sem fogok. Megígérem. - zárom le a beszélgetésünk azon részét, amit ő túlságosan is személyesnek vesz. Ennyit arról, hogy képes lennék bárkivel is közös hangot találni. Bár bevallom, most már kezd a lelkesedésem elmúlni, rá kell jönnöm, hogy sajnos vannak menthetetlen esetek és nem tudok mindenkin segíteni, akin csak akarok. Felemésztődnék, sajnos ez az igazság.
- Rendben, te érzed. – bólintok, mert nála jobban senki nem tudja, hogy mit is akar az élettől és önmagától. Felsóhajtva inkább nem is tervezek vele több beszélgetést, mert belefáradtam abba, hogy küzdjek a másikakért. Jobb is, hogy nem akarok még több gondot az életemben. Igaza van, megkell tanulnom elengedni az embereket. Aaront is elengedtem és láss csodát, már másik nő oldalán tiszteleg és büszke férfiként az első gyermeküket várják. Amit én soha nem adhatok meg egy férfinak. Az ajkaimat harapdálva nézek kifelé az ablakon és rájövök, hogy inkább büszkének kéne lennem, hogy ilyen helyen lehetek, hogy velük lehetek és nem csak a rosszat találni mindig. Egy új életet kell kezdenem s találnom ebbe az átkozott nagy semmiben, amibe sodródunk. Mindannyian.
Igaza van és tudom menyire kimerítő és lelkileg megviselhető, de olyan embernek nem mondhatom milyen új bolygók felkutatása, megtalálni a tökéletes, akinek talán lelke sincs. Ez erős túlzás, de nem fogok megszólalni megígértem magamnak, hogy felesleges megmondani mit is akarsz.
- Egy lázadó. – elhúzom a szám é nem füzök hozzá semmi konkrétat, hogy lássa, képes vagyok rá. Majd csak a szemeim megakadnak az órán.
- Mennem kell, megígértem, hogy segítek a hajón. – megérintem a vállát, mert úgy tűnik, most inkább maradna egyedül a gondolataival és feleslegesen nem akarom feltartani, még azt hinné, hogy túl tapadós vagyok. Mellesleg úgy sem látom őt többet.
- Vigyázz magadra Katrina. – egy apró mosolyt azért nem sikerül elrejtenem. Mert kitudja, hogy kitér vissza a következő eltávozásunknál. Sose tudhatjuk mi vár ránk oda fent. Majd fogom magam és elsétálok, nem akarok itt maradni, elakarok menekülni. Most csak a munkába akarok temetődni.

//köszönöm a játékot! *-* <3

avatar


Az URS Jola tisztje

Titulus :
tizedes; kommunikációs tiszt
Tartózkodási hely :
URS Jola
Mentális erõ :
19
Képességpontok :
15

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   Hétf. Márc. 05, 2018 4:56 pm

szabad játéktér

avatar


Alfa és Omega

Titulus :
☆ admiral ☆
Tartózkodási hely :
☆ wherever it's needed ☆
Mentális erõ :
262
Képességpontok :
218

Felhasználó profiljának megtekintése
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: Kilátóterasz   



Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
 

Kilátóterasz

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Báb alkatrészek
» 18. felvonás - Kilátástalan ütközet

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Volentis 142 – Memento mori :: Volentis 142 FRPG :: Volentis ûrállomás :: Civil zónák-
^
ˇ