Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum :: Régi Játéktér :: A világűr :: Az URS Jola fedélzetén :: Lakó Fedélzet Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Folyosók és lift - Lakó Fedélzet
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#1Hétf. Jan. 01, 2018 4:06 pm
Folyosók és lift - Lakó Fedélzet Battlestar_galactica_corridor_by_suricatafx-d3j5yg0
Vissza az elejére Go down
Amelia Shepard
Hozzászólás száma : 36
Amelia Shepard
Az URS Jola tisztje



#2Hétf. Jan. 01, 2018 8:50 pm
Alex & Amelia

A 48 óra lassan lefelé járt, már a többiek is szállingóztak vissza, ami egyet jelentett azzal, hogy lassan nekem is húznom kellett ellátni feladataimat, késszé kellett varázsolni a járművet, hogy el tudjuk hagyni a Volentist. Majd még négy hónap, és újra partot érünk… Mindig ez megy, de már megszoktam. A legénység is gyűlik mosolyogva. Valahogy én nem tudom felvenni az ő kedvüket, túl mély nyomot hagyott bennem Cloris levele, ami fölött még ülnöm kell nem egy két napot. Utána kell járnom, mégis mi folyt körülötte, és lehetőleg úgy, hogy sem a Jola-t sem senki mást nem keverek bele. Ez volna a legjobb, és én erre törekedtem.
Theodora jelent meg a szemem sarkában. Áh, igen, a legújabb tagunk, akit leginkább én vettem fel. De Alex nem fogja bánni, jól tudom. Legfőképp, mert tényleg szükségünk volt egy hajóorvosra, és hittem, hogy van benne kurázsi. Meg szerintem a többiek is örülni fognak egy újabb női tagnak, vagy legalábbis én mindenképp!
- Gyere, a kabinod megmutatom! Meg a hajót nagy vonalakban – értem mellé, majd már rántottam is magammal ha akarta, ha nem. De végül is belemelegedtünk a beszélgetésbe, ami rajtam is könnyített, elterelte a figyelmemet, és neki is jól jött, hogy az idegen terepet legalább már látta egyszer, nem pedig vaktában keresi a helyét.
Jola-t kimondottan szerettem, otthonosan mozogtam benne, végül is, itt élek a többiekkel. Szerettem, mert nem volt annyira nagy, és még így is kényelmesen elfértünk benne, meg szép emlékek kötődtek hozzá. A legénységünk kimondottan jónak számított mint munkaügyileg, mint emberileg. Ez köthető Alexhez is, aki nagyszerű kapitány, másrészt, vészhelyzetben csak magunkra számíthatunk, és nem egy helyzetünk volt, ahol egymás tudására kellett alapoznunk, kockáztatnunk.
Amint teljesítem az idegenvezetői munkakörömet, és hagyom, hadd találjon vissza a Theodora kabinja felé, nézzen magában körül, és pakoljon ki, készüljön lassan a felszállásra, pont akkor került elő Alex is. Mintha kivárta volna, hogy Theodora elmegy.
Ahogy meglátom, önkéntelenül is egy vigyor kúszik az ajkamra. – Kapitány! – szalutáltam neki szórakozottan, de most nem volt meg a mozdulataimban az a könnyedség, mint általában. Nyomta a levél a lelkemet, bármennyire úgy akartam kinézni, mint akinek nincs baja. Csak reméltem, hogy Alex nem veszi észre, bár úgy sem az a lelkizős típus, hogy megkérdezze, így jó esélyekkel indultam ellene. Tekintetéből nem tudtam eldönteni, hogy pontosan min is rágódik – fián és ex-feleségén, Theodorán, vagy éppen engem kíván melegebb éghajlatra. Érdekes kapcsolatunk volt, nem inkább a beszéd volt az erősségünk, Alex túl merev volt ahhoz, és zárkózott, talán a kiképzés okozta, de hasonlóan összetetten gondolkodtunk. Nálunk nem voltak végtelen mélységű beszédek, de néha gesztusból megértettük, hogy a másiknak milyen kedve van. Végül is, nem tagadhattuk le, hogy testvérek vagyunk.
- Körbevezettem az új hajóorvosunkat, megkaptuk a javításokról szóló jegyzéket, és már csak hárman nincsenek itt a legénységből – számoltam be a fejleményekről, de kihagytam egyelőre még Marcot és a levelet. Mindent szépen lassan, és nem a folyosón szeretném az utóbbi kettőt kitárgyalni, ha egyáltalán hangot adnék nekik.
- Na jó, mi ez az arc? – döntöttem oldalra a fejemet megadva a lehetőséget, hogy ő dobja fel a témát, bár sejtettem, miért is néz rám így – Theodora. Az Ex-sógornő.

Vissza az elejére Go down
Alex Shepard
Titulus : Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely : URS Jola, A Volentis
Hozzászólás száma : 50
Alex Shepard
Az URS Jola kapitánya



#3Hétf. Jan. 01, 2018 9:43 pm
Amelia & Alex

A negyvennyolc óra általában a pihenő időtartamára vonatkozik. Miután ez az idő szépen és általában gyorsan tovaszáll, a legénység tagjai szépen lassan elkezdenek előkerülni és megkezdődik a hajó előkészítése az induláshoz. Minden egyes alkalommal a lelkükre kötöm, hogy hiába az aláírt papírok a szervizről, a gépészek és a navigátorok ellenőrizzenek át ismét mindent. A csapatom élvezi egyedüli bizalmamat, mindenki másnak bizonyítani kell, mielőtt bizalmamba fogadnám.
Ezúttal viszont alig lehetett hozzám szólni. Száraz, rövid válaszokkal illettem minden kérdést, mintha a szokásosnál is sokkalta merevebb lennék, pedig a körülmények - látszólag -, nem változtak. Legalábbis a legénységem szemében nem. A húgom ezúttal viszont olyan borsot tört az orrom alá, amihez minden fegyelmemre szükségem volt, hogy ne uralkodjon el rajtam. Nem voltam rá mérges, hiszen valahol tudom, nem venne fel olyan személyt a hajóra, aki képességeivel, de legalább rátermettségével ne érdemelné ki az egyes posztok valamelyikét. De, hogy pont őt?
Figyelek rá, hogy ne látszódjon semmi az arcomon, a szokásos merevség pedig sokat segít ebben. És mivel nem minden feladat hárul Ameliára, nekem is beszélnem kell majd vele. Néhány szakmai ponton biztosan át kell futnunk.
A folyosón botlom az első tisztbe és szalutálok neki, majd együtt sétálunk és felvázolja a helyzetet. Bólintok, csak a szokásos.
- Néhány órán belül indulunk. Addig megérkeznek. – Nem akarnám felhozni az esetet, Amelia azonban még komor arcom mögött is képes meglátni, ha valami nyomja a lelkemet. Először nem válaszolok, egy tiszt lép elém és kérdez néhány dolgot. Ezekre ismételten röviden válaszolok és miután mondom, hogy leléphet, egyedül maradunk a folyosón. Mindenki a dolgát végzi és én is így szeretnék tenni. De néhány szó ezúttal nem várhat órákat is, míg megindulunk az űr ismeretlen térségei felé.
Amelia szemeibe fúrom tekintetem és kicsit közelebb hajolok hozzá.
- Tudod, hogy sosem kötök bele a legénység kiválasztásába, mert bízok az ítélőképességedben. Ezúttal azonban megkérdezhettél volna. – Hangom ellentmondást nem tűrő, de azt hiszem, már hozzászokhatott. Komoly helyzetekben még vele is ilyen hangot ütök meg és most egy ilyen helyzet alakult ki. És a húgommal őszinte lehetek.
- Az ex-nejem gyűlöl, a húga sem kivétel ez alól. Kellemetlen helyzetbe hozol azzal, hogy a következő négy hónapban együtt kell dolgoznunk. – És megkerülhetetlen is, mert a felszállást követően mindenki kötelező vizsgálatokon fog átesni. Én sem vagyok kivétel.
Vissza az elejére Go down
Amelia Shepard
Hozzászólás száma : 36
Amelia Shepard
Az URS Jola tisztje



#4Hétf. Jan. 01, 2018 10:10 pm
Alex & Amelia

Minden zokszó nélkül haladok mellette, de most mint tiszt a kapitánya mellett, vagy legalábbis úgy tűnik. Macera ez a dolog… Sokan hiszik, hogy ő nevezett ki első tisztenk, még valószínűleg én is ezt gondolnám, ha más szeméből nézném a helyzetet, csakhogy nem így van. Megküzdöttem a pozícióért, és továbbra is szinten tartom a munkavégzésemet. Persze, emberből vagyok, előfordulnak a hibák, de akkor is, a lehető legjobban helyt Folyosók és lift - Lakó Fedélzet KikDiauakarok állni, nem csak magamért, hanem, hogy bizonyítsak is Alexnek. Folyamatosan…
Szinte tapintani lehet, milyen feszült. Mindig merev volt, ragaszkodott elveihez Alex, ami pont a legjobb kapitányokká emelte, csakhogy éppen emberileg sem tudta a gátakat feloldani. Nem mintha baj lenne ez, én pont ezért szeretem, de tudom, néha nem előnye ez a viselkedése. De viszont sokat elárul a kedélyállapotáról, ami éppen most nem a legjobb, de hagyom, hogy ő vegye kézbe a témát, úgyis ki fog bújni a szög a zsákból, már pedig tudja, sokáig előlem sem menekülhet. Marcon kívül, nem tudom ki az, akinek hajlandó engedni rajtam kívül, és képes beszélni magáról.
Mosolyogva nézek rá. Na ná, hogy zavarja, de már szinte előkészítettem a magyarázatomat az esetre.
- Nincs hajóorvosunk, vészhelyzet van. Nem engedhetjük meg, hogy orvos nélkül maradjunk. Jelentkezett, mert más nem, és elolvastam az aktáját, megfelelő-e. Úgy hiszem, igen. – tettem hátam mögé a kezemet, miközben kihúztam magam. Ha akarnék sem tudnék olyan magas lenni, mint ő… De nem egyszer vettem észre, hogy ha kissé morcosabban nézek, tudok még hatásosabb lenni. Igyekeztem így nézni Alexre is, azonban róla lepattant. Páncélja szinte áttörhetetlen, lehet észre sem vette túlzottan el van foglalva, hogy Theodora lett a hajóorvos? Ennyire zavarni…? Itt már szinte másról van szó, nem csak annyi, hogy volt nejének a testvére. Persze, hogy nem kedveli Alexet, mert elváltak, de ez nem jelenti azt, hogy Shepard kapitányt ebből kéne megítélni, mert ez nagyon szűk látókörre utal, ahogy fordítva is igaz. Nem rokoni kapcsolatból kell ítéletet hozni a másikról. Különben lehet, én sem engedtem volna fel. De láttam a papírjait, tényleg jó, tényleg megfelel.
- Pont annyira kellemetlen a számára is, és mégis jelentkezett – jegyeztem meg elégedetten. – Alex, olvastam a kartonját, tényleg jó! Hidd már el, és ne azért problémázz, mert rokoni kapcsolatban van az ex-nejeddel – próbáltam hatni rá egy kicsit érzelmileg is, nem csak a kész tényeket tolva a képébe, bár még tele volt a tarsolyom, bőven tudtam volna még érveket felsorakoztatni, hogy miért is megfelelő Theodora. – Másrészt, sosem vettem fel embert azért, hogy téged piszkáljalak. Ennél azért tényleg több van bennem – döntöttem oldalra a fejemet, miközben intettem a megérkező Feliciának. Majd később vele is beszélek, ha Alex leszakad erről a témáról, vagyis meg tudom győzni. Bár, Theodora így is úgy is marad, ha kedve van hozzá, ha nem. – A kapitánya vagy, ő pedig a beosztottad, ezt tartsd szem előtt elsőnek, utána a magánélet. De ha gondolod, vele is elbeszélgetek rólad, hogy semmi probléma ne legyen? – dobtam be egy aduászt. Természetesen, nem tenném meg, és ezt ő is tudja. Kettejük közül elsőnek Alexet választanám ez biztos!

Vissza az elejére Go down
Alex Shepard
Titulus : Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely : URS Jola, A Volentis
Hozzászólás száma : 50
Alex Shepard
Az URS Jola kapitánya



#5Hétf. Jan. 01, 2018 10:34 pm
Amelia & Alex

Tekintetem komoly sugárzásában ott ül csendesen a türelem. Mert lehet a helyzet kellemetlen, biztosan tudom majd kezelni. Az életben eddig minden necces szituációban meg tudtam maradni annak a kapitánynak, akinek mindenki ismer. És itt sem feltétlenül a lelki teher játszik közre. Az érzelmekkel azonban meglehetősen hadilábon állok és az ex-nejem húga éppen olyan forrása mindennek, amit szeretnék elkerülni.
- Egyetlen percig sem vitatom, hogy alkalmas volna a pozícióra. – Válaszolom már nyugodtabban és izmaim elernyednek. Talán kissé túlreagálom, ami rám egyáltalán nem jellemző, de a kemény külső ellenére emberből vagyok. Senkinek soha nem fogom feltárni, mennyire súlyos teher a válás gondolata, a fiamtól való távollét, vagy éppen az anyja gyűlölete. A döntés, amit meghoztam, helyes volt, de már ketten sérültek benne és valahol a sógornőm is, valószínűleg. Nekik akartam jót, főleg Josh-nak, de valahol a rossz és felelőtlen apa és a csalárd férj képébe kerültem. A Jola jelenleg egy menedék, ahol ha önző dolog is, de hátrahagyhattam az engem övező negatív gondolatokat. Ez viszont a sógornőm jelenlétével megváltozik majd. Nem ma ismertem őt meg, ő a nejemmel ellentétben úgy hiszem, sosem kedvelt. Túl merevnek és kötelességtudónak tartott a nővéréhez, aki fiatal volt akkoriban és élni szeretett volna. Szerinte én rángattam a Jola-ra, miközben ő mást akart kezdeni az életével.
De sosem magyarázkodom. És sosem voltam vele ellenszenves sem. Ezen a páncélon a rosszmájú megjegyzések nem hatolnak át. Persze parancsold meg az elmédnek, hogy nincs igazuk. Hiába a határozottság, hosszabb idő után rád ragad és nem ereszt. De addig is ott a látszat.. Nem vagyok felületes ember, katona azonban igen. Mindig az erő látszata a legfontosabb.
- Tudom, hogy nem azért vetted fel. Ismerlek Amelia. – Tartása megmosolyogtatna, de most visszafogom. Erős és izmos nő, de nem a legmagasabbak egyike, így ha nem lennék tisztában a képességeivel, akár aranyos is lehetne a magabiztos beállás. De a húgom még engem is leterítene.
- Annyit kérek, hogy legközelebb vitasd meg velem a döntést. Már ha ilyen jellegű. Ezen a hajón nincs helye az érzelmeknek. – Mert bár próbálkozik, rajtam a lelki ráhatás sosem sikeres próbálkozás. És felesleges is. Most nem parancsot kapott, de tekintetem árulkodik róla, hogy szeretném, ha a kapitány jó tanácsát megfogadná. Mikor Felicia elhalad mellettünk, szalutálunk neki is, majd a húgomhoz fordulok vissza és megrázom a fejem.
- Erre semmi szükség. Még nem tudom, mire számíthatok tőle és fölöslegesen nem öntünk olajat a tűzre. – Ismét csak azért, mert ismerem a sógornőmet. Ahogy Amelia szeret játszadozni velem, az kedves testvéri gesztus ahhoz képest, amire Theodora képes.

Vissza az elejére Go down
Amelia Shepard
Hozzászólás száma : 36
Amelia Shepard
Az URS Jola tisztje



#6Hétf. Jan. 01, 2018 11:11 pm
Alex & Amelia

A szavak mikre nem képesek... Elég egy szó, és jobban tud fájni, mint egy bordatörés. Na jó, nem biztos, hogy teljesen így van, de majdnem...
Meghoztam egy döntést nélküle, amivel nem is lenne baj igazság szerint, mint első tiszt, van jogom és engedélyem ahhoz, hogy felvegyek valakit. De abban teljesen igaza van Alexnek, hogy legalább szólhattam volna róla. Igaz, nem annyira volt szándékomban, mert azt túl egyszerű lett volna, legyen csak Theodora meglepetés... de mégis. Ezernyi értelmes érv se tudna szembe szállni azzal a mondattal, hogy mint első tiszt, szólhattam volna a kapitányomnak, hogy találtam egy hajóorvost. Milyen igaz... Szinte szúr maga a szó. Elszúrtam. Vagy majdnem. Ott lebeg az kard felettem, és csak azért nem esik alá, mert Alex nem mondta ki, hogy nem ezt várta tőlem. Nem ad ennek szót, csak hangsúlyozza, másképp legyen...
Más esetben, nem kimondottan érdekelt volna, de úgy, mint aki precíz, hibátlan szeretne lenni a bátyja szemében, egy kicsit. Egy kicsit zavar, talán ehhez az is hozzájön, hogy ma nem vagyok annyira rugalmas - Marc és a levél megoldotta a hangulatomat. Akaratlanul keresem a menekülést előlük, per pillanat Alex szavaiban találhatom meg... Marcról legalább kéne említést tennem, mégis csak a legjobb barátja, de a levélről semmiképp, addig míg biztosat nem tudok. Ok nélkül mindenbe belerángatni nem akarom, hiszen megvan a saját életem is.
- Rendben, kapitány! - egyeztem bele, hogy legközelebb azért említést teszek. Ki tudja... Ha mondjuk Marcot vennénk fel, az is legyen csak meglepetés neki. Lehet, hogy ő meg akar szabadulni az érzésektől, de más nem. Érző lények vagyunk, hozzánk jár, csak meg kell különböztetni mi a munka, mi a saját életünk. Tanítják a kiképzésen, de csak kevés az, aki valóban eleget tud tenni ennek az elvnek. Alex inkább a ló túloldala. Ő olyan típus, akk magában őrlődik, és erről nincsen semmi jel sem. Ezért tökéletes kapitánynak.
- Mire számíthatsz tőle? - képedek el, kicsit úgy hangzott a szájából a mondat, mintha tartana Theodorától. Miért is? Hirtelen mire fel ez az óvatosság? Szemöldökömet ráncoltam miközben mustráltam az arcát. - Tartassz tőle? Mellesleg, ahogy már mondtam a kapitány te vagy, ő pedig a legénység egy tagja. Nem önthet forró tűzre olajat, legalábbis nem olyat, ami miatt aggódnod kéne. Legalábbis a munkában. - Azt, hogy személyesen mi folyik egymás között, nem az én dolgom. De ha van egy cseppnyi eszük, tudják ezt kezelni. Én nem aggódtam, nem láttam semmi rosszat Theodorában. Természetesen, Alexet ez másképp érinti, hiszen a múlt egy darabkáját emeltem a hajóra. Válása... De ezen túl kell látni, ő a nagy érzelmi lovag, ez is lepattan róla. Egyrészt, a múltján túl tud lépni, és ha ügyes, eggyel kevesebb lesz az utálója. Alex nem rossz ember, hogy azért ne kelljen kedvelni mert ott hagyta a nejét, végül is érthető okokból.
- Alex, úgy mint régen. Egy az embereid közül, mint én - sokszor húzom, piszkálom, de szeretem. És nem ártanék neki. Ha tudnám, hogy sebeket szakít fel Theodora, akkor maradtunk volna orvos nélkül.

Vissza az elejére Go down
Alex Shepard
Titulus : Captain of the URS Jola
Tartózkodási hely : URS Jola, A Volentis
Hozzászólás száma : 50
Alex Shepard
Az URS Jola kapitánya



#7Vas. Jan. 07, 2018 10:11 am
Amelia & Alex

Kisugárzása a töretlen arcvonások ellenére megváltozik. Nem szidtam meg és bár komoly kapitány vagyok, nem törekszem mindig a tökéletességre. Ebben az esetben nem is volna rá szükség, mert konkrét hibát a leírt szabályok szerint Amelia nem vétett. A kellemetlen helyzet is csak abból adódik, hogy jól ismerem Teddy-t. Okoz majd nekem néhány kínos percet de úgy gondolom, meg fogok tudni vele birkózni.
- Maradjunk annyiban, hogy vele szemben nem árt az óvatosság. – Amelia nem tudja, hogy viszonyom volt a nővel. Azt sem tudja, hogy ez azelőtt történt, hogy elvettem volna feleségül a nővérét. Amelia akkoriban olyan fiatal volt, mint Teddy maga és a kiképzés kötötte le minden figyelmét. Mire feleszmélt, már Kaitlynnel voltam és csoda egyáltalán az is, hogy a Consilium nem nyomta jobban számomra a házasság dolgot. Kaitlynnek éppen esedékessé vált én pedig túlbecsültem a tűrőképességem. Mondhatni, hogy Josh megszületése után már amúgy is mindegy volt, de nem így és nem ezért bújtam ki a házasságom béklyói alól. Ennek okát nehéz lenne megmagyarázni és bár elmém küzd ellene, Teddy közrejátszott ebben és van egy olyan érzésem, hogy mélyen a lelke mélyén a szőke szépség ezzel tisztában van.
Keresgélni szeretném a miérteket. Miért vállalta el a pozíciót? Miért akar mindkettőnket kitenni ennek a helyzetnek? Csak szakmaiság volt a döntésében, vagy valami egészen más.
És ez Amelia-nak is furcsa, hisz rá is kérdez. Még mindig határozottan állok előtte és nem tudom, mennyit oszthatok meg vele. Kicsit közelebb hajolok hozzá, nem szeretek titkolózni előtte. Így is van egy nagyobb titok, amit egyelőre nem vagyok képes vele megosztani. Ha Teddy-ről kiderülnek dolgok és a betegségem is napvilágot lát, Amelia csalódott lesz. Muszáj információkat csepegtetnem neki. A kevésbé rosszabbik megteheti a dolgát.
- Nem tartok tőle. De sok évvel ezelőtt viszonyunk volt. Még Kaitlyn előtt. – Mondom neki halkabban és bár a folyosó üres, bármikor az egyik tiszt erre járhat. Ezek pedig maximálisan bizalmas információk. Most mint húg és báty beszélgetünk, nem mint első tiszt és kapitány.
- Ezért is gondolom, hogy tartogat valamit a számomra. De semmi olyasmit, amivel ne tudnék elbánni. – Hangomon pedig érződik, hogy pontot tettem a téma végére. Tudja, kezdhet magában az információval amit csak akar. Egyel kevesebb titok és kilókkal könnyebb lett a lelkemnek.

Vissza az elejére Go down
Amelia Shepard
Hozzászólás száma : 36
Amelia Shepard
Az URS Jola tisztje



#8Vas. Jan. 07, 2018 8:59 pm
Alex & Amelia

Néha kimondottan zavar, hogy Alex a nagy bátty, akinek elég rám néznie egy szúrós tekintettel és tudom, hogy valamit nem csináltam egészen úgy, ahogy kellett volna. Már pedig ezt akartam kikerülni. Tényleg fel akartam nőni a szemében, bármennyire is megtörtént ez már. Le akartam körözni, hogy több vagyok mint egy húg. Néha meg volt ez az egyenlőség köztünk, néha meg a béka segge alá tudtam volna kívánni. Ezen a mezsgyén jártunk mi ketten oly furcsán… Én néhol lenn, néhol fenn, ő pedig az esztétikumként csakis középen… Hmpf.
- Aham – hangsúlyoztam ki erőteljesen a szót. Még most sem értettem, minek szükséges, hiszen amikor én találkoztam Theodorával, teljesen jó volt. Nincsen rá egy rossz szavam sem, és szerintem van annyira értelmes, hogy azt, hogy nővére ex férjét ne az én szemem előtt rugdossa meg. Ajtók mögött felőlem teheti, azt nem látom, de legénység előtt biztos voltam benne, hogy tud viselkedni. Egyre inkább éreztem úgy, hogy nekem is meg kell nagyon ismernem Theodorát, szerintem jól kijönnénk, lehet, túl jóóóól.
Keresztbe fonom magam előtt a kezemet, ahogy várakozok, és végre valami törik benne, ahogy közelebb hajol. Tudom, nem lelkizünk, és ilyet nehezen lehet kérni Alextől, így aztán a végtelen türelemmel és szeretettel viszonyulok hozzá, mint húg. Mégis csak testvérek vagyunk, tudhatja, hogy bennem bízhat, mert egy szót sem adnék tovább, másrészt egy ujjal sem akarom őt bántani. Tényleg fontos, még ha ezt oly kevésszer mondom ki, de érzi. Tudom, hogy érzi, ahogy én is azt, hogy még ha ily rendíthetetlen a páncélja, de fontos vagyok neki. Mi már csak ilyenek vagyunk, Shepardok…
- Oh… - böktem csak lassan. – Ohhhhhh – vettem egy mély lélegzetet, és elvigyorodtam. Azért így már mást. – És ezt te tőlem titkoltad? – néztem rá furcsán, míg végül csak vállon veregettem. Megértem… Fiatal voltam, hogy mondta volna el, akit lekötött a kiképzés. És nem várhatom el, ha én is oly titkot hordozok magammal, mint Marc. Nem tudom, hogy valaha is rájött, vagy megérezte volna, de én sosem ejtettem ki a számon a dolgot… És most? És most, mikor Marc itt volt és nem hiszem, hogy Alexxel összefutott volna. Még most sem vagyok képes erről beszélni, ahogy a levélről sem, ami érkezett a számomra. Abban még meg kell bizonyosodnom, csakis utána tárom Alex elé az információkat. Tyűh, ez a nap teli van újabb és újabb régi titkokkal. Sorba állni nem akar valaki egy újjal? Mert akkor húzzon már egy sorszámot, köszi!
- Valószínűleg nem lesz kellemes az első egy néhány beszélgetésetek, de abban biztos vagyok, hogy megoldod – bólintottam egyet. Theodora és Alex, basszus, és ezek után Alex elvette Kaitlynt? Hát, nem mondom, pipa lehetett Theodora, de ha ezek után képes volt idejelentkezni, akkor igazán nagy lépést tett meg. – Ne felejtsd el, ő jelentkezett ide ezek után. Azért ez jelent valamit – a szavaimnak bármi értelme lehetett, akartam is, hogy legyen. Vegye észre bennük a jelentést, csak gondolkodjon el, és akkor már jó útra igazítottam. Alex, Alex, néha meglepsz…
- Remélem, Ethan nejével nem volt viszonyod, aki most jelentkezett – kuncogtam fel, még a végén kiderül, hogy a női legénységből mindegyik valahogy kötődik Alexanderhez. Vicc, amivel lazítani akartam a beszélgetést, semmi több. Tudtam, hogy meg fogja oldani, ha pedig nem, én még mindig itt voltam.


Vissza az elejére Go down
Phoebe
Titulus : ☆ admiral ☆
Tartózkodási hely : ☆ wherever it's needed ☆
Hozzászólás száma : 472
Phoebe
Alfa és Omega



#9Kedd Jún. 12, 2018 1:45 pm
szabad játéktér
Vissza az elejére Go down
Pressia Hicks
Karakterlap : Folyosók és lift - Lakó Fedélzet ZNr5NhZ
Titulus : trouble
Tartózkodási hely : URS Jola
Hozzászólás száma : 509
Pressia Hicks
Tizedes



#10Csüt. Jún. 21, 2018 5:23 am
Tata && Hicks


Betrappolok a tiszti hálókhoz vezető folyosóra, és csak úgy megszokásból ellenőrzöm az órámat. 14:58:23. Kurvára időben vagyok, ahogy azt gondoltam. Az új alpari már elfoglalta a kabinját és persze belefutott ugyanabba a helyzetbe, amibe anno én is, mikor ide kerültem. Mindenki kimenőn van, így a hivatalos bemutatás meg a többi szarság kicsit csúszik. Addig is viszont nem árt kezdeni valamit az új fiúval, aki amúgy Papa. Vagy Tata... majd kiderül.

Arra viszont emlékszem, azt mondták róla, világéletében katona volt, és jobban ismeri Joli mamát, mint a saját tenyerét. Hogy ennek tudatában miért hagyta meg a hadnagy, mielőtt lelépett, hogy épp én mutassam meg neki, hogy mennek nálunk a dolgok manapság, arról gőzöm sincs, de elég hülye helyzetnek érzem. A parancs viszont parancs, akkor is ha baromság. Hordtam én már ki kávéscsészével is vizet a tiszti fürdő bubiskádjából, mert az volt a parancs -vagy inkább büntetés,-  úgyhogy ezen már kurvára nem vagyok hajlandó fennakadni.

Arról viszont nem szólt a fáma, miféle fazon ez a Silver alparancsnok, úgyhogy biztosra megyek. Végigsimítok szoros lófarokba kötött és erősen feltekert hajamon, ellenőrizve, nem lóg-e ki sehol egy szál hajam sem. Megigazítom az egyenruhám gallérját, kisimítom a felesleges ráncokat, és végignézek magamon. Pont, mint egy lelkes kiskopasz.  14:59:06. Rád csengessek, Alpari, vagy jössz magadtól? A fennmaradó egy percben, amíg várom, átgondolom, mi mindent kellene az elvárások alapján tennem, és a képzeletbeli ellenőrzőlistáról szép sorban ki is húzom ezeket a faszságokat. Nem fogok a közös helyiségek használatának alapvető, ám az évek során a Jolára igazított szabályairól értekezni vele, és egyéb felesleges köröket lefutni. Van viszont valamink, amihez biztos, hogy nem volt szerencséje, mielőtt legutóbb jégre tették. Az már sokkal izgibbnek tűnik, úgyhogy remélem, nem egy karót nyelt alakkal van dolgom, mert akkor hosszú délutánnak nézünk elébe.
15:00:03. Ringdingding, Tata. Lássuk, jóban leszünk-e. - Silver alparancsnok, itt Hicks közlegény. - tenyerelek rá határozottan a komm. egység csengő funkciójára,ha eddigre nem dugta elő az orrát a fickó.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ugrás:
^
ˇ