Volentis 142
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


 

 :: Idegen kultúrák :: Archívum Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Lewis & Moor
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Anonymous
Vendég
Vendég



#1Szomb. Feb. 09, 2019 6:49 pm




Lewis & Moor
Kapcsolat felvétel


*Az Arkan nyújt némi változatosságot a Volentishez képest. Mozgásban van. Azért nem mindegy, hogy a vastag, mindent bíró üvegen keresztül a csillagos eget és az Ocan bolygót nézem, vagy csak a csillagos eget. Maga a tudat, hogy haladunk valamerre már sokat segít, noha világéletemben az űrállomáson éltem, klausztrofóbiám nincs, sokkal jobban érzem magam ha tudom, hogy megyünk előre…valahova. Az első utam izgalmas volt, amikor az Arkan megindul a dokkból, semmihez sem hasonlítható érzés. A sikló teljesen más, korábban voltam már lent a bolygón, de az Arkan azért sokkal nagyobb mint egy sikló, szinte minden pórusomban éreztem a gépek rezgését, a hajtómű dorombolását és ott álltam az egyik ablaknál, néztem ahogy távolodunk az otthonomtól. Még most is ott szoktam állni induláskor, de már nem olyan sokáig, inkább nekiindulok felfedezni a hajót, minden bizonnyal van bőven rajta rejtekhely amire szükségem van. Mondhatom, hogy a hajó egyik felét már feltérképeztem, természetesen a hálókabinok volt az első, aztán a legénységi fedélzet minden odatartozó körlettel, végül bevettem magam az analitikai laborba. Ott töltöm a legtöbb időt a visszaúton. Ám most még csak előre megyünk, és körül kell néznem végre a szervizfedélzeten is, noha ott tényleg semmi keresnivalóm nincs. De pont ezért olyan érdekes, másrészt itt biztosan könnyedén el lehet bújni valahol és nem keresnek. Ugyan ki keresne itt? A gépház felé nyúló folyosón baktatok, előttem egy takarító robot szippantja fel szorgosan a port, már ha van és csiszatolja fényesre a padlót. Csend van, csak a szellőző zümmögése hallatszik, na meg a kis koszevőé. *-Hellóka! Hogy s mint? Tele van már a pocak? Ott…ott maradt egy kis folt. *Mintha értené. Mókás egy géppel beszélgetni, annál is inkább, mert nem beszél vissza. A számat viszont akaratlanul is eltátom amikor a szmötyiszippantó irányt változtat és gőzerővel keresni kezdi a foltot amiről beszéltem, majd örömteli pittyegéssel visszakanyarodik a kötelező útvonalra. *-Hoppácska! Te nagyon okos vagy és ügyes. Kitüntetés jár. Na nézd csak, itt a gépház. *Előveszem a sokzsebes katonai overálomból a kódfeltörő kézikészüléket, bedugom a kártyát ahova kell, s két lélegzetvételnyi idő múlva az ajtó halk surrogással kinyílik.* -Bingó! Ez egy régi, földi játék volt, tudod? A nyuggerek játszották unalmukban. Na, menj szépen be oda, minden tiszta kosz….hmmm…ez nehogy képzavart keltsen benned. *Eléállok és a lábammal picit megpöckölöm, hogy irányt változtasson, addig pöckölöm, míg a gépház nyitott ajtaja felé nem gurul. Mindketten eltűnünk a félhomályban, végül ránk zárul a nyílászáró. *-Csodás hely nem gondolod? Nincs vakító fény, kellemes meleg van, tisztára romantikus. Nyah…arra szmötyizz…szépen fordulj balra….azaz….jó lesz. *Én meg bevetem magam egy sarokba, távol a bejárattól, leülök a földre és magam elé veszem a PDA-t. Már csak egy csatlakozó kell ahonnan elérhetem a központi szervert. Itt ne lenne? Ez a hajó szíve és lelke, nem mellesleg a központi szerverszobában nagyobb feltűnést keltenék. Na lássuk csak mi az amit nem mondtak el a küldetésről. Mindig van olyan részlet amit elhallgatnak a hadnagy alatti rangúaktól, vagy teszem azt, csak a kapitány tud róla, meg az első tiszt. Egy óra elteltével már okosabb vagyok, és többet tudok a hajón szolgálókról is. Élvezettel csemegézek az akták között, miközben Szmötyi, mert már barátok vagyunk és el kellett neveznem a kis takarítógépet, éppen felém közeledik. Nekiütközik a lábamnak és eszeveszett csiripelésbe kezd.* -Oké, útban vagyok, oké, máris szabad az út, tessék. *Felemelem a lábaimat és a szemközti falnak támasztom, mivel egy ilyen szűk helyen vagyok, ám amikor elvonul alattam Szmötyi és letenném a lábaimat, az egyik beleakad valamibe. Lerántom a panelt, egy köteg kábel ömlik ki, mintha egy ember belei lennének. Nagyon remélem, hogy ezek nem a hajó belei…fontos belei.* -Uppssssz! Ez is a te hibád Szmötyi! *Elégedetlen csiripelés hallatszik a távolból.*


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#2Szomb. Feb. 09, 2019 10:34 pm



Raven & Samantha


Az ébredésem után rettenetesen nehéz volt megszoknom ezt az új világot, melyben élnem kell, de Wells kapitány és az Arkan segített. Ismét otthonra leltem, egy olyan helyre, ahol jól érezhetem magam és szívesen végzem el a feladataimat is. A hajót a magaménak érzem, így minden tőlem telhetőt megteszek érte, nem számít az, hogy esetleg már nem túl egészséges módon művelem ezt. Most is pihenőidőm van, én mégis a gépház felé tartok, hogy elvégezzek még néhány tesztet és megbizonyosodjak arról, továbbra sincs semmi probléma. Hosszú ez a hajóút, még legalább két hónap, mire visszatérünk a Volentisre, így nem kockáztathatjuk meg, hogy baj legyen. Főgépészként az én feladatom rendben tudni a dolgokat, és nem fogok csalódást okozni.
A kapitány szerencsére nem várja el tőlem, hogy folyamatosan egyenruhában legyek, így a saját holmijaimban haladok végig a folyosókon és csak remélni merek, hogy nem futok bele Krissbe útközben. A parancsnok előszeretettel szól rám a kinézetem miatt, képtelen elfogadni azt, hogy Wells megadta nekem az engedélyt, így egyszerűbb kerülnöm őt, bármennyire is kedvelem egyébként a társaságát. Túlságosan fafejű, hiába mondom el neki újra és újra, hogy így az egyenruhákkal is spórolnak. Ha valaki meglát, akkor egy fekete nadrágban és bakancsban láthat rajtam, felül vörös színű kabáttal. Hajam lófarokba van fogva, derekamon pedig oldalra igazítva egy kis táska lóg, benne minden hasznos kütyüvel, amit csak el lehet képzelni.
A gépházhoz érve bedugom a kártyámat a résbe, majd az ajtó már ki is nyílik előttem, így engedve be kedvenc helyemre. Imádok itt dolgozni és a mai napig lenyűgöz ez a technológia. Azért van mit alakítani rajta, de mégis csodálatos! Egyetlen probléma van csak, amire akkor jövök rá, miután már becsukódott mögöttem az ajtó: hogy nem vagyok egyedül. A halk pittegés-csiripelés nem kerüli el figyelmemet, így felvont szemöldökkel indulok meg a hang irányába, és szinte biztosra veszem, hogy már megint az egyik kis robotot engedte valaki be véletlenül. Pedig hányszor mondtam már nekik, hogy csak akkor jöhetnek be, ha én is itt vagyok. Még csak az hiányozna, hogy valamiben kárt tegyenek... De van más, aki kárt okoz, és ezt azonnal ki is szúrom, ahogy a fiatal nő közelébe érek, ki nem egy kábellel takarózik jelenleg. A robot is persze megvan, de az csak másodlagos jelenleg.
- Maga meg mit keres itt? És... mit művel? - nem tudom, hogy ki Ő, bár látni már bizonyára láttam a hajón, mégse beszéltem vele még egyszer se. Nem tudom, hogy miért ül pont a gépház padlóján, de baromira gyanús azokkal a kábelekkel, na meg a kezében lévő PDA-val. Lehet, hogy egy lázadóba futottam bele és azonnal jelentenem kell? Testem némileg megfeszül, miközben nem mozdulok mellőle, de felkészülök arra, hogy esetleg össze kell csapnom bele. Egy apró remény azért még él bennem az iránt, hogy tévedek és nincs baj, így hagyok időt számára a magyarázkodásra, nem veszek fel támadó pózt, nem nyúlok semmiért se, ami fegyverként funkcionálna és még csak nem is hívok senkit, hogy jöjjön némi erősítés. Halljuk a történetét.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#3Vas. Feb. 10, 2019 8:56 am




Lewis & Moor
Kapcsolat felvétel


*Planetológus vagyok. Ezt mindenki tudja rólam, azt is, hogy jó vagyok benne. Nagyon jó és szorgalmas. Azt is sejtik a feletteseim, hogy gyakran elbliccelném a jelentéseket, de „valahogy” mindig időben adom le. Erre csak akkor figyelnek fel, amikor megnézik a jelentés pontos dátumát és idejét, aztán azon filóznak, hogy a fenébe nem vették korábban észre a többi között. Megsúgom. Mert korábban még nem volt ott. A vissza dátumozás gyerekjáték. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy informatikai zseni vagyok. De mindegy is mennyire vagyok jó abban amit csinálok, nem vagyok sem katona, sem kábel artista. A mozgásom ugyan megfelelően koordinált, de ha bele lehet valamibe gabalyodni, én vagyok az első aki megteszi. Természetesen véletlenül, nem szándékosan. Ki a fene akar mások szeme láttára kábeleken lógni, vagy bokorban vergődni? Jelen esetben is a véletlen műve, hogy az amúgy is szűk helyen vagyok kénytelen akrobatikus mozdulatokat véghez vinni. Már az ajtó hangjára is felkapom a fejem, de a hangra annál inkább. Először megpróbáltam csendben maradni, hátha nem talál rám az akit ide evett a fene a legrosszabb pillanatomban, amikor azonban kétségtelenül nekem szól a kérdés, már tudom, hogy lebuktam. A hang nem ismerős, ezért jelen pozíciómban kimerevedek, mint egy leállított filmfelvétel. Ez körülbelül úgy néz ki, hogy a jobb könyökömön támaszkodom a padlón, az alkaromat és vele együtt a PDA-t is próbálom a levegőben tartani, hogy a kütyü ne sérüljön, félig fekszem, félig ülök az oldalamon, mindkét lábam az égnek mered. Sajnálatos módon a több hetes vagy hónapos küldetések alkalmával szigorúan kötelező az egyenruha, de igyekszem feldobni a dress code-ot azzal, hogy a fekete bakancsomra foszforeszkáló zöld és lila pillangókat rajzoltam. Ezek most ott virítanak a levegőben, a bokámon néhány kábelköteggel együtt. Csak a fejemet fordítom a hang irányába, az arc felismerése után pedig szélesen elmosolyodom.* -Ó, Samantha Lewis a gépészek gépésze! Örvendek! Öööö….segítek takarítani Szmötyinek, felügyelem a munkáját. De itt valamit nem jól raktak össze és egyszer csak….hopp! El sem fogja hinni, de kirobbantak ezek az izék a falból. Pedig csak elmentem mellette. *Mindenkit ismerek a hajón, legalábbis a fontosabb embereket és a Főgépészmesternő a listán van. Ez azt jelenti, hogy az ő aktáját is feltörtem, legalább egyszer. Ártatlan és ijedt arcot vágok, utóbbi őszinte. Mondjuk az, hogy „valamit nem raktak jól össze” nem a legjobb ismerkedés és barátkozás kezdemény azzal, aki kvázi felelőssé tehető az összerakásért. De ebből már nem mosom ki magam. *-Jó a dzsekije. Gondolom nem kincstári….kiszedne innen? *Érdeklődöm kedvesen, bájosan, mosolyogva. *




Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#4Hétf. Feb. 11, 2019 8:33 am



Raven & Samantha


A gépházba érve szinte rögtön feltűnik, hogy valami nincs rendben, és nem tart egy percig se az, hogy rájöjjek, nem csak egy robot van a helyiségben. Nem tűnik ismerősnek a nő, akin most lassan végighordozom tekintetemet és be kell ismernem magamnak, eléggé röhejesen néz ki így, a kábelekbe akadva, de a cipőjén lévő pillangókhoz érve ajkam mintha egy kisebb mosolyra rándulna. De azért próbálok komoly képet vágni eztán és fejem is megcsóválom. Ezt vajon hogy csinálta? Végül elhangzik a nevem - tehát kettőnk közül legalább az egyikünk tudja, ki is a másik -, és persze némi puncsos szöveg is, amire lassan fújom ki a bent rekedt levegőt, majd dőlök neki a falnak.
- Takarítani, hát persze... Szmötyi pedig gondolom Ő lenne. - fejemmel biccentek a robot felé, aki egyre különösebb hangokat ad ki, majd nemsokára inkább elhúz a lábam mellett és a kijárati ajtó előtt kezd el körözni, mintha csak menekülni próbálna. Eztán szalad feljebb a szemöldököm, ahogy a munkámba kötnek bele, na ez az, amit nem szeretek.
- Biztosíthatom, hogy minden kábel tökéletesen lett beszerelve. Én magam csináltam és nem szoktam hibázni! Tehát mit művelt itt? - ismétlem meg előző kérdésemet és egyelőre még próbálok nyugodt maradni, bár egy picit se lett szimpatikusabb szavaival. Méghogy rosszul lettek összerakva a dolgok és csak úgy kirobbantak a falból. Teljesen hülyének néz engem?
- Magának itt tartózkodnia se szabadna az engedélyem nélkül! - végül jön némi dicséret a dzsekimre, melyet szinte már meg se hallok, de azért készségesen segítek ez után. Óvatosan lehámozom a kábeleket a lábairól, majd amikor úgy látom, hogy fel tudna kelni, jobbom nyújtom neki. Ha elfogadja, akkor fel is húzom magam mellé.
- Na jöjjön! - ha pedig egyenesen áll, akkor kérdezem csak tovább. - Elárulná, hogy ki maga? - remélem, hogy most már mindenféle akadékoskodás nélkül képes lesz kommunikálni velem. Még egyszer a kábel kötegek felé nézek, melyek szinte segítségért kiáltanak, hogy tegyem rendbe őket, de egyelőre még képes vagyok ellenállni nekik.
- Mondja csak, miért ne jelentsem az esetet? - nézek vissza lassan a nő szemeibe, miközben kezeimet összefűzöm magam előtt. Nem szokásom egyébként csak úgy beárulni senkit se, most se tervezem, de ez nem csak rajtam múlik, hanem a másik hozzáállásán is.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#5Kedd Feb. 12, 2019 7:24 am




Lewis & Moor
Kapcsolat felvétel


*Elég gáz a jelenlegi testhelyzetemben maradni, de inkább ez, mintha megpróbálnám egyedül kihámozni magam. Az jobban illene a bohózat kategóriába és annyi az imidzsemnek. Ezért csak a fejemet mozdítom, az még nem akadt bele semmibe. A csipogó robot felé pislantok, majd vigyorogva bólintok a Főgépész kérdésére. Szmötyi azonban vagy megunta a kellemes félhomályt, vagy Samantha Lewis hangjában rezgő feszültség hat a receptoraira, mert sürgősen távozóra fogná. A testhelyzet kezd természetes lenni, már ami a társalgás menetét illeti, úgy kérdez, én meg úgy válaszolok, mintha csak egy asztalnál ülnénk és iszogatnánk.* -Hát persze….Mondtam, csak segítek….*Hát paff vagyok! Méghogy engedély. Miért kell mindent tudnia a szabályzatból? Nem mellesleg miért ette ide a fene pont most? Maradhatott volna ott ahol van, elvégre hivatalosan pihenő ideje van. Ezt is tudom, naná! Nem vagyok hülye, hogy ne nézzek utána, hogy szabad-e a terep. A Főgépész néni azonban megkönyörül rajtam, vagy csak nem bírja már visszatartani a röhögést…lássuk be a helyzetem meglehetősen mókás egy szemlélődőnek, nekiáll kihámozni a rabságomból. Én csak az egyik kezemmel segítek neki, mivel a másikkal még mindig az értékes PDA-mat tartom, de néhány mozdulat és már szabad vagyok. A további segítségét is elfogadom, bár magamból kiindulva megfordul a fejemben az a gondolat, hogy talán az utolsó pillanatban elrántja a kezét, vagy a másikkal jól behúz egyet. *-Köszi! Örök hálám….persze ne vegye szó szerint, nem élek én örökké, meg gondolom maga sem. Szóval mindennek az oka Szmötyi. *Felállok és leporolom magamról a láthatatlan porszemeket, egyébként csak időt húzok, a bemártott robot meg felháborodottan csipog. *-Ja! Raven Moor vagyok planetológus. Tudja, bolygókutató. Egyébként tizedes. *Sikerül rendbe szedni magam, meg a gondolataimat is, mivel a Főgépész kérdésére frappáns választ kell adnom, különben két perc múlva ott leszek a kapitány irodájában raporton, az meg senkinek nem lenne jó. Hát főleg nekem nem. *-Hogy miért is ne? Ezernyi okot tudok mondani. Á, több oldalnyi jelentést kellene írnia, addig meg ez a sok kábel itt maradna, aztán ki tudja milyen hibákat rejt magában. Másrészt, az én büntetésem meghosszabbítaná a küldetés idejét, a hajón szolgálók megtudnák az okát, és mindenki magát utálná. Nem mellesleg megkérdőjeleznék a hozzáállását is, mivel elvileg illetéktelen személy jutott be egy olyan helyre, ami a maga ellenőrzése alatt áll. Aztán ideküldenének valakit, aki állandóan láb alatt lenne, hovatovább átvenné a gyönyörű munkáját és mindent rossz helyre kötne. Mert itt senki más nem ért úgy a főgépészethez mint Samantha Lewis. Végül, de nem utolsó sorban, mi nők tartsunk össze. *Nagyon remélem, hogy tudtam hatni a tulajdon érzetére, hiszen a saját laboromat én is a birtokomnak tekintem és védelmezem mindenkivel szemben. De ha ez nem lenne elég, van még a tarsolyomban egy s más.*



Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#6Hétf. Feb. 18, 2019 7:44 pm



Raven & Samantha


Egyértelmű, hogy nem hiszek a nőnek, de megkegyelmezek neki és segítek. Kibogózom a kábelekből, de persze csak finoman, óvatosan, nehogy bárminek is baja essen, majd felsegítem álló helyzetbe. Amióta felébredtem, azt tapasztaltam, hogy itt mindenki piszok komoly és bizony a rend és a fegyelem az úr. Laza, kellemes társaságra pedig még csak számítanom se szabadott soha. Más az emberek mentalitása az élethez és minden máshoz is, így én magam is megkomolyodtam, mert muszáj volt, ezt várták el tőlem, az előttem lévő mégis kellemes meglepetésként ér. Igazi felüdülésnek számít a számomra, nem pedig idegesítőnek, bár tény, egy kicsit azért bosszantónak, de most ezt se rónám fel neki, persze hivatalosan.
- Nem tervezek... ~ már így is túl régóta élek ~ - teszem hozzá magamban a mondat második felét, majd végül a robotra rá se nézve sóhajtok egy aprót. - Ne nézzen hülyének kérem, tudom jól, hogy nem a robot tehet erről. - a PDA-ját is kiszúrtam ám már, amellyel elég sok mindenre képes egy hozzá értő, jól tudom, de egyelőre nem gyanúsítgatom, inkább a nevét szeretném megtudni. Szóval planetológus... nem éppen erre számítottam.
- Tudom, hogy mit jelent, de azért köszönöm a tájékoztatást! - szóval tizedes. Rang szerint tehát fölöttem van, de ez jelen pillanatban nem számít túl sokat attól tartok, mivel olyan helyzetben találtam rá, amit jelentenem kéne. Még akkor is, ha mondjuk egy hadnaggyal állnék szemben. Na de halljuk az okokat, miért ne mártsam be Wellsnél? A kapitány egyértelműen nekem hinne, jó viszonyt ápolunk, amióta felébresztett, hiszen Ő az, aki mindig támogat és mellettem van, így egyértelműen bízhat bennem. Raven viszont beszélni kezd, így eleinte komoly képpel hallgatom végig, de aztán képtelen vagyok megállni a mosolygást és végül jókedvűen nevetek fel a szövegelésére. Nem veszem komolyan egyébként szavait, a jelentés írása pedig nem hatna meg.
- Elég! Ne aggódjon, nem mártom be senkinél se, de ahhoz el kell árulnia, hogy mit csinált itt. - fejemmel a kis készülék felé bökök a kezében. - Összetarthatunk, de ahhoz meg kell bíznia bennem. - vajon menni fog? Idegen vagyok a számára, nem tud rólam semmit - én legalábbis ezt hiszem -, így meglehet, hogy a válasz negatív lesz, de sose lehet tudni. Van szövege a csajnak, az biztos, az egyetemen rohadt jóban lettünk volna, de ebben az új világban még egyelőre magam sem tudom, hogy kezeljem. Óvatosan, ez bizonyos.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#7Kedd Feb. 19, 2019 10:56 am




Lewis & Moor
Kapcsolat felvétel


*Azért egészen más szemtől-szembe állva diskurálni, mintha lentről kellene felnéznem rá, egy számomra nem túl előnyös testtartásból. Tudok róla egyet s mást, de közel sem annyit, mintha már beszélgettünk volna egymással. A tapasztalataimat összegezve nem lep meg a szigorúsága, a merevsége vagy mi a szösz. Szabálykövető, precíz – ami egy főgépésztől elvárt – semmi mosoly. Na, egy pici kezdemény…mintha, de úgy gondolom a testhelyzetem váltotta ki, és az is gyorsan elillan. Ráférne egy kis nevetés, hiszen valahol lázad ő a lelke mélyén, ezt a nem kincstári, piros dzseki mutatja, ám eléggé visszafogja magát. Némi humor is akad nála…”nem tervez örökké élni” ezt értékelem, és kíváncsi vagyok van-e még ott többi is ahonnan ez jött. Egyelőre komolyt játszik. *-Távol álljon tőlem, hogy hülyének nézzem, csak gondoltam viszek egy kis színt a társalgásba. Oké?...Nem?...Nem. *Kissé csalódott vagyok. Jó, hát lehet másként is….de nekem nem megy. Ezért a bemutatkozásom után leadom a listát arról amit kért, miszerint miért ne érezzen erős késztetést az én kapitánynál való bemártásomra. Muszáj összeszednem magam, mert Wellsnél már van pár rossz pontom, ugyan elvileg nem ő a főnököm, de neki láb alatt vagyok. Főleg olyankor amikor késleltetem a visszautat néhány „kavicsért” ahogy ő mondta. Széles mosoly terül szét az arcomon mikor sikerül meggyőznöm, de persze ennek feltétele van. Miért nem lep meg? A figyelem központjába került PDA-t a hátam mögé rejtem, vigyorgásom szégyenlős és zavart mosollyá változik, elnézek mellette jobbra, majd balra is, kutatok az emlékezetemben és a kreatív tartományban is. Végül kibököm ami először eszembe jut.* -Rákapcsolódtam a központi szerverre és letöltöttem néhány titkos információt. *Tessék. Ezzel mihez kezd vajon? Kinézi belőlem, és elhiszi vagy jót nevet az egészen. Végül is mindegy, nekem mindenre van válaszom. Naná, hogy nem bízom benne, „csak” az aktáját olvastam el, azt nem tudom mikor merre jár és kivel tart közelebbi kapcsolatot. A gondolataiba sem látok bele. Az, hogy most megígérte nem árul be, lehet egy jól kitervelt csapda része is. Ha nem is örökké, de jó sokáig szeretnék élni.*



Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#8Szer. Feb. 20, 2019 11:26 am



Raven & Samantha


Bár megmosolyogtat, azért még komoly maradok utána, mivel nem élvezem túlságosan azt, amikor hülyének akarnak nézni és beadni nekem egy képtelen történetet. Lehetne őszinte, erre pedig rövid időn belül felhívom a figyelmét, bár kétlem, hogy az lesz, de valamit valamiért ugyebár. A PDA elkerül a látóteremből, én pedig lassan Raven szemeibe nézek, de a válaszára nem számítok. Hezitált előtte, ezt tisztán éreztem, mivel ide-oda nézelődött, mégis, a felelete olyasmi, ami furcsa reménnyel tölt el, ugyanis én magam is szoktam turkálni a szerveren, bár nem jutok túl mélyre, de igyekszik az ember lánya.
- Planetológus, mi? - max hivatalosan. Ebből az egy kérdésből már tudhatja a tizedes, hogy elhiszem válaszát, szemeim pedig kíváncsian csillannak meg, miközben nekidőlök az egyik falnak, amiben tudom, hogy ezzel nem teszek kárt.
- Na és mit talált? - mesélje el nekem is, biztosan érdekelne. A hogyan az most másodlagos. Sokunkból nem nézik itt ki azt, amire képesek vagyunk, így tudunk csak igazi meglepetéseket okozni.

Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#9Csüt. Feb. 21, 2019 10:51 am




Lewis & Moor
Kapcsolat felvétel


*Mondd el az igazat ás állítsd be hazugságnak. Aztán mondd el igaznak azt ami hazugság. Ezt eddig nem sokszor próbáltam ki, de mindig bejött. Persze nem minden témával lehet ezt eljátszani, vannak kényes és kissé veszélyes témák, melyek sikertelenség esetén ártalmasak az egészségre. Most előveszem ezt a kis cselt, hátha…a PDA-t eldugom a hátam mögé, s míg előadom a szövegem, néhány ujjmozdulattal eltüntetem a képernyőről a legutóbbi lehívást. Ha esetleg Lewis főgépész elkérné – bár miért adnám oda, elvégre nem kérhet számon egy felette álló tisztet – már csak egy mosolygó, sárga fejet látna nagy szemekkel. Lewis főgépész azonban nem kéri el a kütyüt, inkább lehetőséget ad arra, hogy gondolatban tanulmányt írjak az arcáról. A szavaira nem is kell odafigyelnem, minden vonása beszédes, a kételkedéstől kezdve, a meglepődöttségen át a kíváncsian felcsillanó szemekig. Ez utóbb tartalmaz némi izgatottságot is, ami felkelti az érdeklődésemet, de picit még félreteszem. Az első kérdésre csak mosolyogva bólintok, a másodikon már elgondolkodom. Már csak azért is, mert nem azt kérdezte, hogyan tettem szert titkos információkra, hanem a megtaláltak részleteiről érdeklődik. Hmmm….Elnevetem magam, kiválasztom a sok előkészített válasz közül az egyiket.* -El tudja képzelni rólam, hogy képes vagyok rá? *Oldalra hajtom a fejem és onnan nézek fel rá..nem kevés érdeklődéssel, kételkedéssel és sajnálkozó mosollyal.* -Nos, még ha úgy is lenne ahogy mondtam, mi okom lenne bízni magában, hogy nem árul el. Ez nem egy szimpla illetéktelen behatolás lenne, amit minden szívfájdalom nélkül el lehet hallgatni. *Megnézem hol állok, megtapogatom a falat óvatosan s mikor úgy ítélem meg, hogy elég stabil és mögötte nincs egyetlen köteg kábel sem, hanyagul nekidőlök. Most akkor falnak dőlve nézünk egymással farkasszemet. Izgi.*





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Vendég
Vendég



#10Pént. Feb. 22, 2019 1:23 pm





Raven & Samantha


Nem éppen úgy viselkedem, ahogy az elvárható lenne tőlem jelen pillanatban, és tudom jól, hogy Raven is ezen morfondírozhat. Nem óhajtok jelentést tenni arról, ami most történt, viszont hallani szeretnék mindent arról, hogy mit csinált és hogy pontosan mire is jutott. Az már biztos, hogy nem csak a bolygókhoz ért ez a nőszemély itt velem szemben.
- Oh én sok mindent el tudok képzelni. - bólintok egy aprót. Ő vajon hasonlóakat el tudna rólam? Nem hiszem, de nem ismer. Más vagyok, mint sokan mások, teljesen más környezetben nőttem fel, hiszen a Földön nem éppen ilyen világ uralkodott és nagyobb teret engedtek a nőknek is. Az viszont már a múlt, ebben a jelenben kell élnünk és bár beilleszkedtem, még mindig különcnek érzem magam.
- Nos, őszintén szólva semmi. Nincs rá oka, hogy bízzon bennem, mivel nem ismerjük még egymást. - kezdek bele a válaszadásba, miközben figyelem, miként is veszi fel az enyémhez hasonló pozíciót a nő, amit egy apró mosollyal nyugtázok.
- De a hobbink úgy tűnik, hogy azonos. - nem mondom ki szó szerint,  hogy mi az, de mivel annál a témánál vagyunk, így tudhatja, hogy nem csak Ő az, aki időnként betör a rendszerbe. Lehet, hogy Ő jobban csinálja, tovább jut vagy akár bármire képes, míg én nem, de folyamatosan fejlődöm.
- Ha nem akarja elmondani, megértem, nem fogom semmire se kényszeríteni, ahogy jelenteni se fogom azt, hogy itt találkoztunk. Elmehet nyugodtan és nem kell attól tartania, hogy hátba támadom, de ha vállalja a kockázatot és megbízik bennem, talán kölcsönösen jól járhatunk egymással. - beszéd közben végig Raven szemeibe nézek és bár lehetnék remek színész is, nem vagyok az. Arcom komoly, tekintetem őszinteséget sugall és némi remény is talán megcsillan benne a pozitív válasz iránt.
- Nos? Hogy döntött? - kérdezek rá, ha esetleg hezitálna. Ne húzzuk egymás idejét feleslegesen. Maradjon és válaszoljon vagy tűnjön el a gépházból, hiszen nincs itt keresnivalója, de az utóbbi esetben legközelebb már nem fogok szemet hunyni a felett, hogy itt láttam.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



Vissza az elejére Go down
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
Ugrás:
^
ˇ